Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-30 / 254. szám
^*aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa/>>aaaaaaa^a^*a^a^*<^^naaaaaaaaaaa/i^a Kedd esti külpolitikai kommenuuun.. Szovjet - nyugatnémet csúcs A JÓZAN TÁRGYILAGOSSÁG, a vitás kérdések megoldására való kölcsönös törekvés, baráti hangulat, Bölling, nyugatnémet kormányszóvivő szavai szerint „tárgyszerű, nyugodt, őszinte légkör” jellemezte a szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozó keddi napjának kiterjedt tárgyalássorozatát. Délelőtt Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Andrej Gromiko, valamint Helmut Schmidt, Hans- Dietnch Genscher és Ulrich Sahm, moszkvai nyúgatnémet nagykövet tanácskozott. Az eszmecsere „kétharmadában” politikai kérdéseket vitattak meg, elsősorban az európai kérdéseket tekintették át nagy részletességgel. MINT LEONYID ZAMJATYIN, a szovjet delegáció hivatalos szóvivője késő délutáni sajtótájékoztatóján, Leonyid Brezsnyev megbízásából kijelentette, a szovjet vezetők változatlanul úgy tekintenek Schmidt kancellár látogatására és a most folyó moszkvai tárgyalásokra, mint a két ország között az utóbbi években hagyományossá vált legmagasabb szintű érintkezések sorozatának folytatására. Zamjatyin megerősítette: Moszkvában újabb pozitív lépésekre számítanak a kapcsolatok javulásában. Zamjatyin a keddi tárgyalások kapcsán kiemelte, hogy a tapasztalat szerint a kölcsönös jószándék hozzásegíti a feleket a vitás kérdések megoldásához. Bölling, nyugatnémet kormányszóvivő közölte, hogy a politikai kérdésekről folytatott délelőtti eszmecsere során szóba került a nyugat-berlini kérdés is. A szóvivő nem tért ki a részletekre, de mint Leonyid Brezsnyev hétfő esti pohárköszöntőjében megismételte, a szovjet álláspont változatlan: szovjet részről a négyoldalú megállapodás szigorú betartásához ragaszkodnak. A DÉLELŐTTI ESZMECSERÉK „harmadik harmadát” a felek gazdasági kérdéseknek szentelték. Nyugatnémet részről már ekkor javasolták, hogy a kereskedelmi-gazdasági együttműködés problémáira fordítsanak megkülönböztetett figyelmet. Szovjet részről egyetértettek ezzel, s így felvetődött az a lehetőség, hogy a rendelkezésre álló tárgyalási idő meghosszabbítása érdekében eltekintenek a mai tervezett ^ kijevi látogatástól. MOSZKVA: Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Pórt főtitkára, tárca nélküli miniszter kedden Moszkvába érkezett. Cunhalt elkísérte a szovjet fővárosba Concoicao e Silva őrnagy tájékoztatásügyi államtitkár, valamint több magas rangú portugál személyiség. A vendégeket a moszkvai repülőtéren Borisz Pono- marjov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja és Nyikolaj Patolicse” külkereskedelmi miniszter fogadta. SZÓFIA: Kedden Szófiában megnyílt a bolgár nemzetgyűlés ülésszaka. A képviselők megvitatják a társadalmi és gazdasági fejlesztés egységes tervének tervezetét, az ország 1975. évi költségvetési tervezetét, továbbá megvitatnak számos új törvény- javaslatot. ÜJ-DELHI: Henry Kissinger amerikai külügyminiszter indiai tartózkodásának harmadik — egyben utolsó — napján, kedden folytatta tárgyalásait Csáván indiai külügyminiszterrel. Találkozott Dzsagzsi Ram mezőgazdaság- és öntözésügyi miniszterrel, valamint Cs. Szubra- maniam pénzügyminiszterrel. A találkozókon a két ország közötti gazdasági együttműködés fejlesztésének kérdéseiről volt szó. Az amerikai külügyminiszter ezenkívül megbeszélést tartott Szvaran Szingh hadügyminiszterrel is. MOSZKVA: Az izraeli katonai vezetés újabb agresszióra készül arab szomszédai ellen. Mint Mordechai Gur tábornok, az izraeli hadsereg vezérkari főnöke szombati rádiónyilatkozatában kijelentette, az ország háborúra készül. Az izraeli fegyveres erők jelenleg erősebbek, mint az októberi háború előtt — dicsekedett a tábornok. Fo^líitódnak a szovjet— nyugatnémet tárgyalások Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden a Kremlben folytatta tárgyalásait Helmut Schmidt nyugatnémet kancellárral és Hans-Dietrich Genscher al- kancellárral. A megbeszélések középpontjában a két ország közötti — elsősorban a politikai és a gazdasági —- kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdései álltak. Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt áttekintette az európai politikai helyzetet is. A tárgyalások folytatódnak. A szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozóval párhuzamosan folynak Moszkvában a szovjet vállalatok, illetve nyugatnémet cégek közötti üzleti tárgyalások. Ezek keretében kedden délelőtt sor került a harmadik szovjet- nyugatnémet földgáz—acélcső megállapodás aláírására. A szerződés előirányozza, hogy a Szovjetunió 1978. január elsejétől 2000, december 31-ig évente legkevesebb AZ EGYESÜLT NEMZETEK Szervezete közgyűlési termében, ahol az idén, a hu- szonkilencedik ülésszakon újra át kellett szerelni áz elektronikus vezérlésű szavazatjelző táblákat, mert ismét hárommal gyarapodott a tagországok száma, a most ENSZ-taggá lett egyik ország küldöttének felszólalásakor szokatlanul hosszú, viharos taps zúgott. Mudzsibur Rahman, Banglades népének megbecsült és tisztelt, harcos múltú vezetője állt a szónoki emelvényen. Más országok is megkapták a tapsban kifejezett üdvözlést képviselőjük első felszólalásakor — Banglades képviselőjének esetében azonban valamivel többről volt szó. A fejlődő országok — és a szocialista országok is — azért köszöntötték a szokottnál még forróbb örömmel Mudzsibur Rahmant, mert az ázsiai ország felvétele ellen annak idején a legerőteljesebben lépett fel a Kínai Népköztársaság. Csak akkor sikerült a nagy többségnek megakadályoznia Peking obstrukciós kampányát, amikor még a legérintettebb, Pakisztán küldöttsége is a felvétel mellé állt. Egyáltalán: ha az idei ENSZ-közgyűlés tárgyalásairól szó esik, aligha hallgatható el, hogy sajnos, ott is , nemegyszer felhangzott már a jelenlegi kínai vezetés disszonáns, az általános nemzetközi enyhüléssel áíigha összeegyeztethető hangja. Ennek a hangnak egyértelműen a szovjetelle- nesség a lényege. Eddig már két alkalommal szólalt fel kínai delegátus, megismételvén a „szuperhatalmakról” szóló és a Szovjetunió politikáiét rágalmazó kínai tirádákat. A közgyűlés első szakaszának volt egy lényeges és az 1974. október 30. szerda Fő áramlatok az ENSZ-palotában egész nemzetközi helyzet szempontjából fölöttébb biztató vonása. Amikor Gromiko szovjet külügyminiszter a szocialista közösség országainak egyeztetett külpolitikájáról, a békét és a biztonságot szolgáló céljairól beszélt, a többi között kijelentette: „A fejlődés fő iránya nem kétséges: ma az enyhülés és az enyhülésre való tő. rekvés az uralkodó tendencia." A világszervezet közgyűléséről tudósító nyugati újságírók is megállapították, hogy Gromikónak ez a mondata (és egy másik is, amelyben a megkezdődött folyamatok visszafordíthatatlanságáról beszélt) azonnal rendkívüli visszhangot keltett a küldöttségek saraiban. A szovjet külügyminiszter felszólalása után — a többi között Párizs és Bonn kül- ügyeinek vezetői — nemcsak a Gromiko-beszéd fő gondolataival való egyetértésüket fejezték ki, hanem lényegében azonos módon vizsgálták a világpolitikai problémák sorrendi fontosságát. A valóban időszerű rendezési tennivalók, azaz Ciprus és a Közel-Kelet után rögtön az európai biztonsági értekezlet sikeres befejezését említették. ELSŐ PILLANATRA talán nem tartozik közvetlenül a világszervezet New York-i székházának most zajló eseménysorozatához, mégis mint ennek a témakörnek alapvetően fontos megnyilatkozását kell aláhúzni azt a megfogalmazást, amelyet Leonyid Brezsnyev a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére rendezett díszvacsorán a «zovjet—amerikai kapcsolatok kérdését érintve használt: „Nem rosszak a feltételek ahhoz, hogy a sikeres kezdetet jó folytatás kövesse, az együttműködés új, konkrét tényei formájában legkülönbözőbb területeken, mindkét ország népei és az általános béke érdekeiből kiindulva”. Éppen ez a megfogalmazás is mutatja, mennyire komolyan veszik a szocialista politika legfelsőbb szintjén is az enyhülés eddigi eredményeit és milyen határozott készséggel viszonozzák a másik fél esetleges konstruktív erőfeszítéseit. A gyarmati sorból tegnap kilépett országok természetes törekvése, hogy a jövőjük szempontjából legokosabban és leghasznosabban fordítsák az építőmunka javára természeti kincseiket, és a szamukra eddig előnytelen gazdasági folyamat egyenjogú partnerek kölcsönös elő- nyű kapcsolatává váljék. ALIGHA LEHET azonban elhallgatni, hogy a kölcsönös előnyű gazdasági kapcsolat- rendszernek akad még ellenfele a tőkés világban. A fejlődő országok ENSZ-küldött- ségeinek körében, jó néhány fejlődő ország sajtójában és nyugati lapokban is bizonyos meglepetéssel vették tudomásul, hogy Ford elnök és Kissinger külügyminiszter világszervezeti felszólalásában egyaránt szokatlanul pesszimista képet rajzolt a világgazdaság jelenéről és jö- vőiéről. Mindketten kijelentették: az olajellátás bizonyos pillanatban már „létkérdés az Egyesült Államok és más nagy országok számára”, Hozzátartozik a teljes képhez az, hogy ezek a kijelentések egy-egy fenyegető hangsúlyú mondat előtt hangzottak el — és a fenyegetés afféle „ellen-nlajoffen- zíva”, vagy „az élelmiszerfegyver” bevetése elnevezést kaüták a világsajtóban. Ma már bizonyos: az elnök és külügyminiszterének kijelentései készítették elő azt a tanácskozást Camp Davidben, amely az öt legfontosabb olajfogyasztó tőkés ország küldötteinek részvételével új olajdiplomáciai stratégiát kívánt kidolgozni, s amelynek részleteit hétpecsétes titokként kezelik. Sok-sok évvel ezelőtt, az imperializmus úgynevezett fénykorában, amikor még Anglia volt a legnagyobb gyarmattartó hatalom és a legnagyobb flotta tulajdonosa, a nemzetközi politika szakértői szerint elég volt néhány csatahajó felvonulása valamely ország partjainál, hogy ott a szárazföldön pontosan megértsék, mit követelnek a hajók igazi gazdái, akik nem is a flottaparancsnokságon, hanem a Cityben ültek. A mi korunk azonban sok-sok vonatkozásban különbözik ettől az imperialista túlsúlyú tegnaptól. Mostanában még akkor sem ijednek meg az egykori gyarmatok, a mai fejlődő országok, a világ nyersanyagtermelői, ha az összes tőkés ország együttesen kísérel meg zsaroló módon fellépni velük szemben. A NEMZETKÖZI enyhülés általános szellemében és nem az olaj fogyasztók (általában ipari tőkés nagyhatalmak) titkos értekezletein kell az ENSZ mostani közgyűlésén is oly sokoldalúan megvitatott kérdéscsoportnak is a végére járni, Más szóval: a kölcsönösség és a kölcsönös előnyök szellemében kell megoldást találni a valóban meglévő gazdasági problémákra, amelyeknek csak egyik, bár nem lényegtelen megnyilvánulása az olajcsata. Gárdos Miklós 2,5 milliárd köbméter földgázt szállít pótlólagosan az NSZK-ba a nyugatnémet cégek által ugyancsak pótlólagosan szállított acélcsövekért. így a nyolcvanas évek elején az NSZK-ba irányuló szovjet földgázszállítások mennyisége eléri az évi 9,5 milliárd köbmétert. A Ruhrgasag és a szovjet vállalatok üzletkötésének értéke 1,7 milliárd márka. Ebből a Szovjetunió csupán kétszázmilliót fizet készpénzben, a másfélmilliárd értékű hitelt földgáz-szállítással törleszti. A megállapodásnak mindkét fél úttörő jelentőséget túr lajdonít, egyrészt kompenzációs jellege, másrészt a századfordulóig terjedő hatálya kapcsán. FPSZ-cáfolat RABAT: A rabati csúcskonferencián résztvevő palesztin küldöttség szóvivője kedden kategorikusan megcáfolta azokat a híreket, amelyek szerint Jasszer Arafat, a PFSZ VGB elnöke hozzájárult ahhoz, hogy a genfi konferencia következő szakaszának munkájában a palesztin-— jordániai közös küldöttség vegyen részt. A szóvivő kijelentette, hogy az államfők tanácskozásain, mint ahogy az az elfogadott dokumentumból lé kiviláglik, semmiféle ilyen megállapodás nem született. Leszögezte: a rabati megállapodás, akárcsak a tavalyi algíri csúcstalálkozó, a Palesztinái nép egyetlen törvényes képviselőjének ismerte el a PFSZ-t. Az arab csúcsértekezlet kedden délelőtt zárt ajtók mögött folytatta munkáját. Az UPI arab diplomaták-- tói úgy értesült, hogy Jasz- szer Arafatot magas szintű- arab küldöttség kíséri el az ENSZ-közgyűlés november- - 13-án kezdődő, a palesztin kérdéssel foglalkozó vitájára. A küldöttség tagjai között lesz Hasszán marokkói k'rály, az arab csúcsértekez- Tej let elnöke. Bumedieir állam-.i fő, az el nem kötelezett or-1 " szagok értekezletének elnöke, Ali Bhutto pakisztáni ; kormányfő, az iszlám érte- -- kéziét elnöke és Sziad Barre Szomáliái államfő, az afrikai egységszervezet elnöke. Külpolitikai kislexikon A Fülöp-szigeteki Köztársaság Hétezer-egyszáz kisebb- nagyobb szigeten terül el Délkelet-Ázsiában a Fülöp- szigeteki Köztársaság, összterületének 94 százalékát tizenegy sziget alkotja, lakossága (becsült adatok szerint megközelíti a negyvenmilliót. Trópusi jellegű mező- gazdasági ország, gyorsan fejlődő bányászattal. Névleges fővárosa Quezon, tényleges fővárosa Manila. Az ország hivatalos nyelve a tagalog, angol és spanyol. Számos nemzetközi szervezetnek. köztük az ENSZ, a FAO, az ILO, az UNESCO, a WHO, a SEATO és a CO- LOMBO-terv tagja. Az ország államfője Ferdinand Marcos, külügyminisztere Carlos Romulo. Az óvilág számára a hódító spanyolok fedezték fel a Fülöp-szigeteket; a spanyol szolgálatban álló portugál hajós, Magellan 1521- ben ott esett el az («lakókkal vívott harcban. A következő expedíció vezetője, Lopez Villalobos a sziget- csoportot Fülöp spanyol trónörökös, a későbbi 2. Fülöp után „Filipinas”-nak nevezte el. A múlt század végén kitört spanyol—amerikai háború idején a fillipinók legyőzték a spanyol gyarmatosítókat, azonban amerikai csapatok szálltak partra a Fülöp-szigeteken. És bár a győztes fülöp-szigeteki forradalom 1898. június 4-én proklaraálta az ország füg- getlenségét, a spanyol amerikai háborúskodást lezáró szerződés amerikai fennhatóság alú helyezte a Fülöp-. szigeteket. A Fülöp-szágetek csak 1946. július 4-én nyerhette: el igazi függetlenségét, amikor a nemzeti függetlenséget és a társadalmi reformokat , hirdető erők egységfrontja, a demokratikus szövetség a kongresszusban nagyszámú mandátumhoz jutott. Az ötvenes évek végétől rendkívül erős nacionalista hull: m kezdődött a sz’get- köztársaságban. Sikerült fölszámolni az országban három kisebb amerikai támaszpontot, az Egyesült Államok befolyását azonban nem sikerült teljesen visszaszorítani. Az 1930. november 7-én alakult Fülöp-szigeteki Kommunista' Párt a haladó erőket tömörítő antiimperialis- ta nemzeti egységfront megteremtéséért küzd. Harcának része van abban, hogy Marcos elnök tervbe vette a kereskedelmi-diplomáciai kapcsolatok megteremtését a szocialista országokkal. A Magyar Népköztársaság tavaly szeptember 28-án vette föl a diplomáciai kapcsolatokat a Fülöp-6zigeteki Köztársasággal. Romulo Carlos személyében először látogat Magyar- országra a Fülöp-szigeteki diplomácia vezetője. Vendégünk 1899-ben született, író, egyetemi tanár: a politikai életben a harmincas évek eleje óta vesz részt, a kül-, ügyi tárcát 1968 óta irányítja. (kukáért Moszkvában, a Kremlben folytatódnak a szovjet— n.v">; '-'met tárgyalások. A képen: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB titkára, Alek^zei Koszigin miniszterelnök, Andrej Gromiko külügyminiszter, szemben velük (középütt): Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár, (Népújság-telefoto — TASZSZ—MTI—KS)
