Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-15 / 267. szám

Re it vény a fSId alatt

Árpád-kori házakat és avar temetőt találtak Poroszló határában

Hogyan került a háromlábú Iá a szkíta házba?

Nem mindennapi régészeti leletet takargatott a föld Sarud és Poroszló között a Laskó patak torkolatánál. Kis falu állott valamikor ezen a helyen. Magyarad volt a neve, s 1583-ból való az utolsó írásos adat, akkor még a falu adózott a töröknek. Ismeretes a régészek előtt az is, hogy az 1800-as évek közepéig sóházak is álltak a Laskó torkolatánál, sót még sóhivatal is volt és fakirakodó telep. A Tiszán szállították lefelé ugyanis a 'át és a sót, s a kis Tisza-ágnál volt az elosztóhely.

Jól tudta mindezt Szabó János, az egri Vármúzeum régésze is, aki a Tisza közelében kerékpározott. Azon a délután nem kutatott, nem keresett semmit. De feltűnt neki egy jókora domb, amelynek nagy részét már elhordták a vízügy emberei. Széjjelnézett és talált néhány cserepet. Árpád-kori cserepeket.

Három hétig ástak, kutattak ezután ...

Először három Árpád-korabeli ház került elő a domb alól. Az egyik háznak megtalálták a tűzhelyét is, s amikor kibontották. egy avar-kori sir tárult a kutatók elé. A sírban az emberi csontokon kívül találtak egy bronzból készült, üvegbetétes boglárpárt,

amellyel a VIII. század divatja szerint a kabátokat fogták Ö6sze az emberek, és egy üvegből készült nyakláncot. Ezekből az „ékszerekből” meg lehetett állapítani, hogy 720—735 között élt az a nő, akinek a csontozatát megtalálták.

Több avar sírt is találtak a közelben. Az egyik sírba babonás szokás szerint a halottal együtt Eltemettek egy sarlót is. Az éles szerszámnak ugyanis olyan mágikus erőt tulaj donítottak az akkor élő emberek, amely elűzi a gonosz szellemn,'°t. Egy gyűrűt is találtak a sírban, mégpedig ékköves gyűrűt ezüstből és valamilyen drágakőből.

A legnagyobb meglepetést egy szkíta ház szolgáltatta. amelyet ugyancsak a domb alatt találtak. A ház padlóján egy ló és egy kutya csontváza feküdt, mellettük pedig egy fésű. A lónak azonban csak három lába volt...

A feltételezés szerint gepida szokással találkozott a kutató régész. Erre vall a háromlábú ló, amely tulajdonképpen áldozati állat lehetett, s egy részét megették. Ez a lelet is bizonyítani látszik, hogy a török—tatár eredetű lovas nomád nép, az avarok, a Tisza mentén is együtt éltek a germán néptörzzsel, a gepidákkal. Okoz némi fejtörést a csontból készült fésű is, amely az V. századból való, de ebből a korszakból nem találtak más leletet.

Egymástól messzi eső századok találkoztak egy domb alatt a Tisza közelében. A szkíta házakat az

mm

llres a ház...

aa»tí

"Mi lesz a sorsa a háznak?

Sokan kérdezik ezt manapság Egerben, különösen pedig azóta sokan, mióta élet- veszélyesnek nyilvánították, mióta megtiltották az ottla- kást.

Az egykori szakszervezeti székházról van szó, amely — jelenleg még a Széchenyi és a dr. Sándor Imre utca sarkán áll, immár lakatlanul.

— Mi lesz a sorsa? — ezt kérdeztük Zámbori Ferenc- től, az Egri Városi Tanács műszaki osztályának vezetőjétől is.

A válasz lényege a következő: az épület az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kezelésében van, illetve volt, és a vállalat vizsgáltatta

meg, hogy !akhat6-e, hasz nálható-e továbbra is a műemlék jellegű épület, vagy sem? Nos, a vizsgálat megtörtént, és elhangzott a szakértői vélemény is:

Életveszélyes.

A városi tanács ennek alapján tiltotta meg a további ott lakást, és az épületből elköltözött az addig ott működő Otthon étterem és az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat.

Jelenleg tehát üres a ház, és különböző szakvizsgálatokkal igyekeznek eldönteni: felújítható-e még, vagy végül mégis le kell bontani. A végső szót még nem mondták ki. Így: Üres a ház, de nem tudni — lesz-e maradás?

(becky)

20.00;

Hazai esték

A félidején túljutott játékos vetélkedőben azúttal Békéscsaba és Hajdúböszörmény nevezetességeivel, híres embereivel, látnivalóival ismertetik meg a nézőt. Békéscsabát a szegedi főiskolások, Hajdúböszörményt a

OMmM

lim. november li, péntek De ez is a játékhoz tartozik.

nyíregyházi tanárképző főiskola hallgatói mutatják be. Mindkét főiskolás csapat talpraesett, ifjú riportereivel : alólkoztunk már. S bebizonyították, hogy nemcsak azoknak tudnak újat mondani, mutatni a műsorban, akik előtt eddig ismeretlen volt a bemutatandó város. Felkutatják a település hagyományait, népi szokásait, láttatják a történelmi és művészeti emlékeket. S természetesen a mai élet, az utolsó 30 év alkotásai is bőven szerepelnek a vetélkedőn. A módosított játékszabályok Igencsak próbára teszik a riportereket, a szereplő városokat és a nézőket is. A főiskolások az egyes epizódokban csak akkor szerepelhetnek riporterként, ha tanulmányi témájuk a beszélgetőtárs foglalkozása, élete, múltja. Próbára teszik és pontozzák a városok segítőkészségét is. A zsűri — a néző — azért ke rül nehéz helyzetbe, mer nem azonos dolgokat ke! összehasonlítania, értékelnie

időszámítás előtti IV. században készítették, az avar temető a VIII., az Árpádkori házak • pedig a X. századból valók. A fésű az V. századból. Rejtvény a föld alatt, amelyet bizte* megfejtenek a régészek.

(TO)

Ritmus a varázssípban

Látogatás az egri zeneóvodában

Vékony, akadozott furulyaszó szűrődött kt a zeneteremből, ahol Liliké éppen azon igyekezett, hogy Jutka

ujjait rágyömöszölje a hangszer réseire, nehogy a hamis hangok kibújjanak Tünde pedig még egyszer elénekelte a Hinta palintát, s közben megállás nélkül lóbálta a lábát.

— Gyerekek! Ma ismét elrejtettem valamilyen ritmust a varázssípomban — lépett a padok elé a tanár néni.

— Ki találja meg? Aki ügyes le6z, nagy tapsot érdemel.

A megfejtett tá „nénik”, tá „bácsik" és a titi „gyerekek” ezután felkerülnek a táblára az ütemvonaiak közé, amelyeket az apróságok

hangország házainak neveztek el.

A gyakorlat után játékos feladat következett. A kicsik egyszer hosszú vonatot mintáztak, majd óriásokat és hangyákat aszerint, hogy mély vagy magas hangokat hallottak. Körbe álltak és énekeltek a kiskertről, a libákról és a csigabigáról. A legkedveltebb játék azonban még mindig a furulya. Pár órája. hogy kezükbe vették életük első hangszerét. hogy dallamot csalogassanak ki belőle.

— Emlékeztek még —

Fiatal utasok klubja Hatvanban

(Tudósítónktól)

Egy esztendeje, hogy Hatvanban is — az ország más városaihoz hasonlóan — létrejött a FŰK. Ez a már is nagy közkedveltségnek örvendő új betűszavunk egy érdeklődési kör alapján cso- portosulókat, a Fiatal utazók klubját jelenti, amely egyre népszerűbb a város ifjúságának körében.

Legutóbbi összejövetelükön

éppen a jövő évi külföldi társasutazásukkal kapcsolatos elképzeléseket vitatták meg. A tervezett jugoszláviai utazáshoz Pataki Sándor, az Express Utazási Iroda egri munkatársa szolgált néhány jó tanáccsal, hasznos információval.

A fiatal hatvani utazók már nagyon sok kilométert megtettek közösen: a nyáron jártak Csehszlovákiában és Lengyelországban, felkeresték hazánk természeti szépségekben bővelkedő tájait, rendszeres vendégei a Mátrának, legutóbb november 7-én barangoltak a hegyek között. A lelkes kis közösség a városi tanács TIT klubjában kapott otthont, ahol rendszeresek a vetélkedők, az úti élménybeszámolók, a dia- és a filmvetítések. Többen a tagok közül színház---------L_____________________

b

érlettel rendelkeznek és az előadásokra szintén közösen utaznak. A klub további programja is sok színes eseményt igér: kapcsolatokat keresnek társ-klubokkal, filmgyári látogatást, író—ol(Foto: Szabó Sándor)

vasó találkozót, további vetélkedőket terveznek. Valamennyi együttlétük bővelkedik közösségi élményben és egyéni műveltségük gyarapításában.

Kocsis István

GERENCSÉR MIKLÓS:

ÁCSIESZEBTQl HIIHIUTUNSÉGIE

TÁNCSICS MIHÁLY

életregénye

Így dédelgette magában a jövendőt. 6 ezzel a szigorú órákat is vígan átvészelte. Nagy dolognak kellett ahhoz történni, hogy megrokkanjon benne a szép remény.

Gazdája helyett szántott úr dolgában, vagyis robotban sokadmagával a földesúri földön, a Kopasz domb melletti dűlőben. Kora tavasziévén, rossz bőrben voltak az ökrök, szenvedtek az eke előtt. Mihály, aki nem szívlelhette az állatok kínlódását, egy fordulónyi . időre kiállt a barázdából. A robo- tos jobbágygazdákra ügyelő hajdúnak több se kellett Mihélyra rontott. mocskos szavak kíséretében alaposan megverte mogyorópálcájával.

Ez a szégyen drámai hirtelenséggel vetett véget Mihály paraszti sorsának, földművelő jövendőjének. Jobbágynak született, de itt, a 'opasz-dombi dűlőben, ti- enkilenc esztendős korában felszabadította magát Éppen harminc évvel korábban, mint ahogyan eltörölte a rendiséget a pozsonyi országgyűlés.

Nem tudhatta a hajdú, miféle lázadást indít el az ifjúban mogyorópálcájával. Ekkor ezt még Stancsics Mihály sem tudta. Mindössze afelől volt bizonyos, hogy történjék bármi, robotba soha többé nem megy. Mivel pedig földművelő is csak úgy lehetne, ha teljesítené a jobbágyi szolgáltatásokat, belátta, hogy gazdálkodói álmait át kell adnia az illúzióknak.

Am a nagy elhatározásokat nem szokta tudomásul venni a mindennapok kicsinyes kényszere. Bármennyi- "? szent és jogos a felháborodás, élni kell. Honnan vegye a betevő falatját, aki szolgaként mások kenyerére van utalva?

Aligha vergődött volna ki i hínárból, ha a természet meg nem áldja szívós jelemmel. Ugvanennek köszönhette tekintélyét is a falu szemében. Szorgalmához, ügyességéhez, tisztességéhez nem férhetett kétség. Számíthatott hát a dolgos kezeket becsülő emberek segítségére. Bajosan szegődhetett el akkoriban iparoshoz jobbágyszármazék, neki mégis sikerült már egyszer a balul végződő inas- kodás a kisbéri szabónál. Ezúttal szülőfalujában helyezkedhetett el Paczek Antal takácsmestemél.

Jól számított a Sziléziából ideszakadt takács. Hasznosabb segítőtársat aligha kívánhatott volna. 'Meg is becsülte lehetőségei szerint özvegy Stancsicsné immár legénysorba került fiát, aki gyorsan elsajátította a vászonszövő mesterség minden csínját-bínját. Paczek úr elégedettsége jeléül minden vég vászon után néhány garas jutalmat adott tanulójának. Kettőjük között nem is volt soha semmiféle nézet- eltérés. Annál gyakrabban lobbant kis családi háborúság a takácsné házsártos kedve miatt. Zajos, erőszakos lévén, úgy kezelte a jámbor sziléziait, mint a kaocát. A béketűrő mester utálta a civakodást, pörlekedés helyett kocsmázással állt bosszút hatalmaskodó feleségén. Válaszképpen napokat nem főzött a takácsné. Ahányszor leitta magát a mester, annyiszor maradt hi deg a tűzhely. Mihályt ez nagyon érzékenyen érintette. Fiatal szervezete kívánta az ételt, de csak a port n vélhet te a szövőszék mellett. Enyhítendő éhségét, a vászonkészíttető asszonyok hoztak neki néhány tojást, karaj kenveret. s elcsínhe- 'ett valamit a szalonnából is, amit ugyancsak a szövető asszonyok adtak a fonal kenésére, hogy szorosabbra szövőd iön a vászon. Mindemellett kínos volt hallgatnia idegen létére a házastársak közt röpködő, cifrán válogatott szavakat. Ha eddig a testi fáradságok elleni türelmet tanulta mee. úgy most a perpatvarok elszólt i*in , eiekekhezi tanárnő — aogyan mutálja) a tzó és a mi hangokat! Várjatok, majd segítek! Mii veszek ki a szekrényből?

— A törpéket! — ugráltak ki a padokból az óvodások.

Előkerült az ötvon als« fakeret és a két nágv hasú szó és mi törpe is Zöld pocakiukon — amelv egy kottafej nagyságú — mindig jót nevetnek a nebulók.

— Nézzétek csak' Sió

pe felszalarit a vonalra! Vajon mi, a társa hová me“ ?

így rakosgatlak na""'’!- napra a oiros sapkás figurákat, s közben mee+rm'jl- ják a hangok helyét a vonalrendszerben.

Pogány Ferencné b™< -\ értek óta vezeti az egri U. számú gyakorló iskola »/lAn a _ óvodáját. íme egyik sztorija.

— A nanokban kedves

meglepetés ért. Két volt óvodásom akikkel 19 éve kezdtem foglalkozni, összeházasodott.

— Mikor kerülnek ide a gyerekek?

— Néev-ötéves korban. A kezdők az alapritmus kénleteket ismerik meg. a szol- mizációs hangok közül a pentatonsor tagjait, a dó, ré. mi, sző. lá-t A haladék sem tanulnak többet, csak sok gyakorlássá! náluk készséggé formálódnak ezek a fogalmak. F,« vétlen módszerünk a játék, éppen űgv. mint art óvodában. Célunk a hallás- és ritmnsfeilesvtzs. Sokszor hallgatunk zenét és megfigyeltük az ewes hangszerek- kjfeiezőeroté+ Mikor

tan írirányaim iskolába kerülnek. szórón «ás nélkül mozognak az ú1 közelségben és magabiztosan állnak a katedrára, ha szerepelniük kell.

Sa’átos volt a brtcsilzás is. Az óra végén énekelve köszöntek el egymástól az ovisok: Tá-Hti-titi-tá. Jó-na- pot-kivá-nok.

(szüle)

viselésével edzette béketűrését.

Ez is sikerült. Egy esztendő múltán képzett takácsiparosnak vallhatta magát. Akár önálló műhelyt is nyithatott volna, ha anyagi tehetsége megengedi. Azonban hátra volt még a segédavatás ünnepélyes szertartása. Nagy eseménynek számított ez, meg kellett adni a módját. Életében először, becsületes ruhát szándékozott varratni megtakarított pénzén. Ászárra ment édesanyjával, az ottani görög kereskedőhöz, hogy jófajta posztót válasszanak. Látta a kereskedő, drágább portékák ügyében járatlan vevőkkel van dolga, irgalmatlanul ráiuk sózta hát leghitványabb posztóját.

Csalása persze később derült ki, amikoris a kék posztó rövid viselés után elvesztette bolyhát, megzöl- dült. ritka szövésén át lehetett látni, mint a szitán. Mihálvnak az fájt a legjobban. hogy takácslegény létére csapta be a görög. De hát vásznat tanult' 6 szőni, nem posztót. — Ez volt egyetlen mentsége.

Egyelőre azonban az avatás nagy örömét élvezte. Jó csizmában, vadonatúj posztóruhában jelent meg Ba- konyszombathelyen, a csesznek! takács-céh legközelebbi fiók céhében avatták segéddé. Szakmabéli elöljárói nyakonöntötték egy kupa borral, jókívánságok kíséretében átnyújtották szabaduló levelét, végül ünnepi ebéd következett Paczek Antal költségén.

Tlyképpem, most már felnőtt embernek érezhette magát Mihály, önállóságát mindjárt ki is próbálta.

(Folytatjuk.)

A