Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-06 / 234. szám
Október 7-én ünnepli a Német Demokratikus Köz• > társaság születésének 25. évfordulóját a szocializmust > építő német nép, amely az eltelt negyedszázad alatt a > világ közvéleménye által is elismert sikereket ért el a > legemberibb társadalom építésében. A demokratikus | német állam létét, eredményeit nemcsak tudomásul ve- > szik, hanem értékelik is a nyugati államokban, közöttük ? a kapitalista országok vezető államában, az USA-ban is, > mely nemrégiben lépett diplomáciai kapcsolatra az > NDK-val. A sikereket a maguk eredményességében a > legjobban a szocialista tabor országai. velük egy úton > járó népei tudják csak igazán értékelni. Osztozunk > gondjaikban, velük örülünk sikereiknek, hiszen gond- > jóink és sikereink közösek, $ A Népújság szerkesztősége a Halle megyei lap, a i Freiheit szerkesztőségével már tíz esztendeje testvéri > kapcsolatot tart. Az NDK ünnepén e 25 esztendő előtt > tisztelgő összeállításunkat közösen szerkesztettük haliéi > kollégáinkkal. ? Halle«Nenstadt két születésnapja Paul Kluge markáns arcú, szikár ember. Amikor kezet fogunk, szivlapátnyira nyílik tenyere, s barátságos ölelése is összesajtolja az enyém. Felszisszenek. — Ne haragudjon, barátom — mentegetőzik gyorsan —, de a magunkfajta, nehéz kőművesmunkához szokott ember, amit megfog, abba belekapaszkodik. Össaeismerkedtünk. Nem tudom, milyen lehetett akár évtizeddel ezelőtt is az új várost építő kőművesek brigádvezetője, de ma, 62 évesen nem nevezném idő6 embernek. Arcvonásai megfiatalodnak, derűt sugároznak szemei, amikor az első kapavágások felől érdeklődőm. — Nagyon boldog ember vagyok, bár nagyon sokhelyütt dolgoztam az évek során — volt idő, hogy az egész ország építkezett —, de ez a legkedvesebb munkahelyem. Egy kollégámmal én raktam le az első épület fundamentumát és lám, mi lett itt: több mint hetvenezer embernek építettünk kényelmes otthont, a gyerekeknek óvodát, iskolát, játszóteret, a szórakozáshoz éttermeket, könyvtárat, uszodát. Tíz év alatt várost építettünk és ez a legkedvesebb munkahelyem lett, egyben az otthonom, itt elek magam is a családdal. Az ünnepség vendége volt Horst Sindermann, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke is. Amikor megkérdem az én kőműves barátomat, hogy mit szól ehhez, először is nyomatékosan kijavít; — Nem vendég, Sindermann elvtárs hazajött! így tudtam meg, hogy a miniszterelnök itt dolgozott abban az időben, és ő volt az, aki az új váro6 első épületének, egy iskolának fundamentumába az alapításról szóló okmányt egy kazettában elhelyezte és három jelképes kalapácsütéssel jelezte a nagy munka kezdetét. Fotók őrzik ennek az eseménynek mozzanatait és természetesen a szereplők emlékezete. — Ez nem volt akármilyen építkezés — mondta a miniszterelnök —, messze túlnőtt egy ilyen elhatározás keretein. Politikánk, a szocializmust építő német nép nagy sikere, mindenekelőtt a Német DemokratUcus Köztársaság létrejötte szolgált alapul e régi vágy beteljesedéséhez. Mert nem mai keletű tervről van szó. Már 1923-ban, az akkori városrendező gyűlés javasolta az új város megépítését. Halle vegyipari müveinek munkásai mintegy száz községből jártak — legtöbben gyalog — munkahelyükre. Indokolt volt a városrendezők javaslata, csakhogy a dolgozók érdekei akkor még nem számítottak, a reakciós képviselők leszavazták a tervet. Új világnak kellett eljönnie, hogy a terv megvalósuljon. 1964-ben hozta pártunk azt a határozatát, hogy a Leuna és a Buna műveknek, az NDK legnagyobb vegyipari létesítményeinek dolgozói kapjanak új otthont. A régi város nyugati részén találtuk meg a legmegfelelőbb helyet az építkezéshez és lelkes munkáskollektíváinknak, az építők szakmai hozzáértésének, szorgalmának köszönhetjük, ma már várost ünnepelhetünk. Maradéktalanul megvalósult a párthatározat. A fennállásának láévében Halle-Nevstadtnak 73 ezer lakosa, 17 iskolája. 61 óvodája és bölcsődéje, három orvosi rendelője, öt vásárcsarnoka és uszodája is van. A tervezők javasolták, hogy a lehetőségek adottak a további fejlődéshez, építkezzünk tovább. Ennek megfelelően nemsokára százezer lakosa lesz Halle-Neustadtnak és ezzel az NDK nagy városai közé tartozik majd. Az NDK legifjabb városában — olyan értelemben is, hogy a lakosainak átlagos életkora 24,5 év —most kettős születésnapot ünnepelnek. Liane Lang f©polgármesternőtől tudom, hogy 80—íoo ezer facsemetét ültetnek a parkokba, hogy a kényelmes otthonok, szolgáltató és művelődési intézmények mellett a környezet is méltó legyen az ünnephez. Az évforduló alkalmával Halle-Neustadtban járt városalapító miniszterelnök és a szikár termetű kőműves brigádvezető kedves ismerősként üdvözölték egymást. Büszkén, megelégedetten jártatták tekintetüket az újszülött épületein, utcáin, játszóterein. Közös erőfeszítésük gyümölcsén. A város, amely csak a tegújabb térképeken szerepet.. Freiheit Foto vészei vállalták versenyfelajánlásként. A modell kidolgozása előtt a hallgatók gondosan tanulmányozták a munkahelyeket és beszélgetést folytattak a gyakorlatban dolgozó partnerekkel, hiszen az új műhelycsarnokban nemcsak korszerű gépeknek kell biztosítaniuk az ésszerű munkát, hanem a színek helyes kiválasztása és a fényforrások ésszerű elhelyezése révén, s a lárma csökkentésével is gondoskodni kell a kellemes környezetről a munkások számára. A hallej iparművészeti főiskola más üzemekkel * Otooda kerekeken: a legkisebbek városnézésen. Egy boldog család Az új-hallej Sachsenme- ger családban hat gyermeket nevelnek. E nagy szám ellenére elmondhatjuk, mint más családokról is, hogy jól élnek; szabadságuk idején utaznak, lakásuk kincset ér. Mindezek alapja az, hogy évek óta, pontosabban: az NSZEP VIII. kongresszusa óta egy sor szociálpolitikai határozat valósult meg államukban, amelyek a munkáscsaládoknak. s elsősorban a sokgyermekes családoknak számos kedvezményt, segítséget .jelentettek. Rolf Sachsenweger vegyi- munkás a Buna-kombi náthán. Rita. a felesége, vizsgázott ápolónő, A nyolc Sachsen veeger szép lakásban él Üj-Hatóe- ban. Kétszintes lakásuk egy új épületblokkban helyezkedik el, öt szobával, konyhával, fürdőszobával, mellékhelyiségekkel, két erkélv- lyel és egy hangulatos tetőterasszal. A havi lakbér 33,30 mátka, melyhez az állam még 130 márka kiegészítést ad. Rita és Rolf Sachseweger jó ízléssel rendezték be otthonukat. Hat. gyermekkel ez nem is lenne olyan könnyű, de mindketten szépen keresnek. Az apa egy hónapban 900 —1000 márkát tesz az asztalra, melyből 290 márka a családi pótlék. Az anya ápolónő egy szociális otthonban, ahol 550 márkát keres. Sachsen wegerék boldog «alád — együtt végzik a házi munkál, a gyermekekkel, az idősebbek segítik egymást a tanulásban, s általában nagy szeretettel gondoskodnak az apróságokról. Ez év janwárjábem bknte IjOMg uj-haJiet polgármesternő felkereste a családot otthonában, s tolmácsolva Willy Stoph jókívánságait, egy bőröndnyi gyermekruhát és egy lóö márkáról szóló takarékbetétkönyvet adott át a legkisebb gyermek számára. A mansfeldi bányában PiManaUcep a mansfeldi ré.zóattyanoL Iparművészek a munkakultúráért Amikor megszerezte a vájár képesítést, nem hagyta abba a tanulást; képezte magát állandóan, s aztán megválasztották brigád vezetőnek. Ennek mar tíz esztendeje. Ahogy telnek az évek, nemcsak az emberek változtak, fejlődlek, hanem a termelés mennyisége, módszere is változott, haladt a korral, s ezáltal formálódtak maguk a bányászok is. — A bányász munkája nem változtathatatlan. Korszerű eszközökre, jobb és jobb módszerekre, jobb és jobb munkaszervezésre van szükség. Az ö segítségükkel, gyakorlati tapasztalataikkal kísérletezték ki a. íejtöfronton a korszerűbb ácsolatút, amely amellett, hogy gyorsabban összeállítható, jobb, biztonságosabb is a réginél. Nem is beszélve az anyagtakarékosságról. A termelésben áz új módszer azt jelenti, hogy a korábbi 1,6 négyzetméteres emberenkénti és. műszakonként! “íéjfőté^űlet. 3,5 négyzetmétérre bővült, — Az ember tíz kezet és húsz fejet szeretne — mondja Walter Thisiyis — ha átgondolja, hogy mi mindent kell még tennie. Amikor a javaslatot Thi- siusék benyújtották, azl. alaposan átvizsgálták minden oldalról, mindén szempontból. A fontos és! nagy kérdésekről a .kollektíva' nélkül nem döntenek. A bányászok által benyújtott újítási javaslat sorsáról az üzem vezetőségének a munkások előtt számot kell adnia. És Walter Thisius, a Munka Hőse Érdemrend kitüntetettje, különösen büszke arra, hogy május elsején a legjobbak csoportjában menetelhetett — Igen, ilyen az élet — nevet Walter Thisius. — Az a feladatunk, hogy jó munkával megalapozzuk utódaink számára a még szebb jövőt. Kathrin Jéntzsch Fordítása Kátai Gábor A Halle-Burg Giebdehens- teini Iparművészeti Főiskola tanárai és hallgatói nemrégiben védték meg a munkások előtt a munkakultúra átfogó fejlesztésének tervét a sangerhauseni MIFA-ke- rékpárgyár egyik újabb termelőegységében. Így a munkahelyi környezet fejlesztését célzó fontos és átfogó terv kerül megvalósításra egy ipari üzemben. A terv kidolgozását a hallei főiskola formatervezői és műegyüttműködik, mint pdWá- ul a Leuna-műveicke!, a mansfeldi kombináttal és a thalei EKW-vel. Mint a piramisok, csúcsos formájú, kopár hegyek emelkednek a tájon: az emberi munka kézjegyei. A rnans- íeldi völgyben, a Harz-hegy- ség keleti lejtőjénél, ahol már 1199 óta ásnak a bányászok a vörösen csillogó nehézfémet kutatva, amely nélkül megállnának a gépek, s a nélkülözhetetlen telefon néma maradna: ez a réz. Mansfeldi bányász— a német munkásság nagy hagyományainak letéteményese. E hagyományok visszanyúlnak 1525-ig, amikor a parasztháború idején alaposan kitettek magukért a bányászok is, az 1109-es és az 1530-as nagy sztrájkokig, vagy az 1921-es közép-németországi forradalmi harcokig. A mansfeldiek is írták, s írják ma is a történelmet, a negyedszázad munkáskrónikáját. Ahogy valamikor forradalmárok voltak, forradal-' marok ma is. Forradalom ezer méterre a föld felszíne alatt ahol Walter Thisius bányász a vezetést tanulta. A Thisiüs-brigád tizenkét; tagot számlál. Tizenkettén osztották fel maguk között a huszonnégy órát három műszakra: nappal és éjjel kutatva a réz után. Az akna nem ad pihenőt, s ők lent nem is engedik meg ezt maguknak. Többet, s mindig többet kell ebből a fontos, nélkülözhetetlen fémből a felszínre hozni, többet, mint ameny- nyit maga a terv előírt. Mert: minden egyes tonna réz kitermelésével kevesebbet kell, drága pénzen a világpiacról megvásárolni. Walter Thisiusék öten voltak testvérek, s szinte természetes, hogy három fiú, követve édesapjuk szakmáját, ugyancsak leszállt a bányába. Walter fiatal vájárként három éven át tanulta a szakma titkait és mesterfogásait, a fejtőkalapács és a túró kezelését, megtanulta megértem a banyafa beszédét, s azt is, hogyan kell viselkedni, mit kell tenni a veszélyes, nehéz pillanatokban. Tanult, s közben figyelte, mit tesznek az öregek. ! Röszöntjüh j a Z5 éves | NBR-t ! I
