Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-30 / 254. szám

A gép nem vitatkozik, csak megáll kötési járulékot; megállapí­Új nyomda Szolnokon Korszerű, új nyomda kezdte meg a próbaüzemelést Szolnokon. Az új üzem első* sorban Szolnok megye nyomdaipari igényeit elégíti ki. Képünkön az új gépterem. (MTI -foto — Medgyasszai Béla) Megtelnek Hatvan éléskamrái Meg, esetleg hosszú időre, kamatos kamatot fizettetve azért, amit elmulasztottak, amit „megtakarítottak” ve­le kapcsolatban. Nem vi­tatkozik, hogy mikor és mi­lyen karbantartásra lenne szüksége; egyszerűen föl- mondja a szolgálatot. Nem tehet egyebet. Hiszen a be­tűszócska — tmk — világo­san kifejezi, mi az, amit tenni kellett volna: elvé­gezni a tervszerű, megelő­ző karbantartást. Csinálják? Persze. Csak az a kérdés, mennyi benne a tervszerű­ség, a megelőzés, s mennyi a kapkodás, a már lerob­bant gép, berendezés büty- kölése? Sokat mondó arányok Viszonylag szerény, 'M százalék az iparban a kar­bantartók átlagos aránya az osszlétsxarnan belül. Ez el­fogadható nemzetközi össze­hasonlításban is. A szak­emberek szerint nem ott a probléma, hogy kevesen vagy sokan találhatók a karban­tartók táborában, hanem ott, mit és hogyan csinálnak ezek az emberek. Igaz, ipar­áganként eltérőek a techni­kai és technológiai követel­mények, s ehhez mindenkor igazodik a karbantartók ereje, ám ennél is nagyobb gond, hogy munkájuk kö­rülményei, eszközei kezdet­legesek, A minisztériumi iparban például a karban­tartó tevékenység csupán 13 —15 százalékban gépesített. Biz nemzetközileg — a leg­több KGST-országhoz viszo­nyítva is — alacsony, így a Német Demokratikus Köz­társaságban ez az arány az előbbi számnak éppen a kétszerese. S még egy so­kat mondó tény: a javítási, karbantartási' feladatokat el­látó dolgozók 35 százaléka nehéz fizikai munkát végez. Kevés a figyelem vagy korlátozottak a lehetőségek? Tavaly négy gazdasági mi­nisztérium vizsgálta válla­latainál a kapacitáskihasz­nálást. Egyebek között meg­állapították, hogy a vállala­tok többségénél nincs hosz- szabb távú program a terv­szerű karbantartásra, a ter­melés és a karbantartás te­endőinek egyeztetésére; a feladatok ki jelölése csak rö­vid időszakokat ölel fel. Az olcsó idő Lázár György miniszter­elnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke június végén, az MSZMP Közpon­ti Bizottsága Politikai Aka­démiáján tartott előadásá­ban megállapította: „... az állóeszközök kihasználása egyenlőtlen és átlagosan sem éri el a kívánt mértéket”, aminek egyik, s nem mellé­kes oka a karbantartás szer­vezetlensége, tervszerűtlen- sége, a rögtönzések általá­nos gyakorlattá válása. Lássuk csak megint a be­tűszócskát: tmk Tervszerű, megelőző karbantartás. Alig­ha szükséges különösebben bizonygatni, hogy a hang­súly a megelőzésre tevődik, ami viszont elválaszthatat­lan a tervszerűségtől. Még­is, a vállalatok tetemes ré­sze a karbantartást elsza­kítja ezektől. Karbantart, amikor már áll a gép, a munka! Szúrópróbaként vég­zett vizsgálatok igazolják, hogy az üzem közbeni ál­lásidők 35—40, egyes válla­latoknál 60—64 százalékát elkerülhetnék a gépek, be­rendezések rendszeres, fo­lyamat«» karbantartásával. A papír értéke Valamilyen terv persze mindenütt található. Ez azonban sűrűn nem több pa­pírnál, melyet napok alatt szétszakít az élet. Mert nem műszaki normák figyelem- bevételével, az adott eszkö­zök és a szükséges felada­tok összevetésével készült, hanem — mint hallani — a kialakult gyakorlatra alapo­zott becslések segítségévek S mit tehetnek, ha a gépek fütyülnek a becslésekre? Szaladgálhatnak — ahogy megint csak az üzemi szó- használat találóan jelöli —> tüzet oltani... Szakkörökben vita folyik arról, miként lehetne a mai helyzet megváltoztatására ösztönözni. Elképzelhetőnek tartják esetleg összekapcsol­ni a gépek, berendezések lá­tott kulcs szerint csökken az utóbbi, ha az előbbi növek­szik. Meggyőződésünk azon­ban, hogy csak központi in­tézkedésekkel nem érhető el tartós siker. Ehhez a vál­lalati szemléletnek is módo­sulnia kell. Például az idő­tényező becsületének meg­teremtésével. Vagy azzal, hogy kritikusan fölmérjék, miként kamatoztatják ők a magasan képzett szakmun­kások tudását. A karbantar­táson foglalkoztatottak 79 százaléka ugyanis — de bi­zonyos területeken, mint a gépiparban, száz dolgozó kö­zül 85 — szakmunkás! Része a szervezésnek Szükséges megemlíteni azt is, hogy a karbantartók te­kintélyes része ma még nem a tényleges feladatát látja el, hanem felújít, sőt, gyárt! Öreg gépeket, hatalmas költ­séggel varázsolnak „újjá”, alkatrészeket, speciális be­rendezéseket állítanak elő, miközben, a műhelyben a legszükségesebb gondozást is nélkülözik a termelőeszkö­zök... A tervszerű megelőző kar­bantartás az üzem- és mun­kaszervezés elengedhetetlen része; az egyetlen egészet alkotó élő szervezet darab­ja. Az iparban száz szak­munkás közül 27—28 kar­bantartóként keresi a ke­nyerét, s amit gondozniuk kell, annak értéke százmil- liárd forint fölött van! Be­szédes számok. Ám úgy tű­nik, hangjuk nem elég erős ahhoz, hogy ráébressze az érintetteket a megváltozott követelményekre. Arra, hogy az aranykezű szakik, akik valaha mindent megcsinál­tak a gyárban, nem szület­hetnek újjá. A megválto­zott termelési körülmények megváltozott karbantartói szervezetet, működést köve­telnek. Tervszerűségét, a ba­jok megelőzését, az eszkö­zök minél jobb kihasználá­sát. Jogos követelmény, mert a társadalmi érdek kifeje­zője. Olyannyira jog«», hogy teljesítése elől kitérni nem lehet. A különböző kereskedelmi vállalatok így ősszel mindig gondot fordítanak arra, hogy biztosítsák a lakosság téli el­látását, illetve megfelelő rak­tárkészlettel rendelkezzenek. A szeszélyes időjárás ezen a munkaterületen sem marad nyom nélkül. Jőszerint föld­ben van még a szerződési­leg lekötött zöldségek jelen­tős hányada, s zavarja a tá­rolóhelyek feltöltését a szál­lításban mutatkozó fenn­akadás. Hatvan város téli ellátá­sában oroszlánrészt vállal magára a fogyasztási szövet­kezet, ahol először érdek­lődtünk a felkészülés állapo­táról. Bocsi László elnök meglehetősen gondterhelten ráncolta össze homlokát, amikor válaszhoz készülő­dött — Szerződéseink: körül nincs gond, s ugyanezt mondhatom raktárainkról, pincéinkről. Nógrád és Sza­bolcs megyei állami vállala­toknál, termelőszövetkezetek­nél lekötöttünk télire 17 va­gon almát és vegyes zöldsé­get, a Csongrád megyei Földeákon pedig több vagon vöröshagymára alkudtunk. Az említett árumennyiség raktározását négy különbö­ző helyen oldjuk meg, s az így rendelkezésünkre álló te­rület, mintegy nyolcszáz négyzetméter. Nem rajtunk, de nem is üzletfeleinken mú­lik, ha ezek a raktárak ma még feltöltetlenek. Minden később érik, a termés szedé­sét akadályozza a tartós eső­zés, harmadik gátló tényező pedig az országosan jelent­kező vagonhiány., Ám ennek ellenére bizakodó vágyok, s nyugodt lelkiismerettel jelen­tem ki, hogy huszonhárom üzletünkben a tél folyamán nem lesz hiány. •k A fogyasztási szövetkezet elnökének szavait később alátámasztotta Szabó Mátyás ágazatvezető is. Tőle meg­tudtuk, hogy az ÁFÉSZ gya­korlatilag már szeptember elejétől segíti az egyes ház­tartások éléskamráinak fel- töltését. Zöldségüzleteikből ugyanis alig két hónap alatt tizenöt vagon burgonyát vit­tek el a vásárlók. All ez a téli almára is, amiből min­dig van szép és jó minőségű áru a boltokban. Gondolt a fogyasztási szövetkezet ugyanekkor a lakosság foko­zott húsellátására. A köz­ponti kereten felül, e hónap­tól, hetente huszonöt hízót vágatnak és osztanak szét az üzlethálózatban. Biztosított továbbá a sertésvágásokhoz szükséges fűszerszám és rizs. Valamint nem feledkeztek meg a karácsonyi ünnepek elmaradhatatlan kellékéről, a fenyőfáról és a szaloncukor­ról. Előbbiből 4790 darabra kötöttek szerződést az erdő- gazdasággal. Ez tizenöt szá­zalékkal több a tavalyinál, s árusítását december tizedi­kén kezdik. Látogatásunk alkalmával még egy fontos dologra hív­ta fel figyelmünket Bocsi László. Ez pedig a fogyasz­tási szövetkezet árpolitikája. — Igazgatóságunk úgy döntött, hogy a beszerzési, szállítási gondok, megemelke­dett költségek ellenére sem­mit sem hárít a fogyasztókra. Minden cikk a nyár végi áron kerül forgalomba. Ez vonatkozik a három forint húsz filléres jonatánalmára éppen úgy, mint a különbö­ző vegyeszöldségre, vagy a holland fajta burgonyára, amit szintén három-húszért mérnek kilónként az ÁFÉFZ- üzl etekben! * Jó nehány üzlettel szolgál­ja a város ellátását a Heves megyei Élelmíszerkískereske- delmi Vállalat is, amelynek hatvani irodáját Szendrei József vezeti. — Nekünk nincs raktáro­zási gondunk, mert üzle­teinkbe a megyei központ 51- tal fenntartott tárolóhelyek­ről közvetlenül kerül az áru. Amire azonban különös fi­gyelmet fordítunk: a törzs­készlet! Minden boltunknak az alapélelmezési cikkekből, mint például a liszt, cukor, zsír, legalább négy hétre ele­gendő mennyiséggel kell rendelkeznie. így sem szállí­tási, sem beszerzési nehézsé­gek nem veszélyeztetik a fo­gyasztó körzet folyamatos té­li ellátását. Megtudtuk későbbiekben, hogy a pillanatnyilag tapasz­talható jó húsellátás a to­vábbi hónapokra szintén biz­tosított. Talán csak a töltelék­áruk választéka nem lesz olyan nagy, amilyet a fo­gyasztók szeretnének. Ezt pótolják azonban a különbö­ző tejtermékek, amelyekből a Dózsa téri áruház például ál­landóan 45—50 mázsás kész- , lettel rendelkezik, de meg­találni az áruk széles vá­lasztékát a kisebb raktárát tartó üzletekben is. Hadd említsük ezzel együtt, hogy különösen a karácsonyi, új­évi ünnepek előtt jelentősen megemeli a vállalat a hat­vani szakboltok árumennyi­ségét. Itt a hal-, baromfi- és belsőségárudákra gondolunk, amelyek — ez már tapaszta­lat — december dereka tá­ján mind látogatottabbá, ke­resettebbé válnak. S termé­szetesen nem marad le az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat cikklistájáról a fe­nyőfa sem, amelyet bolt­jainkban az ÁFÉSZ-üzletek- kel egyidőben kezdenek áru­sítani. ★ Mindent egybevetve el­mondhatjuk tehát, hogy Hatvan kereskedelme fokoza­tosan megtelő „éléskamrák­kal” várja a téli hónapokat, s a különböző ünnepek nagy forgalmát. Ha figyelmesség­ben, előrelátásban felzárkó­zik melléjük a helyi sütő­ipar a maga szakboltjaival, akkor nem lesz okunk a pa­naszkodásra (m. gy.) ,UmmwGí 1974 október 3®> szerda használtságát, s az eszközle- Mészáros Ottó A pártmunka eszközeivel Elősegíteni a tanácsi munka korszerűsítését, erősíteni társadalmi megbecsülését Egy éve, hogy meg­alakult a megyei taná<ss ap­parátusának járási jogú pártbizottsága. A megalaku­lása körülményeiről, vala­mint az azóta eltelt időszak tapasztalatairól beszélget­tünk Ferencz Jánossal, a pártbizottság titkárával. — Az államigazgatási munka korszerűsítése, vala­mint társadalmi megbecsü­lésének erősítése érdekébén az elmúlt esztendőben a Po­litikai Bizottság határozatot hozott, hogy minden megyei tanácsnál alakuljon meg az apparátus pártbizottsága. A Politikai Bizottság, valamint a megyei párt-végrehajtóbi­zottság határozata értelmé­ben a múlt év decemberé­ben került sor pártértekez­letünkre, amely megválasz­totta a 25 tagú pártbizottsá­got, a 7 tagú végrehajtó bi­zottságot, valamint a fegyel­mi bizottságot. Meg szeret­ném említeni, hogy pártbi­zottságunk Hatáskörébe nem csupán a megyei tanács ap­parátusának kommunistái tartoznak, hanem a megyei tanács alá rendelt 17 szerv, többek közt a megyei tűzol­tóparancsnokság, a Megyei Múzeumok Szervezete, a nö­vényvédő állomás, a megyei KÖJÁL, a megyei földhiva­tal párttagjai is. Kommunis­táink kilenc alapszervezet­ben fejtik ki tevékenységü­ket. de irányításunk alá tar­tozik négy KISZ-alapszerve­zet is. — Már a felsorolásból is látható, hogy a munka nem könnyű, hiszen a kö­zűt vonásokon túl az in- 'kemények jellege eléggé eltérő, s ez nyilvánvalóan hatással van a pártmun- kára is. — Természetesen. Éppen ezért arra törekedtünk, hogy egy-egy alapszervezet a vi­szonylag hasonló tevékeny­séget végző intézmények párttagjait tömörítse, hiszen ez a jó munka egyik alap- feltétele. így van olyan alap- szervezetünk, amely elsősor­ban a mezőgazdasági jellegű intézmények párttagjai szá­mára biztosítja a pártmun­ka lehetőségét, más alap­szervezetünk pedig a műve­lődési jellegű intézmények kommunistáit tömöríti. De hogy munkánk sajátos jelle­gét még inkább jellemezzem, el kell mondani, hogy a kü­lönböző területeken dolgoz­zék más-más szakszervezet­hez is tartoznak, s ezért ar­ra is ügyelnünk kell, hogy a különböző szakszervezetek­kel is állandó és jó kapcso­latban legyünk. — Melyek a pártbizott­ság főbb feladatai? — Tevékenységünk eléggé szerteágazó. nehéz lenne mindent felsorolni. Inkább csak jellemzésként említe­ném, hogy igyekszünk a ve­zetők testületi tevékenysé­gét elősegíteni, azért, hogy még hatékonyabban valósul­janak mega különböző párt­és állami határozatok. Sze­retnénk, ha a mi munkánk is hozzájárulna ahhoz, hogy tovább korszerűsödjék az ál­lamigazgatási tevékenység, erősödjék a törvényesség, gyorsabb legyen az állam­polgárok ügyintézése, és na­gyobb legyen a közéleti ak­iivitás. Jelentős erőfeszítése­ket. teszünk, hogy a tanácsi apparátus és az intézmények dolgozóinak politikai kép­zettsége még magasabb szín­vonalra emelkedjék. S ugyanúgy, mint mindenhol, mi is készülünk a XI. párt- kongresszusra. — Mi a jellemző a tes­tületi tevékenységre? — Talán azzal kezdeném, hogy pártcsoportjaink, alap­szervezeteink rendszeresen megtartják gyűléseiket, s a munkatervek alapján végzik munkájukat. A pártbizottság kéthavonta, a végrehajtó bizottság kéthetente tart illést. Napirendjeink között szerepelnek az olyan átfogó párthatározatok, mint példá­ul a nőpolitikái, az ifjúság- politikai vagy a művelődés- politikai határozat megtár­gyalása, s a belőlük adódó helyi feladatok meghatáro­zása de szerepelnek olyan témák is, mint például egy- egy alapszervezet politikai tevékenységének, munka­módszerének megtárgyalása. Legutóbb például a pénz­ügyi osztály alapszervezeté­nek munkáját értékeltük eb­ből a szempontból. Kétéven­ként minden alapszervezet munkájának értékelésére sor kerül, s ez hozzájárul a po­zitív vonások elmélyítéséhez, de az esetleges hibák feltá­rásához is. Szeretném el­mondani, hogy most a kong­resszusi előkészületek során minden alapszervezet mun­kájáról, az alapszervezet ve­zetőségének tevékenységéről minősítés készül. Ez igen jó lehetőséget teremt a reális helyzet felméréséhez, s a jö­vő feladatainak kidolgozásá­hoz. — Néhány hónap után miként tudná jellemezni a pártbizottság munkáját? — Megmondom őszintén, egyelőre az útkeresés idő­szakában élünk. Alapvető feladatainkkal tisztában va­gyunk, ugyanakkor keressük, kutatjuk azokat a módszere­ket. amelyekkel segíthetjük a pártmunka még hatéko­nyabb érvényesülését, A fel­sőbb párt szervektől eddig igen sok segítséget kaptunk, és reméljük, hogy kapunk is, hiszen a munka zöme még hátra van — mondta Ferencz lárxz. Kaposi Levente

Next

/
Thumbnails
Contents