Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-18 / 295. szám
Ha a nézőtér üres... Egri közönségszervezés — kérdőjelekkel Országos gond ? Megyei nehézség? Lehet. Egy azonban tény: Egerben is jelentkezik nap mint nap. s bizony nem mindig sikeresen birkóznak meg vele népművelőink, bármennyire is szeretnék, ha övéké lenne a babér, ha ők maradnának felül, ha kiütéssel győznének ebben a sokszor igen egyenlőtlen küzdelemben. A rangos eredményekről mindig beszámoltunk, a buktatókat, a fiaskókat szívesen felejtettük, holott ma is élőek, s néha-néha aggasztóak, s csak ezek számbavételével, az okok elemzésével lehetne előbbre lépni, a kilábolás útját megtalálül ben jól képzett, hivatástudattól vezérelt, lelkiismeretes népművelők munkálkodnak. programok is. többek zott a nyári karnevál. kö1*1 Nézzük először az elszomorító adalékokat, hozzátéve mindjárt, hogy nem esetleges példák, nem valamiféle célzatos szemlélet szülöttei, hiszen a gyakorló népművelők, a városi közművelődés szakemberei tudnak róluk, s keseregnek is miattuk. Évekkel ezelőtt gáladél- előttöt rendeztek a Gárdonyi Géza Színházban, amelyen bemutatkoztak a legjobb népdal- és népitánc- csoportok, hetekig készülve a nagy alkalomra. Több mint száz ember lépett pódiumra, s nyújtotta képességei legjavát mindössze huszonöt — ez nem elírás, hanem precíz adat! — néző- pék, akinek egy része természetesen protokoll vendég volt, bár arra is van- , nak példák, hogy esetenként ők is távol maradnak. Történt ez idegenforgalmi főszezonban, vasárnap, amikor a magyar folklór iránt érdeklődő turisták százai jártak a megyeszékhelyem S még egy: jegyet sem kellett váltani,' bárld, ingyen beléphetett. Az elmúlt évben Egerben tartották az országos múzeumi és műemléki hónap ünnepélyes megnyitóját, amely újszerű és kellemes meglepetést ígért az érdeklődőknek: bepillantást a restaurátorok műhelyébe. A közönség mégis hiányzott. Olyannyira, hogy várné- aő sétájukról kellett félreérthetetlenül bednvitálni általános iskolás — jócskán akadt köztük alsó tagozatos is! — diákokat, akik hírét se hallották ennek a kevesek által ismert mesterségnek. Egy évre rá ugyanez történt, azzal a különbséggel, hogy csak néhány* meghívott érkezett. Nem sokkal később a megyei múzeumi szervezet igazgatója tartott egy előadást, amelyre meghívták a város történelem tanárait is. Eljöttek: öten! A Megyei Művelődési Központ szerkesztőségi ankétet rendezett a közkedvelt, a sokak által forgatott Nők Lapja vezető munkatársainak részvételével. Minden egri előfizetőt írásban értesítettek, s ott voltak: heten! Lehetne folytatni a sort, ám úgy hisszük, hogy ezek a tények önmagukért beszélnek. Történt és történik mindez olyan városban, ahová évente egymillió hazai és külföldi turista látogat el, szórakozást, művelődési lehetőségeket nyújtó programokat is remélve, abban a városban, ahol tizenötezer diák tanul, ahol számottevő értelmiségi réteg él, ahol — különösen az utóbbi Időben — igen sokat tettek amun- kásművelődés hatékonyabbá formálásáért, ahol zöméQJMmjsöi Míl. december 18., szerda Lépjünk tovább, bogoz- gassuk az okokat, amelyek bizony sokkal bonyolultabbak, mint első pillantásra látszanak! Szervezési csőd? Igaztalan lenne ezzel vádaskodni, hiszen több helyett keresik a jobb ötleteket. A Megyei 'Művelődési Központnak saját aktívagárdája van, amely toborozza az érdeklődőket, propagálja az egyes műsorokat, különösképp a kiemelt rendezvényeket. Ezek a társadalmi munkások ott vannak az iskolákban, az üzemekben, a vállalatoknál. Jó kapcsolatokat tartanak a szocialista brigádvezetőkkel, akik számára rendszeres klubfoglalkozásokat is szerveztek. Utcára kerülnek a plakátok, állandóan postázzák a névre szóló meghívókat. Az Egri hangok révén hatszáz emberhez jut él a havi kínálat. Kutatják az új fogásokat is. Hamarosan pályázatot hirdetnek a gyakorló népművelők számára, ennék az a célja, hogy már bevált közönségszervezési módszereket gyűjtsenek, s a legjobbakat alkalmazzák is. Az útkeresés érzékeltetésére még egy jellemző példát. Gondoskodni akarnak az anyasági szabadságon levő fiatalasszonyok művelődéséről is. Januártól klubot Indítanak számukra igen változatos, színes tematikával. Arra is gondoltak, hogy az érdeklődők eljöhessenek: ezért együttműködve a KISZ Eger Városi Bizottságával ingyenes pótmamaszolgálatot — a gyerekekkel egészségügyi szakiskolások és főiskolai hallgatók törődnek majd — szerveznek részükre. Megannyi Ötlet, ám úgy tűnik: ez is kevés. Érdektelenség? Dőreség lenne ilyesmit állítani, hiszen az utóbbi harminc év korábban sosem látott kulturális fellendülést produkált, olyan művelődési sikereket, amelyeket a legmerészebb álmodozók sem képzelték valaha. Telítettség? Megváltozott igények? Ebben már van valami! Gondoljunk csak a ma emberének hétköznapjaira, a család szerkezetének formálódására. A férj, feleség igen sok helyütt két, vagy három műszakban dolgozik, a gyerekek az iskolában és a napköziben töltik úgyszólván egész napjukat, s így bizony ritka öröm a huzamosabb találkozó. A maradék, a kevés szabad időre igényt tart az egyre jobb, színvonalasabb műsorokat kínáló televízió. A rádióról, az újságolvasásról, a könyvek iránti érdeklődésről sem lehet megfeledkezni. S arról sem, hogy igen sokan felnőtt fejjel tanulnak, s az erre fordított órák nem egyszer az éjszakába nyúlnak. A kevésből csak kicsit lehet lefaragni, s az sem megy egykönnyen. Számolni kell nemcsak a rádióval, a televízióval, az újságokkal, a könyvekkel, hanem az otthon egyre erősebb varázsával, s azzal, hogy ezek a versenytársak épp ebben a közegben hatnak. Igen, megváltoztak az Igények, s erre bizony nem eléggé építettek sem az országos, sem az egri közművelődés Illetékesei. Az érdeklődőt ma már csak a ritka újdonság, a kuriózum ereje csalja el a különböző rendezvényekre. Ezt kell adni. ezt kell nyújtani, természetesen új közönségszervezési módszerekkel. Amikor erre alapoztak, sosem maradt el a siker. Elég csak neves színészeink egri bemutatkozását említeni, akik telt ház előtt léptek fel. Közönséget vonzottak a hagyományteremtő 3. A megtorpanás nem megoldás, s az is csak újabb fiaskóhoz vezet, ha folyvást a közönségszervezés nehézségeire hivatkozunk. Érdektelenség, telítettség ide, vagy oda, elképzelhetetlen, hogy lelkes amatőrök üres nézőtér előtt játszanak, hogy a több mint ötvenezer lakosú városban csak néhány ember kíváncsi egy színvonalas kiállítás megnyitóra, egy tartalmas an- kétra, előadásra. Itt és ilyenkor a propagálás is ludas, mert azok a jól bevált, azok a hagyományos fogások sem hatástalanok, ha következetesen élünk is velük. Hiányzik a megfontolt tervezés, az egyes rendezvények koordinálása, s így aztán megtörténik, hogy egy napra, azonos időpontra több program is jut Az sem helyes, hogy a színház, a Megyei Művelődési Központ ugyanazokkal a közönségszervezőkkel dolgozik, mert bármennyire is ambiciózus gárda ez, túlméretezett feladatokat vállalt. Bizonyára sokat jelent majd, hogy január elsejétől, megnyílik az egri városi tanács műsorirodája, amely végre egyezteti a programokat, jegyeket, bérleteket árusít törődik az ifjúság, a munkásság sajátos igényeivel, s a megyeszékhelyre látogatók számára tájékoztatót ad minden városi politikai, kulturális, sport- és idegenforgalmi rendezvényről. A tervek biztatóak, sez az intézmény nemcsak megkönnyíti a megyeszékhely népművelőinek kitartást igénylő munkáját, hanem lehetőséget teremt a közös gondolkodásra, az együttes cselekvésre is. S arra is több idő jut, hogy figyelembe véve a mai, a valós vágyakat, felmérve a kívánságokat, élve a bevált módszerekkel, kutatva az újakat; előbbre léphessenek. Hogy ne legyen üres nézőtér, s lehulljon az igények farsangi álarca. Pécsi István Kalocsai díszítésű Porcelánok A Finomkerámiaipari Mii ek 1972-ben létesítette ka locsai festőüzemét. Akkor 3S •na pedig már 137 dolgozón száma. A kalocsai motívu mokkái díszített fali tálakon ■Hkészleteken, butéliákon ki •}ül teás- és mokkáskészle ekkel bővítették a választé kot. A kis üzem idei terme lesi értéke nyolcmillió fO' rínt. A közelmúltban Spa nyolországba és Japánba ex portáltak. (MTI Foto — Tóth Béla felvétele — KS' 21.40: Színházi Album A kéthavonta jelentkező tájékoztató, eligazodást segítő műsor a véges színházi nézőteret akarja kitágítani, a tévénézők előtt megnyitni. És minden alkalommal csak a figyelemre méltói színházi eseményekről számol be — nem közvetlenül kritizálva, hanem csak azzal minősítve, hogy egyáltalán szó esik egy-egy színdarabról. S szórakoztatva csinál kedvet a színházi előadás megtekintésére. A színház iránt érdeklődők részleteket láthatnak előadásokból, színészek véleményét hallhatják szerepükről, rendezők mondják el a darabbal kapcsolatos elképzelésüket. Ennek a Színházi Albumnak a középpontjában a miskolci Nemzeti Színház áll. Az évekig önmagára nem találó színház az idei évadban új főrendezőt kapott — a főiskolán most végzett Illés István személyében. Közreműködésével kiváló előadásokat produkál a színház. Beethoven-szonátaest Egerben Az Országos Filharmónia idei egri évadjában a harmadik hangverseny hétfőn zajlott le a Gárdonyi, Színházban. Ez alkalommal Kovács, Dénes és Bacher Mihály három Beethoven-szo- nátát szólaltatott meg. Az évad legsikerültebb, legegységesebb estje volt ez, művész színvonal tekintetében vitathatatlánul a legmagasabb. Kovács Dénes ugyan ritkán hallott vendége ennek az egri közönségnek, játéka azonban mindig élmény, és nyereség a hallgatóság számára, mert a művek egészét átfogó precíz értelmezése, a részletszépségek tökéletes kidolgozása egyaránt hozzátartozik a világhírű hegedűművész játékához. Bacher Mihály zongora- művész is ritkán jelenik meg az egri koncertpódiumon. Ezen a szonátaesten — különösen az a-moll és a G- dúr szonátánál és mindkettőnél a második tételben — olyan színeket és érzelmeket ragyoghatott fel, amelyekre az egri közönség sokáig fog visszaemlékezni. Mi az oka annak, hogy ez a szonátaest ilyen nagy hatást ért el a hallgatóknál? Minden bizonnyal az a bensőséges hangvétel, az az önmagával beszélgető, majdnem azt mondanánk elmorfondírozó Beethoven jelenik meg ezekben a szonátákban előttünk, aki legbensőbb legintimebb gondolatait, érzelmeit, a szépséggel való ezt a házi barátkozását örökíti meg az a-mollban és s G-dúrban. Itt a közönség valóban belehallgat Beethoven magányába és ettől a bele- hallgatástól lesz gazdagabb telítettebb a lélek. Itt csak néhány alkotóelemre, néhány variánsra kell figyelnünk, nem úgy, mint a nagyzenekari műveknél, ahol az embert a hangok sodrása néha viszi-lebegteti, mint a nagy víz a narancshéjat Az A-dúr, a híres Kreutzer most is viharosan, szenvedélyesen hangzott, itt már teljes szépségében uralkodott a hegedű, amely virtuóz futamaival a hatalmas Beethovent idézi. Ügy tűnik, közönségigény is a kamaramuzsika megszólaltatása, mert ezek az alkotások éppen meghittebb hangulatuk, oldottabb jellegük miatt is hamarabb visszhangra. megértésre és értésre találnak a közönségnél, mint a nagyzenekari művek. Persze, ha van türelmünk odafigyelni és ha hagyjuk magunkat vezetni. Kovács Dénes és Bácher Mihály ezt az ünnepi estét így, ezen hőfokon szerezték nekünk és ebben a közönség magatartása is benne van. A zenetörténeti bevezetőt Pándi Mariann mondotta eL (farkas) \ GERENCSÉR MIKLÓS-* Ä ICSlÉSZilTfll H&lHMMUHS&Glli TÁNCSICS MIHÁLY \ 9». Ä : ^'3; ^életregénye Látasa éppoly gyorsan, mint amilyen váratlanul romlani kezd. Hiába panaszkodik. Vrancsics rórbiz- tos, nem éppen rosszhiszeműségből, azt hiszi szimulál. Fegyencekkel bajlódott, sok agyafúrtságot tapasztalt — miért venné komolyan ennek a jámbor, de tanult, tehát csavaroseszű embernek a panaszát. Csak akkor kezd hinni, amikor a teljes vakság közeledik. Decemberre a fényen, meg a sötéten kívül egyebet nem képes érzékelni Táncsics. Ekkor elhívják hozzá Lippay professzort, aki megígéri a klinikai kezelést, de aztán nem történik semmi, már ami a gyógyíttatást illeti. Máskülönben enyhítenek a súlyos börtönfeltételeken. Feloldják az eddigi teljes magányra kárhoztatás alól Először ritkábban, majd gyakrabban látogathatják családtagjai. Sőt azt is megengedik, hogy nála tartóz- kodhassék — természetesen a zár alatti cellában — La- joska, a nagyobbik leányka. Teréz asszony ahányszor csak tud, eljön hozzá gyalogosan a messzi Józsefvárosból. Egy alkalommal súlyosan meghűl a hózáporban és nyolc hónapon át nyomja az ágyat. A rabság mellett az áldott jó asszony iránti aggodalom is gyötörte Táncsi- csot. Nagyobbik leánykája, a 11 esztendős Lajöska vele együtt, szinte fogoly. A kisebbikről, az ötéves Eszterről a nemes érzésű barátok gondoskodtak. De végre megint a talpára állhatott Teréz, kézbe vehette elárvult családja gondjait. Gyógyulása mellé nem várt kedvező hír érkezett Bécs- ből. Iratot küldött az illetékes hatóságokhoz báró . Vay Miklós kancellár, hogy a tizenöt évi börtönbüntetés tíz esztendőre szállítandó le. Nem sokkal később arra is engedélyt kapott a beteg elítélt, hogy két hetet a Saros- íürdőben töltsön. Jót tett neki a gyógyvíz, megviselt szervezetét felüdítette a kedvezmény. De amilyen gyorsan elrepült a két hét a Sárosfürdőben, olyan egyhangú lomhasággal vonszolódtak a börtönévek. Kevés és rossz a rabkoßzt, ezért felköltözött Budára a család, hogy Teréz minél gyakrabban vihessen férjének friss hazai ételt. Lajoska is otthon alhatott, napközben pedig édesapjánál időzhetett. Nagy segítségnek bizonyult a kis Lajoska. Azért engedélyezték mindennapos látogatását, mert így legalább kevesebb elfoglaltságot jelentett a börtönőröknek a világtalan fogoly. Táncsics szorgalmas tanulásra fogta leánykáját, vak létére megtanította írni-olvas- ni. S mert vak volt, senki nem gondolta róla. hogy írással is foglalkozik. Pedig nem hagyott fel a szellemi tevékenységgel. Néha találkozni szokott a sétán a bankóhamisításért elítélt Szakács Lajossal. Mivel pedig a bankóhamisítók sem feltétlenül gazemberek velejéig, ez a Szakács Lajos inkább megkockáztatta a fejére zúdulható kemény fenyítést, de segített a vak Táncsics Mihályon. Titokban leleményes sorvezető készüléket fabrikált neki az elcsent tűzifából. A leányka papírt, írószert csempészett be apjának, aki a sorvezető segítségével, tapogatózva rótta sorait. Kéziratait szintén a leányka csempészte ki. A gyermek szinte a börtönben serdült fel. Hirtelen nőtt, 6 betegeskedni kezdett. Még nem töltötte be tizenötödik évét, amikor leverte lábáról a tüdővész. Hiába reménykedtek állapota javulásában, végzete gyorsan közeledett. Az apának csaknem eszét vette a fájdalom. Negyedik gyermeke haldoklóit. Jókai értesült a készülő tragédiáról, kezességet vállalt Neuwirth tábornok térparancsnoknál Táncsics Mihályért, aki naponta egy órát tölthetett haláltusában vergődő gyermeke ágyánál a zárbiztos jelenlétében. Amikor meghalt a gyermek, apját megbilincselten senj engedték el a temetésére, hiába könyörgött Jókai a tér- parancsnoknak. Szívet tépő fájdalmai után jó ideig tompa közömébe roskadt Táncsics. Felőle történhetett bármi, közönyösen hagyták a börtönben zajló események. Ha valami mégis felrázta tompaságából, az a cellája előtt zajló botozás volt Egyúttal katonai áris- tomnak is használták a börtönt, s ha összegyűlt nyolc- tíz fenyítendő őrizetes, megérkeztek a Ferdinand lak-i tanyából a botozó káplárok. Ezek aztán irgalmatlan munkát végeztek. Husángolásuk nyomán pokoJbéli jajveszékeléstől visszhangoztak a vastag börtönfalak. Reggelenként voltak az ezer jajkiáltás órái, így szerencsére semmit nem látott —r nem hallott a szökött katonák botozásából Eszterke, Táncsicsék egyetlen megmaradt gyermeke. Mert most ő járt édesapjához. Tizedik éve felé közeledett, eszes, ügyes, kedves kislány. Gyorsan megtanult folyékonyan olvasni és ezzel az édesapjától kapott tudománnyal nélkülözhetetlen segítője lett a tanítónak. (Folytatjuk)
