Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-10 / 263. szám

Á TU a munkások között

Miként a termelést, a művelődést is számok kísérik. Ennyi és ennyi ezer könyvet kölcsönöztek a könyvtárak, ennyien voltak színházban, moziban, vagy hallgattak különböző előadásokat. A számokra szükség van, hiszen jeleznek valamit, noha jó! tudjuk, hogy a művelődés, vagy még inkább az emberi magatartás nem fejezhető ki a legpontosabb statisztikával sem. Ennek ellenére imponál az a precizitás, ahogyan a TIT számon tartja munkáját, elszámol az előadásokkal, sőt még a hallgatókkal is.

LU

1973-ban 4176 előadást

tartottak, pontosan 156 269 hallgató előtt.

Ez jó eredmény. Az elégedettséghez mégis hiányzik néhány adat, illetve megbízható információ. Jó lenne tudni például, hogy kik voltak a hallgatók, milyen előadások hangzottak el, s hogyan fogadták az emberek. S milyen jó lenne számon tartani, nyomon követni ennek a sok-sok előadásnak a hatását is. De erről nem lehet statisztikát vezetni.,.

Maradunk a számoknál.

Már az elmúlt esztendőben megfigyelhető volt, hogy számszerűségét tekintve javult a TIT üzemi munkája.

1972-ben 616 előadást tartottak, 16 788 hallgató előtt, míg 1973-ban már 771 előadást, s a hallgatók száma 29 441-re emelkedett. Ez önmagában jónak mondható, különösen ha figyelembe vesszük, hogy akkor még nem volt közművelődési párthatározat, de nem született meg a munkásosztály helyzetéről szóló határozat sem.

Ma már azonban más a helyzet, s így a TIT üzemi munkáját, a munkások között végzett tevékenységét csakis a két határozat tükrében vizsgálhatjuk. S ha most így nézzük a fentebb leírt precíz számokat, akkor bizony nem is olyan sok előadás hangzott él az üzemekben A statisztika szerint £12*033zes előadások alig 20 százaléka.

De ne legyünk igazságtalanok: nem is olyan kevés az a közel 800 előadás! Feltéve persze; ha valóban üzemi előadásokról van szó, mégpedig olyan jrendezvé- nyekről, ahol Csakugyan munkások vesznek részt. Erre vonatkozóan azonban már nincsenek adatok. Félreértés ne essék, a közművelődés az egész ország ügye, s így mindenkinek joga van jus- solni a tudásból, az ismeretekből, dolgozzék az élet bármely - területén, a földeken, az íróasztaloknál, a pultok mögött, vagy maró- géoeken. Csakhogy a művelődés központi kérdése éppen a munkásművelődés, hiszen nem kevesebb mint a szocializmus léte kapcsolódik hozzá. A munkásművelődés persze széles területet fog át, a tv-től a könyvtárakig, a színháztól a klubokig. E szerteáeazó tevékenységből csupán egy részterület vár a TIT-re, de nagyon jelentős terület: az ismeretterjesztés.

A kérdés tehát: hogyan és milyen mértékben jut el a munkásokhoz?

Több éves jó bevált módszerrel szervezi a TIT az ismeretterjesztést. Ebben az évben 50 üzemmel, vállalattal kötöttéit szerződést előadások tartására. Ez megint csak dicséretes eredmény, 'bár hozzá kell tenni azt is, hogy nemcsak üzemekről van szó, szép számmal szerepelnek a szerződések másik oldalán kereskedelmi és egyéb vállalatok is. Számításba kell venni a könnyebb ellenállás módszerét is, amely abban nyilvánul meg, aogy azokat hívják a meg•

1november 1Ä» 'vasárnap

hirdetett előadásokra, afeflfc gyorsabban elérhetők, és könnyebben szervezhetők. így bizony megesik, hogy a vendég, aki üzemi előadásra készült, alig lát munkást maga előtt.

Igaz viszont az is, hogy a dolgozók között végzett ismeretterjesztést ma már nem lehet leszűkíteni az üzemek területére. A köz- művelődés bázisa egyre jobban kibontakozik a lakóhelyeken is. A városokban és községekben megtartott előadások éppen úgy szolgálhatják a munkások művelődését, mint az üzemek rendezvényei. Más kérdés viszont, hogy a lakóhelyi előadásokat látogatják-e a munkások, és a programok összeállításánál számítanak-e rájuk.

Ilyen körülmények között nehéz válaszolni a feltett kérdésre. Annyi bizonyos, hogy a TIT — ha ma még szervezetileg nem is — elő- adásaival az üzemek többségében jelen van. Az előadásokat hallgató, azt befogadó munkások számáról azonban nincsenek megbízható adatok. De arról igen, hogy a társulat ezren felüli tagságából mindössze 94 a műszaki értelmiségi. Ezen a területen tehát még jócskán akad tennivaló, márcsak azért is, mert a műszaki értelmiség nagyobb részvétele a TIT munkájában növelhetné, javíthatná a munkások körében végzett ismeretterjesztést is.

A legfontosabbról eddig még nem esett szó: a tartalomról. Arról, hogy milyen témákkal foglalkozik a TIT, miről tartanak előadásokat a munkások körében. A kép színes, változatos, széles a skála. Csupán akkor hiányos a tematika, ha az ideológia oldaláról vizsgáljuk a szerződésekben meghatározott előadások címeit. De hát éppen erről van szó a párthatározatban is! Arról, hogy a közművelődés területe az ideológiai harc területe is, ahol nem kevesebbről van szó, mint az emberi gondolkodás szocialista formálásáról.

íme néhány példa:

Csak elismeréssel szólhatunk a MEZŐGÉP Vállalatról, amely 21 előadásra kötött szerződést a TIT-tel. A vállalat a szocialista brigádvezetők tanfolyamára kérte az előadásokat, megszabva természetesen a témákat is, amelyekből teljesen hiányoznak a kulturális jellegű, ,a humán műveltséget fejlesztő az ideológiai kicsengésű, politizáló előadások. A 21 téma bizonyára jól szolgálja majd a termelést, a balesetvédelmet, de eredményei mellett is egy elszalasztott lehetőségként könyvelhető el az ideológia számláján.

Hasonló a helyzet a Tanácsi Építőipari Vállalat szállójában is, ahol pontosan napra beosztva 80 tanulónak 29 előadást tart a TIT, a vállalat által meghatározott témádból. Kulturális, ideológiai előadás itt sem szerepel. Bizonyos egyoldalúság tapasztalható. Egercsehi-bá- nyatelep ifjúsági klubjában például 6 előadásra kötöttek megállapodást. Valamennyi szexuális kérdésekről szól.

Példa a másik oldalról. Az Egri Dohánygyár KlSZ-klub- ja érdekes előadássorozatot állított össze: a népdaltól Brecht színházáig 10 előadás hangzik el. Eredeti program. De azért egy társadalomtudományi vagy esetleg műszaki előadás még megfért volna a színes palettán.

Mintha kikerülnék az érdekes, izgalmas társadalom- tudományi témákat. A gyön- gyösi járásban például társa dalom tudományi hónapot rendeznek. A kezdeményezés, a szádék elismerésre méltó — bemutatnak négy kiállítást, előadásokat tartanak a járás felszabadulásáról, néhány község életéről, amelynek során bizonyára hasznos és érdemleges' témákról esik majd szó — de a hónap programja nem ígéri egyetlen izgalmas társadalomtudományi kérdés megvi- saíásóí sem* ,

A példák am. figyelmeztetnek, , hogy még nem mindenütt ismerik fel az ideológiai harc szerepét, jelentőségét. Ezt jelzik az előadások témái, a különböző sorozatok összeállításai. A TIT ugyan az igények alapján igyekszik összeállítani az előadásokat, mindez azonban nem zárja ki a határozottabb politikai orientáció - lehetőségét.

A TIT-nek jelentős szerepe van abban, hogy a munkások körében polgárjogot nyert az ismeretterjesztés, hogy sikerült felkelteni az igényt, s a termelési problémák mellett ma már üzemi beszédtéma egy-egy könyv, film, vagy tudományos felfedezés.

Most, a két párthatározat nyomán új lendületet kap a munkások között végzett ismeretterjesztés is. A TIT nem maradhat egyedül ebben a munkában. Igaz, vannak sajátc« feladatai: az ismeretterjesztés ideológiai problémái több figyelmet érdemelnek, ki kellene dolgozni a munkások között végzett tevékenység új módszereit és jó lenne gondoskodni arról is, hogy több információt kapjon a társulat az előadások színvonaláról és visszhangjáról is.

De többet kell foglalkozni az ismeretterjesztéssel az üzemek vezetőinek és a szakszervezeteknek is. A pártszervezeteknek pedig nem szabad lemondani arról, hogy megfelelő formában segítsenek abban is, hogy több politizáló, ideológiai témákkal foglalkozó előadásokat tartsanak a munkások között. És, hogy valóban a munkások vegyenek részt a nekik szóló rendezvényeken ...

Mert így évek múltával a termelés színvonalából, az emberi kapcsolatokból, a magatartásból statisztika nélkül is meg lehet majd ítélni: hogyan halad a köz- művelődés szekere.

Márkusz László

K Him *re«»i & IfeistíJiääs. Jóformán ven' ’— —

zanaia nincs, a±u—j -- —.

erőszakot előzné, adná vagy követné. Pedig az ember art hinné, hogy ebben a környezetben, ebben a megfagyott téli világban a vidéki magányban, ahol a jégen és a havon a lépés is harsogva recseg és muzsikál, fel sem forrhat a szenvedély, össze sem gubancolódhatnak az emberek közötti kapcsolatok.

Főként, ha olyan félénk, határozatlan és megalkuvó fiatalember a ház másodura, mint ez a Bili, aki úgy, ahogy megjárta Vietnamot. Bili csak második ember ebben a házban, az apósa, az író, mintha megvásárolta volna őt házasságon kívül született lánya férjének. Martha becsüli őt, de az öreg?

Ebbe az állóvízbe lép be a látogatás, azaz két férfi. Tony a Puerto Rico-i és Mike a fehér, az őrmester, aki parancsolt Bilinek Vietnamban. Az, hogy fegyverrel jöttek, bizonyítja, hogy törleszteni valójuk van. Amerikai szokás szerint elintézni a nyitva hagyott kérdéseket.

A két jövevény elhelyezíke- dik ebben a három ember által teremtett világban. Isznak, base-ballt néznek. Tudatban és tudat alatt, mindenki várja a pillanatot, hogy megszabaduljanak a lidérc- tőd, amely a két jövevénnyel költözött a házba. Az öreg westemíró azzal a szándékkal és örömmel issza le magát, hogy a két vendég megírásra váró témát hozott neki. Neki, aki csak az erőszak képleteiben tud gondolkodni és azt tartja férfiasságnak, ha a rendkívüli helyzetben az amerikai férfi a legvadabb cselekvésekre is el tudja határozni magát. Példátózásai egyértelmű gőgöt árulnak el, ahogyan a színeseket lenézi, és ahogyan Amerika szerepét látja a világban. Amikor Mike, az őrmester elbeszéli, mit és hogyan vitt végbe Vietnamban, amiért őt és a többieket Bili feljelentette, és amiért ő éveket nyögött le „a sitten”, rokonszenve ki- tüntetően fordul Mike felé. Az is kiderül, mennyire nem szereti ezt a Bilit, a vejét,

A látogatóit

Amerikai fiit«

aki még arra is gyáva volt, hogy a törvénytelen lányát feleségül vegye, pedig az gyermeket szült neki. Bilit Mike-hoz méri.

Ez a képlet, amelyben Elia Kazan mozog. A többi már a mód, az a bizonyos hogyan, az a kegyetlen, brutális és izgalmas fogalmazás, ahogyan Elia Kazan ítéletet mond az amerikai látásmód, a szemlélet, a világnézet, az amerikai férfiideál fölött

Nehéz lelkiismereti kérdéseket ropogtat meg az orrunk előtt Chris Kazan forgatókönyve. Gazdagon, viszonylag gondtalanul élnek itt az- emberek, ha van is, az a stagfláció, meg a dollárral is némi hiba, azért valahogy, kisebb-nagyobb alku árán, egy-egy émelygést le nem számítva élni lehetne itt. Ahogyan a színes Tony elmondja, ügyeskedni keli, becsapni egymást és önmagunkat. Csakhogy az élet nem ilyen egyszerű. Nagyobb hatalmaknak vannak alávetve itt az emberek. El kell menni alkalmasint Vietnamba, oda, ahol cukrot osztunk a gyerekek között, mert mi ilyenek vagyunk, de aknára lépünk, mert a bosszú minket ért el, azok helyett, akik előttünk jártak és gyilkoltak. A félelem miatt gyilkoltak-e vagy egészen egyszerűen csak azért, mert ők ezt így látták jónak az adott pillanatban? — Ki tudja itt a pontos választ megadni?

KaZan öt embere, így kitépve az amerikai társadalomból, lehet korkép és kórkép egyaránt. Harry jó írónak indult és kiüresedett, mert engedett az olcsó igényeknek és nem tudott önmaga maradni. Martha, a lánya, házasságon kívüli jövevény és ez az álszemérem és a szégyen nem engedte meg, hogy ő önmaga legyen. Any- nyira bizonytalan erkölcsi ítéleteiben, hogy amikor Mike a maga szája íze szerint mondja el az ő Vietnamját, már teljes oldódásban hozzácsatlakozik, látva

GERENCSÉR MIKLÓS*

Mimii

iuiunmisícit

TÁNCSICS MIHÁLY életregényé

Hősünk egyike azoknak, akiket a leggyakrabban emlegetünk múltunk haladó nagyjai közül, de voltaképpen alig tudunk róla valamit. Nem azért, mintha életútját titok fedné. Hiszen sorsát maga is megírta vaskos kötetben. Talán azért bánik Táncsics Mihállyal oly mostohán a krónika, mert az ácsteszéri jobbágyivadék soha nem fürdött a közélet csillogó sikereiben. Egyetlen egyszer fordult elő életében, hogy megadatott neki az országos dicsőség. Ez volt az a pillanat, amikor a márciusi ifjak kiszabadították budai börtönéből, s diadalmas menetben — a zsarnokság feletti győzelem ékes bizonyítékaként — Pestre hozták a szabadság eszmehirdetőjét.

Mindössze ennyi, amit tudni szoktak Táncsics Mi- hályról. Pedig a nyolcvanöt esztendőt megért forradalmár egész élete a maga nemében páratlan páyafutás. Jellemtisztasága felülmúlhatatlan, bátorsága és küzdeni tudása minden korban példakép marad. Lelkiereje és fiziki szívósság egyszerűen legendásnak mondható. Lázas munkaritmusában, megszakítás nélküli küzdelmeiben a haladás eszméi és a hazaszeretet egyazon erőforrása táplálta bőséges energiával.

Nagy-nagy utat járt be ezzel az energiával. Nagyobbat, mint bármelyik kortársa: elindult a fatengelyes jobbágyvilágból és megérkezett a szocialista munkások közé.

i5s«ü«« ai í&s?,' a£? paitt# «(Sw

lelkileg s hasznáihatatián ái. •.»!,. -Le.’, :.ki már ne* is akar önmaga lenni. Tony sem tud önmaga lenni, mert ebben a vállalkozásban is másodhegedűs, aki éppen azért csatlakozik a volt őrmesterhez, Mike-hoz, mert * felsőbbrendűség amerikai tudata erre is kényszeríti többek között.

Bili talán az egyetlen önmaga. de ebben van aztán a tragédia minden forrása. Ahhoz még gyáva, hogy meg tudja előzni a bűnt és ahhoz már megint gyáva, hogy a feljelentési kötelezettséget illetően, a. felsőbbség szabályainak ne engedelmeskedjék, Mit tárolhat egy ilyen agy? Mi megy végbe nála két aggódás és egy-egy gondolat között? Ez a témája Elia Kazánnak.

A legjobban mégis az lepf meg a nézőt, hogy ez az öt ember milyen kevésből és milyen nyilvánvalóan kifejes egy-egy mozdulat egy egész embert. Ennyire egyszerűek, szimplák? Mike billegő járásával az őrmester, a katona, aki erősen körülnyírt fejével még riasztóbb tekintettel néz a világba valóságos szándékainál. Martha erőszakos álla és rezzenéstelen figyelése csak megerősíti azt az érzésünket, hogy az apja nevelte őt és ő is abban a szellemben neveli majd fiát, ahogyan ezek a pusztításra termett „hadfiak” megtanulták és végigcsinálták eddigi életüket Miért? Ez ma Amerika? Az amerikai ideál

Súlyos diagnózis ez a film, majdhogynem a diagnózisok szűkszavúságával jelezve azt, aminek és amilyen okból itt be kell következnie.

Az európai fülnek feltűnik, . hogy ehhez a filmhez Kazan Bach-muzsikát ad: a kontraszt a klasszikus harmóniák szépsége és a brutális valóság között nyilvánvaló.

A filmben Patrick MvVeg, Patricia Joyce, James Woods, Chice Martinez és Steve Railsback játszanak. Mindenki a helyén, testi és lelki formációban egyaránt.

Nem árt a filmet megnézni és levonni belőle néhány tanulságot.

Farkas András

Rozsnyó püspöke, az egyik Eszterházy gróf volt a földesura Ácsteszérnek, ahol Táncsics Mihály született 1799. április 21-én. Stancsics- ként jegyezték be az anyakönyvbe — nevét 1848 március, 15-én. a börtönből való . i kiszabadítása. emlékére változtatja Táncsicsra.

Szülőföldje gyönyörű helyen fekszik: a Bakony északi peremvidékén, a Kisalföld szomszédságában. Akkor Veszprém megyéhez tartozott, ma Komáromhoz. Hajdanán minden oldalról sűrű erdő környékezte, tie azóta letarolták a dombokat,

lankákat, s a földművelők ekéi elől a Bakony niaga- sabb vonulataira húzódott vissza az ősrengeteg.

Akkoriban, a XVIII. és a XIX. század fordulóján olybá tűnt az erdőségek közt veszteglő Ácsteszér élete, mintha örök időkre szólna a telken, hogy az ispán paran- kok váltakoztak, meg a nemzedékek, de a sors változatlanul járt körbe, mint az óramutató. Sietni a jobbágyteljen, hogy az ispán parancsára a földesúri birtokon letudják a robotot, sietni a robottal, hogy a jobbágytelken ki ne fussanak a dologidőből — sietni, örökké sietni, mégis örökké egy helyben állni: így rágta koravénné a meddő idő a szűrös-gatyás jobbágyparasztokat Ácsteszéren csakúgy, mint az egész rendi Magyar- országon.

Ami Stancsics apját illeti, nem tartozott a jó gazdálkodók közé, mert bár birkaszorgalommal dolgozott, ügyességben, szerencsében sokan túltettek rajta. Ehhez képest a falu legszélére szorult népes családjával. Ügy ismerték őket, mint szegények közt a legszegényebbeket. Gyermekáldásból azonban nekik is bőven jutott: 13 kisdedet szült a jobbágyasszony, de csak heten maradtak életben.

Három idősebb és három apróbb testvére közt Mihály volt a Középső. Eleinte mit sem tudott a szegénységről. Apjában sem a kevésbé ügyes telkesgazdát ismerte meg, hanem a szelíd, gyengéd gondviselőt. Apró korától kísérte apját robotba, fuvarba, erdőírtásra, kaszálóra. Ezek az araszos vándor- ‘ lások valóságos mesévé szépítették gyermekkorát.

Könnyen lehet, ekkor szerette meg olyannyira az utazást, hogy aztán később is, mindvégig csillapíthatatlanul vágyott új tájalpra, új

emberek közé. .Ha tehette, egész Európát végiggyalogöb ta, ha pedig nem tellett többre erejéből, mint például aggastyán korában, az Üllői út hosszával is beérte.

Győr volt az első város, amelyet szinte még pende- lyes korában látott. Apja előszeretettel hozott ide két rossz lovával ölfát eladni, mivel a Győr melletti Szent- ivánról származott, még legény korából ismerte vásárlóit. A kis Mihály gyönyörűséges kábulattal csodálta a rengeteg városi népet, a másfajta ruhába öltözött embereket, megbámulta a soha nem látott gazdag portékákat, ám riadtan bújt apjához a kapuk boltívei felett vicsorító sárkányfejek láttán, Ezektől nagyon félt, csakúgy, mint a Duna roppant vizétől, amikor Győr helyett a komáromi piacra szekereztek a Dereglye-hídon át.

Bármennyire csodálatos volt a város, legjobban a mezőn érezte magát. Alig látszott ki a magas füvek: közül, máris buzgólkodnia kellett. Nemhiába nevezték így a hajdani szülők a cseperedő gyermeket: „kis szolgám”. Eleinte a libákra vigyázott, de ötéves korától már a csikókra. Addig-addie rakoncátlankodott, a nem kevésbé rakoncátlan csikókkal, míg az egyik kirúgta fél tucat fogát. Felső ajka is csúnyán felrepedt, olyannyira, hogy a sebhely örökre megmaradt, csak a serkenő bajusz takarta el úgy ahogy.

Az öntudatlan gyermekkor meseszerű világában csakugyan akadt olyan élmény is, ami a mesébe való: szénát gyűjtöttek a falutól távoli mezőn, s őt, mint legkisebbet, vízért küldték a csordakútra. Alig-alig bírta a teli csobolyót. Küszködvén a teherrel, észrevette, hogy négylovas hintó robog féléjét,

i(Fótyíatjv&J