Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-06 / 234. szám
Szerződés tíz éfre Három eég együtt működése Ityolemilliös állami támogatás... ... nyilatkozza Kócza Imre vezérigazgató l — Mint annak idején la- [ púnkban is hírül adtuk: kü- ! lönbözö pneumatikus elemek, célgépek, alkatrészek gyártá- j sara és forgalmazására szerződést kötött egymással az egri Finomszerelvénygyár és • a nyugatnémet Liebfried-cég. Az együttműködés első esz- ’ tendejének eredményeiről az ' egri vállalat vezérigazgatójával készítettünk rövid mér- ; leget... — Köztudott, hogy a svéd Mecman-cégg_l kialakult kapcsolataink alapján már hetedik esztendeje gyártunk pneumatikus elemeket, amelyek iránt évről évre nagyobb a külföldi s örvendetesen a ' hazai kereslet is. Sőt: a piacainkon jelentkező igények és lehetőségek arra bátorítottak, ösztönöztek bennünket, hogy bővítsük tovább az automa i a-gyártásunkat, illetőleg újabb, más műveletek — például: szorítás, rezgéskeltő, forgatás, stb. — elvégzésére is alkalmas elemeket is gyártsunk. Mivel a svédek ilyen elemek gyártásával nem foglalkoznak, ezért újabb partnert kerestünk, s így jutottunk el az Európában jól ismert nyugatnémet Lei b f X’i ed - cég h ez. — Hány évre szól a szerződés? — Tízre. A tavaly aláírt megállapodás értelmében termékeink egy részét visszavásárolják a nyugatnemetek — exportunk évente húsz százalékkal emelkedik — kapunk, illetően gyártunk és forgalmazunk majd különböző célgépeket is, és több mint 18 országban is értékesíthetjük termékeinket. Ezenkívül nagy mennyiségben • öntvényt is exportálunk partnerünknek. — Mit mutat az együttműködés első esztendejének termelési és értékesítési mérlege? — öntvényekből 850, pneumatikus elemekből pedig mintegy 650 ezer nyugatnémet ' márkát érő árut ex■ portálunk 1974-ben a cégT ársadalmi emléknapjainkon nemzeti és munkásmozgalmi eseményekről emlékezünk. Ezeknek az alkalmaknak hangulata, szine van: piros léggömbős, zászlós vidámság, tűzijáték, májuafa, utcabál. Az öröm, a hála, a felszaba- dullság keríti hatalmába az ünneplőket. Vannak azonban másfajta emléknapjaink is. amelyek szomorúak és szürkék, amikor elborul az arc, amikor gyűlöl a szív és lehajlik a fej. A mai nap dátuma ezek közé tartozik. 125 évvel ezelőtt — 1849. október 6-án — ezen a napon oltotta ki a hiéna-önkény bosszúja a magyar honvédsereg tizenhárom ve- I zető tábornokának életét. Tizennegyediknek végzett — egész Európa közvéleményének döbbenetére — a mindig kirátyhú Batthyány Lajossal, az első felelős magyar miniszterelnökkel is. A terror nem crt véget az aradi és pesti kivégzésekkel. A história. évlapjai, százhúsz — ítélet alapján — kivégzettet említenek. Es hol vannak akkor még a névtelenek, a szökés közben. vagy ellenálláskor lemészároltak. Ezrek kerültek a várbörtönök mélyeibe, a hírhedt Kufstein és más, történelmünkből szomorúan ismert helyek, gyilkos kazamatáiba. A nagy német költő, Heine, aki Európa legjobbjaival együtt végig nagy figyelemmel kísérte népünk harcát, elkeseredetten írta akkoriban, 1849 őszén: „Megdűlt a szabadság végső reménysége Halálra vérzik immár Magyarorszá g.,.” Eddig a tények, amelyek nemzeti emlékezetünk legszomorúbb napjai közt is kiemelkedő helyet biztosíta- mak október 6-ának. Minden olyas társadalmi nek. A tervek szerint 1975- ben exportált automatika, célgép, öntvény értéke eléri majd a kétmillió márkát. Igen jelentős üzletről van tehát szó. — Ezek szerint elégedettek az egri gyár termékeivel Nyugat-Németországban, és az egyre bővülő piacot biztosító fejlődő országokban is? — Igen. Most már szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a Mecman-elemek gyártásában igen nagy tapasztalatunk van, sok, jól képzett szakember dolgozik vállalatunknál, nem könnyű és nem kevés munkával ugyan, de sikerült megteremteni a gazdaságos, jól szervezett termelés tárgyi és személyi feltételeit. — „Mec <anék” hogyan fogadtál a Leibfried-céggel kialakítc'.t kapcsolatot? — Egyetértéssel. A mi közvetítésünkkel már létre is jött a találkozó a két nyugati cég között, és nincs kizárva — a tárgyalások már megkezdődtek —, hogy mindhárman vásárolunk majd egymás termékeiből. — Nem lesz tehát értékesítési gondja az egri ixiUalat- nak? — Minden jel arra mutat* nem. Itthon és külföldön is egyre több üzem, vállalat ismeri fel az automatika biztonságát és gazdaságosságát. Ismeretes továbbá az is, hogy a szocialista országokban is nagy ütem tjén fejlesztik a technikát, a terme- tőberendezesekel. Természetesen azt is tudjuk, hogy Európában nemcsak mi gyártunk ilyen elemeket, és a világpiacon ma már csak pontos szállításokkal és jó minőséggel versenyezhetünk. — Ha jól tudjuk részt vesznek a Kohó- és Gépipari Minisztérium ,,pótlólagos automatizálási programjában" is? — Valóban. Erinek az a lényege, hogy. a már meglévő gépeket automatizálják. Újabb pneumatikus elemeket rendszer, amely magát a haladó nemzeti hgyományok örökösének is tekinti, méltán veszi a jogot arra, hogy a múltat saját igazságainak szemszögéből tekintse, felhasználja ideológiájában, közművelődésében. Az összefoglaló névvel aradinak nevezett vértanúk példája nekünk nem egyszerűen a becsület és hűség példája. Természetesen az is. Ezek a katonák és politikusok végig esküjükhöz és meggyőződésükhöz híven küzdöttek, viselkedtek. Ha végigtekintünk az áldozatok névsorán, történelmi magyar nevek és egyszerű magyar parasztok, polgárok, közkatonák és értelmiségiek neve mellett a nem magyar és nem magyarországi származásúak tömegével találkozhatunk. A tábornokok közül Damjanich, Knézich, Pöltenbcrg, Lehner, Lclningen-Westen- burg és mások; a külföldi segélycsapatok (légiók) kivégzett vezetői — Aban- court, Giron, Woronieczki — a valóságos nemzeti, társadalmi haladás mindenkori internacionalizmusát, a korabeli magyarországi és európai ügyek összetartozását, a társadalmi haladás ügyének a nemzeti, nemzetiségi korlátokat szétfeszítő jelentőségét mutatják. O któber 6, emlékező nemzeti gyásznappá lett. Olyan mementóvá, amelyet azóta is ápol az ébren tartó emlékezet és amelynek immár 125 eves története van. Olyan eseményekkel, mint a háborúellenes híres tüntetés a Batthyány-örök- mécsesnél. Ezt a megmozdulást hazafias és kommunista fiatalok szervezték bizonyítékául annak, hogy a munkásmozgalom magáénak érezte a hősök emlékét, a nemzeti függetlenség és társadalmi haladás összefüggésének jelképét látta bennük. fejlesztünk majd ki, reméljük, sikerrel. Ezenkívül bekapcsolódott vállalatunk a járműprogramba is. Feladatunk az autóbuszok ajtóinak nyitó- és záróberendezései- nek gyártása. A hazai iparágon kívül a Szovjetunió és Lengyelország is érdeklődik termékeink iránt. — A vállalat tervei között szerepelt a hazai ipari manipulátor, köznyelven mondva: ipari robot kifejlesztése is. — A kísérleti eredmények nagyon biztatóak, 1976-ban sor kerül a sorozatgyártásra is. Szeretném ezzel kapcsolatban elmondani, hogy a feladat sikeres megvalósításához 8 millió forintos támogatást kaptunk az Országos Műszaki Fejlesztési Bízottá ságtól. — Bár még több mint három hónap van hátra az esztendőkből, az eddig végzett munka alapján mégis mit ígér 1974 az egri Finomszerelvénygyár kollektívájának? — Túlzás nélkül mondhatom, hogy termelési eredményeink igen értékesek, a tervezettnél is jobbak. Hogyan, mivel értük el? — Az üaem- és munkaszervezés korszerűsítésével, a belső tartalékok feltárásával, hasznosításával. Pártunk közelgő XI. kongresszusa és hazánk fel- szabadulásának közelgő 30. évfordulója tiszteletére szocialista brigádjaink igen értékes vállalásokat tettek, nap mint nap példamutató lelkesedéssel állnak helyt a termelőmunkában. Öröm továbbá az is, hogy Hevesen szép, korszerű gyárunk van már. Természetesen gondjaink. problémáink is vannak, de ha az év hátralevő időszakában is ilyen lelkesen dolgozik ez a kollektíva, akkor kitűzött terveink, céljaink is maradéktalanul megvalósulnak majd. • Koós József Nedeliczki Pál Nedeliczki Pált közelebbről Kiskörén, a tiszai vízlépcső építése során ismertem meg. Sokat találkoztunk, s mindig megragadott benne az a hihetetlen akaraterő, kitartás és szorgalom, amellyel végezte munkáját. Pedig nem voltak könnyű évek. Addig, amíg az asztallap simaságu iöldből kiemelkedtek a betonacél kolosszusok, s az új mederben kezdett áramlani a Tisza vize, milliónyi gondjába ja volt. Központi pártszervező volt akkoriban, de ..hivatalos” feladatán túl számtalan mással is foglalkoznia kellett. Az építkezés kezdeti időszakában nagy gondot jelentett a munkások elhelyezése. az étkezés biztosítása, a munkásokat szállító buszjáratok megszervezése, s ezernyi aprónak tűnő. de mégis létfontosságú gond megoldása. Kezdetben bizony akadtak problémák a munkafegyelemmel is, s különösen fontos volt, hogy a kommunisták mind a munkában, mind a társadalmi tevékenységben élen járjanak. Nem kis része volt abban, hogy az ország szinte minden részéből összesereglett „társaságból” igazi, jó szellemű kollektíva kovácsolódott össze, melynek alkotása még az elkövetkezendő századokban is hirdeti az emberi alkotókészség diadalát. Számára a munka nem volt újszerű. Évtizedek során ét megszokta, hogy az ő munkaideje nem nyolc óra, hanem annál jóval több, hozzá volt szokva ahhoz is, hogy gondokkal, problémákkal birkózzék. S ami talán a leglényegesebb: hogy az emberekért, a jövőért dolgozzék. Mindig pártmunkát végzett. 1945-ben lépett be a párt soraiba, s azóta elkötelezte magát azzal, hogy mindig ott dolgozzék, ahol munkájára a leginkább szükség van. 1948 és 1951 között a Mátravidéki Erőmű párttitkára volt, később a hatvani járási pártbizottság osztály- vezetője, a megyei pártbizottság munkatársa. 1951-től néOktóber 6. Egy gyár ~ két produkció Szovjet dokumentációk alapján a MEZŐGÉP horti gyáregységében az elmúlt évben készítették el a szőlőka- csozó gép prototípusát. Ez a gép az AGROMASEXPO kiállításon is sikerrel szerepelt. Az AGROKER megrendelésére az idén 150 szölőkacsozót készítenek a horti gyáregységben. (Jobbra.) Ugyancsak tavaly kezdődött meg a tejipar számára nélkülözhetetlen — az úgynevezett sajtkádakhoz szükséges hajtóműszerkezet gyártása is. (Lenti képünk.) Az idén az ÉLGEP-pel kooperálva 260 motor gyártását vállalták a hortiak. (FoUK Puskás Anikó) Tíz óra alatt 800-1000 mázsa kukorica A bábolnai kukoricatermelő CPS közös vállalat nagyteljesítményű kombájnjai tíz óra alatt 300—1000 mázsa kukoricát takarítanak be. Kiváló segítséget nyújtanak ehhez az NDK-gyártmányú IFA-tehergépkocsik, amelyek igen jó konstrukciójú járművek. A CPS-gazdaságok jövőre több mint 150 IFA-te* herautót rendeltek. Nemcsak a CPS-gazdasá- gokban, de a példájukra alakult más termelési rendszerekben és a rendszeren, kívüli nagyüzemekben is megnőtt az érdeklődés az NDK- gyártmányú speciális, összke- i ékmeghajtású, terepjáró gépkocsik iránt. Az IFA-gyár a magyar mezőgazdaság igényeinek megfelelően — rendkívül rövid idő, 2 év alatt — úgy alakítja át termelését, hogy 1976-tól már minden megrendelést ki tudjon elégíteni. Továbbra is együtt hány évig a Mátravidéki Fémműveknél dolgozott, mint központi pártszervező, aztán a pétervásári járási pártbizottsághoz került politikai munkatársnak. 1959-ben a járási pártbizottság első titkára lett, s ezt a funkciót töltötte be egészen 1966-ig, ameddig a járás meg nem szűnt. Életútjának következő állomása a Hevesi Állami Gazdaság volt. Itt függetlenített párttitkárként dolgozott. ameddig át nem került Kiskörére, a vízlépcső építkezéséhez. Ezt követően a hevesi járási pártbizottság titkára lett, s ezt a beosztást töltötte be a közeli napokban történt nyugdíjazásáig. Munkája során igen sok embert ismert meg, igen sok emberrel kötött barátságot. S amiért őt a leginkább szerették, tisztelték és ma is tisztelik: nyíltsága, őszintesége. szorgalma és akaratereje. Nedeliczki Pál annyi szorgalmas, tartalmas év után — néhány napja — nyugdíjba vonult. A pártmunkával azonban továbbra sem szűnik meg a kapcsolata. Munkájára, tapasztalataira továbbra is szükség van. A nyugdíjas állapot tehát számára nem tétlenséget, csak nagyobb nyugalmat és további alkotó munkát jelent. Olyan alkotó munkát, mint amilyet eddig végzett, s amiért többek között megkapta a Szocialista Munkáért Érdemérmet és két esetben a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, (K. L.) Szabó Ferenc Ha a városban megkérdeznénk, ismerik-e Szabó Ferencet, Szabó Ferenciéi pedig, hogy ismeri-e Hatvant — a válasz ugyanaz lenne, s egyformán meggyőzően hangzanék. Pedig a városi pártbizottság első titkárát ismerni nem egészen olyan, mint a Nógrádból elszármazott vezetőinek azonosulnia környezetével, tudni szinte mindenkiről és mindenről. Nos. Szabó Ferencnek — úgy érzi, s ezt vallják mások is — sikerült: a járási, illetve a városi pártapparátusban maga mögött hagyott esztendők olyanná formálták, mintha Hatvanban született volna. A városbeliek a megmondhatói, hogy mindig mennyire érdekelte. ami körülötte történik- Milyen szívesen látogatta a munkahelyeket, milyen kíváncsi volt a találkozások alakalmával. s hányszor csengetett telefonjával. Selypi, cukorgyári munkásként kötődött sorsa az iparmedence lakóihoz, Heves megyéhez — a marxisták táborához, a kommunistákhoz pedig még katonaként, a Szovjetunióban. Most októberben éppen negyedszázada, hogy üzemi párttitkárnak választották.,. Az október egyébként — beszéli — a legnevezetesebb hónap az életében. 1919. októberében született, 1944. októberében mondott ellent Horthy hadseregének. Tizenhárom évi munka után, amelyet csak rövid bányászkodás szakított meg, 1964 októberében került a járási pártbizottságtól a városi apparátusba, s további tiz esztendő múltán, az idei októberben ment — betegségére való tekintettel, kor- engedménnyel — nyugdíjba. Üzemi titkársága idején körzeti szervezőként is dolgozott, a járási testületben munkatárs, osztály vezető, titkár volt, a városi párt bizottságban pedig kezdettől fogva első titkár. Szép politikai karrier, érdekes, izgalmas pálya. — Nem tagadom, szívesen emlékszem ma is a selypi iparmedence üzemeinek számtalan sikerére, eredményére — mondja hogy fel idézzek az időt — őszinte örömet okoztak mert egy kis részem nekem is voít bennük. Nem felejthetem a munkát, amellyel a megye városai közül elsőként egyesítettük a hatvani tsz-eket. vagy amikor például a 110 ezer ember gyógyulását segítő kórház felépítését sürgettük. S nem felejtem a küzdelmet, amit a járási székhely megszűntével a város rangjának, szerepének megőrzéséért folytattunk. Csupa páratlan kísérletben volt részünk: városiasttam kellett egy sor tradicionálisan járási intézményt, aztán a város irányítása alá vonni, s biztosabb, boldogabb jövő felé vezetni a közeli községeket, hogy csak néhányat említsek. Mit tart a legnagyobbnak, mire a legbüszkébb? —nem gondolkodott még ilyeneken- S talán nincs is ilyen, hiszen ami körülötte történt, amiben maga is segített: mind egyformán kedvés. A két nagy gyár fejlődése, a vasúti csomópont jó híre, az ipartelepítés, a foglalkoztatottság növekedése, az új lakótelepek születése, a példátlan társadalmi összefogással felépült strandfürdő, vagy más, ami ma Hatvant gazdagítja. S kitüntetéseit is egyformán értékeli — pedig a, Munka Érdemrend két ezüstje után. éppen a napokban megkapta az arany fokoza rt is — hiszen valamennyi az igyekezetének honorálása. Amelyeket valójában sohasem várt. Az életében, munkájában — meséli — nincs semmi különös, semmi rendkívüli. Csak dolgozott.. . így szerezte ismerőseit, barátait. Akiket a végrehajtó bizottság szürke tagjaként, nyugdíjasként is szeretne megtartani. Gv. Gy. J»M0 1974. október 6., vasárnap
