Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-07 / 261. szám
Pst&ky DmsS riportfm Harminc éve, kedden délelőtt MaftsnjBgtfc, B \Ö$g* \yW«m<L őszi délelőtt derűjébe» lélegzik, él, mozog Tiszanána, füstölnek kéményei. Az enyhe szélben mennyi színárnyalat remeg! A kukorica- mezők óaranyát aranysárgába hajló nyárfalombok váltják, cérnára fűzött paprikák bíbora int ki a tornácokról, zetemények még mindig üdezöldje a kiskertekből, s az égbolt valószínűtlen ül tiszta fékjét egyetlen bárányfelhő sem töri meg. Szén az őszi délelőttös harminc év nyomában járunk. A mából indulunk a messzeségbe, fölkutatni az eltűnt időt, a tegnapelőtt nyomait megkeresni. — Gyerekek, figyelem — Kovács Sándor, az iskola igazgatója, összecsapja a tenyerét. — Egy újságíró jött hozzánk. Arra kíváncsi, mit tudtok november 7-ről, Tisza- nána felszabadulásának napjáról Vegyetek elő papírt, tollat és írjátok le, amit erről hallottatok... De csak az írjon, aki tud valamit., „ A papír zizegése elhalkul. Égi csend. A nyolcadikosok egymást nézik. Tizennégy évesek. Még szüleik is apró gyerekek voltak akkor, harminc évvel ezelőtt. Érthető, mennyien tétováznak. Tizenegy gyerek végül a papír fölé hajol. Hamar elkészülnek az írással. Kevés az emlék. „A falu öregeitől tudom azokat az eseményeket, amik ezekben a napokban történtek. Tőlük tudom azt is, hogy nagy volt a félelem, a bizalmatlanság. A mi falunkban kevés német volt és ezért nem is itt volt a nagyobb küzdelem, hanem a szomszéd falu (Kömlő — a szierk.) és községünk között. A faluban kevés volt a férfi, mert munkaszolgálatra vitték őket. Csak az asszonyok, öregek és a gyerekek maradtak Itt. Nagymamáék mesélték, hogy ők is főztek az orosz katonáknak. A templomkertben voltak felállítva a katyusák. .4 meghalt katonákat ott temették el. ahol elestek. Később, amikor felállították a faiunkban az emlékművet, az elesett katonák holttestét közös sírba temették.\A sírokat gondozni szoktuk és nagy szeretettel gondolunk azokra, akik meghaltak értünk. Amikor a sírt megkoszorúzzák, az úttörők diszŐrséget állnak és szavalatokat mondanak...” „Egy öreg nénitől hallottam Tiszanána felszabadulásának történetét, ök a falu végén laktak, tehát nagyon hamar találkoztak a szovjet harcosokkal. A falu népét rettegéssel töltötték el, amit a németekről hallottak: „Az oroszok vadak, meggyilkolják a gyerekeket, lelövik a férfiakat és azt a kis élelmet is elveszik, ami még megmaradt a családoknakA falu tehát rettegett az oroszoktól, de már vártak őket. És a vajlóság az volt, hogy a gye- « 'ekeket nagyon is szerették és amit csak tudtak, adtak aekik. A Tiszán jöttek át az orosz harcosok. Sokan meghaltak az átkelésnél.. „Mi négy éve jöttünk ebbe .« községbe lakni. Édesapám Út született, és nagyon sokat mesélt a felszabadulásról. De S még csak hatéves volt akkor, s nem sok dologra emlékszik. legtöbbet nagyapámtól hallottam a Vörös Hadsereg Tiszanánára érkezéséről: „Bizony, eleinte féltünk, de aztán hamar meg- barátkoztunk!” Községünk akkor nagyon elmaradott volt, s csak a felszabadulás után kezdett nagy léptekben előre haladni. OíüM^M ’Ü33A süűvesise? %» asátörsöfc „rmánmrói jötték * szabadító katonák. Ezután következett a földosztás. Ezt Csillik József vezette. 30 év alatt sokat fejlődött a fáin, Üj épületek épültek, PU öregek napközije, orvosi rendelő, posta, iskola, sertéshizlalda. Az óvodát újjáépítették és a régi iskolát is felújították. 1973-ban megalakult a cipőgyár, amely sok nőt foglalkoztat. Nagyon sokat köszönhetünk a szovjet katonáknak..“ „Harminc éve szabad községünk. A szép nap után minden megváltozott Ma már minden utcában van járda, a vízhálózatot bővítették. Víztorony is épült. Termelő- szövetkezet alakult, tavaly ünnepeltük negyedszázados évfordulóját, Tóth József elvtárs máig is az elnöke.. “ „Nagyanyámtól hallottam, hogy a kerítés mellé becsapódott egy akna. Az egész udvar tele lett földdel. Az akna helyén mély lyuk tátongott. Majd jöttek a katonák és minden szobát átkutattak .. „Hallottam a nagyapámtól, hogy hol mi történt Tiszává- nán. Elmesélte, hol jöttek be a szovjet katonák. „Este volt. Kimentem a házból megnézni a lovakat. Észrevettem, hogy a kert alól belőttek a faluba. Beszaladtam. De akkor már becsapódott a kapu. Jött egy orosz katona. Megkérdezte, van-e német. Mondtam neki, hogy nálunk nincs. Aztán elment." Ezt hallottam tőle. Többet nem tudok.“ „1944. november 7-én s szovjet csapatok felszabadították községünket. Mindenki ujjongott a béke szabad ege alatt. Csillik Józsi bácsitól hallottam ezeket a szavakat...“ A tanácsházán Visnyoczki Antal vb-titkárt is a harminc év előtti időről kérdezem. •— Harminc éve, kedden délelőtt szabadult fel a falunk — mondja. — Én akkor csak 11 éves voltam, de pontosan emlékszem az időpontra is, mert megnéztem az órát, amikor házunk előtt az első szovjet katonát megláttam. Éppen 10 óra volt. Annyit tudok, hogy a szovjeteket Somodi Károly bácsi, az akkori elöljáróság hivatalsegédeinek a hadnagya fogadta, s amíg csak itt voltak, ő tolmácskodott nekik, ő is meghalt már pár esztendeje. Hiteles tanúkat találni nehéz, annyi elszállt idő után. Két embert mondhatok, akik jó ideig vezetők is voltak a faluban, s máig nagy becsületben élnek: Jenei János bácsi, a falu első párttitkára, tsz-nyugdíjas és Csillik Józsi bácsi, aki jó tizenhét évig párttitkároskodott, volt or- szágavűlési képviselő is 47- től 53-ig, most is alaoszer- vezeti titkár a szövetkezetben, s ugyanott raktáros... Csillik József az első hiteles forrás, kivel beszélgetek, Idevaló szegényparaszt. Magas, őszbe borult szikár férfi, vonásai megőrizték eredeti rendjüket. Hosszú éveken át vezetői tisztségeket viselt, mégsem testesedett „szép, kövér emberré”, arca sem nyílott bazsarózsává. Kemény, akár az érett búzaszem. Hatvanhét évét már elnyűtte. Feltűnő szabatossággal beszél, minden mondata figyelemre méltó. S ami fölötte rokonszenves, egyéni sorsáról csak keveset, a leglényegesebbet mondja. •— Néhány nappal a falu felszabadítása előtt minden hadr.. fogható embert elhajtottak innét. Tizenkilenc székét áaduit a férfiakba,' Karác i osond**, Äettfisslfe 36 )mszázan. Besenyőtelken Nagy Pál, Nagy Lajos, Borbély Sándor meg én „megszomjaztunk” és leléptünk a többiektől. Megbújtunk az egyik házban, aztán röviddé! éjfél után, a földeken át, hazafelé vettük az irányt. Szerencsére magyarokkal nem találkoztunk, ha mag németek jöttek, mímeltük a határi munkát, törtük a naprafor- gószárat, a németek köszöntek és mentek tovább. Másnap éjjeli egy óra volt, amikor bezörgettem az asszonynak az ablakon. A Nánát— Sarudoí összekötő köves út mellett német tüzérség fogott állást, majdnem otthagytuk a fogunkat, meri váratlanul ránk reflektoroztak és lőttek a géppisztollyal, mint az ántikrisztus. Itthon, az udvarban jó nagy lyukat fúrtam a szalmakazalban, s ott húztam meg magam. A várandós szuka húzódott mellém, meg is kölykedzett. Az asszony napközben húst hozott, csodálkoztak a gyerekek, s csak később jöttek rá, hogy a húst nem a kutya kapta. November 6-án délután a harci lárma alábbhagyott, akkor előmerészkedtem rejtekemrőL Egyszerre csak beállított egy magyar katonaruhás főtörzs. No, nekem vésem, gondoltam, de felkészültem a legrosszab- bafcra is, hogy ha valami lesz, elszakítom a nyakát. Hogy előreszaladlak, másnap szovjet katonaruhában láttam viszont... Negyvennégy november hetedike keddjén, délelőtt fél tíz — tíz óra körül járhatott az Idő, amikor három szovjet katona lépett be az udvarunkba. Hat gyermekem közül az öt apróbb volt otthon, a legkisebbik, Géza, a karomon ült. A katonák igen barátságosak voltak, szép piros almát nyomtak a Géza kezébe. Nem szégyellem, nekem akkor kiperdült a könnyem... Már másnap megkerestem Jenei János bácsit, hogy alakítsuk meg a kommunista pártot, aminek ő is lett aztán az első titkára... Az ártéri kaszálóknál, Gserőköznél lépték át a Tiszát a szovjet egységeik. Három napon át, idegen ökrökkel én szekereztem innét utánpótláshoz az aknákat. Nehéz volt, mert nem tudtam, mikor kell mondani a cselét, a hajszot, így aztán az ökrök összevissza kanyarogtak ... Később mi, kommunisták szerveztük meg a szovjet egységek élelmezését. összeírtuk, kinek menynyi hízott sertése van, s onnan került ki a több jószág ahol több is volt belőlük. A szegényebbek ezért bizalommal voltak hozzánk, hiszen ahol csak egy sertés volt, ott az az egy meg is maradt a családnak, A földosztás még inkább megnövelte a szegények bizalmát, s rövid idő alatt majd ezren léptek be a kommunista pártba ... Dúlt a harc minden területen a hatalomért Pedig fegyveresen is megpróbálták visszafordítani az idő kerekét. Történt pedig ez a dolog 1945 tavaszán... A tiszafüredi kisgazdapárti főszolgabíró volt csendőrökből verbuvált rendőrosztagával rátört a falura. Somodi Károlyt meg engem géppisztollyal tartottak sakkban, arccal falnak állítva, amíg lefegyverezték a nánai szegényparasztokból szervezett rendőrséget. A fegyvert aztán a gazdalegényék, a kisgazdapárti suhancok kezébe adták, őket bízták meg a rendőri szereppel. Egy napig tartott a pünkösdi királyság, másnap a hírvivőnkkel küldött üzenetre kirobogtak hozzánk Egerből a aaagyej kar- B teák « fegyvert szaknak, ekük (eredetileg késibe kapták. így wait így indult itt azs äst». A fálu sasiéban, tóévá yee hunikor a szegények szorultak, a régi Kóré-sono«, * mai Marx Károly utcába» áll Jenei János bácsi háza. A búbos mellett melegítőzötí, ahogy rányitottunk Visnyócz- ks Antal vb-titkárraL — Elfogy a vér az emberből már ilyen korban, ezért aztán jobban megérzi a hideget — magyarázta restelkedő«!. Gyér haja őszbe borult, közepes termetű, meleg tekintetű férfi, fiatalos mozdulatokkal, pedig immár a nyolcvanötödik esztendejét koptatja. Megnyerő, választékos a modora, mintha közéleti magasiskolát végzett volna, holott itt mozgott mindvégig falujában. Mondatai határozottak, szabatosak, s finom humort is elegyít beléjük, korával tréfálkozik emberi melegséggeL Ha valaki meg akarná rajzolni a klasszikus parasztot, a gürcös mezei elet szegényét, nyugodtan, mintának vehetné. Ahogy áll, tömör szobornak tetszik, de mihelyst megmozdul, azonnal érezni. Hogy ez az ember munkában edzett paraszt- inakból, parasztizmokból épült. — Megírt már engem egyezer a szociográfus Márkus István — vonja feljebb szemöldökét, s aztán kiszól a konyhába Annuska lányának. — Te lány, keresd csak elő a „Csillag”-ot. Belelapoz a sárgult, sokat forgatott irodalmi folyóiratba, s nyújtja a kezembe. Egy falu a háromezer közül, ez a tanulmány címe. Fölötte fakult tintásán a dediká- ció: „Jenei János elvtársnak, a tiszananai pártszervezet 1945-beli titkárának aiánlom ezeket az oldalakat. Tiszanána, 1954. jún. 8...” A kezdő mondatok pedig ígv vallanak, harminc év távlatában is időszerűen: „A Vörös Hadsereg harcosai 1944. novemberében ott keltek át a Tiszán. ahol a tiszanánai nagy- aazdák kiteriedt ártéri kaszálói húzódnak: a Cserőhöznél. Még aznap elfoglalták Tisza- nánát. A helyi emlékezet szerint ez a nap a falu fel szabadításának napja: 1944. november 7. Az Októberi Forradalom 27. évfordulóba. Van, aki még arra emlékszik — vany csak úgy véli, hogy eml*kszik? —, hogy a lőportól füstös frontkatonák is fala felszabad*! lásámák «setéjén a községháza egyik termében egymás között ünnepséget tartottak a forradalom évfordulója emlékére 'S mire emlékszik vajon Jene! János bácsi, az idők nyolcvannégy évet töltött atyja?... Legelőször is Kónya Lajost emlegeti: „Jó versíró volt, kár érette, hogy meghalt. Többször időzött házamban. Először Márkus hozta el, később pedig még családosán is eljött hozzánk napokra ..Aztán a harminc év előtti keddre fordul a szava. — Én, kérem szépe», már november hatodikén találkoztam szovjet katonákkal, akik megmondták, hogy másnap beveszik a falut A dinnyésháti út közelében, az ottani határrészen legeltettem két tehénkémet Csendeskén pipázgattam, amikor látom, három ember ballag felém. Civil köpönyeg volt rajtuk. Egyikük beszélt velem magyarul, a másik kettő meg sem szólalt. A németek felől kérdezett és én megmondtam a valót hogy pucolnak Kömlő felé. Elbúcsúzott, mentek pár lépést, én pedig rájuk szólottám oroszul. Értek a nyelvükön, hogyne értenék! Az első világháború idején négy évig voltam náluk hadifogoly, vöröskatonaként harcoltam Cáricinnél. Szóval, az orosz beszédre megtorpantak. Tudakolták, honnan tudok oroszul. Megmondtam nekik és kevés ideig még beszélgettünk. „Holnap délelőtt találkozunk!” — ezzel köszöntek el tőlem, s mentek a Tisza irányában. Azzal a három emberrel nem találkoztam többé, ki tudja, élnek-e még? ... Azokban a napokban sok szovjet emberrel megismerkedtem. Sokszor felkértek tolmácsnak. Hogy kire emlékszem? Leginkább egy Nyikoláj nevezetű főhadnagyra. Róla fényképem is van. Sokat elnézegetem, már kopik, rongy ötödik. Ez a Nyikoláj gondoskodott a halott szovjet katonák eltemetéséről. Két-három éjszakát töltött nálunk és még később is megkeresett, amikor már párttitkár voltam. Nagyon kiváló ember volt ez a Nyikoláj. Ennyit tudok mondani. Az a harminc év régen volt Nagyon régen volt... Szelíd őszi fény hull az ősi falura. Az ősi falura, amely kerek harminc esztendeje érte meg az idők végezetéig tartó, megváltást termő újjászületést Évente 70—88 szépirodalmi ml Gasdag 'yálagaték a szovjet irodalomból A szovjet irodalom évr® évre nagyobb teret hódít * magyar könyvkiadás ban^ évente általában 70—80 szép- irodalmi mű jelenik meg, összesen mintegy másfél mit lió példányban. Különösen gazdag a könjN vesboltok kínálata a szovjet könyv ünnepi hete idején. A klasszikusok iránti megnövekedett igényt egyrészt olcsó, nagy példányszámú sorozatokkal — például a Diák- könyvtárral — másrészt egyedi művek megjelentetésével, illetve igényesebb kivitelű sorozatokkal elégítik ki. Ennek jegyében A. világirodalom remekei sorozatban jelent meg Dosztojevszkij egyik műve 130 ezer példányban, s egyidejűleg közreadták a nagy orosz író bibliofil életművét tíz kötetben, a Helikon gondozásában. Gorkij trilógiája ugyancsak „A világ- irodalom remekei” sorozatban látott napvilágot, 130 ezer példányszámban, ugyanakkor a Foma Gorgye- jev egyedi kiadásban is a közönséghez került. Nagy sikernek bizonyult „Az orosz dráma klasszikusai” kötet,' s a Sámándobok, szóljatok! című szibériai népköltészeti antológia. Kifejezetten a szovjet könyv hetének újdonsága például Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP főtitkárának „Az SZKP és a szovjet állam külpolitikája” című kötete. Az Európánál jelent meg Jurij Nagibin „Illés napja” című elbeszélésfüzére, Borisz Vasziljev „A hajnalok itt csendesek” című, két kisregényt tartalmazó kötete. Gogol „Holt lelkek”-je és Pausztovszkij „Messzi bolyongás” című írása egyaránt 15 ezer példányban került a boltokba. A Helikon csillagok egyik legszebb könyve az Ének Igor hadáról című elbeszélő költemény. Az egyik legkedveltebb sorozatban, a Magvető Világkönyvtár sorozatában jutott el az olvasókhoz Sztyelmah „Gondolatok magamról” és Szmirnov „Katonavonat” című regénye. A fiatalabb és a gyermekolvasók részére is több szovjet újdonság jelent meg a Móra Kiadó gondozásában. Például Gajdar „A dobos története” című könyve 25 ezer és V Katajev „Hétszínvirág” című írása 30 ezer példányban. A magyar olvasóközönségnek a modern szovjet irodalomról való tájékozottsága évről évre növekszik. Ismertekké és népszerűkké válnak olyan írók, mint Borisz Vasziljev, Bogomolov, Ajtma- tov, Trifonov, Iszkander és Kmezsirov. , Rájuk hasonlíts, R ájuk hasonlíts. A többet akarókra, a meg nem elégedettekre, akikben belül lobog tovább a forradalom. Azokra, akik gondolkodásra, döntésre és cselekvésre képesek, akik illúziókat legyőzni képesek, ha kell, magukat és másokat meggyőzni képesek, hittel, akarattal, tetteL Azokra hasonlíts, akik reggelenként kissé gyűrött arccal lépnek be az üzemek kapuján, az anyaggal küszködnek, kezük között valósággá válik az eszme, szemük előtt nem történelmi képletek, hanem emberarcú vágyak szánkáznak, autóról, új, kényelmes és nagyobb lakásról, a haverokról, a brigádról, az együtt megivott korsó sörről, amit az eleinte vonakodva felajánlott társadalmi munka hömpölygő, magával ragadó ritmusa után boldogan hörpintettek le hazafelé menet. Emberarcod legyen, szocializmus! Gyengéd, haragvó, szemöldökösszehúzó, fegyelmező, mosolygó, egyszóval emberi. Rájuk hasonlíts, szocializmus! Akik elfelejtették, hogyan fogództak nadrágszíj-parcellájukba, féltve és félve a maguk kenyerét. Azokra hasonlíts, akik életük delén képesek voliak az örök megújulásra, akik most testükkel védték az ártól, a víztől a közös földet, a közös vagyont, övékét, mindannyiunkét. A tiszta értelműekre hasonlíts. Akik nem bélyegzőkben, aktákban, jelentésekben gondolkodnak. Alak ismerik és ki merik monda"« a boldogság szót, akik inéra é*szocializmus! teimetlen, önmegtartóztató aszkétizmusra, hanem az anyagi és szellemi bőség humánus harmóniájára tanítanak, ezért dolgoznak és élnek, rájuk hasonlíts. Azokra, akiknek kezében a hatalom arra szolgál, hogy általa erősödjék a legfontosabb törvény: az emberiesség, akik a haza és a rend egységét nem csupán betűből tanulják. Azokra hasonlíts, akiknek szavuk van és szólnak, ha kell. Akiknek véleményük van, akik vitatkoznak, akik, ha kell, nem értenek egyet Azokra hasonlíts, akiki soha nem a legfontosabbak maguk számára. Rájuk hasonlíts, szocializmus, akik nem a jobb állást a magasabb fizetést, az ölükbe hulló előnyöket várják tőled, hanem a munkájuk után járó teljesebb életet Rájuk hasonlíts, szocializmus. Arra a nemzedékre, amelyik veled együtt lépett az élők sorába minálunk, akik veled nőttek és eszméltek, akik acsarkodtak is hibáid ellen, akik lobogó lélekkel néha beléd kaptak, néha beléjük kaptál, miközben erősödtetek egymás mellett. Azokra hasonlíts, akik már nem tudnak nélküled tovább élni, akikkel együtt haladsz előre a fiatalos mindentakarástól a komoly, megfontolt alkotó erejét életfává lombosító felnőttkorig. Rájuk hasonlíts, szocializmus. Az elégedetlenkedőkre, a továbblépőkre, a többet akarókra. Rájuk hasonlíts, akik veled vannak. Szígeíhy András \ r I *
