Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
Hépi ellenőrök vizsgálták Hová megy Járási véradó konferencia Havesen (Tudósítónktól): A hevesi járásban első ízben került sor a nagyközségi tanács tanácstermében a Heves megyei Tanács Kórháza vérellátó osztálya, valamint a Magyar Vöröskereszt hevesi járasd szervezete által megrendezett járási véradó konferenciára, ezzel, is elismerve a már hosszú időn keresztül rendszeresen vért adók áldozatos munkáját. Réti Jánosnak, a járási Vöröskereszt szervezet titkárának megnyitója után Gere István, a Vöröskereszt Heves megyei titkára tájékoztatta az egybegyűlteket a megyei véradó mozgalom eredményeiről. Többek között elmondotta, hogy az egyes donorokon keresztül kulcsszerepet töltenek be a hevesi járás önkéntes véradói, akik készek bármikor segítséget nyújtani a bajba jutott társaikon. További feladatunk — mondotta az előadó — hogy az itt jelenlevők példamutatásával még többeket megnyerjünk a véradó mozgalomnak, az emberi gyógyászat felbecsülhetetlen alapanyagának, a vérnek a biztosítására. Ezután Kovács József, a járási pártbizottság osztályvezetője a járás társadalmi és tömegszervezeteinek, nevében köszöntötte a többszörös véradókat, megköszönte edd'gi áldozatvállalásukat, majd dr. Molnár Miklós, a megyei kórház vérellátó osztályának vezető főorvosa átadta a kitüntetéseket, meynek során ketten arany, ötvenhatan bronz, öten kiváló véradó szervező kitüntetésben részesültek. Cseh Bea a gépkocsi? Tíz ipari vállalatnál, köt állami gazdaságban, nyolc ipari. mezőgazdasági, fogyasztási szövetkezetnél és három intézménynél ellenőrizték a közelmúltban megyénk népi ellenőrei a személygépkocsik leadását szabályozó kormányrendelet végrehajtását, a gépkocsik használatát, az üzemeltetés költségeit, valamint a bizonylati fegyelmet. Mint a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság által megtárgyalt és elfogadott jelentés többek között hangsúlyozza: a vizsgált vállalatok, szövetkezetek, intézmények időben és szabályosan tettek eleget a személygépkocsik csökkentésére és átcsoportosítására hozott országos érvényű döntéseknek. A szóban forgó 20 gazdasa- gi egység és három intézmény összességében 48 személygépkocsival lett „szegényebb”. Igaz, hogy nem sokáig, mert 1974 első negyedévére — a szolgáltató, s a munkásszállító kocsik számának növelésével — csaknem akkora lett az említett vállalatok gépkocsiparkja, mint korábban volt. Igen sok bizonyítható szabálytalansággal, visszaéléssel és pazarlással találkoztak ugyanakkor a népi ellenőrök az üzemi „státuszú” személy- gépkocsik jogos használatával kapcsolatban. Az Észak-magyarországi Vízügyi és Közműépítő Vállalatnál sokáig városi személyszállításra használták a „szolgáltató jellegű” gépkocsit. Elsősorban a termelőszövetkezetekben vált szokássá, hogy a személygépkocsik üzemeltetése fölött kizárólagos jogot élvez az elnök és főmezőgazdász. Ugyancsak a mezőgazdasági szövetkezetekben lett divat az is, hogy a „szolgáltató jellegű” üzemi személy- gépkocsikkal a szövetkezetek műszaki és adminisztratív dolgozói utazgatnak. S hová? Merre? Mikor? Kivel? Meddig? A kérdésekre a vizsgálatokban részvevő szakavatott népi ellenőrök is meglehetősen nehezen kaptak választ, mert a legtöbb menetlevélből a legjobb esetben is csak következtetni lehet a gyanús kocsikázás céljára, útirányára, a kocsikázókra és a megtett kilométerekre is. A Füzesabony és Vidéke ÁFESZ-nál például 1974. február 25-ig még utólag sem írták rá a menetlevelekre az útirányt, az utazás célját, egyik-másikból még az sem derül ki — ezt bizonyítja többek között a 386 479. számú menetlevél —, hogy ki engedélyezte az utat, és kik ültek az autóban. Holott Orosháza nem éppen egy ugrásnyira van Füzesabonytól. Igaz, hogy nem is 465 kilométerre, ahogyan a menetlevélen feltüntették. De van más útja-mődja, módszere is a szabálytalan „furikázásnak”. Az Egri csillagok Termelőszövetkezet egyik személygépkocsijának kilométermérő órája például több mint hét hónapon keresztül nem „ketyegett”, a másik személygépkocsivezető pedig csak a reggeli indulás és az esti érkezés adatait „könyvelte el” a menetlevélen. / Általánosítható tapasztalatként jegyezték fel továbbá azt is a népi ellenőrök, hogy a távolságmutató térképek adatai sem egyeznek a menetleveleken feltüntetett távolságokkal. A hatóságokon kívül jóformán senki sem ellenőrzi a menetleveleket, a „gépkocsikázás’’ szükségességét, így aztán fut-fut a gépkocsi akkor, s annyit, oda, ahová az illetékes főnökök éppen jónak találják. Hasonlóan laza a gépkocsik gazdaságos üzemeltetésének az ellenőrzése is. A tankolás idejét és a felvett üzemanyag mennyiséget ritkán tüntetik fel az okmányokon, a vizsgált egységek többségében nincs kellő szakmai képzettséggel rendelkező gépjármű ügyintéző, a „pilótákon” kívül jóformán senki sem figyeli, hogy mennyit „eszik” a járgány. Pedig a folyékony üzemanyag ma már hazánkban sem olcsó, vállalati, népgazdasági érdek lenne az ésszerű takarékosság is. A sok kicsi is sokra megy ugyanis. Mindenképpen szükség van tehát feszesebb bizonylati fegyelem, s a hatékonyabb ellenőrzés megteremtésére. Annál is inkább( mert a költségeket korántsem csak azoknak kell előteremteniük, akik vállalati gépkocsin utazgatnak. Különösen, ha nem is vállalati ügyekben... A legtöbb szabálytalansággal a termelőszövetkezetekben, s az ÁFÉSZ-eknél találkoztak a népi ellenőrök. Ehhez bizonyára hozzájárult az is, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek felügyeleti szervei a mai napig sem adtak ki utasításokat a gépkocsik használatát szabályzó kormányrendelet végrehajtásával kapcsolatban, és nem készült belső intézkedési terv sem a kocsik szabályos és gazdaságos üzemeltetésére sem. Amikor a kormányhatározatot követően megjelentek az utcákon a „helyszínelő”, „ellenőrző”, „diszpécser”, meg ki tudja még milyen feliratú személygépkocsik, a járókelők gyakran tettek kétértelmű megjegyzéseket a kocsikra, az utasaikra. Mint a népi ellenőri vizsgálatból most kiderült: nem is alaptalanul. Természetesen: tisztelet a kivételnek. Ahogyan a népi ellenőrök megállapították: a tiszteletet érdemlők közé tartoznak a „kétforintos maszekok is”, akik saját gépkocsijukat használják a vállalati feladatok teljesítéséhez. Ez irányú tevékenységükben sem találtak szabálytalanságot, visszaélést. Igaz, hogy ők nem a vállalat pénzén vették a gépkocsit, és nem is a vállalati költségek terhére tankolnak... Koós József A Videoton veszprémi gyáregységében — ahol évente 480 ezer televízió, rádió é# hangfalkuvát gyártanak — megkezdődött a furniros technológiával dolgozó fóliázógépsornak a próbaüzemeltetése. A hagyományosan készültek melleit már az új technológiával készülő kávák első darabjai is végszerelésre kerültek. (MTI-foio — Rózsás Sándor) Gyógyszer timföldből Megkezdték a speciális timföldek exportálását Almásfüzitőről Az Almásfüzitői Timföldgyár néhány évvel ezelőtt rendezkedett be a különleges timföldek gyártására. Ez a rendkívül értékes termék egészen más tulajdonságokkal rendelkezik, mint a ko- hósításra készülő „közönséges” timföld. Egyebek között a kőolaj és a különféle növényolaj-származókok, ezenkívül a levegő és az ipari gázok víztelenítésére alkalmas speciális timföldeket készítenek Almásfüzitőn. Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárnak olyan timföld- hidrátot szállít az almásfü- zitői üzem, amelynek fel- használásával a gyomorbán- talmak enyhítésére alkalmas, nagy hatású savmegkötő gyógyszert készítenek. A rendkivül finom szemcséjű, különleges timföldeket egyes iparágakban, fa, kerámia, alumínium, réz és más anyagok csiszolására használják. A Zsiguli személygépkocsik egyes alkatrészeit ezzel a timfölddel polírozzák. Az importot pótló speciális timföldet egyre több ipari üzem „fedezi fel”, s így Almásfüzitőn az igényekhez igazodva fokozzák a gyártást. Tavaly 500 tonnát készítettek, ebben az évben már ennek háromszorosát állítják elő. A Mineralimpex piackutatása nyomán külföldön is felfigyeltek az almás- füzitői termékre. Elsőként Olaszországból, az NDK-ból, az NSZK-ból és Ausztriából érkezett nagyobb mennyiség szállítására megrendelés. Az év végéig 500 tonna speciális timföldet exportálnak. Zsiguli- alkatrészek több funkcióra A veszprémi Bakony Művek — amely a magyar— szovjet államközi egyezmény alapján Zsiguli-alkaírésze- ket szállít a Szovjetunióba —, a gyártás mellett részt vállal a fejlesztésből is. Külön kutató-fejlesztő csoport keresi azokat az új lehetőségeket, amelyekkel módosíthatják, több funkcióra alkalmassá tehetik a különböző alkatrészeket. Az eddigiekben ötletesen kiegészítették, módosították a kormányzárat oly módon, hogy ‘az figyelmezteti is a szórakozott gépkocsivezetőket. Amennyiben ugyanis a slusz-kulcs a műszerfalban marad ajtónyitáskor, fényjel, vagy a kürt hangja jelzi a feledékenységet. Módosították a hagyományos, két fokozatú ablaktörlő berendezéseket is. A Bakony Müvek fejlesztői olyan berendezést készítettek, amely az időjárástól függően percenként 0—52 mozdulatra készteti az ablaktörlő lapátot Foglalkoznak az elektronikus gyújtáselosztó előállításával is. A szovjet partner elismeréssel fogadta a Bakony Művek kutatóinak újdonságait Társadalmunk szerkezetének fejlődése (1.) a forradalmi átalakulás útján TÁRSADALMUNK szerkezetének forradalmi átalakításában a földosztás jelentette az első nagy jelentőségű lépést. A feudális eredetű nagybirtokrendszer felszámolásával 600 ezer család kapott földet, legnagyobb számban — közel 90 százalékban — a korábbi agrárproletárok. 1930-al összehasonlítva 1949- re a mezőgazdasági munkások aránya' a foglalkoztatottak között 23 százalékról 8 százalékra csökkent és a kis- árutermelő parasztok aránya 25 százalékról 39 százalékra nőtt; társadalmunk legnagyobb létszámú csoportjává a parasztság vált. A másik döntő lépést az 1945—48 között egyre erősödő állami beavatkozás és az ipar fokozódó államosítása jelentette. A tőkés osztály fokozatos kisajátításával megváltozott a munkásosztály helyzete. 1948 végére az ipari munkások 83 százaléka már az állami szektorban dolgozott. 1948—49-ig tehát jelentős változások mentek végbe társadalmunk szerkezetében. A volt uralkodó osztályok el vesztették osztálylétüket, a hatalom birtokosává a — magyar társadalom elmaradottságából adódóan visszonylag kis létszámú — munkásosztály vált Ugyanakkor megkezdődött a munkásosztály belső szerkezetének átalakulása is. Erőteljesen csökkent a mezőgazdasági proletariátus aránya. Csökkent a kisiparban és nőtt a nagyiparban foglalkoztatott munkások száma. (1947 végén az ipari munkásságnak még közel a fele dolgozott a kisiparban és a nagyipari munkásság a foglalkoztatottaknak csak 13 —15 százalékát alkotta.) Megszűnt az ipari munkanélküliség. (1947 végén még 100 ezer munkás volt munka nélkül.) A falu társadalmi szerkezetében meghatározóvá vált a kisárutermelő parasztság. A gazdag parasztság 4—5 százalékos aránya mellett felefele arányban oszlott meg a kis- és középparasztság. A kisárutermelés azonban nemcsak a mezőgazdaságban volt jelentős; a kisiparosok száma is még 180 ezer fő körül mozgott, nagyjából ugyanennyi alkalmazottal. Megkezdődött az értelmiség átalakulása is. Egyrészt a népi kollégiumokban egyre több munkás-paraszt származású fiatal indult el az értelmiségivé válás útján, másrészt pedig a társadalom forradalmi átalakítása részeként munkások és parasztok emelkedtek értelmiségi és vezető funkcióba. (Körülbelül 60 ezer fő, minden tizedik munkás magasabb beosztásba került.) A FORDULAT ÉVÉT követően a társadalmi- és gazdaságfejlesztési stratégia középpontjában hangsúlyozottan központi irányítású, rendkívül gyors, esetenként feszített tempójú iparfejlesztés állott. Az iparban és a kereskedelemben erőteljes centralizáció indult meg. Rendkívül nagy mérvű volt a tőkének és a munkaerőnek a mezőgazdaságból az iparba áramoltatása. a fogyasztás viszonylag alacsony szinten tartásával pedig nagyobb beruházásokra volt lehetőség. A korábban háztartásbeli nők tömeges munkába állításának — az emancipációs igényeken túli — gazdasági szükségessége és lehetősége is kialakult. Mindezek eredményeként 1948—54 között 364 ezer fővel, 55 százalékkal nőtt a munkások és 143 ezer fővel, 140 százalékkal emelkedett az alkalmazottak száma és aránya. A mezőgazdaság erőteljes adóztatásának, a kialald tott árrendszernek, az erőlte tett és torz tervezésnek és az ipar ugrásszerűen emelkedő munkaerőigényének hatására pedig 1949—54 között több mint 300 ezer fő távozott a mezőgazdaságból. Ezek a folyamatok 1954409 egy időre lelassultak, sőt kismértékű visszaáramlás indult el a mezőgazdaságba. A hatvanas évek elején a mező- gazdaság szocialista átszervezése során azonban ismét felgyorsult a munkaerőnek a mezőgazdaságból az iparba történő áramlása. A mező- gazdaság szocialista átszervezése azonban nem ebből a szempontból eredményezett elsősorban alapvető struktúráiig átalakulást, ezt a mező- gazdaság termelési viszonyainak átalakulása hozta magával. A kisárutermelő parasztság termelőszövetkezeti taggá válása ugyanis alapvetően megváltoztatta a parasztságnak a társadalmi struktúrában elfoglalt helyét, s ez döntő lépés volt a munkásosztály és a parasztság közötti osz- tályjellegű különbség megszüntetésének útján A PARASZTSÁG társadalmi helyzetének megváltozása mellett a hatvanas években tovább növekedett a munkások száma és aránya. A hatvanas évek végére az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak aránya 1949- hez képest megduplázódott. A lezajlott társadalmi és gazdasági változások eredményeként még a munkások számánál is gyorsabban nőtt a szellemi munkát végzők száma és aránya. Rendkivül gyors volt az értelmiség átalakulása is. A felsőfokú végzettségűek 1949-ben az aktív keresőknek csak 1,9 százalékát, 1970-ben már 5,3 százai^ kát tették ki. Különösen je-1 ientős volt az iparosítás és a technikai fejlődés következtében a műszaki értelmiség és az általános kulturális színvonal emelkedésének hatására a pedagógusok számának és arányának emelkedése. A FELSZABADULÁS ÖTA eltelt időszakban tehát forradalmi átalakuláson ment át a magyar társadalom szerkezete. A volt uralkodó osztályok kisajátításával a munkásosztály és a vele szövetséges rétegek kezébe került a hatalom. A munkásosztály számszerűleg is rendkívül erőteljesen megnövekedett, belső szerkezete, társadalmi helyzete alapvetően átalakult Döntő változások következtek be a parasztság társadalmi struktúrában elfoglalt, helyében: a mezőgazdaság szocialista átszervezésének eredményeként az aktív keresőknek 96 százaléka dolgozik ma a szocialista termelési viszonyok között. Különösen gyors volt a szellemi dolgozók szá mának és arányának növeke dése és ezen belül több mim megháromszorozódott az értelmiségiek szárba. Magyar- ország elmaradott, feudális elemekkel terhelt tőkés társadalomszerkezetét a szocialista termelési viszonyok által meghatározott társadalmi szerkezet váltotta fel. Kolosi Tamás (Folytatjuk) tlpnnirnn A aeveasbsr IX, vasárna* 1
