Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-06 / 260. szám
UgyesOlési közgyűlés otáw; Ápc, Lőrinci, Zagyvaszántó már tervezi a kővetkező év feladatait Két hónapja, hogy a pe- tőfibányai sportcsarnokban tanácskozásra ült össze hatszáz apci, lőrinci, zagyvaszántói termelőszövetkezeti tag. Nem kisebb dologban kellett dönteniük, mint hogy kimondják: egybeszántják a mezsgyéket, egyesül a három gazdaság! Ha a közgyűlésen különösebb vita nem forrósította át a levegőt, e tény nem az érdektelenségen, múlott. Sokkal inkább arról tanúskodott, a korábbi részközgyűléseken mindenki megértette, hogy az egyesülés útja a gazdagabb jövendőbe vezet, 6 ezt az utat megfelelő körültekintéssel, jó érzékkel készítette elő az a bizottság, amelynek elnöki tisztében a környék országgyűlési képviselőjét, Tiliczky Józsefet tudhatták a szövetkezetiek. Világos és komoly előrehaladással kecsegtető volt az alapszabály is, amely az új Zagyvamente Termelőszövetkezet működését meghatározta, különös figyelemmel a három település termelési adottságaira ... Nos, ezek után született meg az egyhangú „igen”, s választott elnököt Kiss Ádám személyében a közgyűlés, az elnökhelyettesi gondokat egyúttal Balogh Jánosra és Almást Pálra hagyományozva. Most, hogy két hónap múltával ezen a tájon megfordultunk, leginkább az érdekelt bennünket, milyenek a választott vezetőség elképzelésed, merre kívánják kormányozni a 3457 hektárra nőtt* földterülettel bánó „Zagyvamente” szekerét? ★ Említettük. hogy szinte azonos termelési ágazatok élnek mind a három — ma még önállóan gazdálkodó — szövetkezetben. Ez a tény megkönnyítette az előkészítő bizottság, majd az újonnan választott vezetőség munkáját. Idei legfontosabb feladatként arra kellett összpontosítaniuk, hogy jövő évi termelési tervüket a helyi sajátosságok alapján egybehangolják, s jó őszi betakarító, talajelőkészítő, vetési eredményekkel gazdasági alapot teremtsenek az új szövetkezetnek. Lőrinciben például ezen a héten az utolsó szem búza, árpa és takarmánykeverék mag a földbe kerül. Zagyvaszántón, ahol a vízzel elárasztott cukorrépa okozott nemrég aggodalmat, a Qualitál Vállalat dolgozóinak komoly segítségével sikerült egyenesbe jönni, a nyolcvan hektárnyi répa különösebb veszteség nélkül rövidesen gyárba kerül. Ap- con átmenetileg a sárgarépa szedésével volt baj. Ez azonban a múlté, s minden őszi munka a tervezethez közelítő ütemben halad. ★ S az 1975-ös termelési terv? A területi szövetség, ahogyan a szomszédos ró- zsaiaknak, ecseteknek jó tanáccsal szolgált, a Zagyvamente Termelőszövetkezetnek is támogatást nyújtott a megnövekedett gazdaság részére elkészített útmutatóval. A vezetők, de maga a közgyűlés is, éltek ezzel a lehetőséggel. Beépítették jövő évi tervükbe mindazokat az elemeket, amelyeket gazdaságosság, népgazdasági érdek szem pontjából szükségesnek találtak. Termelési tervükben így szerepel döntő súllyal a 2770 hektárnyi szántó terméshozamának növelése a műtrágyázás, növényvédelem és gépesítés fokozottabb alkalmazásával. Így kívánják megtartani összesen mintegy 150 hektárnyi szőlőjüket, gyümölcsösüket. S néhány célgép, valamint teherautó vásárlásával. Ekként kívánják kifizetőbbé, könnyebbé tenni a különböző növények termesztését, betakarítását. Ami pedig az állattenyésztést illeti? Döntő érv ismét a meglevő állomány. Erre alapoznak, ennek a fejlesztésére áldoznak jövőre, s a következő esztendőkben. Lesz 1063 szarvasmarhájuk, Zagyvaszántón megmarad a jól jövedelmező csibenevelés, Lőrinciben pedig a kacsatelep. ★ Mindezekkel összefüggésben, de hosszabb vagy rö- videbb távon, további érdekes elképzelések mellett is hitet tett a két hónapja lezajlott közgyűlés, bővítve az újonnan választott vezetőség munkáját. A szakosítás révén lehetőség nyílik például arra, hogy telepítéssel növeljék szőlő-, gyümölcs- területeiket. Állattenyésztés tekintetében ugyanekkor komoly beruházást terveznek: Apcon, a központi majorban egy 500 férőhelyes tehenészetet hoznak létre. A vázolt kétirányú szakosodásnak van aztán egyéb velejárója! Mind a növény- termesztés, mind a gazdaságos állattenyésztés korszerű gépüzem fenntartását indokolja. S ami jó: ez az igény széles körű megértésre talált a három községben. így kívánnak központi gépjavító és alkatrészellátó telepet létrehozni Zagyva- szántón, s így keresik már a helyet Lőrinciben a leendő Zagyvamente Termelőszövetkezet nehézgép- és növényvédő üzemének. Mindezek mellett pedig, gondolván az 52 millió forintos összvagyon továbbnevelésére, a választott vezetőség rövidesen sort kerít a különböző munkák felosztására, irányításukat megfelelő szakemberekre bízza, s ahogyan távlati terveket mérlegel, úgy törődik a legsürgetőbb gondokkal: Vagyis néhány napon belül felmérik, megrendelik a jövő esztendő műtrágya- és növényvédőszer-szükségle- tét. továbbá hatékonyan foglalkoznak az értékesítés megszervezésével, az eddigi üzleti kapcsolatok , szorosabbra fűzésével. ★ íme, a közös útra tért három község szövetkezeteinek pillanatnyi lehetőségei, tervei, fejlesztési szándékai! Sok fogós kérdéssel találkozni közöttük, ez igaz. Ám ha jól zárják Apcon, Zagyvaszántón, Lőrinciben az idei esztendőt, nem lesz baj a továbbiakkal. Ebben bizva kívánunk mind a szövetke-1 zeti tagoknak, mind vezetőiknek novemberi napfényes napokat, s kitartó jó szándékot .. . Moldvay Győző SzoTjef katonák a mezőgazdaságért Dolgozik a rakodógép Az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok egy alakulata dolgozott Hatvan határában a cukorrépa betakarításában. A két műszakban dolgozó katonák nem ismerve a fáradtságot, egy hétig segítettek a gazdaságokban. Jólesik a cigaretta a rakodási szünetben. (Jobboldali felvételünk.) (Foto: Szabó Sándor) Utóbbiban a ropipant szeszélyes idei ősz sem tudta kedvét szegni a szövetkezeti tagságnak! Szocialista együttműködési szerződés a Keszthelyt Agrártudományi Egyetemmel Szocialista együttműködési szerződést kötött a Komárom megyei Tanács és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem azzal a céllal, hogy meggyorsítják a megye élelmiszer-gazdaságának fejlesztését és segítsék az egyetem oktató-nevelő munkáját. Az egyetem éves programokban kapott megbízások alapján olyan átfogó termelésfejlesztési témákat dolgoz majd ki, amelyekkel a megye hamarabb elérheti céljait. A megyei tanács végrehajtó bizottsága — megjelölve az érdekelt nagyüzemeket — javaslatot tesz a diplomadolgozatok témájára. Lehe'őséget teremt a diákok nyári gyakorlati foglalkoztatásához és rendszeresen közli, hogy a végzősök —j kiírt pályázatok útján — j melyik üzembem helyezked- J üstnek ék, ' Műszakváltás. Azok, akik leszállni készülnek, ott gyülekeznek a felolvasóban. A bányászok már magukhoz vették a szokásos védőfelszerelést, a lámpást, amely majd ott lenn a tárnokra akasztva világítja meg nekik a szénfalat. Karbidgáz édeskés szaga terjeng a levegőben. Az emberek az aknászt, a csapatvezetők eligazítását, a névsorolvasást várják. Legtöbbjüknek tíz-tizenöt éve a megszokott életformájához tartozik ez a mindennapos mélységbe szállás és a munka a föld alatt. Kevesen, nagyon kevesen vannak köztük, akiknek arcán a húszévesek derűje, gondtalansága árulkodik. — Tavaly tettem szakmunkásvizsgát Özdon. Először lakatosnak tanultam a Bor- sodnádasdi Lemezgyárban, de aztán másodéves korunkban négyen összebeszéltünk és átiratkoznunk vájártanulónak. Akkor még volt Özdon ilyen tagozat is, azóta megszüntették, mert nincs jelentkező. Hogy mi miért választottuk ezt a szakmát? Egy végzős vájártanulónak több a pénze mint a laktos- nak — ezért. A többire nemigen gondoltunk, nem is tudtuk, milyen belülről a bánya: Valamikor . a nagybátyám dolgozott itt Egercsehiben, de engem korábban nem nagyon érdekelt, mit is kell a bányásznak csinálnia. Az egyik társunk egyébként, amikor megismerte a körülményeket, nyomban visszalépett, de hárman kitartottunk. Pályakezdők a fronton Én az egercsehi bányával kötöttem szerződést, a többiek Ózd környékére* kerültek. Bozó József tavaly szeptemberben kezdte a vájárkodást Egercsehiben. Még „tizenéves”; Bekölcéről jár ide a három műszakba. Munkáskabátja zsebéből kikandikál egy literes műanyagpalack, valamikor ecetet tartottak benne, most víznek kell odalenn. Ahogy mondja, két-há- rom litert is megiszik műszak közben. Arról ismerik, hogy folyton szomjas. — Egyelőre itt akarok maradni, hiszen öt évre szerződést köttem. A katonaság alól így felmentést lehet szerezni. Pénz? Hát az olyan dolog, hogy ha nyolcezret fizetnének se lenne igazán megfizetve a munkánk. Három és fél ezret keresek — arra számítunk, talán javul ez, ha majd az északi jobb mezőbe kerülünk. — A bányászok kemény emberek, sokat lehet tanulni tőlük. Én egy éve mindig a fronton vagyok. A múltkor odaállítottak egy szakadáshoz, hogy mit tudok vele csinálni; hát egy esztendeje már sok mindent láttam, igyekeztem is eltanulni a fogásokat, de csak álltam. A csapatvezető mutatta meg, hogyan kell rendbe tenni a dolgot. Aztán meg a réselés. Eleinte ötpercenként tapogattam a térdem, mindig fájt. Most már persze, ha az ember ráhajt, két mezőt is megcsinál egy nap; viszont az is igaz, hogy az idősebbek olyanok, ha halottra hajtjuk magunkat, akkor se dicsérnek meg. Nagy dolog ám, ha valamelyik fiatalnak azt mondják; na, ez rendben van.„c — Miért jött ide bányásznak? — Hirtelen nem volt más munkalehetőség a környéken, én meg Egercsehiben lakom. Egerben végeztem el a gép- és műszeripari szakközépiskolát, valamikor majd szeretnék egyetemre kerülni, de addig, amíg katona nem voltam, nem érdemes folytatni a tanulást. Kellett a pénz; most a föld alatt vagyok villanyszerelő. Nem sokat keresek, de hát otthon is mindig barkácsolok, javítgatok ezt azt. Ügy számítom, jövőre vonulok be katonának, addig nekem ez itt jó iskola. Most például megyünk Kazincbarcikára, ahol egy szállítópálya automatikáját nézzük meg. Ott, ahogy hallottam, hangszórókat is felszereltek, hogy tudjanak egymással beszélni az emberek a távolabbi vágatban, és teljesen automatizálták a szállítást. Hasonlót szeretnénk majd mi is az új, északi mezőn. Jövője ennek a bányának a gépesítésben van, ha ez sikerül az új mezőn, akkor még lehet itt nagy változás — mondja Demcsik István, ___ ______ — Édesapám kovács volt a somsályi bányában, én az ő örökébe léptem — mondja Vancsó Gábor. — Igaz, más szakmában, én ugyanis villanyszerelő vagyok, a fronton levő gépek, szállítóberendezések ellenőrzése, karbantartása a munkám. Három éve lesz, hogy itt vagyok. Köny- nyebb a dolgom, mint a fejtésen, de a pénzem is kevesebb. Kilenchúsz az órabér, ehhez jön a föld alatti pótlék. A villanyszerelő szaktársaim közül van, aki már 17 forintos órabérben dolgozik és kint szabad levegőn. Mi azért csak ott vagyunk, ah ű a szén található, s nem kényelmes munkahelyen. Hogy miért jönnek ide olyan kevesen fiatalok? Hát emiatt. A tanulásban, továbbfejlődésben sokat segít a bánya, bár elsősorban azokat támogatják, akik bányatechnikusnak készülnek. Azt a szakmát, amire a legnagyobb szükség van. — Én is úgy vagyok, a szerződést, amit vállaltam, teljesítem. A katonaság így kevesebb időt vesz el, bár a bánya is kipróbálja azért az embert, nemcsak az egyenruhában eltöltött két év. Később aztán majd meglátom. Még változhatnak itt is a körülmények, a bérezés. be. Elhadarja a köszönést, kicsit megijed attól, hogy többen is hallják, amit mond. — Igazgató elvtárs, szeretnék jelentkezni a külszínre. .. Ide irányítottak a munkaügyről. — Van már munkakönyved? — Még nincs, egy papírt kaptam — kotor elő egv gyűrött cédulát —, hogy vállalhatok munkát. Tetszik tudni, az úgy volt, hogy az iskolában... szóval az ipari tanuló-intézetben... Itt szeretnék dolgozni segédmunkásként. Ha meg betöltőm a tizennyolcat, akkor lemennék a bányába. — Rendben van — válaszol az igazgató. — Tudunk foglalkoztatni, ha te is úgy gondolod; először az építészethez osztunk majd be, nem azért, mert ott van hiány munkaerőben, hanem azért, hogy szokjál a munkahelyhez. A próbaidő az, amíg a külszínen vagy, mert azt te is tudod, hogy amint munkába lépsz, az legalább háromezer forintba kerül az üzemnek: munkaruha, felszerelés, egyéb ellátás. Még nem vagy tizenhét éves; gondold meg.. Az egercsehi bányában pillanatnyilag százhússzal kevesebb a létszám a tervezettnél. Hekeli Sándor Pap János bányavezető, UMj t Qv jf szobájába félszegen, szögletes mozdulatokkal fiatal M lép 1974. aeveiaber 6., szerda