Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

Furcsa érv a pincérségri Ismerjen engem, aki hír

Héhány nappal ezelőtt már felkothette a csokornyak- tendőí a fehér kabátkához, igazi pincér lett így Kóczián Zoltán, aki most kezdte el szeptem ber ben a pincérség «tanulását a gyöngyösi Kékes Étteremben.

— Otthon is beöltöztem a pincéiszerelésbe: felvettem » fekete nadrágot, a magas szárú, fekete cipőt, a fehér inget, a fekete csokornyak- sendőt és fehér kabátot. Azt mondta édesanyám, hogy nagyon jól áll. Az első hetekben még csak kihajtott gallérral hordhattam az inget.

íme, ilyen a haladás útj® ebben a szakmában. A „beöltözés” itt is eseményszám oa megy. Ki ne tenne ugyanígy azonos helyzetben, ahogy a mi pályakezdő fiatalunk ette?

De miért éppen ezt a pályát nézte ki magának?

■— A rokonokkal, Pesten •azelőtt elég gyakran mentem el vendéglőbe, étterembe, Mindig a pincéreket néztem. Milyen gyorsan, ügyesen forognak, viszik az enni- & a* innivalót, milyen kedvesen szólnak hozzájuk a vendégek, ha elégedettek a kiszolgálással. Jó lehet nekik. Gondoltam. Annyi emberrel Ismerkedhetnek meg, annyi érdekes emberrel alakíthatnak ki kapcsolatot Milyea érdekes lehet ez.

— Semmi más tehát, esak az emberekkel való kapcsolat? Más nem vonzotta?

— De volt más is. A bátyám a nyáron pincérkedett a Balatonnál. Neki nem ez a mestersége, hanem autószerelő. Érettségi után kitanulta a szakmát, A Balatonnál

csak ügy beállt felszolgálni, mert pénzt akart keresni. Naponta négy-ötszáz forint borravalót is kapott.

Tehát az anyagiak sem egészen mellékesek. De miért is kellene emiatt szégyenkeznie bárkinek, utóvégre mindnyájan a piacról élünk.

— Kapott-e már bosraw, lót?

— Igen. Egyszer, az egyik asztalnál hárman ültek. Az egyiktől egy tizest kaptam, a másik kettőtől pedig valamivel kevesebbet. Jólesett, hogy ennyire értékelték az igyekezetemet. De az ilyen nagy borravaló nem szokásos, hiszen nem is fogyasztottak olyan nagy értéket Persze ezt akkor nem mondtam.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan teltek el az első napjai a szakmában. Az ő számára nagyon érdekesen. Mindjárt arra tanították meg a Kékesben, hogyan kell teríteni. Aztán a tálalás következett. Már öt tányért ő is

„Próféta” saját hazájában

Erre bizony kevesen vállalkoznak, hiszen egyetemet, főiskolát végzett pedagógusaink húzódoznak attól, hogy szőkébb pátriájukban álljanak katedrára, s oktassák, neveljék hajdani ismerőseik gyermekeit, akikkel egykor talán még tegeződtek Í6. Nem is beszélve az idősebb szülőkről, akik familiárisán tegezik, s nem túl sokra értékelik az egykori diákot.

Ráadásul jön a tűzkeresztség, amikor az új kollégák, egykori tanárai előtt kell igazolnia képességeit, szakmai felkészültségét

Kivétel azért akad. Ilyen az egerszólátj Kelemen Félne, akit hat-hét évvel ezelőtt még Bata Roziként emleget tett idősebb és fiatalabb egyaránt, s ő mégsem máshová pályázott, hanem falujában kereste az érvényesülés, a jövő útját.

— Mehettem volna — társadalmi ösztöndíjasként —■ más községekbe is mégsem így határoztam, mert vonzott a hazai terep, s azc is tudtam, hogy az iskolavezetés számít rám. A kapcsolatot rendszeresen tartottuk, látogattam az órákat, ismerkedtem leendő munkámmal. Nem zavart, hogy mindenki ismer, amolyan próbatételfélének fogtam fél a dolgot, bíztam önmagámban, hittem, hogy megértik a segítő szándékot. S most alig két hónappal a rajt után, elégedetten mondhatom: nem csalódtam. Sőt úgy érzem, hogy hozzám, helybelihez sokkal őszintébbek a gyerekek, a szülők, mintha messziről jött ismeretlen idegen lennék.

Jól sikerült a fiatalasszony első órája is. Érthető izgalma mindjárt eloszlott, ahogy belépett az osztályba. S ráadásul segített a televízió: így könnyebben hidalta át az első percek bizonytalanságát, s hamarosan egészen otthonosan mozgott tanítványai körében.

Elégedett a főiskolai útravalóval is, mert a négy év során nemcsak a matematika és kémia tudományának tit- saival ismerkedett meg, hanem arra is alkalma adódott, hogy megízlelje az úttörőmunkát, s ellessen, magáévá tegyen jó néhány módszertani fogást, a mindennapi munkában kitűnően hasznosítható ötletet.

— Ez persze nem elég csak az induláshoz, a többit majd a gyakorlat produkálja. Az első napokban nehezen ment a fegyelmezés. A kiutat magamnak kellett megtalálnom, mert ehhez semmilyen szakkönyvben nem találni mindenkor és mindenütt jó, hasznosítható receptet. Talán ezért is érdekes, izgalmas, s nap mint nap más a pedagógus munkája.

A pályakezdés sosem könnyű. Nemcsak a munkahelyen kell helytállni, bizonyítani, hanem az önállóság is elég gondot okoz. Nem akármilyen érzék szükséges a kezdő fizetés beosztásához is. Különösképp, ha valaki otthont is teremt, családot is alapít.

— férjem a VILATI-nál dolgozott, mielőtt behívták katonának. Én közel kétezer forintot keresek, ehhez jön még a heti hat túlóra. Ráadásul itt vannak a szülők, s ők is segítenek a fészekrakásban. Kaptunk szolgálati lakást, igaz, nem összkomfortos, de indulásnak ez is nagyon jó.

Kelemen Pálné megtalálta számítását szülőfalujában, ■éJáCL van a legnehezebb első két hónapon.

S mit ígér a jövő?

A fiatalasszony optimista. Érthető is, hiszen te®később huszonegy hónap múlva leszerelje

.• wo***'*'- • Mi—• The ?

a férj teees«

el tud vinni egyszerm Nem is olyan nehéz az, de igyekszik is, még otthon is gyakorolja. Édesanyja csak nézi, és eszébe sem jut, hogy megmosolyogja.

— Ahogy a szakmai oktatóm, Mészáros Tibor csinálja, az valami nagyon érdekes és szép is. Olyan könnyedén, olyan gyorsan megy a 6ok tányérral a kar jár, mintha nem is lenne súlya annak a sok edénynek. Őt figyelem mindig, őt szeretném utánozni mindenben.

Minden szavából árad a szakmai iránti vonzódás. Csupa lelkesedés, amikor a felszolgálásról beszél. Már megtörtént az első komoly „erőpróba” is. Az egyik reggel néhány percre teljesen magára maradt az étteremben. Fizetni akart az egyik vendég. Ö ment oda és számolt. Egy konyak kísérővel és a kávé. Százast adott a vendég, de mire ki kellett volna fognia a számla értékét, már ott is volt a fizetőpincér. De a borravalót ő kapta.

Ami meglepő még, nagyon jól tudja, hogy a pincérek nemcsak borravalót kapnak, hanem nagyon sok és nagyon fárasztó munkát is végeznek. Meg kell azokért a forintokért dolgozni.

— Mégis, nekem ez a legszebb mesterség. És nagyon jól érzem magam, mindenki olyan készséges hozzám, türelmesen magyaráznak, segítenek. Igazán jól érzem magam. a kezdet kezdetén.

íme: a boldogság egyik titka

nselnárj)

—/.\ /.x /.v /.x /-y /g- /-\ Z.\

A Sasson frizuráját kicsit; megtörte Csűrj Linka parókája. A miskolci színházban a Kakuk Marci most hetenként többször is.

— Ennyiszer egymás után még soha nem játszottam egy szerepet. Féltem is, hogy unni kezdem majd. De nem! Lázár Katival (ő Pattanó Rozi. a külteleki lápvirág) minden este kitalálunk egy-egy pici játékot, amitől persze egyik figura sem változik meg, de talán izgalmasabb lesz, sokszínűbb, gazdagabb.

Kérdezni kellene, de a kérdéseket most, számos pót- cselekvéssel, elodázom. Jól ülünk, s olyan megnyugtató ez a fiatal lány.

Jancsó Sarolta 23 éves színművésznőből — legyen hála érte családnak iskolának, tanároknak, barátoknak — hiányoznak az idegborzoló művészi allűrök.

— Esténként, mikor Lenkey Edit (mert együtt lakom vele, meg Lázár Katival) a rántott húst sercegteti a konyhában, azt képzelem, hogy otthon vagyok, s mindjárt hív édesanyám vacsorázni. Mindeddig a családi fészek melegében éltem.

. — Fázik?

— Nem, azt nem mondtam. Barátok hívtak a máskon ö—-egri színházhoz, s barátként fogadtak.

— A színháznak szüksége volt egy fiatal színésznőm, egy naivára, ha úgy tetszik...

— Remélem, nemcsak ennyiről van szó.

— Megbántottam.

— Tisztázzuk a dolgokat. A színháznak ne egy fiatal színésznőre — hogy a naivaságról már ne is beszéljek — legyen szüksége, hanem RÁM! Ismerjen engem, aki hív, és tudjon bánni velem. Nagyon nagy hiba hogy a színházak művészeti vezetői általában hiányoznak a főiskolai vizsgaelőadásokról. Honnan tudnák akkor, hogy kiben mi lakozik a diplomázók közül? igaz, nekem szerencsém volt.

A fentiek leírva nagyon harcosnak tűnnek. De hát a hangját, hangsúlyait nehéz lenne visszaadni. Egy azonban biztos: ezekben a mondatokban az új nemzedék természetes igénye fogalmazódott meg, mindenféle túlzott önbecsülés nélkül.

— Hogyan is van az a naivaság?

— A mai színház már nemigen ismer ilyen „tiszta" szerepköröket.

— Azért szép, fiatal, tiszta leányálakok most is életre

kell hogy keljenek a színpadon...

— Ha csak szépek és fiatalok, engem nem nagyon és^ dekelnék. Különben főiskolás koromban is inkább vén- kisasszonyokat meg mamákat játszottam. Legkedvesebb szerepem a Salemi boszorkányok Proctoméja volt

— Ez itt aligha fog menni.

— Bizony, félek kicsit a „naiva-skatulyától”. Perese, eddig semmj ok, hiszen a Yermában Máriát játszom, a szomszédasszonyt, aki gyereket vár.

★

A nevét könnyű' megjegyezni. Mindenki megkérdezi, tőle, s. ő mindenkinek megmondja, hogy nem rokona a szakma híres Jancsóinak. De az arca is ismerős, hiszen nemrég láthattuk a tv-ben a Kedves booper Katijaként, s éppen most játsszák a mozik Gyöngyössy Imre „Szarvassá vált fiúk” című filmjét, amelynek egyik főszereplője. A filmezést jó és szakmailag hasznos munkának tekinti, de ünnepet csak színházban érez. Gyorsan tanul, súgóval nem tud dolgozni. Szereti, ha a színházban és nem az utcán nézik. Azt hiszem, öltözködését öröklött jó ízlés határozza meg. Csupán néhány „sk.” horgolt ruhájára büszke, s mutat egy arany foglalatú topázgyűrűt, amit soha le nem vesz az ujjáróiL

(gyarmati)

A tervező, aki oroszt tanít...

Élénken csillogó szem, hó- mar mosolyra hajló tekintet a szemüveg mögött. A haja csibészesen zilált. Azt mondják, az első benyomás döntően sokat számít egy ember megítélésénél; róla ez az első benyomás,

Karcsik Józsefnek hívják, a Mátravidéki Fémművek szervezési osztályó.nak munka- társa immár három, hónapja. Lehingrádban végese el az egyetemet, a szakterülete szállítógépek, berendezések tervezése. Kitűnőre diplomázott mérnök.

— Mezőnagymihályon születtem, Mezőkövesden jártam gimnáziumba, talán ennyi elég is az életrajzomból. Hogyan kerültem ide, a Fémművekhez? Jogos a kérdés, mert tulajdonképpen a minisztérium akarata ellenére választottam ezt a munkahelyet, hiszen nem a szakmámban dolgozom. A KGM ösztöndíjasa voltam, s ott javasoltak nekem több vállalatot is: a Diósgyőri Gépgyárat, a Benin Kohászati Műveket vagya Tiszai Vegyi Kombinátot. Mindenütt jártam, sehol nem tudtak lakást adni. Ez az ok, amiért végül is ide jelentkeztem, hiszen Sírokban, a lakótelepen rögtön a belépéskor biztosítottak nekünk lakást. Nekünk: feleségem és 3 éves kisfiam van. Leningrádban, másodéves egyetemista koromban nősültem, a feleségem a Bajkál-tó mellől származik. Most ő is itt dolgozik a vállalatnál, a szerkesztésen.

— S a szakma? A továbbfejlődés lehetősége?

— A szervezési osztályra vettek fel, s arra sem köteleztek, hogy szervezőként egy szakterületre kössem le magam. Innen jól áttekinthetem az egész vállalatot, s kellő tapasztalatszerzés után választhatok magamnak megfelelő munkát — ez volt az ajánlat. Járművek, szállítóberendezések tervezését tanultania de az elképzelésem az,,

hogy elvégzem a kétéves mérnök-közgazdászképző tanfolyamot. .Ezen az úton akarok továbblépni, s itt minden lehetőségem adva •van erre. Ne higgye, hogy családos ért, annak ellenére, hogy műszaki problémákkal még nem foglalkoztam. Mert a legfontosabbat, ami szerintem egy pályakezdőnek kell, azt itt megkaptam. Nincs gondom lakásra, nem kell bejáróként bajlódnom utazással, biztonságban érzem magam, mert itt nem tígy fogadtak, mint néhány pesti munkahelyről hallottam, hogy még asztal, meg szék sem jutott az új embereknek.

— Én hamar megszoktam az új környezetet, a feleségemnek már nehezebben ment, hiszen ő nem magyar állampolgár, a nyelvvel is gondjai vannak. Igaz, nincs egyedül, dolgozik itt más külföldről ideköltözött feleség is, azokkal barátkozik. Sírok csendes falu, más az élet, mint a nagyvárosban, de a szabad idői úgyis a gyerek tölti ki: városon falun egyaránt. Nálunk is ez a helyzet, ritkán jutunk el valahová. Unatkozásról persze nincs szó, én például oroszt tanítok néhány vállalati dolgozónak, részt veszek a vállalati információkatalógus elkészítésében és ezt FMKT szakdolgozatnak. is tervezem. Hogy a műszaki dolgoktól ne szakadjak el, most készültek beadni egy újítást. Szét akarok nézni az üzemekben is kicsit alaposabban, mert eddig csak „turistaként” jártam kinn agyárban.

— Ezek után úgy tűnhet, hogy elégedett vagyok. Ilyet ne írjon, mert ez azért nem lenne igaz. Sok minden hiányzik még, sokat kell még imegtenni» elérni ahhoz...

(íhekeü!;

MEGTHlOSOll

Almok

Szeptemberben volt M esztendős és máris elérte élete első nagy célját: szak munkás lett. Sokat álmodozott arról, hogy egyszer majd ő is megmutathatja at. általa szerelt gabona zsákolöt, meg a kukorica- adaptert azoknak, akik most lépték át a műhely kapuját. Mert nem is oly rég ő is így kezdte. Most pedig, hogy szakmunkás lett, elindult egy pályán, amelyet nemcsak pénzkereseti forrásnak tekint, hanem annál sokkal többnek. Kötelezettségnek, elhivatottságnak egy életre

Ahol most vagyunk, az Hadobás György második otthona. így vall erről a nyúlánk, barna fiatalember, aki ebben az alig néhány négyzetméteres szerelőcsarnokban került igazán köze! a gépekhez. Itt tanulta meg, hogyan kell hegeszteni és hogyan kell bánni a szerszámokkal, ha meghibásodik egy gép. Szerényen és szűkszavúan beszél, amit mond, abból mind a szakma iránti szeretet árad.

Gépszerelő. Hogy mi mindent takar ez a szó? Kívülről nézve nem sokat mond, belsőleg mégis különös vi tágra utal. Motorokat és azután azok nagyon is bonyolult szerkezetét, a dugattyúk, csavarok, tengelyek világát, mindezeket együtt, egy helyen működés közbem Mert Hadobás György ezt a világot választotta. Nap nap után vizsgálja, kutatja és választ keres, mi okozza, ha kattog a gép, ha nem működik megszokott ütemmel. Persze, a javítás mellett újakat is szerel, előre elkészített alkatrészekből mezőgazdasági gépeket, .

Naponta hajnalban kel,

autóbuszra ül és már kora reggel ott van munkahelyén, amikor még mások pihennek. Mert Verpelétről jár kedves üzemébe, a MEZŐGÉP Vállalat egri gyáregységébe, ahol mindig újult erővel és érdeklődéssel lát munkához,

A szerelőpad mellett találni most is. Apró fémlapátokat szegecsel, kukoricaadapterekhez és ügyes mozdulatokkal a gép fosztólien- gerébe szereli az alkatrészeket. Azt mondja, hogy a legtöbbet Jászberényi Mihály- iól tanulta, aki idős, tapasztalt szakmunkás. Vele dolgozik most is.

— Nem szégyellem megkérdezni, ha valami nem megy —■ mondja Hadobás György. — Miska bácsi pedig mindig szívesen felel rá és egyben buzdít is: „Nem baj, fiú, ezt majd legközelebb másképp csinálod ..

Ifjú szakmunkás, tele elképzelésekkel. Amellett, hogy nagyon szereti a gépeket, a sportnak is szívei sen hódoL Ökölvívó és a pehelysúlyban versenyez, Többször győzött már és felkerült a dobogó legmagasabb fokára. Ez azonban nem tévesztette meg. A sportolás és a gépszerelés nála jól megfér együtt. Most legfőbb vágya, hogy mielőbb tagja lehessen a szerelőüzem Rákóczi szocialista brigádjának. Együtt szeretne dolgozni velük és segíteni a közös célok elérését.

Pályakezdő, de néhány év múlva már tőle tanulhatnak majd az akkori pályakezdők.

ímeníusz)