Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-06 / 260. szám

UgyesOlési közgyűlés otáw; Ápc, Lőrinci, Zagyvaszántó már tervezi a kővetkező év feladatait Két hónapja, hogy a pe- tőfibányai sportcsarnokban tanácskozásra ült össze hat­száz apci, lőrinci, zagyva­szántói termelőszövetkezeti tag. Nem kisebb dologban kellett dönteniük, mint hogy kimondják: egybeszántják a mezsgyéket, egyesül a há­rom gazdaság! Ha a közgyűlésen különö­sebb vita nem forrósította át a levegőt, e tény nem az érdektelenségen, múlott. Sok­kal inkább arról tanúsko­dott, a korábbi részközgyű­léseken mindenki megértet­te, hogy az egyesülés útja a gazdagabb jövendőbe vezet, 6 ezt az utat megfelelő kö­rültekintéssel, jó érzékkel készítette elő az a bizott­ság, amelynek elnöki tiszté­ben a környék országgyűlési képviselőjét, Tiliczky Jó­zsefet tudhatták a szövetke­zetiek. Világos és komoly előrehaladással kecsegtető volt az alapszabály is, amely az új Zagyvamente Ter­melőszövetkezet működését meghatározta, különös fi­gyelemmel a három telepü­lés termelési adottságaira ... Nos, ezek után született meg az egyhangú „igen”, s vá­lasztott elnököt Kiss Ádám személyében a közgyűlés, az elnökhelyettesi gondokat egyúttal Balogh Jánosra és Almást Pálra hagyományoz­va. Most, hogy két hónap múltával ezen a tájon meg­fordultunk, leginkább az ér­dekelt bennünket, milyenek a választott vezetőség el­képzelésed, merre kívánják kormányozni a 3457 hektárra nőtt* földterülettel bánó „Zagyvamente” szekerét? ★ Említettük. hogy szinte azonos termelési ágazatok élnek mind a három — ma még önállóan gazdálkodó — szövetkezetben. Ez a tény megkönnyítette az előkészí­tő bizottság, majd az újon­nan választott vezetőség munkáját. Idei legfontosabb feladatként arra kellett összpontosítaniuk, hogy jövő évi termelési tervüket a he­lyi sajátosságok alapján egy­behangolják, s jó őszi be­takarító, talajelőkészítő, ve­tési eredményekkel gazda­sági alapot teremtsenek az új szövetkezetnek. Lőrinciben például ezen a héten az utolsó szem bú­za, árpa és takarmánykeve­rék mag a földbe kerül. Zagyvaszántón, ahol a víz­zel elárasztott cukorrépa okozott nemrég aggodalmat, a Qualitál Vállalat dolgo­zóinak komoly segítségével sikerült egyenesbe jönni, a nyolcvan hektárnyi répa kü­lönösebb veszteség nélkül rövidesen gyárba kerül. Ap- con átmenetileg a sárgarépa szedésével volt baj. Ez azonban a múlté, s minden őszi munka a tervezethez közelítő ütemben halad. ★ S az 1975-ös termelési terv? A területi szövetség, ahogyan a szomszédos ró- zsaiaknak, ecseteknek jó tanáccsal szolgált, a Zagy­vamente Termelőszövetke­zetnek is támogatást nyúj­tott a megnövekedett gaz­daság részére elkészített út­mutatóval. A vezetők, de maga a közgyűlés is, éltek ezzel a lehetőséggel. Beépí­tették jövő évi tervükbe mindazokat az elemeket, amelyeket gazdaságosság, népgazdasági érdek szem pontjából szükségesnek ta­láltak. Termelési tervükben így szerepel döntő súllyal a 2770 hektárnyi szántó ter­méshozamának növelése a műtrágyázás, növényvéde­lem és gépesítés fokozottabb alkalmazásával. Így kíván­ják megtartani összesen mintegy 150 hektárnyi sző­lőjüket, gyümölcsösüket. S néhány célgép, valamint te­herautó vásárlásával. Ek­ként kívánják kifizetőbbé, könnyebbé tenni a különbö­ző növények termesztését, betakarítását. Ami pedig az állattenyész­tést illeti? Döntő érv ismét a meglevő állomány. Erre alapoznak, ennek a fejlesz­tésére áldoznak jövőre, s a következő esztendőkben. Lesz 1063 szarvasmarhájuk, Zagyvaszántón megmarad a jól jövedelmező csibeneve­lés, Lőrinciben pedig a ka­csatelep. ★ Mindezekkel összefüggés­ben, de hosszabb vagy rö- videbb távon, további érde­kes elképzelések mellett is hitet tett a két hónapja le­zajlott közgyűlés, bővítve az újonnan választott vezetőség munkáját. A szakosítás ré­vén lehetőség nyílik példá­ul arra, hogy telepítéssel növeljék szőlő-, gyümölcs- területeiket. Állattenyésztés tekintetében ugyanekkor ko­moly beruházást terveznek: Apcon, a központi major­ban egy 500 férőhelyes te­henészetet hoznak létre. A vázolt kétirányú szako­sodásnak van aztán egyéb velejárója! Mind a növény- termesztés, mind a gazda­ságos állattenyésztés kor­szerű gépüzem fenntartását indokolja. S ami jó: ez az igény széles körű megértés­re talált a három község­ben. így kívánnak központi gépjavító és alkatrészellátó telepet létrehozni Zagyva- szántón, s így keresik már a helyet Lőrinciben a leen­dő Zagyvamente Termelő­szövetkezet nehézgép- és nö­vényvédő üzemének. Mindezek mellett pedig, gondolván az 52 millió fo­rintos összvagyon továbbne­velésére, a választott veze­tőség rövidesen sort kerít a különböző munkák felosz­tására, irányításukat megfe­lelő szakemberekre bízza, s ahogyan távlati terveket mérlegel, úgy törődik a legsürgetőbb gondokkal: Vagyis néhány napon belül felmérik, megrendelik a jö­vő esztendő műtrágya- és növényvédőszer-szükségle- tét. továbbá hatékonyan fog­lalkoznak az értékesítés megszervezésével, az eddigi üzleti kapcsolatok , szoro­sabbra fűzésével. ★ íme, a közös útra tért há­rom község szövetkezeteinek pillanatnyi lehetőségei, ter­vei, fejlesztési szándékai! Sok fogós kérdéssel talál­kozni közöttük, ez igaz. Ám ha jól zárják Apcon, Zagy­vaszántón, Lőrinciben az idei esztendőt, nem lesz baj a továbbiakkal. Ebben bizva kívánunk mind a szövetke-1 zeti tagoknak, mind vezető­iknek novemberi napfényes napokat, s kitartó jó szán­dékot .. . Moldvay Győző SzoTjef katonák a mezőgazdaságért Dolgozik a rakodógép Az ideiglenesen Ma­gyarországon állomásozó szovjet csapatok egy ala­kulata dolgozott Hatvan határában a cukorrépa betakarításában. A két műszakban dol­gozó katonák nem is­merve a fáradtságot, egy hétig segítettek a gazda­ságokban. Jólesik a cigaretta a rakodási szünetben. (Jobboldali felvételünk.) (Foto: Szabó Sándor) Utóbbiban a ropipant sze­szélyes idei ősz sem tudta kedvét szegni a szövetkeze­ti tagságnak! Szocialista együttműködési szerződés a Keszthelyt Agrártudományi Egyetemmel Szocialista együttműködési szerződést kötött a Komárom megyei Tanács és a Keszt­helyi Agrártudományi Egye­tem azzal a céllal, hogy meggyorsítják a megye élel­miszer-gazdaságának fejlesz­tését és segítsék az egyetem oktató-nevelő munkáját. Az egyetem éves progra­mokban kapott megbízások alapján olyan átfogó terme­lésfejlesztési témákat dolgoz majd ki, amelyekkel a me­gye hamarabb elérheti cél­jait. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága — megje­lölve az érdekelt nagyüze­meket — javaslatot tesz a diplomadolgozatok témájára. Lehe'őséget teremt a diákok nyári gyakorlati foglalkoz­tatásához és rendszeresen közli, hogy a végzősök —j kiírt pályázatok útján — j melyik üzembem helyezked- J üstnek ék, ' Műszakváltás. Azok, akik leszállni készülnek, ott gyü­lekeznek a felolvasóban. A bányászok már magukhoz vették a szokásos védőfelsze­relést, a lámpást, amely majd ott lenn a tárnokra akasztva világítja meg nekik a szénfa­lat. Karbidgáz édeskés szaga terjeng a levegőben. Az emberek az aknászt, a csapatvezetők eligazítását, a névsorolvasást várják. Leg­többjüknek tíz-tizenöt éve a megszokott életformájához tartozik ez a mindennapos mélységbe szállás és a mun­ka a föld alatt. Kevesen, na­gyon kevesen vannak köz­tük, akiknek arcán a húsz­évesek derűje, gondtalansága árulkodik. — Tavaly tettem szakmun­kásvizsgát Özdon. Először lakatosnak tanultam a Bor- sodnádasdi Lemezgyárban, de aztán másodéves korunk­ban négyen összebeszéltünk és átiratkoznunk vájártanu­lónak. Akkor még volt Öz­don ilyen tagozat is, azóta megszüntették, mert nincs jelentkező. Hogy mi miért választottuk ezt a szakmát? Egy végzős vájártanulónak több a pénze mint a laktos- nak — ezért. A többire nem­igen gondoltunk, nem is tud­tuk, milyen belülről a bánya: Valamikor . a nagybátyám dolgozott itt Egercsehiben, de engem korábban nem na­gyon érdekelt, mit is kell a bányásznak csinálnia. Az egyik társunk egyébként, amikor megismerte a körül­ményeket, nyomban visszalé­pett, de hárman kitartottunk. Pályakezdők a fronton Én az egercsehi bányával kö­töttem szerződést, a többiek Ózd környékére* kerültek. Bozó József tavaly szep­temberben kezdte a vájárko­dást Egercsehiben. Még „ti­zenéves”; Bekölcéről jár ide a három műszakba. Munkás­kabátja zsebéből kikandikál egy literes műanyagpalack, valamikor ecetet tartottak benne, most víznek kell oda­lenn. Ahogy mondja, két-há- rom litert is megiszik mű­szak közben. Arról ismerik, hogy folyton szomjas. — Egyelőre itt akarok ma­radni, hiszen öt évre szerző­dést köttem. A katonaság alól így felmentést lehet szerezni. Pénz? Hát az olyan dolog, hogy ha nyolcezret fi­zetnének se lenne igazán megfizetve a munkánk. Há­rom és fél ezret keresek — arra számítunk, talán javul ez, ha majd az északi jobb mezőbe kerülünk. — A bányászok kemény emberek, sokat lehet tanul­ni tőlük. Én egy éve mindig a fronton vagyok. A múltkor odaállítottak egy szakadás­hoz, hogy mit tudok vele csinálni; hát egy esztendeje már sok mindent láttam, igyekeztem is eltanulni a fo­gásokat, de csak álltam. A csapatvezető mutatta meg, hogyan kell rendbe tenni a dolgot. Aztán meg a réselés. Eleinte ötpercenként tapo­gattam a térdem, mindig fájt. Most már persze, ha az em­ber ráhajt, két mezőt is meg­csinál egy nap; viszont az is igaz, hogy az idősebbek olya­nok, ha halottra hajtjuk ma­gunkat, akkor se dicsérnek meg. Nagy dolog ám, ha va­lamelyik fiatalnak azt mond­ják; na, ez rendben van.„c — Miért jött ide bányász­nak? — Hirtelen nem volt más munkalehetőség a környéken, én meg Egercsehiben lakom. Egerben végeztem el a gép- és műszeripari szakközépis­kolát, valamikor majd sze­retnék egyetemre kerülni, de addig, amíg katona nem vol­tam, nem érdemes folytatni a tanulást. Kellett a pénz; most a föld alatt vagyok vil­lanyszerelő. Nem sokat ke­resek, de hát otthon is min­dig barkácsolok, javítgatok ezt azt. Ügy számítom, jövő­re vonulok be katonának, addig nekem ez itt jó isko­la. Most például megyünk Kazincbarcikára, ahol egy szállítópálya automatikáját nézzük meg. Ott, ahogy hal­lottam, hangszórókat is fel­szereltek, hogy tudjanak egy­mással beszélni az emberek a távolabbi vágatban, és tel­jesen automatizálták a szál­lítást. Hasonlót szeretnénk majd mi is az új, északi me­zőn. Jövője ennek a bányá­nak a gépesítésben van, ha ez sikerül az új mezőn, ak­kor még lehet itt nagy vál­tozás — mondja Demcsik István, ___ ______ — Édesapám kovács volt a somsályi bányában, én az ő örökébe léptem — mondja Vancsó Gábor. — Igaz, más szakmában, én ugyanis vil­lanyszerelő vagyok, a fronton levő gépek, szállítóberende­zések ellenőrzése, karbantar­tása a munkám. Három éve lesz, hogy itt vagyok. Köny- nyebb a dolgom, mint a fejtésen, de a pénzem is ke­vesebb. Kilenchúsz az óra­bér, ehhez jön a föld alatti pótlék. A villanyszerelő szak­társaim közül van, aki már 17 forintos órabérben dolgo­zik és kint szabad levegőn. Mi azért csak ott vagyunk, ah ű a szén található, s nem kényelmes munkahelyen. Hogy miért jönnek ide olyan kevesen fiatalok? Hát emiatt. A tanulásban, továbbfejlő­désben sokat segít a bánya, bár elsősorban azokat támo­gatják, akik bányatechnikus­nak készülnek. Azt a szak­mát, amire a legnagyobb szükség van. — Én is úgy vagyok, a szerződést, amit vállaltam, teljesítem. A katonaság így kevesebb időt vesz el, bár a bánya is kipróbálja azért az embert, nemcsak az egyen­ruhában eltöltött két év. Ké­sőbb aztán majd meglátom. Még változhatnak itt is a kö­rülmények, a bérezés. be. Elhadarja a köszönést, kicsit megijed attól, hogy többen is hallják, amit mond. — Igazgató elvtárs, szeret­nék jelentkezni a külszín­re. .. Ide irányítottak a mun­kaügyről. — Van már munkaköny­ved? — Még nincs, egy papírt kaptam — kotor elő egv gyűrött cédulát —, hogy vál­lalhatok munkát. Tetszik tudni, az úgy volt, hogy az iskolában... szóval az ipari tanuló-intézetben... Itt sze­retnék dolgozni segédmun­kásként. Ha meg betöltőm a tizennyolcat, akkor lemennék a bányába. — Rendben van — vála­szol az igazgató. — Tudunk foglalkoztatni, ha te is úgy gondolod; először az építé­szethez osztunk majd be, nem azért, mert ott van hiány munkaerőben, hanem azért, hogy szokjál a munkahely­hez. A próbaidő az, amíg a külszínen vagy, mert azt te is tudod, hogy amint mun­kába lépsz, az legalább há­romezer forintba kerül az üzemnek: munkaruha, felsze­relés, egyéb ellátás. Még nem vagy tizenhét éves; gondold meg.. Az egercsehi bányában pil­lanatnyilag százhússzal keve­sebb a létszám a tervezett­nél. Hekeli Sándor Pap János bányavezető, UMj t Qv jf szobájába félszegen, szögletes mozdulatokkal fiatal M lép 1974. aeveiaber 6., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents