Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
Szegedi fíutatőli a podoliai barlangőriásbau Visszatért szovjetunióbeli barlangkutató expedíciós útjáról a négytagú magyar kutatócsoport, amelyet dr. Ja- kucs László, a Szegedi József Attila Tudományegyetem c31drajzprofesszora, az aggteleki Béke-barlang felfedező- j° vezetett. Elmondotta: a magyar födrajztudomány - lieg becsű lésén ek is tekinthe- ,'S, hogy meghívást kaptak Európa legnagyobb barlangjának további felkutatására, a podoliai. hátságon. Külön megtiszteltetés, hogy a közreműködésükkel újonnan feltárt, óriáskristályokkal borított barlangrészt most Szegedről nevezték el. A néhány éve felfedezett barlangóriásnak a feltárása közben meglehetősen nehéz feladatokat kellett megoldani. Már az odaérkezést nagy hóvihar akadályozta, a barlangba jutás pedig sportteljesítményszómba megy: ahhoz ugyanis, hogy bárki megpillanthassa a fekete, fehér, sárga, gyakran több mint fél méteres gipszkristályok-, kai borított barlangot, először 120 méter hosszú, szűk, csatornaszerű alagúton kell végigkúsznia, eközben felszerelését a lábára kötött vízhatlan zsákban vonszolja ' maga után. Ezután csak térképpel, illetve a már elhelyezett tízezernyi alumíniumjelzőtábla alapján lehet eligazodni az óriási kristálybarlang jelenleg még mindig ismeretlen méretű, pókhálószerű szövevényében. Az expedíció során a barlangnak már csaknem 110 kilométeres szakaszát térképezték fel. A kutatók becslése szerint a podoliai hátság több ezer négyzetkilométeres kiterjedésű. mintegy 30 méter vastag gipszrétege a világ legnagyobb barlangját rejti. sirtt kóstol gat óh* (Foto: Perl Márton) I I Az OíÖTÉRT előzetes kedvezményes vására karácsonyi Az OFOTÉRT az ajándékvásárlás megkönnyítésére és az ünnepi csúcsforgalom tehermentesítésére — az elmúlt évekhez hasonlóan — az idén is megrendezi előzetes karácsonyi kedvezményes ajándék-vásárát. A november 18-tól 30-ig tartó vásáron 15 millió forint értékű árut hoznák forgalomba, kedvezménnyel. A vásár idején ötféle — egyébként is olcsó, kezdőknek, és gyermekeknek való — fényképezőgépet, dia- és fimvetítőket, villanólámpát és japán mikroszkópot árusítanak 15—25 százalékkal olcsóbban. Ezenkívül 20 százalék kedvezményt adnak mindenféle szemüvegtokra. A vásáron az OFOTÉRT szaküzleteken kívül — amíg készletük tart — részt vesznek az áruházak, a megyei" iparcikk kiskereskedelmi vállalatok és az ÁFESZ-ek kijelölt boltjai is. (MTI) Hamu alatt parázs^ Hamu aiait parázs! Hizzel a hasonlattal igyekezett érzékeltetni Bényei Tamás osztályvezető azt az áldatlan állapotot, ami alig szű- nően jellemzi a hatvani 3- as számú általános iskola, illetve az ott dolgozó tantestület életét. Beszélt arról is, hogy az intézet falain túlgyűrűző jelenség többször beavatkozásra késztette a felettes szerveket, mivel az igazgató, a szak- szervezeti titkár és a párt- alapszervezet munkájának irányítója közötti nézetkülönbség, feszült viszony károsan hat az oktató-nevelő munkára. Csoportokra bontja az együttest, s a tanárokat egymással szembe állítja. Olykor nem hivatásuk betöltésére összpontosítanak, hanem támadnak, védekeznek, aszerint, hol helyezkedik el az illető. Amikor a városi tanács művelődési osztályának vezetője a parazsat, a lappangást emlegette, egyszersmind elismerte: az eddig alkalmazott módszerek nem szüntették meg a Mező Imre úton a veszélygócot. Végső kiút? Robbantás. Az épülő új iskola lehetővé teszi, hogy a nem higgadok elkerüljenek egymás közeléből. ★ Nézzük meg, indokolt-e a borúlátás, a remények teljes feladása? A sérelmek magja, lényege az iskolavezetés demokratizmusával függ össze. Mintha Sándor András igazgató nem venné figyelembe a különböző szervek választott vezetőinek véleményét ßgyes eljárásaiban, intézkedéseiben. Szocialista szerződést köt egy iskolát támogató üzemmel, anélkül, hogy a nevelők tudnák, milyen munka hárul rájuk. Mellőzi őket jutalmazásnál, besorolásnál, óraelosztásnál, éves munkatervének elkészítésénél. A városi tanács osztály - vezetője ismeri ezeket a vádakat. S amikor az iskolában három tanárnővel beszélgetésre ülünk össze, Nu- man Györgyné, a tantestület szakszervezeti titkára változatlanul kitart mellettük. Lovász Sándorné mérsékeltebb. Mert bár igazat ad Bényei Tamásnak a helyzet valóságos megítélésében, hangsúlyozza, hogy a tantestületben uralkodó hangulatért nem lehet egyedül az igazgatót felelőssé tenni. De a három vezető egymás iránti magatartására sem szűkíthető a kérdés. S egyáltalán használ-e az ügynek, ha most az újságon keresztül megyeszerte tudomást szereznek arról, ami a hatvani 3-as számú általános iskolában zajlik, kérdi meg szóváltásunk közepette. ★ Turóczi Attiláne pártcso- portbizalmiként kezdte. Az idén már az iskola alapszervezetének titkára. Sokat kell foglalkoznia a tanártársak, munkatársak gondjaival, de ott tartja kezét az egész iskolai élet „pulzusán”. Elítéli a tantestületen belüli pletykálózást, a korábban kialakult klikkszellemet, ami kölcsönös bizalmatlansághoz vezetett. Ám ugyanekkor érzi, látja a kibontakozás lehetőségét. Elmondja, a helyzet tisztázásában szerepe van a városi pártbizottságnak, amely már a kezdet kezdetén felfigyelt a tantestületen belüli egyenetlenségre, s többszöri tárgyalást, megbeszélést kezdeményezett a „háromszög” tagjaival. Legutóbb az új tanév kezdete előtt egyeztették a történteket. Firtatták: mi fáj, hol bújnak kétségek? Ekkor kristályosodott ki az -a nézet is. hogy bővíteni kell a kört. Tehát égető szükség az igazgató, a párt- és szak- szervezeti vezetők mellé felsorakoztatni az egész tantestületet, ame’ynék támogatása nélkül hiú remény az iskolai feladatok magasszintű ellátása, a ió munkahelyt közérzet egyértelmű kialakítása. Hogy megv ez leghamarabb? A súrlódási pontok kiküszöbölése, az egyéni érdekek háttérbe szorítása révén. Most e gondolat jegyében telnek az iskola hétköznapjai! + Természetesen nem maradhat ki ebből az oknvo- mozó, hasonló helyzetek felszámolását segítő írásból az igazgató szava sem. Miután a különféle nézetek, vélemények felvillóztak előtte. kicsit keserűen vallott tíz- esztendei munkálkodásának ismétlődő tapasztalatairól. Elvtelenül nem mentegette gyengéit, nem hallgatta él a kritikus helyzeteket, amelyekbe sokszor megkésett tanácsi utasítások sodorták. Ilyen volt, amikor egyik napról a másikra kellett kitüntetésre felterjesztenie valamelyik nevelőjét. De ezután rögtön vissza is kérdezett: Összeférhetet- len-e az olyan igazgató, amelyik tíz esztendő alatt talán három fegyelmi büntetést foganatosított? Vádol- ható-e elfogultsággal, midőn jutalmazásoknál az illetékes „háromszöget” tizenkettőre bővíti a tárgyilagos döntés érdekében? Kritizálhatja-e óraelosztásuk rendjét olyan kolléganő, aki maga is tagja volt az összeállító bizottságnak? Vagy tá- mögathat-e az iskolavezető munkajogi különbözőséget, amelyet a megyei ügyészség egyértelműen elítélt? Végül pedig: segítették-e az igazgatót mind a helyzet felmérésében, mind a gondok megszüntetésében azok, akik most leginkább bírálnak? Sándor András miértjei, kérdései egyben válaszok, önmagukban hordjak a feleletet. S tartalmazzák ösz- szegezésünket. ami tanulság, fontos lecke. Világossá teszi, hogy az iskola vezetés demokratizmusa nem oldható meg kívülről. S nem független a személyi adottságoktól, a tisztségviselők és legegyszerűbb munkások magatartási jegyeitől. De ez a demokratizmus feltételezi ugyanakkor az egyszemélyi vezető mély, pártos felelősségtudatát, s az olyasféle rugalmasságot, amivel si- mulékonvabb vaev erdesebb egyéniségek sorsát, érzékenységét. kiegyenlíti, felszabadítva bennük az alkotó közös cél felé húzó energiákat. Valljuk he, nehéz mindennek megfelelni. De a teljességről lemondani egyenlő a meghátrálással. S ennek jelét nem találtuk a Mező Imre utcai iskolában sem! Így a robbantás felesleges. Moldvay Győző Távlatok a históriában Beszélgetés dr Nagy Józseffel, a történettudományok kandidátusával MINDEN valamirevaló történetíró búvárkodása során az igazság felderítésére törekszik: adatok tömege, dokumentumok raja után kutat, s az egymásnak igen sokszor ellentmondó forrásmunkák, adalékok mérlegelésével próbál a múltról, ennek egy-egy mozzanatáról hiteles, útmutató összegzést adni a jelennek, okulásul, tanulságul. Ez így önmagában természetesnek tűnik, a műhelymunka azonban sokkalta bonyolultabb, s buktatók, zsákutcák, nehézségek regimentjét produkálja. Különösen akkor, ha valaki a legújabb kor históriájának írására vállalkozik, arról az időszakról óhajt képet adni, amelyben élünk, amelynek tanúi, aktív résztvevői vagyunk, s amely — gondoljunk csak az elmúlt harminc év nagyszerű fordulataira, sikereire, a nem mindennapi tévedéseire — egy új rend születésének, te- rebélyesedésének korszaka volt. Dr. Nagy József, a történettudományok kandidátusa, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettese, tanszékvezető tanár erre vállalkozott még huszonhárom évvel ezelőtt, s azóta is hű maradt egykori elhatározásához. Munkásságának eredményességét tanulmányok sora fémjelzi. Ezek összegezéseként 197(1OHü IMS, november 13», vasarnap ben jelent meg A szocializmus építése Heves megyében című könyve, amely hű, hiteles tükörképe szűkebb pátriánk gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődésének, rangos terméke egy korántsem könnyű műhelymunkának, amely 1951-ben kezdődött, amikor a főiskolát végzett magyar—történelem szakos tanár hozzáfogott első tanulmánya anyaggyűjtéséhez. Természetesen akkor is korához szólt, koráról, bízva abban, hogy a történelem valóban az élet tanítómestere lehet. — Akkoriban kevesen vállalkoztak erre a feladatra, hiszen egyszerűbb volt a korai, a kései középkor, a kapitalizmus részkérdéseivel foglalkozni, mint a jelen lényegét fürkészni. Miért választotta mégis a nehezebb feladatot? — Debrecen szülötte vagyok, s ifjú fejjel is részese voltam a felszabadulás előtti és utáni időszaknak. Láttam, éreztem az újat akarók törekvéseit, az ellentábor reakcióit, s minden teremtéssel velejáró hibák, tévedések sorát. Ügy éreztem: történész számára nem lehet szebb megbízatás, mint eligazodni az egymással ellentétes összetevők dzsungelében, 8 a tényék zűrzavarából felszínre hozni, tanú- és tanulságként felmutatni a lényeget. Ma jó érzéssel vallhatom, hogy nem bántam meg, nem csalódtam. — Ebben nem is kétkedem, mégis ismét a nehézségeket idézem. Első nagyobb lélegzetű tanulmánya, amely a megye történetének 1944. november 30-tól, a két munkáspárt egyesüléséig terjedő időszakát dolgozza fel. 1955- ben jelent meg. Akkoriban ildomosabb, látványosabb, s kényelmesebb volt a munkásmozgalom históriájával, a Tanácsköztársaság dicsőséges 133 napjával foglalkozni, vagy épp elmerülni régmúlt évszázadok eseményeiben. S az is tény, hogy a szemtanúk véleménye, visz- szaemlékezése, s a dokumentumok tanúbizonysága egymásnak feleselt, veszélyeztetve minden igaz munka legfőbb erényét, a hitelességet. Hogyan birkózott meg ezekkel a buktatókkal, s azokkal a mindenki által ismert tilalmakkal, amelyek megzsibbasztották a történetírást? MINDIG IS ÉREZTEM hovatartozásomat, s olyan munkát akartam produkálni, amely a napi politikai életben is felhasználható, jelzi a legfontosabb összefüggéseket, Tévedés -ne essék, korántsem brossúrát. nem hevenyészett, nem tiszavirág életre szánt írást. Kétségtelen, a szemtanúk, a cselekvő résztvevők tájékoztatására nem bízhattam magam, hiszen az emberi hiúság és érdemkeresés olykor nagyon is torzítja a valódi tényeket. Ezért alapoztam a levéltári anyagra, saját élményeimre; a szó nemes értelmében vett pártosságra, s így próbáltam keresni a lényeghez vezető utat, vállalva a jószándékú tévedés édiumát is. Egyébként a dokumentumok — különösképp ebből az időszakból — egyáltalán nem száraz, hivatalos ízű jegyzőkönyvek, mert a mondatok mögött ott izzanak az összecsapó indulatok, s nem sok fantázia kell áhhoz, hogy megsejtsük, sőt, érezzük a stílus által takart szenvedélyeket. A mérlegelés bonyolult, nem könnyű, de a legizgalmasabb, legszebb feladat. — Történészek körében örök téma a távlat kérdése, s igen sokan, mondhatni a többség amellett kardoskodik, hogy csak harmincnegyven év múltán lehet hiteles, időtálló, tévedésekkel nem tarkított munkát, krónikát produkálni. Mi erről a véleménye a legújabb kori történet búvárának? — Ebben az érvelésben van igazság, én mégsem értek egyet vele, s álláspontom igazolására hadd idézzek saját élményeimből. Említettem már, hogy a jelen ösz- szegzésére is szükség van, s erre is vállalkozni kell a kommunista pártosságot valló historikusoknak. Kell, mert ezek az alkotások útmutatást adnak, s egy kissé az iránytű szerepét is betöltik, segítenek látni, láttatni. Ez nemes értelemben vett kötelesség, nemcsak a jelennel, hanem a jövővel szemben is, ezért megéri vállalni a nehézségeket, mert ezek bizony adódnak. Amikor könyvem anyagát gyűjtöttem már szemtanúkkal, a helyi politikai, társadalmi, gazdasági élet egykori vezetőivel, harcosaival is beszélgettem, még akkor is, ha akadtak húzódozók, elzárkó- zók, s olyanok is, akik egyéni érdektől vezérelve színezték, formálták, torzították visszaemlékezéseiket. Egy viszont tény: időben távolodva a főbb motívumuk, a fejlődés lényeges összetevői, a társadalmi formálódás komponensei sokkal világosabban kirajzolódnak mind a visszaemlékezésekből, mind a dokumentumokból. — A negyedszázados. a harmincéves távlat azonban újabb nehézségeket is jelent. A levéltárakban iszonyatos mennyiségű anyag halmozódott fel, s ez a folyamat egyre inkább gyorsul, olyannyira, hogy az irdatlan mennyiségben majd- hogy elvész a kutató. Hol van Ariadné fonala, amelyik kivezet a labirintusból? — Nem hiányzik, mert ezt jelenti a statisztika, a KSH rendszeres évkönyveinek, kiadványainak sora. Ezek korábban is útmutatót jelentettek, ma viszont nélkülözhetetlenek, mert igaz adatokat, tényeket rögzítenek, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatása minden üzemnek, termelőszövetkezetnek, intézménynek kötelessége, s az esetleges félrevezető információkért komoly felelősségrevonás jár. —■ A történettudomány szerencsére régen kilendült az 1956. előtti mélypontról, s évről évre egyre rangosabb eredményeket produkál. Mégis akadnak megrögzött szkeptikusok, akik konokul hivatkoznak épp a viszonylag rövid távlat miatt az objektivitás hiányára, s megkérdőjelezik az összegzések hitelességét... — MÉLYSÉGESEN TÉVEDNEK, mert sosem dolgoztak olyan kedvező körülmények között a történészek, mint az elmúlt tíz-tizenöi évben, s ma. Ebben az egészséges légkörben kibontakozhatnak a jobbító, a közhasznú ambíciók, s nem hiányzik a tartalmas vita lehelő sége sem. Megint 6aját pél dámra hivatkozom: könyvem megírásához igen jelentős segítséget kaptam a megye párt- és állami szerveitől. Öncenzúra? Van, kell is legyen, hiszen lényegében nem mas, mint a pártos történész önkontrollja, az a törekvés, hogy a lényeges összefüggéseket jelezze, a ma és a jövő okulására, javára.. „ Pécsi Istvás* k 1 1. 4
