Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-05 / 259. szám
Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: A Pardo-palota patikamérlege lemét megvált tisztségétől egy tekintélyes spanyol politikus, ezúttal Francisco Fernandez Ordonez, az Országos Iparügyi Intézet elnöke, önmagában ez a lépés nem keltene hazai és nemzetközi figyelmet. F i Ordonez néhány napon belül immár a harmadik Ismert személyiség, aki távozik a politikai porondról, és ez már legalábbis jelzésnek tekinthető. Ennek a porondnak a titokzatosságára semmi sem jellemzőbb, mint éppen az. hogy e pillanatban nehéz lenne meghatározni ennek a jelzésnek a pontos politikai tartalmát. A múlt héten még valamivel könnyebb dolguk volt a megfigyelőknek. Akkor történt az az esemény, amely a távozások jelenlegi láncreakcióját elindította. Akkor Pio Cabanillas Gallas, tájékoztatásügyi és idegenforgalmi miniszter vált meg tisztségétől. Cabanillas neve jelkép volt Spanyolországban. Elsősorban ő testesítette meg az „óvatos nyitás” koncepcióját — mármint azok közül, akik egyáltalán negmaradhattak vezető pozíciókban. Cabanillas sajátos módon éppen a portugál példával érvelt. Híres figyelmeztetése: a szomszédos ibériai országban fél évszázados illegalitás után éppen azért léphetett olyan erővel porondra a Portugál Kommunista Párt, mert a rezsim soha semmiféle engedélyre nem volt hajlandó. Többször is megesett, hogy a belügyminiszter betiltott valamit és Cabanillas viharos kormányülésen. vagy éppen telefonon, elhatározása megmászására birta kollégáját. Annak, hogy ezt megtehette, egy olyan jelenség volt az oka, mit Hispániában a Pardo- palota patikamérlegének neveznek. A Pardo Franco rezidenciája és az agg diktátor Jól értett hozzá, hogy kijátssza egymás ellen a politikai csoportokat. Cabanillas menesztése a jobboldal sikere volt, azt azonban már nem tudjuk, még mindig Franco kezeli-e a patikamérleget, vagy — ahogy sokan állítják —- a veiéiből és háziorvosából, valamint néhány fa- langeista veteránból álló kamarilla. És azt sem tudjuk, a Cabanillast követő távozások, először Irimo pénzügyminiszteré, most pedig Or- donezé — további jobboldali nyomást jelentenek-e — avagy éppen a viszonylag liberális erők ellentámadásának kezdetét? Újabb csúcstalálkozó K'scin^er utazik MOSZKVA. A Pravda, vasárnapi számában Leonyid Brezsnvev- nek, az SZKP KB főtitkára nak és Gerald Ford amerikai elnöknek közeljövőben sorra kerülő találkozójával í 'gial- kozva megállapító: a Ssov- jetunió kész továbbmenni a szovjet—amerikai kapcsolatok már kijelölt útján, annak érdekében, hogy biztosítsa a folyamatos haladásié kapcsolatok fejlesztésében. A szovjet—amerikai csúcs- találkozót a lap fontos lépésnek nevezi a békés nemzetközi együttműködés továbbfejlesztése felé. A két ország vezetői között rendszeresen megtartott konzultációk gyakorlatának helyessége már eddig is teljes mértékben beigazólódotk Természetesen, számos bonyolult, megoldatlan kérdéssel kell szembenézni, de a csúcstalálkozók igazolták, hogy jóakarattal meg lehet találni az ilyen kérdések megoldásának módját. Mint a Pravda rámutat, a szovjet közvélemény megértéssel fogadta az amerikai elnöknek ezen a héten elhangzott kijelentését, amely szerint Leonyid Brezsnyev és Henry Kissinger legutóbbi moszkvai megbeszélései konstruktívaknak bizonyultak. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter, aki hétfőn reggel a román fővárosból — mindössze nyolcórás látogatásra — Belgrádba érkezett, délelőtt megkezdte tanácskozását vendéglátójával, Milo Sminics jugoszláv külügyminiszterrel. Az amerikai diplomácia vezetőjét ezt követően Bijedics kormányfő, majd Tito elnök fogadta. A belgrádi „villám látogatás” után Kissinger délután tovább utazott Rómába. Az amerikai külügyminiszter Belgrádba érkezése után rövid nyilatkozatot adott amelyben azt hangsúlyozta, hogy „nagy érdeklődéssel” várja a jugoszláv vezetőkkel sorra kerülő eszmecseréit amelyek — mint mondotta — „remélhetően a kölcsönös egyetértés szellemében folynak majd”. Kissinger amerikai külügyminiszter kedden kezdi meg újabb közel-keleti körútját, melynek során Egyiptom, Szaúd-Aráb:a, Jordánia, Szíria és Izrael vezetőivel folytat tárgyalásokat a politikai rendezés soron következő lépéseiről figyelembe véve a rabati arab csúcs- értekezlet határozatát, amely a Palesztina! nép egyedüli törvényes képviselőiéként ismerte el a Palesztinái Fel- szabaditási Szervezetet, s egyben felruházta azzal a joggal, hogy palesztlnai nemzeti államot alapítson a felszabadítandó palesztinai területeken. Kissmger előző körútja 6orán arra törekedett, hogy a genfi békeértekezlet kikapcsolásával újabb csapatszétválasztási tárgyalásokat kezdeményezzen Egyiptom és Izrael, illetve Izrael és Jordánia között. Rabat után viszont tarthatatlanná vált az az amerikai—izraeli elképzelés, hogy a palesztinai kérdést a PFSZ nélkül, Izrael és Jordánia kétoldalú tárgya’nsRÍn lehet és kell megoldani. Ha az Egyesült Államoknak valóban szívügye a rendezési erőfeszítések folytatása, akkor haladéktalanul el kell ismernie a Palesztina! nép nemzeti jogait—és el kell fogadnia tárgyalófélként a nép törvényes képviselőjét. Az ENSZ főtMcár- ? e'yettese ház ínkban Púja Frigyes külügyminiszter hétfőn fogadta Helvi Sipilö ENSZ főtitkár-helyettest, aki a nők világkongresszusa nemzetközi előkészítő munkabizottságának ülése alkalmából tartózkodott hazánkban. képtávirónkon érkezett Megünnepelték Szovjet—Kirgizia fennállásának Ötvenéves jubileumát. Képünkön: Kasziain miniszterelnök Frunzeban, a kirgiz fővárosban, az ünnepség díszemelvényén. “ (Népújságaié lejoto — TASZSZ—MTI—KS) A kairói A1 Ah ram úgy látja, hogy a rabati határozatok ellentétesek az amerikai számításokkal és reményekkel. „Bizonyosra vehető — írja a lap — hogy Izrael minden eszközzel azon lesz, hogy visszatartsa az Egyesült Államokat a rabat! határozatok elfogadásától. A cion'sta mozgalom máris akcióba lépett, s erre megfelelő arab ellennyO' mással kell válaszolni.” A kairói lapok a Libanon an Anahar nyomán ismertetik azt a tájékoztatást amelyet Szadat egyiptomi elnök adott Rabatban Kissinger legutóbbi javaslatáról. Eszerint Izrael kiürítené az egész Sinai-félszigetet, beleértve az ottani olajmezőket is, amennyiben Egyiptom deklarálná a hadiállapot megszüntetését, Szadat — a sajtójelentések szerint — visszautasította ezt a javaslatot, mondván, hogy a sinai kérdést nem lehet elválasztani a Golan-fennsfk, Ciszjordánia és Jeruzsálem kiürítésétől valamint a palesztinéi jogok helyreállításától. BEJRUT: Mint az A1 Moharrer című bejrúti lap hétfői számában hírül adja, valamennyi palesztin gerillaegységet és a menekülttáborokat „maximális riadókészültségbe” helyezték. Előzőleg olyan jelentések láttak napvilágot, hogy Izrael általános katonai támadást tervez a palesztinok ellen november első felében. Palesztin források azzal számolnak, hogy az izraeli támadás esetleg az ENSZ- közgyűlés november 13-ára tervezett palesztin-vitáját megelőzően megindul. Szoviet —portugál tárgyalások Közös közleményt adtak ki az Alvaro Cunhal tárcanól- küli miniszter vezette portugál kormányküldöttség szovjetunióbeli tárgyalásairól. A közlemény megállapítja, hogy a megbeszélések hasznosak, konstruktívak voltak és a a két ország közötti további közeledést, valamint kapcsolataik fejlesztését szolgálták. Mint a közlemény bejelenti, Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgor- nij és Alekszej Koszigin üdvözletüket és legjobb kívánságaikat küldték Costa Gomes portugál köztársasági elnöknek és Vasco Goncal- ves miniszterelnöknek. A felek célszerűnek tartják, hogy kétoldalú megálLapod át; tervez ebeket készítsenek elő és terjesszenek kormányuk elé. A felek egyetértésre jutottak r.bban, hogy decemberben tárgyalásokat folytatnak kereskedelmi megállapodás kötéséről. A portugál fél kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy hagyományos exportcikkeket adjon el a Szovjetuniónak, másrészt pedig, hogy szovjet árukat vásároljon. A szovjet fél kijelentette: hajlandó pozitív módon fontojórá venni a portugál kívánságot. A felek célszerűnek tartják, hogy hamarosan tárgyalásokat kezdjenek a kulturális együttműködésről kötendő kormányközi meg-, állapodásról is, Magyar - vietnami megá'tapadás Hanoiban befejeződött a magyar—vietnami gazdasági, műszaki és tudományos együttműködési bizottság 4. ülésszaka. A megbeszélések záróaktusaként Borbándi János és Phan Trong Tue miniszterelnök-helyettesek, a küldöttségek vezetői, a gazdasági együttműködésre és a segélynyújtásra, valamint az 1975. évi árucserére vonatkozó megállapodásokat Írták alá. A bizottság számos, az ipart és a mezőgazdaságot érintő gazdasági és tudományos együttműködési határozatot hozott, amelyek megvalósításával tovább mélyülnek a két ország gazdasági kapcsolatai, bővülnek az 1975. évi áruszállítások is. A vietnami export az 1974. évihez képest 20 százalékkal növekszik. A bizottság eszmecserét folytatott az 1976—1980-as időszakra vonatkozó áruforgalmi lehetőségekről is. A magyar küldöttség tagjai a gazdag program részeként több üzemet is meglátogattak, köztük a Tran Hung Dao gépgyárat, a Hanoi baromfifarmot és a nemrég felépült épületasztalos üzemet is. A tárgyalások befejeztével Némethv Béla nagykövet fogadáson látta vendégül a magyar és a vietnami küldöttségek vezetőit és tagjait. Hétfőn Borbándi János miniszterelnök-helyettes és kíséreté hazaindult Hanoiból. „sánta kacsa bevonulása November 5-én, ma, az Egyesült Államokban részleges kongresszusi választásokat tartanak. Újraválasztják az egész képviselőházat és a szenátus egyharmadát. Az újonnan megválasztott honatyák január 1-én veszik át hivatalukat. A választások idején kialakult erőarányok tehát csak akkor érvényesülnek majd. Igaz, közben a kongresszus a régi összetételben még egyszer visszatér a padsorokba a választási szünet után. Ezt azonban az amerikai politikai zsargon már teljes joggal nevezi „sánta kacsa”-kongresszus- nak. Hiszen a képviselők és szenátorok jó részének akkor már kifelé áll a szekere rúd- ja — nincs tényleges politikai hatalmuk. Az előjelek a republiká, nus párt és a Ford-admi- nisztráció számára nem túlságosan biztatóak. Nagy a lehetősége annak, hogy a demokraták a szenátusban megtartják többségüket, sőt esetleg kétharmados többségre is szert tesznek. Ha ezt a „haditettet” a képviselőházban is végre tudják hajtani — amihez 40 új -mandátumot kell szerezniük, — akkor Ford elnöknek egy úgynevezett „vétótörvényhozással” kell majd szembenéznie az 1976-i elnökválasztásokig hátra levő két esztendőben. Ez azt jelenti, hogy a kongresszus a végrehajtó hatalom számos igen fontos — mindenekelőtt belpolitikai — Intézkedését hatástalanítani tudja. A republikánusokat fenyegető földcsuszamlás okai részben még a Nixon-adrni- nisztrációig nyúlnak vissza Az emlékezetes Watergate- ügy a végletekig fokozta a közvélemény bizalmatlanságát a köztársasági párt iránt A demokrata párt gépezete — amely maga sem jobb a Deákné vásznánál — érthetően kihasználta és szította ezt a bizalmatlanságot. Ford elnöknek hatalomra iukSsa pillanatában talán még lett volna lehetősége arra, hogy begyógyítsa ezt a sebet, es úgy aliítsa be a dolgot, mint ha a republikánusok példás erkölcsi érzékkel maguk söpörték volna el a szennyet a Fehér Ház -ajtaja elől. Ezt a lehetőséget Ford akkor hajította el, amikor — a törvényes eljárás elé vágva — megkegyelmezett Nixonnak. Igv olyan helyzetbe került, hogy október 17-én, éppen a forrósodó választási harc időpontjában, kénytelen volt megjelenni a képvíseiőház egyik albizottsága előtt, hogy számot adjon a kegyelem hátteréről. Ezzel egyidőben más kellemetlenségek is történtek — amelyek Rockefeller ale'nök személye körül bontakoztak ki. Ne’sor Rockefeller vitaképpen a köztársasági párt viszonylag liberális szárnyához tartozik Amikor Ford őt választotta maga mellé aielnökül, ezt általában jó húzásnak tekintették. A szenátus és a képviselőház de- molrrata párti apparátusa azonban elég ügyes volt ahhoz. hogy megtalálja Rockefeller gyenge pontjait, 3 így ez a kezdetben helyesnek tűre taktikai lépés most, a választások előtti napokban újabb tehertételt jelent a republikánusok számára. Miután Rockefeller közismerten az Egyesült Államok leggazdagabb embere, s ahol pénz van, ott korrupció is van — a demokrata párti apparátus sikerrel bányászta ki Rockefeller különböző „adományainak” ügyét. — így — noha a választott al- elnök szerint „baráti ajándékokról” volt szó — Rockefeller körül is kialakult egy „mini Wategate” légköre. Ennek az lett a következménye, hogy a szenátus egyelőre nem erősítette meg hivatalában az új alelnököt. Mindez akkor történik, amikor az Egyesült Államok gazdasági helyzete tovább romlik. A gazdasági tevékenységet legbiztosabban mutató bruttó nemzeti össztermék valóságos értéke (tehát az inflációs árnövekedést is figyelembe vevő szintje) 1974. harmadik negyedében újra csökkent. Ez már az egymást követő harmadik évnegyed, amikor a gazdasági tevékenység visszaesik. Előzetes számítások szerint ebben az esztendőben a bruttó nemzeti össztermék reálértéke körülbelül 3 százalékkal kevesebb lesz, mint tavaly. A gazdasági visszaesés természetesen fokozza a munkanélküliség növekedésének veszélyét. Jelenleg az amerikai dolgozó lakosság 5.6 százaléka munkanélküli. Egy esztendővel ezelőtt az amerikai szakértők többsége úgy vélte, hogy 5 százalék az 3 munkanélküliségi határ, amely felett már politikailag js veszélyes szociális feszültségek léphetnek fél. Az amerikai kereskedelmi minisztérium ma nyíltan bevallja, hogy 1974 végére a munka- nélküliség aránya elérheti a 6,5—7 százalékot. Ráadásul tovább gyorsul az infláció üteme is. E „választási pillanatán” a létfenntartási költ igék az Egyesült Államokban évi 11 százalékos ütemben emelkednek. A republikánus párt politikai-erkölcsi válsága ily módon olyan gazdasági háttér előtt játszódik le, amely rengeteg „választási muníciót” kínál az ellenfélnek. Hiszen a gazdasági bajok azoknak a választóknak a tízmillióit is érintik, akik november 5-én az urnák elé járulnak, s akiket esetleg a kongresszus demokratái, meg a köztársasági adminisztráció közötti politikai birkózás egyébként hidegen hagyna. A külvilágot természetesen elsősorban az érdekli, hogy mindez miképpen hathat a nemzetközi enyhülés folyamatára. Erről e pillanatban csak annyit, hogy ez a folyamat az objektív nemzetközi erőviszonyok terméke. Tehát olyan fejlődés, amelynek lé* nyegét a republikánus —demokrata párbaj aligha érint* heti. (—i.—e.) \
