Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-12 / 239. szám

Elkészült és megkezdte a próbaüzemelést hazánk legújabb házgyára Veszp­rémben. Évente mintegy 2300 lakáshoz elegendő, nagy méretű panelt gyár­tanak, a próbaüzem befe­jeztével. Képünkön. elkészülte k az első fürdőszoba-elemek. (MTl-foto: Jászai. Csaba felvétele — KS) Az emberről, az ember védelméről van szó Befejezte munkáját a ÜL országos közlekedésjogi konferencia Három .napáig tartó ta- nácskozás után véget ért tegnap a harmadik országos közlekedésjogi konferencia, amelyre ezúttal Egerben ke­rült sor. A tegnapi tanács­kozáson dr. Fülöp Andor, az Egri Megyei Bíróság elnöke töltötte be az elnöki tisztet, s a konferencia mintegy 300 résztvevője a „Kártérítési és biztosítási szabályok össze­függései a reparació és a ■prevenció szempontjából” cí­mű témakörről tanácskozott. összefoglaló és értékelő előadást dr. Gábor László bíró, a Közlekedéstudományi Egyesület városi közlekedés­jogi szakosztályának elnöke tartott öt kértük meg a rendezvény végén, tájékoz­tassa olvasóinkat a konfe­rencia munkájáról céljáról és természetesen a közleke­désjog jelenlegi helyzetéről, feladatairól és lehetőségei­ről. — Először is azt szeret­ném megemlíteni — mond­ta —, hogy 1970-ben merült fel az igény, hogy nyilvá­nos vitákat rendezzünk a közlekedésről. Az ugrássze­rűen megnövekedett forga­lom szükségessé tette, hogy ne csak a közutakon ren­dezzük a szabályokat, ha­nem ezzel párhuzamosan fejlődnie kellett — többek között — a közlekedési jog­nak és a forgalomszerve- zésnek is. így vált gyakor­lattá, hogy a közlekedési szakemberek kétévenként összeülnek, és a legaktuá­lisabb kérdésekről tárgyal­nak. Az első ilyen konferenciá­ra 1970-ÜSen, Szegeden ke­rült sor, 1972-ben Győrött, most pedig itt tanácskoz­tunk. — Miben tudná meghatá­rozni az egri konferencia je­lentőségét? — Mindenekelőtt a té­mánk pontos megjelölésé­vel: „A közlekedési jog és a közlekedő ember.” Ügy vélem, már ebből világosan kitűnik: az emberről, az em­ber védelméről van szó. Az emberek érdekében tanács­koztunk. Ennek során köz­lekedési büntetőjogi, közle­kedésrendészeti igazolási, forgalomszervezési és szabá­lyozási, közlekedés-pszicho­lógiai, balesetmegelőzési és polgári kártérítési témakö­rökről tárgyaltunk. Előadásokra az ország leg­kitűnőbb szakembereit kér­tük fel, és ők a legidősze­rűbb kérdésekből tartottak referi ‘umot. ' Ily módon si­került elérni célunkat: tá­jékoztatni a konferencia résztvevőit a legújabb hely­zetről, meghallgatni ezzel kapcsolatos véleményüket, és Sahetőeeguak rmtek hogy az illetékes szervek tu­domására hozhatjuk az itt elhangzottakat. — A konferencia iránt megnyilvánult érdeklődést mennyiben igazolják az el­múlt három nap alatt itt el­hangzott javaslatok? — Sok olyan, javaslaton hallottunk: a közlekedési jogról, amelyek bevezetése föltétien hozzájárulhat a jobb, biztonságosabb közle­kedés megteremtéséhez. Né­hányat megemlítenék ezek közül. Előzőleg azonban, hadd utaljak arra, hogy a balesetek 95 százalékát em­beri tényezők okjozzák. Ezek csökkentése érdekében ért­hetünk egyet azzal, hogy az új KRESZ várhatóan 100 ki­lométerre csökkenti az or­szágúti maximális sebessé­get, az autópályákon pedig 120 kilométer lesz a sebes­ség felső határa. Szigorúb­ban veszik majd az utóivás- nak nevezett esetet, amiről akkor beszélünk, ha valaki ittasan balesetet okoz, és ezt követően is fogyaszt al­koholt, hogy ez utóbbira hi­vatkozva, azt a látszatot keltse, a baleset bekövet­keztekor még nem volt it­tas állapotban. Elhangzott javaslat arra is, hogy a többszörös visz- szaesés a jövőben ne sza­bálysértésnek, hanem bűn­cselekménynek számítson. Hasonló a helyzet az enge­dély nélküli vezetéssel, és javasolták azt is hogy az ittas állapotban karambolo- zókat szándékos veszélyezte­tés miatt büntessék. Meg kell akadályozni a jövőben a vagyonátruházással kap­csolatos visszaéléseket is. Arról van szó ugyanis, hogy használt gépkocsik vásárlá­sakor sok esetben az előző tulajdonos nevén marad az autó, hogy az új tulajdonos ne kényszerüljön az átírási költségek kifizetésére. Elő­fordultak már olyan kirívó esetek, hogy egy-egy jármű már a negyedik-ötödik tu­lajdonosnál tartott, a for­galmi engedély azon ban még az első vásárló nevén fu­tott. — Várható-e változás a gépjárművezetői jogosít­vány megszerzési lehetősé­gével kapcsolatban? — Igen. Jelenleg ugyanis a 16. életévét betöltő állam­polgár is kaphat indokolt esetben vezetési engedélyt. Mivel sok a fiatalkorúak ál­tal okozott közlekedési bal­eset, indokoltnak látszik a korhatár IS évre történő fel­emelése. Jó lenne a felső korhatárt is meghatározni, az előbbihez hasonló indo­kok alapján. Ezek mellett természete­sül sok mse. tqntafc javaslat hangzott el az egri konfe­rencián. Köztük különösen nagy érdeklődéssel hallgat­tuk dr. Horváth László Gá­bornak, a KPM Vasúti és Közúti Alkalmassági. Intéze­te igazgatójának pszicholó­giai kísérleteiről szóló elő­adását. Erről röviden csak annyit, hogy dr. Horváth a közlekedési bűncselekményt elkövető személyek viselke­désének motivációival fog­lalkozott. Nagyon érdekes megállapításokra jutott az­zal kapcsolatban, hogy adott szituációban ki, miért visel­kedik úgy, ahogyan ez róla kimutatható. Az ilyen jel­legű kutatásoknak nagy fon­tosságot tulajdonítunk, és véleményünk szerint a jö­vőben is érdemes foglalkoz­ni hasonló vizsgálatokkal. — Köszönjük a nyilatko­zatot fbecíky) Mi les* a régi lakásokba?? A pénz sem mindig segít... ORSZÁGOS GOND a la­kásfelújítás. a régi épületek, városrészek korszerűsítése. Erre szintén figyelnünk kell amellett, hogy még az új lakások építése számit a legfontosabb feladatnak. Már csak azért is, mert a régi, rossz épületekben, a korszerűtlen, a ma igényei­nek egyáltalán nem megfe­lelő lakásokban élő csalá­dok egyúttal lakásigénylők, a tanácsok állandó ügyfelei. A másik ok pedig: eljutot­tunk oda. hogy a felszaba­dulás előtt épült, 40—50 éves vagy sokszor még ré­gebbi épületek ma már igen rossz állapotban vannak. So­káig nem foglalkoztunk ve­lük megfelelően, a hibák csak nőttek, s most már több éves lemaradást kell behoznunk. Természetesen az eddigieknél jóval nagyobb erőfeszítéssel. EZ VOLT az általános vé­lemény a napokban Egerben tartott országos épületfel­újítási kor/erencián, ahol megyei szakemberek — dr. Kovács Sándor, a megyei tanács építési osztályának vezetője és Veres Zoltán, a tanácsi tervező vállalat fő­mérnöke — is tartottak elő­adást, elmondták gondjai­kat, szóltak az eredmé­nyekről. amelyeket a váro­sok rekonstrukciójában el­értünk. Kilencvenezer lakóépület, 115 ezer lakás van a me­gyében. A lakások közül 32 ezer 50 évesnél idősebb, de 40 ezer van azokból is, amelyeket 25 évnél régeb­ben építettek. Az öreg há­zak többségénél pedig nem időtálló építőanyagokat hasz­náltak, a felújítás tehát év­ről évre sürgetőbb feladat. A megye lakásállományá­nak nagyobb része személyi tulajdonú, ezekkel kapcso­latban a lakásfelújítási szol­gáltatások megfelelő ütemű fejlesztése lenne a feladat. Mint ismeretes, a megyei ta­nács vb a IV. ötéves terv­időszakban 11.4 millió forint támogatást szavazott meg a lakossági karbantartó kapa­citás fejlesztésére. A támo­gatást azok a szövetkezetek kapták meg, amelyek pályá­zat alapján nagyobb részt vállaltak a la'káskarbantar- tási munkákból. 1973 végé­ig ebből a pémíből 6,2 mil­liót már átutaltak, főleg épí­tőipari kisgépek beszerzésé­re. Hogyan hatott ez a nem éppen csekély összeg? Ki­derült, hogy a támogatott szövetkezetek árbevétele szolgáltatásból 1973-ban még kevesebb volt. mint a meg­előző esztendőben. Ha az idén is tovább tart ez a visszafejlődés, érdemes lesz felülvizsgálni az egész pá­lyázati rendszert. Ez tehát a helyzet a sze­mélyi tulajdonú lakások fel­újításánál. Persze, nem je­lenti azt, hogy a munkák üteme is ugyanúgy csökken, mint a szövetkezetek árbe­vételei, csak éppen kisipa­rosok kapják a megbízá­sokat. Egyelőre nem mond­hatunk mást: sokszor jobb, de mindenképpen olcsóbb munkát végeznek a kisipa­rosok. A lakásfelújítási konfe­rencián az állami bérlaká­sok helyzetének vizsgálata kapott nagyobb hangsúlyt. A tennivalók itt ugyanis talán még sürgetőbbek. Körülbe­lül 115 ezer lakást tartanak nyilván megyénkben. 1971- ben 7758 lakás tartozott a kezelt bérlemények közé, 1973-ban már 8680. Javítás­ra tavaly szinte ugyanannyi pénzt terveztek mint három éve. annak ellenére, hogy majdnem ezerrel több lett a bérlemény. Még szembetű­nőbb viszont a pénzfelhasz­nálást mutató adat: 1973­ban csaknem kétmillió fo­rinttal kevesebbet . fordítot­tak javításra, mint 1971- ben! Azt már nem is kell mondani, hogy a. tervezett összegnél (45 millió forint) nyolc millióval kevesebbet költöttek el. Miért? Megvan a pénz, mi kell még? — kérdezhetné bárki. A válasz: nincs ka­pacitás. De nincs elég át­meneti lakás sem, ahová a felújítandó régi házakból költöztethetnék a lakókat. Pedig hát a programok szé­pek, a korszerűsített laká­sok már mind komforto­sak, ahol lehet, gázfűtéssel ellátva. Ugyanis általában nem jellemző már az a szemlélet, hogy csupán. a homlokzatokat kell renefbe- hozni a hatás kedvéért, és ami mögötte van, az már nem érdek«. Hiába a legszebb terv E gyik ismerősöm a kö­zelmúltban az Egye­sült Államokban járt, ott élő rokonait látogatta meg. A látogatás során természete­sen szó esett a hazai és az ottani dolgokról, s arról is, hogy a szocialista, vagy a kapitalista életfonna a jobb. Nem is a vita volt ér­dekes, hanem annak egyik mozzanata. Ismerősöm ne­vetve mesélte, hogy a kint élő rokonok a kapitalizmus fölényét többek között azzal ■jellemezték, hogy ott az államokban van munkanél­küli segély. És semmikép­pen sem akarták meg­érteni, hogy nálunk nincs, de nincs is szükség rá. Hiszen napjaink egyik legnagyobb problémája ép­pen az, hogy egyre kevesebb a munkaerő, néhány szak­mában pedig szinte alig van utánpótlás. Ez a kis történet jutott az eszembe, amikor a kö­zelmúltban megtartott me­gyei pártbizottsági ülésen az egri Finorriszerelvénygyár igazgatója arról beszélt, hogy egyre nehezebb a szakmunkásutánpótlás bizto­sítása. A gyár az idén lega­lább 150 ipari tanulót sze­retett volna beiskolázni, de mindössze a harmadát sike­rült, A példa egyáltalán nem egyedülálló, hiszen az idén ősszel az egri szak­munkásképző intézet csu­pán 616 tanulót vett fel, ugyanakkor az üzemek igé­nye jóval meghaladta az 1300-at. Különösen nehéz a helyzet a vasasszakmákban, alig akad jelentkező eszter­gályosnak, géplakatosnak, köszörűsnek, marósnak. Ám­bár vess .jobb- a helyset-a kőművesszakmában sem. A megnyugtatónak semmikép­pen sem nevezhető helyzet erősen veszélyezteti az üze­mek távlati terveit, hiszen munkáskéz nélkül a leg­szebb, leghasznosabb elkép­zelés is csupán légvár. A legnagyobb gond az, hogy a fiatalok körében nem népszerűek a fizikai pályák, kivéve egy-két „rek­lámszakmát”. A megyei pártbizottsági ülésen, de más fórumokon is sokszor tárgyalták njár, hogy vajon mi lehet az oka ennek. Az egyik ok feltétlenül az, hogy maguk a szülők is úgy van­nak vele, hogy inkább mér­nök, orvos, vagy tanár le­gyen a gyerekből, mint la­katos, vagy esztergályos. Sok esetben még akkor is, ha a gyerek más pályát vá­lasztana magának. Elgon­dolkozható tényező az is, bogy a munkások körében is sokan vannak úgy vele, hogy tanuljon, a gyerek — mindenáron. Régebben csak a mezőgazdasági munkások körében volt divat a mori- dás, hogy tanulj fiam, meit ha, nem, tsz-tag lesz belő­led. Most megjelent ennek az ipari változata is: tanulj, mert különben lakatos, vagy esztergályos leszel. A fiataloknak a fizikai pályák iránti érdektelensé­gét az is kiváltja, hogy nem is nagyon ismerik a külön­böző szakmákat, néha pedig teljesen téves elképzelésük van egy egy pályáról A ter­melő üzemek és az iskolák kapcsolata — néhány pozitív példától eltekintve —, még nem rendszeres, nem folya­matos. A fiatalok képzele­szakínáfc nehezebbnek tűn­nek, mint a valóságban, másrészt pedig sok esetben lényegesen korszerűtlenebb­nek képzelnek ei egy mai üzemet a valóságosnál. Mindez egyáltalán nem gya­korol vonzó hatást rájuk. A gyons technikai fejlődés és a specializáció következté­ben szinte naponta „szület­nek” új szakmák s hogyan érdeklődne valaki az iránt, amiről még hallani is alig hallottt, elképzelni meg pláne nem tudja, , A gyárkapukon lógó mun­kásfelvételt hirdető cédu­lák, az újságokban tömegé­vel megjelenő álláshirdeté­sek feltétlenül arra figyel­meztetnek, hogy lényegesen többet szükséges a fiatalok­kal. az életre, a munkára való felkészítésükkel foglal­kozni. A családnak, az is­kolának, az üzemeknek — végső soron az egész társa­dalomnak egyaránt. Úgyis, hogy jobban megismerjék a különböző szakmákat, azok szépségeit, s érezzék, hogy társadalmunkban rángja, te­kintélye van a munkának, a munkásnak. Főként erköl­csileg, de anyagilag is. A rohamos technikai fej­lődés következtében újabb és nagyobb teljesítményű gepek állnak munkába. A fáradságos fizikai munkát egyre inkább kiszorítják, könnyítik az ember életét, munkáját. Ember nélkül azonban a legcsodálatosabb gép is csupán holt eszköz. a szerkezetet a munkásnak kell mozgásba hoznia. Ezért szükséges többet törődni a jövő munkásaival. _ Eajjosg Leveste EGERBEN, a legnagyobb rekonstrukciós munkálatok színhelyén valamivel jobb a helyzet mint a megyei vagy akár az országos átlag, s ez elsősorban az ingatlankeze­lő vállalatnak köszönhető. A belváros rekonstrukciója, amely 1968-ban kezdődött, sok szakembert vonzott már ide, s elismeréssel szóltak róla a mostani tanácskozá ­son jelenlevők is. Pedig vál­lalkozót itt sem könnyű ta­lálni, hiszen azok a gazdál­kodó . egységek, melyekét felújítási munkák elvégzé­sére szerveztek, szívesebben építenek újat. Mert ehhéz műszakilag jobban felké­szültek, nagy gépeik van­nak, a felújításoknál vi­szont az élőmunkaigé-fty nagy, és ráadásul képzettebb szakemberek is kellenek, mint egy új ház építéséhez. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vúlldlat ugyan­csak kevesebb felújítást tud végezni, mert feladatai ú-j beruházásokhoz, a lakás- programhoz kötik. Az in­gatlankezelő úgy igyekszik magán segíteni, hogy szö­vetkezeteket von be a re­konstrukció munkáiba. Mim azt Semjén Pál, az egri In­gatlankezelő Vállalat igaz­gatója elmondta, a megye- székhely építőipari szövet­kezetét, lakáskarbantartó szövetkezetét és az UNI- SZERV ipari szövetkezetét bízták meg a feladatok el­végzésével. Az UNISZERV szereli majd fel például a 2. program vételére alkal­mas tv-antennákat a tokaji adó bővítésének befejezté­vel. Ezenkívül mintegy száz dolgozóval felújító részleget hoznak létre az ingatlanke­zelőnél, s az V. ötéves terv­ben évente legalább 10—15 millió forint értékű munkát „saját maguknak” ei tud­nak végezni. A szükséglakások gondja is megoldódik az idén Eger­ben. Tizennyolcat lebonta­nak a Szovjethadsereg úti barakkokból, újat építenek a helyükre' Ezenkívül 42 la­kást kapnak még a koráb­biakhoz, így már e hónap­tól fokozatosan gyarapítva, 82-re nő az átmeneti laká­sok száma. Ez a rekonstruk­ció fel gyomul ását jelentheti a mostani megtorpanás után. LTJ FOGALOM kezd elter­jedni: a városok rehabilitá ciója. Ezalatt egységes szem­léletű, a mai kor igényei­nek megfelelő átalakításokat értenek a szakemberek. Az országos tanácskozáson meg­állapították, hogy legalább húsz esztendőre van szük­ség, és a jelenlegi felújítási kapacitás másfélszeresére, hogy a „rehabilitációs” le­maradásunkat behozzuk szel­te az országban. Nemcsak 6ok pénz kell tehát, mert az — úgy tűnik — önmagában még nem segít... Hekeli Sáadet Az országos műanyagipart kollokvium Hazánkban ugrásszerűéi megnőtt a műanyag-felhasz­nálás, és nagymértékben fej­lődik a következő ötéves tervben a műanyaggyártás. 1950-ben még csak 20 dkg műanyag jutott az ország egy-egy lakosára, ma vi­szont már csaknem 20 kiló. s ez 1980-ra 40—44 kilóra emelkedik. Közismert, hogy a magyar—szovjet olefin'- egyezmény és az ezen ala puló petrolkémiai program megvalósítása során . nagy műanyaggyártó-bázisok ala kútnak ki, és a termeles a következő évtized végére el­éri- a 300—350 000 tonnát. Nem mellékes tehát. hogy ezt a nagy mennyiséget m;- lyen gazdaságosan és milyen célszerűen használja fel a feldolgozó ipar. tNWWMG)

Next

/
Thumbnails
Contents