Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-06 / 234. szám
/ Magyarország a kielégítő kategóriában szerepe! Mint például Csány Amikor 1970-bep elindult a Csányi Állami Gazdaságban az első paradicsomkombájn, hogy betakarítsa annak a 64 hektárnak a termését, amelyet a hagyományos módszertől teljesen különböző technológiával termesztettek, az újságokban megjelent néhány hangzatos cikk, hogy új fejezet kezdődött a hazai paradicsom- és zöldségtermesztésben. Aztán csend következett. A csányi kezdeményezés nem kapta meg a kellő visszhangot sem a magyar sajtótól, de ami sokkal nagyobb baj: a szakmai közvéleménytől sem. Jól ismerve az állami gazdaság vezetőit, ebből ezután sem fognak hiúsági kérdést csinálni. Hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában, ez már unalomig koptatott közhely. De sajnos igaz is. Heves megyében például négy esztendő óta egyetlen mezőgazdasági nagyüzem sem érdeklődött, hogy szeretne bekapcsolódni a gépi — de helyesebb talán az ipari rendszer szerint szervezett módszer megnevezését használni — termesztésbe bekapcsolódni. Történik pedig’ mindez azzal párhuzamosan, hogy 1974- ben a konzervgyárak hazai átlaga 40 százalékát használják ki sűrítési kapacitásúknak. " Egyszóval. Zala Géza, a csányi gazdaság igazgatója és társai, akik úttörő kezdeményezésbe fogtak, több figyelmet érdemelnének minden szempontból! Adatok: fehéren — feketén A Csány i A TI arm Gazdaságban a következőképpen alakultak a paradicsom-termésátlagok az új technológia bevezetése óta. 1970-ben 143 mázsa hektáranként, 1971- ben 189 mázsa, 72-ben 280 mázsa. 73-ban 309 mázsa, az idén 350 mázsa! A csányiak ezzel az átlaggal megelőztek az európai paradicsom-nagyhatalomnak számító Olaszországot (278 mázsás hektáronkénti átlag) Spanyolország (174 mázsa), és Törökország (250 mázsa). A Csányi Állami Gazdaság átlaga 11 mázsával volt több egy hektáron az USA átlagánál. Ide kívánkozik zárójelben az a megjegyzés, hogy Kalifornia átlagát, amely 'A 500 mázsa hektáranként, nem r lehet mérvadónak tar lant, f, hiszen az ottani időjárás vi-4 szonyok a paradicsom tér- ■ termesztés paradicsomává tették az államot. Hazánkban á -TOMATO- COOP Zöldségtermesztési Társaságban tömörülnek azok a cégek, amelyek úttörő munkát vállaltak a zöldség- termesztés gépesítése területén. Jelenleg kilenc állami gazdaság, nyolc konzervgyár, két kutatóintézet, két kereskedelmi vállalat és egy mezőgazdasági gépgyár tartozik a szervezetbe. Javarészt nekik köszönhető, hogy front- áttörés következett be a zöldségtermesztés módszerésbe. Ebben az esztendőben már 1000 hektáron folyik a gépi paradicsomtermesztés — ebből 256 hektár Csányon található — 700 hektáron komplex gépi, rendszerrel termeltek zöldborsót, 400 hektáron vöröshagymát, 180 hektáron fűszerpaprikát és megkezdődött a spárga, a bimbóskel és a gyökérzöldségek üzemi méretű kísérleti termesztése. Jelentős lépést tettünk előre a zöldségtermesztés területén. Itt is volt az ideje. , FAO-elorejelzés Az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyekkel foglalkozó bizottsága, a'FAO, készített egy táblázatot, amelyben azt vizsgálta, hogy melyik országban milyen a zöldségfogyasztás. Magyarország az egy személyre jutó évi 87 kilogrammos fogyasztásával bizony csak a kielégítő kategóriában szerepel, és a tőlünk északra fekvő, zöldség- termelésben jóval kedvezőtlenebb adottságú Csehszlovákia 93 kilogrammos átlaggal jócskán megelőz bennünket. Van tehát mit tennünk bőven a hazai ellátás javítása érdekében is. Ha pedig figyelembe vesszük azt az előrejelzést, amely szerint a Szovjetunióban, Japánban és Indiában 1980-ra 25—50 százalékkal emelkedik a zöldségfogyasztás, akkor hamarosan kiderül, hogy a zöldségtermelő országok legalább olyan nagyhatalommá válnak •majd a nemzetközi kereskedelemben, mint az ölajtrösz- tök. Termelni, és egyre többet kell termelni. Ezt pedig — nem' valószínű, hogy külön fejezetben kellene bizonygatni — csak nagy árutermelő, nagyipari rendszerű módszerekkel lehet. Azzal a hamis illúzióval egyszer és mindenkorra le kell számolni, hogy a gépi rendszer bevezetése olcsóbbá teszi a termelést. A kézi munkaerőnél nincs olcsóbb termelési eszköz világszer- te. A fejlődés azonban nem így teszi fel a kérdést, hanem a legegyszerűbb es legkézenfekvőbb módon: hogyan tudjuk kielégíteni aZ egyre növekvő, tömeges igényeket? A válasz: nagy szériában, szervezett, egységes rendszerrel tömegtermelést folytatni. Az Egyesült Államokban, ahol 1966-ban terjedt el általános jelleggel a gépi pa- radicsomlermelés, nagyon jól megfigyelhető a költség módosulása. Az 1965-ös esztendőben még a kézzel, szedett paradicsom volt többségben, A tonnánkénti összes költség 23 dollár volt. Ma 29,5 dollár. El len (mondások A Csányi Állami Gazdaság az idén mintegy 900 vagon paradicsomot ad át a Hatvani Konzervgyárnak. Ez óriási mennyiség. A gazdaság négy paradicsomkombájnnal rendelkezik, amelyek egyenként 6—10 vagon árut adnak naponta. A konzervgyár kihelyezett lévonala azonban csak 20 vagont tud feldolgozni naponta. Kihasználatlanságra kárhoztatva áll tehát a drága kombájn. Ugyanakkor távolabb eső konzervgyárak anyaghiánnyal-küzdenek. Összhangot kell teremteni sürgősen. Hogyan a zöldség és azon belül a paradicsom kell-e, szükséges-e, ezen már meditálni sem érdemes. Azonban érdemes és szükséges elgondolkodni azon. hogy a hevesi 'adottságokat, a talaj, az éghajlat kínálta lehetőségeket kihasználtuk-e kellőképpen. A Hatvani Konzervgyár — amelynek nemzetközileg is kitűnő a hírneve — tálcán kínálja a lehetőséget, hogy bátran vállalkozzunk. mint például a Csányi Állami Gazdaság. Szükségszerű lenne a továbblépés, hiszen így felemás cipőben járunk. A konzervgyár bizonyos értelembén már elmarad a mai követelményektől, hiszen Csány ontja a paradicsomot, de a konzervgyár bölcsen várakozik, mivel ismeri a régi ’ közmondást, amely szerint egy fecske nem csinál nyarat Igaz, az idén a Hevesi Állami Gazdaságban 50 hektáron a csányiakkal közösen kísérleti paradicsomtermelést folytattak a gépi technológiával. Az eredmény 540 mázsa hektáranként. Negyven mázsával több, mint Kalifornia átlaga! Még ez sem elég biztatás? Szigethy András Szót kértek a legifjabb hatvaniak De a réztányérok, korsók is tömegáruk. A bazár melletti szűk sikátorokban magasra tornyosult présformákban kalapálják, formálják száz és ezerszám a „csodálatos” réztárgyakat. behatolás máig élő és ható korát idézi meg a turistában. De bazár! Aki még nem volt soha Kelet-tájon aki most lép be először egy ilyen fedett és hatalmas labirintusba, azt minden bizonnyal megfogja az első látásra — hiába, az ügyes zsúfoltság sokat tesz Itt — nagy árubőség, amelyről fél óra múlva kiderül, hogy árunak jobbára talmi, bőségnek meg legfeljebb egy néhány árucikk, szakadatlanul ismétlődő sorjázását nevezhetjük. De mégiscsak csillognak az arany ékszerek. zömük természetesen S974, okéőter vasamat» bazárral szomszédos utcácskák kézművesei készítenek. Ez és ennyit itt az igazi „kincs”, de igazi borsos áron is„ Ami nem kincs, de valódi érték, mert feledhetetlen, az a bazár hangulata, színeinek kavalkádja, lüktető életének reggeltől estig zsongó, kábító, néha fejfájdító, de mindig magával ragadó zsivaja. A jelenlegi és lassan már félezer éves múltra visszatekintő nagy bazár ötször égett le, ötször építették újjá, s ma is teljes városnegyed, nem messze azArany- szarv-öböltől, a Mahmut pasa dzsámijának tövében. Ténfereg, sodródik az ember az áradatban, s miközben a fényektől, a színektől, a szagoktól és a hangoktól megkábulva ódöng a bazár tifaywry, nem, tuti szabad» wv Ezekben a napokban, hetekben a legkisebbek hallatják szavukat. Szerte a megyében egymás után zajlanak,, az úttörőparlamenti tanácskozások, s miként a hatvani 1-es számú iskolában tett látogatásunk bizonyítja, érdemes figyelni a kisdobosok, úttörők észrevételeire, felszólalásaira. Ez a véleménye Harangozó Gyulánénak, a Horváth Mihály nevét viselő csapat vezetőhelyettesének is. — Igaz, egyelőre a mi házunk tájának gondjai kerülnek napvilágra, s egyelőre házon belül tartjuk számon a pajtások megjegyzéseit, rövidesen azonban sor kerül a városi tanácskozásra. Ott nyilván egyeztetni lehet a véleményeket, s mind a KISZ, mind a tanácsi szervek megteszik a szükséges lépést a mozgalmi élet továbbfejlesztésére ! Hogy mivel hozakodtak elő ezen az őszi délelőttön a Horváth Mihály úttörőcsopat különböző rajait képviselő küldöttek? Nehéz lenne mindent csokorba fogni. Pataki Csaba, Szőke Gyuri, Fehér Zsuzsa, Huba Ildikó és a kis Gólya Éva felszólalásait azonban rögzítettük néhány mondatba:, mert oly Jsérdesi feszegetnek, amelyek talán egyebütt is orvoslásra várnak. Ami a legfontosabb talán: nincs csapatotthonuk 1-es iskola úttörőinek, holott nélküle nehéz igazán hatékony szervezeti életet kibontakoztatni. Már az iskolái oktatómunkához tartozik, de hadd tegyük szóvá, hogy a kisdobosok, úttörők többsége panaszkodott a tornaterem hiányára, ami most szembeötlő igazán, miután megemelték a testnevelés heti óraszámát. Az úttörő-demokratizmus ki- teljesítését látnák a hatvaniak abban, ha például az órák között lévő szünet rendfelügyeletét reájuk bízná az iskola vezetősége, * ők maguk vonhatnák felelősségre a vétkeseket. De az sem figyelmen kívül hagyható szempont, amely szerint a csapatvezetőségnek a rajok irányítóira, tagságára kellene bízni, hogy az általános mozgalmi célok, feladatok megvalósítása közül mit helyezzenek előtérbe, melyiket válasszák. Ugyanekkor elhangzott az igény, hogy a magas építésű lakótelepen élő kisdobosok, úttörők — szabad idejükben — használhassák fiű KSafe-i, gßäjpsife, ISS^g, a. S2KS*gy furcsa; $9 Meje »ár benne motoszkáló, de eleddig mégis megmagyarázhatatlannak tűnő érzéstől. Ám itt,, a bazár szívében immár ötezázszor leszólítva, megszólítva, Invitálva, könyörögve, tolakodva és minderre rezzenetlen arccal, egyetlen szóval sem válaszolva: érthetővé vált és megfogalmazhatóvá is az eddigi érthetetlen. Nem szólni. Nem válaszolni. Nem észrevenni. Átnézni rajta. Mintha semmi lenne. Mert az is. Nem senki: semmi! Árus, eladó, ku- fár, arc a százezerből, aki néhány kurusért tizenkét órán át kilihegi, kiüvölti, mosolyogja, hajlongja, kiká- romkodja életét. Ki törődik vele? Ez az, amit mi Szocialista ország fiai oly feszengve érzünk és meg nem értünk már. Ember szól hozzánk, s úgy kell tennünk, mintha senki sem szólt volna. A valaki szemünk előtt és fülünk hallatára válik egy valamivé: semmivé. Pedig nem szabad szólni, válaszolni, ' beszédbe elegyedni, mert, akkor elvész az ember az árusok gyűrűjében, ha rákapott a hallott szóra, mint a hal a csalira — vége. A pénzének Részlet a bazárból, ahol a rengeteg talmi között gyakran valóban érdekes és értékes rézmunkákat is találni. (Folytatják.) lói otthon közelében a tanács nem létesít játszóteret. ' íme, a legifjabbak hangja. Egy kis parlament ülésének összefoglalója. A.z újságíró nem lenne azonban tárgyilagos, nem végezne alapos munkát, ha megfeledkezne egy nagyon fontos jelenségről. A csapatvezet»5ség jó néhány hivatalos szervnek időben meghívót küldött, hogy kepv^eiiesséki asagukát aa Ä bazár: 'az bazár. Nincs más szó erre a fogalomra, mint amely ennél jobban kifejezné a bazár lényegét. A bazárét, amelyet mint szót, majd mindenütt ismernek, amely az emberek képzetében .elválaszthatatlan, a Kelet íogalamától, s amely .jelző a lebecsüléshez, szín és hangulat az ezeregyéjszakához, varázs a meséhez. csak aranyozott, nyugati feli érnem űgv árak másodosztályú termékei, pulóverek keltik a gazdagság illúzióját, és természetesen szőrmék, igazi, szép és rettenetesen drága szőrmék és tolakodó árusok és emberektől üres üzletek a bazársoron és harsogó gyerekek és kabátot rángató férfiak és tolongás és zsivaj, és félhomály és szerencse, vagy kudarc, de mindenképpen valahogy ráfizetés és mégis mindig élmény a. turista emlékeihez. Az isztambuli bazár szegényesebb,.. mint a bejrúti, népművészetében meg sem közelíti a damaszkuszit. Az isztambuli bazár még ba- zárságában is árulkodik a ma Törökországáról, ízléstelenül és reménytelenül gőgös porosz-barokk, megvásárlásra kínálgatött csilláraival, lámpáival, a hatodosztályú, szecesszió nyomor- gatta álalabástrom műtárgyaival az egykori német fények a tenyérnyi üzletekből. És alku, alku és megint alku, hogy aki' megelégedetten távozik á bazárból, az is éppen úgy bé légyen lett csapva, mint aki úgy érzi, hogy becsapták. A Kapali csarszi, a Nagy Bazár, a maga 200 ezer négyzetméternyi területével, ezernyi elárusítójával valódi értékek helye is természetesen. A Kelét szőnyegeinek minden színpompája felsejlik a varázsos félhomályban és izzani látszik a rézedények, kancsók, tálak regimentje, amit jószerint a feltétlenül. Nem azt vesz, amit akart, főleg nem any- nyiért, amennyiért akart, s egyáltalán már akarni 'sem azt akar, amit a bazárba lépésekor akart. Kelet. Varázs. Szépség. Embertelenség. — Signor! Monsieur! Mister! Meine Herr! Madzser? Uram! — hív, csalogat a bazáros. Értő és halló füllel, fölényes arccal, oda nem figyelő tekintetet mivel ve botorkálok tovább az üzletek sorai, az emberek ezrei között. Nem kis dolog az, hogy a sinyor, a mössziő, a miszter mellett az uram is járja már itt. Pedig mi aztán igazán nem vagyunk urak. (Foto: Szabó Sándor) ülésen, s „első kézből” értesüljenek: milyen gondok foglalkoztatják serdülő ifjúságunkat. Nos, mind az úttörők, mind a csapatvezetők szomorúan állapíthatták meg, hogy hívó szavukra senki sem hajlott. Kár! Mert ifjúságpolitikát a fiatalok nélkül nem lehet hatásosai« gyakorolni. Gymkó Gézái dl. buzávban í
