Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-06 / 260. szám
Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Az éhség korbácsa AFRÍItA-SZERTE elterjedt mondás, hogy a legfájdalmasabb csapás az éhség korbácsa. Az emberség legősibb katasztrófája ellen igyekszik mozgósítani az ENSZ mezőgazdasági és élelmezési világszervezete, a FAO Rómában most megnyílt világkonferenciája. A szervezet — közismert rövidítésével: FAO — szép és nehéz munkájában hazánk szakemberei régen és eredményesen működnek közre. Hogy egyetlen példát mondjuk a sok közül: a televízióban is láthattuk, hogyan igyekezett egy magyar szakembercsoport segíteni egy élelmezési gondokkal küzdő ország, Nepál közellátási problémáin. Az élelmezési . világkonferencián csaknem száznegyven ország mintegy ketezer delegátusa és megfigyelője vesz részt. A tanácskozást nem kisebb személyiség, mint • Waldheim ENSZ-főtitkár nyitotta meg és — más ismert politikusok mellett —, beszédet mond Kissinger amerikai külügyminiszter is. A nemzetközi figyelem természetes. Terjed a felismerés, hogy az éhség korbácsa nemcsak az éhezőket, hanem — legalábbis közvetve — a „jóllakottakat” is sújtja. Amíg a világon félmilliárd ember (!) egész életén át éhezik, amíg egy-egy aszály nyomán százezerszámra halnak meg a gyerekek, a földkerekség tele lesz olyan feszültségi gócokkal, amelyek nemcsak a szenvedőket fenyegetik. AZ ÉHSÉG KORBÁCSÁNAK egyik legállandóbb áldozata a Szaharától délre levő hatalmas térség, az úgynevezett Szahel-övezet. Itt bizony a bibliai hét sovány esztendőből hat már bekövetkezett': 1968. óta nem hullott e6Ő — és ez rendszeres időközökben előfordul. Pillanatnyilag huszonnyolc országból érkeznek a FAO római központjába a kétségbeesett SOS-jelzések. A Szahel-övezeten kívül öt latin-amerikai ország, Salvador, Nicaragua, Guatemala, Costa Rica és Dominika, Ázsiában mindenekelőtt India, Sri Lanka (Ceylon) és Nepál van nagyon nehéz helyzetben. A félmilliárd — mondják a FAO-főhadiszálláson — csak az éhhalál szélén tengődök hozzávetőleges szánna. De a világ lakosságának legalább egyharmada soha nem jut elég élelmiszerhez! A Szovjetunió minden eszközzel segíti a szervezet munkáját és azon kívül is segélyben részesíti a rászorultakat. Amikor a szovjet diplomácia a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a leszerelésért küzd, az egyik legnagyobb segítséget igyekszik nyújtani a probléma megoldásához. Az éhség korbácsával szembeszállni csak békében, együttműködéssel és rengeteg pénzzel lehet. ILYEN ÉRTELEMBEN maga a FAO-világkonferen- cia is biztató jelenség, hiszen feltétlenül az enyhülés teremtette meg létrejöttének lehetőségét JvWSAAAA/SAAAA/VSAAA/SAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WW\AA/SAAAAAAAA^AAAA/SAA * SALT GENF: A hadászati fegyverek korlátozásával kapcsolatos tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai delegáció kedden Genfben újabb találkozót tartott, amelyen folytatta a konstruktív és hatékony véleménycserét. A két küldöttség megállapodott: november 5-től rövid szünetet tart azzal a céllal, hogy konzultációkat folytasson a szovjet, illetve az amerikai fővárosban. Folytatódjék a torok—görög párbeszéd NICOSIA: A ciprusi kormány kedden nyilatkozatot adott ki, a Ciprusról szóló ENSZ-határozat „kirívó megsértésének” minősítve azt a ciprusi török tervet, hogy török regionális kormányt állítanak fel a szigetország törökök megszállta részén. A nicosiai kormány Denk- tasnak, a ciprusi török közösség vezetőjének hétfői kijelentésére reagált ezzel a nyilatkozattal. Denktas közölte: tervezik egy átmeneti adminisztráció megalakítását a sziget törökök megszállta részén, s ez az adminisztráció később egy föderatív ciprusi állam török regionális kormányává válna. Az ENSZ-határozat kimondja, hogy a ciprusi államforma alkotmányjogi struktúrájának eldöntése a két közösségre tartozik, ezért sürgeti a ciprusi törökök és görögök közötti párbeszéd folytatását. USA: Megkezdődött a „ szavazás NEW YORK: Az Egyesült Államokban kedden reggel megkezdődtek a „félidős” kongresszusi választások. (Minden negyedik évben tartanak elnök- és kongresszusi választást, a közbenső kongresszusi választást nevezik félidőnek. — A szerk.) A 145 millió szavazásra jogosult amerikai állampolgár újra választja a 435 tagú képviselőházat, továbbá a 100 szenátor közül 34-et, az ötven állam kormányzója közül 35-öt, és számos más helyi hatósági képviselőt. Az előző kongresszusban a szenátusban a demokraták 58, a republikánusok 42; a képviselőházban a demokraták 248, a republikánusok 187, az egyes államok kormányzói posztjain pedig a demokraták 32, a republikáfélidős” nusok 18 hellyel rendelke». nek. A választásokkal kapcsolatban megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy ez az első választás a Watergate-bot- rány óta. Valószínűleg magas lesz a tartózkodók aránya. A részvétel egyes előrejelzések szerint esetleg csak 60 százalékot ér majd el. Első eredmények — a nagy időkülönbség miatt — csak a hajnali órákra várhatók. Szakszervezetek javaslatával Nyílt levél a köztársasági elnökhöz Dobsa János, az MTI tudósítója jelenti: Georges Séguy, a CFT főtitkára kedden nyílt levelet intézett Giscard D’Estaing köztársasági elnökhöz, s abban megismételte a francia szakszervezeteknek azt a javaslatát, hogy azonnal kezdjenek tárgyalásokat az égető szociális problémák megoldásáról. Séguy levelében hangsúlyozza, sem a kormány, sem a munkáltatók nem vették komolyan a szakszervezeteknek azt a korábbi figyelmeztetését, hogy megromlott a szociális légkör az országban, s az égető problémák azonnali megoldást követelnek. A kormány azt remélte, hogy az energiaválság dramatizálásával nyugtalanságot teremthet a dolgozókban, s elfogadtathatja velük az életszínvonal csökkentésére irányuló politikáját. Most már azonban megállapítható, hogy ez a terv nem sikerült, így a realizmus azt követelné, hogy a kormány, felismerve ezt a helyzetet, végre elfogadja a szakszervezetek tárgyalási javaslatát. „Mi továbbra is úgy véljük, hogy a tárgyalásokon kölcsönösen elfogadható kompromisszumos megoldásokat lehetne találni — hangsúlyozza Séguy, s felhívja az elnök figyelmét arra, hogy már eleve kudarcra van ítélve minden olyan kísérlet, amely a szakszervezeti egység megbontására irányul. A három szakszervezeti szövetség felhívására nagyszabású gyűlés zajlott le kedden a kora esti órákban« párizsi Bastille téren. A nagygyűlésen a három szak- szervezeti szövetség képviselői, Henri Krasucki, a CGT titkára, Jeanette Laot, a CFDT titkára és André Henry, a FEN titkára beszédeikben hangsúlyozták, hogy a három szakszervezeti szövetség szoros egységben lép fel a dolgozók érdekei védelmében, s a most kibontakozó nagyszabású közös akció célja az. hogy a tárgyaló- asztalhoz kényszerítsék a kormányt és a nagyiparosokat olyan megoldások kialakítására, amelyek biztosítanák a foglalkoztatottságot, s a bérek vásárlóerejét és megjavítanák a dolgozók munka- körülményeit. Diáktüntetés Szöuli)an Modern polgári demokrácia? « kapitalista országokban napjainkban lejátszódó változások kapcsán gyakran emlegetjük az antidemokratikus és demokratikus fordulat kifejezéseket. Az események óhatatlanul az ún. fejlett polgári demokráciákra irányítják a figyelmet. Hogyan is fest a magasan fejlett kapitalista országok demokráciája? Azzal a ténnyel kell kezdenünk, hogy a magasan fejlett kapitalista országokban napirenden van az állam gazdasági behatolása, ez pedig új szerepbe juttatja a társadalmi és politikai folyamatokat és mozgásokat is. Ezáltal a tőkés országok hagyományos politikai modellje, az ún. polgári demokrácia egész struktúrájában megváltozott. Miről van szó? Arról, hogy a polgári alkotmányban foglalt normák és a valóság közötti viszony egyre feszültebb. Az érvényben levő alkotmány (és alkotmányos jog), valamint az ezen alapuló intézmények az ipari forradalom és a szabadverse- nyes klasszikus kapitalizmus kora szükségleteinek felelnek meg. A „demokrácia struktúraváltozása” így aztán nem csupán olyan jelenségekben fejeződik ki, mint a parlamentek összetételét és munkamódját, a jogokat, a képviselők pozícióit és funkcióit érintő változások, hanem sokkal inkább abban, hogy rendkívüli mértékben növekszik a kormányzati apparátus befolyása. A változást ugyanis még olyan folyamatok is jelzik, mint az államon kívüli gazdasági és politikai eszközöknek és érdekeknek befolyásos pártokban és szövetségekben történő koncentrációja, valamint azok a társadalomlélektani következmények, amelyeket a tömeghírközlés csatornáinak technicizálása és manipulálása idéz elő. A néptömegek politikai akaratának kialakítási fofíkémisM SffH. november 6- szerda lyamata — ami a személyes véleményeknek, vélekedéseknek politikailag hatékony intézményekben végbemenő koncentrálódását, szerveződését és közvetítődését jelenti „lentről felfelé” — most már éppenséggel nem eszerint az egyszerű demokratikus modell (lentről felfelé) szerint megy végbe. A magánvélekedéseket — közvetítésük során — messzemenően meghatározzák és átfogalmazzák ugyanis az említett szervezetek, a politikailag aktív kisebbségek, valamint az állami kormányzat „szakértői”, szakelemei. Ennek megfelelően az, amit „a nép döntésének” lehet nevezni (azaz a választók, ill. a pártok és szövetségek tagjai döntéseinek), rendkívül egyszerű és egyértelmű alternatív politikai kérdésfeltevések alapján megy végbe, amikor a kérdésfeltevések megfogalmazása a társadalom uralkodó osztálya uralmi vagy szakigazgatási vezető rétegének illetékességébe tartozik. A jelenség apologetikus burzsoá szakértői e folyamatot így fogalmazzák meg: a magasan szervezett társadalmak demokráciái működésképességük megtartása céljából ki kellett hogy fejlesszenek egy sor „szűrőcsoportot”. Ezek segítségével a „lentről” jövő politikai vélemények, meghatározva a „fentről” kiinduló célkitűzésektől és döntésektől tömeges politikai vélemény-nyilvánítássá sűríthetők, tömö- ríthetők. Ezt persze már nem lehet a hagyományos értelemben a „népuralom” megnyilvánulásaként felfogni. Az a politikai uralom, amelyről itt szó van, csupán eltérő vezetési és irányítási eljárásokban ölt testet, s teszi mindezt a nép „megbízásából” és „ellenőrzésével”. Eközben persze a mai alkotmányos valóság .— és kihasználva a szójáték lehetőségét: válságot — nézve, a legtöbb nyugati államban az összpolitikai eseményeknek — a „nép”, a párt- és szak- szervezeti vagy szövetkezeti tagság, a közvélemény általi — ellenőrzésének lehetőségei rendkívül korlátozottak. Ugyanakkor ezek a szervezetek is ki vannak téve az oligarchizálódás veszélyének (lásd az amerikai szakszervezeteket például). Azaz lejátszódik bennük az a folyamat, hogy kisebb vezetési csoportok kapcsolódnak össze és megvan a tendencia a döntések monopolizálására, miközben a szervezetekhez tartozók nagy többségét ezekből kizárják. A pártoknak és a szövetségeknek ez a „fejlődése” — amit a döntések komplexitására, illetve a szervezet hatékony működésére való hivatkozással indokolnak — a társadalmi méretű, politikától való elforduláshoz vezethet. Mennél erőteljesebb a politikai intézmények vezetésében a specializált szakértelem jelenléte, és mennél inkább súlyt kapnak a társadalompolitika tervezésében, előkészítésében, végrehajtásában, ellenőrzésében a különféle „bürokráciák”, annál erőteljesebb lesz az ellentmondás, amely a politikai akarat kialakítás ezen formái és olyan demokratikus követelmények között adódik, mint az állampolgári részvétel a politikai folyamatban, a társadalom részterületeinek önkormányzatában. T ovábbmenve: a pártok, szövetségek mellett a parlament szerepe a politikai akarat kialakításában jórészt ugyancsak látszattá vált. A törvénykezdeményezéseknek és az alapvető politikai döntéseknek a többsége régen átkerült a végrehajtó hatalom illetékességébe, annak hatalmas bürokratikus információs és ellenőrzési apparátusába. E hatalom — úgymond — megbízhatóbban képes dönteni, mert több ismerettel, az együttműködés jobb lehetőségeivel rendelkezik, és működése súrlódásmentesebb, mivel döntési folyamatai nem nyilvánosak és így megszabadultak az önigazolás szükségességének nyomásától. (Ezek a folyamatok képezték a Watergate-ügy alapját is.) Ebből következik, hogy a parlament tevékenységének utólagos jellege van. Persze nem feszültségmentesen: egyfelől állandóan létre kell hozni, fenn kell tartani azt a fikciót, mintha a parlamentben nyilvánosan történne a politikai népakarat kialakítása; másfelől állandóan védelmezni kell a végrehajtás állandósult tevékenységét a nyilvánosan kifejezett igényekkel, szükségletekkel szemben. íme: a politikai véleménykialakítás intézményes korlátái. Ehhez még egyetlen kuriózum. A parlamenti pártok választói háttere, választó- testülete strukturális (osztály, réteg, csoport) megoszlásában nem világos, hanem számos átfedést mutat. Ezért a nagy pártoknak csaknem azonos elvárás- és igénystruktúrát kell figyelembe venniük (például a két nagy amerikai pártnak, amelyek tömegpártok). Ilyen körülmények között az ellenzéki pártnak és frakciónak — választás során, taktikai szempontból — nem marad más választása, minthogy (árnyalati eltérésekkel) ugyanazt követelje, aminek megtételére a kormányzat vállalkozott! Csak így tudja megszerezni a maga számára a kormány által már megdolgozott választócsoport vagy — népesség szavazatait. Ebből adódik egyfelől a pártok kényszerű egyetértése néhány alapkérdésben, másfelől pedig kísérletek arra, hogy kiemeljék a pártok „profilját”, felszíni jegyekkel jelezzék a különbségeket, s hogy ezt látszatvitákkal elhihetővé tegyék. Ü gy tűnik, egyre kevesebb sikerrel. P. Z3. SINGAPORE: Szöulban több mint 1500 egyetemi hallgató rendezett tiltakozó gyűlést. A hatóságok, hogy megakadályozzák a tüntetők felvonulását, megerősített rendőri osztagokkal záratták körül a tiltakozó gyűlés körzetét. A rendőrök gumibottal és könnyfakasztó gázbombákMagyar Péter, az MTI tudósítója jelenti: Olaszország atlanti elkötelezettsége kapott hangsúlyt Kissinger amerikai külügyminiszter római látogatásán és az olasz vezetőkkel folytatott eszmecseréin. Az amerikai diplomácia vezetője hétfőn délután érkezett rendkívüli biztonsági intézkedések közepette az olasz fővárosba. Este találkozott Leone köztársasági elnökkel és Moro külügyminiszterrel. Kedden délelőtt a kormány vendégházában Rumor ügyvezető miniszterelnökkel. A megbeszélésekről kiadott közlemény megfogalmazásaiban szorosan követi azt, amit Leone elnök washingtoni látogatása és Ford elnökkel folytatott megbeADDISZ ABEBA Az etiópiai ideiglenes katonai adminisztratív bizottság nyilatkozatban szólította fel a volt császári rezsim 39 legmagasabb rangú tisztviselőjét, hogy adják vissza az államnak azokat az épületeket, amelyeket Hailé Sze- lasszié egykor; uralkodótól kaptak. Ettől a pillanattól kezdve ezek az ingatlanok az Etióp állam tulajdonát képezik — mondja ki a bizottság közleménye. kai támadtak a tüntetőkre Ezzel egyidejűleg a dél- koreai nemzetgyűlésben az' ellenzéki áj demokrata párt képviselői erélyesen követelték az antidemokratikus alkotmány és a „rendkívüli törvények” azonnali hatálytalanítását, Pák Csöng Hi lemondását, valamint a demokratikus jog és a szabadságjogok biztosítását. szélései után kiadtak: hangsúlyozza Olaszország atlanti elkötelezettségét és az Egyesült Államok készségét arra, hogy segíti Olaszországot gazdasági nehézségei leküzdésében. A két kormányfő törekvése — hangoztatja az olasz—amerikai közlemény — „a nemzetközi béke megszilárdítása, a nemzetközi problémák tartós és igazságos rendezésének elősegítése”. Kissinger hangsúlyozta, hogy Olaszország ehhez jelentős hozzájárulást adhat, mivel „fontos tényezője az európai és a földközi tengeri egyensúlyi helyzetnek”, majd biztosította partnereit arról, hogy az Egyesült Államok hajlandó „maximális támogatást adni az olasz gazdaság nehézségeinek áthidalásához”. Az államosítás többek között kiterjed magának Hailé Szelassziénak, a császári „család több tagjának, egykori minisztereknek és egy sor magas rangú katonatisztnek ingatlanaira. A bizottság felszólította a hadsereg és a rendőrség nyugdíjas tisztjeit is, hogy azonnal adják vissza az államnak azokat a gépkocsikat, amelyeket nyugdíjba vonulásuk előtt a császártól kaptak. „ Kissinger római tárgyalásai Etióp államosítás
