Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-07 / 261. szám

wvyw<M* P árbeszéd és verseny A legfontosabb kedvező és ható folyamat nap­jaink nemzetközi fejlődésében: a békés egy­más mellett élés irányzatának megszilárdulása. Olyan jelenség ez, amely elválaszthatatlan a nemzetközi erő­arányokban a hatvanas évek végén történt nagy erejű és mélyreható eltolódásoktól A békés egymás mellett élés érvényesülése a leg­utóbbi évtizedben tartós és nagy horderejű változásokat hozott. Némelyek egyszerűsítik e kérdést akkor, amikor csupán a legfontosabbat említik: azt, hogy a nukleáris katasztrófa rémképe, amely a hatvanas évekig az atom- felhő árnyékában élő emberiség létére-tudatára nyo­masztóan rátelepedett, távolabb került tőlünk. Nemcsak erről van szó! Nincs a nemzetközi életnek olyan fontos területe, nincs a világnak olyan térsége, ahol a legutób­bi évtizedben a haladás és a béke erői javára ne kö­vetkezett volna be jelentékeny változás. Ezt tapasztal­juk például, ha a világpolitika egészére ható szovjet— amerikai kapcsolatokat vesszük szemügyre. Tíz éve e két ország viszonyát még a feszültség jellemezte, s e vi­szony az egész nemzetközi helyzet élességét és veszé­lyességét fejezte ki. • 1974-re viszont kapcsolataikra már alapjában hatott az enyhülés, és olyan egyezményrend­szer alakult ki köztük, amely a kritikus helyzeteket — így az amerikai elnökválasztás próbáját — is kiállta. Elmondható: az utóbbi években teremtett és szélesülő s'.ovjet—amerikai kapcsolatok az enyhülés lendítőere­jévé váltak. Említhetnénk más p&áákst te. Európa megosztott­sága még egy évtizeddel ezelőtt is megváltoztathatatlan­nak lászott. Az idén már nem beszélnek német kérdés­ről: az NDK állami létét általánosan elismerték, s az NSZK-ban olyan kormányok kerültek hatalomra, ame­lyek elismerték az NDK-t, s az alkotó együttműködést szolgálván rendezte kapcsolatait a Szovjetunióval és Európa többi szocialista országaival Az év végére bi­zonyára haladást könyvelhetünk el m, európai bizton­sági értekezleten is: bízh nk benne, hogy sikerül a legmagasabb szinten befejezni a konferenciát A zt azonban tisztán kell látnunk: a békés egymás mellett élés napról napra jobban tapasztalható érvényesülése nem jelenti az enyhülésnek „sima diadal- útját”, hogy a lapok címoldalai most már csak kedvező eseményekről fognak hírt adni. A chilei gyalázatos fa­siszta puccs egyértelműen példázza, hogy a szélsőséges reakció erői — nem utolsósorban azok a csoportok, amelyek mögött nemzetköri monopóliumok, katonai ér­dekcsoportok állnak —•, minden alkalmat és lehetőséget felhasználnak. Mégis: nem véletlen, hogy Európában az utóbbi időben két szélsőséges fasiszta jellegű rendszer — a lisszaboni és az athéni — te letűnt; a íraacoisták lába alatt is ícuró a talaj. A békés egymás mellett &.H pcMtíkájáről gyakrass azokkal vitázunk, akik nem értik meg annak lényegét. Á nemzetköri kommunista mozgalomnak a legkülönfé­lébb opportunista nézetekkel kell ideológiai harcot vív­nia. Ezek a nézetek elvetik a békés egymás mellett élés elvét („baloldali” opportunizmus), vagy úgy fogják fel (jobboldali opportunizmus), mint kibékülést. Ideológiai kompromisszumot az imperializmussal, mint eltávolo­dást a munkásosztály- nemzetközi kötelezettségeitől, le­mondást a forradalmi harc és a nemzeti felszabadító mozgalmak támogatásáról. A békés egy más mellett élés marxista felfogása sze­rint az is az osztály harc sajátos — nemzetközi — for­mája, amely összefügg as objektiv feltételek változá­sával, a nepek küzdelmével a békéért, a progresszív erők harcával a társadalom alakításáért. Az éHentétess társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élé­se gyakorlatilag lehetetlen lenne, ha kizárná konkrét kérdésekben a politikai kompromisszumokat A kompro­misszumok határait eleve megjelölik a békén egymás mellett élés feltételei: a népek szuverenitása, a nemzet­közi biztonság tiszteletben tartása, a népek belügyeibe való be nem avatkozás. A kompromisszumoknak az a saiátosságuk, hogy noha nem oldják meg teljesen^ a fel­adatot, de segítik a nemzetköri kapcsolatok fő ten­denciájának, az enyhülés irányzatának fejlődését Ez pedig érdeke minden haladó, békeszerető erőnek. V an egy terület amelyen nincs lehetőség kompro­misszumokra épp azért, mert ezen a területen nincs békés egymás mellett élés: ez az ideológia. Az osztályharc egész története azt erősíti meg, hogy az ideológiai kompromisszumok valójában ideológiai és politikai kiszolgáltatottságot jelentenek. Az adott osz­tály céljait és érdekeit kifejező ideológiai elvek 'eladása együtt jár az áttéréssel egy másik osztály álláspontjára. Napjainkban az ideológiai harc szerepe és súlya növekszik, ez a küzdelem az előtérbe kerüL A technikai eszközök tökéletesedése, a modem tömegtájékoztatás, hírközlés szinte korlátlan lehetőségeket kínál. Nyugaton nagy reményeket fűznek a hírközlési technika haladá­sához, s igyekeznek a sokasodó kapcsolatok különféle formáit saját céljaikra felhasználni. Arra számítanak, hogy az áruforgalom növekedésével együtt ideológiáju­kat, antimarxista nézeteiket is széles körbei} expor­tálhatják a szocialista országokba, hogy felszíthatják az önző, nacionalista szándékokat, megbonthatják az in­ternacionalista egységet. Bizonyos nyugati diplomáciai köröknek az eszmék állítólagos szabad áramlása ügyé­ben kifejtett erőfeszítései mögött — például Genfben — tulajdonképpen az a szándéka húzódik meg. hogy intéz­ményesíthessék saját hatásukat a szocialista országok népeire. A lenini külpolitika — a feszültség enyhítése és a békés egymás mellett élés fejlesztése — felté­telezi a különféle ellenséges elméletek és eszmék ellen, a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség alapelveinek védelmében vívott aktív és elvi harcot Feltételezi azt is, hogy most már nemcsak igazunk, ha­nem sikereink tudatában is — amelyeknek ellentételé­ül a tőkés világ nagy erejű valóságjelenségei szolgálnak — mind aktívabban lépjünk fel. Hogy nem csak az imperializmus politikáját, „morálját’ és propagandáját leplezzük le, hanem messze hangzó szóval hirdessük — az érvek és a tények erejével —, hogy a szocializmus nemcsak a termelés gyorsabb fejlesztésében állja az összehasonlítást a tőkés országokkal, (pedig ez sem kis dolog: a KGST ma a Föld leggyorsabban fejlődő ipari körzete), hanem állja a versenyt más „pályákon” is: biztosítva az ember jogát munkához, pihenéshez, sze­mélyiségének kifejlődéséhez^ s az emberhez méltó élet­formához, Vajda Péter , Fehér törzsű nyírfák között.™ Épül a Testvériség földgázvezeték szemerkélő esőben, fújdo- gáló szélben, 5—6 fok mel­lett állandóan fázunk.. o De, amit vállaltunk, azt tel­jesítjük. Most már a ma­gyar hegesztők is kitűnően dolgoznák velünk és ez nagy segítség. A bakra helyezett csőszéi két oldalán állnak a he- gesztők. Az úgynevezett gyököt — az alapozó, belső hegesztés. kézzel történik. A kitöltő és - lefedő hegesztést Grisa végzi az automatával. Az automata kéttucatnyi hegesztővel tartja a lépést. Azon a munkán, ahol meny- nyiség kell. A minőséget az emberek adják. A cső egyik oldalán a szovjetek, másikon a ma­gyarok. Így fut körbe a var­rat. — Bisztró, bisztró! Gyor­san, gyorsan! Ezt a két szót tanultam meg először oro­szul — emlékszik vissza a két hónappal ezelőtti időre Molnár János, a Mátravidé- ki Kőolaj- és Földgázveze­ték Építő Vállalat főhegesz- tője. — Tíz éve vagyok a szak­mában, de most újból volt mit tanulnom. Nem hittem, hogy két hónap alatt bele­jövünk. Igazuk volt Krimo­Ptolgár után — mielőtt «át­érnénk a Nyugati főcsator­na hidjai — hirtelen terem elénk egy szokatlan tábla: „Cső-átszállítás! Sárfelhor­dás!” — Szabályos a tábla: hivatalos engedély a KRESZ áthágására, a főút besározá- ■ára. Közérdekből. Az új nyírségi KRESZ- táblát ott látjuk az úton —■ fél kilométerenként — T5­Bzavasvárig. A közelben nyírfaligetek, dohány- és mákföldek között épül a Testvériség földgázvezeték Leninváros é® Beregdaróe között. Az építők vasvári telepé­nek udvarán két zászló a magasban: a sarló-kalapá­csos szovjet és a magyar. 70 szovjet és 40 magyar mun­kás közös munkahelye a te­lep. — Nyeri kevesen építik a Testvériséget? — Nem sokkal többén — magyarázza Kákái István, ssx Országos Kőolaj és Gázipa­ri Tröszt Beruházási Irodá­jának munkatársa. —- üsz- szesen 190 szovjet szakmun­kás és nem sokkal több ma­gyar dolgozik a vezeték építésén. Kitűnő, nagy tel­jesítményű gépeket hozták magukkal a szovjet munká­sok. Árokásójuk — nehéz ta­lajban is — naponta 7—800 métert halad. A legkorsze­rűbb eszközük azonban a •szervezés. — Két bázist alakítottak ki: Nyirmadán és Tiszavas- váriban. Ezeken a telepeken készül valójában a vezeték 80 százaléka. A Dunaújvá­rosból érkező 800 milliméter átmérőjű acélcsöveket itt hegesztik össze 30—36 mé­teres szakaszokká. Ezt vi­szik a vénáim. Ott már kés az árok. Beleteszik az új részt. Egyetlen hegesztéssel összekötik a már lefekte­tett csövekkel és már jöhet is a következő 36 méter. Ütem Szerint. A helyszínen — a nem éppen ideális kö­rülmények között •— nincs sok hegesztés. Ezzé! szinte a felére csökkent a hiba va­lószínűsége. A bázisokon pe­dig úgy dolgoznak, mint a gyárban. Szalagszerű ter­meléssel. Fele annyi idő alatt csinálnak meg így 1 kilométer vezetéket, mint amennyi idő alatt mS bol­dogultunk a Barátság II. hazai szakaszának építésén. — Nincs ennél szebb szakm'a — mondja Vitalij Krimov brigádvezető arra a kérdésre, hogyan lett he­gesztő. — Ma már férfinak való, romantikus foglalko­zást nehéz találni. Az űr­hajózás, meg a hegesztés még az! S az űrben lesz még csak igazán fontos » hegesztés! — Csak asszony hi­ányzik, meg a gyerek — szól közbe Grisa Halemrija nov. Erre csend lem, «— Levél? — Az van — bólint Grisa — 3—4 is hetente. De hát tavasz óta nem láttam a kislányomat, ötéves... Jönnek a levelek Ufáből, Taskentből (idevaló Grisa), Volgográdból (ide s brigád­vezető), Moszkvából, Omszk- ból — s még vagy 15 távoli szovjet városból, faluból. A SZOJUZZAGRANGAZ — a szovjet csővezeték-építő vál­lalat a legjobb szakmunká­saiból állította össze a Test­vériséget építő csapatot Munka s bázistelepen. A 800 milliméteres acélcső egyik oldalán szovjet, a másikon magyar hegesztő dol­gozik. CMÜ-foto: Balogh P. László és Ruzsonyi Gábor felvételei — KS) ügy hiszem, teljesítjük vál­lalásunkat: a magyar kom­munisták XI. kongresszusa tiszteletére az eredeti ha­táridőnél egy-másfél hónap­pal előbb, február végén át­adjuk a vezetéket. 1975-ben jöhet rajta Magyarország­nak a tervezett évi 1 mil­liárd köbméter földgáz. — Mit segíthetnek a ma­gyarok? Az égre bök: — Ott kel­lene intézkedni. Ha tovább­ra is esik, beragadunk a sárba. Szibériában a száraz, napsütéses időben mínusz 30 fokos hőmérsékleten trikó­ban dolgoztunk. Itt, ebben a .Okos” gépek vasmar&s helyed sz árok mélyére a» tggfilá 122 kilométeres vezeték egy szakaszát váltnak: a „bisztró, bisztró** mellett nem lehetett elcsüg­gedni ... — Láttam, ahogyan oda- álltak Molnárék az állásra — mondja Krimov kicsit mentegetődzve —, ahogyan megfogták a pisztolyt, mondtam: ezek jó hegesz-1 tők. Rátermettek. Látja azt áz ember. Mi más eszkö­zökkel, fogásokkal, módsze­rekkel dolgozunk. Ezt kel­lett átadnunk Molnáréknak. Aki nem jó munkás, annak hiába mondja az ember: da- vaj, davaj... —■ A hegesztőpisztolyuk: 30 dekával könnyebb a mi­enknél — így Molnár Já­nos. Ezzel 10 órán át ren­geteg fáradtságot lehet meg­takarítani. Az elektróda anyaga eleve megvédi a var­ratot a túlégéstől. salakosa- dóstól. Nem kell a csövet előmelegíteni. EzZel, műsza konként 2—3 órát lehet nyerni, a mi technikánkhoz képest... Csak a tempót volt nehéz átvenni­— Megérte? — Azelőtt ötezer forrni volt a borítékban. A szov­jet tempóval hétezret viszek haza.,. — Ha kész a Testvériség, hol hasznosíthatják az itt megszerzett ismereteket, ta­pasztalatokat? — Még Krimovékkáí együtt 1975 végén megépít­jük a Testvériség Leninvá­ros—Zsámbok közötti sza­kaszát. Majd néhány hónap alatt befejezzük a Buda­pest körüli nagykört, s az­után — Orenburg követke­zik ... Ez a közös munka a Testvériség magyar szaka­szán — nekünk — az edzőé tábor,«. Gerencsér Fetram 1 Klassrisukrai jellemző — vagy a magas színvonalú és egységes szovjet szakmun­kásképzésre —, hogy akik most itt együtt dolgoznak, bár még sohasem látták egy­mást, mégis szinte azonnal, zökkenők nélkül, a legna­gyobb fordulatra kapcsolva kezdték a munkát. Minden­ki pontosan tudta, mj a dol­ga, hova álljon. A Krimov-brigád október 14-én házi ünnepséget ren­dezett az ezredik csodarab összehegesztése alkalmából. Nq, meg mert Grisa távira­tot kapott a vállalat köz­pontjából, hogy a Munka Érdemérem harmadik foko­zatának tulajdonosa lett. Grisa-33 éves. 16 éve he­geszt. Évente összesen - egy hónapot tölt a családjával. Magyarországra Finnország­ból érkezett, ott is gázveze­téket építettek. Oleg Panov, a tiszavas- vári bázis műszaki vezetője a naplót nézi: — Itt és Nyirmadán ed­dig 92 km hosszú vezetéket hegesztettünk össze. Ez 10 ezer varrat. A vonalon már helyén van 78 kilométernyi cső. A vezeték teljes hosz- sza 122 km. A szigeteléssel és a nyomáspróbákkal együtt, A nyomvonalra szállítják a 36 méteres, csőszakaszt BeregdarócnáL

Next

/
Thumbnails
Contents