Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-10 / 263. szám
6ok-e liatmilliő ? Tanulás— gondokkal inkább, mert számításukat eddig is megtalálták, s egyikük sem szándékozik máról holnapra búcsút mondani cé gének. Egy kérdésük azonban jogos: — Hol maradnak a kedvezmények? S mi a másik fél véleménye? — Az órákra nem kötelező eljárni — mondják az üzemiek. Ez tény, ám az is igaz, hogy több éves kihagyás után egyikük sem nélkülözheti a tanári előadást, a rendszeres konzultációt, mert képtelenek megbirkózni a .magyar, a történelem, a kémia, a fizika, a matematika buktatóival. Ezért nem hiányoznak egyetlen foglalkozásról sem. Nem lehet elfogadni, ezt a cseppet sem humánus megoldást, mert nem segíti, hanem akadályozza a dolgozók továbbtanulását, ismeretgyarapítását. Mindenképpen biztosítani kell a rendelkezések által előírt kedvezményeket Ez azonban önmagában kevés, mert a helyi értelmezésen időtlen időkig el lehet vitatkozni, ráadásul úgy, hogy épjen a jobbító szellemük sikkad el, holott ezt kellene ki- ■ domborítani, továbbvinni. Annál is inkább, mert vannak pozitív példák, elég csak a Heves megyei Tanács Építőipari Vállalat mecénási indulatát említeni. Ezen a járható úton kellene elindulni másutt is. A szerződéseket valóban kétoldalú, mindkét fél számára egyforma előnyöket biztosító egyezséggé lehet formálni, s akkor a munkások sem zsörtölődnének. Jól tudjuk: mindez nem könnyű; nehéz a kedvező műszakbeosztást megoldani, ráadásul úgy, hogy azok se kerüljenek hátrányos hely- zetbé, akik nem tanulnak tovább. Az is iga% hogy a munkaidőkiesés jelentős anyagi áldozat a vállalatok számára. Az egyik egri nagyüzemben ez évi 6 millió forintot jelent. Mégis van megoldás, mégsem kárba veszett pénz ez, hiszen a ma forintjai busásan kamatoznak a holnapok munkásgárdájának magasabb szakképzettségben... S ha erre gondolunk, akkor nem is olyan túl sok az a hatmillió. Pécsi István ‘Sp’li jsim • Epul a BÄM Aranyat ér, kincseket szállít (Moszkvai tudósítónk írjajh Épül a Sajkái—Amur vasútvonal. Nem múlik el egyetlen nap sem anélkül, hogy valamilyen formában ne jelennék meg tudósítás a munkákról. Üjabb kilométerek, újabb akadályok legyőzéséről folyamatosan érkeznek a hírek a grandiózus építkezésről. A BAM (már az első perctől kezdve így rövidítették a vasútvonal nevét) ügyét, sikerét jóformán mindenki személyes ügyének érzi a Szovjetunióban. Az idősebbek olyan vállalkozáshoz hasonlítják, mint amilyen annak idején a Danyec-meden- ce meghódítása, a szűzföldek feltörése, vagy a kraszno- jarszki vízi erőmű megépítése volt. A Komszomol — híven a hagyományokhoz — védnökséget vállalt az építkezésért. Fiatalokból álló brigádok százai, ezrei lepik el a kijelölt szakaszt, hogy megvalósítsák közös céljukat, felépítsék a BAM-ot. Néhány adat a Bajkál—* Amur vasútvonalról: 3150 kilométer hosszú lesz; a teljes távolságon 1982-ben robog végig az első vonat. Uszty- Kut, Nyizsnyeangarszk, Tin- dmszkij, Komszomolszk na Amuré lesznek a fontosabb állomásai. Az új fővonal 180 —500 kilométerre északra halad majd a már működő Transz^zibériai Vasúttól. A teljes pályaszakasz hegyes, dombos, tajgás vidékeket szel át, amelynek kétharmad része az örök fagy birodalma. Az út egyrésze lavinaveszélyes, nyugati szakaszán 7—9 erősségű földrengéseket is észlelnek. A Bajkál—Amur vasútvonal építését indokolja és sürgeti, hogy Kelet-Szibéria és a Távol-Kelet egyre nagyobb szerepet tölt be a Szovjetunió gazdasági vérkeringésében. A geológusok már évtizedek óta tanulmányozzák az északi területek, Irkutszk, Csita, Burjatija és Habarovszk körzetét. Az eddig ritkán lakott, vagy éppenséggel lakatlan területeken sok ásványkincs-lelőhelyet tártak fel, amely Kelet-Szibérja és a Távol-Kelet nyersanyagforrásának széles perspektíváját vázolja fel. Az eddigi ismeretek szerint minden feltétel adott olyan hatalmas bányák megnyitásához, mint a kurszki anomália, a hatalmas vasérclelőhelyek, vagy a donyeci szénmedence. De csak a vasútvonal megépí sével fémek hozzá az ig ritka ásványi kincsekhez, teremtődik meg dúsítókombinátok, fémkohászati üzemek s más ipari létesítmények megépítésének a feltétele. Az ipartelepítés következtében megváltozik a vidék arculata is, új városok, települések nőnek ki a földből. Milyen ásványkincseket ismernek ezen a vidéken a geológusok? Első helyre kívánkozik az Észak-Burjátiában található undokani rézlelőhely. Hatalmas, nagy réztartalmú rétegek vannak ott, amelyeket a részletes feltárások után külszíni fejtéssel is kitermelhetnek. A geológusok eddig a lelőhelynek csak egy részét vizsgálták meg. Annyira gaz-, dag, hogy máris érdemes oda kombinátot telepíteni. Dél-Jakutiában, Aldan környékén vasércmezőket találtak, gazdagságukat 1,5 milliárd tonnára tartják. Az érc jó minőségű: vastartalma több mint 40 százalékos. Máros felkészültek három lelőhely kiaknázásához. Ebben A rendelkezést mindenki egyértelmű helyesléssel fogadta. Érthető is, hiszen az. új felnőttoktatási forma, a szakmunkások szakközépiskolája kedvező lehetőségek sorát ígérte. Nem kellett felvételizni, bárki beiratkozhatott, aki elvégezte a nyolc osztályt, s dolgozott valamelyik üzemben vagy szövetkezetben. Érettségi, három év alatt. S nem kel! hozzá semmi más, csak kitartás, szorgalom! Vállalkozó kedvű fiatalokban nem volt hiány. Csak az sgri dolgozók iskolájába több mint háromszázan jelentkeztek, s azóta is szorgalmasan járnak az előadásokra, foglalkozásokra. A tudás — értékmérő Vajon mi ösztönzi Őket a többre? Zömük — fiatal korához képest — jó! kereső szakmunkás, s bérük szorgalmuk, törekvésük arányában növekszik. Nem véletlen, hogy az anyagi megbecsülés hiányát egyikük sem emlegette, s mindannyian otthon érzik magukat munkahelyükön, a Finomszerelvénygyár- ban, a MEZŐGÉP egri üzemegységénél és a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál. Ha megszerzik az érettségi bizonyítványt, jelentkezhetnek technikusi minősítő vizsgára. Feltételezzük, hogy ezzel is megbirkóznak, s né- nányukat már nem a fizikai munka várja. A fizetésük viszont — s ez sem titok! —• aligha lesz több mint szakmunkás korukban volt. Ezt mindannyian tudják, s példákkal is bizonyítgatják, mégis munkaidő után az iskolapadba ülnek, s néha éjszakába nyúló estéken a tankönyveket böngészik. Ügy érzem, Bóta Sándor esztergályos magyarázata a leghitelesebb: — Ma már nélkülözhetetlen az érettségi. Ha nem • gyekszünk, ha nem hozzuk be a hátrányokat, a fiatalabbak túlnőnek rajtunk, g ez egyáltalán nem kellemes érzés. Azt sem vitatja senki, hogy annyit ér az ember, amennyit tud. Középiskolai végzettség nélkül egyre nehezebb lesz eligazodni a világ dolgaiban, a szakma új ismereteiben. tékű éjszakai és túlmunkára, amely őt a kötelező foglalkozásokra és vizsgákra való felkészülésben, illetőleg az azokon való részvételében akadályozza.” Hivatkozhatna erre Szekeres József, Bóta Sándor és Knecz András is, akik kettesben vagy hármasban tartanak „maszek” éjszakai műszakot, hogy behozzák, ledolgozzák az iskolában eltöltött órákat. Érvelhetnének, mégsem teszik, hanem a pluszért vállalják a többet, őket csak egy foglalkoztatja, hogy ne késsenek az órákról, ott legyenek minden foglalkozáson. Fortuna is számit A szerencse mindig sokat jelent. Ezt példázza Kovács Miklós festő esete. Munkáltatója a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, igazi mecénásként kihelyezett osztályt szervezett, s a jelentkezőket kedvezmények sorával lepte mog. Gondoskodik a hazaszállításról, megvásárolja a tankönyveket, segélyt adott tanszerekre. S még egy lényeges: a heti kétszeri foglalkozás idejére átlagfizetés jár, s nem kell más műszakban behozni a kiesett időt. A fiatalember erről csak akkor hallott, amikor már betelt a létszám, s így nem tehetett mást, minthogy vállalta a nehézségeket S kikre mosolygott Fortuna? Elsősorban az idősebbekre, a brigádvezetőkre, s megfeledkezett az ifjú szakemberek egy részéről. Kovács Miklós mégsem elégedetlen, mert sarkallja a továbbfejlődés egészséges vágya, az érettségi bizonyítvány reménye. S tegyük hozzá: as sem elképzelhetetlen, hogy bekerülhet az üzemi osztályba.., A holnapok forintjaiért S ezzel még nem zárult a nehézségek köre. A vállalatok csak úgy engedélyezték a továbbtanulást, ha a fiatalok szerződésben kötelezték magukat, hogy érettségi után néhány évig még az üzemben dolgoznak. Ebbe mindannyian bele is egyezték, annál is folyó, mert sokat öntőének belőle, de kedves ott mindenkinek a táj. B1 lehet látni a Pamír-hegység csúcsáig, és bár a szem már nem követheti, de tudják az emberek a legmagasabb pontot, a 7493 méterest, amely felhőkbe burkolózik, jég- és hótakaró borítja. Úgy hívják: Kommunizmus-csúcs. Sok arcú, szép világ ez a vidék. A medencében gazdagon terem fehér aranyunk, a gyapot. Ha meggondolom: régen nomád táj volt és most Üzbegisztán adja a szovjet gyapot kétharmadát! S ez nem minden: terem kajszibarackot a vidék és őszibarackot, jó szőlőt, sok diót és ott virágzanak a szép gránátalma- fák. Orosz vagyok és Üzbegisztán hazám nekem. Pedig Leningrad, a szülői ház menynyire messzire van, talán háromezer versztnyire is! Észak Velencéje, ahogyan nevezni szokás, nekem fájó emlékek városa lett, a nélkülözések, az apátlanul felnövés emlékezete. Tetőzve a végső hírrel, amelynek 1943 a keltezése, hogy apám, katonaként — elesett. Elesett a ka- ünyini frontom. Nem szabad noszogatni az emlékeket. Azt, ami nagyon fontos nekünk, ami személyes ügyünk lett, nem tudja elfelejtetni az idő. Velünk érik meg, bennünk hajt új ágakat is. S ha a világot megrengető kilencszáztizen- héiről esik szó, meglátjuk, hányféle^ s néha nem is meghatározó részt őriz belőle az ember emlékezete. Jurij Petrovics Uljanov kerüli a nagy szavakat. A munkája most ide köti Egerbe, orosz nyelvi lektor a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolában. Lektornak jöttem ide cl, hogy segítsem a gyerekeket a nyelvtanulásban. Nagy örömöm látni, nap mint nap tapasztalni érdeklődésüket, segítségükre lehetek abban, hogy többet tudjanak ebből a nyelvből. Fergana város, ott Üzbegisztánban; ezért is fontos nekem. Ott szereztem a tudást, s ott gyarapítottam tovább — tanulva és tanítva — tanársegédként, és onnan indultam Moszkvába is, a hároméves aspirantúrára. A. kandidátusi disszertációm megvédése követte ezt, majd új város, új főiskola a szép. Ukrajnában, Kamonyec-Po- dolszkijban, természetesen szintén az orosz tanszéken. Mindig megvoltak a mindennapok, mindig megvolt a munka. Tanítani, nevelni a főiskolás fiatalokat. És alig kezdődött meg a tanév, alighogy dolgának mindenki nekilátott, mindinkább érezhetővé vált az ünnepre készülés feszültsége. Nem tudom másként megfogalmazni, csak úgy, hogy lelkesedés. Valami, mindenkit elragadó érzés, valami soha máskor nem tapasztalt készülődés, amely mindig felülmúlja a korábbi éveket. És bármi történjen is, legyen akár az baj. minden az egyre erősebb összefogást mutatja. Ott volt, hogy csak egy példát mondjak, az 1966-os tas- kenti földrengés. Akkor mindenki segíteni akart, eljött hozzánk is, Ukrajnába huszonöt orosz szakos hallgató Taskent városából. S bár mind messzebb került, mindinkább emlék lett a közös baj, hagyomány lett, hogy a taskenti „huszonötök” odajárnak, évről évre beiratkoznak a kamanyec-podolszkiji egyetemre. Aligha kell magyarázni: nem egyszerűen politika ez. Többről van szó, egy nagy népről, embermilliók összefogásáról, összetartozásáról és ebből táplálkozó jó hangulatáról. És ez az érzés október évfordulóján ölti fel a legszebb ruhát Most Magyarországra hívott a munka, itt ünnepeltem Egerben a november 7-ét. Ha azt mondom, hogy jól érzem magam itt,, hogy otthonos érzés az, ami eltölt, talán nem mondok eleget. Mégis, erről akarok szólni, ha már alkalmam nyílott a szóra. A tanszéken a kedves kollégákról, a főiskolás lányokról, fiúkról, akikkel dolgozunk és ünnepelünk is, Megható, hogy együtt koszorúztuk meg az emlékművet megható, hogy baráti látogatásokra hívnak. Van, aki Miskolcon vár, van, aki Pécsett, Szegeden, Debrecenben. Egynéhány helyre már el is jutottam és mindinkább felfedezem, mennyire szép ez az ország. Azt is hiszem, nagyon hiszem azt, hogy jövőre talán már tolmács nélkül elmondhatom itteni barátaimnak: október évfordulója nemzetek ünnepe lett. Becky Tibor az övezetben van a gyeszovt, valamint a tit-ergini vasérckészlet is, amelynek létezéséről először az ötvenes években szereztek tudomást. Most azokat is tanulmányozzák, s pontosan meghatározzák az ércmennyiséget. Közvetlen közelében kokszolható szén hatalmas lelőhelyeit tárták fel. A bányáiszati feltételek rendkívül kedvezőek, ugyanis a szén külszíni fejtéssel elérhető. A Bajkál—Amur vasútvonal mentén méreteiben és minőségében egyedülálló azbesztelőfordulásokra is bukkantak. A lelőhely olyan minőségű nyersanyagot tartalmaz, amely megfelel a textilipari feldolgozás követelményeinek. A keleti körzetekben — különösen a Baj- kál-tó és az Amur mellett, már régóta bányásznak ara-' nyat. A földtani kutatómunkák kiterjesztésével az aranyérc-előfordulások nagysága kiterjeszthető, s újabb ipari létesítményeket építhetnek feldolgozásukra. A már ismert ásványi előfordulások korántsem merítik ki a terület nyersanyag- potenciálját. A geológusokra további eröfeszítétt munka vár. hogy a vasútvonal mentén és a kapcsolódó körzetekben is feltárják a hatalmas lelőhelyeket. A Bajkál északi része nagy polifém- lelőhelyeket ígér. Alsó-An- garszk környékén szulfit- réz-nikkel érceket gyanítanak. A vasútvonal mentén keletre, Csat és Olekminszk: környékén vasszerű kvarci- tot találtak, feltételezik, hogy a föld mélye legalább any nyi érckincset rejt, mint a kurszki mágneses anomália. A geológusok arra következtetnek, hogy ezen a vidéken molibdén-, wolfram-, bau- xitelőfordulásokat is találnak más ritka elemekkel együtt A habarovszki körzetben, foszforelőfordulásokat találtak. És természetesen kedvező távlatai vannak az olaj és gázkutatásnak,/ -feltárásnak is. Sok tudós szerint egész Szibéria alatt szénhidrogéntenger található. A BAM építése, amint a felsoroltakból ij kitűnik, nagy hatással lehet majd az eddig még jószerivel ismeretlen vidék gazdasági fejlődésére 3200 kilométer hosz- szúságban, és mintegy 300— 40Q kilométer szélességben, Az ebbe a zónába tartozó több mint egymillió négyzet- kilométer terület a Szovjetunió földterületének égyötö- de. A vasútvonal gazdasági jelentőségét értékelhetjük, más oldalról is. Nagyon fontos szerepet tölt majd be az átmenő forgalomban. A szovjet—japán árucsere-forgalom a múlt években átlag 30—35 százalékkal növekedett. Hasonlóan dinamikusan fejlődnek a szovjet külgazdasági kapcsolatok Ázsia más országaival is. Az eddigi szállítási vonalak ma már nem tudnak lépést tartani a kívánalmakkal. Ha figyelembe vesszük a Szibéria és Távol-Kelet fejlesztésére kidolgozott közös terveket még inkább „aranyat” ér a Bajkál—Amur vasútvo naL Faragó András Kedvezmények, papíron A nagy nekibúzdulás után eltelt jó két hónap, s az érdeklődés mégsem csökkent, a kedv is töretlen, noha egy- re-másrá adódtak a nehézségek, olyan gondok, amelyeknek többsége ma is megoldásra vár. Ferenc Imre, a csoport Benjáminja így beszel róluk: — Ha délelőttös műszakba járok, akkor egy órával korábban jövök el, mert csak így érek be az első órára. Elengednek, természetesen ezt a havi nyolc órát levonják béremből. Egészében ez is sokat jelent, mégis belenyugszom, mert valamiért valami jár, áldozat nélkül nincs előbbrelépés. Az viszont már határozottan aggasztó, hogy ezeket az órákat igazolatlan hiányzásnak minősítik. Ebből meglehető- *en sok kellemetlenségem származik majd. Bizony fura helyzet, holott a munkaügyi miniszter szeptemberben megjelent és életbe lépett rendelete — a továbbtanuló dolgozók kedvezményeit részletezi — nagyon is egyértelműen fogalmaz, amikor kijelenti, hogy „Az alsó-, közép- vagy felső fokú oktatási intézmény esti vagy levelező tagozatán tanulmányokat folytató dolgozó nem foglalkoztatható olyan munkaidő-beosztásban, illetőleg nem kötelezhető olyan mérCíMimm íSSéo ffifflwesdh®: MU wasáraso Halvány mosoly rebben komoly arcán. Tűnődik valamelyest, és csak aztán mondja: — Igen, nekem szokatlan még, hogy itt nem igen ismerik. Pedig... Azt szeretném, hogy félre ne értsék, és nem is kedvelem a nagy szavakat. Mégis, itt, Heves megyében is, Egerben is el kell, hogy mondjam; milyen volt az a hely, ahonnan elindultam. Szép város, jó vidék és nagyon rendes emberek lakják. A neve: Fergana. Ide kerültünk az evakuálás után Leningrádból a nővéremmel. Mit mondjak? Azt, hogy nekem nagyon kedves? Azt, hogy nemcsak azért, mert ott végeztem a pedagógiai főiskola orosz nyelv és irodalom szakán? Hogy azért, mert hazám is lett, a szó legigazibb értelmében? Bs mert akkor, amikor végeztem, 19í8-ban — nagyon fiatal voltam? Mit is mondhatnék? Gondolom, először talán azt, ami nekem nagyon kedves, amit nagyon szeretek abban a tájban, Üzbegisztánban. Azon a vidéken, ahol a Szir-Darja folyik. A folyó, amely a Tiensan hegységben ered, és forrása valahol ott van az Isszík-Kul tó közelében. Azt mondjam el, hogyan folyik a folyó a maga rendjén? Hogy mire a Ferganai Medencébe ér, már széles lesz, komoly, és az is marad, igazi, nagy folyam és mind erősebb lesz, egészen az Arai-tóig, amelybe ömlik... ? Mert igen megszerettem, elmondanám azt is a vidékről, hogy félsivatagi tájként szerepelt a korábbi térképeken. De megváltozott a térkép. Öntözni kezdtek a folyó vizéből, csappant is arra valamelyest a vízszini, a hegyek közelében. Kisebb lett arra a rt 4 Á neve: Fergana
