Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-07 / 261. szám

találkozni mkarem'k ma wma&ggsí! A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza munkájáról, terveiről Megnyitásának <s3ső évfor­dulóját ünnepli a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. Milyen eredményeket, ta­pasztalatokat hozott az első esztendő, mit terveznek a jövőre — erről nyilatkozott a Központi Sajtószolgálat­nak I. 1. Bagyul, & Szovjet­unió magyarországi nagykö­vetségének első titkára és V. G. Szergejev, a Kultúra Háza igazgatója. — Egy év alatt félmillió látogató a Szovjet Kultúra Semmelweiss utcai székhá­zéban — önmagában is bi­zonyítja a sikeres kezdetet. A két nép barátságának ápolása, erősítése volt a cé­lunk, az, hogy a magyar nép minél jobban megis­merje a szovjet népet, kul­túráját, tudományát. Amo­lyan tanulóidőnek szántuk a kezdő évet, s most nyugod­tan elmondhatjuk, hogy megtaláltuk az utat, a for­mát a magyarok érdeklődé­si köréhez. — Melyek voltak a leg* népszerűbb rendezvények? — A legfiatalabb látoga­tóké az elsőség: szombat- vasárnaponként gyermek­programokat rendeztünk telt ház előtt. Ezeken a napo­kon minden szervezek nél­kül. az „utcáról” jöttek szü­leikkel az apróságok. Mese­rajzfilmeket, kalandos ifjú­sági filmbemutatókat ren­deztünk a legújabb, Magyar- országon még be nem mu­tatott művekből Népszerű­ek voltak a játékos vetélke­dők. S amíg a gyermekek szórakoztak, a szülők kiál­lításokat nézhettek, olvas­hattak, délelőtti koncerte­ket hallhattak. — És a felnőtteknek szóló programok? — Diákokból, fiatal üzemi munkásokból megalakult a ház barátainak klubja, amely mindenkor érdekes progra­mot biztosít' tagjai számára. Megalakult a Szovjetunió­ban végzett magyar ösztön­díjasok klubja ís. Találko­zóikon a legújabb szakmai anyagokból, folyóiratokból, filmekből frissítik fel tudá­sukat. Nagyon örülünk, hogy jó néhány nagyüzemmel közvetlen kapcsolat alakult ki. Természetesen rendsze­res látogatóink a nagyüze­m«fc nadaliste brigádjai m MSZBT-tagceoportók. — És a jövő? — Elsősorban azt szerel­nénk, ha tevékenységünket megismerné az egész ország. Eü akarunk jutni minden­hová, mindenkihez, s ehhez ki kell lépnünk a ház ka­puján. Elsőként létesítettünk kapcsolatot a dunaújvárosi, diósgyőri, ózdi üzemekkel. Sokat ígérő vállalkozások­nak tűnik a testvérmegyék, testvérvárosok napja. Ilyen alkalommal a megye, város minden területének képvi­selőit meghívjuk a házba, részükre a szovjeíunióbeli testvérmegyérol, területről, városról filmet vetítünk, ki­állítást rendezünk. Ezeket az összejöveteleket azután meg­ismételjük a megyében, vá­rosban, ahol az emberek tízezrei ismerkedhetnek a szovjetunióbeli testvérek életével, munkájával. Ha­sonló a barátság napja. Ilyeí már rendeztünk Kecs­keméten — nagy sikerrel. A házban bemutatott legsike­resebb műsoros esteket, hangversenyeket vidékre is elvisszük, a legjobb kiállí­tásokat több városban be­mutatjuk, hogy magyar ba­rátaink mindenütt ' megis­merkedjenek a szovjet né­pek kultúrájával, művésze­tével. Az elmúlt hónapok­ban tizenöt nagy kiállítást szerveztünk, közülük többet első ízben mutattunk be a Szovjetunió határain kívül. Ilyen volt a mikrominiatűr kiállítás, a távoli északi né­pek művészetének bemuta­tója, a baltikumi borostyá­nok, az abház népi szerszá­mok, az ukrán intarziák ki­állítása. Hasonlóan nagy si- kerűek voltak az úgyneve­zett komplex kiállítások, amelyeken egy-egy iparág teljes keresztmetszetét meg­ismertetjük a magyar szak­emberekkel. A kohóipárról szóló összeállításunk vidék­re is eljutott, s elvisszük az érdeklődőkhöz, szakmabe­liekhez a kémiai ipart, a könnyűipart bemutató kiál­lításainkat is Természete­sen nem feledkeztünk meg a mezőgazdaságban dolgo­zókról sem. Több termelő- szövetkezettel. állami gazda­sággal már kialakult a ba­ráti kapcsolat, s szeretnénk «äjunsaä « területen áss ossössg legtávolabbi vidékeire is, A testvérmegye! találkozók er­as te módot nyújtanak, — A Szovjet Kwltúm és Tudomány Búzának prog­ramjai a legnépszerűbbek a fiatalok körében. Bogy an szólnák 0 vidék fiatalságá­hoz? — Tapasztalataink szerint a magyar fiatalok, iskolá­sok keveset tudnak a fia­taloknak szóló mai orosz irodalomról. Szinte kivétel nélkül csak a hagyományos, több évtizedes népmeséket, ifjúsági könyveket, régi da­lokat ismerik. Szeretnénk, ha ez megváltozna. Ennek első lépéseként az ország orosz nyelvet tanító peda­gógusaival ismertetjük meg legújabb dalainkat, versein­ket, meséinket — Legközelebbi terveik? ■— Nagyszabású ' kiállítást nyitunk novemberben „Orosz internacionalisták Magyar- országon, magyar internacio­nalisták Oroszországban” címmel. Év végi érdekesség­nek ígérkezik Fedoszkino falu iparművészeti kiállítá­sa. a Hahlama iparművé­szeti kiállítás, a jövő év ele­jén a Baltikum népeinek al­kotásaiból nyílik nagysza­bású tárlat Erre az időpontra várjuk a házban az egymilliomodik látogatót. Reméljük, hogy addigra az onszág több vi­dékén már újabb több tíz­ezer barátot szereztünk. Erdélyi György Ham line eyes a párt kiadója AKI A US AGYAK Kú** ammietii Párt könyvkiadójá­val agy napon született élete negyedik évtizedének nyitányára készül. Harminc év már nemcsak az egyén, hanem a közösség, az ország és a párt történetében is nagy idő. Olyan korszak, amely lehetővé, sőt szüksé­gessé is teszi a visszatekin­tést az emlékidézést a mér­legkészítést Harminc évved ezelőtt a néhány hónapja felszabadult Szegeden alakult meg az MKP könyvkiadója. Jelképes értelmű, hogy a fennmaradt jegyzőkönyv dá­tuma: 1944. november 7. A kiadóvállalat — amely a Szikra nevet kapta — elsők között jelentette meg a Le­nin élete és tevékenysége, majd a Történetek Leninről eímű kötetet A szegedi hónapok; a Szikra — a mai Kossuth Kiadó elődje — hőskorszaka. A Széchenyi tér mögött a keskeny Deák Ferenc utcá­ban kapott otthont a két szobára méretezett szerkesz­tőség, ahol Sulyok Béla és Háy Károly László munká­hoz látott Asztalukon a moszkvai Idegennyelvű Ki­adó néhány füzete és kötete Ezek újranyomása és ter­jesztése, a felszabaduló or­szágrészekbe juttatása volt az első — sikerrel megoldott — feladat. 1945 január vé­géig több mint harminc ki­advány jelent meg . A mar­xizmus—leninizmus klasszi­kusainak alapművei mellett — a többi között — Vaszilij Groszman regénye, és Hja Ehrenburg A német eímű kötete. A* MKr lójának legfontosabb, ..u legfce­Orvostalálkozők Moszkvában Az Egészségügyi Világ­szervezet szemináriumai kezdték meg munkájukat a szovjet fővárosban. Ázsia, Afrika és La tin-Amerika or­szágainak képviselői a fer­tőző betegségek elleni harc kérdéseivel ismerkednek meg. Tanulmányaik során meghallgatják neves szovjet orvosok előadásait, felkeres­nek kutató- és betegségmeg­előző intézeteket, majd részt vesznek a gyakorlati mun­kában is. A szovjet egészségügyi szervek szorosan együttmű­ködnék az ENSZ Egészség- ügyi Világszervezetével. Az elmúlt öt évben a Szovjet­unióban 50 nemzetközi or- vostalálkozót rendeztek, amelyen 105 ország képvi­selői vettek részt. Elisme­rően nyilatkoztak a himlő, a malária és a trachoma fel­számolásában és megelőzé­sében szerzett szovjet ta­pasztalatokról. A Szovjet­unió évente 25 millió adag himlőellenes védőoltást küld az arra rászoruló országok­nak. íendöbb terméke ekkor; a Magyar Kommunista Párt programja, és a Nemzeti Függetlenség! Front szegedi zászlóbontásának dokumen­tuma. Ezekből tudta meg a Tiszántúl, majd az egész or­szág, milyen célok elérésére gyűrkőznek a kommunisták, s a velük szövetséges demok­ratikus erők. A SZIKRA KIADÓ első bp.-i otthona a Tisza Kál­mán téri pártházban volt. Itt kapcsolódott a munkába dr. Beér János, Cserépfalvi Im­re és Seress Géza, az első irodalmi vezető. Nem sokkal később került a Szikrához a marxizmus—leninizmus klasszikusainak fordítását, tudományos igényű kiadását irányító Czóbel Ernő. A párt kiadója már az el­ső években sokat tett a de­mokratikus közgondolkodás, a szocialista szellemiség ter­jesztéséért. A nemzetközi munkásmozgalom és a ma­gyar párt dokumentumai, a Szovjetunió Kommunista Pártjának története és más kiadványai mellett, a mate­rialista dialektikát érvénye­sítő természet- és társada­lomszemlélet legjobb külföldi és hazai propagandistái ju­tottak el a Szikra segítségé­vel az olvasók tíz- és száz­ezreihez. Nemzedékek nőt­tek fel Révai József, Lukács György, Rudas László, Mol­nár Eriik, Andics Erzsébet és Mód Aladár művein. Nagy Lajos, Gábor Andor, Balázs Béla, Darvas József, Barabás Tibor és Kovái Lőrinc re­gényei, elbeszélései ugyan­csak a Szikránál jelentek meg. A Csendes Don első tel­jes magyar kiadása szintén a kiadó nevéhez fűződik. A szegedi indulás óta a marxizmus—leninizmus a magyar közgondolkodás, a politikai és szellemi élet meghatározó tényezőjeként, erősödő hegemén szerepet vívott ki magának és kép­viselőinek. A Kossuth Kiadó­nak ebben a három évtizedes folyamatban jelentős része volt, és van ma is. 1944 óta 6682 művet jelentetett meg, 150 millió példányban. A klasszikusok 254 műve, 362 kiadásban, hatmillió pél­dányban jutott el a magyar olvasókhoz. A Kommunista Kiáltvány eddig negyvenhat kiadásban jelent meg. Marx, Engels és Lenin kötetei mel­lett kiadásra kerültek a mzce- xizmus olyan művelőinek! válogatott kötetei, mint Meh­ring, Bebel, Lai argue, Plehs* nov, Luxemburg és Gram* schi. A marxizmus-le* ninizmust korunk viszonyai­ra, a békés egymás mellett élés és a két világrendszer közötti éles ideológiai küzde­lem feltételei között alkal­mazó kommnista- és mun­káspártok vezetőinek műveit természetesen ugyancsak a Kossuth Kiadó gondozza. Ki­emelkedik sorukból a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt tevékenységének, hazánk és népünk társadalmi, gazdasá­gi, kulturális fejlődésének, Kádár János beszédeiben, cikkeiben, tanulmányaiban rögzített programja, s érté­kelése, valamint L. I. Brezs- nyevnek, a Szovjetunió és a szocialista országok békepoli­tikáját reprezentáló kötete.. A KOSSUTH KIADÓ je­lenteti meg a filozófiai, köz- gazdasági, szociológiai, törté­nelmi, jogi stb. szak- és nép­szerűsítő művek jelentős há­nyadát, a nemzetközi politi­ka eseményeire, és a ma­gyar bel- és külpolitika fej­leményeire reagáló művek sorát. Különös fontosságot tulajdonit a kiadó a pártok­tatást és a pártépítést szolgá­ló könyvek, brossúrák meg­jelentetésének. A burzsoá nézetekkel szembeni polé­miában, a szocializmus hazai fejlődésének nyomonköveté- sében a Kossuth kezdemé­nyező szerepet vállal. Sajá­tos eszközeivel segíti, gyor­sítja az MSZMP tudomány- politikai határozatának vég­rehajtását, a marxista társa­dalomtudományok fejlődését Tevékenysége sok réteg ki­elégítésére törekszik. Fő fel­adata azonban mai napig a párt tagjai és barátai milliós tömegének szolgálata. Ezt fejezi ki az a mozgalmi jel­leg is, amellyel a kiadó ter­jesztési munkáját sokezer ak­tivistára bízza. A Kossuth- kiadványok túlnyomó részét a pártszervezetek, az e fel­adatra választott társadalmi munkások juttatják el az ol­vasóhoz. Ebből a szempont­ból semmi nem változott A párt kiadója -ugyanúgy a mozgalom része, mint volt harminc évvel ezelőtt, az in­dulás szegedi b Hibán, majd a Tisza Kái téren. Dersi Tamás LENIN (H. Altman 1920-ban Gyurkó László: Lenin, október ... Lenin hirtelen mégis meggondolta magát A ve­szély, hogy elfogják, s eset­leg azonnal agyonlövik, még mindig kisebbnek látszott, eebsK az, hogy elmulasztják készült grafikája.) az utolsó pillanatot a tá­madásra. Ügy döntött, nem vár tovább. Rahja írja: „A biztonság kedvéért el­határoztuk, hogy maszkíroz­ni fogjülc. Amennyire lehet­séges volt, kicseréltük a ru­hadarabjait, arcát bekötöttük egy meglehetősen piszkos kendővel, mintha a foga fájna, s öreg sapkát tettünk a fejére. Minden eshetőség­re számolva zsebre vágtam két belépési engedélyt a SzmoLnijba. Primitív hami­sítványok voltak — a ne­veket kiradírozták, s helyük­re a Petrográdi Szovjet két nem létező tagjának a nevét írták. A tinta elfolyt, úgy­hogy a hamisítás szembetű­nő volt. Mivel azonban jobb nem akadt, elhatároztuk, hogy ezekkel az igazolvá­nyokkal igyekszünk bejutni a Szmolnijba. Már este 10 óra volt, ami­kor elhagytuk a házat. Kö­rülbelül 10 perc m'ilva utol­ért bennünket a park felé menő villamos, épp a meg­állóban. Csaknem üres volt. A pótkocsi hátsó peronjára szálltunk, s biztonságban megérkeztünk a Bitkin ut­ca sarkára, ahol a villamos elkanyarodott a park felé. Gyalog mentünk tovább. A Lityejnaja-hídon meglehető­sen sok vörösgárdista álldo­gált. Elmentünk az őrség előtt; senki sem állított meg bennünket." Amikor a híd közepére értünk, észrevet­tük, hogy a másik oldalon Kerenszkij-katonák állnak. Az őrség igazolványt köve­telt a járókelőktől. Termé­szetesen nem volt igazolvá­nyunk. Rövidesen egy csapat mun­kás gyűlt assza ® katonák (Rész'et) körül, és élénken vitatkozni kezdtek. Vlagyimir Iljics látta, hogy a munkásokat nem engedik át a hídon, mégis elhatározta, hogy meg­próbálunk átjutni. Odalép­tünk a veszekedőkhöz. A katonák igazolványt köve­teltek, de az emberek több­ségének, akárcsak1 nekünk, nem volt. A katonák azt mondták, igazolványt kellett volna kérni a parancsnok­ságon; a munkások felhá­borodottan szidták a katoná­kat, hogy mire jó ez az egész. Kihasználtuk a ve­szekedést, elosontunk az őrök mellett a Lityejnaja proszpektre, aztán befor­dultunk a Spalemajára, s elindultunk a Szmolnij felé. Már meglehetősen hosszú utat tettünk meg a Spaler- naján, amikor két lovas tisz­ti iskolással találkoztunk. Amikor odaértek hozzánk, ránk parancsoltak: Állj! Igazolványt! — Odasúgtam Vlagyimir Iljicsnek: —Men­jen csak tovább, ezekkel el­bánok magam is. — A zse­bemben két pisztoly volt. Meglehetősen gorombán ve­szekedni kezdtem velük, ki­jelentettem. senkivel sem közölték, hogy igazolványt adnak ki, úgyhogy ezérl nem szerezhettünk kellő idő­ben. Vlagyimir Iljics ekkor óvatosan elindult. A tiszti iskolások megfenyegettek a korbácsukkal, s követelték, hogy kövessem őket. Hatá­rozottan tiltakoztam. Végül is valószínűleg úgy gondol­ták asm törődnek sas ilye® csirkefogókkal. Valóban jel­legzetes vagányoknak lát­szottunk. Továbblovagoltak. Utolértem Vlagyimir II ji- cset, jaki közben már előre­ment, s együtt folytattuk az utunkat. Odaértünk a Szmolnijhoz. Kiderült, hogy a Petrográdi Szovjet tagjainak fehér iga­zolványát pirosra cserélték ki. Ez kellemetlen akadály volt, 8 szerencsétlenségünk­re egyetlen ismerőst sem láttunk a tömegben. A vá­rakozók dühöngtek, hogy nem engedik be őket a Szmolnijba. Én is hangosan kiabálni kezdtem, károm­kodtam, lobogtattam az iga­zolványainkat, s azt kiabál­tam, hogyan lehetséges, hogy engem a Petrográdi Szovjet teljhatalmú tagját, nem engednek be. Odakia­báltam az elöl állóknak, ne törődjenek az ellenőrzéssel, menjenek csak be, a Szmol- nijban majd elintéződik min­den. Egyszóval nagy kavaro­dást okoztam, ahogy a zseb­tolvajok szokták. Az ered­mény az volt. hogy az őrö­ket a szó szoros értelmében félresöpörték. Bejutottunk a Szmolnijba, s felmentünk a második emeletre. A folyo­só végén, az ablaknál, köz­vetlenül az aula előtt, Vla­gyimir Iljics megállt, s el­küldött, keressem meg Sztá­lint és Trockijt. Mivel nem volt célszerű a folyosón tartózkodni, mind­nyájan bementünk az egyik szobába, mely az aulából nyílott, A közepén asztal s néhány szék állt. Vlagyimir Iljics leült az asztal egyik végére, arccal az aulára nyí­ló ajtó felé Trockij tői® jobbra, Sztálin meg én tőle balra ültünk le. Sztálin és Trockij beszámoltak Vlagyi­mir Iljicsnek az események­ről. Miközben beszélgettünk, az aulából, ahol a szovjet ülé­sezett, három em.ber lépett be a szobába — a mensevi- kek vezérei, a párt vezetői: Dán és Liber, s velük, azt hiszem Góc. Egyikük (már nem emlékszem, melyik) a szobában lógó egyik felöltő zsebéből csomagot vett elő, s meghívta a többieket, tartsanak vele, van fehér kenyere, vaja, kolbásza, sajtja. Közben beszélgettek, s ügyet sem vetettek ránk. A felöltő zsebéből előkerült csomagot az asztal végére tették, szemben Vlagyimir Iljiccsel. A csomag gazdája ekkor rápillantott Vlagyi­mir Iljicsre, s a kendő el­lenére azonnal felismerte. Nagyon megdöbbent, gyor­san összecsomagolta az ele­mózsiát, mindhárman zavar tan elhagyták a szobát, a visszamentek az aulába.” A négyhónapos bujkálás véget ért. A kivégzett Ale­xander Uljanov testvére, a lázongó diák, a pétervári marxista körök szervezője, a szibériai száműzött, a pá­rizsi, krakkói, genfi, londoni hónapos szobák lakója, aki­nek megszállott hitét annyit gúnyolták az ellenfelei, másnap az orosz forradalom vezére lett. Negyvenhé* éves volt ekkor, „Elvtársak! — mondta október 25-én dél­után három órakor a Pet­rográdi Szovjet ülésen. —A munkás- és parasztforrada­lom, amelynek szükségessé­gét a bolsevikok mindig hangsúlyozták végbement” I J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents