Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-10 / 263. szám

Mennyi lesz az annyi? Ha ma valahol elkezdő­dik egy építkezés, az em­ber két dologban majdnem biztos lehet. Az egyik: az eredeti határidőre nem fe­jezik be; a másik: az előre kiszámított pénz nem lesz elegendő a munkákra. Az emberek már csak legyinte­nek. Ugyan, kár erre szót vesztegetni, így van és kész. Elkényelmesedtek 37. építők. Akárhogy alakul, őket kifi­zetik. De még a megrendelő érdekeit képviselő beruházá­si vállalat sem érdekelt ab­ban. hogy kijöjjenek az eredeti összegből, mivel ők a teljes érték bizonyos szá­zalékát kapják meg a mun­kájukért. Legjobb, ha az üzemek a saját építőbrigádjukkal dol­goztatnak. Akkor nincs semmi „objektív nehézség”, megy minden mint a kari­kacsapás. Csakugyan így lenne ez mindig és mindenütt? Pró­báljuk tetten érni a valósá­got. ★ Tessék árajánlatot kérni, és a legkedvezőbbet kivá­lasztani közülük. Ismerős ez a kissé ingerültnek tűnő út­mutatás? Hányszor hang­zott már el felettes szervek képviselőitől? Amikor a Gyöngyös—do- moszlói Állami Gazdaság el­határozta, hogy borkombiná­tot építtet Gyöngyösön, ma­ga is ezt a fajta megoldást tartotta a leghelyesebbnek. És mi történt? Fordult ugyan több céghez is: vállalják el az épí--’^st. Csak magya­rázatot ; nőtt arra, miért nem tu iák még csak meg se fontolni az ajánlatot. Ma­radt egy, az állami építők, akikkel kapacitásszerződést kötött 1971. december 15-én. A Mátravidéki Sütőipari Vállalat új üzemet akart építtetni Hatvanban. Fordult a tanácsi, majd az állami építőkhöz, de mind a két kísérlete kudarccal végző­dött. Nem tudott velük szer ződést kötni. Hoppon ma­radt. Nemhogy válogatási lehetősége nem volt, de még ajánlkozója sem. Mit csi­nálhatott? A világ legegy­szerűbb megoldását válasz­tották. Majd megépítik ők maguk azt az üzemet saját maguknak, határozták el nem minden gerjedelem nél­kül. Mondanunk sem kell, hogy egy sütőipari vállalatnak nem éppen a legfontosabb teendői közé tartozik a kő­művesmunka. ★ Nézzük azokat a terveket. Mennyi is a végösszeg? Igen, hát akkor vegyük sorba az egyes tételeket. Mit ír elő a tervező a burkolatnál? Ugyan, hát ez az anyag sokkal többe kerül. De amit ő akart, azt egyáltalán nem is lehet megszerezni nálunk. Van más, ahhoz hasonló, aminek viszont az ára egy „kissé” magasabb. De egy sor munka érté­két nem is számolta el a tervező. Ajaj, baj van az el­végzendő munkák mennyi­ségével is. Hogyan képzelte el a tervező, hogy ezt meg lehet ennyiből oldani? A tervek bírálatakor a vállalkozó megállapítja, hogy az eredetileg kalkulált — mondjuk — ötvenmillió az 6 számításai szerint legalább 57,5 milliónak felel meg. De ezt is „áron alul” tzámította meg, csupán a jó kapcsola­tok miatt és azért, mert is­meri a beruházó nehézsége­it, a népgazdasági érdeke- ket, a jogos igényeiket és a többi és a többi. Az állami gazdaság olyan gyenge minőségű terveket kapott, hogy nem győzte en­nek inni a levét később. De a bejelentett kötbérigényét nem érvényesíttette az ál­lami gazdaság a tervezővel szemben. Ezt nevezik ná­lunk megértésnek, humaniz­musnak. Kérdés: kinek hasz­nálunk vele, nem ösztönöz­zük-e további hanyag mun­kára a mulasztókat ezzel a semmi által sem indokolt nagylelkűségünkkel ? ★ Az állami gazdaság gyön­gyösi borkombinátjának ter­vezett végső összege 59 mil­liót tett ki. És mit fizettek ki végül is a munkákért? Nem kevesebbet, mint 72 milliót. Az ellenpélda is adott. A sütőipariak a hatvani üze­met az eredeti összegen belül csinálták meg. Igaz, ezt a munkát ők maguk vé­gezték el — a kifli- és a kenyérsütés mellett. Záró­jelben: néhányan azóta is mondják, ha ilyen jól tud­nak építkezni a gyöngyösi sütőipariak, nem kellene-é nekik átállniuk a sikeresebb munkára, a kiflik készítését pedig bíznák másokra, hát­ha úgy jobban lámának a vevők. Ugye, milyen csúnyán nyi­latkoznak meg a rosszmáj ú- ak? Pedig itt nem humorról van szó. Az állami gazdaság kapott ugyan támogatást az építkezéshez, de az megha­tározott összegű volt. Nem lehetett feljebb emelni, hogy „jaj, bocsánat, a ter­vezők tévedtek, kellene még néhány rongyos milliócska”. Honnan vegyék a különbö- zetet mégis? Nem tartottak igényt ar­ra sem, hogy az építkezés során más cég képviselje az érdekeiket: ők ínaguk biz­tosították a munkák ellen­őrzését. Lám, az események ismétlődnek: a pékek el­kezdtek építeni, a mezőgaz­dászok pedig műszaki ellen­őrködni. ^ Külön pikantériája az ügy­nek, hogy a hatvani sütő­üzem átadásakor Jegjr*®- kőnyvi dicséretben részesí­tették a kivitelezőt a végzett jó munkáért — azaz: a sütő­ipari vállalatot. * Magad uram, ha szolgád nincs. . Mintha ez a népi bölcsesség érvényesülne még ma is az építkezések egy részénél. A példák ezt bizo­nyítják Akkor jár jól a be­ruházó, ha maga fog hozzá a munkákhoz: — lásd: sü­tőipar —, illetve: ha a le­bonyolítását nem bízza más­ra — lásd: állami gazdaság. Furcsa végső következte­tésekre lehetne eljutni ezek után, de ettől most elte­kintünk. Egy dologtól azon­ban mégsem. Hadd hívjuk fel a tervező és a beruházó vállalatok figyelmét erre a két esetre, amelyekről kész­ségesen elismerjük, feogy „nem tipikusak”, nem ez a jellemző általában az épít­kezésekre, és minden más kifogást is azonnal hajlan­dók vagyunk tudomásul venni. De ha ezekkel a ki­fogásokkal megelégszenek az érdekelték, hát... Mondhat­nánk, az ő dolguk. Még­sem mondjuk, mert nem akarunk úgy cselekedni, ahogy az állami gazdaság vezetői tették: a jogos köt­bérigényüket nem érvénye­sítették1 a „nagyon gyenge” terveket produkáló MEZŐ­GÉP Fejlesztési Intézettel szemben. Mi azt szeretnénk, hogy „akinek inge, vegye magára”. Az elmondott építkezések­ről a gyöngyösi népi ellen­őrök vizsgálata derített fel egy sor furcsaságot. Ezeket emeltük ki megjegyzéseink során. Hátha megfelelő tanulsá­gul szolgálnak megrendelő­nek, tervezőnek, beruházó­nak és építőknek egyaránt. G. Molnár Perem Ismét teljes gőzzel Ég felé kígyózó vastag füstcsóvát pipál a hatvani cukorgyár kéménye. Sokan megbámulják a közelében elhúzó vonatok és gépkocsik ablakaiból. — Bizony alig füstölt az utóbbi napokban — jegyzi meg , mellettünk a gyár felé vezető úton haladva egy idős vasutas. Valóban amire még egy kampány idején sem volt példa, a rendkívüli időjárás miatt sokáig alig érkezett répa a gyárba. Így minimá­lisra kellett csökkenteni a termelést. ■ ■ ■ ■ Az állomással szemben a cukorgyár átvevő telepére egymásután érkeznek a te­herautók. Van közöttük 3,5 tonnás, 5 tonnás, a legna­gyobb pedig 7 tonnás. Mind­egyik tele van répával. Friss a réoa, a rajta maradt föld­darabok erről árulkodnak. A teherkocsik oldalán felira­tokba ütközik a szem: Hat­van, Túra, Szolnok, Jászbe­rény. Délután három óra van. A csíoős szélben folyamatosan ha’adnak befelé a kocsik a gyár udvarára. Előbb azon­ban a mérlegre haitanak, ahol pontosan feljegyzik mennyi répát hoztak, aztán meg a mintavevőgéo alá, amellyel rötön megállapít­ják mennyi földszennvező- dést tartalmaz a rakomány. A hidraulikus mintavevő­gép irányítógombját vékony, borostás arcú férfi nvomia meg. A fúró körmozgást vé­gezve engedelmeskedik, bele. váj a répakuoac közenébe és apró darabokat nyes le belő­le. _ fAtia mennyi föld ra­-7? _ ma-ri-n-Szza Sál­l ai r' 'C' á'vevő — A min tn jó’ mutat ja ezt. Volt olyan szállítmány, melynek 60 c" ' - -1 V-a föld volt. Ez magv problémát jelent mert jcymcran eldugitja a vizelve- tető-csatornákat, melyeken keresztül jut a répa gyártás­ra. — Ma eddig hány helyről érkezett nyersanyag? — Reggel hat óra óta 12 helyről, 130 vagon cukorré­pát hoztak. Ez rekordnak számít, mert a kampány kezdete óta eddig napi 110 vagon volt a legtöbb. Eiste tízig természetesen még töb­bet veszünk át. — Ha az idő legalább ilyen száraz maradna — só­hajt fel — behoznánk a le­maradást. A répával teli kocsik hosz- szú sorban állnak a gyár udvarán, az úsztató előtt. Egymás mögött, legalább húsz kocsi várja, hogy lepa­kolhassa terhét a vízágyú alá. A víz vastag sugárban sis­teregve ömlik a répahalom­ra, amely pillanatok alatt megkönnyebbül földterhétől. A megtisztított- répa nyom­ban el is tűnik szem elől, folyamatosan elnyelik a gyár alatti vízcsatornák, ahonnan emberi kéz érintése nélkül vándorol a szeletelőbe, majd pedig közvetlenül a feldol­gozóba. A délutáni szürkületet be­tölti a vagon- és tehergépko­csi-pakolok zaja. Mindenki serényen dolgozik, kihasz­nálják az esőmentes perce­ket. órákat. A répával együtt folyama­tosan mész is érkezik vago­nokban. Nincs megállás, nem vesztegetik az időt. Nyomban lapátokat forgató segédmunkások hada pakol­ja a fehér kődarabokat. Egyenletes porszőnyeg borít mindent. A mész elengedhe­tetlen a cukorgyártáshoz. éppúgy m' ‘ a répa A kam- nány véaé'c ?5 ezer fonnát használnak f"' belőle. <* • a • A szürkületben is fénye­sen csillog az égnek meredő alumínium diffúziós torony, Tetején már meggyújtották a reflektorokat, de a felszál­ló gőz bepárásítja azokat. A toronyba az alatta megbúvó tartályból futószalagon érke­zik a répa. Folyamatosan ömlik a nyersanyag. Erről ipari televízión értesül a to­ronykezelő, aki képernyőn figyel minden mozzanatot. Körülöttünk egyenletesen zúgnak a gépek, minden óra­mű pontossággal működik. — Nagyon nehéz napokat éltünk át — szólal meg Bar­navári János a diffúziós to­rony kezelője. — Sokszor félgőzzel dolgoztak a gépek, mert nem volt répa. A napi 300 vagon helyett csak 120 vagon répából készítettünk cukrot. I — A torony viszont kifo­gástalanul működik. A kam­pány előtt négy méterrel megemelték a magasságát, s néhány hét alatt bevált. — Ezzel a korszerűsítéssel több répát dolgoznak fel? — Feltétlenül, hiszen na­ponta 25—30 vagonnal több répából nyerünk cukrot. Csípős, novemberi szél fut át az udvaron, benn a dif­fúzőrök közöt' viszont nyár­ra emlékeztető 28 fokos hő­mérséklet uralkodik. A gé­pek mellett ingre vetkőzött férfiak, fürkészve figyelik hogyan oldódik kí a répából a cukor. Sűrű barna szirup csurog a csövekbe, melyből fehér kristály lesz. A cukorfőző munkások egyike a tartályokat zárja el, s közben kiáltva szól *oda, mert hangját elnyomja a gé­pek moraja: — Kész. rendben ...! Fekete József immár a húszadik kampányon vesz részt, de ilyen nehéz idő­szakra nem “ml ékszik: — Októberben csak nag, küzd “'em árán tudtunk dol­gozni. Mindig attól tartót­• • • tunk, mikor jönnek monda­ni, hogy le kell állítani a gépeket. Szerencsére azért kihúztuk. Olyan jó mondani, hogy ismét teljes gőzzel dol­gozunk ... A cukor a kristályosítóból gumiszalagon jut az alsóbb emeleti csomagolóba. A fi­nom kristályok mielőtt öt kilós zsákokba kerülnek, Pintér Ferencné megvizsgál­ja a színűket. Hogy világos, vagy sötét ámyalatúak, en­nek alapján minősíti a kész terméket. — Eddig kevesebb cukrot vizsgáltam, mint más kam­pányban ilyenkor — mond­ja a fejkendős asszony. — Huszonöt, esztendeje dolgo­zom itt a gyárban, sok ne­héz pillanatot átéltem már, de az idei októberi napok is emlékezetesek maradnak. Amikor kijövünk a feldol­gozó üzemiből és Kiss Gyula főosztályvezetőhöz kopogta­tunk, éppen telefonon ad tá­jékoztatást az Országos Me­zőgazdasági Operatív Bizott­ság megbízottjának: — A társadalmi összefogás eredményeként az Utóbbi na­pokban 2500 vagon cukorré­pát szedtek fel a földekről, így annyi nyersanyag érke­zett Hatvanba, hogy teljes kapacitással dolgozunk. Ed­dig a tervezett cukorrépa mennyiség felét vettük át a közös gazdaságoktól. Novem­ber végéig, ha az időjárás engedi, a Mátravidéki Cu­korgyárak körzetében hat megye területéről az utolsó mázsa még földön levő ter­més is beérkezik hozzánk. Estére hajlik az idő, már teljesen besötétedett. Ez mégsem töri meg a lendüle­tet, teljes gőzzel folytatódik tovább a cukorgyártás. Meuiuu Kai oly „Könnyek kö?ölt" dolgoznak A Herbária füzesabonyi üzemében a szó szoros értel­mében könnyek között dolgoznak, ugyanis a kitűnő makói hagyma feldolgozását, szárítását itt végzik. Kézi munkával kezdődik a munkafolyamat, a hagyma tisztítása. Ezt követi az automata gépek munkája; a hagyma szeletelése, szárí­tása, válogatása és csomAgolasa. Évente mintegy 150 tonna szárított hagymát készítenek az üzemben, amelynek több­sége exportra kerül. — Tulajdonképpen a mi fő profilunk a gyógynövények feldolgozása, a hagyma hárításával viszont megoldódott a környék asszonyainak, tanyainak foglalkoztatása és nem utolsósorban a gépek tervszerű kihasználása, mint például a szárítógép. Kongresszusi munkaverseny-felajánlásunk egy fontos része, hogy a már meglevő drága gépeinket kapaci­tásuknak megfelelően üzemeltessük, ezzel is növelve a ter­melékenységet — mondja Kollár Lajos üzemvezető. Képűnkön a feldolgozás első, könnyeztető fázisa a hagy­ma tisztítása. Gyarmati Ferencné munka közben. Az Egyetértés szocialista brigád válogatja a szántott hagymát. Végül csomagolják a kész terméket. (bulu. Teil Máiton)

Next

/
Thumbnails
Contents