Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-06 / 260. szám

Kongassuk meg a vészha­rangot ' Semmi szükség rá. De ve,— -ionnyelműség len­ne ingerülten legyinteni és hozzátenni: már megint ki­találtak valamit. Mi az, hogy közművelődés, tanulás, to­vábbképzés, általános mű­veltség? A forint a fő, hiszen mindnyájan a piacról élünk. A betűt pedig egyék a könyv­molyok, a dagadt fejűek. így ütköznek össze az el­lentétes nézetek, és olykor nehéz megbirkózni a gyakor­latiam felfogással, amely sze­rint: a végzett munka meny- nyiségét sohasem aszerint ítélik meg, hogy kinek mi­lyen és hány oklevél lapul a zsebében. A teljesítmény és a minőség a lényeg. Régi mondás: a kapához nem kell érettségi. Csakugyan, a ka­pához nem kell, de hol van ma már a kapa, mint a ter­melés legfőbb eszköze? Mégiscsak elértünk vala­hová, ahol már a sémák sze­rinti fogalmazás úgy akado­zik, mint a göröngyös úton a finom rugózású, modern autó. Most már óvatosabban kell manővereznünk! S/ép számok sora Vizsgálódásunkat a gyön­gyösi járásban végezzük el. Remélhetőleg a példa ereje kisugárzik majd másfelé is. Nézzük először azokat az adatokat, amik megnyugtató­ak, amiket jólesik hallani. Ilyenek például az általános iskolai végzettségre vonatko­zóak. Amíg 1960-ban a tan­köteles korúaknak csak há­romnegyede végezte el a kö­telező nyolc osztályt, tavaly ez az arány már kilencven százalékot ért el. Az is öröm­teli tény, hogy az utóbbi négy évben a szakmunkások száma megkétszereződött. A fejlődést mutatja az ösz- szehasonlítás: 1971-ben csak 26 személy végezte el felnőtt fejjel az általános iskolát, az idén már 152 vehette át a végbizonyítványát. Az apci Qualitálban kihelyezett dol­gozók iskolája is működik. Igaz, most még fehér holló­nak számít ez az intézmény. Található 21 művelődési otthon és kilenc klubkönyv­tár a járásban, harminc könyvtár és négy fiókkönyv­tár is működik. A lakosság egyötöde rendszeresen olvas. A különböző sajtótermé­kekből 37 270 példány jár az egyes családokhoz, a Népúj­ság előfizetőinek a száma pe­dig pontosan 4839, ami évek óta alig változott. Mindezekből bizonyos sta­bilitás, következetesség, biz­tonságos alapozás olvasható ki. Némi csorbává! A statisztikai adat néha félrevezető. Vegyük a műve­lődési otthonok példáját. A kimutatásban szerepel Lő­rinci, Domoszló, Visonta és Csány is. Csak azt nem mu­tatja ki a közömbös szám, hogy ezeknek a művelődési otthonoknak az állapota si­ralmas, a csányi pedig egy­szerűen életveszélyes. Mit jelent a 152 végzett felnőtt általános iskolás, ha hozzátesszük e mellé a szám mellé, hogy hányán vannak még írástudatlanok, hány felnőttnek nincs nyolc osz­tályról bizonyítványa? De mit ér a rosszul felszerelt, máló falú és füthetetlen mű­velődési ház is a gyakorlat­ban? Nagyon rosszul hat ez a megállapítás is: a művelődési intézmények vezetőinek a szakképzettsége gyenge. Po­litikai végzettségükről pedig két adat árulkodik. Csupán egy van köztük olyan, aki el­végezte a marxista középis­kolát, egy pedig, aki most végzi az e6ti egyetemet. A könyvtárak élén csak kevés községben állnak szak­képzett emberek. Mondják: nem is becsülik eléggé a közművelődés »hiva­tásos intézőit a községekben. Tegyük hozzá: ha csak amúgy amatőr módon csinálják a munkájukat, miért lenne ez másként? nMnüim 1074. november 4, sáré® Hem a Msepzerepn múl Igaz, kevés a fizetésük, rengeteg az elfoglaltságuk időben. Mindez gyorsan ked­vét szegi a nekilendülőknek és gyakorta indulnak el más­felé „szerencsét próbálni”. Hiába: ha nincs hivatástu­dat, nincs ami sarkallja őket. Megnyugvás nélkül Valljuk be: a kereső dol­gozók általános műveltségi szintje elmaradt a követel­ményektől. Hogy miért? Az előbbiekből kiderül, hogy a lehetőségek sem ki- mcríthetetlenek, ha a tárgyi feltételeket vizsgáljuk. De maguk a különböző szintű vezetők sem adtak példát arra. hogy a kiművelt ember­fő nem úri flancolás kérdé­se. Csendes nyugalommal terjeat a vélemény, hogy nem minden az iskola. Nem is piszkáltak senkit azért, hogy tanuljon, olykor ennek még az ellenkezője is megtörtént: ha valaki tanulni akart, az üzem nem engedte. Minek az neki. Úgysem kaphat íróasz­talt, ha végez. Hányán tud­nának ilyen példát hozni? Megállapíthatjuk tehát, hogy túlságosan nem szag­gattuk az istrángot, nem kér­tük számon a műveltséget, nem unszolgattuk a közka­tonákat a tanulásra, „gyakor­latiasak” voltunk: végezze a dolgát jól és kész — alapon. Megépítettünk egy sor új művelődési házat, aztán...? Még szerencse, hogy a mozi társbérletben besegített az építmény hasznosításába. Hány ember tartotta kutya kötelességének, hogy a mű­velődési otthon vezetőjétől megkérdezze: mit segíthetek, kiskomám? Inkább úgy vélte mindenki: ő kapja a pénzt, csinálja ő, azért fizetik. Mennyi pénz van a tsz-ek- nél közművelődési célokra. Az elszámolásoknál pedig ki­rándulások, rendezvények és más egyebek számlái kerül­nek elő erről a rovatról. Frázisok helyett A munkásművelődésre pél­dát a nagyüzemek mutatnak általá>-&n. Ott egyetlen igaz­gató sem fakad ki Ingerülten, hogy hagyjanak már bekén, mit érdekel engem az ének­kar, amikor anyag után kell rohanni, amikor a tervet keli hozni, amikor a megrendelő már megint akadékoskodik' Csendesen megkérdezzük: hány igazgató, főmérnök, fő­könyvelő és sok más „főfő” látható a széksorokban egy üzemi kulturális előadáson? De megnézhetjük a hangver­senyek látogatóit, a vitaestek részvevőit, a kiállítások kö­zönségét és még egy sor egyéb, a közművelődés lehe­tőségei között nem is másod- osztályú jelentőségű helyet — hol vannak az állami, párt- és társadalmi vezetők? Mindenütt nem lehetnek ott az biztos. De ki lenne ilyen maximalista? A mindenütt és a sehol között óriási különb­ség van. A munkásműveltség alap­kérdés. Ezt kell szolgálnia mindenekelőtt a közművelő­désnek. Segítenie kell a mun­kásöntudat elmélyítését, a fiatalok munkássá válását, törődnie kell a szakmai to­vábbképzéssel is, ami szin­tén elsőrendű közérdek. Lassan elsorvadnak az egy­kori hatásos, tehát hagyomá­nyos munkásművelődési for­mák. Ezeknek istápolói ép­pen a szocialista brigádok le­hetnének. Mint ahogy ezekre a kis közösségekre nagyon fontos szerep jut a közmű­velődésben is. De addig, amíg a felajánlásban egy főváro- . si kabaréműsor megtekinté­se már az egyik pont kipipá- lására elegendő, ne várjunk sokat. Az értelmes értelmiség Nincs közművelődés értel­miségi részvétel nélkül. A bölcsességet nem mi találtuk ki. De nincs közművelődés pedagógusok aktív és döntő ressyeíelfi nélkül eem. Már­pedig a községekben sem az agrárértelmiségiek, sem az egészségügyiek, sem a peda­gógusok nem találkoznak a népművelés hajléka körül. Amíg ők arra hivatkoznak, hogy mindenre nem jut ide­jük, kikapcsolódásra is szük­ség van és hogy a mai élet rohanó tempója nem alkal­mas a különböző társasösz- szejövetelek megrendezésére, mert az embernek családja is van, az újságot is el kell ol­vasnia és annyi a megbeszé­lés, értekezlet különben is... igen: így, addig nem lehet fordulatot várni. Mindebből kiderül, hogy a közművelődés szolgálata el­választhatatlan a kádermun­kától, de elválaszthatatlan a pártmunkától is. Valljuk be, ha a pártszervezetek és -szervek nem kezelik ezt köz­ponti kérdésként, akkor mi­ért „lelkesedjék” néhány „megszállott” csupán? Mi lew a nőkkel? A drámai kérdést nem ha­tásvadász módon tettük fel. Már régen túl vagyunk a fa­kanálelméleten, de még nem jutottunk el annak a felis­meréséig, hogy a nők nél­kül nemcsak a családi életet nem lehet megteremteni, de nincs termelés, nincs művelt­ség, nincs politika, egyszó­val semmi sincs nélkülük. Mégis, kevéssé törődünk velük, ha már a tanulásról, a továbbképzésről van szó. Nekik ott a család, a gye­rek, meg minden: pufogtat- juk a lelkiismereti kérdés­ként használatos érveket. Pe­dig így nem lehet. Gondoljuk meg: a gyöngyö­si járásban a kereső foglal- kozásúaknak közel a fele nő. Mi lenne, ha statisztikát ál­lítanánk össze: közülük hány a szakmunkás, a nyolc álta­lánoson túl hányán szereztek valami végzettséget, hányán járnak közülük politikai is»- kólára? Inkább ne tegyük. A kérdésekben a tenniva­lók is megtalálhatók a nőkre vonatkozóan, bizonyára. A számbavétel megtörtént A gyöngyösi járási pártbi­zottság a legutóbbi ülésén foglalkozott a közművelődés kérdéseivel. Nagyon alaposan felmérte a tényleges helyze- j tét, elemezte a tényeket, j semmit el nem hallgatott, de ; nem is nagyított fel, söté- tebbre sem festette az eget. A témához illően pontos és célratörő volt a jelentés, de a valóságos helyzetre építet­te a tennivalók sorát is. Megkérdezhetnénk: nem túlságosan lehangoló-e a kép, ami most a járás közművelő­dési állapotaként elénk raj­zolódott? Aki itt élt az el­telt utóbbi harminc évben, aki látott is maga körül, aki ma is szomjas a szóra, ta­pasztalhatta, tudhatja, mi mindent tettünk eddig, meny­nyi minden jobbult, változott, növekedett, helyesbült, gya­rapodott, szépült és korsze­rűsödött. Nincs miért szé­gyenkeznünk. De sikerült talán már ma­gasabb igényeket kinevelnünk a szélesebb körökben is, mint amilyenek a tegnapi énünket meghatározták és jellemezték. Talán már túl­látunk a szomszéd kerítésén is, sőt, egészen biztos, hogy így van. Ezért fogalmazha­tunk így, ezért vagyunk lát­szólag türelmetlenek és ezért sürgetjük a további lépése­ket. Nem kicsinyítjük le a ma szintjét, de látjuk a hol­napot is. Innen van a fogal­mazás feszültsége. Igényesebbek lettünk. G. Molnár Ferenc GENRIH SAHNOVICS: 1. fejezet. Egy nyugat-európai város szélén kaotikus stílusban épült magányos villa álL Ha a kapun nem lenne egy tábla ezzel a felírással: „SÜRGŐSEN FELVESZÜNK KEMEKET, FIZETÉS MEG­EGYEZÉS SZERINT” — senki sem sejtené, hogy a régi villa az amerikai titkos- szolgálat legeslegtitkosabb központja. Az irodában ketten voltak, a főnök és helyettese, Old- right ezredes. A főnök zö­mök alakján civil ruha fe­szült, de katonás tartása, ko­pasz feje elárulta a hivatá­sos tisztet — Honnan szerez tudomást a szovjet felderítés legtitko­sabb terveinkről? — Nem tudom, sir — is­merte be becsületesen Old- right ezredes. — Honnan veszi a mód­szereket a szovjet felderítés ügynökeinek leleplezéséhez? — Nem tudom, sir. — De én tudom. A szov­jet detektívregényékből. Min­den balsikerünknek ezek az okai. — Zseniális éleslátás, sir! A főnök önelégülten elmo­solyodott — Hogy halad a „Viking” előkészítése? — Terv szerint, sir. Min­dennap orosz szűzdohányt szív — Mennyit szívott már el7 — Majdnem két fontot — Az előkésztést befeje­zettnek tekingetjük. Most pedig iérjvns visuza a ba- ránykákhoa... — Kikre céloz, sir?. — A detektívregény szer­zőkre. Különleges veszélyt képez számunkra egy bizo­nyos Filimon Kuperman. — Még nem hallottam ró­la, sir. — Regényei közül „Smark- né asszony répái” és „A ka­lózok nem járnak misére” a legismertebbek. Mostanában jelezte a „Ki mint vet, úgy arat” cimü lap, hogy hama­rosan elkezdik Kuperman új mezőgazdasági tárgyú kém­regényének közlését. Vikin­get bevetésre küldjük, fel­adata: ellopni a kéziratot, likvidálni Kßpermant. — Mi lesz az akció fedő­neve, sir? — „Vidra” — válaszolta tömören a főnök. 2. fejezet Voronov ezredes felemelte álmatlanságtól fáradt sze­mét. Az előtte álló fiatalem­ber kisportolt alakját meg­kétszerezte a sportosan sza­bott zakó. — Dronyin őrnagy, külön­leges feladatot bízunk ma­gára... 3. fejezet Viking gondosan készült a bevetésre. Kapott egy első látásra egyáltalán nem feltű­nő, komplett rádióadóval fel­szerelt töltőtollat, kiutaltak neki egy hangfogós pisztolyt és egy tengeralattjárót. Áz ingére két speciális rendel­tetésű gombot varrtak. Az­után Viking megváltoztatta külsejét, leborotválta a sza- kállát és álszakállt ragasz­tott. Olyannyira átalakult, hogy még idegenek is ne­hezen ismertek volna rá. Figyelmesen meghallgatta az instruktor utolsó jó ta­nácsát: — Balsiker kizárva. Ha észreveszi a közelgő ve­szélyt, haladéktalanul néz­zen bele a megfordított táv­csőbe, és a veszély azonnal eltávolodik. Viking gondosan elrejtet­te az életmentő távcsövet. 4. fejezet A „Ki mint vet, úgy arat” mezőgazdasági szaklap szer­Tv-film a „Feleletéből A Magyar Televízió befejezte a Déry Tibor „Felelet” e regényéből készült tv-film forgatását, amelyet a jövő én elején nyolc folytatásban láthatnak a tv-nézők. Képünkön: az egyik utolsó forgatási napon az 1930-as tüntetésről készítettek filmrészletet. (MTI-foto — Csikós Gábor felvétele — KS) 21.20: Modern idők Az 1936-ban készült Modem idők-et Chaplin legjobb filmjének tartják. S nem is alaptalanul. A jellegzetes chaplini figura ebben az al­kotásban teljesedik ki. A ko­rábbi filmek gondtalanul ka­csázó, felszeg csavargójának szinte az egész társadalom el­lensége volt, mindenki őt ül­dözte, s ha mégis segítőtársra talált, csak azért, hogy annál fájdalmasabban veszítse el. A Modern idők-ben a chaplini fi­gura mintha feladná örök ma­gányos, üldözött álláspontját. A szupermechanizált gyárban, az óriási szerelőcsarnokban Chár- lie, a munkás nem az egyedüli üldözött, kihasznált. Ott vannak munkatársai, a hozzá hasonló áldozatok, a futószalag, a gé­pek rabszolgái, a modem ka­pitalizmus kiszolgáltatottjai. Kétségtelen, hogy az egykori futószalag helyén sok kapita­lista nagyüzemben r~a automa­ta gépsor dolgozik -égtelen, hogy mai korunk íizáltsá­gának veszélyeit ilyen értelem­ben időszerűbben támadták azóta számosán a filmművészet nagyjai közül, de az is kétség­telen, hogy Chaplin mondani­valójának időszerűsége mind­addig megmarad, amíg kapita­lizmus lesz a földön, (KS) kesztőségét senki se őrizte. Viking minden különösebb nehézség nélkül bejutott a kulcslyukon keresztül és megkereste a terjedelmes kéziratcsomót Paprikát hintett körbe a rendőrkutyák ellen és le­tépte ingéről az egyik gom­bot, amiben egy szkafander volt elrejtve. A másik gomb volt az oxigéntartály. Viking felvette a szkafan­dert, a W. C.-kagylóba lé­pett és határozott mozdulat­tal magára húzta a vizet. Néhány perc múlva az irtó­zatos erejű vízáradat a város másik végére sodorta. Most, hogy túl volt minden veszé­lyen, Viking rápillantott a kéziratra és megremegett. A főnöknek igaza volt. Kuper­man megelőzte őket. A kéz­irat címe: „A „Vidra” akció”! 5. fejezet Dronyin őrnagy természe­tesen sem eddig, sem ezután egy pillanatig sem tévesztet­te szem elől Vikinget. 8. fejezet A Vidra-akció második lépése következett: Kuper­man likvidálása. Az írót nem volt nehéz követni, élete csendesen foly- dogált a szomszédok, a szer­kesztőségek és a kijózanító dolgozóinak szeme láttára. A szerkesztőségek napi leláto- gatása után Filimon rend­szeresen eltűnt egy kricsmi- ben a Piac és a Kórház ut­ca sarkán, ahonnan egy óra múlva kiosont és hazafelé indult, miközben a házfalak tartósságát ellenőrizte. A merénylet tervét Viking gondosan kidolgozta. A min­denre elszánt bűnöző úgy döntött, hogy a gyilkosságot balesetnek álcázza. A döntő napon Viking egy hatemeletes ház tetején le­selkedett, hóna alatt egy jó­kora téglával. Amikor Fili­mon elhaladt a ház előtt, a tégla mintegy véletlenül, le­esett. Viking idegei patta­násig feszültek. Sikerült! A tégla darabokra tört Kuper­man fején, a szilánkok köny­nyebben megsebesítettek né­hány járókelőt, de Filimon semmit se vett észre. Siető­sen kaparászott a zsebében, előhúzott egy noteszt és va­lamit feljegyzett. Viking belenézett a táv­csőbe és ismét megremegett. Filimon ezt írta: „Üjszerű hasonlat: A szeme olyan kék, mint a nyári ég.” Viking elszörnyedt. Fiil­mon halhatatlan volt, mint a giccs. 7. fejezet Voronov ezredes komoran nézte az előtte álló Dronyin őrnagyot: — Es maga hagyta, hogy Viking ellopja a kéziratot és eltűnjön? — Igen. — Dronyin őrnagy, ön bűntényt követett el szolgá­lat közben! Dronyin őrnagy egyenesen ' Voronov ezredes szemébe nézett: — Ezredes elvtárs! En nemcsak őrnagy vagyok, ha­nem olvasó isi 8. fejesei Az amerikai titkosszolgálat főnöke őrjöngött: — A „Vidra” akcióra 5 000 000 000 000 000 000 dol­lárt pazaroltunk és tessék, mi az eredmény? Viking sápadtan állt, ke­ze a nadrág varrásán: — Főnök, megszereztem a kéziratot, épségben elhoz­tam... — Fenét ér az egész! — ordított a főnök és ügynöke orra elé dugta a „Fodrászok lapja” legfrissebb számát. Viking kinyitotta a lapot és megingott. Az első olda­lon ezt olvasta: FILIMON KUPERMAN A „VIDRA” AKCIÓ (Kémregény) Filimon mindenkit átej­tett: A „Vidrát” 100 pél­dányban gépeltette és 100 szerkesztőségbe küldte el. Fordította: 2. Hering Margit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents