Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-05 / 259. szám
A Minisztertanács tárgyait* Egy falu újjászületése... Megújul az újítómozgalom ' Hogy az újítámozgalonv (ban mekkora alkotói energia rejlik, arról esetről esetre némi képet kapunk egy-egy tekervényes ügy hullámverése kapcsán... Mi tagadás, az elmúlt esztendőkben aligha csak az elszánt újítók túlzott vehe- ’jmenssége, vagy a kelleténél bürokratikusabb vállalatvezetői szemlélet miatt keletkeztek konfliktusok a jót, a korszerűt — a társadalom számára hasznosat — akarók törekvése nyomán. Nem, mert az idő mintha eljárt •volna az 1967-ben született rendelet fölött is, amelynek az eredeti célja éppen e mozgalom kibontakoztatása, társadalmasítása volt Talán ennek következtében lettek egyre szolídabbak az újítási statisztikák, kisebbek az újítók seregének és az újítások mennyiségének alakulását bizonyító számok. Tény, az újítómozgalom nem fejlődött kellőképpen. A helyzet láttán az illetékesek, éppen a mozgalom elhivatottal nak tevékeny közreműködésével, igyekezték megoldást keresni, jobb körülményeket teremteni Hosszas és alapos előkészítés után így került a Minisztertanács elé a Szak- szervezetek Országos Tanácsának és az Országos Találmányi Hivatalnak a fejlődés előmozdítása szándékával készített rendelettervezete. Méghozzá úgy, hogy a jogi megfontolások mellett ezúttal fokozottabban helyet kaptak a társadalompolitikaiak és a közgazdaságiak is. Azzal a nem titkolt szándékkal; az új yendelet orvosolja a korábbi előírásokban levő fájó pontokat, adjon zöld utat az alkotóknak, az újítások bevezetésének. ' * vömé v Ha közelebbről megvizsgáljuk a változtatásokat, azonnal felfedezhető; tartalmát tekintve nem teljesen új szabályokról van szó, hanem a régiek jelentős továbbfejlesztéséről. A szinte ajánlásként is felfogható az első paragrafus egyik megállapítása: az új rendelet jobban fejezze ki az újítómunka társadalmi fontosságát, tömegmozgalmi jellegét. Vajon hogyan sikerül ezt a nem csekély politikai célt megvalósítani ? A kulcs a társadalmasítás igényében van — az új rendelet az újításokat a gazdasági élet minden területére kiterjeszti, ugyanazok az elvek vonatkoznak valamely gyárban készített új műszaki megoldásra, illetve annak beterjesztésére, elbírálására, mint valamely termelőszövetkezet dolgozójának javaslatára. A rendelet megszünteti az újítók kategorizálását is (előtte „A” és „B” kategóriát ismert) és egységesen rendezi az erkölcsi és anyagi elismerés módozatait, egységes szabályokat ír elő. Itt érdemes megjegyezni azt az újdonságot, hogy az 1975. január 1-től érvényes jogszabály egyszerűsíti a díjazásra vonatkozó módszereket is, nagymértékben gyorsítva az újítások elbírálását, illetve honorálását Külön fejezetet érdemel az az érdekes megoldás, hogy a balesetveszélyes körülmények, módszerek megváltoztatására, illetve a munkakörülmények javítására beadott újításokat bérköltségként fizethetik a vállalatok, szövetkezetek, de ezeket az összegeket progresz- szív adó nem terheli, mert a bérszínvonalba nem számítják be. A rendelet kedvezményesen bírálja el az úgynevezett beruházási újításokat — áz állami erőből finanszírozott beruházásokról van szó —, az újítási díjat itt a fejlesztési költségmegtakarítás terhére kell elszámolni. E rövid gondolatsor aligha terjedhet ki mindazokra a célszerű módosításokra, amelyekkel újítási jogszabályunk a mához igazodott. Azt azonban még érdemes megjegyezni; a rövidesen megjelenő minisztertanácsi rendelet egységesen meghatározza a vállalatok, szövetkezetek vezetőinek feladatait az újítások kezelésével, elfogadásával kapcsolatban; rögzíti a felelősséget, mindazokat a teendőket, amelyek az újítások elbírálóit terhelik. Hogy ez a gyakorlatban mennyit jelent — alig szükséges külön ecsetelni... Az Országos Találmányi Hivatal elnöke — a Szak- szervezetek Országos Tanácsával. s az érdekelt szövetkezeti szervekkel egyetértésben — az új rendelethez csak keretszerű irányelveket fog kiadni. Az irányelvek útmutatása alapján a részletszabályok kialakítása a vállalatokra hárul. A vállalat, Illetve a szövetkezet vezetőinek kötelessége ezután, hogy a szakszervezettel egyetértésben helyi újítási szabályzatot készítsenek, illetve ennek végrehajtásáról gondoskodjanak. Ez módot nyújt arra is, hogy a részletszabályok kidolgozásában maguk az újítók is közreműködjenek. Matkó István Az alig kétezer lakosú bükki községre szinte nem lehet ráismerni. Aki ma ráérő turistaként végigsétál Szilvásvárad főutcáján, talán nem is sejti, hogy az ápolt, minden évszakban felüdülést jelentő park helyén néhány évvel ezelőtt még szeméttelep és egy jókora kacsaúsztató volt. A házak között tovacsörgedező patak partján pedig vígan burjánzóit a sok-sok gyomnövény. Nem túlzás hát, a fenséges hegyes-völgyes táj szépséghibája volt ez a település. Pedig micsoda értékeket rejt magában. Lakói szorgalmas mészkőbányászok, mészégetők, fűrésztelepi, erdő- és állami gazdasági dolgozók, akik mindig rajongtak szülőfalujukért, s a környező tájért. Mennyi mindent szerettek volna tenni, alkotni, hogy mindenkinek megmutathassák a völgyben meghúzódó falu értékeit, az egykori népi építkezés emlékeit, a ma is őrzött öltözködési szokásokat, vagy éppen a klasszicista református templom elbűvölő freskóit. Mennyi mindent akar- tok már tenni, ám a lelke- sedésük kevésnek bizonyult. Ügy látszott, a falu végleg beszorult a hegyek közé Ä fordulat éve Szilvásvárad újjászületése négy évvel ezelőtt kezdődött. 1970-ben nyilvánították ugyanis nemzetközi üdülőhellyé, környékét — s aSza- lajka-völgyet — pedig természetvédelmi területté. Azóta eltűnt a régi szeméttelep, szabályozták a kis folyót, s az egykori koszos vizű tó helyén létrehozták a parksétányt, amelynek a terebélyes fái közül modem formájú épületek bukkannak elő: üzletházak, éttermek, presszók, üdülők és közintézményeik. A kedvelt kirándulóhely most négyéves, s máris felnőtt. Lakói és vezetői azt mondják, lehetne még komolyabb, s lesz is. Olyan szép, mint Parádfürdő. olyan forgalmas, mint Mátrafüred, s olyan közkedvelt, mint a Balaton-part... Egyszóval: igazi turistaparadicsom, ahonnan gyalogosan, vagy kisvasúttal még rövidebbidő alatt megközelíthető az is- tállóskői ősemberbarlang, a sziklaforrás, a pisztrángos tavak füzére, az erdei skanzen és a nemzetközi lovaspálya. A Bükk gyöngyszemei. Amikor mindenki összefogott... Mint a mesében Csipke- rózsikát a királyfi csókja, úgy ébresztette fel a bükki falu lakóit a kapott cím: nemzetközi üdülőhely... — Az emberek szinte kicserélődtek. Büszkék lettek erre a címre, s azon kezdtek gondolkodni, miként is lehetnének gondos vendéglátói az országból-világból érkezett turistáknak, üdülőknek. Nem akartunk hinni a fülünknek, amikor az 1971-es jelölő gyűléseken sorra-rendre azt vetették fel, hogy rendet kellene itt tenni. Ezt a sok rendetlenséget lássák a messziről jött kirándulók...? Akkor mi azt mondtuk, minden okos ötletet elfogadunk, minden tervet megvalósítunk, csak ösz- sze kell fognunk — emlékezik Kovács Mihályné vb-tit- kár. Hihetetlen energia szabadult fel ekkor. S a vitáknak, a beszélgetéseknek és a tervezgetéseknek végül is meglett az eredménye: a lakosság társadalmi munkát, az erdőgazdaság salakot, az állami gazdaság fuvart, a tanács és a Nyugat-Mátra— Bükki Intéző Bizottság pénzt —- az utóbbi 1973-ig évi 200 ezer, az idén 600 ezer forintot — ajánlott fel. Az Egri Csillagok Termelőszövetkezet parkosított, a bélapátfalvi ÁFÉSZ üzletsort, az egészségügyi szervek új gyógyszertárat, a megyei tanács korszerű iskolát épített a helyi tanáccsal közösen. S a tervek kezdtek valóra válni. A község már olyan rendezett, mint a példaképei választott Parádfürdő, nyáron forgalmas is, sőt bátran állíthatjuk: közkedvelt kirándulóhellyé vált. Pedig Szilvásvárad az újjászületésének még csak a negyedik évében jár... Erdei lovaspalya, autósszáiió Mi" ígér még a jövő? Az elmúlt esztendőben elkészült a település és a környező természetvédelmi terület távlati fejlesztési terve: mivel is gyarapszik a bükki kisközség és a Szála jka-völgy? A faluban mindenekelőtt a további parkosítás a cél — az újtelepi részen például Béke-ligetet hoznak létre —•, de szerepel az elképzelések között a járdaépítés, az utak rendbehozatala. Fontos feladat lesz <K jövőben a természet- és tájvédelmi tervek megvalósítása: megtiltják a tarvágásokat, védetté nyilvánítják a* erdőket. Gondosabban kívánják ápolni a községben levő kastélyparkot, amely nem egy világszerte ritka növényt, fát rejt magában. Szükség van az erdőgazdasági utak korszerűsítésére, hogy még könnyebben megközelíthetőek legyenek az erdei pihenőhelyek. Az utak mentén tágas parkolóhelyeket építenek, hogy az erdőben biztosíthassák a csendet, a tiszta levegőt. A község belterületén is több utat portalanítanak a KPM útfelügyelete és a tattács közös pénzén. Két aranydiploma „A/, apró, kis, napi dolgokban akartam hasznosat csinálni, és úgy érzem, ha ritkán is, de néha sikerült.” (Foto: Puskás Anikó) Fiatalon ingerült-furcsa felháborodással nézünk azokra, akik tiszteletünkre méltóak, még akkor > is, ha őszintén elismerjük tiszteletre érdemességüket. E kama- szos düh mögött pusztán az irigység munkai. Később, amint az évek múlnak, fölismerjük, meg is nevezzük ezt az érzést: irigyeljük azokat, akik nem éltek hiába — márpedig tisztelni fiatalon is (erre később döbbenünk rá) igazából csak az ilyen életeket tudtuk. Hogy mi fér el munkából, mi terem meg tapasztalatban egy belterjesen művelt $0 esztendőben, annak ösz- esgezésére: a termés learatta-'r i és „behordására” — talán még egy 86 esztendős műszakra lenne szükség. Erre gondoltam, miután a két aranydiplomás dr. Gibes Imrét felkerestem. A látogatás egy szűk fél dél- utára rúgott; azután mégis én lépdeltem öregesen — úgy éreztem —, ő pedig derűsen nézett utánam, s meglehet azon derült, hogy én harmincegynéhány évesen is vonszolom a lábamat. Pedig az együtt töltött pár óra alatt ugyan mi szállhatottrakódhatott át az ő válláról az enyémre abból a súlyból, amit az ő vállán nyolcvan esztendő képvisel? Arra gondolok: milyen nehéz helyzetben is lehet a riporter, aki egyetlen találkozás alapján ír egy emberről! Még ennél is nehezebb a dolog, ha a riportalany nagyon jó ismerős. Mint Imre bácsi, kinek jó tíz éve hallgatom adomázó, mindig új és kifogyhatatlan történeteit Adómázó belefeledkezéssel idézi életét is... —, Mezőcsáton születtem. Nyolcán voltunk testvérek, ám ebből csak hatan nőttünk fel, ketten még apró korúkban meghaltak. Apám ,ügyes kezű, jó nevű iparosember hírében állt, aligha akadt olyan beteg masina, amit meg ne reparált volna, messzi vidékekről is fölkeresték. Mikor iskoláskorba növekedtünk, mindnyájunktól megkérdezte: „tanulni akartok, vagy inkább mesterségre maradtok?” Ketten mondtuk a tanulást és ő a négy otthon maradt gyerek mellett is vállalta a taníttatás terhét. Engem Egerbe hoztak, itt jartam mind a nyolc osztályt, s itt is érettségiztem a cisztercita gimnáziumban. 1915 májusában. Az első hadi érettségisek között voltam, alig száradt meg a tinta az okmányokon, katonai szolgálatra vilitek a miskolci 10. honvéd gyalogezredhez. Két esztendőt és négy napot vett el életemből az első világháború, a galíciai és a román frontokon. Kaptam érte egy marokra való érmet, kitüntetést, közöttük a bronz Signum Laud ist kardokkal, II. osztályú vitézségi érmet, Károly csapatkeresztet és sebesülési érmet két sávval, merthogy kétszer sebesültem. — A frontról írtam levelet egy egri ismerősömnek, aki — miután pénzt is küldtem — beíratott az Érseki Jogakadémiára Akkoriban csak a beiratkozás volt a fontos, a vizsgát ki- nek-kinek a saját kedve szabta. Nekem nem volt ínyemre a „mezei jogászkodás”, diplomát akartam. Második sebesülésemből az egri kórházban gyógyítottak, nem pazaroltam az időt, nekifeküdtem a római jognak és kollokváltam. Leszerelés után még komolyabb tanulás következett. Az egri kollokviumoknak eleget téve rendre letettem a kívánt szigorlatokat is a budapesti Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem jogtudományi karán, s itt kaptam kézhez a doktori oklevelet 1920. október 23-án. Közben újabb stúdiumra is kedvet kaptam a Pallagi Gazdasági Akadémián, ahol 1921. december 3-án okleveles gazda lettem. .. • A két diploma megszerzése után a miskolci pénzügyi igazgatóságnál vállalt állást, mint pénzügyi jogász. Négy évig dolgozott az Avas alján, aztán 1926-ban Egerbe jött, s itt él azóta is. Előbb az egri pénzügyi igazgatóság SüdtnyiLvántartási ügyosztályának volt a vezetője, később — a felszabadulást követő években — a Heves megyei Földbirtokrendező Tanács mellé rendelt Földhivatalnál dolgozott járási előadó és gazdasági szakértő beosztásban. Ott bábáskodott — s milyen történelmi időkben! — a földreform megvalósításánál, részt vállalva a földosztás aprómunkájában. Helyszínen ellenőrizte a földigénylő bizottságok munkáját, s a felosztandó területekről g terjesztette be a javaslatokat a Földbirtokrendező Tanács elé. Hozzá tartozott a földek minősítése, osztályba sorolása, a művelési ágváltozás elbírálása, elemi károk (tűz, víz, jég, peronoszpóra) becslése. Megvesztegethetetlen éles szemű, nagy tudású szakember hírében állott, akit megbecsültek munkája után. Népszerűségére leginkább jellemző, hogy még a nálánál idősebb emberek is csak így szólították meg: „Imre bácsi.. ” Pénzügyi főtanácsosi rangban nyugdíjazták 1950. április elején. S nemrég Budapesten és Debrecenben kezébe adták az aranydiplomát — „50 éven át kifejtett értékes szakmai tevékenysége elismeréseként’’. — Volt idő — mondja derűsen —. amikor ón is holmi világmegváltó cselekedetekre gondoltam. Aztán hamar rájöttem, hogy csak akkor lehetek elégedett a munkámmal, ha valamit csináltam, valami hasznos dolgot cselekedtem, amivel hozzájárultam a konkrét napi gondok, problémák megoldásához. Az apró, kis, napi dolgokban akartam hasznosat csinálni, és úgy érzem, ha ritkán is, de néha siker rillt,,««; _____ inr .___ L eharapja egy tóvar végét, rágyújt. Aztán jóízűen, az utolsó cseppig kiissza poharából a „pincehideg” fröccsöt. Az arca meleg, nyers derű. Gyéríilt hajának fehérsége a késő délutáni hóé. Hosszú szálú bajusza is fehér. Szemöldöke, mint két bozontos meszelő, amit az egyre száll ingáié szivarfüstbe márt az eleven homlok. Nyolcvanadik esztendejét nyűvi. ■— Hogyan élt — szinte rátámadok a kérdéssel —, hogy így, ilyen egészségben megérte ezt a kort? Sohasem volt beteg? — Kétszer voltam kórházban — mondja nyugodtan. — Egy éve lesz, hogy áttűrtem egy erős, vírusos tüdőgyulladást. Az orvosok azt mondták, csodálatos szívem van... Két dolgot szerettem életemben: a vadászatot és a tarokkot. Ez a lakás, amint van, egy vadászélet múzeuma. Az őzbak - és szarvasagancsok, a vadkanagyarak mind-mind saját zsákmány. S ami külön érdekesség: egy puskával kerültek terítékre a majd harminc éven át tartó vadászkodás alatt, nem hiányzik az elejtett vadak trófeáiból egy sem... Rendszeresen járok moziba, színházba, sokat sétálok és olvasok ... És a tarokkszenvedélyem is múlhatatlan még. Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy úgy bírom magam, mint fiatal koromban. A tarokkpartik ma is elképzelhetetlenek fröccsözés nélkül, de mostanában már éjfélkor szeretek ágyban feküdni... Ezt olyan hangom mondja — a két aranydiploma fölött elmerengve —, mint aki meg van győződve arról; bárki megszólhatná azért, hogy nem mulat reggelig, ' Patafef Etess® Tömegeket vonz majd a nemzetközi lovaspálya, amelynek az építéséről a közelmúltban döntöttek. A tervek szerint 1976-ban már megrendezik itt az első bemutatókat és versenyeket. Bizonyára sokan keresik majd fel azt a parasztházat is, amelynek a berendezéséhez, a tárlat anyagának az összeállításához az egri muzeológusoktól kémek segítséget a község vezetői. Tervezik a református templom bemutatását, valamint az újjáépítendő vízimalom ismertetését is. Hol szállhatnak meg a turisták, lesz-e elég hely a községben éjszakázni kívánó természetbarátoknak? Erre is gondoltak: a kereskedelmi és a vendéglátó hálózatot több mint 500 négyzet- méteres új egységekkel bővítik, s a tervek szerint felépül a község közelében egy kétszintes autósszálló is — benzinkúttal. szervizzel, szolgáltatóházzal, információs irodával és sportkombináttal, amely főként a szabadtéri játékok kedvelőinek szerez majd örömet.., Eddig a tervek. Egy fontos dologról azonban nem szabad megfeled- kezni: a kedves, szíves invitálásról. Jó lenne már most gondoskodni arról, hogy a Bükk kapujába látogatók ízléses emléktárgyakat vihessenek magukkal haza, s állandóan vásárolhassanak képeslapokat. Pótolni kellene egy régi hiányosságot: színes, változatos prospektusokkal illene bemutatni az újjászületett falut és a csodálatos környezetét. Szilvásvárad megérdemelné a széles körű bemutatást Szilvás István 5984, «washer á® !»*? í
