Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-20 / 297. szám

km. (Foto: Szabó Sándor) Már elfeledték? Néhány napja lépett élet­be a gépjárművek sebesség- korlátozása, s noha a „pre­mier” majdnem kitűnőre si­került, újabban mintha meg­feledkeznének a friss rend­ről az autó- és motorveze­tők. Hatvanhan például szer­dán rövid fél óra alatt két gyorshajtót is lefüleltek a rendőrkapitányság közleke­désrendészeti alosztályának közegei. A Rákóczi utcában a Lenin Termelőszövetkezet egyik pótkocsis teherautóját állították meg. A városban megengedett 40 kilométeres sebesség helyett 65 kilomé­terrel hajtott, s mindenkép­pen rászolgált a kiszabott büntetésre. Egy ideiglenes jogosít­vánnyal rendelkező fiatal­ember a motorosoknál előirt korlátozáshoz nem tartotta magát. MZ-gépével a megen­gedett 50 kilométer helyett 65 kilométeres sebességgel közlekedett, veszélyeztetve a forgalom biztonságát Ezek után talán nem fog az il­lető csodálkozni, ha a bír­ság mellett jól megkésve jut majd gépjármű-jogosítvány­hoz. A két eset felidézésével figyelmeztetni kívánunk minden gépjárművezetőt: az életbe lépett sebességkorlá­tozás nem egy-két napra szólt, s aki áthágja, súlyos árat fizeit. Kibontakozás a hatvani zeneiskolában Több mint tíz esztendeje működik Hatvanban az álla­mi zeneiskola, amely iránt szinte évről évre növekszik az érdeklődés. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, minthogy ebben a tanévben megköze­líti a háromszázat a külön­böző szakokra beiratkozott növendékek száma, s kilenc­ven tanulója van a Lőrincibe kihelyezett fiókiskolánák. A napokban növendékhangver­senyt is rendezett az intéz­mény, s ezen sikerrel szere­peltek a legtehetségesebb kis muzsikusok, valamint igen nagy tetszést aratott az Ángyán Károly által vezé­nyelt iskolai vonószenekar Händel Kis szvitjének egyik tételével. Nos, az érdeklődő szülők, zenebarátok ez alka­lomból is megtöltötték a Vörösmarty Művelődési Köz­pont nagytermét. A hatvani zeneiskola mun­kájának fejlődése természe­tesen szoros kapcsolatban van az intézmény személyi és tárgyi feltételeinek fokoza­tos javulásával. Ebben az év­ben új tanerők kerültek az iskolához Világi István és felesége személyében, hoz­závetőlegesen megoldva a fafúvós és zongoraoktatás gondját, valamint a Lőrinci­ben működő fiókiskola veze­tését. Papv Attila igazgató- helyettessé történt kinevezé­se szintén komoly segítséget jelent B&ze Tibornak, mint­egy biztosítva az intézmény és a különböző helyi szervek gyümölcsöző kapcsolatát. Ennek tulajdoníthatjuk pél­dául. hogy zeneiskolai neve­lők közreműködésével meg­alakult már a szakmunkás­20.00: Csortos Gyula A Színészmúzeum-sorozat- ban ezúttal a századelő ma­gyar színjátszásának egyik legsokoldalúbb alakját, fe­lejthetetlen drámai és víg­játéki figurák megelevenítő- jét, Csortos Gyulát mutatja be a televízió. Pályája — a fi Mimw Vm. december 20., pent eg képző intézet ifjúsági kórusa, most szervezik a városi ének­kart, 6 megtaláljuk a zene­tanárokat a művelődési köz­pont balettiskolájában, va­lamint a különböző zenei is­meretterjesztő estek előadó­asztalánál. A fiatalok bekapcsolódása az intézet irányításába, tár­sadalmi szintű munkájába még nem oldott meg minden kérdést. A friss csapáson to­vább kell haladnia az állami zeneiskolának, hogy még in­kább beépüljön a város éle­tébe, s vállalhassa a széle­sebb körű közművelődési fel­adatok megoldását! Elképzelések, valóságos le­hetőségek már ki is alakul­tak. Tárgyi szempontból ko­moly előrelépést jelenthet az a tény, hogy Lőrinci nagy­község tanácsa már épületet vásárolt külön zenei oktatás céljára. Ennek az átalakítá­sa révén növelhető a tanuló- létszám, s eredményesebb lesz a zenei oktatómunka. Értesültünk továbbá, hogy a zeneiskola Hatvanban élő tanárai kamaraegyüttest ala­kítanák, vállalva helyben és a városkörnyéki községekben a felnőtt közönség zenei mű­velését, a tartalmas muzsi­kát népszerűsítő hangver­senyzést. Az alakuló városi énekkar és a kis együttes nagyon hiányzott a város életéből, s igazán időszerű létrejöttük. Mind e kedvező jelek mel­lett nem hallgathatjuk el, hogy még mindig nem töké­letes az intézmény szakta­nár-összetétele. Hiány van bizonyos hangszerek oktatá­sában, vagy pedig a neve­szokásos színészsors. Küzdel­mes gyermekkora utón apja akarata ellenére végezte el a Színiakadémiát. Játszott Szegeden, Debrecenben, Te­mesvárod;, fellépett a Nép- színhúz-Vígoperában, a Ma­gyar Színházban, majd a 30-as évektől a Nemzeti Színház tagja lett — 1945- ben bekövetkezett haláláig. A rendkívül széles skálán játszó művész olyan emléke­zetes szerepeiről lesz szó, mint a Clausen tanácsos ala­kításáról — Hauptmann Naplemente előtt című drá­májában, Shakespeare, Szig­ligeti, Ibsen, O’Neill, Csehov teremtette alakok megformá­lásáról. Csortos Gyula már a né­mafilm korában kezdett filmezni, s a hangosfilm ide­jén a magyar filmek egyik vezető egyénisége lett. Hang­ját, alakját, gesztusait, szí­nészi játékát olyan filmek őrzik, mint a Hippoiyt, a la­káj, a Lila a^các, az Űj föl­desúr, a Két lány az utcán, a Szerelmi láz v<-ay a R ■' kóczi nótája (Ks> lök nem szakképesítésüknek megfelelő munkakört látnak el. Az is gondot okoz az igazgatónak, hogy a tantes­tület jelentősebb fele „ingá­zó”, nem helybenlakó. Ha si­kerül javítani ezen az ará­nyon, továbbá betöltik a szükséges szaktanári álláso­kat, úgy véljük: teljesen megszilárdul a hatvani álla­mi zeneiskola helyzete. S olyan széles körű nevelőmun­kára lesz képes, amely alap­vetően megváltoztatja néhány esztendő alatt a váro6 zenei életének arculatát. Az első fontos lépések, is­mételjük, megtörténtek ezen az úton. A továbbiakat kell most már szolgalmaznl! (moldvay) Medgyessy Ferenc rajzai Hatvanban Századunk európai mérték­kel mérve is kiemelkedő szobrászegyénisége Med­gyessy Ferenc, akinek ezúttal rajzaiból nyílt kiállítás a Hatvány Lajos Múzeumban. A művész újító volt a szá­zad elején. Az akadémizmus korlátáit törte át leegyszerű­sített' erőtől duzzadó figurái­val, egy újszerű szépségesz­mény megteremtésével, mű­veinek belülről áradó fe­szültségével, kifejező erejé­vel. E forradalmi jegyek össz­hangban is vannaik mindaz­zal, amit megnyitó beszédé­ben fejtegetett László Gyula, hangsúlyozva, hogy Med­gyessy témakörét, ábrázolás­világát az alkotó, ereje teljé­ben levő ember töltötte ki, érdeklődését mindenkor ezekre fordította. Ami egyéb kikerült mintázó ujjai, ka­lapácsa és vésője alól, az csupán a végső cél megköze­lítésének egy-egy állomása, vaskos tanulmány a tökéle­teshez! A művész rengeteget raj­zolt. De sohasem valamiféle megrendelt munkához ké­szülő vázlatoik voltak a né­hány vonallal, máskor apró­lékosabb plaszticitással föl­vetett ábrák. Az életet, az élő embert figyelte, s an­nak különböző megnyilatko­zásait rögzítette magának, hogy adódó alkalommal ne­mes bronzzá, esetleg kőalko- tássá lényegítse. A hatvani kamaratárlaton érzékletesen nyomon követ­hetjük Medgyessy Ferencnek ezt a belső műhelymunkáját. Ott van például Szoptató anya című vázlata, amelyből talán legismertebb, terakot- tában is sokszorosított re­meke táplálkozik. A papírra tett rajz — a művesség bi­zonyítékaként — már szinte mindent magán hordoz a ké­sőbbi alkotásból. A biológiai lét szempontjából fontos cse­lekvés súlyát, lényegét, az emberbe vetett hitet, s nem kevésbé a meleg, bensőséges lírát, ami annyira áthatja Medgyessy egész életművét Az egészséges életért, de­rűs emberségért kiáltó mű­vészpálya más fontos csú­csainak eredete szintén meg­GERENCSÉR MIKLÓS: iCSIlSlttltt niiuuunttu TÁNCSICS MIHÁLY ^életregénye Ekkor újabb remény csil­lant fel, sokkal fényesebb és nagyszabósúbb az előbbiek­nél. Olyan, amilyenre el­esett helyzetében önmagától már nem mert volna gon­dolni. írást adtak a kezéhez Orosházáról: „... (Mi önt kérjük fel. tisztelt Táncsics úr, önt, mint a szabadság hosszú harcában megőszült bajnokot, hogy a leendő kép­viselőválasztásra a jelöltsé­get elfogadni, s a jövő or­szággyűlésben kerületünket képviselni méltóztassék. Erős bennünk a hit, hogy önben, öreg testében ifjú lélek és szent hazaszeretet lakik. Tisztelettel maradván Orosházán 1868. október 4- én.” Ennél több aligha kellett. Még sok is volt lelkesítő­nek. Táncsics, mint a ha­muból újjászülető Phönix- madár, egyik pillanatról a másikra megint ország s méretekben kezdett gondol kodni és képzelőerejében megindult a láncreakció. Üj- ra a politika sűrűjében érez­te magát, csatarendbe szer található Hatvanban. A tánc egyféle fölszabadultság kife­jezője. S mielőtt megszüle­tett csodálatos harmonikus, a mozgásban is az időtlent sugalló Táncoló nő cimű bronzszobra, ezt a kutató és figyelő szem, a mozgásrész­leteket rögzítő kéz kitartó szorgalma, ebből keletkezett vázlatsor előzte meg. Érde­mes időzni e kis remekeiméi is! Külön fejezetet érdemel­nek a művész portréi. S azt tanúsítja rajzban, amiről szoborként vallanak. Med­gyessy sohasem az ábrázo­landó fej valami elütő, kül­sőleges jegyével kívánt azo­nosítani, s nem a pillana lopta le az emberi arcoki összefogott, tömörített portréban is, miként mondatos minden egyéb kotása. Erre legkifejező példa a kiállításon Mór, Zsigmondja, egy üstökös­zás mindén szépségével, c pusztító fájdalmával jel mezve a nagy írót. Csupán stúdiumok teh egy szobrász rajzai? E kis lítós ismét meggyőzött: tő bek annál. Közérdekű, sz vérén cselekvés időálló, m vészi letéteményei. Köszön értük a rendezőknek, s ; anyagot nyújtó Kolozsvái családnak. (moldvay) Folysimatos, bőséggé« ellálős az ünnepi élei in iszerpiaera vezte tájékozottságát, gya­korlati célját, követendő el­veit. De csak a körülmé­nyek voltak újak. — Meg­maradt régi erkölcsi és vi­lágnézeti csatarendjénél, mert úgy látta, hogy a civi­lizációs haladás ellenére vaj­mi kevés valósult meg szo­ciálisan, politikailag és jog- egyenlőség dolgában mind­abból, amiért fiatal kora óta tántoríthatatlanul küzdött. Ezek az alapvető társadal­mi követelmények még min­dig égetően időszerűek vol­tak. Ne feledjük, Táncsics már 1848-ban is többet akart, mint a nemzeti füg­getlenségi harc hatalmat gyakorló vezetői. Félreveze­tő tehát, hogy a Táncsics- értékelések egy része olyan színezetet mutat, mintha az öreg író-politikus kikopott volna a közélet haladottabb viszonyaiból. Holott arról van szó, hogy a gyakorlati oolitika technikájában volt iáratlan. Feltétlen jóhisze­műsége, egyenes küzdőmo­dora, heves őszintesége, a taktika iránti érzéketlensé­ge tette őt alkalmatlanná Rt-ra 1 ... '<ak gondola­A Belkereskedelmi Mi­nisztériumban elmondották az MTI munkatársának, hogy a karácsonyi és az új­évi ünnepi ellátásra a ke­reskedelmi vállalatok meg­felelő tárolással, az élelmi- szeripari üzemek a termelés fokozásával készültek fel. Decemberben országszerte 2467 vagon sertéshús, mar­hahús és húskészítmény áll a lakosság rendelkezésére, 19 százalékkal több, mint tavaly az utolsó hónapban. Kimondottan az ünnepre, a december 16—26 közötti idő­szakra 24 százalékkal növel­ték a forgalomba kerülő mennyiséget. Ezen a héten 46 vagon élő­halat hoznak forgalomba a fővárosban, s biztosították a vidék ellátását is. A tavalyihoz hasonlóan bőséges a baromfi- és a tojáskínálat, pulykát és hí­zott baromfit az igények­hez igazodóan többet ad az ipar a múlt évinél. Ugyancsak az igények szerint alakul országos szin­ten az ünnepi tej- és tejter­mékellátás. taival, de aktív , politikai szereplésével is nagy hasz­nára legyen a dolgozó osz­tályok érdekeinek. Kivételes jellem volt, a haladó em­beri magatartás el nem avulható tiszta példaképe, de a sikert, a dicsőség irán­ti képességet megtagadta tő­le a sors. Olyannyira csalta közérdek szabta meg tetteit, vágyait, indulatait, hogy személyes dolgaiban a leg­szürkébb átlagembernél is ügyetlenebbnek bizonyult. Azért iktattuk ezt a kis kitérőt élete zajlásába, hogy megindokoljuk, miért és ho­gyan illant semmivé élete utolsó nagy reménye lehe­tősége. Minden erélyét tö­rekvései jogosságára és vá­lasztói bizalmára tette fel. Tántoríthatatlanul hitt a győzelemben, de elmulasz­totta felmérni, mily cse­kély ellensúly az ő igaza, és az orosházi választók voksa az uralkodó erőkkel szemben. Lélekvesztővel volt képes nekivágni az óceán­nak. Ezt a lélekvesztőt úgy nevezték, hogy Arany Trom­bita. Megint lapot szerkesz­tett, a saját lapját. Mivel bátran harcolt vele, erős hadihajónak hitte. Alapítá­sáért a Tömő utcai ingat­lanját veszélyeztette, ötezer forint biztosítékot követel­tek rajta a lap megindítá­sakor, de mivel fillérekkel is, alig rendelkezett, az egyet­len jó ház árat nem érő két kis viskóját terhelték meg. így is maradt ezerötszáz fo­rint hátralék. Nem tudta ki­fizetni. száz forint bírságra és egyhavi elzárásra ítélték. Eközben választották meg Orosházán képviselőnek. Jó­kai Mór törlesztette helyet­te a száz forint bírságot, ö pedig a parlament tagjaként töltötte le az egy hónapot és a fogházból rögtön az or­szággyűlésbe ment. Viszontagságos napjai köz­ben kimondhatatlan boldog­ságára. kilencévi vakság után visszanyerte látását. Igaz, nem tökéletesen, de Vidéken a tanácsi, Budi pesten zömmel a főváro: sütőipar zavartalan kényéi és péksütemény-ellátásra ki szül fel. Kalácsból is szükségleteknek megfelelőé termelnek. A sütőipar egyél ként a karácsonyi áruszál lításokat 24-én 10 órára be fejezi. A növényipar és szeszipar teljes kapacitássá gyárt étolajat, margarint é élesztőt, így a várható igé nyékét zavartalanul kielégí ti. Burgonya van bőven - bár a gülbabából és a ró zsáböl a keresletet nem tud ják kielégíteni — hagyma zöldség^ és főzelékféle, ezea belül a torma, az igényel szerint a tavalyinál nagyobi mennyiségben kerül forga­lomba. Äz ünnepi piacn Romániából 100 tonna pa­radicsomot hozunk be, a vá­lasztékot pedig hazai üveg házi fejes saláta, hónapoí retek, zöldpaprika é6 új ka­ralábé gazdagítja. A / tava­lyinál több cürom, narancs banán kerül “forgalomba az ünnepekre, bőséges a téli- alma-kínálat, s hoznak be 30—30 tonna bolgár és ju­goszláv szőlőt is. (MTI) vezető nélkül közlekedhetett. A fiatalokba vetett bizodal­ma jeléül Egei József óbu­dai orvosnövendéket kérte fel a kényes műtét végre­hajtására. Ugyancsak a fia­talok iránti bizodalmának adta jelét, amikor az Arany Trombitához Sassy Árpád ifjú szerkesztőt kérte felse­gítőtársnak. Ha meg is ope­rálták, nem volt szabad ol­vasnia. Sassy híven követ­te az öreg szellemi bajvívó politikai tanítását és az Arany Trombita kezdettől olyan kemény hangon tá­madta az ostoroznivalót, mint 1848-ban a (Munkások Üjsága. Ezért a lapnak nap­ról napra szaporodtak hívei, szintúgy az ellenségei is. Tulajdonosát azonban nem merték nyíltan támadni. Táncsicsnak nem volt hatal­ma, nem volt vagyona, nem volt rettegett pártfogója — csak a tiszta életével, meg­cáfolhatatlan múltjával, ma­kulátlan erkölcsi magasren­dűségével kivívott tekinté­lye volt. Mindezekért még ellenségei is tisztelték. Te­hát személy szerint kímélték lapja miatt, az Arany Trom­bitának mégis el kellett hallgatnia. Helyette a fiatal szerkesztőt. Sassy Árpádot támadták. Nem mint szer­kesztőt, hanem mint cikk­írót. Gyors egymásutánban háromszor fogták perbe 1869. október 2-a és november 10-e között. Kétszer felmen­tették, de harmadszorra egy­évi börtönre és 500 forint bírságra ítélték. „Határőrvi­dék” című cikkében megír­ta, hogy a szuverén magyar állam területén levő Bács­kában és Bánátban, az úgy­nevezett Határőr-vidéken semmibe nincs beleszólása a magyar kormányzatnak, el­lenben korlátlanul dirigál ott az osztrák miniszterel­nök és az osztrák hadügy­miniszter. Leleplezéséért la- kolnia kellett. Mivel pedig börtönbe zártak, Táncsics egyedül birkózott a lappal (Folytatjuk) I

Next

/
Thumbnails
Contents