Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

A kékcinke „lakhelye

A* WS *' W ** ••s

1 Három közül — egy sem

Omervita bizonyítékokkal — Győzött a közvélemény

szőlő és a szőlőfürt fejezte

Egy ember

és a

madarak

Ősz fonnvasztja már az erdei tisztások borzas gyepét. A vörös és a sárga színek mindenféle árnyalatában tarkállanak a lombok. Élénksárgák a juharfa, a gyertyán érzékeny levelei, rozsdaszínűvé vált a csernek, tölgynek lombja. Vonósba ma a som hosszúkás levele, vörös a vadrózsa, fe- ketéssárga az iszalag, vö- rös-sárga-zöld színben áll a cigány cseresznye levélserege. Egy fán, egy bokron nincs két egyforma színű levél. Vékony, szőke fiatalember baktat a kígyózó ágak szövevényei alatt bujkáló úton, olykor letér a keskeny ösvényről, s eltűnik alakja a fák törzsei között. Gondosan megfigyel mindent maga körül, meg-megáll, s valamit a noteszába jegyez. Szeniczey Tibornak hívják. Erdésztechnikus. Nem az őszi erdő szépségeiben gyönyörködik, neki hivatala, munkahelye az erdő. A mesterséges madártelepítés leghatékonyabb módszerének megállapítására, a telepítés hatásának értékelésére végez tudományos megfigyeléseket. A mátrafüredi kísérleti állomáson kutatási munkaterülete a lucfenyő- nemesítés, vegetatív szaporítás; emellett foglalkozik az erdő madárvilágával. Szabad idejének nagy részét, immár tizenkét éve kedvenc madarai között tölti. Képzett ornitológusnak számít. S képzettsége mellé a megszállottak szenvedélyessége is társul.

— A mesterséges madártelepítés szükségessége fokozott mértékben jelentkezik az erdőgazdálkodásban — magyarázza. — A korszerű erdőnevelés — érthető okokból — a beteg, od- vas fákat nem tűri állományainkban A természetes életlehetőségeitől megfosztott hasznos odulakó madarak száma ezért meggyérült. Ennek ellensúlyozására született törvény 1964-ben, amely előírja erdőgazdaságainkban a madároduk kihelyezését. Jóval előbbi keletű az a szervezett irányzat, amely 1956-ban, az erdővédelmi állomások életre hívásával kezdődött. Az irányzat lényege: vegyszerek mellőzésével a hasznos élő szervezetek (madarak) alkalmazása a károsítok ellen. Ennek elsősorban gazdasági jelentősége van, a gyakorlati eredmények

ugyanakkor a környez»!, védelmét is szolgálják. A madarak elpusztítják aaokat a károsít okát. amelyek a fák oxigén termő levélzetét, a fotoszintézis és a párologtatás fontos növényi szervet ierágnák.

Tizenkét évvel ezelőtt, 1962 kora tavaszán rakta ki az első odúkat Szeniczey Tibor Mátrafüreden, a Má- ria-emlékhez és a Rákóczi- forráshoz vezető utak határolta 20 hektárnyi erdőrészbe. Kilencvenöt eternit odú jelentette a leendő madárváros „lakásait”. Az odúk között külön szálláshelyei voltak a cinegéknek, külön a, seregélyeknek és kirakott a kerti rozsdafarkú és a légykapók fészkelőjére alkalmas lakhelyeket is. Az eltelt évek során cserélte, szaporította az adukat, s ma már a madárvárosban 160 odú van, amit rendszeresen ellenőriz., megfigyel.

— Számos kísérletet végeztém úgy, hogy fatönk- és

eternit- -odúkat .,-hpiyeztemel egymás mellett. A fából készült odút elfoglalták, a mű*93%,

anyagot pedig üresen hagy-' ták — gondolhatnánk. Ám nem így van. A múlt év decemberében kirakott odúk közül is a fatonkoduk nagy része maradt foglalatlanul. Az a tapasztalatom, hogy az emberhez hasonlóan, a madarak is inkább a korszerűbb, modernebb lakhélyek- hez ragaszkodnak. Azon vagyunk, hogy minél optimálisabb, minél természetesebb körülményeket teremtsünk a számukra.

A madárváros nemegyszer súlyos tragédiák színhelye.

—* A legkedveltebb, leg- megszokottabb odúk birtoklásáért fészekrakás idején valóságos élethalálharcot vívnak. A fészkeíőhelyet kereső madarak behatolnak a már lakott odúkba, ahol elkerülhetetlen az összecsapás. Legtöbbet szenvednek a törékeny költöző madarak, az örvös légykapók, s különösen az odú kiválasztását végző hímek. Legerősebbek az oduharcban a mezei verebek, ezek a cinegéket és a légykapókat egyaránt elpusztítják. És még a cinege is talál magánál gyengébbet. Találtam például már olyan odút is, amelyikben a tojásain ülő, megölt légykapó tetemére építette rá saját fészkét a széncinke.

Naponta gyalog bebarangolja az oduvárost. Könnyű alumínium létrát cipel a vállán, s zsebében az elmaradhatatlan jegyzetfüzet, a munkavégzés közben tapasztaltak rögzítésére. Az erdő madarait tavaszi érkezéstől őszig figyeli, míg az utolsó madár is él nem hagyta a fészkét és visszaszáll a melegebb déli tájakra.

Megfigyeléseiről naplót vezet, feljegyzéseket készít. A napló több kilónvira nőtt már a 12 év során. A legaprólékosabb feljegyzések ezek. Az is benne van, mely napon rakta fészekbe első tojását a csuszka, mikor az utolsót. A cinke táplálkozásáról azt jegyezte fel, hogy mindig csak egy napraforgómagot vesz a csőrébe, rendszerint alacsony ágra ül, a magot ott töri fel és fogyasztja el. A csuszka két magot vesz csőrébe, egyet keresztbe, s ugyanígy hozzá a másikat, a magokat beszorítja a kéregrepedésbe és úgy töri fel. Az örvös légykapó általában száraz fűszálakból épít fészket, de nem idegenkedik attól sem, hogy korszerűbb anyagot használjon. Egy esetben például azt tapasztalta, hogy a fészket üveggyapotszálakból készítette a légykapó.

Érdekes megfigyeléseket rögzített a madarak higiéniájáról Szeniczey Tibor;

— A csuszkák, cinkék, seregélyek roppant pedánsak. Még az ürüléket is kitakarítják az odufészekből, tisztán tartják lakosztályukat. A nyaktekercsek már korántsem törődnek ennyit a higiéniával, nem beszélve a nevében is tisztótalanságot jelző büdösbankáról. Több alkalommal tapasztaltam, hogy a seregélyek az eter- nitoduk lehűlése miatti páralecsapódástól lucskossá vált, majd bomlásnak indult fészekanyagot — úgy mint az ürüléket szokták — kihordták az odújukból. Sajnos, éppen erre fizettek rá, mert a csupasz odualjon hamarosan elpusztultak az

a mátrai oduvárosból.

(Foto; dr. Kolonits József)

A mátrafüredi madárvédelmi erdőben nem is olyan rég még sárgarigó szidta a bírót a fák sűrű koronájában, erdei pinty trillázott az útmenti fákon, fürge füzike sipongott a gallyakról. Mostanra megcsendesett a madárszó. A vándorlók elmentek, s csak azok maradtak, akik állandóan itt élnek, itt tanyáznak.

— Télen, a hideg beálltával is gondoskodunk a madárváros lakóiról — mondja a madarak tudós barátja. — Természetes táplálékuk, a felkutatott rovarpeték mellé, két dúcetetőben napaforgómagga! szolgálunk nekik. A rendszeres etetéssel mérsékeljük az ideszoktatott cinegék és csuszkák téli elhullását, nem kóborolnak szét az erdőben táplálék után, s így biztosított a következő tavaszi fészke- lés is.

— Milyen tapasztalatot nyújtanak az itt végzett táplálkozás-biológiai vizsgálatok?

— Az elfogyasztott károsítok fajának megállapítására a széncinege-fiókán igen rövid ideig tartó úgynevezett nyake/kötéses etetési vizsgálatokat végzünk. Kiterjednek ezek a vizsgálatok természetesen más madárfajokra is. Tapasztalatunk, hogy a hasznos odulakó madarak igen nagy mennyiségű károsítót fogyasztanak el. Csak egy közismert adatot említek itt, egy széncinege pár évi szaporulatától egy mázsa hernyót, illetve ennek megfelelő rovartáplálékot fogyaszt. Ügy vélem, az odu- telepítés gazdaságossága vitathatatlan. S a gyakorlati természetvédelemnek ez csak egy kérdése a számtalan közül. Teljes eredményt akkor érhetünk el, ha majd az odutelepítésekből származó gazdasági haszon felismerése a madárszeretettel is párosuL

t.

Hódi Laci mindjárt, ahogy felszaladt a testvéréhez, Gáborhoz, azzal állt elő:

— Mondtad nekem egyszer, hogy van egy ismerősöd, aki mellett jól lehet keresni.

— Arra az építésvezetőre gondolsz, aki társasházakat épít?

— Pontosan.

Gábor már technikus volt annál az építővállalatnál, ahol az öccse szakmunkás.

— Csak nem akarod itthagyni a vállalatunkat?

— Ott akarom, hagyni — mondta László. — Jött a második gyerek, szereinek a lakásomhoz felhúzni még agy szobát. De sürgősen.

Gábor bort vett elő, töltött.

— A törzsgárdához tartozol — mondta az öccsének. — Megvan havonta kétezer- nyolcszázad. Megbecsülünk.

A hagyományok mélységes tisztelete és nem valami nagyzolás, úrhatnámság

élezte ki manapság a városok címere körül a vitát. Az időszerűségét pedig az a tény adja, hogy nemsokára ünnepeljük felszabadulásunk harmincadik évfordulóját. A még hátra levő időben kellene tehát meghozni a tanácsrendeletet, amely nem csak leírja pontosan a város címerét, hanem szabályozza annak használatát is.

A hivatal útjai pedig kacs- karingósak. Hiszen a jóváhagyáshoz el kell nyerni magasabb fórumok egyetértését is. Még művészi szempontból is el kell bírálni, nehogy valami rosszul sikerült figura kerüljön k} a buzgó lokálpatrióták lelkesedéséből.

Így jutott az érdeklődés középpontjába Gyöngyösön is a címer.

tfc

Kezdődött azzal, hogy valaki „bedobta” a köztudatba: a már ismert gyöngyösi címer tulajdonképpen egy hajdani főnemesi család jelképe volt. Annak a bizonyos Szécsényi Farkas Tamás retyerutyájának, aki a hajdanvolt Róbert Károly királytól az 1330-as évek elején kapta érdemei elismeréséül Gyöngyöst. A települést városi rangra emelte a király. Farkas Tamás ekkor Erdély vajdája is volt, a birtokai pedig fél Magyar- országra terjedtek ki.

Ebben a nagy Farkas-birodalomban csak egy gom- gostűfejnyi apróság volt Gyöngyös. Olyan túlságosan sokat nem is számított a dúsgazdag főúrnak.

A címerben ott található a farkas, mint totemaKat, Nyilvánvaló azonosság a nagybirtokos főnemes nevével : mondták ki a kézenfekvőnek látszó következtetést.

Micsoda dolog volna tehát, ha egy szocialista társadalmat építő város egy főnemes címerét örökítené az utódokra?

★ •

i^tilyen legyen az új címer? Kérdezték azok. akik ebben az ügyben tettek valamit. Olyan, mondták ki, hogy foglalja magába a szocialista ipart és mezőgazdaságot, jelezze, hogy Gyöngyös egyet jelent a Mátrával.

Így kapott megbízatást a címer elkészítésére Simkó Mátyás grafikus, akinek a javaslatait a művészeti lektorátus is jóváhagyta. A három változat lényegében ugyanazokat az elemeket dolgozta fel. Nagyos stilizált formában jelezte a Mátra vonulatát, a?, ipart a fogaskerék, a mezőgazdaságot a

Aem maiik ev, hogy a nyereségrészesedésnél szép pénz ne ütné a, markodat Mii

akarsz?

Négy-ötszáz forint bizonytalan többletet ha vonta ? Avagy megbántottunk valam i - ■oel?

— ügyöm.

— Aiyug- has s akkor,

•te ugrálj.

— De lényegében ér, már elintéztem, hogs, kilépek — mondta Hódi La«. — Önkényesen. — Es az asztalra dobta munkakönyvét.

Gábor csak nézte;

— Mii szóltak a munkaügyin?

T iWinTrlí r|«inwnriT tt- n ÉTI

ki. A szocialista társadalmat pedig az ötágú vörös csillag hordozta.

A város lakossága is véleményt mondhatott a három változatról. A legtöbb szavazatot kapta az a címerjelölt, amelyikben az aranysárga szőlőlevél jelképezte a város mezőgazdaságát.

Igenám, de a városi tanács testületé elvetette mind a három változatot. Így aztán a három közül egyik sem győzött.

★

— Kiderült, hogy Farkas Tamás családi címere egészen más volt, mint amilyennek tartották — hallottuk Fejes Jánostól, a városi művelődési osztály vezetőjétől. — Amikor a tanácsülés egyik címerváltozatot sem fogadta el, mert a hagyományok őrzését tartotta fontosnak, akkor a történészeink, köztük Molnár József muzeológus, előbányászták az eredeti Farkas Tamás-féle címert. Még csak nem is hasonlít ahhoz, amit mi eddig Gyöngyi» címereként használtunk.

Eldőlt tehát a viia. A „régi” címer csakugyan Gyöngyös címere volt. Arról nincs semmi bizonyíték, hogy már a városalapító Róbert Károly idejében is használatos lett volna valamiféle címer. De az biztos, hogy Gyöngyös nem tartozott a szabad királyi városok sorába, tehát csak annyi jogot kapott, hogy falat építhetett és bírákat választhatott. "

Egy babona és egy legenda szertefoszlott.

★

Milyen legyen végül is az új címer? Alapjaiban maradjon meg az eddig használt városcímer, — mondták ki az illetékesek. A farkas, mint totemállat egyetlen városcímerben sem található meg, tehát jellegzetesen gyöngyösi. Hogy miért a farkas figurája látható? Mert a Mátra még néhány évtizeddel ezelőtt is őrizte ezeket a.vadakat.

— A régi címer úgynevezett beszélő címer — mondotta Fejes János. — Aki rá nézett, annak sok mindent elmondott. A farkas tehát azt, hogy a Mátra gazdag vadakban. A félhold azt, hogy ezen a tájon a törökök hosszú időn át éltek és parancsoltak. A kék szalag azt, hogy a várost jellemzi valami folyóvíz is, nevezetesen a Nagypatak, de a Mérgest is ídevehetjük. A hatágú csillag valamikor öt- ótgú is volt, de sokágú is. Még annyit: ezt a címert a XVI. századtól kezdve nyomót, amit te most.

Poharakat emeltek.

— Barom — mondta az öccsének Gábor.

— Szólsz annak az építés- vezetőnek?

— Ha már ilyen ökör vagy — nyelte indulatát a borral Hódi Gábor —, szólhatok éppen.

Hatlakásos családi házat kellett építeniük a hegyoldalban. Terv szerint féloldalas volt a ház, vagyis a földszint az egyik oldalon az első emeletnél kezdődött, s csak a másik oldalról, a lejtőről nézve tűnt kétemeletesnek az épület. Ilyenformán a hegyoldalt precízen be kellett vágni, s be kellett oda építeni egy nyolc méter magas

betonfalat, hogy a hegy a majdani épületet meg ne nyomja. Amikor Hódi Laci odakerült, a segédmunkások a földmunkát és az alapozást már elvégezték.

mozhatiuk vissza az idők« ben, eredeti címernyomókat, pecséteket pedig az 1840-es évek elejéről ismerünk, találunk meg történelmi emlékeink között.

Kiderült, az ipar jelképé» nek jobbat, mint a fogaskereket, nem lehet találni, és mivel szőlőfürt elég sok település címerében szerepel, helyébe a szőlőlevelet teszik, ★

Ha az események a szokásos módon folynak, tehát semmi váratlan akadály nem bukkan fel, akkor a lektorátus jóváhagyása után rövidesen Gyöngyösre kerül Simkó Mátyás grafikus újabb munkája. Tehát a már említett tanácsrendelet elkészítésének, a felettes szervek jóváhagyásának semmi nehézség nem állja útját: a harmincadik évfordulóra megjelenő díszes albumban már Gyöngyös is végső, hivatalos címerével, jelképével szere» pelhet a többi város sorában.

(G. Molnár F.)

21.30:

Liszt Ferenc Weimarban

Zenés d okúmén tumfilm,

amelyet a magyar tv és az NDK tv közösen készített. Liszt Ferenc életében Wei- marnak nagy szerep jutott, S a művészetek oly hangulatos német városa is sokat köszönhet Liszt Ferencnek. 1842. novemberében udvari karnaggyá nevezi kj a wei- mari nagyherceg Liszt Ferencet. Akkor, amikor a művész befejezi fél világot átívelő hangversenykörútját. Weimar klasszikus korszakának végét élte ekkor — de még elevenen hatott Cranach, Goethe, Schiller, 'Wieland szellemi hagyatéka. Liszt itt jutott olyan lehetőségekhez, amelyek hozzájárultak művészeti, zeneszerzői egyetemes alkotóképességének újabb kibontakozásához. S a város szellemi élete Liszt munkássága révén újból felvirágzott.

A filmben sok ismert Lttzt-dallam csendül fel — Kocsis Zoltán zongoraművész közreműködésével. (KS)

neki Schütz Zsiga építésre^ zető —, ahogy a papírjaidat látom, nélkülem is boldogulsz majd. Adok neked huszas órabért, de erről senkinek egy kukkot se. Papirot, tizennégy lesz, világos? Nekem úgyis annyi a dolgom adminisztráció, anyagbeszerzés, satöbbi, minek is mondani? Gazdálkodj. Parancsol) az embereknek. Estére fel méter falat akarok látni.

Örült Hódi Laci, hogyne örült volna? Napi kétszáz forint; ebbe már belefér a reggeli féldeci, meg az esti korsó sör! Fejedelmi állapot lesz ez, s mire itt a gyerek., meglesz a lakáshoz az újabb szoba. így kell ezt csinálni. Az okos emberek mind így csinálják; holmi állami vállalat, ahol ehhez a keresethez képest éhenkórász az ember, kr érdekel?

Schütz Zsiga a saomszédoo aiiami építkezéstől bérelt su- ryiban, külön pénzért, napi néhány órara betonkeverői Módi Lacit eleinte az építés vezető módszerei nemigen érdekeltek. Csak amikor job oan odafigyelt a keverőbő! kijövő masszára, akkor tűm: fel neki, hogy talán nem megfelelő betonkeverékkel dolgoznak. Ehhez a hegyoldalhoz kettőötvenes minősé gű beton egyáltalán nem les; jó: ha a hegy csak a«y picit is megnyomja a falat, vajon mi lesz akkor? Este föl is vetette Sehütznek:

— Nem. tetszik nékem a ist«®fal betonjának mmőeese,

Pataky Dezső