Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-05 / 259. szám
Politikai könyvnapok Politikai irodalom — mindenkinek I z idén tizenharmadik 71 alkalommal rendezi meg a Kossuth Könyvkiadó a téli politikai könyvnapokat. 1962-ben — első ízben — 250 községben árusították, terjesztették a kiadó ez alkalomra megjelentetett könyveit. Később a falvak, községek mellett városokban, üzemekben, munkahelyeken is megrendezték a politikai könyvnapokat. Tavaly már háromszáz helyen árusítót ták a politikai irodalom alkotásait. A kiadó s a terjesztők nem titkolt célja, hogy ilyenkor a nem állandó olvasókhoz is eljussanak a Kossuth könyvek, s felkeltsék az érdeklődést —kiállításokkal, író—olvasó találkozókkal. De k könyvterjesztők asztalára kordinek ilyenkor más kiadók politikai tárgyú kiadványai is. Az idén az ctnaágus megnyitót Zalaegerszegen rendezik meg november 4-án. Azért itt, mert Zala megye az elmúlt 10 évben megháromszorozta a politikai könyvek forgalmát, félmillióról másfél millió forintra növelve. Minden megyében ünnepélyes keretek között nyitják meg * politikai könyvnapokat. A Kossuth Kiadó külön erre az alkalomra tizenöt könyvet jelentetett meg 820 ezer példányban. (A Kossuth idei termése 237 mű négymillió kétszázezer példányban.) Bizonyára sokak érdeklődését felkelti a Vila gpoli tikai kislexikon, amely új kezdeményezésként nemcsak a fogalmak marxista értelmezését adja, hanem a nemzetközi politika kérdéseivel, eseményekkel, értekezletekkel, intézményekkel, szervezetekkel foglalkozik. Magyarázatát nyújtja egyes nemzetközi jogi, diplomáciai, világgazdasági és katonapolitikai fogalmaknak is. A gazdaságpolitika, a közgazdaság iránt érdeklődőknek szánja a kiadó A világgazdaság története a XIX. és a XX. században című monográfiát, lengyel szerzők tollából. Több kötet foglalkozik a KGST-vel és az integrációval. (Az Idén öt ilyen tárgyú könyv Jelent meg.) Olyan átfogó kézikönyvek láttak napvilágot, mint A világgazdaság földrajza, az 1975-ös évfordulókat tárgyaló kötet, az anti- marxista nézeteket taglaló, A mai trockisták című Fellesik László könyv. A politikai irodalmat még nem olvasók figyelmének felkeltésére megjelentettek néhány, a szépirodalom eszközeivel alkotott politikai művet is, így M. Choury: Jó napot Courbet úr, Anna Seghers: Karib-tengeri történetek, Hollós Ervin—Lajtai Vera: Köztársaság tér 1956, vagya Leningrad ostromáról szóló rendkívül izgalmas Zuba- kov: Ostromgyűrűben című kötetét. A politikai könyvnapok hivatalosan egész novemberben és decemberben tartanak. A Kossuth Kiadóra a, jövő évben újabb feladatok Várnak. A marxizmus— leninizmus klasszikusainak folyamatos sajtó alá rendezése, az aktuális nemzetközi és hazai politikai, gazdasági, filozófiai, történelmi és szépirodalmi tárgyú művek kiadása mellett a XI. kongresszus határozatainak megjelentetése és feldolgozása, 8 felszabadulásunk 30. évfordulójának új kiadványok k”l való méltatása is a K issuth Kiadóra vár. Terveikben olyan témák szerepelnek, mint a demokratizmus, a párt ifjúság- és nőpolitikája, a párt tömegkapcsolatai, a munkásosztály társadalmi szerepe, művelt sége, a gyakorlati pártmunkát segítő írások, vagy a Ma. ország megyéinek és városa'iák harmincéves fej lődését bemutató gyűjtemény. K. M. Bemutató a Gárdonyi Géza Színházban Görgey Gábori Handabasa avagy A fátyol titkai Á múlt héten mutatta be az egri Gárdonyi Géza Színház Görgey Gábornak Vörösmarty Mihály művei alapján készült kétrészes zenés komédiáját. A Görgey által elképzelt színen hárem lézengő fiatal, Rigó Rezső, Kam* Dezső és Guta Gergő éppen azzal foglalkozik, hogy űzi a semmiben sem hívők mesterségét, a cinikusságot, az életuntsá- got, a teljes gondolatnélkü- liséget. És ahogy így győzködik egymást, hogy Őket az égegyadta világon semmi nem érdekli, egyszer csak az egyik lézengőnek eszébe Jut egy Vörösmarty-idézet; nosza gyorsan felszökik az éppen kéznél levő szónoki talapzatra és elszavalja azt, nagy pátosszal,, széles mozdulatokkal és nagy szájöblögetéssel. Erre a hirtelen támadt és Jókedvet ébreszteni látszó áramütésre a másik kettőnek Is gyorsan kigyullad az Isteni szikra, és amit még gyakorló filoszok sem igen tudnának így, ilyen csodálatosan kívülről odavágni Vörösmartyból, a nyelvújításból, csak úgy pörgetik-pörgetik az idézeteket egymás mulattatására. No, meg azért is, hogy bevezessék az fró bevallott szándékát: átveszi Vörös- martytól azt, amit átvehe- tőnek gondol, úgy tálalja majd, ahogy a huszadik századbeli ízlés ezt a tizenkilencedikben fogant szöveget jónak és színpadképesnek tartja. Persze, jópofásan, hogy a komédiázó kedve — az írónak és Vörösmartynak — mindjárt hitessék. Ki is tetszik! Így ismerjük meg Katicát, a veterán nyelvújítót, alti koránál fogva veterán, de csak az idő elleni harcban nem tudott hősként elesni. Ahhoz viszont az író jóvoltából kitűnően ért, hogy nyelvünket gazdagítsa a köztudatig nehezen férkőző szavakkal Ugyanez a Katica ugyancsak kitűnően ismeri Vörösmarty színpadra »ott szövegeit és amikor a lelke kiáradni készül, vénségének és hosszúra nyúlt lányságá- nak minden ragaszkodásával, elkeseredésévé! felmondja nekünk és szereplő- társainak a tiszta csengésű vallomásokat. Van itt még táblabíró, mert hát abban a korban vagyunk mégis; van annak a lánya, Vilma, és annak a szobalánya, hogy aztán mindennek a tetejébe megérkezzék a foglalkozására nézve hősezerelmes Hangai Sándor, aki ugyancsak Vö- rősmarty-idézettel akar minkét megnevettetni. Persze, az egészben a legfontosabb a légyott lebonyolítása, a sok-sok fátyollal és a soksok félreértéssel. A színpadi játék azonban furcsa jószág. Nem elégkü- lön-külön dafabonklnt elemezni az egyes szereplőket, átalakítani úgy, hogy a mai közönség is rokonságot érezzen velük. Valahol ezeknek a színpadra jövő embereknek a természetes történés és a megeshetőség törvényei szerint össze kell tartozniuk. Sokkal jobban, mint ezeknek, akik ebben a komédiában, erre az alig másfél órára összetalálkoznak, A költő, a műfordító Görgey Gábor éppen elég szöveget formált mér meg, hogy az átalakítás, a formálás kínjait megismerje. Ebben a komédiában a filo- szi műveltség nem segítette őt életerős eredményhez: hozzányúlt egy anyaghoz, amely szétesett a kései érintésétől Nem is hisszük, hogy ette a hozzényúlásra, erre az átdolgozásra egyáltalán szükség volt. Igaz, mások Is teszik ezt, csak talán figyelmesebben kezelik az anyagot: nem repítik ily túl messze az eredetitől a játszó szándékot. Ilié» litván rendezése a kosztümös darab játéklehetőségeit próbálta kihasználni. Azzal nem tudott mit kezdeni, hogy csak Katica kapott igazán kerek lehetőséget a játszadozáshoz. A zenei betéteket idegen anyagként kezelte, sokkal ő sem teremthetett forróbb hangulatot. A tengely, aki körül a darab forog, Katica. Demeter Hedvig Jászai-díjas művésznőnk elemében volt Nemcsak a mulattatásban diktált sodró tempót, a figura felépítésében is hatásos eszközökkel élt A többiek, Dariday Róbert, Ivánka Mária, Héczey Éva, Ábrahám István, Mátyás Jenő, Somló István és Varga Tibor igyekeztek közreműködni a produkcióban. Székely László díszletei nem mindig Igazították el a nézőt. A jelzéseknek anynyira azért kell működniük, hogy a mese színhelyét valószínűsítsék. Greguss Ildikó jelmezeit most is meg keli dicsérnünk, mert a lézengő fiatalokat a komédia második felében éppen jelmezük miatt nagy derültség fogadta. Somass Zsuzsa koreográfiája élénkséget Vitt a játékba. Stark Tibor zenéjéről nem írhatunk elismerően. Sok Utánérzés lappang akkordjaiban; ez a zene stílusában az írói szándékhoz és a történéshez képest idegen. A mai fülnek, annyi tánczenei fesztivál után, már nem sok újat ad. Petőű-átdolgozással kezdődött az idei színházi évad. Ez a folytatás. Mintha nem a jó irányba vinne, ha a magyar dráma, a magyar színház új útjairól beszélünk. Farkas András Grúz iparművészeti kiállítás A budapesti Iparművészeti Múzeumban megnyílt é grúz iparművészeti kiállítás. Képünk a pompát látnivalók egy részét mutatja, (MTl-foto: Ben kő Imre felvétele — KS) Emlékeznek még Maigrette? Az is felügyelő volt. A Keller is az. A Klett- ügy is krími mint annyi •más a Maigret-sorozatból ám mégsem krimi. Nem szeretem se a felügyelőt, se a többé-kevésbé jellegtelen, legfeljebb szép fiú beosztottjait, s nem szeretem a nyugatnémet krimisorozat áldozat- és gyilkos-centrikussá- gát Hogyan — kérdezhetné az olvasó: — elítélni egy krimit, mert egy gyilkosról és az áldozatáról szól? El bizony, el kell ítélni, mert az igazi krimi, az voltaképpen nem is krimi: logikai játék, s a néző e játéknak aktív részese. Az igazi krímikben a gyilkolt és gyilkos megtalálása, bemutatása voltaképpen csak ürügy, hogy egy-egy zseniális, vagy kevésbé zseniális „felügyelő” velünk és élőtA KÉPERNYŐ [HU tünk végigjátssza azt a kizárásos játékot, amelynek a végén a bűnös lepleződik le. Kielégül igazságérzetünk, s lelkesen bizonygatjuk, hogy már az elején tudtuk, ki a gyilkos. Az, hogy valakit megölnek, az, hogy valakitől elrabolják az egyetlen és igaz és pótolhatatlan értékét, az életét, az mindenkit felháborít és kissé sokkol is. Ebben a furcsán sokkolt állapotban felfokozott izgal- mú a játék, a néző nem egyszerűen csak nézi az eseményeket — Ma a televízióról van szó, hanem maga is aktívan belebonyolódik az igazság keresésébe. Az igazság a döntő tehát Amely a játék végén derül ki. A Klett-ügyben úgy tűnt, hogy nem is a nyomozás a lényeg: az áldozat többszöri bemutatása, a dolgok brutalitása, egy meglehetősen kiagyalt tárNem lehetett sokáig rosszkedve valakinek a brigádban. Vagy elmúlt csak úgy magától, a többiek között, vagy ha nem, a brigádtagok tettek róla, hogy elmúljék. Két munkadarab közötti időben volt egy perc rágyújtani, beszélgetni is. Itt, a műhely sarkában, hamar kirukkolt mindenki az aznapi természetével. Ha csak egyszer mordult valaki a másikra, még nem tűnt fel De hogy fél nyolcig kétszer ráförmedjen az anyagmozgatóra, s egyszer se kezdjen jóízű beszélgetést! És éppen az Öreg! Nyolc óra körül már mind a tizenketten őt figyelték. Persze csak lopott pillantásokkal, de ezek úgy ugrálták körül alakját, hogy szúrtak, mint a tű. Legalábbis az öreg úgy érezte. — Na, mi van, na!? — fordult egy bődüléssel a legváratlanabb pillanatban szembe a többiekkel és előszegte fejét, úgy bámult rájuk. — Nekem nem lehet rossz kedvem. Olyan meghökkentően szokatlan volt az öreg ebben a helyzetben, hogy csaknem általános nevetés robbant ki. De Hujba Feri hirtelen beindította kését és a ritmikus zümmögés megnyugtatta a kedélyeket Folytatták a munkát. Ebédelni nem ment life- lük. Amikor visszajöttek, ott cigarettázott a gépe mellett. — Ma leiszom magam. Ügyis régen ittam utoljára. Hát minek vigyem én haza a pénzt? Fizetés is, nyereség- részesedés is — mégis baj LÄSZLÖF! ZSUZSANNA? van velem! Hát majd most kijön abból, amit 6 maga keres... Majd meglátjuk! — Aha, összeveszett az asszonnyal.. Biztosan megint szétszedte a rádiót, vagy áramot vezetett a kerítésbe — félhangosan „adta tovább” a szavait Kolesza, aki fején .találta a szöget. Az öreg előző este válóban összeveszett a feleségével. Szokása szerint szerelt valamit, az asszony meg szólt érte. Szóval így kezdődött. Azzal végződött, hogy a nyereségrészesedés fele kikerült a szekrényből — ahol a nyaralásra gyűltek a százasok — és az öreg zsebébe vándorolt, erősen megváltozott rendeltetéssel. — Aztán miből iszod le magadat? — jó félóra múlva hangzott el a kérdés. Mihály küldte, inkább számon kérő mint kíváncsi hangon az Öreg felé. — Az, miből is? — Megint mind ránéztek. Talán első haragja azt formálta volna szavakká: mi közötök hozzá? De csak mérgében mondta volna, s hamar rájött, nem rájuk mérges, dehogyis a fiúkra. S nekik közük is van az ő dolgához! Ha hónapokig kísér- gethették Kis Gézát aziú tői hazáig, nehogy eligya a fizetését (ő is hányszor kísérte!) akkor miért ne kérdezősködhetnének most tőle? — Ebből ni! — derékban kettőbe hajtott százasokat tett le az acélfényű gépre s rácsapott súlyos tenyerével. ★ Az oktatáson ottmaradt. Kolesza még az öltözőben kölcsönkért tőle egy százast „holnaputánig”, majd Huj- bának adott kettőt, hogy ma megvehessen valami ajándékot, aztán meg Mihálynak is kellett egy. Az óra végére elfelejtette, hogy háromnak már adott kölcsön, csak mikor Szabadinak átnyújtotta az utolsó százast, döbbent rá, hogy ma már nem lesz ivászat. Másnap sem múlt el a morcossága. S hogy nem bé- kült ki az asszonnyal mutatta az is, hogy a félretett pénz másik fele ott lapult a kabátzsebében. A fiúk pénzmentő akciója még egy fordulatot követelt. Jókedvükből, komoly törődésükből futotta a következő cselre is. Az«öreg éppen Kollár mel- ett állt. amikor brigádtár- suk, Zsiga is odalépett hozzájuk. Kollár volt a brigád „felvásárlója”, tojást, szalonnát, nyaranta el tevésre gyümölcsöt hozott falujából. Zsiga lépett működésbe. — Mondtad, hogy tudsz szalonnát hozni. Kellene vagy három kiló. — szólt Kollárhoz. Kollár értett a szóból. — Neked meg sonka kellene, nem? — fordult az öreghez. — Tudsz hozni? — Persze, most van éppen neked váló: kevés szalonnával, sok hússal Ide a pénzt, holnapra hozom. Így hát aznap sem volt ivászat... Nem tudni, a sonka békí- tette-e össze az öreget a feleségével vagy más. Csak annyi biztos, hogy a legközelebbi fehérasztal melletti brigádtalálkozóra együtt jöttek. Már az asszonyok mind ismerték egymást, hamar megeredt a társalgás. — Milyen volt a sonka, Gáspár néni? — kérdezte egyszer csak Kollár nevetősen az öreg feleségétől — Igaz is, majd elfelejtettem: én egy százassal jövök. — Ezt már Kolesza tette hozzá. — Én kettővel... — szólt Hujba Feri. — Az enyém is itt van — nyújtotta a pénzt Mihály. Amikor Szabadi letette az asszony kezébe az ötödik százast, a meglepetéstől el- szótlanodott Gáspárné férje felé fordult. A fiúk is mind az öreget figyelték. Hujba Feriből végre kirobbant a régóta visszafojtott nevetés. — Ejnye, hát ti, hát ti... Nahát! — az öregből csak ennyi szó futotta. Aztán együtt nevettek, nevettek sokáig. n felüp'ö sadalmi és családi szituáció, meglehetősen morbid környezet — egyszóval: másodlagos itt a játék, elsődleges a borzongatás. A nyugatnémet felügyelő bizony szerény másolata a franciának, s ráadásul úgy tűnik, ennek a felügyelőnek a magyar szinkronja sem olyan, hogy legalább hangban határozott karaktert adjon a „főnök” személyének. Szeretem a krimit, könyvben, is, képernyőn is. Talán ezért nem szeretem Keller felügyelőt és történeteit. (gyurkó) 21.25: Két színész — egy szerep Az idén tavasszal rendkívül érdekes színházi kísérlet tanúi lehettek « nézők Leni ngrád ban és Budapesten. Gogol Revizorjának két előadására a Lenin grádj Gorkij Színház és a budapesti Nemzeti Színház főszereplőt cserélt, a polgár- mestert alakító Kállai F&i renc és Kirill Lavrov személyében. A fantasztikusan érdekes páros kísérlet céljáról Kállai Ferenc azt mondta — be akarjuk bizonyítani, hogy nemcsak ope>- rában működhetnek egymás mellett különböző nyelven beszélő művészek. A kritikusok még azt is hozzáfűzték: „két előadás, két színház, sőt két színházi kultúra összecsengésének, egymásra rímelésének bizonyításáról van szó”. De ez a művészi kísérlet csak a rendező által vasszigorral meg- •valósitott játékrendben, azonos koncepció alapján képzelhető el. Ügy, ahogy Geor- gij Tovsztonogov, a lenin- grádi Gorkij Színház főrendezője mindkét előadást megrendezte. E színházi bravúrral most a tv jóvoltából a nézők sok százezres tábora is megismerkedhet (KS) 1
