Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
»VAAAM/WWWWV'AAA\WS/VW\AA/VSAAAAiWsAA^AAAAAft^AAAA/VVVWW ... hogy csak ügyek vannak: nincsenek kis ügyek, vagy nagyok. Csak ügyek A szerkesztőség folyosója jó nevelő hely arra, hogy megtanulja az ember, az ügy, ami megmosolyogtatóan csekélyke, ami jellegtelen és lényegtelen, mint a kovamoszat az igazi ügyek nagy óceánjában, a bánat és a szenvedés megfullasztó tengere az itt és a most panaszt tenni akarónak Emberek, levelek, sorsok, dolgok, ügyek, panaszok: egy- egy emberx életének egy-egy tragikus pillanata. Aki ilyen emberekkel és ilyen ügyekkel foglalkozik, annak kemény szívűnek kell lenni és magabiztosnak világunk igazságát illetően, nehogy azt higyje, vagy vé- gülis elhigyje: a világ gonosz, a miénk is az, mert lám csak két fajta ember van, akinek van, s akinek lesz panasza. Kis ügye. Vagy nagy. Nem akarom felsorolni a panaszokat, mert nevetségessé tenném a panaszkodót, akinek minden, csak nem nevetséges a panasza. Nem akarok eseteket sem elmondani, mert olyant szolgáltathatnék ki, aki már amúgyis kiszolgáltatott volt, vagy lett volna saját dolga sorsában. De voltaképpen, amiért e sorokat papírra vetem, az nem is azt szolgálja, hogy holmi rangsort állítsak fel panaszok és ügyek fontossága dolgában, hogy mint valami faluvégi szatócs, dekára mérjem és grammját csippentve lopjam meg az egyik ügy súlyát, hogy így jelentéktelenebbnek tűnjék, mint a másik. Amiért „tollat ragad” az újságíró: az ügy- és ember „kezelés”. Már ez a fogalom is rideg, hát, még amit takar: a valódi ridegség. A pillanatnyi, vagy a permanens részvétlenség az ügyök és az emberek iránt. Ha lehetne, dehát nem lehet, tompa lelkű embert nem lenne szabad olyan helyre állítani, ahol emberek ügyes bajos dolgait kellene és kell intézni. A panaszok jórésze ugyanis olyan, hogy valaki „végső kétségbeesésében” jön el a szerkesztőségbe, hogy ott rövid időn belül kiderüljön: valóban semmi az ügye. Egy szó, egy telefon, s az ügyfél, „hiába a sajtó” felkiáltással, boldog arccal távozik. Pedig, ha tudná, hogy nem a sajtó hatalma, hanem egy ügyintéző ügyetlensége, vagy türelmetlen elzárkózása adott lehetőséget ím, hogy a sajtónak bármiféle „hatalma” legyen. Nem érdektelen az sem, hogy hetek, hónapok óta húzódó ügyek, ha az újság szól, vagy ír, ha televízió forgat, napok, vagy órák alatt oldódnak meg az igazságnak megfelelően, évek óta egyhelyben toporgó tétovázást váltja fel a határozott és gyors döntés. Eddig nem lehetett? Miért? Mert olyan volt az ügy, olyan volt a panasz tárgya, hogy annak megoldása valóban hosszú időt vett volna igénybe? Kételkedni kell benne legalábbis, mert a cikk megjelenése, a téma képernyőre kerülése után szinte azonnal meglódulnak az ügyek a szerencsés végkifejlet felé. Hacsak a sajtó nem olyan raffinált, hogy megvárja, akkor szóljon, amikor az ügyek az újságírók közbeavatkozása nélkül is kedvezően elintéződnének. Már mondták ezt. Nem az ügyfelek, nem a hozzánk jövő panaszosok persze. A harmadik, s talán a legsötétebb amikor az érintett intézmény, vagy a vállalat nem azon fáradozik, hogy egy ember jogos panaszát orvosolja végre, ügyét a jog és az igazság egybeesése alapján megoldja, hanem hogy bebizonyítsa: nem történt semmi mulasztás. Nincs késedelem. Sőt panasz sem volt. Ha volt, akkor a panasz nem is volt jogos és ha jogos volt, akkor is az azóta beállott változások a panaszos és a panaszlott vállalat státuszában nem tehetik lehetővé, hogy... Levelek. Telefonok. Akták. Tiltakozások. Könnyek és könyörgések. Iktató, leíró, gyorsíró, gépíró, igazgató, jogász, újságíró, panaszos. Egész hadsereg, s már reges régen nem a panaszos és az ügye az érdekes, hanem az ügy: hogy kinek lesz igaza, a vállalatnak-e, vagy a televíziónak, az újságnak. Már presztízsről van szó és nem egy panaszról, már sokkal inkább társadalmi rangról, s nem az emberről, már a „még felsőbb” szervhez futkosnak, és minél nagyobb a csatazaj, annál kevésbé hallani a panaszt, minél nagyobb a porverés, annál kevésbé látni az embert. Mígnem eltűnik: a panasz is, a panaszos is. Eltűnik? Egy élő ember és egy jogos ügy? Megmarad mély sebként egy ember, és miatta egy kisebb, vagy nagyobb közösség lelkén. Persze: könnyű ítélni más dolgában. Nem hiszem, hogy jómagam soha nem léptem volna át valakinek görcsberándult árnyékát. De legalább szégyenlem magam miatta! #S*VS/W\AAAAAAAAAA/VSAAAA^AAA/^/W\AAAA/VWWVA/SA^S/\AA/WWVSA/V\AA* Ezt a falut eldugták. Akárhonnan közelít is felé az ember, meg nem látja, amíg az első ház elő nem bukik a dombhajlat mögül. Ügy a völgyben van az egész község, hogy minden utcája a hegynek szalad. Ami sík terület található, az szinte kettészeli a települést, mintegy követve a patak vonulatát. Sajátos hangulatot és jelleget kölcsönöz Ecsédnek ez a völgybezártság. ★ Nagyon sok az üzlet. A műút mellett egymás után következnek a boltok. Jellemző lehet egy településre, sok mindent elárul lakói életéről, anyagi helyzetéről, hogy mit vásárolnak. A vas- és műszaki áruk boltjában hárman-négyen állnak a pult innenső oldalán, a túlsón viszont csak Szilágyi Beneűek. A polcokon nagyon széles választék kínálja magát: a televíziótól kezdve az idomvasakig. Hogy mit vinnének? Főként az építkezéshez szükséges vasárut és komplett vizes szerelékeket. Ez az viszont, ami nagyon kevés akad. Az utóbbi időkben legalább huszonöt vevő kereste a vizes felszerelést, ami esetenként húsz-huszonötezer forint értéket tesz ki. Nem nehéz kiszámítani, mennyi bevételtől maradt el az üzlet, kesereg Szilágyi Benedek. ^ Porosodik itt régi típusú rádió- és tv-készülék, de a rádió még leárazva sem kell. — A havi tervemet ezért nem tudom teljesíteni — panaszolja az üzlet vezetője. — A lemaradás havonta ötvenezer forint' De ha jnin- dig megkapnám azt az árut, amit kérek, semmi gondom nem volna. De hát nem kapom. * — Megengedi? Mindent megtalált, amit vásárolni akart? A fiatal, bundás hölgy egy pillanatra csodálkozva néz, aztán megenyhül a tekintete, amikor megtudja, hogy a Népújság részére kérik a válaszát. A zöldségüzlet előtt állunk. — Igen. Jó az ellátás, mindig lehet kapni friss árut. Csupán a primőrök késnek. Igaz, az ecsédiek a kertben sok mindent megtermelnek, de mi nem idevalók vagyunk. — Hanem? — A Máraalji Szénbányák csőszerelő üzemének a dolgozója a férjem is, én is, megyünk arra, amerre a munka folyik. Egyébként pestiek vagyunk. Már hét éve járjuk az országot így. Szitnyay Gyuláné tehát csak ideiglenesen él Ecsé- den. Számára ez a község csak egy a sok közül. ★ Községi népkönyvtár. Hatalmas épület. Valamikor ez volt a tanácsháza. Az utca másik oldalán egy miniatűr kertecske, aprócska, fiatal gömbakácokkal az innenső szélén. Aztán a kócos és esőtől elázott fű, majd a kert egyik sarkában ott fe- ketedik a gyászkocsi. Nem messze mögötte egy nyitott fészer, ami hozzá támaszkodik egy régi, mállófélben levő gazdasági épületnek. Mintha csak támogatná az öreg falakat, hogy össze ne roggyanak. A könyvtár udvara lebetonozva. Egészen jó ifjúsági szórakozóhelyet lehetne itt csinálni, gondolom nagy hirtelen. Néhány asztal, tarka napernyőkkel árnyékolva, az épületben a könyvtár, mintha sugallná, miként kell itt viselkedni, az egyik helyiségből pedig működtetni lehetne a magnót is. Kamarajellegű előadásokra ideáli- sabb környezetet el sem le- ’ heitae képzelni. G. M0l*M ?£*£*€ * A könyvtár ajtaja zárva. Egy hirdetés a táblán: — A postahivatal 1971. augusztus 1-től vasár- és ünnepnapokon zárva lesz. A folyosóin elsárgult szőlőlevélek, a betontálca közepén egy elrozsdásodott fémhordó, az udvar sarkában pedig egy ketté huppant páncélszekrény. ★ — Én már az idei tervemet teljesítettem, de az év végéig még jócskán túlteljesítem — közli nem minden büszkeség nélkül a dicséretes tényt Hordós Dezsőné, aki a SZÖVTERMÉK zöldségüzletét vezeti. — Erre az évre 950 ezer forintos tervet kaptam, de lesz abból 1 200 000 forint is. — Hogyan csinálta ? — Nincs titka. Jó az áruellátás, mindig friss zöldségfélét kapok Hatvanból, jönnek hát a háziasszonyok szívesen vásárolni. Arrébb is áll egy bódé, ami zárva van. A felírás a cégtáblán: Ecsédi Egyetértés Tsz zöldség- és gyümölcs- elárusító helye. Nem lehet állítani, hogy a lelakatolt bolt valami nagy konkur- renciát jelentene. — Néha előfordul, hogy átmenetileg nincs valami. Így vagyok most a szemes terményekkel. Keresik, hiszen a betakarítás most sok gondot okozott, de hiába, nem küldenek. ★ — Miért' ilyen sáros Ecséd? A tanácselnök, Smid Dezső meghökken a kérdést hallgatva. Mintha bántani akarná valaki a községet. Aztán csak sorolja az okokat. í — Ben t vagyunk a völgyben. A víz mindent lehord a domboldalakból, nem győzzük az árkokat tisztítani. De az utakat javítani sem. Ha azt is megmondom, hogy a község útjainak túlnyomó többségén nincs semmiféle burkolat, még érthetőbbé válik minden. — Nem hallgatnak emiatt eleget a lakosságtól? — Ajaj, dehogynem. Min- ‘ dig ez a legfőbb téma. Ügy volt, hogy 900 ezer forintot használunk fel útépítésre; De ezt a keretet központilag összevonták. Hogy mennyit kapunk vissza és mikor, azt nem tudom megmondani. — Mit szólnak ehhez a fiatalok, akik itt építtetnek? — Ügy vannak, hogy az autót ősztől tavaszig ki sem tudják hozni a portáról, hacsak nem fagy le az út. Ezért is gondolkozunk azon, hogy az újtelepi részen, még a műút mellett kialakítunk egy garázssort. Lám, amíg lovak húzták a kocsit, nem volt ilyen gond. ★ Ruházati üzlet. Ez is a helyi fogyasztási szövetkezet boltja. Bent három eladó is sürgölődik a kedves vevők körül. — Csak a modern és a divatos dolgot keresik — halljuk Halama Károlyné- tól, az üzlet vezetőjétől. — Abból annyit tudnánk eb adni, hogy nem győznénk. De kell az idősebbekre is gondolnunk, akik viszont a hagyományos anyagokat és fazonokat viszik. Miután ezzel is, azzal is foglalkoznunk kell: cspő, divatáru, konfekció, panír és méteráru, a méret és a fazon eléggé korlátozott. — Érződik a búcsú? — Hogyne. De nemcsak a textilben, hanem a papíráruban is. Viszik a falra való mintás papírokat, a fehér csomagolópapírt és a stelázsipapírt is, a polcok szélére valót. — Honnan kapnak árut? — Vagy magunk megyünk kiválasztani Egerbe, Miskolcra, Budapestre, vagy csak megrendeljük. Egy hét alatt meg is érkezik, nem panaszkodhatunk. ★ Valóságos télikert a takarékszövetkezet belülről. A sok és szépen díszítő zöldnövény nagyon barátságossá, vonzóvá teszi, A pénz ridegsége itt nem érződik a levegőben. — Nagyon szeretem a virágokat — magyarázza a fiók vezetője, Dávid János- né. De hát itt mégis a pénz a fontosabb. Abból is ilyen bőven vannak ellátva? Már sorolja is, hogy a betétállomány 12 millió, hitelbe kiadtak négymilliót. Nagyon nagy betét nincs a szövetkezetben, a 250 ezer forint kiemelkedő és egyedi. — Az utóbbi két évben ugrott meg a hitel, mert építkeznek az ecsédiek. Most több mint száz családi ház építését támogatjuk a kartonjaink tanúsága szerint. A pénzforgalom felfrissülése jelzi azt is, hogy az ecsédiek jól érzik magukat. ★ „Hangulat” presszó. Csakugyan az. ízlésesen berendezve, egy belső teret is kialakítottak, ahol kis asztalkák várják a vendégeket. — Csak délutánonként ülnek be ide a fiatalok, és akkor egy üveg sör, a fia- talabbja pedig cola mellett beszélget, hallgatja a zenegép lemezeit. — Sütemény és kávé? — Most szezon van a süteményből — mondja jókedvűen Balázs László, a főnök. — összeszámoltam, ebben á hónapban 70 ezer forint jött össze süteményből. Ilyenkor nincs is lehetőségünk arra, hogy a pultra is tegyünk , süteményt. Kávé is elég sok elfogy, mert a községben csak nálunk lehet kapni. — Gebines? Mennyit dolgozik egy nap? — Gyöngyösről jártunk ki a feleségemmel, de ő most otthon van. Reggel hat óra körül jövök és legkorábban este nyolc után megyek vissza. De nagyon sokszor csak éjféltájt. — Gondolom, a számítását megtalálja. — Másként nem is lehetne ezt csinálni és bírni. Amíg beszélgettünk, egymásnak adták a kilincset a vendégek. Sört és pálinkát ittak, egy asszony feketét kért, egy férfi pedig tíz krémest kötött le a hét végére. ★ Nincs még vize Ecsédnek. Fúrtak itt már a földbe néhányszor és korábban, de nem sok sikerrel. Ha minden úgy sikerül, ahogy szeretnék, akkor jövő tavasszal megtalálják a vizet A szakemberek nagyon mondják. Aztán még néhány év, és a község minden portáját be lehet kötni a vezetékbe. De az új házak már úgy készülnek, hogy ne kelljen később falakat fúrni a csöveknek. Egyik-másikban még fürdőszoba is díszük. Ha a háziasszony nem sajnálja a fáradságot, akkor kint a tűzhelyen megmelegíti nagy fazékban a vizet, beönti a kacsba és „grófi módon” merítheti meg a testét a langyos vízben. Járda már minden utcában van az egyik oldalon. A másikra még nem tették le a betont, nehogy a vízvezeték miatt újra fel kelljen szedni. ★ A tsz-ben októberrel befejezték a szüretet. Nem ment könnyen, de nem voltak segítség híján sem, ahogy emlegette Tóth Péter, a tsz elnöke. Az utolsó hét végén az újpestiek jártak lent, két napon át kétszáz-kétszázötven személy szedte a fürtöket a tőkékről. — Egész szüret alatt a vörösmajori szakmunkás- képző intézet fiataljai jártak hozzánk. Naponta 180— 200—220 tanuló állt be a sorok közé. Nagyon derekasan végezték a munkát, minden dicséretet megérdemelnek. — És a vetés? — Az árpa már a földben van, a búzából is elvetettünk 160 hektárt, de még hátra- van hatszáz hektár. A talaj előkészítve várja a vetést, de egyik-másik részen szükség lesz még újra elmunkálni, annyira átázott a föld. Ahogy szokták mondani. ha ótvaras cigánygyerekek potyognak az égből, akkor is elvetjük a magot egy szemig. — Talán kényes kérdés: mi várható az év végével a közös gazdasá gban ? — Ügy érezzük, hogy az üzemi szinten az árbevételi tervünket teljesítjük. A szőlő ugyan nem adja azt, amit vártunk, de a gabonafélék gazdagabban űzettek. Ez is számít. Csak úgy „mellékesen” jegyezzük meg: a tsz-nek 8,5 millió forint biztonsági tartaléka van. ★ — Mostanában majd illik számot vetni azzal, hogy a legutóbbi pártkongresszus óta hová értünk el. Mit tudnak mondani az ecsédiek- nek? — Pironkodnunk nem kell — válaszolta Smid De- sző tanácselnök a kérdésre. — Ha csak azt mondom, hogy az óvodáiban újabb ötven helyet biztosítottunk, az iskolai napközi otthont is ötven férőhellyel bővítettük, létrehoztuk az idősek napközijét, amelyben naponta huszonötén pihenhetnek, ez sem akármi. De sorolhatom tovább: most nyitjuk meg az új helyén a községi népkönyvtárt. És itt van ez a komplexum, amelyben helyet kapott a tanácson kívül a posta és a takarékszövetkezet is. ★ Ecsédi Népi Együttes. Ismerten cseng a név? Nem csoda, jó hírük van szerte az országban. Az ecsédi búcsúk. — Ma már nincsenek ecsédi bicskások. A mai fiatalok nem verekszenek. De nincs már nova sem, ami annyi kárt okozott annak idején és oka volt sokszor a bicska villanásának is. Megszűnt a putrik sora is a falu végén. Az ecsédi cigánycsaládok egy része beköltözött a község belső részébe, a kint maradtak pedig újiávarázsolták a házaikat. Minden család a munkája után él, kéregető, házaló, batyuzó cigány egy sem akad. A változásokat, a jobbu- lásokat szinte nem is győztük feljegyezni. A víz és az út — ez is igaz, de csak idő kérdése az egész. És akkor már a dombok ölébe bújtatott falu nem lesz sáros töfobá É k l ) \ ä
