Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-13 / 240. szám
(/fatáp ... hogy mikor fiatal a fiatal ember. Nem hány éves korában, hiszen erre a kérdésre igencsak könnyű a válasz. Fiatal az az ember, aki még nincs... Hopp: ez sem jó egészen. Mert hány éves nincs; mennyi az a mennyi? A hetven évesnek a hatvan is fiatal, az ötvenévesnek a hatvan már öreg, s a huszonévesnek matuzsálem az ötvenéves is. No lám, már erre sem olyan könnyű a válasz, és még szerencse, hogy írásunkban nem arról lesz szó, Hogy meddig és mitől fiatal az ember, legfeljebb csak érintőlegesen, hanem arról, hogy mikor fiatal az ember. Milyen „társadalmi időben” fiatal. Közelebbről. Ma egy huszonéves ember, lett légyen az a két nem bármelyike, fiatal. Nem korban, nem erről van szó, ez csak hivatkozás. Beosztáshoz fiatal! Valamilyen magasabb, felelősségteljesebb beosztáshoz persze. Kapusnak nem fiatal, de a kapusok brigádvezetőjének már igen. Ami még rendben is van, hiszen egy huszonéves, katonaságot leszolgált férfit nem lehet egyből effajta felelősségteljes beosztásba helyezni. Nőt, azt még úgysem. A nők, akár még két gyerekkel is, hebehurgyák az ilyen fontos posztra. A huszonévesek ügye ezzel világos és letárgyalt. Maradnak a harmincéves fiatalok, akik még mindig fiatalok ahhoz, hogy mondjuk osztályvezetők, szövetkezeti elnökök, vagy párttitkárok legyenek. Még ahhoz is fiatalok az ilyenek néha, hogy alapszervi KlSZ-titkárok lehessenek. A negyvenesek, azok talán már.. o esetleg... egy-egy közülük.. . nem mondom ... de azért azt is jól meg kell fontolni, mert a mai fiatalokra nem nagyon lehet komoly dolgokat bízni és a' szocializmus építése, bármilyen szinten végezve is, nagyon komoly dolog. Olyan komoly dolog, hogy azt annak idején nem is tudják, hogy milyen komoly dolog, Milyen annak idején é® kik azok., afcik nem tudtak? Hajoljanak közelebb, kedves olvasóim, ezt inkább elsügom, mint leírom. Annak idején, amikor úgy 1945 táján ebben az országban hozzáfogtak valamihez, amiből, lám, az jött ki, ami most van, amit most nem lehet éppen ezért csak ügy ukmukfukk, rábízni holmi fiatalokra. Es akik akkor még nem tudták, most már tudják, hogy amit akkor elkezdtek, az milyen komoly dolog, vagy inkább csak érezték, mint tudták, azok voltak akkor huszonévesek. Sőt, leírni is alig merem, kimondani még gyávábban teszem; tizenévesek is. képzeljék el, harminc esztendővel ezelőtt az élet úgy hozta, hogy negyven, meg ötven éves fiatalok, között seregestül sorakoztak fel az államosításra, a forint és a haza védelmére, a reakció elleni harcra, az újjáépítésre, a párt megalakítására, a hidak és a szocializmus felépítésére a huszonévesek. Nemcsak mint az építő sereg közkatonái, de a parancsnokaiként is. Azok, akiknek jó része most kétségbeesetten kapkod káderlap és a saját feje után, ha valaki ne- taiántán olyan ötlettel jön, hogy egy harminc körüli férfiból üzemvezető legyen például. Ilyen fiatalon, olyan kevés élettapasztalattal, ennyire fontos posztra; felelősség is van, elvtársam, a fiatal káderek előrelépésében! ö annak idején, húsz ha múlt, nem is valami sokkal, s egy egész járás szerveződő kommunista mozgalmáért volt felelős! , Nem úgy vah .az. elvtársam. Azok forradalmi, de tiszta idők voltak. Aki szemben állt, az volt az ellen. Tiszta sor volt, mit kell csinálni. Meg rá is voltunk kényszerülve. Nem volt más, csak mi. S akkor még nem volt; semmi, amit elronthattunk volna. A valamit csak akkor kezdtük. Hat ezért. Nem volt semmi? Nem bizony. Valamit kellett csinálni, abból a semmiből. Tudás és tapasztalat nélkül. Segítséggel és baráti biztonsággal a hátunk mögött, de önnön erőnkből és saját gyér tudásunkból. Mégis lett belőle valami. Az a csodálatosan sok, de mindig és újra kevés, amit eleddig tettek az országban. S amit ezután kell még tenni. Hogy kik tegyék? Ezt a felelősségteljes munkát kik végezzék? „Itt valahol, ott valahol, négy öt elvtárs összehajol” — bocsánat, Ady Endre —, s megállapítják, hogy ezeket a feladatokat nem lehet hebehurgya módra, holmi mai fiatalokra bízni. Testben és lélekben erősödniük kell még azoknak, tanulják, ki a mesterség csínját-bínját, mérjék fel, hogy mire ők is ötven, meg hatvan évesek lesznek, mit vesznek át stafétabot formájában az akkori nyolcvanévesektől. Világos? Világos! Világos, hogy sötét beszed ez. És eleg sötét dolog, hogy nem is kevesen beszélnek ilyen egyértelműen és világosan azok közül, akiknek gyakran csak ez az egyetlen világos álláspontjuk már egy jó ideje. Nem korban, lélekben, az eszmékben és -bői öregedtek meg és öregedtek ki e hazát féltő álteore- tikusok. Az már aztán más kérdés, hogy örökifjú mozgalmunkban mit keresnek az immáron örök öreg öregek? agyon szép ez a vidék. A szőlők egyik oldalon nekifutnak a Máivá szétterpeszke- kedő lábának, majd karnyújtásnyira tőlük az erdők kúsznak fel a hegycsúcsokig. A Kékes, mint egy őrtorony vigyázza minden lépesünket Talán egy fiatalos kurjantas fel is jutna a Sv-torony áljáig. A másik oldalon, amerről az éltető napfény simogatja végig a termékeny dombhár- takat, füstoszlopot épít az ég kupolája alá a visontai erőmű. Ahogy Abasárről haladunk az úton, a tenyérnyi völgyekben sorra csillannak meg a víztárolók víztükrét Igazán barátságos kép. A falvak itt valósággal meglapulnak az összeszűkülő völgyekben, de a házak már mindenütt felkapaszkodnak a legközelebbi dombok tetejére is. Az egyik ilyen dombról egyszerre csak megpillantjuk a csonkatornyot a kisnánai vár maradványait Megérkeztünk hát. TÉT — Inkább a hétvégeken jönnek a turisták nagyobb számban a várat megnézni. Kéthetenként a mátrai üdülőkből hozzák le a vendégeket rendszeresen. Sok a diák is az ország különböző vidékeiről, de egyre többen vetődnek el erre autóvaL Aki ezt mondja, a kisnánai vár egyik gondozója: Homonnai Lászlóné. Ez a név maga is történelmet idéz. — őseink valamikor az 1700-as években telepedtek itt le. Egy időben Humon- naira változott a család neve, szlovákosodott. — Családjukban vannak szlovákok? — Hogyne. A nagyszüleim. Az idősebbek még mindig beszélik a szlovákot, de már keverik .magyar szavakkal, magyar ragokkal. Én is értek mindent, de csak néhány kifejezést használok. A XIV. századi, egykori Kompolthy-vár tövében így vegyültek a népek sarjai. ★ Legalább száz éves az épület, amelyen ott a Posta felirat. Volt itt már minden. Valamikor kereskedés, aztán még tanácsháza is egy időben, huszon-egynéhány éve pedig a posta szomorkodik a mállani indult falak között. A hivatal vezetője is több mint két évtizede végzi munkáját, a neve Hadobás Pál. Az ezerötszáz lakosú község elég sok munkát ad, főként a levé'forgaJomban. Még csak két napja végez ilyen feladatot Kozák János- né, de nem panaszkodik. — Elég jó munka ez — mondja. — Kétórás a munkaidőm, de többe kerül, mire végigjárom a körzetem. Megyek, beszélgetek is, eltelik az idő. Égy híján ötven újságot is Kisnánai bsieznInp kihord naponta. Tűt derül kp hogy Hugit György már több mint húsz éve előfizetője a lapunknak. Ma már nyugdíjas, csendben, éldegél. — Ezt a telefont ne találták volna ki. — panaszkodik a hivatalvezető. — Ráfűzeses rendszerű, több község központja van rajta. Ezekriíözüi: -bárkit hívnak, itt is csörög. A mi hívójelünk a morze szerinti K-betű. Sokan nem tudják a fiatal kollégák közül, és ebből elég sok kavarodás támad időnként. it Az útra könyököl a iko- vácsműhely. Nyitott ajtaja felett a felírás: Szőke János kovácsmester. Bent már füstölög a fujtatón a kis kupac szén. Az üllő mellett álldogál a mester, gyerekkori cimborájával, Lőrincz Istvánnal beszélget. Megjön a mestemé-asszony is, hogy küldjön segítséget a férje- ura; leszedni a szilvát. — Ukapáro is ebben a műhelyben. dolgozott, az apám is negyvenötben hagyta abba. Egyikük a másiknak adta a kalapácsot. Ki. tudja, v mióta dolgoztunk itt mi. Szőkék, mint községi kovácsok. Jól „összekalapálta” az apám is a családját: tízen vagyunk testvérek, mind itt, Kisnánán, ma is. Nekem is vannak fiaim, de azok már nem ragaszkodnak az öreg üllőhöz, amin még olyan szépen tudta kicsilin- geltetni apám is a taktust a kiskalapáccsal. Szőke János a hajdanvolt világban ipari felsőiskolát végzett Pesten, kitanulta a lakatos mesterséget és a hegesztés fortélyait is. —- Valamikor naponta legalább négy-öt liter bort nyeltem le, de meg sem éreztem. Olyan nagy volt a munka. Hozták a gazdák, az volt a szokás. Mostanában már nem iszom, nyugdíjas is vagyok, a gazdák se hozzák ide gyakran a lovakat, mert a faluban csak két ló van kint,, a tsz-nek is csak két fogata dolgozik. De kerékre ráfot nieg a múlt héten is húztam. ★ A tinta a papírt 1810-ben festette meg. A szöveg meg ma is jól olvasható: „Alább írtak, Felső Nána nevezető helységnek Bírái és Esködt- jei, adjuk tudtára Mindenkinek, akiknek illik, hogy nu a. F.elseges királyi rendelésnek engedelmeskedni akarván, az helységünkben felállítandó úgy nevezetű triviális oskola iránt a következőkre reá állottunk, s pedig... ” íme, az alapítólevél, alatta ,az öt aláírás: öt kereszt (!), de az okmánykészítő szépen cirkalmazta valameny- nyiük nevét, éspedig: Ho- monnay Tamas, Kokláts Ist- vány, Váltsák András, -Ho- monnay János és Krizső Ist- vány. Ök akarták, hogy a „közönséges” iskolában írni- olvasni, számolni tanuljanak a kisnánai magyar es szlovák nyelvű gyerekek.-k Molnár Elemer az általános iskola igazgatója. Tizenegy nevelő foglalkozik most a nyolc osztályba be- íi;t 143 gyerekkel. A legnépesebb az ötödik osztáfy. 23 gyerekkel, á legalacsonyabb a létszám a hetedikben: 14 gyerek. A tizenhét elsőst Kokláts Jánosné vezetgeti be a tudományok sűrűjének — elejére. Egy névelő, Soós Györgvné gyermekgondozási segélyen, van, őt helyettesítéssel pótolják. A hat tanteremben a felső tagozat mindig délelőtt jár, az alsósok pedig havonta váltják egymást. — A gondunk az óvodában van inkább, — közli Molnár Elemér, akinek irányítása alatt nevelődnek a legldseb- bek is. — Egyetlen óvónőnknek sincs képesítése. Lakatos Ferencné, a vezető helyettese, Kozma Lenke, a délutános és Hadobás Tibor- né, a délelőttös óvónő, mind más pályáról jöttek az óvodába. Kiderült, hogy a kis vargabetű után valamennyien megtalálták a helyüket. Szeretnének tanulni, oklevelet szerezni. De eddig még nem t jelentkezhettek, mert egy éves gyakorlatuk még nem volt. — Majd ét kell készítenünk a tanulási tervet — mondja mosolyogva az igazgató. — Egyszerre hármán nem járhatnak iskolába. Az óvodába mindenkit felvettek, aki jelentkezett. Nemrég bővítették az intézményt, igy lett kétcsoportos. ★ Pillanatnyilag n legnagyobb gond a községben a vízvezeték megépítése. Már az ötödik éve lesz lassan, hogy hozzáfogtak. Találtak egy kutatófúrás során jó ivóvizet, aminek hasznosítására társulatot alapítottak. Szerencsére a tsz-nek is nagy szüksége volt a vízre az állattartásban is, ezért a gerincvezetéket megépítették- Még ezerötszáz méter hosszan kell a csövet lefektetni a földben, ez összesen négy utcára vonatkozik, aztán teljes lendülettel működhet a vízmű. Apróságok ugyan most is vannak, amik miatt a gépház körül vita támadt. De majd rendbe hozzák ezeket 3S» A tsz-nek az idei éve jól sikerült, ha nem is kiugró módon, de teljesítik mindazt, amit a tervben rögzítettek. Beszélik a faluban azt is, hogy Domoszlőval és Vécs- csel kellene mielőbb összefogniuk, hadd élvezhessék a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit ők is. Eddig is egy más kezére figyeltek: segítettek egymásnak, ahol tudtak. Géppel is, emberi munkaerővel is. A barátságot legfeljebb most már „hivatalos” formába öntenék, lényegében erről van szó. A megfontoltabbak arra intenek, hogy az előkészítést hagyják a következő évre, aztán 1976-tól már egy nyájba tartozhat a három közösség, erősebben, végérvényesen összemarkolva egymás kezét ★ A tanacshazan Molnár Ilona vb-titkár a jövőről beszél. Az a bizonyos 24-es számú bolt már nem sokat ér. olyan állapotban van, hogy nem szívesen mutogatnák senki idegennek. A postára is ráférne a felújítás. A tanács felajánlott telket is, de a posta azt mondta: neki adják át a kulcsot, akkor kifizet mindent utólag. De honnan vegyenek a kisná- naiak annyi pénzt az építkezéshez? Össze kellene fogni az ÁFÉSZ-szel és a SZŐ VTERMÉK-kel, közösen hárman már egy szép épületet emelhetnének a község egyik mutatós és forgalmas pontján. Efelé hajlanak az érdekeltek is, de a hivatalos tárgyalásokat még nem kezdtek el. Most a SZÖVTERMEKnek a zöldségboltja az autóbusz-váróban kínálja áruit. Ez sem valami nagyon jó dolog, de a szükség nagy úr: jobb megoldás pillanatnyilag nincs. * Csodálatos a kisnánai vár lakótornya. Mintha a visegrádi, úgynevezett Salamon- tornyot ültették volna át ide. Hányán mennek el oda csak azért, hogy megnézzék a tornyot, felkapaszkodjanak öreg, kopott lépcsőin, beóvatoskodjanak az egykori lakóhelyiségekbe, és belebor- zongjanak azok rideg levegőjébe. . „ Hányán jönnek el ide, Kisnánára ugyanezért? Pedig milyen szép ez is. a környék is, a távolabbi táj is. Igaz, még nincs mindenfelé és végig jó útja, még nincs olyan üzlete, amelyben az éhét vagy a szóinját olthatná az átutazó. Egy kicsit, be van zárva ez a község a Mátra enyhe ívű nyúlványai közé. Pedig aki egyszer járt erre, a tájról, a közvetlen környezetről, az emberekről na gyon szép és kellemes emléke két. visz magával. . & Blolnái Ferenc 4 r lépizp'om ( Porliigálíában | (Foúk V Humanité Dimanche) <
