Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-15 / 293. szám

I

Veugri poecseszem

Erősödnek a magyar—csovas irodalmi kapcsolatok

' A magyar—csuvas irodalmi

4» kulturális kapcsolatok már a múlt században kialakultak. Ennek történelmi ©kai voltak. A magyar tudósok közt eléggé elterjedt nézet volt a 19. században, hogy a magyar nyelv a török nyelvekkel tart rokonságot, és a rokonokat keresve a magyar nyelvészek a ésuvasok közt is folytattak gyűjtőmunkát. És bár később bebizonyosodott a magvar nyelv finnugor származása, az erős török hatást sem lehetett fi- ' gyeimen kívül hagyni. A csu- vas nép gazdag folklóranya- ' ga is felkeltette a tudósok érdeklődését. A magyar tu- ‘ dósok közül Képűig Antal,

1 Budenz József, Deskó And- 1 rds, Munkácsi Bernát, Mészáros Gyula, Gombocz Zol- ! tán, Németh Gyula, Bartók '■ Béla és Kodály Zoltán, fog- ' lalkozott a csuvas nyelvvel,

’ illetve folklórral ég zenével. Műveik rendkívül jelentősek a fnai csuvas nyelvtudomány, zenetörténet számára, hiszen sok olyan népdalt, mesét, közmondást őriztek meg, amelyek azóta szinte nyomtalanul eltűntek, éppen ezért a csuvas tudósok számára is felbecsülhetetlen értékű kincset jelentenek. A, csuvas nép tteztelettel és szeretettel övezi e nagy magyar tudósok emlékét.

A tulajdonképpeni irodalmi kapcsolatok a magyar és csuvas nép között csak az októberi forradalom után alakultak ki A Szovjetunióban élő magyar emigráns forradalmár írók egy csoportja 1934-ben Csuvasiába látogatott. A delegáció tagja volt Zalka Máté, Matejka János és Nagy Lajos. Ez utóbbi a szovjet írók első kongresszusára érkezett a Szovjetunióba. Zalka Máté Arany Bulgária csillaga című cikkében lelkesen ír Csuvasia eredményeiről. <A korabeli újságok tanúsága szerint Nagy Lajos is elismeréssel szólt a hajdan elmaradt Csuvasföld fejlődéséről.

Különösen emlékezetes volt Gergely Sándor látogatása, ékít 1940-ben a Konsztantyin

Ivanov csuvas klasszikus író születésének ötvenedik évfordulóján rendezett ünnepségekre hívtak meg Csebok- száriba. ünnepi beszédében Gergely Sándor kifejezte azt a reményét, hogy hamarosan eljön az az' idő, amikor a maiik K. Ivanov szomorúszep poémáját, a Narszpit A magyar nép most olyan nehéz sorban él, mint a csuvasok, amikor Ivanov ezt a művét megírta — mondta Gergely Sándor —, de hiszünk benne, hogy Magyarországról is hamarosan lehullanak a láncok, és a magyar nép a testvéri csuvas néppel együtt építheti új, szabad életét.

A magyar—csuvas irodalmi kapcsolatok tényleges •kialakulásában a személyes kapcsolatokon kívül nagy szerepet játszanak a fordítások. Magyar írók műveivel az 1930-as évektől kezdve ismerkedhettek meg a csuvas olvasók- Ebben az időben fordítják le a Szovjetunióban élő magyar írók, így Magyar Lajos, Hidas Antal és Gergely Sándor egyes műveit. Ekkor jelenik meg az első Petőfi-vens is csuvasuL 1953-ban Nagy Sándor Megbékélés című elbeszélését kapták kézbe az olvasók, 1960-ban és 1970-ben egy-egy teljes kötet válogatott magyar elbeszélés jelezte fejlődő kapcsolatainkat. A csuvas nyelven megjelenő újságok és irodalmi folyóiratok is publikálnak Időnként magyar műveket, így például a Janus Pannonius- és a Pető- fi-évfordulóra kis összeállítás jelent meg e költők verseiből.

Növekvő irodalmi kapcsolataink egyik legnagyobb eseménye azonban az a csu- vas nyelvű magyar költői antológia, amely a napokban jelent meg a csebokszári könyvkiadónál Vengri poecseszem (Magyarország költői) címmel. Hat évszázad legszebb magyar verseiből válogatott Gennagyij Ajgi csuvas költő, akinek A sámán fia című kötetét a magyar olvasó mér ismeri. 67 magyar költő 178 versét találjuk az antológiában. Jelentős ez a válogatás Irodalmi szempontból, hiszen általa a csuvas olvasó megismerheti a magyar költészetet és annak haladó szerepét a nemzeti felszabadító mozgalomban, ugyanakkor társadalmi és politikai jelentősége is nagy: elősegíti népeink barátságát, a kölcsönös megismerést és megértést. A versek fordításéban 23 csuvas költő vett részt, az idősebb és fiatalabb nemzedékből egyaránt. Minden magyar költőről kis életrajzi jegyzetet is olvashatunk, amelyek segítenek megismerni a magyar költészet hatszáz éves fejlődésének tendenciáit és az egyes írók szerepét az irodalmi életben.

A válogatás sokszínű, érdekes képet mutat. ízelítőt ka- purrtf a táj versekből, a szerelmi lírából, tükröződik benne a magyar nép nehéz sorsa az elmúlt évszázadok alatt és kitartó harca a szabadságért. Jól példázza a válogatás, hogy a magyar líra mindig elkötelezett volt, a szabadságért és függetlenségért vívott harc szolgálatában áöt és Mfejezte a n€ü vágyódását a jóra, nemesre, hitét az igazságban.

A magyar költő — m antológia tanúsága szerint — mindig a haladás szolgálatában állt, a nép szószólójának érezte magát A költő sorsa mindig elválaszthatatlan volt hazája sorsától. B szép és igaz költemények közül is kiemelném Balassi Bálint Katonaénekét, Kölcsey Ferenc Himnuszát G. Ajgi, Petőfi Magyar vagyok című versét Sz. Savli fordításában. A 20. század költői közül pedig különösen Hidas Antal Tavasz Magyarországon (N. Szandrov és G. Jefimov fordítósa), Illyés Gyula Buda, 1945 májusa (N. Szandrov fordítása), Weöres Sándor Valse triste (G. Ajgi fordítása), Benjámin László A halhatatlan zászló (A. Kalgan fordítása) versei azok, amelyek leginkább kifejezik a magyar költők történelmi elkötelezettségét.

A fordítások magas művészi színvonalon, meggyőzően, igaz költői erővel szólnak csuvasul. A munkában részt vevő csuvas költők tudásuk és művészetük legjavát adták, tartalmi mélységben, érzelmi hatásban e versek méltók az eredetihez.

Irodalmi fordítások nélkül a népek nem ismerhetik meg egymást. Ezért szolgált mindnyájunk örömére a magyar költészet csuvas nyelvű antológiája, és ezért reméljük, hogy ez csak a kezdete egyre jobban kibontakozó irodalmi kapcsolatainknak, és hogy a jövőben egyre több igényes irodalmi alkotást tehetünk egymás asztalára.

J. vlagyimirov,

c Csuvas Állami Pedagógiai Főiskola professzora, a filológiai tudományok doktora

(Ford.: Z. H. M.)

■ V >'/4- ■ .

Szerenád

Káinoky László ói kötete

A költő és műfordító Kálnaky László újabb kötet* most jelent meg a karácsonyi könyvvásár egyik értékes darabjaként. Nem saját érzéseit, gondolatait, verseit közli itt a ritkán publikáló költő: százharminc költemény sorakozik ebben a könyvben, a világirodalom szerelmes, vagy szerelemről szóló dalai, kezdve a kétezer éves görög verssorokon Ibükosznál és folytatva a láncolatot a legmodernebbekig, mondjuk Dylan Thtgnasig, vagy éppen Apoiü- naire-ig, vagy Robert Gravesig.

A könyv címe is mutatja, hogy a férfllíra, a szerelmes férfüélek gordonkahangja szólíil meg ezekben a költeményekben — magyarul. Es úgy, ahogyan ezeket a különböző korokban, különböző nyelven, különböző vérmérsékletű és sorsú emberektől származó vallomásokat Kálnoky . László újraélte, újra felhevítette önmagában és a magyar nyelv, a magyar szájíz szerint, az újraéles -belső dinamikájától vezérelve újra alkotja.

A kötet előszavában mintegy bevezetés- és magyarázatképpen leírja a műfordító Kálnoky, hogy idegenből vemet magyarra jól átültetni csaknem reménytelen feladat. Hiszen először fel kell a műfordítónak önmaga számára tárnia mindazokat a szépségeket, amik forma és tartalom tekintetében az alkotásban benne rejlenek. Majd meg kell keresni azokat a rejtőző belső vonulatokat, amik az örökzöld alkotásokat valóban hervadhatatlan élményként rögzítették és tartották meg a történelem folyamán az emberi tudatban. Szereznie kell hozzá megfelelő magyar szavakat, amelyekben visszaadható-fükröztethető az eredeti tartalom és a formában is megfelelnek annak, mert különben a magyarul felhangzó vers, az új forma csak pedzi az eredetit, a mintát, amelyről az új élmény keletkezett. Joggal mondja Kálnoky, hogy a műfordítónak elengedhetetlenül költőnek is kell lennie. És amikor ő ezt állítja, nem egy, a mai napság már erős devalvációban szenvedő fogalmat érint, hanem azt a költőt vallja meg, aki a hangokból, a szavak összehangzásából, csodálatos összetartozásából kihallja, nem is ä kinti fülével, hanem a belső hallásával, a megsejtés, az ihlet állapotában (ez a szó is gúnyos felhangot kapott az idők folyamán!) azt a zenét és a zenében azt a finom rezgést, amely a féléktől származik és ami sajátosan csak azé, aki azt megszólaltatja.

Kálnoky szerényen azt vallja, hogy erre a nagy műfordítási. titokra véletlenül jött rá: egyszer megfigyelte önmagát eme .nagyon is összetett és bonyolult szellemi tevékenység közben. Az ebben a munkában való jártasság valóban kezdődhetik egy ilyen felfedezéssel, de egy egész élet munkája és tapasztalata, eredményei bizonyítanak e költői-műfordítói felfogás, fáradozás* művesség és lelkiismeret mellett.

Kálnoky László fordítód munkásságában is kerüli az ismert, a hansogóan ránk kiáltó irodalmi tájakat Nem az ünnepi szemérmesség válogat nála, hanem az őszinteség, az átélt pillanat szépsége ragadja meg őt és hajtja munkára. Janus Pannonius néhány soros verse így modernebb talán, mintha ma egy beaténekes szerelmi dadogását hallanánk. Victor Hugó panaszkodása szíven üt, pedig tudjuk róla, hogy mértéktelen volt sok mindenben és lamentáció- ja inkább búsulás, mint komoly fájdalom. Georg Trakl látomásokat közlő hangzatai megint egy más világba visznek eL Hogy az abszintes Verlaine itt-ott gyermekiesen bájos szépségeiről ne is (szóljunk bővebben, meghatódás nélkül.

Kálnoky László formaművészete ismerős. Végsőkig cizellált, pontos leírását adja saját lírájában is annak, amit belül megél. A fordításban még inkább fegyelmezettebbnek kell lennie. És ettől lesz nagyon modem és nagyon mai minden vers, amihez hozzányúl. Stefan George négystrófás versét egy ilyen sor zárja Kálnokynál: s

a tér s a létezés csupán hasonlat.” Vagy Dylan Thomas- nál van az úr, ,kinek szakállát számum lengeti”. Vagy példaként kell említenünk az érzékletes képet is Szymon Zimorovicz versében, ahol a szerelemnek nem Vénusz az anyja, de a pusztában foganta a gyilkos oroszlánanya és „ádáz kaukázusi nőtigris tején nőtt”.

A szavak zenélő mágiája ez a kötet és ezt egy olyan költő műveli, aki az élete csúcsán állva is az első, a legszebb érzésekre gondod vissza, (Kozmosz könyvek.)

gyár olvasók is megismer hejyjeghívót kapott « elnök, Kcxczúr István:

Farkas András

jjvsrrrnrrf.T

..................rrir-r"“"“..............................,

s

zombatra szóló meghívót, szemes kukorica fajtakísérleti bemutatóra. Hétfőn hozta a postás. Ugyanazzal a másik meghívóval együtt, amelyik viszont csöves kukorica fajtakísérlett bemutatóra invitálta ugyancsak szombatra. Máshova persze, mint az előbbi. Amaz északi irányba szólította volna a székhelyről, emez utóbbi pedig déli irányba. Amaz délelőttre, emez délutánra. Szerencsére.

Valamint egy harmadik meghívót is rejtegetett a napi posta: hibridkukorica-kísérleti bemutató lesz a keleti nagyüzemben vasárnap. Valamint egy további meghívó da- ráltkukorica-termesztósi fajtakísérleti tapasztalatcserére szólította Igen szívélyesen szintén vasárnapra. Persze amaz délelőttre, emez délutánra. És természetesen más- más sarkába a járásnak.

Gondolkodott az elnök: ez mind igen fontos, dé elmenjek-e? Talán el kellene menni, hiszen amint tapasztaltam, általában mindig elmennek a meghívottak. Elvégre egy fejlődő nagyüzemi gazdaságban, de

Meghívó ebéddel

más üzemben is tudni kell, rpl az új a technikában, a technológiában, no és a fajták világában. ^Máskülönben nem léphet megfelelő ütemben előbbre az emberiség.*

Érdekelte egyébként az elnököt úgyszólván minden, ami a nagy termelés szélesedő skáláján feltűnt, országszerint-tova. Ezért hát a lehető legbuzgóbban igyekezett mindig a tanfolyamokra, a különböző bemutatókra, tapasztalatcserékre, vagy —• uram bocsá’ — szimpozio- nokra. Igyekezett — mondom —, amíg tehette, amíg bírta, amíg győzte.

T\e hát az a tudást, tapasztó- lést, újdonságokat ígérő skála immáron hatalmassá dagadt, íme! Kilenc meghívó szólította csak kukoricaügyben. Szemes kukorica, csöves kukorica, darált kukorica, hibrid kukorica, kukorica lábon, kukorica háton és a hónod alatt.

Jó, hogy... Mi » jól msem rma még meghívó.

Amíg tovább bontogatta az elnök a napi postai levélhalmazt, újabb meghívókat talált, volt abban mindenféle. Még padláson termeszthető, nemzeti színű kukoricapalántá- zó gép kísérleti példányának a bemutatásával Is kecsegtették. Sőt azzal is, hogy az elnök végre megismerheti az elektronikus libatömés és májdagasztás (mármint libamáj? módozatait.

Sajnos nincs mód arra, hogy a további meghívók tartalmát is közreadjuk. Azokat a meghívókat sem lehet sajnos ismertetnünk, amelyeket előző napon kapott az elnök, és amelyek úgyszintén egy- egy nagy fontosságú kukorica-, répa-, burgonya-, búza-, vagy csirke-, nyúl-, komló-, saláta- és ellenségei, dúvad-, almamoly-, nyúl-, fácán-, vadászpuska- és egyéb bemutatóra, tapasztalatcserére Invitálta az égvilágon mindenüvé.

És természetesen valamennyi meghívón ott állt nyomtatott, kövér betűkkel a napirend ismertetésében is kiemelt pont: ebéd. Vagy esetleg: vacsora. Attól függően,

hogy ■ nagy fontosságú rendezvény látogatóit délelőttre hívták-e össze, vagy délutánra.

A

mint ezen így morfondírozott az elnök, kopogtattak az irodaajtón, és belépett egy másik elnök.

— Szervusz!

■— Szervusz! 9 —Mi Járatban?

— Küldetésben — ezt mondta a jövevény, majd meghökkentő ajánlatot tett:

— Téged a térség valamennyi elnöke nevében kinevezlek képviselőnek.

— Miféle képviselőnek?

—* Bemutatókon, tapasztalatcseréken képviselsz bennünket. Elvégre te vagy a legfiatalabb, és még egyszer sem mondtad egyikünknek se, hogy nem szívesen jársz ezekre a... nyakkendős alkalmakra.

— Tényleg nem mondtam — nyögte az elnök —, de... Gondoltam. Sőt, most mondom is.

S kitette az asztalra a maréknyi meghívókártyát. A jövevény úgyszintén megnehezítette az asztalt

jó néhány maroknyi meghívóval, amit a táskájából zúdított ki.

— Mérgemben vettem a fáradságot, végigjártam valamennyi elnökkollégámat, és mind elküldte az elmúlt napokban kapott meghívókat Neked. Menj el! Képviselj bennünket, szépen kérünk, Pajtikám.

—- Mit volt mit tenni? Az elnök vállalta a küldetést, szépen különválogatta a meghívókat, aszerint, hogy szemes-, csöves-, hibrid-, darált-, őrölt-, vágy pattogatott kukorica fajta kísérleti bemutatóra szóltak, vagy esetleg elektronikus tök- indaszaggatásra, vagy esetleg másra. Azután pedig végigjárta az elnök szépen az összesét. Ott volt a délelőtti tapasztalatcserén, és ott volt a délutánin. Elment szombaton, vasárnap, hétfőn, és a többi napokon.

— Egyedül? — kérdeztem tőle ennyi tortúra után.

— Dehogy egyedül! — újságolta.

— Képzeld, elnöktársalm közül ugyan senki se jött el tényleg, és mégis népes volt minden rendezvény. Telt ház! Ami fő, mindenütt kitűnő paprikást főztek, s mit gondolsz: megmaradt belőle akár egy tányérra való? Bizony nem,

cimbora.

T?lmaradt sok meghívott, de “ a sok paprikás mégis elfogyott. ..

V