Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-21 / 298. szám

* A BAM ifjú építői A Bajkál—Amur vasútvo­nal .-építői ideiglenes járdát e£$Éjiftek a készülő szállás­helyükön — valahol a szi­bériai őserdőben. (APN — felv. — KS) Tibbs és a szervezet » A marilr/tí lílm V tf t A mozikban telt házak előtt fut ez a bűnügyi film, amelyben a cselekmény for­dulatos, a feszültség mindig kihegyezetten és jól kiszá- mítottan bekövetkezik, a né­ző megkapja a pénzéért azt az izgalmat, amit keresett, Látja az Oscar-díjas néger színészt. Sidney Poitier-t, akit a Forró éjszakában, a Tanár úrnak szeretettel cí­mű filmekben annyira meg­kedvelt. James R. Webb forgató- könyvében megfelelően ada­golja a hajszákat, erős kép­alkotó képzelettel és nyil­vánvalóan pontos helyi — azaz San Francisco-i — is­merettel vált terepet és színt, hogy a fordulatos mese egy pillanatra se hagyja nyugton a nézőt Ha csak ennyi len- / ne ez a film, nem lenne kü­lönösebben érdekes. De több ennél! Indítékai­ban több és másabb, mint amiket eddig megszoktunk, ebben a kategóriában. Széles skálán és érzékletesen bemu­tat egy nemzetközi méretű heroin-bandát, ahogyan és amiért és ahány szinten részt Amerikai tiJm vésznek a pénzért való küz­delemben. Hogy ez az alvilág és hogy itt minden a törvé­nyi előírások megszegésével történik, az nem is kétséges. ■ A milliomos „urak” ellen veszi fel a küzdelmet egy ki­csiny csoport. Fiatal értelmi­ségiek ezek, akik a család­jukban végbement heroin­tragédia miatt határozták el magukat a küzdelemre. Most ne keressük a csomó­kat a forgatókönyv esemény- és cselekmény-bonyolítási szálain, de tény, hogy ezek a fiatalok, egy Vietnamból le­szerelt katona, egy pap, egy japán egyetemista lány, a heroin ügyekbe belemászott mexikói és a többiek eljut­nak Tibbshez, a rendőr had­nagyhoz. Feltárják cselekmé­nyüket, indítékaikat és azt kívánják tőle, hogy működ­jön velük együtt a heroin­szervezet felgöngyölítésében. Nincs okunk megkérdője­lezni, hogy egy ilyen közre­működés a rendőr hadnagy részéről mennyire nyugszik reális feltevéseken, de me­gint és ismételten tény, hogy a lelkiismereti állapot, Goldman Györgyre emlékezünk Néhány szobra maradt csak meg, az is inkább vé­letlenül. Elpusztult, tűzben, bombázásban semmivé lett műveinek emlékét legfeljebb csak egy-egy megrongálódott fénykép és a barátok elbe­szélése őrzi. Sajnálatosan rö­vid idő, alig húsz esztendő állt rendelkezésére, hogy te­hetségét, művészi elképzelé­sét bizonyítsa. Sorsa a két világháború közötti forra- dalmámemzedék tragikus sorsa, művészete a szocialis- tá-realista képzőművészet egyik kezdete, magatartása, akarása, szép hite — példa. Ma, 1974. december 21-én lenne 70 esztendős a mártír­halált halt szorbászművész, Goldman György. Tehetsége, művészi érzéke korán meg­mutatkozott. A Képzőművé­szeti Főiskolára, ahol Kisfa- ludi-Stróbl Z6igmond volt a mestere, 1924-ben iratkozott be. Huszonegy esztendős ko­rában már kiállított a Kép­zőművészek Üj Társaságá­ban, majd Párizsba utazott, hogy elmélyítse tudását, szakmai felkészültségét Itt készítette zárt, szigorú for­mákból komponált önarcké­pét is, amelyet sikerrel ál­lított ki. 1928-tól ismét itt­hon, Budaesten dolgozott. Ám anyagi nehézségei miatt rövidesen kénytelen megvál­ni a főiskolától, s az Ipoly utcában bérel olcsó műter­met. Személyes sorsa, felismeré­se a munkásmozgalomhoz kapcsolják. A KMP munká­jában 1933-tól vett részt. Az 1934-ben szerveződött Szo­cialista Képzőművészet Cso­portjának egyik alapítója, 1941-ben újjászervezője. 1942- től az illegális KMP Buda­pesti Bizottságának tagja. A függetlenségi mozgalomban való részvétele miatt 1942 júniusában Schőnherzékkel együtt őt is letartóztatták. Az ügyész halált kért rá, de a haditörvényszék végül is életfogytiglani fegyházra ítélte. Említettük: néhány szobra maradt csak fenn, ám ez az alig két tucatnyi plaszti­ka is határozottan mutatja nem mindennapi tehetségét, művészetének erejét, nagy- szerűséget. Egyik legerőtelje­sebb plasztikája a Munkás című, életnagyságú kompo­zíció. A hatalmas, két lábát erőteljesen megvető, harmo­nikus izomzatú, ökölbe zárt kezű férfialak a kor munkás- mozgalmának jelképe. (A szobor ma szülőfalujában, Vecsésen áll.) Kisméretű munkáiban is monumentális erő feszül. Ülő munkás című, 25 cen­timéteres figurája a korszak magyar szobrászaténak egyik legerőteljesebb darabja. Az ülő, könyökére támaszkodó férfialak már a jövő mun­kását mutatja, az erős, de intellektuális, jövőjét tuda­tosan megszerkesztő emberét Egyik legismertebb műve a Horthy-csendőr: az esztelen erőszak, a pöffeszkedő osto­baság jelképe. A bebörtönzött művészt 1944 októberében, sok más társával együtt, Németország­ba deportálták a nyilasok. Dachauban nyugszik, jelte­len sírban. Röviddel a fel- szabadulás előtt, 1945. ja­nuárjában halt meg. Negy­venéves volt. Harangozó Márta amelyből a film kiindul, lé­tezendő valami, mert ennyi­re kritikai formában és az időpontokat sem szépítve — a filmben 1970—1971-es ada­tokról beszélnek — nem le­het filmet építeni a levegő­be, még Amerikában sem. Ki is mondják a filmben, hogy a rendőrség korrupt, tehe­tetlen és amikor az egyik rendőr százados menthetet­len leukémiája miatt a ko­csijában agyonlövi magát, meg is fogalmazódik a gya­nú, hátha ő is „benne van” az ügyben­Don Medford neve még a mi kétkötetes filmlexiko­nunkban nem szerepel, nyil­ván kora és működése nem juttatta még el őt a lexiko­nokba, de ez a film kitűnő rendezői képességről tanús­kodik. Ahogyan a rendező a forgatókönyv egyértelmű mondanivalóját képekben visszaadja, ahogyan a színé­szek arcában kutat a jel­lem és a lelkiismereti szoron­gás képletei után, az min­denképpen említésre érde­mes. Joseph Biroc operatőr fel­vevőgépei jól állják el a szö­geket, főleg a külső felvéte­leknél csillogtatja azt az eré­nyét, hogy a mozgásból csak a leglényegesebbeket, azokat is legforróbb állapotukban szereti lencsevégre venni. Gil Mellé zenéje nem egy helyen túldramatizál, mintha a rendező nem bízott volna eléggé a képek átütő sike­rében. Majdnem elfelejtjük leír­ni: ez a Sidney Poitier nem véletlenül nyerte már el az Oscar-díjat; remek alakítást nyújt és a rendőr hadnagy kis családja környezetében épp úgy rokonszenvet kelt és természetes, mint azzal, aho­gyan munkáját intézi. Farkas András Csak akarnunk kell i Két nagylány beszélget: — Te, Jutka! Milyen a hangulata Mária néninek? — Ügy látom, tűrhető. A folyosón az előbb azt kérdez te tőlem, hogy hová tettem a piros masnit a hajamból — Akkor sebaj! Már kezdtem félni, hogy pipa, és be zúgatja az egész osztályt... Mária néni tehát jó hangulatban van, rna arany a élet, semmi vész. A másik beszélgetés megint csak tanulságos: — No! Mi van? A főnök? — öregem, ha lehet, húzd a csíkot vidékre, hogy a sze me elé ne kerüjl. Ma olyan napja van, hogy még a haj szálba is belebotlik. Mancika reggel öt percet késett a fő összesítéssel és csaknem lenyelte szegényt. Hangulat. Közkincs, vagy közteher? Mindegy. Vala mennyiünknek számolnunk kell vele. A bányásznak éppé: úgy, mint a kalkulátornak, vagy az orvosnak. Valaki az mondta, hogy a hangulat olyan, mint a felhő. Jön, meg? Néha borong, máskor sötéten beborul, esetleg csapkodna a villámok is, nem sokkal később süt a nap, derűsen kél az ég. A múltkor megsértődtem a feleségemre, mert egy biz» nyos dologban azt mondta: maradi vagyok. Tegnap nagyo nevettem, amikor így csattant fel: — Tiszta bolond vagy, fiam! A zöld nadrághoz ké inget vettél,?! Jót nevettem mert jó volt a hangulatom, fittyet hány tam a vastag megjegyzésre és azit gondoltam: — Biztosan frontátvonulása van! Az egyik közintézmény előszobájában többen vára kozunk. Két ott dolgozó férfi beszélget. — Mikor mégy szabira? —- Mostanában szeretnék. — Es miért nem mégy? — Megvárom amíg a főnöknek jó hangulata lesz é akkor minden oké. Sokat gondolkodik az ember ezen a hangulaton. Má komoly tanulmányokat is előkerestem a témában. Annyi bi zonyos, hogy a hangulat igen jelentős tényező. Tudtunkkal vagy tudtunk nélkül befolyásolja a tárgyalások menetét a családi harmóniát, a barátokhoz való viszonyt és sajnos nem ritkán még a hivatalos döntéseket is. És nincs kivétel Éppen azért, mert nincs hangulatlan ember sem. Megkérdezem a hegedűművészt: — Hogy sikerült a koncert? — Csapnivaló volt —■ Miért? — Indiszponált voltam, rossz volt a hangulatom. Ta Ián az idő! Rosszul aludtam, pokoji volt az ébredés. Igaz. Ilyenek vagyunk. Hullámzó kedélyű, hangulati emberek. Ebből következik, hogy bizony sok elnéznivalónl van, illetve lenne. Van azonban egy határ, ahol a han­gulatnak is parancsolni kell. Méghozzá sokszor keménj akarattal. Durva gorombaságokat, otromba megnyilvánu­lásokat nem viselhetünk el egymástól csak azért, mer rossz a hangulatunk. Igaz, hogy számolni kell a hangulattal, de az „akarat­erővel” is... Szalay István Kiskörén áramot ad a IV. turbina Megkezdte a rendeltetés- szerű villamosenergia-terme- lést a kiskörei vízerőmű ne­gyedik csőturbinája. A most elkészült 28 megawattos víz­erőmű a vízlépcső egyik fő létesítménye, összesen négy turbinával működik. A ne­gyedik turbina üzembe he­lyezésével pénteken tehát már teljes kapacitással ter­melte a villamos energiát ha­zánk legnagyobb vízerőműve. A fontos esemény alkalmá­val az építkezés vezetői el­mondották, hogy a kiskörei vízerőmű a Ganz-MÁVAG irányításával, magyar—fran­cia kooperációban készült. A francia csőturbinák a ha­gyományos típusoknál lénye­gesen nagyobb hatásfokúak, ugyanakkor üzemeltetésük mintegy 30 százalékkal ol­csóbb. A Kiskörén felszerelt gépek különösen alkalmasak a kisesésú folyók — mint i Tisza — vízenergiájánál hasznosítására. A turbinák és a generáto rok üzembe helyezésével jár huzamosan elkészült az erő mű automata irányítóköz pontja is. A teljesen automa tizált erőmű teljesítményén jellemző, hogy egy Miskol nagyságú váro6 villamos energia-szükségletét tudja fe dezni. GERENCSÉR MIKLÓS: ' t tcsnsitini Íuuuhusuie TÁNCSICS MIHÁLY életregényé 20.00: Old Shatterhand May Károly világhírű re­gényéből 1964-ben NS2ÍK— olasz—francia film készült, jelezve, hogy a vadnyugati indián filmek kora még ko­rántsem áldozott le. Még mindig népszerű az indiánok és a fehérek har­cának romantikus története. A felnőttek gyerekkori ol­vasmány- és filmélményeiket látják viszont a vásznon. A gyerekeket pedig most is ma­gával ragadja a sok kaland, a filmben győzedelmeskedő jó, igaz ügy, az indiánok ügyes­sége, furfangossága, a mese­beli tájak. Nyilván sodcan né­zik meg a televízió képer­nyőjén is ezt a filmet — az Old Shatterhand-ot — az in­diánok és a fehérek békekö­tésének megakadályozásáért harcoló banditák kalandjait, majd bukását. Mint oly sok May Károly-történetben, — itt is — megjelenik a hős Old Shatterhand, a „Hosszú pus­ka” és a végén minden jóra fordul... (KS) OcMMMM Wt december 21., szombat n. Nem boldogult. Megszűnt az Arany Trombita. Úgy teper­tők le ellenségei, hogy a tulajdonos nevét szóba sem hozták. Ekkor még mindig úgy látszott, változatlanul meg­őrzi Táncsics biztos helyze­tét a honatyák sorában. A jövőbe vetett gyanútlan hit­tel buzgólkodott házépítő tervén. Régi álma volt, hogy művészképző otthont és is­kolát alapítson a szegény- sorsú, tehetséges fiatalok számára. Sokat fáradozott álma valóra váltásáért, de nem tudta előteremteni a szükséges feltételeket. Meg­elégedett annyival, hogy munkásházat építtet Tömő utcai telkére és olcsó lak­bérért fogad néhány mun­káscsaládot az egészséges, tágas, világos lakásokba. Ti­zenötezer pengő kölcsönt vett fel harmincévi törlesz­tésre. Arra ugyan nem gon­dolhatott túl a hetvenen, hogy maga törleszti mind­végig a részleteket, de ott volt örököse, Eszter lánya személyében. Végre 1872. március 15-én sor kerülhe­tett az új ház alapozására. Szándékosan választotta ezt a napot: március 15-e szá­mára a legszentebb dátum volt Amíg épült a háza, ő a politikai harcok színterén igyekezett megszolgálni kép­viselői tiszteletdíját. Híven ismert elveihez, a társadal­mi haladással egybekötött nemzeti érdekek és az em­beri jogegyenlőség harcosa­ként vívta magányos küz­delmét. Csupa kényelmetlen kérdést feszegetett. Még min­dig zavartalanul működhet­tek a német nyelv erősza­kos terjesztői, nem beszél­ve azokról a janicsárokról, akik alattomosan és kör- mönfontan láttak hozzá a szellemi gyarmatosításhoz, a tudomány, a művészet min­den irányú germanizálásá- val. Senki nem mert szólni ez ellen. Akik mertek vol­na, azok meg nem akartak, mert még az ellenzék sorai­ban is szép számmal akad­tak hallgatólagos pártolói a német terjeszkedésnek. A másik nagy csalódást a szélsőséges nemzetiségi iz­gatás okozta Táncsicsnak. Maga is horvát származású lévén, apai ágon, édesanyja — Nebehaj-lány — által pedig szlovák ősöktől szár­mazott, érezte és értette, mit jelent a nemzetiségi egyenlőség, a valamennyi állampolgár számára bizto­sított jog anyanyelve hasz­nálatára, a polgári vívmá­nyok gyakorlására. Táncsics nem találkozott még a mar­xizmussal, annak osztály harcos tanításával, de igen­is találkozott végtelenül nyo­morult sorsú magyar jobbá­gyokkal, mint ahogy talál­kozott szlovák, horvát, ro­mán jobbágyakkal is. De ugyanakkor látott dúsgaz­dag rác kereskedőket, nyeg­le-nyalka nemeseket, a szlo­vákok és horvátok között éppúgy, mint a magyarok között. Azt nézte hát, ki az úr, ki a szolga, ki a gazdag, ki a szegény. Az előbbiek ellen harcolt az utóbbiakért. Végtelenül elkeserítette hát, amikor a szélsőséges nem­zetiségi izgatok a parlament padsoraiból általában tá­madták, általában csepülték a magyarságot, a maguk nemzetiségéről pedig elva­kult imádattal dicsekedtek, csak azért, mert nem volt magyar. Betetőzte Táncsics felháborodását, hogy a ma­gát nemzetinek valló ellen­zék örömmel csatlakozott a nemzetiségi gyűlölet szítói­hoz, mert ezek viszonzás­képpen mindig velük sza­vaztak a kormány ellen. Látta Táncsics, miként züllik a polgári parlamen­tarizmus közönséges prakti­kává, az „aki bírja marja” intézményévé, a cinikus, ön­ző törtetők arénájává. Ehhez valóban nem értett. Az úgy­nevezett modem politika el­érkezett a nagyszabású köz­életi szélhámosságok kor­szakába. Európai járvány volt ez, nem magyar sajá­tosság. A politikusi pálya többé nem számított az ön­feláldozó. magasrendű esz­ményektől. történelmi céltu­datosságtól fűtött hígítás­nak. Egy neme lett az üz leti vállalkozásnak. Mester ség, amelyet a gátlástalanéi igen könnyen megtanulhat tak. Ezek aztán elbánta! Táncsiccsal. Pénzük, pálin kájuk, korteseik, csendőre ik, jegyzőik segítségével úg; megbuktatták Orosházán a: öreg hazafit, hogy kis híjái Petőfi szabadszállási eseté hez hasonlított veresége. Ezzel minden reménj'i közül a legfontosabb om lőtt össze. Megszűnt az i helyzeti előnye, amely j politikai élet élvonalába tar tozásra jogosította. Kivettél lába alól a dobogót, jog értelemben csak magánem bér lett, semmi több. D< nem esett kétségbe. Pilla natnyi csüggedés nélkül tér vissza irodalmi munkássá­gához. Végre megvalósíthat­ta régtől dédelgetett szándé kát: elkészült a „leg régi be nyelv a magyar” című mun kája. Ifjú korától szenvedé­lyesen nyelvészkedett. Mos­tani művébe sok évtized bú­várkodását, elmélkedését felismerését foglalta össze Bemutatta Trefort Ágostom közoktatásügyi miniszter­nek, aki nagyon érdekesnél? és eredetinek találta, de Toldy Ferenchez utasította mint szaktudóshoz. Toldy kurtán elintézte, csak a cí­mét nézte meg. máris elve­tette: „Épp, hogy a leg­újabb nyelv a magyar” — jelentette ki. (Folytatjuk) V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents