Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
A jövő útja a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben Szerelik a I horez Külfejtéc új szalaahídiát írta: dr. Csizmadia Ernő, az MSZMP KB Gazdaságpo itikai Osztályának helyettes vezetője Termelőszövetkezeteink túlnyomó többsége közepes és jó adottságok között gazdálkodik, s termelésük gyors ütemben, kielégítően fejlődik. A közös gazdaságok csaknem egyharmada azonban rossz termőképességű, kedvezőtlen domborzatú földeken működik, ahol esetenként még a munkaerő is több annál, mint amennyi ezekből a földekből átlagos színvonalon meg tudna élni. Helyenként a hozzá nem értő vezetés, a munkaképes korú dolgozók vagy éppen a szakmunkaerő hiánya nehezíti a helyzetet. Zalában, Somogybán, Nógrádban, Borsodban és Szabolcsban a termelőszövetkezetek túlnyomó többsége kedvezőtlen adottságú és elég jelentős az ilyen gazdaságok száma Hajdú, Csongrád, Bács-Kiskun. Pest, Veszprém és Vas megyében is. A párt vezető szervei még a nyáron foglalkoztak a kedvezőtlen adottságú termelő- szövetkezetek helyzetével és állást foglaltak a tennivalókról. A kormány most intézkedéseket dolgozott ki, amelyek alapján megindulhat a programkészítő munka az érintett megyékben és termelőszövetkezetekben. A munka fő irányai Az első és leglényegesebb tennivaló az adottságok és a kialakult helyzet reális, teljes körű felmérése. Mivel ez megyénként, sőt, megyéken belül tájkörzetenként is eltérő, ezért a helyi szervekre hárul a fejlesztés konkrét dijainak és ütemezésének a kialakítása. A központi szervek és intézmények minden tőlük telhető segítséget meg- üiiak ehhez, amit a.megyék b ^onyára igényelni is fognak. A központi döntések alapján a munka fő irányai máris kijelölhetők. Ilyen mindenekelőtt az, hogy népgazdaságunkban az elkövetkező években nemcsak több, hanem hatékonyabban előállított élelmiszerre, mezőgazdasági eredetű nyersanyagra van szükség. Az élet által támasztott új követelmény tehát a szövetkezeti gazdálkodással szemben is — és ez egyaránt érvényes a kedvezőtlen adottságú nagyüzemekre — a többtermeléssel egyidőben a gazdaságosság fokozása. A kiegyensúlyozott élelmiszertermelés és -ellátás pedig megfelelő alapot ad ahhoz, hogy a gazdaságtalan termelést a mező- gazdaságban is fokozatosan v issza?,zorítsuk. A hely> adottságokat jól hasznosítva Korábban — a termeié® alacsonyabb színvonalán — elkerülhetetlen volt, hogy a helyi ellátás számára a kedvezőtlen adottságú vidékeken is lehetőleg minden alapvető élelmiszert megtermeljenek, sőt, ezekből még a központi árualapokhoz is hozzájáruljanak. Ebben az időben a mezőgazdasági termelésben is a mennyiségi követelmény volt az első, de hogy ez mibe kerül, csak másodlagos szempont lehetett. Ez a kedvezőtlen adottságú vidékeken a termelés szétaprózódásához és egyúttal kisebb hozamot adó, gazdaságtalan termeléshez vezetett. Fejlődésünk mai szintjén már változtathatunk ezen. Célul tűzhetjük ki, hogy minden nagyüzemben olyan élelmiszereket termeljenek, amelyek ott termelékenyen, gazdaságosan előál- líthatók. Mindebből világosan kirajzolódik a kedvezőtlen adottságú vidékek élelmiszer- termelésének fejlesztési iránya: az adottságnak nem megfelelő, gazdaságtalan termelés fokozatos felváltása a helyi adottságokat jól hasznosító, a helyi erőforrásokat minél jobban kiaknázó, gazdaságos élelmiszer-termeléssel. Az előállításra megfelelő termékek választéka természetesen változó lesz: az egyik vidéken a juh és a húsmarha, máshol valamilyen gyümölcs vagy zöldségféle, de lesz olyan hely is, ahol csak a legelősítés, erdősítés segít. Az is egészen világos, hogy a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek gazdaságos termelésének kialakítását nem mindenáron, hanem csakis a népgazdaság erőforrásaival a jobb adottságú, nagyüzem fejlesztésével ósszehaug ■ lan lehet megvalósítani. így kerülhető el, hegy valamely élelmiszerből tartós hiány keletkezzék és az is, hogy a kedvezőtlen adottságú vidékek fejlesztésére indokolatlanul lekössük -a népgazdaság egyébként sem bőséges forrásait. Komplex fejlesztési programokat Pártunk politikájának határozott törekvése, hogy nem valamiféle szociális segélyezés útján, hanem a gazdálkodás rendbetételével, a lehetőségeken alapuló fejlesztésével mozdítsa ki mai állapotukból a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeteket. A fő cél tehát a gazdaságos termelés kialakítása, amelynek bázisán a személyi jövedelmek is arányosan emelkedhetnek, javulhat az ott dolgozók életszínvonala. Ennek megfelelően a központi intézkedésekben a termelés fejlesztéséhez kötődő feltételek, a helyi szervek munkájában pedig a termelési koncepciók, programok kidolgozása és megvalósítása kerül előtérbe. Korábban nem egy megyében készültek már fejlesztési programok a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyzetének megváltoztatására. Ezek megvalósításával születtek eredmények, gyökeres változás azonban kevés helyen következett be. Ennek több oka is volt. A korábbi programok egyik legszembetűnőbb fogyatékossága a komplexitás hiánya volt. A legtöbb fejlesztési elgondolás elszigetelten, egy-egy gazdaság helyzetéből, adottságából és lehetőségéből indult, ki. A tervezők rendszerint egyenként egy-egy termelőszövetkezet "keretei között maradva igyekeztek megoldást keresni, ahelyett, hogy nagyobb körzetek adottságaiból, lehetőségeiből kiindulva, nagyobb összefüggő területek — egész tájkörzetek — átfogó (mező- gazdaságot, ipart, kereskedelmet, szolgáltatást. infrastruktúrát egyaránt felölelő) fejlesztésébe illesztették volna az elgondolásokat. Részben a komplexitás hiányával magyarázható a korábbi tervek nagy beruházásigénye is, amely gyakran irreális volt. Mindebből le kell vonnunk a tanulságokat. A helyi adottságokkal és népgazdasági forrásokkal reálisan számoló, egy-egy tájkörzet átfogó fejlesztésébe jól illeszkedő komplex fejlesztési koncepciók és programok készüljenek, mégpedig olyan ütemezésben, ahogy azok az ötödik ötéves tervben, és azt követően megvalósíthatók legyenek. E programok mezőgazdasági termelést érintő részében az érdekelt gazdaságok termelésfejlesztésének irányát és annak feltételeit a nem mezőgazdasági tevékenységgel összefüggő részében pedig a kapcsolódó fejlesztési, foglalkoztatási feladatokat tartalmazzák. A megyei szervek által kidolgozott komplex fejlesztési programok képezik az üzemfejlesztési tervek alapját, amelyek elkészítése az üzemi vezetők feladata. Ezek jelöljék ki részletesen a termelésfejlesztési célokat és üzemi tennivalókat. Az üzemfejlesztési tervekkel szemben támasztott alapkövetelmény, hogy azok a termelés gazdaságos megszervezésére egyértelmű és végrehajtható feladattervet adjanak. Állami támogatással és öntevékenységgel A kedvezőtlen adottságú nagyüzemek fejlesztését szolgáló gazdasági ösztönzők az ötödik ötéves terv szabályozó rendszerének szerves részeként, csak a következő esztendőben kerülnek részletes kimunkálásra. Az elvek azonban már kialakultak, ezért a komplex helyi programok és üzemfejlesztési tervek kialakításában azokra már építeni lehet. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek továbbra is megkülönböztetett állami támogatásban részesülnek, amelynek fő formái a rosszabb adottságok miatti nagyobb költségeket ellensúlyozó árkiegészítés és a gazdaságos termelés kialakítását segítő fejlesztési hozzájárulás. Átmenetileg fennmarad a jövedelemkiegészítő állami támogatás is, ennek szerepe azonban fokozatosan csökken. A szociálpolitikai célú támogatás helyébe fokozatosan a termelés fejlesztését szolgáló támogatás lép. Mindezt kiegészítik azok az adó és egyéb fejlesztési célú kedvezmények is, amelyek egy része az eddigi gyakorlatból jól ismert. A jó hagyományokat és tapasztalatokat felhasználva célszerű felkarolni az olyan kezdeményezéseket, amelyek eredményeként egy-egy „erős” gazdaság rendszeresen segíti a „gyengébbet”. Érdemes fokozottabban támogatni az olyan kooperációkat is, amelyekben az arra al- Kalmas nagyüzemek — az iparszerű termelési rendszerekhez hasonlóan — gazdasági alapon és szervezetten, egy-egy tevékenységi körben összefogják az adott körzet közös gazdaságait. A termelési és gazdasági célok jobb megvalósítása érdekében célszerű elősegíteni a gazdaságok egyesülését is, betartva a törvényes előírásokat, elkerülve a formális és öncélú összevonásokat. — Ilyenre még az öregek sem emlékeznek, hogy egy évben két nagy árhullám vonuljon le a Tiszán, mint az idén — mondja Tóth Mihály, a poroszlói November 7. Termelőszövetkezet elnöke. A határból érkezett visz- sza a közös gazdaság központjába. Máris telefonál, intézkedik, mert a gyorsaság most mindennél fontosabb. íróasztalán feljegyzések sokasága, számok a betakarítás eredményeiről. — Már könnyebb napokat élünk, mint korábban — említi. — Október 5-e óta szinte megállás nélkül éjjel-nappal dolgozunk. — Mennyire haladtak a munkákkal? Elégedett mosoly fut végig arcán. — Befejeztük az őszi vetést, a cukorrépa és a kukorica betakarítását. Igaz, a tavalyihoz képest két héttel később végeztünk ezekkel, de a mostani időjárási viszonyok között ennek is nagyon örülünk. — Hogyan szervezték meg a vetést? — Előrelátóan, mert itt a Tisza mentén mindennel számolnunk kell A hetvenes árvíz tapasztalataiból okultunk. Azóta mindent úgy szervezünk, hogy az biztonságos legyen. Az idén sem vártuk meg a szakkönyvekben és folyóiratokban leírt optimumot, amely a búza vetését október 5. és 25. közötti időszakra korlátozza. Két héttel előbb, már szeptember 25-én hozzáláttunk a vetéshez. Erre azért is szükség volt, mert A nyugati bányamező nyitásához készítik elő a Vison- tai Thorez Külfejtéses Bányaüzemben az új szalagpályát. A 120 centiméter széles szalagpályának az erőműhöz vezető út felett 62 méteres hidat építenek a Petőfíbá- nyai Gépüzem munkásai. Egyed József brigádja november 3-án kezdett a munkához; készen szállították a tartószerkezeteket a gépüzemből, s a helyszínen darukkal emelik a helyére. Gyors munkatempóban, a jövő hét végére készítik el a szalaghidat. Képünkön: a tartópillérekre helyezik a szalaghíd első elemét. (Foto: Puskás Anikó.) A halak „elúsztak" — a házak megmaradtak... Megtérül-e a kápolnai szövetkezet kára? Néhány hete, hogy az árvízveszély elmúlt megyénkben is. Sőt lapunkban már arról is beszámoltunk, hogy a kárt szenvedett üzemekben, gazdaságokban és intézményekben megkezdték a keletkezett károk felmérését. Sajnos a kápolnai termelő- szövetkezetben is van mit felmérni, s ezt a szövetkezet vezetői már meg is tették, de kissé tanácstalanul állnak a kialakult helyzetben. Itt ugyanis olyan kár keletkezett, amely ha nem keletkezik, másütt, a Tama alsóbb folyású partvidékén — főleg a komoly veszélyben levő Tarnazsadányban és Nagyfügeden — már szinte felbecsülhetetlen károk keletkeztek volna... Nos, hogyan is van ez az égész? — Nem másról van szó: Kápolnán a termelőszövetkezet ez évben létesített Tárná menti halastavaiban felfogtak a nagy árhullámból 600 ezer köbmétert...! — Óriási víztömeg, amely ha itt nem kerül a tavakba, soksok pusztítást okozott volna az említett községek lakóépületeiben és egyéb értékeiben. Az történt ugyanis, hogy a kápolnai közös gazdaság a szépen meghizlalt, felnevelt halait éppen az árvíz előtti napokban akarta lehalásztat- ni. A vizet le is engedték, s alig fél méter volt a két tóban a vízállás, s a várt halászoknál előbb jött az ár. „Ne engedjük át a tavakba” — vélekedtek néhányan, de a szövetkezet elnöke azonnal kiadta a parancsot: „Beengedni a vizet mindenütt, ahol csak lehet! Fontosabb a házak, az alsóbb fekvésű települések védelme, mint a hátaké ...!” És itt álljunk meg egy szóra: most már világosan látjuk — s így vélekednek a vízügyi szakemberek is — ez o gyors felismerés, döntés és cselekedet az egyedüli, amelyet tenni kellett az adott pillanatban. Igaz, a halak ■— s vele a közös gazdaság közel fél milliós értéke — elúszott. Az ár valósággal „kimosta” a szép, kövér halakat a két tóból. De Tarnazsadányban egyetlen ház sem sérült meg. mindenki úgy találta a portáját, ahogy a kiköltözéskor hagyta, — s ez nem kis miértékben a kápolnaiak gyors elhatározásán és tettein múlott ... A tórendszer gyorsan bebizonyította — ahogy létesítésekor lapunkban is megírtuk még tavasszal —. hogy nemcsak öntözésre és haltenyésztésre, hanem árvízi mentesítésre is alkalmas. Most a közös gazdaság vezetői mégis nehéz helyzetben vannak, mert ezt a kárt nehéz az érvényes „rubrikákba” beszorítani. Az illetékes szervek és hatóságok bizonyára találnak megfelelő megoldást, s megtérül a szövetkezet kára; az a kár, amely a tíz és százszoros károk keletkezését előzte meg,,. (faludi) Poroszló példája... földjeink negyven százaléka szikes és sok a belvizes terület is. Ez pedig ha megázik, már egyáltalán nem lehet rámenni. Persze azért szerencsénk is volt, mert amikor teljesen elesősödött az időjárás, a szikes táblákon már mindenütt elvetettük a búzát. Ha ezt nem végezzük el Idejében, bizony csak tavasszal lehetett volna vetni, amikor a föld megpirkad. — A vetésnél átcsoportosították a területeket? — Nem is keveset. Persze, megérte, mert ahogy az eső elállt, nyomban folytattuk a munkát. Tizenkét gép folyamatosan éjjel, nappal munkában volt. Dolgoztak a 24 soros és a 32 soros vetőgépeink is. Igaz, egymáshoz kapcsolt traktorok húzták őket, de másként nem haladtak volna a felázott földeken. November 6-án este mégis 1160 hektáron földbe került a jövő évi kenyémekvaló. Akkor elhatároztuk, hogy száz hektárral megnöveljük a vetésterületet. Ezzel az elsők között csatlakoztunk a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság szocialista brigádjainak felhívásához, hogy vessünk több búzát. Erre szükség van, mert így jövőre több termést arathatunk és többet is értékesíthetünk. —. Volt-e kiesés a cukorrépa és a kukorica betakarításánál? — Egyetlen óra sem. Ez sokaknak hihetetlennek is tűnt. Szövetkezetünk belépett a nádudvari rendszerbe és ez a kapcsolat az idén nagyon beváltotta a hozá fűzött reményeket. A gépek közül a két amerikfti gyártmányú John Deere kombájn a legnagyobb esőben is folyamatosan vágta a kukoricát Két DT—75-ös és egy lánctalpas traktor húzta a kukoricával megpakolt pótkocsikat a kombájnoktól a dűlőútig. Onnan pedig már könnyebb volt a szállítás. — Mennyi az átlag kukoricából? — Hektáranként ötvenkét mázsát takarítottunk be, amire még nem volt példa Poroszlón. Nem volt gondunk a vizes kukorica szárításával sem, mert folyamatosan működött a bábolnai szárítónk és az utolsó cső is szárazán hagyta el a berendezést. — A cukorrépaszedés viszont már nehezebb volt. Bár a termés felét még az esőzés előtt felszedtük. A nagyobb probléma akkor jelentkezett, amikor a répaföldek egy része víz alá került. A munkát csak akkor folytathattuk, amikor lekerült a víz a táblákról. A szállításban nem volt különösebb fennakadás. Eddig 510 vagon répát vittünk a Mátravidéki Cukorgyárakba amit tovább folyta tun’ mert összesen 630 va°on ■ pára szerződtünk a vállaltai. — Kik voltak a l°ga\i vabbak a munkában? — Külső segítséget nem kaptunk. A szövetkezet tagsága és a fiatal szakembergárda viszont hivatása magaslatán állt. Október 5. óta szabad szombatot és vasárnapot is feláldozva, szinte megállás nélkül dolgozott itt vezető és tsz-tag egyaránt. Éj jel-nappal tíz erőgép járt a földeken, amelyeket műszakonként mások vezettek. Dolgozott szövetkezetünk 12 szocialista brigádja és szeretném kiemelni a fiatal traktorosokat, akik főleg éjszaka kapcsolódtak be a vetésbe és a szállításokba. Kétségtelen, nagy áldozatot vállaltak, de meg is lett az eredménye a szervezettségnek. — Mi van még hátra? — Már csak az őszi mélyszántás, de ezzel is hamarosan végzünk. Traktorosaink továbbra is vállalták az éjszakai műszakot. A fizetésüket öt százalékkal felemeltük. Ezenkívül a további ösztönzésre célprémiumot írtunk ki. Ha a tízórás műszakban három hektárt szántanak fel, akkor 12 forintot, ha négy hektárt, 14 forintot, ha pedig hat hektárt, akkor 16 forint prémiumot kapnak. Valameny- nyien, akik ebben részt vesznek, meg is érdemlik ezt, hiszen hősies munkát végeznek, hogy tavasszal ismét vethessünk. Mentusz Károly Nwüísm Q 1974. november 17.« vasárnap » á i 1 i
