Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-14 / 266. szám

Évről évre uövekszik azoknak a millióknak száma, akik a Föld különböző országaiban reményekkel és hitekkel néznek ezen a héten „a messzezengő moszkvai árra”. Ilyenkor jobban érzi az ember, hogy valóra válnak a költő szaval: „mióta ember néz az égre, vörös csillag volt a reménye”. Nagy Október 57. évfordulóján a Magyar Rádió is riportokban, útiképekben vitte hallgatóit szovjet tójakra, városokba, színházakba,

hangversenytermekbe. A bemutatott színművek, rádiójátékok, zeneművek egy nagy nép kultúráját és művészetét hozták a magyar otthonokba. Ünnepi hét volt ez ünnepi műsorokkal. Sóskúti Márta Záhonyba és Csapra vitte hallgatóit, fiatalok közé, akik az átrakodás zavartalanságának biztosításán íárdoznak, ahol lényegében már régen megszűntek a határok és a munka ritmusa mellett baráti kapcsolatok fűzik egymáshoz az itt dolgozó embereket a két népet. A Rádiószínház bemutatóit, felújításait szovjet rendezők — Emil Vernyik, Alekszej Si- p ov, Pjotr Kulesov — munkája fémjelezte. A bemutatott zeneművek — Soszta- kovics: I. szimfónia és a Szonáta, valamint Meixner Mihály Sz. Richter műsora kitűnő érzékkel válogatott szemelvényei milliók számara tette emlékezetessé a Szovjet Kultúra Hetét.

Az irodalmi kirándulások sorozat keretében HárRaccsol a riporter

Nem tudom, vajon készítettek-e statisztikát valaha is arról, hány ember raccsol a világon vagy legalább a mi kis országunkban. Nem tudom, de biztos, hogy jó néhányan lehetnek, akiknek kisebb-na- gyobb gondot őkoz az „r” betű kiejtése.

Igen nagy gond volt e hang megformálása egyik ifjú kolleginánknak is, aki tulajdonképpen csak akkor jött rá. hogy neki nem megy az „r”, amikor már a rádiónál dolgozott. Sokáig küszködött szegény a hanggal, mígnem egyszer a gyermekvárosban akadt dolga, ott kellett neki riportot készíteni.

— Mit tehettem annyi keserű tapasztalat után? — magyarázta —, fent- maradtunk egész éjjel a férjemmel, és kínos-keserves munkával összeállítottuk a kérdéseket, amelyekben véletlenül sem szerepel az „r”. Aztán fáradtan, kialvatlanul megérkeztem a kisvárosba, megkeresem az igazgatót, elmondom neki, mit szeretnék, de ő nem is hagy szólni, azonnal feláll, bemutatkozik:

— Doktoh Váhkehti He- zsö a gyehmekváhos hészé- hői...

Hát ezzel lett vége rádiós karrieremnek — nieselte mosolyogva a kis kolléganő, aki azóta már egyik hetilmpunk szépreményű munkatársa lett.

— becky —

OäMkM

1974. november 14., csütörtök

sing bajos ezúttal Szatmár- csekére, a Kölcsey-házba vezette útitársait. A táj olyan, mint 150 éve: „a körny, melyben lakom el van dugva szem elől, szép, de vad, s felette magányos. Egyfelől a Tisza foly, másfelől a Túr. Egyfelől nagy erdők körűnek, másfelől nyílás esik, s láthatárainkat a má- ramarosi hóbércek határozzák.” Ez a csekei otthon poétái táj. Itt élt a költő 1815-től, innen szekerezett a nagykárolyi megyegyűlésekre, itt írta a Himnuszt a Va- nitatum vanitast és a magyar irodalom egyik legtragikusabb versét, a Zrínyi második énekét. (Básty la jós szépen, pontosan mondta a szöveget!) Molnár József, a Köl- csey-ház ismerője beszámolt a költő életmódjáról, szokásairól, családjáról, idézte önéletírásának néhány mondatát: „ha sötét képeim engedők, a paraszt-dal iónját ta- lálgatám... így támadt az Ültem csolnakomban, melyen talán még most is látszik, hogy valaha fonókába illő nyelven volt írva".

A kirándulás a Huszt kórushangjaival zárult. Elevenebb lett volna a műsor, ha előtte hallhattuk volna az epigrammát- A Huszt metrikája tökéletes, nem is szólva a befejező sorok nemes tanításáról: „Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort:/ Hass, alkoss, gyara- píts: s a haza fényre derül”. *

Anakronizmusával, hiedelmeivel szerzett elgondolkodtató perceket a hallgatóknak Kubinyi Ferenc dokumentumjátéka: „lm, itt áll előttünk az ékes menyasz- szony...” Nem hiszem, hogy a szóbanforgó dunántúli falu emberei ismerték Árpád fia Zoltán, Nyék vagy. Thur- zó Imre leánykérő és lakodalmas szokásait, de a búgó orgona hangjai, a fényes esküvő, a „házasságok az égben köttetnek”-hit kifejezése,

4.

De hát az efféle kéz-kezet mo* nem tartozott a póri segédtanítóra. Tette, amit rábíztak. Ürféle pártfogói maguk is meglepődtek rátermettségén, biztatták, hogy a pőregatya helyett húzzon magára rendes posztónadrágot, hosszú zsíros haját pedig vágassa le, ahogy tanultabb ifjúhoz illik. Mihály megköszönte a jótanácsot, de ragaszkodott mind a paraszti gatyához, mind a hosszú hajhoz. Akként vélekedett, hogy rövidesen kitelik a segédtanítói esztendő, hiszen csak tavaszig fogadta fel Kokas iskolamester úr. Márciusban rövidre nyírt hajjal és kérkedő nadrágban álljon vissza a jobbágyok közé?

Valóban, az iskolamester csak márciusig tartott igényt a szolgálatára. De belátta, hálátlanság lenne szélnek ereszteni a jobb sorsra érdemes fiút. Megpróbálta beajánlani taníttatásra a zirci cisztercita szerzetesekhez. Elmondtak róla minden szépet, legfőképpen azt, hogy mélyen vallásos és gyönyörűen énekel. Mint ahogy igaz is volt. Ennek ellenére a zirci papok éppen csak szóba álltak velük, s kurtán nemet intettek. A sánta iskola- mester ily módon letudta a maga lelkiismereti kötelességét, Mihály pedig mehetett vissza parasztnak a megőrzött hosszú hajjal, a régi avas gatyában.

Kénytelen-kelletlen újra a sógor hámját vette magára. de óvatos lévén, bért alkudott ki édesanyja tanácsára. „Szegdött bér, osztott konc jobb lesz, akkor is, ha rokonok vagyunk” — vélte fia érdekében a keserű sorsban tengődő özvegy.

Pedagógus klub a könyvtárban

5 A vendég: Varga Balázs

tt két levágott disznó, hatvan tyúk, négyszáz liter bor, ötszáz üveg sor, a 70 ezer forintos menyasszonytánc és a 300 meghívott vendég ez- atomkor közepén, a római élelmezési világkonferencia idején inkább tragikomikusán hatott Lehet hogy ezekbe a falusi lakzikba belejátszik egyfajta revansgondo- lat, a megalázó múlt tagadása, azt hiszem azonban, a „Ki a Jani a faluban?”, a kivagyiság igazolása fontosabb a két napig tartó gyülekezetekben, mintsem a gyerekek jövője és a sírig tartó szerelem. A táncba hívó ritmusok és dallamok — „Hallod-e Rozika, te... Schneider Fáni, de azt mondta...” — arra mutattak, hogy akad még itt azért elég sok tennivaló lelkes népművelőink számára is. *

A Ma hullámhosián témája ezen a héten A szocialista erkölcs volt. A beszélgetés résztvevői Bács- Kiskun megye vezetői, munkás, diák, politikus, filozófus, orvosprofesszor, igazgató. A feltett kérdések nem egy megye, hanem az ország és társadalmunk problémái. Ilyenek: Milyen jellemvonásai legyenek a ma emberének? Van-e modellje a szocialista erkölcsnek? Teher-e a felelősség? Vannak-e emberfölötti követelmények a mi társadalmunkban? Ki lehet példakép? Ancsel Éva magyarázta, hogy erkölcsöt mérni csak tettekkel lehet. A szocialista erkölcs olyan és annyira sajátunk, amennyire az a társadalom, amelyben élünk. Csak az a vezető élvezhesse az emberek megbecsülését, aki példamutatóan is él. Ha valaki semmiért nem felel, az már lényegében fölösleges ember. A torzulásokról valóban nem lehet szenvedélymentesen beszélni, de azt be kell látnunk, hogy nem utópista társadalmat építünk. Mindaddig, amíg az emberben folyik egyfajta küzdelem a jó és rossz között, nem lehet különösebb baj. A baj ott kezdődik, amikor ez a küzdelem megszűnik. Az önteltség és önelégültség egyúttal lelki sivárságot is jelent. Azzal, hogy rámutatunk a torzulásokra, hibákra, ha néven nevezzük a bajokat, azzal már gyengítjük is azokat. S azt hiszem, ma ez a leglényegesebb.

Ebergényi Tibor

Foto: Szabó Sándor

(Tudósítónktól.)

A váróéi „Ady Endre” Könyvtár adott otthont Hatvanban a pedagógusok klubjának működéséhez. Mint képünkön látható, a könyvtári környezet önmagában is gazdag keretet nyújt a szabad idő hasznos eltöltéséhez, amelyet a klub vezetősége hasznos programokkal, jól felkészült előadókkal tovább gazdagít. Legutóbb a Televízióból jól ismert Varga Balázs, a Fabula című műsor vezetőjfe tartott előadást az olvasóvá nevelés kérdéseiről, amelyet hosszas véleménycsere, vita követett. Az előadó részletesen elemezte mind az iskolai, mind a közművelődési könyvtárak használatának fontosságát. A könyvtárnak, mint oktatási segédeszköznek a szerepét, amely csak abban az esetben tudja megfelelően betölteni a feladatát, ha az iskoláskorban kialakított belső igények egy életen át megmaradnak és folyamatos művelődésre, olvasásra ösztönöznek.

A jelenlevő óvónők, általános és középiskolai tanárok az előadó által ismertetett elvi és módszertani tanácsokat saját oktató-nevelő munkájukkal állították párhuzamba. Általános gondot jelent az iskolai könyvtárak nagyon behatárolt, szűkös működése, sok ecetben az önálló iskolai könyvtárterem teljes hiánya. M lg a kedvező feltételek esd n sem mondhat le egyetl -n oktatási intézmény sem a közkönyvtárak gyűjteményének rendszeres igény bevételéről.

Kocsis István

Novemberben országszerte középiskolai nevelőtestületi értekezleteket tartanak

Hazánk 530 középiskolájában mintegy 14 ezer pedagógus részvételével nevelőtestületi értekezletek keretében vitatják meg novemberben az ifjúsági szövetség néhány időszerű feladatát. A nevelőtestületi értekezleteknek az lesz a feladata, hogy az ifjúság- és oktatáspolitikai állásfoglalás, valamint a KISZ-kb áprilisi határozata alapján a pedagógus- és a diákközösségek együttműködésének újabb területeit tárják fel, erősítsék meg a szocialista iskola működésének sarkalatos jellemzőit, nevezetesen azt, hogy az iskola és az ifjúsági szervezet együtt végzi a tanulóifjúság sokoldalú szocialista emberré formálását.

A nevelőtestületi vitákban különös hangsúlyt kap az a momentum, hogy a

közös célért való együtt- munkálkodás tovább erősíti az iskola egész kollektíváját, elősegíti a KISZ-élet fejlődését, a tanulóifjúság öntevékenységének kibontakoztatását.

A demokratikus légkör kialakításával párhuzamosan növelhető az iskolai KISZ- szervezetek kommunista és politikai jellege — és ennek mikéntje szintén a novemberi testületi értekezletek napirendjére kerül. Ennek során érvényesítik azt az

elvet, hogy a körültekintő véleményformálást, a kisebb és a tógabb közösségek ügyeinek megítélését, az azokban való konkrét részvétel gyakorlatát az iskolában, az osztályban, az alapszervezetben kell a pedagógusok segítségévéi elsajátítani.

17.40:

Tíren Tú’iak Társas, ga

Az úttörő korosztálynak szóló havonta jelentkező műsor ezúttal igencsak közérdekű témákkal jelentkezik. A gyerekekkel együtt kíséri figyelemmel a Tízen TUliak Társasága a Városliget tervezését, amolyan — több hónapon át tartó — ötletbörzét indítanak, amelyben a gyerekek elmondják mit szeretnének látni a ligetben. Az életrevaló elképzeléseket a tévé közvetíti a fővárosi tanács vezetőinek, akik Ígéretet tettek, hogy a legjobb ötleteket megvalósítják. A műsor vendége lesz a cigándi gyermek folklór együttes, amely részt vett és sikerrel szerepelt az Európa öröme című belgrádi fesztiválon. A takarékossági világnap adja az aktualitását a pénzről szóló kisfilmnek. Amely arról szól, hogy becsülik a gyerekek a pénzt, honnan szerzik — kapják-e, keresik-e, mit csinálnak vele. Előzetest adnak a november végi úttöröpnrlamentröl — azokkal Ismerkedünk, akik küldöttéi' leszfté'R a parlamentnek. Fotósul! címmel 6 részes sorozatot indítanak a fotózás alapfogalmairól. S úttörő riporterek segítségével készül riport Komlós Sándor oroszlán- szelidí tővel. (KS)

GERENCSÉR MIKLÓS:

«amit

illlHUUUttli

TÁNCSICS MIHÁLY életregénye

Hasztalan kötöttek megállapodást, ugyanúgy bánt Mihállyal a sógor gazda, mint korábban. Soha ki nem fogyott a mentségekből, ha meg kellett magyarázni, miért marad adóg a járandósággal. Még a csizmáról sem gondoskodott, amit pedig egyáltalán nem nélkülözhetett gürcölő munkájában a fiú. Sarat gázolni, szántásnál, répaásásnál, fogyot állni, fuvarban, erdőirtáskor rongy lábbelivel aligha lehet. Meg is csúfolta Mihály lábát a hideg alaposan. Mivel azonban szívós természet volt, kis bajra nem adott, zokszó nélkül dolgozott ío- vább abban a hiszemben, hogy sógora belátja végre, csakugyan Illendő már letudni a tartozását.

Egyszer lisztet szállítót! katonaságnak Veszprémbe Jánosházára, keresztül a Ba- konyon. November eleje volt, senki nem számított még a

télre. A vadonban éjszakázott Mihály és arra ébredt, hogy iszonyúan fázik. Mindent hó borított, fagytól recsegtek a faágak. Lábát újra megvette a hideg, s a fuvar utón sokat bajlódott fa- gyásaíval. Az eset véget vetett sógora iránti türelmének. Végre belátta, nemcsak felelőtlen, de szívtelen ember Is. aV! nyugodtan elnézi, hogy 6 nyomorékká legyen miatta. Felhagyott az ingyenes szolgálattal és inkább idegeneknél keresett boldogulást. Nem kötötte le magát esztendős béresnek, Inkább napszámot vállalt, vagy időszakos munkára szegődött. Ez jobban megfelelt változatosságot kedvelő természetének, szabadabban tá- kozódhatott a világ dolgai •int.

Ahogy közeledett a felnőttkor felé, egyre határozottabb tulajdonsága lett a rendíthetetlen bizakodás.

Irigylendő erényét mások is megismerték, tudták róla, hogy akaratereje szembetűnő, 6 rendre-sorra úgy emelkedik fel a napi kudarcokból, mintha csak olybá venné a sors mostohaságait, hogy izmosítsa lelkierejét.

Ami azonban 1817-ben és 1818-ban bekövetkezett, azt még az ő derűs alaptermészetese is alig tudta elviselni. Szörnyű éhínség sanyargatta a népet az egymást követő két esztendőbéli sir lány termés miatt. Aki a maga gazdája volt, az is szédelgett, hát még a nincstelen szolgaféle. Négy-öt forintot kértek egyetlen töre- kes zabkenyérért, valósággal aranyért mérték a betevő falatot. Csak a jómódúak fizethették meg. A máskor tisztesen élők is csaknem összeroppantak a nyomortól, míg az igazán szegények vadak módjára gyűjtötték er- dőn-mezőn az ehető bogyókat, gyökereket.

Ám ezt is szerencsésen túlélte Mihály. Egyensúlyban maradt önmagával és az emberekkel. Békességét élet- és munkaszeretetének köszönhette. Leginkább kétfajta elfoglaltságban tette magát hasznossá: vagy megbízói fogatjával járt fuvarba. vagy földművelő munkát végzett. Mindkét esetben valódi mulatságnak tekintette a szolgálatot. Ha erdőn-me- zőn, falvakon át poroszkált a lovaskocsival, aprólékosan megfigyelte a táj szépségeit, kikérdezte a helybélieket a látottak felől. Üdítő pasz- szió volt számára mindent megjegyezni, új ismereteit a már tudottakkal összehasonlítani, vagy a régi tapasztalatokat módosítani a megbízhatóbb észlelésekkel. A hosz- szú utak kedveztek jövőfeető ábrándozásainak. Gazdálkodásról, szép házasságról tervezgetett, és utazásai során mindig magával vitte a szívében Pázmándi Katit. Ennek a szerelmi gyengédségnek tulajdonítható, hogy olyannyira meghatódott, amikor egy este a csákvári fogadó ablakából gyönyörű lányéneket hallott.

Egyszóval, ha fuvart bíztak rá és kényelmesen kocsizhatott a pompás tájakon át, kiteljesedettnek érezte fiatal életét. De hajszálra ilyennek érezte létét akkor is, ha földet művelt. Eggyé- olvadt a természettel, s csak azt érzékelte belőle, ami vidító, fenséges és költői. Ezért a jutalomért nem so- kallotta a kemény munkával mindig együtt járó verejtéket, fáradságot. Sőt, minél fáradtabb volt, annál nagyobb örömmel kotyvasztotta meg eledelét a déli pihenőben. Bogrács és fakanál mindig volt nála. Tüzet rakott, vizet forralt, ehhez adta a szárazrántást, kis lisztéi habart bele, s már hozzá id láthatott a szolgalegény la* komájához.

A nagyravágyóiét hírből sem ismerte. Boldogulni akart, de hírre, vagyonra nem pályázott. A hírnév iránti fogékonysága csak jópár esztendő múlva fog jelentkezni. Egyelőre szilárd, mint a bástya, az az eltökéltsége, hogy jóravaló paraszt lesz belőle. Hogy miképpen, ahhoz majd segítséget kér szorgalma mellé a tudós könyvekből. Addig is rendre-sorra kitapasztalja a földműves élet minden fortélyát. Amit megtanult szolga létére, abból arat majd gazdaként, ha eljön a maga hasznára való iparkodás ide- ■i®- (Folytatjuk)