Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-13 / 240. szám
Anyai szív ziasszony, az egri Erdélyi Józsefné, aki másoktól elhagyott gyerekek sorát nevelte fel, s próbálta mindazt pótolni, amit az anyai szív hiánya jelent, Erdélyiné neveltjeire emlékezik. A két gyerek nemrég jött meg a napköziből. Tibi szokása szerint hamar lelépett, szaladt a haverokhoz, s velük együtt sietett a nem messze eső Spartacus pályára. Karcsi, a csendesebb, a komolyabb, otthon sürgölődik, s hol az udvaron, hol a tágas lakás valamelyik szobájában tűnik fel, rendszerint ott, ahol a ház asszonya. A fiú nem sokáig nézi a fürgén szorgoskodó kezeket: — Hadd segítsek, hadd csináljam én Mami, nekem könnyebben megy... Ilyenkor ősszel gyorsan esteledik, s a szél is csípősebb. Benn a konyhában meghitt illatok terjengenek, készül a család vacsorája. Nemsokára bekapcsolják a televíziót, a t A szolgálatkész Karcsi Tibi után szalad, mert hogy már ilyenkor itthon kellene lennie. Hamisítatlan testvéri aggódás ez, pedig vérszerinti közösség nem fűzi össze a két gyereket. Egyedül maradunk Érdé- lyinéval a tagas, tisztán tartott lakás vendégváró szobájában, s a hatvanháram éves asszony neveltjeiről beszél... „Laci meg Pityu voltak az elsők. A szülők elváltak, s az apa hozzánk került albérletbe a két fiúval együtt. Láttam rajta, hogy nehezen boldogul velük, s nem áll keze az asszonyi munkára. Nekünk soha sem lehetett gyerekünk, s ahogy teltek az évtizedek,’ ahogy kopogtatott, majd eljött az idős kor, egyre jobban féltem a magánytól. Megegyeztem az apával, s mostam, takarítottam, főztem a két nebulóra. Jólesett magam körül látná őket, érezni miként viszonozzák a szívességet, a szeretetet. Majd hét év után a szülők ismét egymásra találtak, « velük ment Laci és Pityu is. Azért visszajárnak, meglátogatnak, s tudom, hogy nem szakadtak el tőlem. Hiányumaga lábára álljon. Sajnos nem így lett, úgy hallom nem dolgozik, kiköltözött a Rudi- várba és semmittevéssel, ivással tölti napjait. Fáj, mert hosszú évekig volt nálunk, s úgy szerettük mintha saját vérünk lett volna.” Előkerül a fénykép Laci mosolyog róla, mellette a bizakodó házaspár. Most Erdélyiné szemét fátyolozza a szomorúság — S mennyi gond van a két „testvérrel” is. A Mami erről csak futólag beszéL Tibit hihetetlen türelemmel tanította beszélni.- Magával vitte a piacra, a szőlőbe, s közben szabályos beszédgyakorlatokat tartott Mondták is az ismerősök, a szomszédok: Mondja Mariska, hogy lehet ezt idegekkel bírni? öt viszont csak az érdekelte, hogy emberré nőjjön a gyerek, hogy helytálljon a többiek sorában. S neki lett igaza, néki, aki a csalódásokat igyekezett elfelejteni. Mariban nem hiába bízott. A lány férjhezment, szép lagzit rendeztek számára a Jóbarát kisvendéglőben. S 6 fiatalasszonyként is visszajár. „Tegnap volt itt a Tdsunokával” — büszkélkedik Erdélyiné, s eszébe sem jut, hogy nem vérszerinti kötelék fűzi Marihoz. Tibi izzadta«, a focitól fáradtan berobban, az ajtón, s máris kérdi: — Mami, mi lesz a vacsora ? Erdélyi bácsi Karcsival foglalatoskodik, aki őszinte ragaszkodását így fogalmazza meg: — Ha felnövök:, akkor sem megyek haza, itt maradok, ide adom a pénzt Maminak, mert ő törődik velem. Az idős arc redőit az öröm simítja él. Készülhetnék a fotók, ott a helyük a családi albumban Pécsi fctvá» A film végén a lez-gnáít, nem is felháborodó, nem is nyugtalanító hangsúllyal a börtön igazgatója csak any- nyit mond a viszonylag ép érzékű Courtland-nak: Ez bizony így var, de ez is jobb, mint a semmi. Mármint ez a kicsinyke rend az óriási rendetlenségben, az emberi viszonylatoknak, jognak és erkölcsnek ebben a fojtogató zűrzavarában. Ebben a börtönben. Ahol talán az a legrettenetesebb, hogy a látszat ellenére a valóság az, mintha az állig felfegyverzett börtönalkalmazottak a börtönben kialakult gátlástalan rabcsoportnak engedelmeskednének. Ez az engedelmesség könyörtelen, mert nyoma van; a vesztegetés, a pénz jelzi az útján ennék a robbanásveszélyes állapotnak, amelyben — ismét a kivén- hedt börtönigazgatót kell idéznünk —, csak akkor következik be megnyugvás, ha a lázadás hangulatai egy-két ember halála-vére hűti le. Erre még a notórius bűnözők is megnyugszanak. A forgatókönyvet Truman Capote, Wyatt Cooper, Tracy Keenan Wynn írták, a filmet Tom Gries rendezte. A néző számára talán kevésbé fontos az, amit ezek az írók a forgatókönyvben, nem minden lélektani iskolázottság nélkül leírtak, mert az amerikai társadalomnak ez a Röntgen-felvetele lehet riasztó jelzés is az amerikai államhatalom lelkiismeretével szemben. A nézőt elsősorban az döbbenti meg, hogy egy büntetőintézetben, egy börtönben, ahol jogerős ítéletek alapján ilyen vagy olyan bűnök büntetését kell elszenvedniük az elítélteknek, az elítélt élete nem lehet biztonságban. Pedig minden adottság azt szolgálja, azt a nyilvánvalóan okos és fenrikölt célt, hogy a rabok a börtönben biztosított szigorú fegyelemnél fogva majd a társadalomba átnevelve érkezzenek vissza. A biztosító szerkezetek valóban gombnyomásra működnek. A nap bizonyos szakaszában senkinek nem eshetik bántó- dása, elméletileg. A foglyok, a rabok azonban akarva-ákarat1 an kapcsolatba kerülnek egymással. Erősebb, lagymatagabb .összefüggések •* Uvegház Amerikai film keletkeznek vadidegen emberek között. Azért is, mert így könnyebb elviselni a büntetést, a társadalomból való kitaszítottságot; másrészt az ember társas lény, nem tud meglenni gondolatai továbbadása, érzelmei megmutatása nélkül. Itt, a , gondolatok, az érzelmek útján, van valahol valami óriási hiba, valami rettenetesen beteges ebben az üvegházban. A gondolatok és érzelmek, a vonzódások és taszítások feszült légkörében a dögevők szintjón'állók tartják reszketősben azokat, akikben az emberi értékrend még a talpán áll. Itt nincs tisztelet senki és semmi iránt! Viszonylagos erkölcsi meggondolások sincsenek, csak a piszkos és megfellebbezhetetlen anyagi érdek, amely mögött sosem egy ember, hanem egy egész érdekszövetség álL És az érdekszövetség — nemcsak az életben van ez így! — itt is könyörtelen. Itt nem véd ezektől a hiénáktól a jog, a vasketrec, az őrség, a falak, azr egész hatalmas épület, az állam egesz felépítménye, mert a testek egymás közötti és egymás elleni kapcsolatában a homályos pontok és a bűn pillanatai tisztátalanak és tisztázatlanok. A film írói és rendezője látszólag nem sokat törődnek a lélektani motivációkkal. A rideg környezetben a rideg tényeket, a rideg rendet, a rossz közérzetet, az embereken uralkodó vonzódásokat és a szándékok könyörtelenségét szerkesztik egységbe. Az időrend sem érdekli őket, vajon a néző el tud-e igazodni ebben a neki idegen atmoszférában, csak azt akarják érzékeltetni, mi következik be akkor, ha a jog emberei visszaélnék a joggal. És ez a szándék már túlvezet egy amerikai börtönben megtörtént egyetlen eset feltárásán. Ha az írott jog — mondja az általánosítható tanulság — emberei nem tudják vagy nem akarják a törvény szellemét a gyakorlatban végrehajtani, ott az életnek vagy értelme vagy énékerjüncs. Vagy mMM- :ő elv ész. Ezért is bírnak. A* már megint más kérdés: mit kell tenni, hogy a tör vény emberei, mind kivétel nélkül, legalább annyira legyenek emberek a talpukon hogy egy viszonylag magas erkölcsi, szint alá ne is szállhassanak. A fesztiváldíjas filmben Alan Aida, Kristoffer Tábori, Clu Gulager, Vic Morrow. Roy Jenson nyújtanak jo alakításokat. Farkas András 14.43: Iskelatelevizié mindenkinek Népballadák Az Iskolatelevízió az effay ta műsorokkal kilép a hivatalos tanmenetből. S nemcsak diáknak, tanárnak, de minden nézőnek értékes szórakozást, ismeretszerzési lehetőséget nyújt- Ezúttal egy régi és egy új típusú népballada sokoldalú feldolgozását látjuk. A régit — a jól ismert Kőműves Kelemen balladája képviseli — 3 változatban. Elénekli a balladát Ferencz Éva és egy középiskolás kislány is. A másik mű Kallós Zoltán legújabb gyűjtéséből való erdélyi népballada. A helyszínen forgatott és hangszalagra rögzített ballada elhangzása után halljuk azt az öregasszonyt, akinek az édes testvéréről szól a történet. A műsor mindvégig az; élet és a népballada kapcsolatát igyekszik feltárni, megmutatni. A műfajról, a népballadák sajátosságairól Kallós Zoltán a neves kutató beszél. A műsort Gulyás Gyula rendezte. (KS) Karcsi és a nagyapa. (Puskas Anikó félve) műsor bűnügyi filmet ígér. Ilyen a hamisítatlan nyugalom. a béke... kát egyre nehezebben tudtam elviselni, azért mentem a Kertész utcai intézetbe, s kértem: adjanak hozzám valakit." Családi albumba kerülő fotók helyett, inkább mutassuk be a szereplőket. A focikedvelő Tibi, s a segítőkész, a Marni körül sün- dörgő Karcsi állami gondozottak. akikről megfeledkeztek, .lemondtak szüleik. Emlékezetük. mélyén riasztó képek rejlenek. Tibi, vér szerinti anyjának arcát sem tudja felidézni, legfeljebb apjára emlékszik, alti néha, nagyon ritkán meglátogatja, s ilyenkor folyvást ismételgeti: — Nem hittem, hogy lesz valaki a gyerekből, hiszen négy éves korában még beszélni sem tudott .. A tizenhárom éves Karcsi, se négy állami gondozott testvérét, se könnyelmű szüleit nem látta, s a nevelőotthonban hiába várta, hogy hozzá is jöjjön valaki. A korát meghazudtoló frisseséggel szorgoskodó háWíK oKlÁhet 13«. vasaraa& _ S innen kezdődik az annyi csalódást okozp másik Laci története, akinek anyja igen korán meghalt, s akit apja elutasított, nem vállalt. A fiú otthonra sóvárgott, s ezt találta meg Erdélyiéknél, akik egész- huszonhárom, éves koráig törődtek vele,, elviselve az önfejűségét, az akaratosságot, az egyre gyarapodó szeszélyeket. Egyszer aztán betelt a pohár: a fiút visszavitték az intézetbe, ahol még tűrhetetlenebből viselkedett. ( „Üzentek értem: ha csak tehetem, fogadjam vissza. Nem sokat gondolkodtam, reméltem: majd csak megja vul. Katonaság után is hozzánk jött vissza, munkahelyet szereztünk számára, a nehézségek mégis újra kezdődtek, hiába volt a figyelmeztető szó. Amikor végleg elment, adtunk neki három öltönyt, kerékpárt, rádiót, s négyezer forintot, s gondoskodtunk alRákosj Gergelf: Staff kartárs kocsit tart (Sefejező rész.) Odaállt az el «szoba tükör elé, és hangosan mondta al- sónadrágos, nem éppen szívderítő tükörképének: — Lenke, lepisálták m ponyvámat! Fél kettő elmúlt, mire végre elaludt, de reggel ötkof már talpon volt. Ékkor hasított bele, hogy az akkuróí elfeledkezett. Hátha kimerült. Éjszaka szépen feltöltődött volna, volt egy trafója hálózati áramra. De nem. nena volt semmi baj, a kontroli- lámpa biztatóan fénylett, még az önindító használatakor is csak egy pillanatra halványult el. Csupán csak desztillált vízzel kellett feltölteni a cellákat, de ez nem volt vészes, volt fenn a lakásban két liter desztillált vize. A liftet persze ilyen korán nem használta, nem szerette volna, ha az egész ház rámorog. Hat fordulóval mindent elintézett, utoljára két szeleptűért kellett megtennie az utat. Ellenőrizte az olajszintet;, utánapumpálta egy kicsit a gumikat, letörölte az ablakokat, a rendszámtáblákat, a lámpákat, a villogó- kát, s fél nyolckor mar útnak is indulhatott. A tankolás még elvett jó félórát, millió kocsi állt a benzinkútnál, az idő meg közben erősen felmelegedett, így csak lassan mert menni, nehogy besüljenek a gyűrűi, de tízre már így is Székesfehérváron volt. Itt megállt egy feketére. hogy hűljön a motor. Fél tizenegykor indult tovább. Aligánál a bal hátsó defek- tet kapott, talán nem is igazi defekt volt, csak egy régi saller vált le az aszfaltolvasztó melegben, de nem vizsgál- gatta, feltette a pótkereket, s a defektest bevágta a csomagtartóba. Megszagolgáttá a tenyerét is. Az is húgyszagú volt. Hogy az a keserves!... Persze, az ilyen kopott, hajszálrepedésekkel teli gumi aztán beveszi a szagot Na most nem vacakol ezzel. Lemosta kezét benzinnel, a gumit meg majd a Balatonban kiáztatja. Háromnegyed kettőkor fordult be az üdülőhöz vezető homokútra. Egy biciklista vágott át előtte, megnyomta a dudagombot. Vagy a gomb ragadt be, vagy a vezetéknél támadt érintkezés, de a duda még akkor is magas fejhangon üvöltött, amikor az üdülő előtt fékezett. A feleség már ott állt a kapuban. — Misikém! Eszeveszetten ugrott M », kocsiból, felrántotta a motorfedőt — ha ez az átok duda még egy-két percig így üvölt, akkor lőttek az akkujának. — Misikém? — már neheztelés, sőt, némi fenyegetés is érződött az asszony hangjában. „Édes istenem, persze azt hiszi, hogy a dudát az országúitól idáig üdvözlésképpen nyomtam, mint egy őrült!” — gondolta magában a férfi, s nem is kiáltotta, inkább a dudával szinkron ban vonyította: — Az ak kumü! Hol van ez a drót __? A z asszonynak nem volt türelme várni, túlkiabált mindent: — Már azt hittük, nem is jössz! Zolika lenn van a vizen. Zolika! Hol vagy. te kurva drót! Végre meglelte, belemarkolt, vad erővel kitépte a csatlakozó csavarok alól. Phü! Ebéd alatt sorra vette, mit is kell okvetlenül elvégeznie. Leellenőrizni az akkut. A dudát bekötni Gumit kiáz- tatni. — Miért hittétef^ hasgi nem joeg&S ' " * — Ne haragudj, meg a vonat is leér ide három óra alatt. — Ahá — mondta a férfi, a gyomra remegett. — Igen. A vonat. A személy. Hiába aházol, így van. Es nékem gyanús ez az egész... — Bárcsak... — kiáltotta Staff, lecsapta villáját. Felállt, kiment az autóhoz, mire az asszony is odaért, már a drótokkal matatott. Az asszony figyelte, majd jő hosszú idő múltán, de A Lerfke külön Is fwegrer* dítette az asszonyt, dermed- ten állt, valami rettenetes visszavágáson törte a fejét. 1 De gondolkódni sem tudott A férfi kihasználta az alkalmat, a csomagtartóhoz ugrott, előrántotta a kereket, s odadugta a gumit az asszony orra alá. — Szagold!! — mondta. — Ha nem éried a szót, hát szagold! — Hát ez... Tfát ez mát* — dadogta az asszony, majd sziszegő-keményen: — Tv, dód mit, szégyelld magad’ Szégyelld! — Megfordult, s befutott az üdülőbe. Azért mire mindennel végzett, estére, jnetaiásig, meg mintha csak az imént hagyták volna abba, megszólalt: — Hát akkor mi történt, ha szabadna megkérdeznem? Elengedte hirtelen a drótokat a férfi. Most tulajdonképpen nem is itt állt, hanem otthon az előszobatükör előtt, nerp, nem is ott, nem is ő volt, hanem a hirdetőoszlopnak dülleszkedett, s pimasz sündisznóhaja volt. Megmondom — mondta jelentőségteljesen, — Lepisálták a ponypimat! enyhült valahogy a hangú Mikor begyújtotta a moh az asszony még külön szólt a gyereknek: — Zoli integess apukának szépen Visszafelé semmi külö sebb esemény nem történ bár csak éjfél előtt öt pe cél került ágyba — am száradt ponyvát lecipelte, i egymás —, mire a bim-b óra a tizenkettőt ütni keze már mélyen aludt gtaíf * hály, Almában a hirdető lopnak támaszkodott.
