Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-12 / 239. szám
A Szegeddel határos fehér-tói rezervátumban kilátótorony épült, amely idegen- forgalmi célokat szolgál majd végleges berendezése után. Felszerelik beépített távcsövekkel, hogy a hazai és külföldi turisták megfigyelhessék az Európa-hírű természetvédelmi terület madárvilágának életét. (MTl-foto, Tóth Béla felvétele) „Vadví&orHxá**” Munkaügyi döntőbizottsági elnökök mondták Jegyzetek egy megyei tanácskozásról Az október végi, III. országos tanácskozásira való készülődés jegyében került ear a napokban — mint megírtuk már lapuinkban — Heves megyében is a munkaügyi döntőbizottságok elnökeinek értekezletére. Részletes beszámoló értékelte ez alkalommal a társadalmi tisztségviselők tevékenységét — másrészt pedig maguk az érdekeltek le közreadták tapasztalataikat. Elmondták véleményüket, javaslataikat, kéréseiket, hogy jobban megismerjék egymás örömét es gondját, teljesebb, tiaz- tább legyen a róluk alkotott kép. Vajon ho^an látják helv- zetjiJspt a munkaügyi döntő- bizottságok elnökei, milyen gondolatok foglalkoztatják őket, mi az, amit elmondanának, vagy —r megyei küldöttként — talán elmondanak majd Budapesten is? Nos, nincs éppen könnyű dolguk — állapították meg többen is — hiszen ugyanaz a munkaadójuk, mint a panaszosnak. Vagy olyan formában — anyagilag, erkölcsileg — időnként, esetleg rendszeresen kifejezésre juttatják. A gondokat, problémákat — inkább más okozza. Olykor például több, máig is tisztázatlan kérdés, hiányos, vagy vitatható jogszabály, hogy csak néhányat említsünk az egri értekezleten elhangzótokból. Valósággal „szentírásként” hangák, hogy: a vezetőnek jogában áll írásban is figyelmeztetni a beosztottját... Amivel sajnos, néha túlságosan hamar élnek a főnökök. Olykor — ugye ismerős? — talán elhamarkodottan is. S a döntő- bizottság legfeljebb az eset megtörténtét, vagy meg nem történését állapíthatja meg a jogszabály alapján. Az ügy súlyosságát már nem ítélheti meg, mivel ennek mérlegelése kizárólag az illető vezetőre tartoák. ügyben nem fordulhatnak c helyi döntőbizottsághoz, hanem ehelyett caupán az illetékes igazgatósághoz fellebbezhetnek. Ami — hangsúlyozni sem kell különösebben — jogaiban korlátozza a vasutast, s fölösleges fáradságot, időveszteséget okoz számára. Feltétlenül meg kellene vizsgálni ezt a témát is — kérték, amit a magunk részéről szintén csak helyeselhetünk —, hogy egységesebb legyen az ügyintézés. Főleg pedig egyszerűbb és igazságosabb. S sorolhatnák még aril yen é6 hasonló tapasztalatokat, észrevételeket, javaslatokat, kéréseket — hagyjuk azonban ezeket az országos tanácskozásra. Ahol bizonyára mérlegelik majd a Heve6 megyében elhangzottakat is. 6 lehetőséget találnak az előforduló hibák kijavítására. Az eredményesebb, további döntőbizottsági munka érdekében. Gyóni doőgríz., et» Utcai történet Naponta olvashatunk megdöbbentő híreket a közlekedési balesetekről. Emberek százai, ezrei halnak meg gon- dailanság, figyelmetlenség, a szabályok megszegése miatt. Igaznak, sőt egyre igazabbnak tűnik, hogy az ember — legyen az autós, vagy gyalogos — mindennap kockára teszi az életét azzal az egyszerű ténnyel, hogy utcára merészkedik. Az illetékesek már eddig is nagyon sokat tettek azért, hogy a közlekedésnek minél kevesebb áldozata legyen. Bizottságok, társadalmi szervek alakulnak, szigorítják a közlekedési rend oktatását, illetve a vizsgákat. Mindezeknek bizonyos eredményei is vannak Élnek közöttünk azonban cinikus, vagánykodó emberek, közöttük szép számmal fiatalok —. akik fittyet hánynak az óvatosságnak és figyelmetlenül, saját és mások életét is kockára téve közlekednek. — Mi történt, miért ideges? — Ne is kérdezze! Egy hajszálon múlott, hogy el nem ütöttem a zebrán egy lányt. — Maga taxis, tudnia kellene ... Beletúr a hajába és káromkodik. — Nem erről van szó. hanem annak a csitrinek a pimaszságáról. Megyek, lassítok a zebra előtt. Látom, hogy egy lány áll a járdán, és esze ágában sincs elindulni. Gázt adok, amikor váratlanul meggondolja magát és elém lép. ,. Ahogy beszél, szinte belesápad az arca. — ... áll a járdán és esze ágában sincs elindulni. Gázt adok, amikor váratlanul meggondolja magát és elém lép. — Tudja mi az, síkos úton hirtelen fékezni? Csúszik tovább a kocsi, mint a szánkó. — Na és? — Félrekaptam a kormányt, így csak a kabátja lett sáros, meg az alsó fertálya, ahogyan a földre csücsült... — És a folytatás? — Leálltam az út szélén és kiugrottam a kocsiból. Mire odaértem, már talpon volt. Az ilyen beszélgetést tövéről hegyére szereti haliam az ember. — Azután? — Éppen el akartam neki kezdeni a sofőrlitániát, amikor szemtelenül az arcomba nevetett. — Mi van, taxiskám? Lökdösődünk lökdösődünk? Jöjjön csak, jöjjön -4- hívtam a kocsihoz. — Tudja, hogy egy hajszálon múlott az élete... Ahogy beszél, szinte a szeme szikrázik az idegességtől. — Azt hiszi, meghallgatott? Pimaszul megveregette a vállamat és faképnél hagyott. Elmenőben még megjegyezte: Ügy látszik, magának rosszak az idegei... A történet elmondása után némileg megnyugszik. — Tudja, én pártolom, óvom, védem a gyalogosokat Tisztelem jogaikat. De állítom, hogy amíg a felelőtlen autósok mellé nem kerül a dutyiba egy-két ilyen szemtelen gyalogos is, addig nem lesz rend a közlekedésben. szimbólummá nőtt. Eigy má- ? A megjegyzésére akkor semmit sem szóltam, csak második mélvébb jelentést ka-? gamban gondoltam; valószínűleg igaza van... pott. I Szalay István 15.05: Október Irta és rendezte: Eizens- tein. Filmek — filmtörténet 5 címmel 13 részből álló szov- < jet filmtörténeti sorozatot < indít a televízió. A szovjet < filmgyártás legjelentősebb« darabjait mutatják be — aí némafilmektől 1974-Lg. Az< Október Eizensteinnek. a < szovjet film egyik legna-< gyobb alakjának alkotása. 1927-ben, az októberi fórra-< dalom 10. évfordulóján; Eizenstein félbehagyta másik nagy filmjének — a Régi és újnak a forgatását, < hogy emlékfilmet készítsen. < Ez a majd ötvenéves némafilm mozgalmas képsoraival. J megragadó temperamentumával. mélyen átérzett hely -1 zeteivel beszédesebb bármi-í lyen hangosfilmnél. Film - í történeti munkáiban már < Balázs Béla is felhívja a < figyelmet az Október asz- < szonybrigád járnak harcára.« mint a filmtörténet maradandó szenvedélyes képsorára. Vagy egy másik jele-! netre, a Téli Palota ostro- < mára. A döntő rohamot < nem látjuk, csak a trónterem csillárját, mely megre- < meg az ágyútűzben. A ha-< talmas, tündöklő, korona- < formájú csillár a cári hatá-« lom jelképévé válik. Lát juk < reszketni, inogni és végül; lezuhanni. És anélkül, hogy; a kép megszűnt volna reá-; 14. inauvtr vAivliif 1/órve, lanni népdal hete a rádióban A magyar A budapesti művészeti hetek jegyében ismét megrendezik október 14—20. között — a magyar népdal hetét a rádióban. Hétfőn mátraverebélyi, turkevei és gal- gamácsai gyermekek énekelnek gyermekdalokat. Kedden pásztorok ajkán és hangszerén szólalnak meg pásztordalok a Kossuth adón. Szerdán Adám Jenő előadásának címe: Édesanyám. Este dr. Molnár Imrét kérdezi a riporter. Solymosi János útjáról a népzenéhez. Csütörtökön La.jtha László népdalfeldogozásaiból kapunk egy csokrot. Pénteken Adárn Jenő ,.A rossz feleség*' témának a népdalban való jelentkezéséről tart előadást Szombaton a néphagyomány Őrzőinek felvételeiből sugároznak néhányat. Vasárnap Koszorú és kalpag címmel közvetítik Ádám Jenő előadását, majd délután Bartók Béla zongorakíséretével — felvételről — Székelyhídi Ferenc énekel. Béres János az ország neves népdalköreit keresi fel 20 perce« öMzéállításával. igen nehéz igazságot tenni *gy-egy ügyben. Kellemetlen, hu saját főnökükkel fordulnak szembe, s kínos az is, ha a sértett dolgozó ellenében a vállalat, intézmény vezetőjéhez pártolnak. Gyakran, a legjobb szándék ellenére, a legigazságosabb döntés esetén Is elkerülhetetlen, hogy valamelyik fél meg ne sértődjék. Bizony előfordul, hogy a „vesztes” hosszú ideig meg csak nem is köszön. Ami — mi tagadás? — egy munkahelyen belül kevésbé elviselhető. Nem beszélve azokról az esetekről, amelyekben az illető úgyszólván teljesen megszakítja a „diplomáciai kapcsolatait”, s csak igen hosszú idő múltán en- gesztelödik. Az emberek — természetesen nem egyformák. Szeren- •s're jócskán akadnak olya- ! >k is. akik valóban tárgyilagosak. Vezetőként sok mindent mérlegelve, igazán nagy körültekintéssel, figyelemmel döntenek, beosztottként pedis a tények alapján — ha letszik. ha nem — elfogadják u reális határozatot. S nyilvánvalóan tudomásul veszik s vállalat képviseletében is n döntőbizottság ..ítéletét”. Anélkül, hogy bármi harag lenne. Ugyanekkor az is a valósághoz tartozik, hogy általában elismerik a társadalmi tisztségviselők szerepét, jelentőségét, méltányolják igyekezetüket, s ezt ilyen. QjmMM i»74. október 12., szombat Jó néhány an. az egy-egy ügy elintézésére kiszabott nyolcnapos határidőt túlságosan rövidnek tartják — mások nagyon is megfelelőnek, mondván: ha roszabb lenne, még tovább nyújtanák a rendezést. — Akik keveslik a rendelkezésre álló időt, arra hivatkoznak, hogy gyakran a szabad szombat még rövidebbé teszi, s így nincs mód a részletesebb vizsgálatra. Inkább csak a szűk tényanyagot vehetik figyelembe, erre alapozhatják a döntést. Szóvá tették, hogy balesetnél — ha kártérítést követelnek — igen nehéz a felelősség megállapítása, ennélfogva pedig, ha például egyszerűen nem tudják megnevezni a vétkest, ugyan ki fizessen? A téma feltétlenül nagyobb figyelmet igényel a jövőben. Nincs egyértelműen rögzítve az sem, hogy ha a dolgozó korábbi munkahelyével áll vitában, utazási és egyéb tárgyalási költségeit ki fizesse. A régebbi helyen nincs mód a térítésre — még ha lenne i6, a „harag" miatt bizonyára kitérnének előle — az új helyen pedig sokszor újabb viták kezdődnek a követelt pénzzel kapcsolatban. Ritkán kezdeményezik a tárgyaláson kívüli egyezségei — holott az elintézésnek talán legbékesebb módja lenne ez. Sok tortúrát elkerülhetnének vele a szemben álló felek, főleg pedig kevesebb gondot okoznának a döntőbizottságok, esetleg , a munkaügyi bíróságok elnökeinek. Furcsa példát is hallottunk — a vasútról. A MÁV-nál, ahogyan említették — több más mellett — gyakorlat az is, hogy a dolgozók fegyelmi Ráko«y Gergely: Staff kartárs kocsit tart 2. rész. — Lepisilték a ponyvámat! — mondta Staff ketségbeesetten. — Hát mondtam magának, kutya, felemeli a lábát, zitty, kész. — Nem kutya — mondta Staff határozottan. — Nafene! — most már rendes hangerővel bömbölt, Horváth. Végre1 kivette a íogpiszkálót a szájából. — — Hát ezt honnan tudja? — Maga is mondja, hogy a kutya zitty és kész. Hát itt nagyobb mennyiségről van szó. — Nem figyelte meg a szavamat — harsogta a ház- felügyelő. — Mert azt ugyan mondtam, hogy zitty és kész, de azt is mondtam, hogy ez a kutyáknál amolyan drótnélküli távíró. Egyik feladja a táviratát, aztán sorra jön a többi. Sok kicsi pedig sokra megy. Staff sóhajtott, s ekkor éneklő hangon megszólalt a gyerek: — Azt mondta, hogy én voltam. — Micsoda.an ? — már az egész udvar zengett. Rádöngetett az asztalra a házfelügyelő, ha modern a ház, leszakad az asztal négy lába a pincébe, százkét kilós öklei voltak Horváthnak. — Azt mondta — énekelte ismét a gyerek. — Nem. kérem, ez tévédés — mondta Staff gyorsan — mondtam ugyan, de kérdőjellel? — Mondta. vagy nem mondta? — a házmester már újra emelte öklét. — Kérdeztem! Csupán csak kérdeztem. Hogy esetleg, talán, véletlenül. Az apa a fiára nézett. A fiú nem akarta még tovább feszíteni a húrt, bár a tettes valóban nem ő volt, de gondolta, ez az egy asztaldönge- tés is elég lesz Staífnak emlékeztetőül, különben is, ha apja véglegesen begurul, annak beláthatatlan következményei lehettek volna az ő számára is. — Hát, lehet — mondta ajkbiggyesztve. — De esetleg, talán meg ilyesmi, az nem volt. korlátján kihajolva menten tiltakozott is, hogy egy ilyen leizélt ponyvát azon a liften szállítsanak, „amelyen kisdedeket, tejet és élelmiszert szállít a nép!” Staff tehát gyalog cipelte fel a ponyvát, s mire nagy keservesen kimosta, kicsavarta, kicsepegtette, íelteregette és az úszó fürdőszobát és konyhát nagyjából rendbe tette, éppen tizenkettőt ütött a szobában a kredencen trónoló bim-bam óra. A bim-bam óra a felesége hozománya volt. Utálta. Többek között, e miatt az óra miatt is, sosem lehetett egyedül. Járt vagy nem járt, mindegy, jelen volt. Az óraütésröl eszébe jutott a felesége levele. „Remélem — írta többek között az asszony —, hogy időben erMire Staff felért a negyedikre, dühében gyalog ment. s átöltözött overailba, már az egész házban elterjedt a hír Egyik gangsorról a másikra bólogatták át: igaz, Staff ponyváját levizelték. Prohász- ka bácsi a második emelet kezel, ha már lehozni nem tudtál (vagy nem akartál?), s zavartalanul együtt tölthetünk legalább egy vasárnapot. Zolika is nagyon vár...” Csuda jó a zárójeles tüske! Mintha nem magyarázta volna el részletesen, hogy miért nem szabad egy generálozott ötszázas kocsival, hozzá rek- kenő melegben regimenteket cipelni! De hát magyarázhat az ember! És: mi van akkor, ha ők zavartalanul együtt tölthetnek egy vasárnapot? Te isten, hány és hány vasárnapot töltöttek ők már együtt zavartalanul! Meg a Zolika! Milliószor megkérte már a feleségét, hogy ne Zo- likázza Zolit. Zoli már önmagában is becézés. Hiába: Zolikázza. Alsónadrágban mászkált fel-alá, konyha, előszoba, szoba. minden ajtó tárva-nyitva, egyáltalán nem volt álmos. „Vajon az agyonfinomkodas nem éppúgy megöl mindent, mint a kendőzetlen durvaság? — morfondírozott. — Igén, én is Misiké vagyok, ott állok ezzel a rohadt pocakommal, kilencvennégy kilósán az előtt a ki® szúnyog házmestergyerek előtt, és ismételgetem: lepisilték Jo. hogy azt nem mondta, lepi- tyiíték, pitty, pitty, pitty. Mennyível bátrabb, férfiasabb, ahogy az a kis srác mondta. És kifejezőbb! Mert ha Valamit lepityilíiek, isten, mi van akkor? Lepityilték' hát lepityilték. Egy lepityi- lésre jóformán még felháborodni sem lehet, hát még elégtételt követelni, együttérzést, kívánni?” — Na, megszünteti ő majd ezt a gügyögést, nem lesz Lenesike sem, és pityilés sem, hanem ., (Folytatjuk.)
