Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-15 / 293. szám

Nemcsak verseny, politika is A kongresszus és a jubileum tiszteletére... Csepelhez, Di-jegy őrhöz, Baranyához Hajdúhoz, Bu­dapesthez hasonlóan Heves megye üzemei, vállalatai, ipari és mezőgazdasági üze­mei is értékesebb vállalások­kal csatlakoztak a pártunk XI. kongresszusa és hazánk leiszabadulásának 30. évfor­dulója tiszteletére kibonta­kozott munkaverseny moz­galomhoz. Mint annak idején lapunk­ban részletes- n is beszámol­tunk róla: a Vlátraalü Szén­bányák 50 millió forinttal növeli termelési értéktervét, a Visontei Thorez Külfejté­sen Bányaüzem 700 ezer köb­méter meddőt szállít el a lig­nitről terven felül, a Mátra- vidéki Fémművek 116 millió forinttal emeli termelését, az 0£irt Dohánygyár 5.7 millió forintos anyagmegtakarítás­ra tett ígéretet, a Heves me­gyei Finommechanikai Vál­lalat 'megduplázza a lakosság részére végzett szolgáltatást, terven felül 1.4 milli^ forint­tal növeli forgalmát a horti Kossuth Termelőszövetkezet, az Izzó gyöngyösi gyárának dolgozói 14 millió forintos ráadást ígértek — hogy csak néhány példát említsünk a gazdag választékból. A verseny első félideje ez- év december 31-ével véget ér. Rövidesen kiderül: mi, meny­nyi valósult meg a felaján­lásokból. A párt megyei vég­rehajtó bizottsága közelmúlt­ban tartott ülésén már össze­gezte az eddigi eredményeket, , a pozitív, a negatív tapaszta­latokat és természetesen a tennivalókat is. fiunkéval ünnepelnek f A felajánlásokat, és az ed­dig végzett munka eredmé­nyeit elemezve a végrehajtó bizottság többek között meg­állapította: a kongresszusi-Ä a jubileumi munkaversenybe megyénk szinte egész felnőtt tőmadalma bekapcsolódott. A verseny élenjárói most is a szocialista brigádok, akik rongyűléseken, terrnelesi ta­nácskozásokon -jelentették be. hogy társadalmunk két fontos politikai eseményét munkával kívánják méltóképpen kö­szönten!. megünnepelni. A munkások elsősorban a ter­melés gazdaságosságának fo­kozását. a selejt csökkentését, n minőség javítását, az anyag- és energiatakarékos­ságot. valamint a munkaidő jobb kihasználását, a .terme­lés kiszolgálót a folyamatos s/erszám-, anvag- és energia­ellátást, a műszaki dolgozók pedig a gyártmányszerkezet korszerűsítését állították vál­lalásaik középpontjába. A mezőaazdaságl üzemekben, szövetkezetekben dolgozó bri­gádok oedig a betakarítási, a talalelőkészítési és a vezetési munkálatok folyamatos vég-, zésére tettek értékes felaján­lásokat. Értékes, figyelemreméltó eredmények elsősorban azok­ban az üzemedben, vállala­toknál, szövetkezetekben szü­lettek — állapította meg a végrehajtó bizottság —, ahol t a politikai, a gazdasági veze- I tés a népgazdasági és a vál- 11 lalatl igények, érdekek alap- ' ján pontosan meghatározta a legfontosabb feladatokat, s ' egyben biztosította a felaján­lások teljesítésének tárgyi, ' szeméj^i, technikai, anyagi feltételeit is. Kedvezően hatott továbbá az' ünnepi munkaverseny az üzem- és munkaszervezésre, a Dolgozz Hibátlanul munka- rendszer fejlesztésére, újabb lendületet kapott az újító mozgalom és a Kommunista Ifjúsági Szövetség termelési mozgalma Is. A korábbinál a felügyeleti szervek: a minisz­tériumok, az országos főha­tóságok, a tanácsi szakigazga­tási szeryek is jóval több út­mutatást, segítséget adtak verseny szervezéséhez. Na­gyobb aktivitással és felelős­séggel vették ki részükét szervező, az irányító munká­tól az üzemek, a vállalatok gazdasági vezetői ia. Javult a verseny propagan­dája, szélesedett nyilvános­sága, rendszeressé vált a ki­értékelés, hozzájárult a rend, a fegyelem erősítéséhez. Ahogyan a végrehajtó bizott­ság is hangsúlyozta: a brigá­doknak igen nagy szerepük van abban, hogy az idei esz­tendő háromnegyed éve alatt az ipar termelése 9.5, az épí­tőiparé pedig 10.4 százalék­kal emelkedett. A növekedést 72, illetőleg 90 százalékban a termelékenység növelésével érték el a munkahelyek. Tanuüanak a jobbaktól Az eredmények mellett a gondoka* a hiányosságokat is mérlege tte a végrehajtó bizotts: . éhány üzemben, telephe * szövetkezetben nem sik.rült. a legfontosabb feladatokra irányítani a bri­gádok vállalásait. Az ipar­ban és az építőiparban nőtt a túlórák száma, a rossz szer­vezés gyakran okozott torló­dást a munkahelyeken. Emel­kedett a balesetek száma a gép, az építő, az építőanyag­iparban, a bányászatban és a mezőgazdaságban is. A szükségesnél kevesebb vállalás született az önkölt­ség csökkentésére, a takaré­kosabb energiagazdálkodás­ra. valamint a munkaidő ki­használására is. A többletter­melés egy része készletnöve­kedést eredményezett, a ter­vek minden áron való túltel­jesítése során nem számoltak ■reálisan a piaci viszonyokkal, a várható piaci Igényekkel. Nem vált általánossá a többletmunka anyagi ösztön­zése, az értékelésnek is vál­tozatlanul fogyatékossága, hogy nem a vállait feladatok teljesítése, hanem a naptári időszak után történik meg. Még mindig bekerülnek munkaköri kötelességek is a vállalásokba. A munká­sok jóval lelkesebben vesz­nek részt a versenyben, mint a műszakiak, az adminisztra­tívok, sok brigádnak, kollek­tívának még ma sincs- önálló munkaprogramja. Több gon­dot kell fordítani a gyorsabb és pontosabb szállításokra, ezen belül is az áru gyors ki­es berakására van szükség. Ezeknek az üzemeknek, szövetkezeteknek, telephe­lyeknek bőven van mgg mit tanulniuk azoktól, akik nem csak a vállalások megtételé­ben jártak elől, hanem az ígéretek valóra váltásában is példát mutatnak. Több mint verseny A kongresszus, felszabadu­lásunk jubileumának méltó köszöntésére korántsem csak a felajánlások, a tervek tel­jesítésével készülnek me­gyénk munkásai, parasztjai, értelmiségei. Szinte ráadás­ként egymás után szerveznek kommunista műszakokat vál­lalataink, óvodáfc, bölcsődék,, iskolák épülnek társadalmi összefogással, de egyre gyak­rabban érzik a szocialista kollektívák segítségét, támo­gatását, a nyugdíjasok, az ál­lami gyermekotthonok, a szo­ciális intézmények lakói is. Harminckilenc vállalatnál duplájára emelkedett a to­vább tanuló dolgozók szá­ma, százak, ezrek kapcsolód­tak be megyénkben is a kü­lönböző szakmai, politikai továbbképzésekbe, szellemi vetélkedőkbe. önként és meggyőződésből. Ez adja munkájukhoz az erőt, a jókedvet, a lelkesedést. Egyetértenek és egyet akar­nak valamennyien... Koós József A párttaggy ülésekről ie’entitik Még takarékosabban, észszerűbben gazdálkodni A NAPOKBAN tartotta meg beszámoló taggyűlését megyénk egyik legnagyobb vállalatának, az Eger— Gyöngyös vidéki Pincegaz­daságnak pártarapszerveze- te. A vezetőség beszámolója igyekezett összefoglalni azt a munkát, amelyet a 69 fős alapszeryezet az elmúlt négy év során végzett, szó esett a szervezeti életről, a párt­oktatásról, a pártépítésről. Az Sgyik legfontosabb té­nyezővel azonban, mégpedig azzal. tfogy az alapszervezet kommunistái miképp.en segí­tették a termelési feladatok jobb megoldását. hogyan gazdálkodott a vállalat, a beszámoló csak ‘nagyon szűkszavúan foglalkozott. Érthető tehát, hogy a beszá­molót követő vitában éppen a termelésről, a vállalat fej­lődéséről és a kommunisták szerepéről eseti a legtöbb szó. A felszólalók elmondták, hogy ’ az elmúlt négy eszten­dő a 25 éves jubileumát ün­neplő vállalat életében az egyik legdinamikusabb idő­szak volt. A pincegazdaság Szerepe, hatásköre lényege­sen megnőtt, hiszen műkö­dési területe több megyére terjed ki. Erre az időszakra esett az a technológiai kor­szerűsítés, melynek révén a vállalat nem csupán a ma­gyar, de a nemzetközi bor­gazdaságban is előkeld he­lyet vívott ki magának. A pincegazdaság borai ma 63 országba jutnak el, s a dol­gozók jó munkájának kö­szönhető, hogy eddig egyet­lenegy esetben sem érkezet* minőségi reklamáció. Az ide ősz igen nagy megterhelés jelentett a vállalatnak is, hiszen a szállítmányok rend­szertelenül érkeztek s éppen emiatt az átvétel, a feldol­gozás is nehézségekbe ütkö­zött. A kritikus helyzetben igen sokat segített a kommu­nisták lelkes példamutatá­sa. Szó esett arról is, hogy a jó munka* révén az elmúlt évben a vállalat egyik szo­cialista brigádja Állami-díjat kapott. A HOZZÁSZÓLÓK termé­szetesen nem csupán az eredményekről szóltak, ha­nem felsorolták azokat a le­hetőségeket. melyek még in­kább előrevihetik a fejlő­dést. Elmondták, hogy a rendkívül erőteljes műszaki fejlesztés következtében igen megnőtt a vállalat energia- fogyasztása, s bizony lehet­ne takarékosabban is bánni az energiával. Szóba került az is, hogy a pincegazdaság importtermékeket is fel­használ, többek között a pa­rafadugót, különböző szűrő­ket, szűrőlapokat, és ezek­kel is takarékosabban kell bánni a jövőben, mint ed­dig. Külön kiemelték, hogy miután a pincegazdaság a jövőben is erőteljes fejlődés előtt áll, igen nagy gondot szükséges fordítani a beru­házások kellő előkészítésére, megalapozására. A taggyűlésen megfogal­mazódott. hogy a politikai és a gazdasági munkát nem lehet egymástól elválaszta­ni. Igen örvendetes, hogy az elmúlt időszakban a pártta­gok aktivitása, felelősségér­zete, felelősségtudata erősö­dött, s mindez hozzájárult a termelés színvonalának eme­léséhez. az ésszerűbb gazdál­kodáshoz. ANNAK ELLENÉRE lé­hát. hogy a beszámoló nem fordított kellő figyelmet a vállalat gazdálkodására, az alapszervezet és a vezetőség termelést ellenőrző, irányító munkájára, mégis aktív, színvonalas taggyűlés bon­takozott ki és reális kép ala­kult ki mindenkiben a fel­szólalások nyomán. (kaposi) ÉJI A Mátrában feltöltötték a csórréti víztárolót. Ebből a víztárolóból többek között Galyatetőt. Mátraházát, összesen tizenhárom települést és számos üdülőt látnak el majd vízzel. (MTI Foto — Erezi K. Gyula) Szigctby András A dráguló világárak nyomában (III.) Magunkról — őszintén Fognak-e nálunk ezután józanul takarékoskodni a vállalatok, magánszemélyek? Aterzik-e a súlyát és társa­dalmi jelentőségét a nehéz világgazdasági helyzetből fa­kadóan minket érintő prob­lémáknak? Ezekre a nagyon fontos kérdésekre hamarosan vá­laszt vár a mindennapi élet. Ahho^ azonban, hogy az emberektől őszinte es tö­megméretű segítséget vár­junk el, mindenekelőtt őszin­tének kell lenni. Olyan lé­nyegtelennek tűnő dologban is, mint például a fogalma­zás. Ha ugyanis egy termék amely eddig 20 forintba ke­rült, holnapután pedig 22- be, akkor ne azt mondjuk, hogy módosult az ára. Mond­juk ki, felemelkedett az ára. Hiszen nálunk is tapasztal­ható áremelkedés. „Az ár­emelések azt mutatják — írja Rex Winsbury, a Finan­cial Times-ban —, hogy a kapitalista inflációt nem le­het kirekeszteni Magyaror­szágról, de ugyanakkor azt is mutatják, hogy a szocia­lizmusban tompítani lehet az ütés erejét.’’ Magyarország nyílt gaz­daság, nem tud mindent megtermelni, ami a belső fogyasztáshoz szükséges. Kül­kereskedelmi forgalmunk nagyon jelentős. A külke­reskedelem a nemzeti jöve­delem 40 százalékát adja. Világos tehát, hogy erősen ki vagyunk téve a világ­gazdasági tenger hullámzá­sának. Az elmúlt heteikben nyo­matékosan felhívtuk a fi­gyelmet a takarékosság, a takarékoskodás fontosságára. Ha azonban túlhangsúlyoz­zuk a szocialista gazdaság kiegyenlítő szerepét, amelyet a világgazdasági válság el­len fejt ki, akkor az embe­rekben akaratlanul is ki­alakul olyan vélemény, hogy minek kell tulajdonképpen ilyen nagy feneket keríteni az ügynek, hiszen nincs is olyan nagy baj. Mondjuk meg őszintén, hogy igenis komoly gondjaink vannak, egyensúlyi, hatékonysági, ter­melékenységi és nem utolsó­sorban. termelés- és terme­lésszerkezeti problémákkal küzdünk. Azt is tegyük hoz­zá, hogy szocialista gazda­ságunk alapvetően bevál-t, 1950 és 1972 között példát­lan ütemnövekedést produ­káltunk. A vegyipari terme­lés 17 szeresére, a gépipari 8,5 szeresére, t a műtrágya- gyártás 25 szőrösére emel­kedett ezalatt az idő alatt Tavaly már megmutatta oroszlánkörmeit a kitelje­sedő technikai viszonyok kö­zött dolgozó szocialista me­zőgazdaság. Az idén búzá­ból 1,6 millió tonnával ter­mett több a \ szükségletnél, hústermelésünk ugrásszerű­en felfutott. Rögtön utána kívánkozik, hogy húsexpor­tunk a Közös Piac zárlata miatt veszélybe került, a Szovjetunió vásárolta meg 140 ezer tonnás exporthús­készletünket világpiaci áron, konvertibilis valutáért. Belső helyzetünket vizs­gálva feltétlenül meg kell említeni, hogy gazdasági éle­tünk egyik fő hibája a szer­vezetlenség. Nálunk például háromszor annyi idő kell egy* nagyberuházás elkészü­léséhez, mint a tőkés álla­mokban, és a szocialista or­szágok között is sereghajtók vagyunk* ebben a tekintet­ben. Pedig ez az egyik sar­kalatos pontja a gazdasági, életnek. Ha ugyanis késik egy nagyberuházás, akkor a belefektetett forintok nem hozzák időben vissza azt a hasznot, amiért elkészítet­ték, nem kezdi időben ter­melni a szükséges anyagi javakat, s nem utolsósorban mire a beruházás megvaló­sul, elavul a hozzá tervezett technika. A Gazdasági Kutatóinté­zet számítása szerint nálunk egyszerűen elvész a lehet­séges munkaidő egyötöde, hiányzások, gépállás, szerve­zetlenség és fölöslegesen Ha csu­végzett munka miatt. ennek a kieső időnek pán egy százalékát hasznos munkával töltenénk, ez tíz­ezer dolgozó teljes évi mun­kaidejével lenne egyenlő. Mennyi hasznos fogyasztási cikket lehetne ez idő alatt előállítani? Másik példa. Ha az üze­mek, vállalatok a rájuk bí­zott anyaggal jobban bán­nának es egyszázalékos meg­takarítást érnének el, ez csaknem 3 milliárd forint­tal csökkentené a tőkés fi­zetési mérleg terheit. Ott pedig volna mit csökkente­ni. Hiszen a hazai 2 millió tonnás nyersolaj termelés ki­egészítésére 6,6 millió tonna olajat kell importálnunk. Igaz, ebből 5,7 millió ton­nát kapunk a Szovjetunió­ból, de így is marad ^ 990 ezer tonna,- amit a nyugati világból kell beszereznünk. És nem csupán nyersolajat szerzünk be nyugatról, ha­nem fogyasztási cikkeket, gépeket, termelő berendezé­seket, amelyekbe az alkat­résszel együtt már beépül az infláció. Nem vagyunk köny- nyű helyzetben. Ha ezek után bárki azt mondaná, hogy ne kereskedjünk nyugattal mert így megóv­hatjuk gazdasági életünk stabilitását, alighanem lehe­tetlen dolgot követelne. A tőkés gazdaság ugyanígy nem engedheti meg mali­nak mint mi, hogy kizárja a másik világrendszer gaz­dasági létét. A mi erőnk belül van. Lehetőségeinknek még na­gyon csekély hányadát ak­náztuk ki mind hazai, - mind KGST-viszonylatban. Ez egy­részt azt jelenti, hogy fel kell gyorsítani a KGST ke­retein belül a nemzetközi szakosodás illetve az integ­ráció folyamatát. Valószínű tovább kell folytatni a vi­lágpiaci árakhoz való to­vábbi igazodás tendenciáját éppen a magunk érdekében, hogy még inkább érdemes legyen kibontakoztatni az egymás közti kereskedelmet. Másrészt fel kell tárni azö»- kat a belső lehetőségeket, amelyek adottak hazánK sza­mára. Még nagyobb gondot és figyelmet kell fordíta­nunk a mezőgazdasági ter­melésre, ahol bebizonyoso­dott, llbgy szocialista viszo­nyok között óriási eredmé­nyek születhetnek. Összpon­tosítani kell a figyelmet a népgazdasági és a gyárt­mánystruktúra egészséges változásaira. A jelenlegi világgazdasági helyzet hatása alól a. föld egyetlen országa sem füg- getlenítheti magát. Mi sem. Naiv dolog tett volna azt hinni, hogy egyszer és min­denkorra a költségvetés vál­lal jen át a világárak növeke­désének terhét. Ennek az elképzelésnek egy pillanatig sem lett volna szabad te­ret engedni. Ha a költség- vetés erre központosítana néhány esztendő múlva be­jelenthetnénk a csődöt. A feladat óriási amit meg kell oldani; a jelenlegi vi­lághelyzetben a szocialista berendezkedés adta lehető­ségeket felhasználni arra, hogy helyes stratégiát és taktikát alkalmazva, a drá­guló világárak mellett egy­részt tovább tudjuk folytat­ni a társad almi-gazdasági építkezést, másrészt szociá­lis intézkedésekkel biztosí­tani tudjuk az eddigi élet­színvonal-politikát. Ennek az ‘életszínvonal- politika alapvető érvényesí­tésének a KGST léte is biz­tosíték, amelynek állandóan növekszik a világra gyako­rolt befolyásoló hatása is. Ebben az esztendőben a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa már helyet ka­pott az ENSZ-ben is. A szervezetbe tömörült szocia­lista államok fejlődése \ gaz­dasági Vitalitása ténykérdés és nem vitatéma a nyugati világban sem. Az ipari • termelés például 6,8 százalékkal nőtt a KGST államokban 1957 és 1970 kö- - zött, míg a fejlett tőkés or­szágokban ez az arány 2,8 százalék. A KGST-államok egymás közötti forgalma ez­alatt a húsz esztendő alatt hétszeresére növekedett. A mai helyzet kihatásé természetesen érztk a KGST- államok is. A szocialista tervgazdSlkodás ■— amely­nek előnyeit a közelmúltban méltatta a Chritian Sience Monitai- — megadja azt a lehetőséget, hogy a jelenlegi nehéz helyzet megoldásához konstruktív módon lássunk hozzá. Nálunk egyetlen üzem sem zárta be a kapuit, egyetlen vállalat sem bocsá­totta el munkásait, senkinek nem került veszélybe a lét- fenntartása. Ezzel szemben a következő megállapításo­kat tesz!, Heinz -Petzlin a Die Welt november 25-1 lapszá­mában. „Az infláció meg­gyorsulása és a nemzetközi fizetési forgalomban való bizonytalanság fokozódása révén növekszik a nagy nemzetközi gazdasági válság veszélye, s ez — elsősorban ha tovább fokozza a mun­kanélküliséget — fenyegető % mértéken növeli a társa­dalmi feszültséget. Ez a kommunista mozgalom erő­södésére vezethet a dél-eu­rópai államokban és Fran­ciaországban, s onnan kö­zép- és Eszak-Európára is átcsaphat.’’ A szocialista társadalmak­ban az alapvető nehézsége­ket kiküszöböli, tény azon­ban, hogy gondjaink nekünk is vannak. Míg ebben, az esztendőben az egy keresőre számított reálbér 4,5 száza­lékkal, a reáljövedelem 5,5 százalékkal nőtt a lakosság fogyasztása 6 százalékkal növekedett, addig jövőre mérsékeltebb bővülés vár­ható. A Központi Bizottság az 1975. évi népgazdasági tervben az egy keresőre szá­mított reálbért 2,5 százalék­ban, a reáljövedelmet pedig 3,5 százalékban látja reá­lisnak növelni. A lakosság összíogyasztésa pedig előre­láthatóan 4 százalékkal emelkedik majd. Bár a jövő évi életszínvonal-intézkedé­sek Összességükben az idei­nél szolidabbak, megalapo­zott fejlődést biztosítani. A legfontosabb az, hogy a realitások talaján maradva szálljunk szembe a felme­rült nehézségekkel. (Folytatjuk.) 1974. december 15., vasárnap I #

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents