Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-01 / 256. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Gyorsuló erjedés Hispániában A FRANCO-RENDSZER egyedüli alapját alkotó fa- langista mozgalom megalakításának 41. évfordulója al­kalmából rendezett ünnepség ezúttal több volt hagyomá­nyos demonstrációnál- Franco államfő és kijelölt utódja, Juan Carlos herceg jelenlétében megtartott gyűlés szó­nokai szélsőséges kirohanásokkal illették a liberalizálás híveit, követelték a diktatórikus rendszer változatlan­ságának fenntartását. A falangista akció rácáfolt azokra a feltételezésekre, amelyek szerint Franco államfő a rendszer mélyülő vál­ságából a folyamatosság céljából az óvatos nyitás, a fo­kozatos liberalizálás útját választaná. A portugál és a görög belpolitikai változás felbolygatta a spanyol álló­vizet is. Madridban az utóbbi hónapokban egyre több szó esett (még kormányszinten is!) a liberalizálás szük­ségességéről. Arias Navarro kormányfő legutóbb három hete tett ígéretet a nyitás megkezdésére, amelyet maga is „elkerülhetetlennek” nevezett. Kedd óta azonban nyil­vánvalónak látszik, hogy a három és fél évtizedes fran- cóizmus merevsége kizárja mindenféle demokratizálás 6sh6tösé§ét MADRIDBAN EZEK UTÁN már nem okozott meg­lepetést, hogy az év elején alakult, s a megfigyelők sze­rint „mérsékeltnek” minősített Navarro-kormányban is válságra került sor. Menesztették Pio Cabanillas tájé­koztatásügyi minisztert, akit a kabinet „liberális” be­állítottságú tagjának tartottak. Kétségtelenül szerepe volt abban, hogy a spanyol sajtó a hagyományosnál jóval nagyobb lehetőséget kapott a politikai fejlemények kom­mentálására. Pio Cabanillas leváltása után néhány órá­val tiltakozásként benyújtotta lemondását Cabello De Al­ba pénzügyminiszter is. Általános az a vélemény, hogy a kormányválság a közeli napokban tovább mélyül- A kereszténydemokrata napilap neves hírmagyarázója, Ta- cito, az új fejlemények alapján nem ok nélkül állapít­hatta meg, hogy Madridban még a megvalósulás előtt „lezárult egy politikai vonal”, s nem fér kétség ahhoz, hogy a liberalizálás reményeit siratta el a lap. A FEJLEMÉNYEK pontosan egybevágnak a spanyol haladó erők jóslatával, amelyek kétségbe vonták a Fran- co-rendszer őszinteségét a demokratizálás iránt. Dolores Ibárruri csütörtöki moszkvai sajtóértekezletén joggal hangsúlyozhatta, hogy a válságba jutott francóizmus vég­ső megoldásként ismét az erőszak fokozásához nyúlt. A belpolitikai erjedést azonban már nem lehet megállítani. Spanyolországban a változást követelő erők, amelyek a kommunistáktól kezdve a demokratikus centrumon át még a felvilágosult monarch-ista köröket is magukban foglalják, két hónapja megalakították a demokratikus juntát, a későbbi ideiglenes kormány csíráját (KS) Szovjet - nyugatnémet megállapodás a gazdasági együttműködésekről A Szovjetunió kormánya és a Német Szövetségi Köz­társaság kormánya között létrejött megállapodás, ame­lyet szerdán írt alá Moszk­vában egyrészről Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra és Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszte­re, másrészről Helmut Schmidt nyugatnémet szö­vetségi kancellár és Hans- Dietrich Genscher alkan- cellár, külügyminiszter ki­mondja: a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársa­ság a jövőben is fejleszti és tovább szélesíti az együtt­működést gazdasági, ipari és műszaki területeken. A megállapodás előirá­Hamburgi „meglepetés” Csütörtökre virradó éjsza­ka váratlanul lemondott Pe­ter Schulz, Hamburg pol­gármestere, a hamburgi tar­tományi kormány elnöke — közölte a hamburgi szená­tus szóvivője. Peter Schulz lemondását azzal indokolta, hogy közte és az SPD városi szerveze­te között nincs meg a Ham­burg előtt álló súlyos, prob­lémák megoldásához elen­gedhetetlenül szükséges egyetértés. A hamburgi polgármester lemondása bonni politikai Ki^siiiger— Bhntlo találkozó A Rawalpindiben tartóz­kodó Henry Kissingér ame­rikai külügyminiszter csü­törtökön több mint kétórás megbeszélést tartott Zulfi- kar Ali Bhutto pakisztáni miniszterelnökkel. (fWWWVVVWVWSő/WVVAAA/^W^/VVWAAAVVVVVSAAAA/WWVVVVSAW ■ Csúcsértekezlet a palesztin ügy jegyében A RAKATBAN MEGTAR­TOTT 7. arab csúcsértekez­let előzetes kommentárjai­nak többsége egy dologban értett egyet: abban, hogy a konferencia sikerét az fogja meghatározni, mennyire ké­pesek a résztvevők közös nevezőre jutni a palesztin kérdésben. Nyugaton sok bo­rúlátó jóslat hangzott el ar­ról, hogy a palesztin kérdés áthághatatlan akadálynak fog bizonyulni az arab egy­ség és szolidaritás megszi­lárdítása felé vezető úton. Nos, ezek a jóslatok nem váltak be, mert a rabat! csúcs résztvevői egyhangú­an rendkívül pozitív hatá­rozatot fogadtak el, amely új perspektívákat nyit a nemzeti jogaik érvényesíté­séért küzdő palesztin ara­boknak. Eszerint valameny- nyl arab állam (vagyis 20 ország)' a Palesztin Felsza- badítási Szervezetet ismeri el a palesztin nép egyetlen törvényes képviselőjének. A palesztin államiság csíráját ültette el a rabatt határo­zat, amikor elismerte a PFSZ jogát, hogy az izraeli megszállás alól felszabadí­tott területeken palesztin fennhatóságot létesítsen. Ez egyben máris időszerűvé te­szi az ideiglenes Paleszti­nái kormány megalakítását. A HATÁROZAT ELFO­GADÁSÁT az tette lehető­vé, hogy nem hivatalos meg­beszéléssorozat eredménye­ként előbb sikerült áthidal­ni azokat a számottevő né­zetkülönbségeket, amelyek a közel-keleti rendezés ügyé­ben Jordánba és a PFSZ kö­zött fennálltak. Ezek még az 1970. év „fekete szep­temberére” vezethetők visz- sza, Husszein jordániai ki­rály hadserege szörnyű mé­szárlást rendezett a palesz­tinok soraiban és felszámol­ta a gerillák bázisait. S Husszein, akinek alattvalói 60 százalékban palesztin ara­boknak vallják magukat, azóta is vitatta a PFSZ jogát a palesztinok képviseletére, illetve arra, hogy önállóan muima 1974. november L, péntek vegyen részt a válság kép­viseletére, illetve arra, hogy önállóan vegyen részt a vál­ság rendezésében. Most vi­szont a jordániai uralkodó, aki nagy mértékben elszige­telődött az arab világon be­lül, elvben legalábbis be­adta a derekát, s szinte minden vonatkozásban en­gedményeket tett a PFSZ- nek. A határozat elfogadá­sán kívül a hazatérése után elmondott rádióbeszédében is leszögezte, hogy „támo­gatni fogja a Palesztinái Felszabadítás! Szervezetet jövőbeli kötelezettségeinek teljesítésében mind nemze­ti, mind nemzetközi szin­ten”. Ez így feltétel nélküli be- hódolásnak is tűnhetne Husz- szein részéről, de egy smás ez ellen szóL Például az, hogy — bár egyelőre még nem világos, miért — a ra­batt csúcs palesztin határo­zatát kezdettől fogva „komp­romisszumos” jelzővel illet­ték. Akkor hát, milyen en­gedményeket tett a PFSZ? A konferencia utolsó nap­ján olyan „folyosói értesü­lés” röppent fel, hogy a PFSZ hajlandó a jordániai delegáció részeként részt venni a közel-keleti béke­tárgyalásokkal kapcsolatos genfi konferencián. Ezt azonban azon meleg! ben cá­folta Rabatban a szervezet szóvivője. Csakhogy Hussze­in ugyanakkor kijelentette: fenntartja véleményét a kö­zel-keleti rendezésre vonat­kozó további tárgyalásokat illetően — ez pedig azt je­lenti: ragaszkodik ahhoz, hogy a genfi konferencián legfeljebb közös jordániai— Palesztinái küldöttség ve­gyen részt. Továbbá ahhoz is, hogy a genfi tárgyalások felújítása előtt jordániai— izraeli viszonylatban is sor kerüljön csapatszétválasz­tásra. Mindez pedig aligha elfogadható a PFSZ számá­ra. HOGY AKKOR MIÉRT ment bele a két fél ebbe a felemás kompromisszumba? A PFSZ azért, mert Husz- szein tényleges engedményt tett azzal, hogy elismerte a szervezetet a palesztinok egyedüli képviselőjének, s a felszabadítandó területek fennhatóságuk jogát' sem vi­tatta. Ami Husszeint • illeti, ő aT szembenálló fél (Izrael és Washington) ellenállásá­ban bízva egyezett bele a kompromisszumba. Tudja, hogy az izraeli vezetők egy­értelműen leszögezték: csak a csatatéren hajlandók ta­lálkozni a PFSZ-szel. Ő te­hát „mossa kezeit” és félre­állva szemléli, hogyan küz­denek a PFSZ képviselői azért, hogy Izrael tárgyaló- asztalhoz üljön velük. Több mint két hónappal ezelőtt, washingtoni látogatásakor Husszein az US News and World Report című ameri­kai hetilapnak adott nyilat­kozatában kijelentette: „Amennyiben az arab or­szágok többsége úgy dönt, hogy a PFSZ-szel fennálló vitánkban e szervezetnek ad igazat, mi magunkévá tesz- szük a véleményüket. Ez esetben azonban nem ve­szünk részt a genfi béke- lftmferencián, mert ha a PFSZ az illetékes a Jordán folyótól nyugatra eső meg­szállt terület sorsáért, ak­kor nekünk mi tárgyalni va­lónk Genfben?” Kiszivárgott hír szerint a rabati konfe­rencián Burgiba tunéziai el­nök utalt arra, hogy leg­utóbbi közel-keleti útján Henry Kissinger jelezte: nincs remény a továbblépés­re, ha Jordániát kirekesztik a tárgyalásokból. „De hát nem azért vagyunk itt, hogy Kissinger utasításait hajtsuk végre” — állapította meg Burgiba és a többiekkel együtt megszavazta a pa­lesztin határozatot. E HATÁROZATBÓL arra is következtethetünk, hogy az arab országok a kissin- geri diplomácia szorgalmaz­ta — és Izrael érdekének megfelelő — részleges meg­oldásokat célzó „kislépések” útjából kiábrándulva, inkább a genfi békekonferenciára tekintenek, ahol egységesen fellépve és az ott társelnöki szerepet betöltő Szovjetunió erőteljes támogatásával át­fogó rendezésre — vala­mennyi megszállt terület k! ürítésére és a palesztin nép nemzeti jogainak elismeré­sére szoríthatják Izraelt és washingtoni patrónusát. Pálfí Viktor körökben nagy meglepetést keltett. A Kijevben tartózkodó Helmut Schmidt szövetségi kancellárt az éjszaka folya­mán tájékoztatták az ese­ményekről. A kancellár szovjetunióbeli látogatásának végeztével Kij évből egyene­sen Hamburgba repült. nyozza az ipari kooperáció fejlesztését és az együttmű­ködés kiszélesítését a nyers­anyag- és az energiaterme­lés területén. A két ország szervezeteinek ebben az együttműködésben való rész vétele egyebek között sza­badalmak, licencek, átadá­sát, gép és gépi berendezé­sek szállítását jelentheti. A két állam képviselői évente legkevesebb egy íz­ben hol Bonnban, hol Moszkvában találkoznak a megállapodás teljesítésének ellenőrzése céljából. Az 1971. szeptember 3-án megkötött négyoldalú meg állapodásnak megfelelően ez a megállapodás a megsza­bott előírásoknak megfelelő­en Nyugat-Berlinre is vonat­kozik. A megállapodás már alá­írásának napján lépett ha­tályba. Ford kortesútja Köves Tibor, az MTI tu­dósítója jelenti: Ford amerikai elnök csü­törtökön 6 nyugati és kö­zép-nyugati államot érintő korteskörútra indult, befe­jező fordulójaként annak az összesen 20 államra ki­terjedő személyes választá­si hadjáratnak, amelyet ok­tóber elején kezdett meg a jövő kedden sorra kerülő kongresszusi választásokon demokrata párti „földcsu­szamlással” fenyegetett re­publikánus jelöltek meg­mentésére. Az elnök szombaton éjfélkor befejeződő választási „men­tőexpedíciója” során Iowa, Kalifornia, Oregon, Utah, Colorado és Kansas állam­ban mond beszédet. Lehet­ségesnek tartják, hogy Ford elnök kaliforniai tartózko­dása során meglátogatja Ri­chard Nixon volt elnököt, aki a kedden végrehajtott érműtétet követő belső vér­zés után jelenleg „stabilizá­lódott, de továbbra is vál­ságos” fekszik egy Long Beach-i kórházban. A Gallup közvélemény­kutató csütörtökön közzétett legújabb felmérése szerint Ford elnök népszerűségi mu­tatója 55 százalékra emel­kedett, miután az új elnök hivatalba lépése nyomán ki­mutatott 71 százalékos nép­szerűségi csúcspontról szep­temberben 50 százalékra esett vissza a Nixonnak adott elnöki kegyelem után. sfcsí hatlsrS­csokentési tárgyalások A közép-európai haderő­csökkentési tárgyalások résztvevői csütörtökön az osztrák fővárosban megtar­tották soron következő ple­náris ülésüket. Az ülésen felszólalt O. Hlesztov, a szovjet delegá­ció vezetője, aki a tárgya­lásokon a jelen pillanatig kialakult helyzetet elemez­te. A szovjet delegáció ve­zetője előterjesztette a szo­cialista országok néhány ja­vaslatát azzal a meggondo­lással, hogy e javaslatok el­fogadásával sikerül előbbre­vinni a tárgyalások mene­tét. A javaslatok kezdeti konkrét lépéseket tartal­maznak a közép-európai h ~ ’ -'rőosökkentéssel kapcso- 1 :i és számításba veszik a nyugati fél álláspontjának több mozzanatát. A javasolt lépéseket köny- nyen végre lehet hajtani és ezek a lépések lehetővé te­szik a tárgyalások elóbbre- vitelét, valamint azt, hogy már a következő esztendő­ben elérjék az első gyakor­lati eredményeket. Izraeli áf£VÚiÜT Izraeli ágyúnaszádok csü­törtökön tüzet nyitottak egy libanoni területen levő pa­lesztin menekülttáborra. A Tyre város közelében levő tábor elleni háromnegyed órás ágyútüzet a libanoni tüzérség viszonozta. Libano­ni jelentések szerint az ak­ció nyomán három személy életét vesztette, öten megse­besültek, valamennyien a tábor lakói. Ünnep előtt a Vörös tér Megfiatalítva, szépségének teljében várja a Vörös tér a November 7 -i ünnepsége­ket Néhány nappal ezelőtt a külföldi turistákat ismét bebocsátották a Kreml előt­ti történelmi nevezetességű térre, mely május óta a re­konstrukciós munkálatok miatt le volt zárva a nagy­közönség elől. A Kreml falainak restau­rációja és a katonai dísz­szemlék okozta megpróbál­tatásoknak kitett macska­köves felvonulási tér kija­vításán kívül befejezték a mauzóleum két oldalán ál­ló dísztribünök építését. Res­taurálták a Vörös térre né­ző Szpasszkij-tomyot, s ben­ne a híres toronyórát. Felfrissítették magának a Len in-mauzóleumnak a kő­burkolatát is, s a túlságo­san magasra nőtt fenyők he­lyett kisebbeket ültettek a mauzóleum elé. A Kreml parancsnoksága éppen csü­törtökön közölte a reggeli moszkvai lapokban, hogy no­vember 2-án a Lenin-mau- zóleumot ismét megnyitják a nagyközönség számára. képtévlmkon érkezett Az Alvaro Cunhal államminiszter, a Portugál Kom­munista Párt főtitkára vezetésével Moszkvában tartózkodó portugál kormányküldöttség megkezdte tárgyalásait a szov­jet fővárosban. A képen: Alvaro Cunhal (balról a harma­dik) és Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi minisz­ter (jobbról az ötödik) a moszkvai megbeszélésen. (Népújság-telefoto — TASZSZ—MTI—KS) Kiszabadították a fellázadt rabok túszait BRÜSSZEL: 104 órás feszült várakozás után csütörtökön hajnalban véget ért a Hága melletti Scheveningen börtönében a túszok drámája. Hajnali négy óra 15 perckor egy húsz válogatott tengerész- gyalogosból álló egység be­hatolt a börtön kápolnájá­ba, ahol négy fellázadt rab szombat este óta tartotta fogva túsza51. Bár a rabok a tárgyalások során néhány túszt — gyermeket és idő­sebb embereket — elenged­tek, még mindig 15 személy, köztük két nő volt a ke­zükben. Az akció egyetlen puska­lövés nélkül ment végbe: a meglepett lázadók letették a fegyvert és a túszoknak sem esett bántódásuk. A négy lázadót már vissza is vitték cellájukba, a túszok pedig a rendőrautón elhagyták a börtönt.' A lázadást egy palesztin géprabló, Ahmed Nuri ve­zetésével két holland köz­törvényes bűnöző és egy al­gériai születésű, francia ál­lampolgárságú rab hajtotta végre. A lázadók a többi között azt követelték; hogy a géprabló egy társa, aki a lázadás kirobbanásakor a börtön kórházában volt, csatlakozhassák hozzájuk, a palesztin rab azonban meg­tagadta ezt. Azt is követel­ték, hogy repülőgépen el­hagyhassák az országot, de a hatóságok szerint egyet­len ország sem volt hajlan­dó befogadni az egész cso­portot. A túszoknak a csaknem ötnapos rabság során nem esett bántódásuk. Valameny- nyien egészségesek, de a fogság rendkívül megviselte őket. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents