Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-21 / 298. szám
Befejezte munkáját az országgyűlés Ezután hozzászólások következtek. A képviselők közül dr. Molnár Béla, a Kertészeti Kutató Intézet igazgatója, Riba Miklós, a Pető- házi Cukorgyár főművezetője, Mohácsy Barna, a kóthelyi Aranykalász Tsz főmezőgazdásza, Bondor József építési és városfejlesztési miniszter, valamint Nagy Csaba, Bács-Kiskun megyei képviselő szólt hozzá a törvényjavaslathoz. Faluvégi Lajos válasza Több képviselő nem jelentkezett hozzászólásra, ezért Apró Antal a vitát lezárta és megadta a szót Faluvégi Lajos pénzügyminiszternek, aki válaszolt a képviselői észrevételekre. Bevezetőben emlékeztetett arra, hogy az országgyűlési bizottságok ülésein, továbbá a parlament plénumán együttesen több mint száz képviselő fejtette ki véleményét a jövő évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatról, s ennek kapcsán feladatainkról, tennivalóinkról. A miniszter a kormány nevében megköszönte a nagy érdeklődést és segítőkészséget, vamely a hozzászólásokban, a vitában kifejezésre jutott. A továbbiakban Faluvégi Lajos rámutatott, hogy a gazdasági munka lendületének megtartására és eredményeinek növelésére kétirányú erőfeszítéseket kell tennünk. A külső hatások megítélésével kapcsolatban felhívta a figyelmet arra: különbséget kell tennünk az elmúlt — pontosabban az 1974-es esztendő — és a jövő esztendő várható külső tényezőinek megítélése között. Míg 1974-ben a tőkés piacon teljesen egyértelmű és általános volt az energia- és alapanyagárak általános emelkedése, és ezzel együtt az erős inflációs folyamat, addig a következő esztendőben ezek a jelenségek várhatóan nem lesznek ilyen egysíkúak. Felhívta a figyelmet a miniszter arra: egyetlen iparágban sem engedhetjük meg magunknak, hogy akkor töltsük fel készleteinket, amikor magasak az árak a világpiacon. Az ezzel ösz- szefüggő információkat — mondta —, természetesen az irányító szerveknek az eddiginél világosabban és bővebben kell közvetíteniük a vállalatokhoz. Ugyanakkor az öntevékenység, vagyis a piaci jelenségek ismerete legalább ilyen fontos. Sok szó esett a vitában a népgazdasági érdekről, a vállalati önállóságról és az üzemi demokráciáróL Egyértelműen kifejezésre jutott, hogy e három tényezőt egymással összefüggésben kell szemlélni és érvényesíteni. Ma nem a vállalati önállóság kereteivel van baj, hanem gyakorlatával, nevezetesen azzal, hogy néhány területen helytelenül értelmezik a vállalati önállóságot, nem értik meg a nagyobb összefüggéseket. A gyakorlatban ez oda vezet, hjjgy mások rovására kivannak előnyt szerezni. A beruházásokról szólva a miniszter úgy nyilatkozott, a kormány a következő esztendőben kijelöli azokat a beruházásokat, amelyeknél szervezett munkával. jó együttműködéssel lehetőség van a tervezettnél gyorsabb megvalósításra. Faluvégi Lajos ezután arról beszélt, hogy a cukorrépa-vetésterület növelését vállaló gazdaságoknál — ahol rendkívül munkaigényes tevékenységről van szó —, a jövő esztendőben megadják a jövedelem-növekmény adója alóli felmentést, hogy ezzel is elősegítsék a cukorrépa- vetésterület növelését. Arra a kérésre, hogy az őszi betakarítási munkáknál felmerült rendkívüli többletköltségeket és bérkifizetéseket mentesítsék a jöve- delemnövekmény-adó alól, Faluvégi Lajos bejelentette: a mentesítést az idegen munkaerővel kapcsolatban megadják. Az érintett üzemeknél ez is nagyon sokat segit, a legtöbb esetben meg is oldja a problémát. Ezután határozathozatal következett. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1975. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot — általánosságban és részleteiben — az eredetileg beterjesztett összegekkel egyhangúlag elfogadta. Apró Antal kellemes ünnepeket és eredményekben gazdag, boldog újévet kívánt a képviselőknek, s a téli ülésszakot bezárta. Jogyzefosfe az NSZK-béO Álhite Kpoíátiálr és akik nem f (flfolytaiás az 1-es oldalról) ^nn*sbő1 nyerhető cukor sem fedezi a hazai szükségleteket és ezéri jelentős tőkés importra szorulunk. A cukor világpiaci ára rend- krvüh mértékben megemelkedett. Az import a magyar nepgazciasagnak jelentős deviza- és költségvetési kiadást jelent. Ismeretes, nogy 1972-ben a kormány határozatot hozott a cukorrépa-termelés fellendítésére, a vetésterület és termésátlag növelése érdekében. Elérkezett az ideje, hogy az eddigi eredményeken túl a kormányhatározat végrehajtását meggyorsítsuk és az 1974-ben termést adó 98 000 hektárral szemben 1975-bed S25 000 hektár cukorrépa vetésére kössünk szerződést. Továbbiakban kijelentette a miniszter, hogy a terület- növeléssel összefüggő élőmunka-szükséglet megnövekedése miatt a jövedelemnövekmény adózásnál kedvezményt léptetünk életbe. Annak érdekében, hogy a nagyobb termést minél kisebb veszteséggel lehessen feldolgozni, növeljük a szeptember 15 előtt kiszedett jepa arányát, s az erre az időszakra érvényes felárakat felemeljük. Gyorsított ütemben folytatjuk a cukorgyárak rekonstrukcióját, csaknem 200 millió forintos támogatás igénybevételével. Az állattenyésztésben ugyanekkor továbbra is célunk a szarvasmarhatenyésztés dinamikus fejlesztése. Ezen belül a tehénállomány további növelésével számolunk a nagyüzemekben és kismértékű csökkentésével a kisüzemekben. A kormányhatározatnak megfelelően, a népgazdasági érdekekkel összhangban, folytatjuk a tej- és húsirányú szakosodást olyao ütemben, hogy a tej- és tejtermék termeléssel a Oselső igényeket ki tadjuk elégíteni A vágómarha- és marhab húsexport jelenlegi tőkés piaci korlátozásait átmeneti jelenségnek ítéljük—meg. Ügy gondoljuk ezért, hogy az állattenyésztés, elsősorban a hústermelés növelése érdekében folytatott politikánkon nem szükséges változtatnunk. Szükséges viszont szélesebb körű piac? biztonságot teremteni az export számára. Ezen beb'ái is — megfelelő konstrukciók létrehozásával _ nag yobb szerepet szánunk a szocialista értékesítési lehetőségeknek. (Munkatársunk telefonje- ientése): Hogy őszinte legyek, hirtelenjében nem tudom milyen poénnal kezdjem a mai tudósításomat. Azzal-e, hogy dr. Lukács Tibor Zala megyei képviselő felszólalt, aki sietve közölte, hogy bár a sajtóban a felszólalásának a lényege már megjelent, azért van most is mit mondania. Ugyanis a terv szerint tegnap kellett volna neki felszólalnia, de a lehetőség csak ma, a pénteki napon nyílt meg a hozzászólás elmondására. .. Technikai probléma, elfelejtették megkérdezni, hogy a képviselő tényleg felszólal-e? Ennek megfelelően nagy derültséggel fogadta az országgyűlés bevezető szövegét. Bárkivel előfordulhat ez. Ezzel kapcsolatban hangzott el egy szellemes megjegyzés: — Az idő mégsem nagy ellenfél, az utókor hamarabb megtudta, mint az országgyűlés, hogy miről beszélt a képviselő. A második nap tehát ilyen vidáman kezdődött. De maradjunk még az első napnál. Miután legutóbbi tudósításomat leadtam. újabb szünet kezdődött. Ebben a húszperces szünetben Pusztai Lászlóné képviselőnk segítségével sikerült összeakadni Faluvégi Lajos pénzügyminiszterrel. A téma már régóta foglalkoztatott. Egyszerűen csak azért, mert a mindenkori pénzügyminiszter egy évben legalább kétszer a főszereplője az országgyűlésnek. — Na igen — mondta Faluvégi Lajos. — Ez Így van. Venszer a költségvetés, egyszer a zárszámauas a napirend. Ezt tudomásul kell vennem. S ilyenkor a „Minden út Rómába vezet” felkiáltással természetes, hogy a felszólalások özöne árasztja el a tárcát Ez azt jelenti, hogy kinek melyik fiókból — sok fiók van szerencsére — kell, vagy kellene adni. A képviselők viszont — s ezt nem értem — nem elsősorban a tervezéshez, hanem a zárszámadáshoz szólnak hozzá. Nekem meg a legnehezebb, hogy a beszámolás mellett kritizálni kell, felelősséggel, s egyszerre több irányba is, azontúl pedig válaszolni, mert sajnos éppen a beszámoláskor kapom a legtöbb megjegyzést a képviselőktől. Akkor már — és azonnal — nehéz választ adni. — Nem irigylésre méltó ez a munka... — A pénzügyminiszter — mondja nevetve Faluvégi Lajos — tulajdonképpen tragikus hős. Ott volt az ifjúsági törvény és sok más új jogszabály, amelyekhez nekem kell előteremteni a megvalósítás anyagi fedezetét. Persze az igaz, valami újhoz, valami jóhoz szükséges az anyagi alap megte remtése is. Egy másik dolog, hogy a végén a sok kritika és más megjegyzés után — mégiscsak a pénzügyminiszternek van igaza... — Ezek után mit lát a pénzügyminiszter? — Aki állandóan figyelemmel kíséri s mindennapodat, az látja az erőteljes, a fokozatos fejlődést. A jelentkező felszültség is éppen a fejlődés fényéből adódik. — Ha jól tudom, Heves megye nem ismeretlen Faluvégi elvtárs számára... — Mátraderecskei születésű vagyok. Igaz, korán elkerültem otthonról, de gyakran hazalátogatok... Annak idején például, mint a minisztérium Heves megyei költségvetési előadója, gyakori vendég voltam önöknél. Egy hete is jártam ott legutóbb, s nagyon jólesett megérkezni Egerbe. A város egyre szebb. ★ Vadkerti Miklósnéval, később pedig Gyöngyösi Józseffel beszélgetünk a folyosón. — Éves beszámoló? — mondta Gyöngyösi József. — Nem könnyű. Sok olyan téma megvitatásában vettem részt az idén, amelyek nagyon fontosak voltak a választókörzetemben. Az ifjúsággal kapcsolatos törvény végrehajtásának figyelemmel kísérése, az új létesítmények vitája, szociális intézmények kérdése, az ezekkel kapcsolatos társadalmi munkák értékelése, s a választókerületemben levő sok más problémával kellett foglalkoznom. — Nálam is volt mit tenni képviselőként ebben az esztendőben — emlékezik dr. Tamás László. — Körülbelül 900 bejelentést kaptam a körzetből, amelyeknek több, Mit mond például erről Josef Rothkopf Kasselben, ahol a nyugatnémet mező- gazdasági munkások szak- szervezetének központja székel. Miről? Nos, arról, hogy érdemes-e manapság a mezőgazdaságban dolgozni, hogy a földművesmunka mennyire hasonlít még a romantika szépre formálta, de már annak idején sem igaz képéhez? Nem lehetne állítani, hogy a mezőgazdasági munkások szakszervezete forradalmi szervezet lenne. Meglehetősen távol állnak minden olyan eszmétől, amely akár csak rózsaszínű zászlót is lobogtatna, de azt letagadni, hogy szavuk és súlyuk van Nyugat-Németor- szágban, hogy nem kevés és egyáltalán nem lebecsülendő mind az a vívmány, melynek nyomán a mező- gazdasági munkások jogai megközelítik, néhány területen azonosak is az iparban foglalkoztatottak jogaival. Igaz, hogy csak néhány esztendeje van ez így, elsősorban amióta az SDP és az FDP koalíciója kormányozza a szövetségi köztársaság életét. De a jogok, ha fiatalok is, akkor is jogoknak számítanák. Tehát Kassel Közel az NDK határaihoz. Tipikus mezőgazdasági terület székhelye ez a város, itt találkozott egyébként legutóbb a két német állam dolgát in- tézendőn az akkor még kancellár Willi Brandt, valamint Willi Stoph miniszterelnök. Az új, egyemeletes, kínosan tiszta székház egyik termében üljük körül az asztalt, az asztalfőn az erdei munkásból lett szak- szervezeti vezető, most is vadászzubbonyban, körülötte munkatársai. Miután a szokásos bevezető végére érünk, s bekerülnek a jegyzetfüzetbe a szervezetről tudnivaló legfontosabb adatok, az például, hogy 40 ezer tagja van.,. — ... mert miért lépjen be a többi majd 200 ezer, mint a fele közérdekű téma volt. Ha sikerült jól elintézni, az elsősorban annak tudható be, hogy maximális segítséget kaptam a megye vezetőitől. Ezután Szabó Imrével találkoztunk. ö elsősorban a pénzügyminiszter által bejelentett szociális intézkedések miatt lelkesedik. — De ebben — teszi hozzá — mi sem maradtunk le otthon. Nemsokára kész lesz például a 600 adagot főző üzemi konyhánk és épülnek az öltözők, a mosdók az üzemegységekben. Ha összegezést akar: a szőlőt kivéve jól sikerült ez az év. Már készülünk a zárszámadásra s úgy néz ki, hogy a tervezettnél többet tudunk fizetni. Dr. Novák Pálné arról beszél, hogy Hatvanban és a környező községekben a lakosság milyen szép, értékes társadalmi munkát végzett. Többek között ennek is köszönhető, hogy sok helyütt gyökeresen javult az orvosi ellátás. Hevér Lajos, a képviselő- csoport vezetője, gyors zárszámadást készít az eltelt esztendőről. — Együtt is, egyénileg is jó munkát végeztek ebben az évben a Heves megyei országgyűlési képviselők — mondta. — Minden ülésszakon elhangzott tőlünk (a mostanit kivéve) egy-két hozzászólás. Ha interpelláció nem is volt, de a felszólalásokban mindig akadt néhány olyan kérdés, amire az illetékes miniszternek válaszolnia kellett S ami még fontos: képviselői munkánk mindenütt megkapta azt a segítségei* ha a jogaikat már kivívtuk? ... Tagdíjat fizetni? — mondja gúnyos kesernyésen Josef Rothkopf. — Rájuk is vonatkoznak az általunk megszerzett jogok ... ... és, hogy a tagok fele az erdészetben dolgozik, és hogy a 16 német szakszeryprpf cxjxHV állünk, illetőleg ülünk szemben, nos, mindezek után felteszem az immáron szokványosnak tűnő, de most némiképpen mégis átalakított kérdést. — Hogy érdemes-e? Ha arra gondolok, hogy a mezőgazdasági munkás és az ipari munkás biztosítási rendszere között alig van különbség, hát akkor érdemes ... FeltétlenüL Aztán, ha még azt is hozzávesszük, hogy bár az elmúlt öt évben a mezőgazdasági munkások bére kevesebb volt, mint az iparban dolgozóké, de most már január 1-től, az életbe lépő új és általános családjogi törvény szerint lesz és több lesz a gyereksegély... Azért ezek nágy dolgok ám — mondja büszkén a szakszervezeti vezető és el kell ismerni, hogy valóban azok. — És mi van, ha a munkaadó valamiért megunja a munkását és el akarja bocsátani? — Hohó, olyan már nincs, ötévi munka után például hat hét felmondási idő jár a mezőgazdasági munkásnak... Az a világ már elmúlt, hogy akár az erdei munkást, vagy valamilyen, a birtokon dolgozót csak úgy el lehetne bocsátani... Nem beszélve arról, hogy tíz esztendő alatt száz százalékkal emelkedett a mezőgazdaságban dolgozó munkások bére... Ez nagy, nagyon nagy vívmányunk — büszkélkedik, s derűsen koccintunk is az illatos konyakkal erre a kétségkívül elismerésre méltó bérnövekedésre, s arra. amilyen szerepe volt ebben a mező- gazdasági munkások szak- szervezetének ... A konyak ízlik, miért ne beszélgetnénk tovább, amikor beszélgető partnerem is oly örömmel és oly meg- elégedetten szól arról, amit oly tisztességgel és szívvel csinál? — Ügy tudtán, hogy az elmúlt évek alatt a nyugatnémet mezőgazdaság áttért a szinte iparszerű termelésre... — Igen, ez jobbára így van és nagyon jó, hogy így van. Csakis így lehetünk versenyképesek. — A racionalizálás nemi járt elbocsátásokkal? — Hát igen, ez az, ami ugye már egészen más dolog. Ha a parasztgazda bejelenti, hogy emberét azért akarja elbocsátani, mert racionalizálni akarja gazdálkodását. hát akkor mi sajnos, semmit sem tehetünk... — tárja szét a karját Josef Rothkopf, majd gyorsan hozzáteszi. — De hát be kell látnia mindenkinek, hogy csakis úgy lehetünk versenyképesek, ha valamiféle áldozatokat is hozunk... Azt nem kérdem, nem is mondom, mert tudom, hogy a tíz esztendő alatt valóban száz százalékkal emelkedett a mezőgazdaságban dolgozó munkások bére. De csodák csodája, a bértömeg egyetlen pfeniggel sem. A nyugatnémet földtulajdonos egy fityinggel sem ad ki több pénzt bérre, mint teszem azt tíz esztendővel ezelőtt. A bér tömege maradt, a munkásoké nem... Az a felére csökkent. Éppen! amely valahol a kölcsönösségben gyökeredzik — a választópolgárok javára. Dr. Polinszky Károly oktatásügyi miniszterrel sike- 1 rült később összetalálkozni. Arról beszéltünk, hogy a népművelés és könyvtárszakot mikor kapja meg a többi más „illetékes” felsőoktatási intézmények között az egri főiskola is? Erről nemrégiben Pusztai Lászlóné képviselőnő is érdeklődött az országgyűlésen. — Konkrétan nem tudom, hogy Eger mikor kapja mag ezt a tanszéket. A jövő tanévben két főiskola és ezután fokozatosan a többi is megkapja majd ezt az oktatási feladatot. De hogy valami újat is mondjak — teszi hozzá a miniszter — az új tanévben valamennyi középiskolában, egyelőre fakultatív módon, bevezetjük a népművelés és a könyvtárszak középfokú oktatását ★ Miközben tudósításomat írom, Faluvégi Lajos pénzügyminiszter válaszbeszédét tartja. Ezután következik majd a határozathozatal. És még a mai nap fontosságához tartozik, hogy délután megérkezett a Parlamenthez a karácsonyfa, ezúttal a Győr-Sopron megyei Erdőgazdaságból. E karácsonyfa adatairól elég annyi, hogy húsz méter magas, gallyaira 50 kiló szaloncukrot 1500 színes villanyégőt, és körülbelül 1500 csillogó üvegdíszt helyeznek majd el. Az ünnepek alatt hatezer úttörő és kisdobos rendezvényének középpontja lesz az idén is a parlamenti karácsonyfa. ISátai Ctáboff — ... Átképző iskolákat szervezünk, meg ilyesmiket Mert kell. Valóban keli. Ugye ezek az emberek néha egy fél életet töltöttekei mezőgazdasági, vagy erdőgazdálkodási munkán, és semmi máshoz nem is értenek ... Mert traktort is más vezetni a földeken, dűlőuta- kon, mint teherautót a városokban. Nem igaz? — fűzi tovább saját gondolataimra ráérezve szíves informátorom, aki nem volt rest felhívni külön is a figyelmemet a búcsúzáskor, hogy feltétlenül jegyezzem fel: jelentősen emelkedik a családi pótlék a mezőgazdaság! munkások számára. Nem mulasztottam el. Mert ez éppen annyira az igazsághoz tartozik, mint az a fájdalmas társadalmi műtét, melynek nyomán 40— 50 éves emberek kényszerülnek el- és otthagyni mindazt, amihez egyedül értettek. De hát be kell látnia mindenkinek, - hogy csakis úgy lehetnek versenyképesek, ha valamiféle áldozatokat hoznak. A gazdák belátják. A szakszervezeti vezetők is. Nem tartottam szükségesnek, hogy megkérdezzem efelől a volt munkahelyét otthagyni kényszerülő volt mezőgazdasági munkást. Gyurkó Géza (Folytatjuk.) J 1974, decerabee 2L» smmh&ü
