Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

FAZEKAS LAIOfl: Harmadik évszak Ilyenkor fordul álma felé a Föld. Ilyenkor as Égnek nincs horizontja. — As ősz ködébe merülnek a fák barbár-csupaszon; s éj-ködbe merülnek a csillagok bulivá, lobogva. — — — Viasz- és mézillat: darazsak háza. A régi nád alatt pince homálya. Mézillatú tőkék állnak a dombon. hogy nektárt hordjon. — — 8 kiszáll a rabló raj, A rétekről lomha ködöt göngyöl a fürge szél a sárguló dombra. A táj: gödrös, üres tenyér. — Nyarad is elmúlt. Ballagsz, s az ágak már keményebben pattannak feléd. Viharok karcolják föl a tájat. S havas küszöbre dönt a jeges ég. Uőumo&üzoiqÁLat Vigyázat, Mars-lakók! Megszokott dolog, hogy a mosóport tartalmazó dobo­zokba a gyártó cég színes játékkártyát, vagy apró mű­anyag játékot rejt Amikor azonban a franciaországi EU-ben monsieur Prim ki­nyitott egy mosópomos do­bozt és abban több száz bankjegyet talált némileg meglepődött A kereken 15 000 frank mellett volt egy biztosítási kötvény is. Azon­nal elvitte a pénzt » rendőr­ségre, amely a kötvény alap­ján felkutatta a tulajdonost A dolog háttere* következő: a pénz tulajdonosa nagy lel­kesedéssel követte a Meg­szállók című tv-eorozatot, amely arról szólt hogy a Mars-lakók megszállják a Földet. A film Olyan mély benyomást gyakorolt a lel­kes tv-nézőre, hogy megta­karított pénzét biztonságba akarta helyezni. Tekintettel arra, hogy saját lakását nem tartotta elég biztonságosnak, az az Ötlete támadt hogy minden pénzét beteszi egy mosóporos dobozba. A do­bozt azután becsempészte monsieur Prim mosókonyhá­jába. A szórakozott ember ezután teljesen megfeledke­zett arról, hová is rejtette vagyonát A hosszú élet titka Abbasz Hakszer, aki 1823- ban született Irán egyik legidősebb polgárának szá­mit Amikor nemrég újság­írók látogattak el hozzá, ki­jelentette: hosszú életének titka „az optimizmusban és a humorérzékben’' rejlik. Hogy valóban rendelkezik e tulajdonságokkal, mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy eddigi élete során 36 fele­sége volt — mint ő maga mondja — egymást követő sorrendben... Ha álmos a bíró A gyilkossággal vádolt floridai Ronald Leight védő­je perújrafelvételt kért azon a címen, hogy az ítélethír- dető tárgyaláson, amelynek során a vádlottat életfogy­tiglani fegy házra Ítélték, Charles Wade bíró két ízben is édesdeden elszundikált Rossz ételek szakácskönyve „Mit készítsünk vendége­inknek, ha azt akarjuk, hogy másodszor ne látogassanak el hozzánk?” — ez a címe annak a szakácskönyvnek, amelyet nemrég adtak ki az Egyesült Államokban. Az amerikai háziasszonyok száz olyan receptet olvashatnak a könyvben, amelynek alapján szemre tetszetős, ízüket te­kintve azonban förtelmes ételocsmánységokat készít­hetnek. Jellemző, hogy a könyv Amerikában rövid idő alatt bestsellerré vált. Lézerrel a lóversenypályán Egy kanadai bíróság bű­nösnek találta és szabadság­vesztés büntetésre ítélte Sally Wynert. Az elítélt ugyanis lézer segítségével szélhámos- kodott. Megjelent a lóver- sénypályákon és hordozható lézersugár-vetőjével megcé­lozta annak a lónak a lábát, amely éppen lehagyni ké­szült Wyner jelöltjét. így azután a vádlott az egyes futamokon igen nagy össze­geket nyert. Bűnösségének bebizonyításához a bíróság híres szakemberek közremű­ködését kérte. A japán Hítachi-cég meg­valósította a háromdimenziós mozi álmát: kísérleti színes holograf’.kus filmezőberende­zést á'lított elő. A hologra­fikus film minden kockája három: egy piros, egy kék ás egy zöld holögrammot tartalmaz. Ha a filmen pi­Furcsa gépkocsibales et As történt, hogy Juan Ears Moreno a kocsija belsejét tisztogatta, Maikor egy hid­raulikus daru a magasba emelte a kocsit, hogy a sse- relők alaposan szemügyre- v eh essék as alvázat. A gép­kocsi tulajdonosa kinyitotta as ajtót, és — mi­vel ast hitte, hogy szilárd talaj van a lába alatt — ha­nyagul kilépett az autóból. A szórakozott vezető több métert suhant. —Mondd csak, nagyapa, miért van az, hogy neked a hajad fehér, a szakállad pedig fekete? — Azért, fiacskám, mert a hajam harminc évvel idő­sebb, mint a szakállam! Egy idős hölgy már tizedszer kérdett a hordártól, hogy megy-e vonat Lyonba. — Asszonyom — /eleit nyugodtan « hordár —, a pe­ronon kifüggesztett menetrend, a hangosbemondó, az ál- lomásfónök, a vonatvezető, a forgalmisták, a gépész, a váltókezelő is én mind úgy gondoljuk, hogy igen. Ha nem hiszi el — kérdezzen meg valakit. A hatósági orvon kiszáll egy korzikai üzembe. Meg­lepődik azon, hogy milyen sok a légy, és Így szól a tu­la jdonoshos: — Hát nem tudna legalább légyfogót venni, hegy megszabaduljanak ezektől a tolakodó legyektől? — Akkor tönkremennék! — Miért! — Mert csupán a legyek akadályozzák a munkásai­mat abban, hogy munkaidőben békésen aludjanak! — Nézze ezt a lányt, úgy öltözik, mint egy férfi: nad­rágot visel, a haja hosszú, csak éppen nincs szakálla. Ki­váncsi lennék arra, mit szólnak ehhez a szülei... — De uram, ez az én lányom! — Bocsásson meg, kérem, nem tudhattam, hogy ön ez apja! — Apja? En az anyja vagyok! Háromdimenziós mozi ros, kók és zöld lézersugarat bocsátanak keresztül, a vásznon színes térbeli kép keletkezik. A szakemberek úgy vélik, hogy az új ké­szüléket az orvostudomány­ban, a reklámiparban és az oktatásban lehet majd hasz­nosítani. Méltat­lanul elfelejtve — Szeretnél-e mél­tatlanul elfelejtett lenni? — kérdezte tőlem Povázsai és te­kintetében több volt a biztatás, mint a kérdés. — Hogy micsoda szeretnék-e lenni? — hüledeztem, nem ért­ve sem szót, sem te­kintetet. — Eh, de nehéz felfogású vagy! — horfcantott most már mérgesen Povázsai Alfonz irod álomesz­téta és mükritikus. — Azt kérdeztem, hogy akarsz-e mél­tatlanul elfelejtett lenni, vagy sem?... Látom, nem érted, mit akarok... Hiába, mindig nehéz felfo­gású voltál... Ezt majd azért, ha kö­télnek állsz, nem szabad a későbbiek­ben megemlítenem... — Állj, álljl Minek kell kötélnek állnom, mit kell neked majd elfelejtened, ha en­gem is elfelejtenek? — Ez az éppen, hogy elfelejtenek, méltatlanul felejte­nek el, de én felfe­dezlek. .. Ez a lé­nyeg, kisfiam — vi- dult Jel Povázsai, azt hivén, hogy értem is vidulása indítékát.. — Néd, Povázsai, lehet, hogy én való­ban nehéz felfogású, sőt ostoba ember va­gyok. .. Az is lehet, hogy méltatlan va­gyok, meg elfelejtett, sőt még az is, hogy te engem majd meg­találsz. .. Ami nem nagy knnszt, mert éppen veled szemben állok... De, ha nem beszélsz azonnal ér­telmesen és világo­san, leghatározottabb mértékben beléd rú­gok... Itt és azonnal. Hogy elfelejted tőle, hogy mit felejtettek el rajtam... — Mindig Ilyen brutális alkat voltál — mért végig hide­gen, aztán töprengve gyorsan hozzátette... — Persze, ezt sem szabad majd megem­lítenem a későbbiek­ben. .. Jó, jő, csak ne közeledj, elmon­dom, miről van sző. írtál te valamikor verset? Persze hogy írtál, ne is mondd. Mindenki írt verset, pont te ne írtál vol­na... Elfelejtette « kor, e nemzedék, hogy Írtál verset? Persze hogy elfelej­tette. .. Hála isten, mert én még emlék­szem, hogy milyen rettenetes verseket írtál... Namármost... — Na mármost.., — Ne szólj mindig közbe, most jön az irodalmi üzlet... Te, aki verset írtál egy­koron, méltatlanul el vagy felejtve. Érted? Méltatlanul — tagol­ta, mint hülye gye­reknek a tanító né­ni az ábécét... — Es én, Povázsai Al­fonz, irodalmi eszté­ta és mükritikus, ki­bányászlak a méltat­lan feledés homályá­ból. Költészetedet új­ból közkinccsé te­szem. .. — De, Povázsai, hát nem te mond­tad, hogy vacak és kibírhatatlan verse­ket Írtam és... — írtál. Múlt idő­ben. Es ha »na is ír­nál. a kutyának sem kellenéi. Nekem se. De te méltatlanul et vagy feledve. Egy költő, aki már nem ir, akit úgy kell ki­bányászni a méltat­lan feledés homályá­ból, az kettős ' hasz­not hoz... Hasznos önmaga hírnevéhez, é* hasznos persze an­nak, aki kibányászta a méltatlan feledés homályából... Ebben az esetben nekem! Akarsz méltatlanul elfelejtett költőként híres lenni? Ki bir az ilyennek ellenállni? Hol az a hős, az a jellem? Hol az a költő? At olyan, mint én, aki tényleg irt verseket és nem is rosszakat. Nem igaz, hogy rosszakat. De csúnyán lebeszél­tek az irigyek és méltatlanul elfelej­tettek a kritikusok,.. •— Akarok... Igen­is, akarok, Povázsai. Méltatlanul elfelej­tett hires költő aka­rok lenni... — Nagyszert — borult lelkendezve a nyjfcamba Povázsai Alfonz. — Csodálatos. Akkor halj meg, de gyorsan... — Hogy mit csi­náljak? — Halj meg, te ő-Vli,,. Hát mit kép­zelsz, élő ember le­het méltatlanul el­felejtett költő? Szó eine* róla. Tessék meghalni, és én fel fedezlek utána, s te híres leszel — csó­kolt meg újból Po­vázsai, miközben óva­tosan egy tőrt nyo­mott a kezembe. El is fordult, hogy ne lássa, mint lesz 3 hi­res kritikus... (egri) Sumákoi A címbeli igealak a nem is oly régen még valódi ■tájszónak minősíthető su­mák szó származéka. Újab­ban egyre gyakrabban jut mindennapi nyelvhasznála­tunkban is szerephez. Jegy­zetfüzetemből ezeket a nyel­vi formákat idézhetem: Nagy sumák, ne sumákol- janak, emberek!; a sumá­kolás a kenyere stb. A su­mák szónak és családjának „élettörténete” két szem­pontból is megérdemli fi­gyelmünket. Először azért, mert jól példázza azt a mó­dot, ahogyan egy népnyelvi szó közhasználatúvá válik, másodszor azért, mert fo­galmi tartalma és használati értéke miatt nagyon alkal­mas a szélesebb körű nyelvi szerepre is. Eleinte göcseji, ormánysá­gi, somogyi, illetőleg dunán­túli táíszóként szótározták, s két alakváltozatban is fel­jegyezték: a sumák, sumá­koi szóalakok mellett a su- mág, sumágol változatok is ismertek voltak. Az sem véletlen, hogy ab­ban a tájegységben jelent­kezett a sumák és a sumá­kot szó, amely szomszédos a déli szláv területekkel. A szó ugyanis szerb-horvát, il­letőleg kaj-horvát eredetű. A magyar nép szókészletébe bekerülve, igen változatos jelentéstartalmak kifejezésé­re vált alkalmassá. A su­mák szó használati értékét tekintve az alábbi rokonér­telmű szavak sorába illeszt­hető: sunyi, alattomos, sötét- tekintetű, ravasz, ravaszko- dó, álnok, ármdnyos, cseles, csalafinta, lapító, konokul hallgató stb. Ezeknek a je­lentésárnyalatoknak megfe­lelően a sumákoi pedig a következő használati érté­kek kifejezésére alkalmsa igealak: sunyit, sunyin vi­selkedik, sunylskodik, lapít, alattomoskodik, ragaszkodik, zavarosban halászik, csalt vet, ravaszul hallgatva tar­togat valamit magában, két­színűén viselkedik, kétszi- nűsködik, hamisságban le­ledzik, nyíltan nem mondja meg a véleményét. A su­mákot igéből képzett sumá- kolás névszó jelentésével ma elsősorban azt akarjuk ki­fejezni, hogy a konokul hallgató, a Vitában szavukat nem hallató, véleményűket nyíltan meg nem fogalmazó emberek sumákolással, alat­tomos rosszindulattal, rejtett gonosz szándékkal támad­nak meg minden jó kezde­ményezést. Megértjük, ha a költő is kipellengérezi azt, aki sunylskodik, alattomos­kodik: a sumákoi igének versbeli szerepeltetése ezért is nagyon helyénvaló. Soés Zoltán Tanuló munkások cí­mű verséből bizonyításul csak ezt az egy sort idéz­zük: „Csak azt becsülöm, áld nőm sumákM.” Dr. R'V'« József ''TUitífií 1

Next

/
Thumbnails
Contents