Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-03 / 258. szám
FAZEKAS LAIOfl: Harmadik évszak Ilyenkor fordul álma felé a Föld. Ilyenkor as Égnek nincs horizontja. — As ősz ködébe merülnek a fák barbár-csupaszon; s éj-ködbe merülnek a csillagok bulivá, lobogva. — — — Viasz- és mézillat: darazsak háza. A régi nád alatt pince homálya. Mézillatú tőkék állnak a dombon. hogy nektárt hordjon. — — 8 kiszáll a rabló raj, A rétekről lomha ködöt göngyöl a fürge szél a sárguló dombra. A táj: gödrös, üres tenyér. — Nyarad is elmúlt. Ballagsz, s az ágak már keményebben pattannak feléd. Viharok karcolják föl a tájat. S havas küszöbre dönt a jeges ég. Uőumo&üzoiqÁLat Vigyázat, Mars-lakók! Megszokott dolog, hogy a mosóport tartalmazó dobozokba a gyártó cég színes játékkártyát, vagy apró műanyag játékot rejt Amikor azonban a franciaországi EU-ben monsieur Prim kinyitott egy mosópomos dobozt és abban több száz bankjegyet talált némileg meglepődött A kereken 15 000 frank mellett volt egy biztosítási kötvény is. Azonnal elvitte a pénzt » rendőrségre, amely a kötvény alapján felkutatta a tulajdonost A dolog háttere* következő: a pénz tulajdonosa nagy lelkesedéssel követte a Megszállók című tv-eorozatot, amely arról szólt hogy a Mars-lakók megszállják a Földet. A film Olyan mély benyomást gyakorolt a lelkes tv-nézőre, hogy megtakarított pénzét biztonságba akarta helyezni. Tekintettel arra, hogy saját lakását nem tartotta elég biztonságosnak, az az Ötlete támadt hogy minden pénzét beteszi egy mosóporos dobozba. A dobozt azután becsempészte monsieur Prim mosókonyhájába. A szórakozott ember ezután teljesen megfeledkezett arról, hová is rejtette vagyonát A hosszú élet titka Abbasz Hakszer, aki 1823- ban született Irán egyik legidősebb polgárának számit Amikor nemrég újságírók látogattak el hozzá, kijelentette: hosszú életének titka „az optimizmusban és a humorérzékben’' rejlik. Hogy valóban rendelkezik e tulajdonságokkal, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy eddigi élete során 36 felesége volt — mint ő maga mondja — egymást követő sorrendben... Ha álmos a bíró A gyilkossággal vádolt floridai Ronald Leight védője perújrafelvételt kért azon a címen, hogy az ítélethír- dető tárgyaláson, amelynek során a vádlottat életfogytiglani fegy házra Ítélték, Charles Wade bíró két ízben is édesdeden elszundikált Rossz ételek szakácskönyve „Mit készítsünk vendégeinknek, ha azt akarjuk, hogy másodszor ne látogassanak el hozzánk?” — ez a címe annak a szakácskönyvnek, amelyet nemrég adtak ki az Egyesült Államokban. Az amerikai háziasszonyok száz olyan receptet olvashatnak a könyvben, amelynek alapján szemre tetszetős, ízüket tekintve azonban förtelmes ételocsmánységokat készíthetnek. Jellemző, hogy a könyv Amerikában rövid idő alatt bestsellerré vált. Lézerrel a lóversenypályán Egy kanadai bíróság bűnösnek találta és szabadságvesztés büntetésre ítélte Sally Wynert. Az elítélt ugyanis lézer segítségével szélhámos- kodott. Megjelent a lóver- sénypályákon és hordozható lézersugár-vetőjével megcélozta annak a lónak a lábát, amely éppen lehagyni készült Wyner jelöltjét. így azután a vádlott az egyes futamokon igen nagy összegeket nyert. Bűnösségének bebizonyításához a bíróság híres szakemberek közreműködését kérte. A japán Hítachi-cég megvalósította a háromdimenziós mozi álmát: kísérleti színes holograf’.kus filmezőberendezést á'lított elő. A holografikus film minden kockája három: egy piros, egy kék ás egy zöld holögrammot tartalmaz. Ha a filmen piFurcsa gépkocsibales et As történt, hogy Juan Ears Moreno a kocsija belsejét tisztogatta, Maikor egy hidraulikus daru a magasba emelte a kocsit, hogy a sse- relők alaposan szemügyre- v eh essék as alvázat. A gépkocsi tulajdonosa kinyitotta as ajtót, és — mivel ast hitte, hogy szilárd talaj van a lába alatt — hanyagul kilépett az autóból. A szórakozott vezető több métert suhant. —Mondd csak, nagyapa, miért van az, hogy neked a hajad fehér, a szakállad pedig fekete? — Azért, fiacskám, mert a hajam harminc évvel idősebb, mint a szakállam! Egy idős hölgy már tizedszer kérdett a hordártól, hogy megy-e vonat Lyonba. — Asszonyom — /eleit nyugodtan « hordár —, a peronon kifüggesztett menetrend, a hangosbemondó, az ál- lomásfónök, a vonatvezető, a forgalmisták, a gépész, a váltókezelő is én mind úgy gondoljuk, hogy igen. Ha nem hiszi el — kérdezzen meg valakit. A hatósági orvon kiszáll egy korzikai üzembe. Meglepődik azon, hogy milyen sok a légy, és Így szól a tula jdonoshos: — Hát nem tudna legalább légyfogót venni, hegy megszabaduljanak ezektől a tolakodó legyektől? — Akkor tönkremennék! — Miért! — Mert csupán a legyek akadályozzák a munkásaimat abban, hogy munkaidőben békésen aludjanak! — Nézze ezt a lányt, úgy öltözik, mint egy férfi: nadrágot visel, a haja hosszú, csak éppen nincs szakálla. Kiváncsi lennék arra, mit szólnak ehhez a szülei... — De uram, ez az én lányom! — Bocsásson meg, kérem, nem tudhattam, hogy ön ez apja! — Apja? En az anyja vagyok! Háromdimenziós mozi ros, kók és zöld lézersugarat bocsátanak keresztül, a vásznon színes térbeli kép keletkezik. A szakemberek úgy vélik, hogy az új készüléket az orvostudományban, a reklámiparban és az oktatásban lehet majd hasznosítani. Méltatlanul elfelejtve — Szeretnél-e méltatlanul elfelejtett lenni? — kérdezte tőlem Povázsai és tekintetében több volt a biztatás, mint a kérdés. — Hogy micsoda szeretnék-e lenni? — hüledeztem, nem értve sem szót, sem tekintetet. — Eh, de nehéz felfogású vagy! — horfcantott most már mérgesen Povázsai Alfonz irod álomesztéta és mükritikus. — Azt kérdeztem, hogy akarsz-e méltatlanul elfelejtett lenni, vagy sem?... Látom, nem érted, mit akarok... Hiába, mindig nehéz felfogású voltál... Ezt majd azért, ha kötélnek állsz, nem szabad a későbbiekben megemlítenem... — Állj, álljl Minek kell kötélnek állnom, mit kell neked majd elfelejtened, ha engem is elfelejtenek? — Ez az éppen, hogy elfelejtenek, méltatlanul felejtenek el, de én felfedezlek. .. Ez a lényeg, kisfiam — vi- dult Jel Povázsai, azt hivén, hogy értem is vidulása indítékát.. — Néd, Povázsai, lehet, hogy én valóban nehéz felfogású, sőt ostoba ember vagyok. .. Az is lehet, hogy méltatlan vagyok, meg elfelejtett, sőt még az is, hogy te engem majd megtalálsz. .. Ami nem nagy knnszt, mert éppen veled szemben állok... De, ha nem beszélsz azonnal értelmesen és világosan, leghatározottabb mértékben beléd rúgok... Itt és azonnal. Hogy elfelejted tőle, hogy mit felejtettek el rajtam... — Mindig Ilyen brutális alkat voltál — mért végig hidegen, aztán töprengve gyorsan hozzátette... — Persze, ezt sem szabad majd megemlítenem a későbbiekben. .. Jó, jő, csak ne közeledj, elmondom, miről van sző. írtál te valamikor verset? Persze hogy írtál, ne is mondd. Mindenki írt verset, pont te ne írtál volna... Elfelejtette « kor, e nemzedék, hogy Írtál verset? Persze hogy elfelejtette. .. Hála isten, mert én még emlékszem, hogy milyen rettenetes verseket írtál... Namármost... — Na mármost.., — Ne szólj mindig közbe, most jön az irodalmi üzlet... Te, aki verset írtál egykoron, méltatlanul el vagy felejtve. Érted? Méltatlanul — tagolta, mint hülye gyereknek a tanító néni az ábécét... — Es én, Povázsai Alfonz, irodalmi esztéta és mükritikus, kibányászlak a méltatlan feledés homályából. Költészetedet újból közkinccsé teszem. .. — De, Povázsai, hát nem te mondtad, hogy vacak és kibírhatatlan verseket Írtam és... — írtál. Múlt időben. Es ha »na is írnál. a kutyának sem kellenéi. Nekem se. De te méltatlanul et vagy feledve. Egy költő, aki már nem ir, akit úgy kell kibányászni a méltatlan feledés homályából, az kettős ' hasznot hoz... Hasznos önmaga hírnevéhez, é* hasznos persze annak, aki kibányászta a méltatlan feledés homályából... Ebben az esetben nekem! Akarsz méltatlanul elfelejtett költőként híres lenni? Ki bir az ilyennek ellenállni? Hol az a hős, az a jellem? Hol az a költő? At olyan, mint én, aki tényleg irt verseket és nem is rosszakat. Nem igaz, hogy rosszakat. De csúnyán lebeszéltek az irigyek és méltatlanul elfelejtettek a kritikusok,.. •— Akarok... Igenis, akarok, Povázsai. Méltatlanul elfelejtett hires költő akarok lenni... — Nagyszert — borult lelkendezve a nyjfcamba Povázsai Alfonz. — Csodálatos. Akkor halj meg, de gyorsan... — Hogy mit csináljak? — Halj meg, te ő-Vli,,. Hát mit képzelsz, élő ember lehet méltatlanul elfelejtett költő? Szó eine* róla. Tessék meghalni, és én fel fedezlek utána, s te híres leszel — csókolt meg újból Povázsai, miközben óvatosan egy tőrt nyomott a kezembe. El is fordult, hogy ne lássa, mint lesz 3 hires kritikus... (egri) Sumákoi A címbeli igealak a nem is oly régen még valódi ■tájszónak minősíthető sumák szó származéka. Újabban egyre gyakrabban jut mindennapi nyelvhasználatunkban is szerephez. Jegyzetfüzetemből ezeket a nyelvi formákat idézhetem: Nagy sumák, ne sumákol- janak, emberek!; a sumákolás a kenyere stb. A sumák szónak és családjának „élettörténete” két szempontból is megérdemli figyelmünket. Először azért, mert jól példázza azt a módot, ahogyan egy népnyelvi szó közhasználatúvá válik, másodszor azért, mert fogalmi tartalma és használati értéke miatt nagyon alkalmas a szélesebb körű nyelvi szerepre is. Eleinte göcseji, ormánysági, somogyi, illetőleg dunántúli táíszóként szótározták, s két alakváltozatban is feljegyezték: a sumák, sumákoi szóalakok mellett a su- mág, sumágol változatok is ismertek voltak. Az sem véletlen, hogy abban a tájegységben jelentkezett a sumák és a sumákot szó, amely szomszédos a déli szláv területekkel. A szó ugyanis szerb-horvát, illetőleg kaj-horvát eredetű. A magyar nép szókészletébe bekerülve, igen változatos jelentéstartalmak kifejezésére vált alkalmassá. A sumák szó használati értékét tekintve az alábbi rokonértelmű szavak sorába illeszthető: sunyi, alattomos, sötét- tekintetű, ravasz, ravaszko- dó, álnok, ármdnyos, cseles, csalafinta, lapító, konokul hallgató stb. Ezeknek a jelentésárnyalatoknak megfelelően a sumákoi pedig a következő használati értékek kifejezésére alkalmsa igealak: sunyit, sunyin viselkedik, sunylskodik, lapít, alattomoskodik, ragaszkodik, zavarosban halászik, csalt vet, ravaszul hallgatva tartogat valamit magában, kétszínűén viselkedik, kétszi- nűsködik, hamisságban leledzik, nyíltan nem mondja meg a véleményét. A sumákot igéből képzett sumá- kolás névszó jelentésével ma elsősorban azt akarjuk kifejezni, hogy a konokul hallgató, a Vitában szavukat nem hallató, véleményűket nyíltan meg nem fogalmazó emberek sumákolással, alattomos rosszindulattal, rejtett gonosz szándékkal támadnak meg minden jó kezdeményezést. Megértjük, ha a költő is kipellengérezi azt, aki sunylskodik, alattomoskodik: a sumákoi igének versbeli szerepeltetése ezért is nagyon helyénvaló. Soés Zoltán Tanuló munkások című verséből bizonyításul csak ezt az egy sort idézzük: „Csak azt becsülöm, áld nőm sumákM.” Dr. R'V'« József ''TUitífií 1
