Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-03 / 258. szám
tNDVEN4K A GEPEK Ismét kedvez az idő a mezőgazdaságnak. Megindultak a gcpek a hatvani Lenin Termelőszövetkezet földjein. zet földjein. Első képünkön: dolgozik a John Deere kombájn, a még töretlen 200 hektár kukorica betakarításán. Második képünkén: a Mü. M. 213-as Iparitanuló Intézet diákjai a földel- en. (Foto: Szabó Sándor) ,11.1.1.«'** " » UfjWW Extenzfv é« Intenzív szakasz Nem lehet szakma nélkül Továbbképzési bizottság alakult liftnek, de nem minden áron... Felázott földek, sár mindenütt. Első pillanatra kilátástalannak tűnik minden. Mégis, hogy az eső elállt, megyeszerte ismét a vetéseket szervezik. Kétségtelen, nagyon nehéz munka ez most, de a jövő évi kenyerünk függ tőle Amikor a besenyőtelki főmezőgazdász szobájába kopogtattunk, éppen a napi teendőkről beszélgettek. Az asztalt brigádvezetők ülték körül és jegyezték a legfontosabb intéznivalókat. — Délelőtt kint voltam a határban — mondja Mali- nóczki István, a fiatal főmezőgazdász. — A szikes földek teljesen átáztak, a terepjáró kocsi többször elakadt a sárban. Amire itt még nem volt példa, szeptember közepe óta kétszázhúsz milliméter eső esett. • Ennek -ellenére, amikor csak tudtunk, minden pillanatot kihasználtunk, hogy folytassuk a vetést, de a sárral nem könnyű megküzdeni. — Pedig itt jó hire van a búzának. — Valóban, még mindig segített rajtunk a kenyérgabona. De hogy most mi lesz, egyelőre nem tudom. Vékony füzet kerül elő. Fedőlapján felirat: Vetésterv. — Ezer hektár gabonához forgattuk meg a földet. Igaz, magágyban van már az őszi árpa és a repce, de szeptember 20. óta kenyérgabonát csak nagyon keveset vetettünk. — Milyen búzafajtákat szereztek be? — Hatszáz mázsa Kavkázt és 600 mázsa Bezosztáját. Mindkettő fémzárolt, mert most végeznénk a szokásos fajtafelújítást. Legalább ezt az 1200 mázsa magot szeretnénk kiszórni a földekre, így jövőre is lenne vetőma» gunk. — Ehhez hány száraz nap kellene? — Legalább négy-öt, persze minden az időjáráson múlik. — A nagyobb gond az, — említi a «mezőgazdász —, hogy sok a belvízzel borított terület. Valamennyi szikes, amely magába szívta a vizet, s ezekbe már egyáltalán nem vethetünk. — Mivel pótolják majd az őszi vetést? Ismét belelapoz a füzetbe. — Látja, már erre is gondoltunk. Tavasszal, ha pir- kad a föld, a búza helyett olajlent vetünk. Ez a meglevő gépeinkkel könnyen művelhető es kombájnnal aratható úgy, mint a gabona. Ami pedig nem utolsó szempont, az olajlen pénzes növény. Abban bízunk, hogy a mostani kiesést ez pótolja majd. lőrincfalvi Május 1. Termelőszövetkezet elnöke. —Szeretnénk, ha minél többen segítenének a csúcsmunkáknál. Az eső nemrég állt el. s ez mosolyt varázsol az elnök arcára. — Tudja, értünk itt már meg nehéz napokat — idézi emlékeit. — Ott volt például az 1970-eg árvíz, vagy tíz évvel korábban az emlékezetes nagy őszi esőzés. De akkor is, ha nagy erőfeszítéssel, mégiscsak vetettünk és betakarítottunk mindent. — Akkor persze még sok volt a kézi munkaerő és kevesebb gép segített. Most viszont sok a gép és kevés a kézi munkaerő. Ebben a sártengerben pedig nagyon nehéz a gépekkel dolgozni. Többször visszafordultak, mert még a lánctalpas sem bírta. — Eddig mennyi búzát vetettek el? — A tervezett 400 hektár felét. Persze, ez úgy történt, hogy voltak olyan napok, amikor nem esett. Ha szél volt, az mindig segített, szárította a földet. így ha keveset is, de vetettünk. — Van-e remény a munka folytatására? Bólogat. — Én bizakodom, noha már sok a belvizes terület. Mondtam is a vezetőségnek, hogy ahol lehet, csoportosítsuk át a gépeket, és a területeket, ezzel is meggyorsíthatjuk a teendőket. Már erre is sor került, de még így sem túl jó a helyzet. — Arra nem gondoltak, . hogy csak tavasszal folytassák a vetést? — Erre csak a legvégső esetben kerül sor, ha tovább tart az esőzés, 6 így nem tudjuk bedolgozni a földbe a magvakat. Ha nem esne tovább, akkor november közepéig elvetnénk a jövő évi kenyérnekvalót. Ha viszont esik, tavasszal árpával és borsóval helyettesítjük a kenyérgabonát. — Ma estére a háztáji bi- sottságot is összehívjuk — mondja Tóth István, az újDélután négy óra. A saru- di Tiszámén ti Termelőszövetkezetben a legsügősebb feladatokról tanácskoznak az elnök irányításával. A legtöbb szó a cukorrépáról és a kukoricáról esik, a legkevesebbet viszont meglepően a vetésről beszélnek. Pedig ez éppoly fontos feladat. — Kilencszáz hektáron már elvetettük a kalászosokat — mondja elégedetten Berényi Zsigmond elnök. Mindössze 50 hektáron szórjuk még ki a magvakat. — Hogyan jutottak ennyire előre? — kérdezzük Vagy Dezső főmezőgazdásztól. — A jó szervezés eredménye az egész. Kétségtelen, nem számítottunk erre a rendkívüli időre, mégis korán, szeptember elején hozzáláttunk a vetéshez. Aztán sajnos elesősödött az idő. Közben volt ugyan néhány csapadékmentes nap, és ennek is örülni kellett. Akkor mindig kapcsolt vetőgépekkel dolgoztunk, így gyorsan haladt a munka. A határban már zöld sorok jelzik, hogy az elvetett búza 70 százaléka jól kikelt. — Csak a hagyományos vetőgépekkel dolgoztak? — Volt újdonság i6 — teleli az elnök. — Száz hektáron repülőgép szórta a magvakat, aztán boronával takartuk be az ágyakat. Kísérletképpen alkalmaztuk a légi technikát, mert a Tiszához közeli, mély fekvésű földekre már nem lehet rámenni. Kétségtelen, drágább ez az eljárás, mint a hagyományos, de végső soron melyik a drágább, ha a repülőgépes módszert választjuk, vagy ha ei se vetjük a magvakat? Mi inkább a repülő mellett döntöttünk, minthogy ebben a kritikus ■ helyzetben üresen maradjanak a földjeink. A hátralevő 50 hektárral meg majdcsak végzünk november közepéig Mentusz Károly Műszaki konferencia a Parádi Üveggyárban (Tudósítónktól.) A mintegy 94 millió forintos évi tervüknek 77,4 százalékát teljesítették a harmadik negyedév végéig a Parádi Üveggyár dolgozói. A sikeres tervteljesítés mellett még az is örvendetes, hogy a negyedévenkénti termelési érték egyenletesen alakult. Mindezekről Varga Sándor igazgató számolt be azon a napokban tartott műszaki konferencián, ahol az idei terv eddigi teljesítését, a hátralevő hónapok feladatait vitatták meg a vezetők és munkások. A jövőben a fejlesztési és fenntartási feladatok pontosabb ütemezésére van szükség — hangzott el a tanácskozáson — mert a határidők csúszásában külső okok mellett a szervezés hiányosságai is közrejátszottak. Gembiczki Béla Végérvényesein lejárt az ideje annak, hogy a mező- gazdaasági termelésbe csak úgy „beleszületés” után pótlódjon a munkaerő. Különösen az utóbbi esztendők rendkívül intenzív fejlődése gyorsította meg a mező- gazdaságban a szakmunkások térhódítását. A valaha egységes — mindenes szemléletet követelő termelés — rohamosan halad tovább a differenciálódás és specializálódás útján. Feltartóztathatatlanul halad a gépesítés, mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben, a kémia betört a mindennapi mezőgazdasági termelésbe, a vegyszerek használata természetes velejárója a növényvédelmi, illetve a növényápolási munkának. Erre a frontáttörésre idejében és gondosan felkészültünk, ami a felsőfokú képzést illeti. Agrármérnökeink, illetve a mezőgazdasági gépészmérnökeink olyan képzést kapnak felsőoktatási intézményeinkben, amely nemcsak a ma, de a holnap követelményetek is megfelel. A derékhadat adó mezőgazdasági munkások képzése azonban csak az utóbbi esztendőkben kezdődött meg kellő mértékben. Nélkülük azonban nem lehet korszerű termelést megvalósítani. Amikor olyan elvont fogalmak kerülnek szóba, hogy az extenzfv szakaszból intenzívbe lépett gazdasági fejlődésünk, s hogy az extenzfv fejlesztés lehetőségei kimerültek, akkor az egyik legkézenfekvőbb példát éppen a mezőgazdaság területéről vehetjük kölcsön magyarázatként. Miről is van ezó tulajdonképpen? Arról, hogy a létfontosságú élelmiszerek termesztését, illetve termelését az egyre növekvő, bővülő fogyasztást kielégítendő, növelni kell. Ezt azonban már nem tudjuk úgy végrehajtani, hogy eddig meg nem művelt területet vonunk be a szántóföldi termelésbe, úgy sem tudjuk megoldani a problémát, hogy növeljük a mezőgazdaságban dolgozók létszámát, hiszen munkaerő n!ncs. A külső lehetőségek tehát kimerültek. Belül kell keresni a megoldás kulcsát. Üj, nagyobb terméshozamú fajtákat kell keresni — mint például a búzatermesztésben, ahol az évekig favoritnak minősülő Bezosztáját is felváltja a Kavkáz — új, nagyobb teljesítményű termelési rendszereket kell bevezetni — lásd CPS, vagya nádudvari zárt rendszer — új, nagyobb hozamú állatfajtákat befogni a tenyésztésbe — mint például a Holstein Friz. Ezek mind a belső, az intenzív fejlesztés lehetőségei, amelyek mit sem érnek, ha ezeket az adottságokat nem tudja kellő létszámú és megfelelő képzettségű, felkészültségű szakembergárda kihasználni. Ezt ismerte fel megyénkben a mezőgazdaságot irányító felső vezetés és hozta létre a Heves megyei továbbképzési bizottságot, hogy tizenhat intézmény, illetve iskola összefogásával, még rendszeresebbé és tervszerűbbé tegye az ifjúsági és felnőtt szakmunkásképzést egyaránt. Ez a bizottság felméri az üzemek valóságos igényeit és úgy irányítja az ifjúsági és felnőtt szak-, valamint betanítottmunkás-képzést, a felső- és középszintű vezetők továbbképzését, hogy az intenzív szakaszába tartó mezőgazdasági fejlődés belső feszültségek és ellentmondások nélkül haladjon tovább megkezdett útján. Se. A. Nehezen telnek meg a tárolóhelyek... Lesz-e elegendő zöldség-gyümölcs télen? Az elmúlt vasárnap végre olyan őszi napot is láthattunk az idén, amilyeneket látni szeretnénk egyre többet: naposat, szárazát, az őszi munkákhoz megfelelőt. Már-már hinni lehetett a meteorológiai „jóslatnak”: ezután elkerülik néhány hétig az esőfelhők a Kárpát-medencét. És másnap, és harmadnap éjjel-nappal újra esett az eső.., — A gondjaink óriásiak — mondja Patkó József, a SZÖVTERMÉK igazgatója Gyöngyös felé haladva, miközben az autó ablaküvegét szaporán csapdossa az aprószemű eső. — Már most a téli készleteinket kell fogyasztanunk, mert nem jön az áru a földekről... Zöldségféléből kevesebb — Az árunk — főleg zöldségféléből — kevesebb és bizony minőségileg is gyengébb némely esetben, mint tavaly — mondja Szabó József, a SZÖVTERMÉK gyöngyösi értékesítő raktárának vezetője, amint a boltokba, standokra előkészített ládák tartalmát nézegetjük, — de a fogyasztás, a forgalom nagyobb. — Miből győzik? — Nem tudom, megmondhatom-« — kérdezi válaszul a raktárvezető a vállalat igazgatójától, aki már megmondta még az autóban: a téli készletek megkezdésével A téli készletből, amelyhez más időkben csak január elseje után nyúlnak hozzá. — Ma sikerült paprikát és paradicsomot is felvásárolni a háztájiból — tájékoztat bennünket a vállalat körzeti felvásárlója,' Nagy Ferenc- né. És mindjárt hozzá is teszi) — Sajnos, a mennyiség mellett a minőség is csak ilyen — mutat a ládákban tárolt paprikára, amelyeken valóban apró barna foltok, a rothadás kezdeti jelei láthatók. — Alig hozzuk be az eső áztatta földekről, két nap alatt a felét már el is dob. hatjuk... Ezek a problémák merülnek fel egyébként a káposztánál, a gyökérnél. A káposztába beleesett a kukac, repedezik, levet enged. A gyökér pedig a földekből kiálló részeken feketedik körbe, aztán rothadni kezd. Talán jövőre... — És nincs belőle még így sem — mondja Patkó József, akivel közben mór a gyöngyösi hűtőházban folytatjuk a beszélgetést és a „szemlét” Strumpf László telepvezető kalauzolásával. — Nem tudják sehol felszedni a gyökeret és a sárgarépát — tájékoztat Stumpf László. — Tavaly ilyenkor már 12 vagonnal betároltunk ... A megye szükségletét 55 vagon gyökérféle és sárgarépa biztosítaná. Szerződés van, de hiába. Az egész mennyiség gyakorlatilag még kint van a Szolnok és Csőn gr ád megyei közös gazdaságok földicin. Ugyanis ezekből a megyékből tud csak felvásárolni a SZÖVTERMÉK, mivel Heves megyében jelenleg nincs jelentős mennyiséget termelő gazdaság. — Tudomásunk szerint — mondja' Patkó József — jövőre az egyesület nagy tama- mérai—boconádi—tarnazsa- dányi termelőszövetkezet kíván gyökérfélét és sárgarépát termeszteni boconádi területen. Méghozzá korszerű, gépesített technológiával és legalább 80—100 hektáron. Ez bőven biztosítja majd a megyei szükségletet... Háromból egvet Megyei szükséglet megyei megtermelése. Ez a gondolat, ez az elképzelés mozgatja a felvásárlás, értékesítés vezetőit, felelőseit évek óta. Ez volna a legbiztonságosabb az ellátás zavartalanságát tekintve. — Sajnos mégis nehezen megy — halljuk az Igazgatótól, amint az egri hűtőház óriási csarnokait járjuk. — Itt van például a burgonya. Gyöngyösön a három szabadtól halmostárolóból — amely egyébként 30 vagon mennyiséget fogad be — még csupán egyet tudtunk megtölteni. É6 azt is megkezdtük máris Egerben kettőt töltöttek meg — méghozzá esőben a műszakiakból álló, 19 tagú szocialista brigád tagjainak társadalmi segítségével. Ez a brigád, Balázs Zoltán brigádja, még vasa map is dolgozott, hogy a nehezen betakarított burgonyát biztonságba helyezzék. Csakhogy a még ilyen példás erőfeszítések mellett nagy gondot jelent a burgonyaellátás, a téli, az „újig” szükséges mennyiség beszerzése. Ugyanis — éppen a megyei termelés elégtelensége miatt — a szomszédos Nóg- rádból szerződött a SZÖVTERMÉK az idén 250 vagonnyit, amelyből eddig mindössze 40 vagonnal érkezett, s legjobb esetben még 50 vagon várható... így aztán gyorsan más megyékhez kellett fordulni és az importkészlethez, amelyből — NDK-ból, Lengyelországból — már meg is érkeztek az első vagonok. Nétn rajtuk múlik — összesen 500 vagon az ellátatlan megyei lakosság szükséglete — mondja Patkó József — és ebből mindössze 100 vagon a megyei termés az idén. Éppen ezért nagy kár, hogy megfeneklett a társulásunk ügye is, g így jövőre sem lesz sokkal biztatóbb a helyzet. Egyelőre nem is tudjuk, hogy miként szerezzük be a szükséges mennyiséget, hiszen a külföldi partnerek, a lengyelek és az NDK-beliek i6 hasonló időjárási viszonyokkal küzdenek. mint mi. Járva a raktárakat, a hűtőházak termeit, a legmegnyugtatóbb a helyzet almából vöröshagymából, savanyúságból. Ezekből bőven van készlet és kiváló a minőség is. — Rajtunk nem múlik — mondják Gyöngyösön, Kál- ban, Hatvanban és Egerben a SZÖVTERMÉK dolgozói, vezetői. Ha jön a burgonya, a káposzta, a gyökér és a sárgarépa, még vasárnap Í6 fogadjuk ... Falud! Sándor Nwifw 0 is 1974. november 3., vasárnap
