Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-29 / 253. szám

Határozat után megvalósulás előtt

Lám 57 év után az egykor

Mint tavunkban beszámoltunk már róla: megyénkben a Heves megyei Finommá chanikai Vállalat tervei alapján építik ki az autójavító miniszerviz-hálózatot. A vállai lat legújabb üzeme a közelmúltban került átadásra Kápolnán. A fiatal üzemben — képünkön — egy Wartburg gépkocsi javítását végzik a szakemberek.

(MTI-foto — Erezi K. Gyula felv.)

Kel-három ház már üresen áll

Mi lesz veled,

felszabadulás a magyar ftép művelődéstörténetében is új korszakot nyitott azzal, hogy megszüntette az egykori uralkodó osztályok kulturális monopóliumát. Népünk művelődési helyzete az ország társadalmi, politikai, gazdasági átalakulásával összhangban gyarapodott, gazdagodott." (Részlet az MSZMP KB 1974. március 19—20-i ülésén hozott határozatból.)

A robottól elgyötört, a mindennapos gondoktól agyonkínzott. nemegyszer munka nélküli embernek nem volt kedve a kultúrához, az olvasáshoz. De hát ez az állítás is elsősorban a városi emberre értendő. A magyar- országi falvak és tanyavilág lakossága jó részének nem is tanították a betűt. És ha ismerte volna az írást, akkor sem volt pénze könyvre, mozira, iskolára, sőt nem volt pénze petróleumra sem. Nagyban megkönnyítette az úri világ kulturális monopolhelyzetét maga a szegénység.

Ha mégis jutott könyv a nyomortanyákra, mi volt az, ki írta azt? Kár volna felsorolni, az idősebbek jól ismerik ezek értékét, a fiatalok pedig talán ed sem hinnék, mennyi szemetet nyomtattak akkor nálunk. Különös és furcsa, hogy a dolgozó nép Móricaot, József Attilát és Adyt a felszabadulás előtt alig ismerte. Móriczot még esak-csak, de már József Attila nyomtatott gondolatait egy hadsereg: a cenzúra, a kiadó es a csendőrök vigyázták. Az úri hatalom tehát így iß, úgy is működött. Egyébként a magyar uralkodó osztály kultúrája európai mértékkel mérve elmaradott, parlagi volt És hatalmával rosszul élve, sok balgaságot elkövetett. Gyakran saját önző érdekeit sem látta tisztán, legalábbis differenciáltan nem. Ha látta, értette volna, akkor tudnia kellett volna, hogy jól. hatásosan csak „kiművelt emberfők” kezelhetik a modern gépeket hogy ezzel növeljék a termelést Ez esetben a kapitalisták profitját, hasznát. De a magyar úri osztály félt a néptől, a gondolkodó, okos emberektől. Magyarország tehát ipari terme lését nézve is elmaradott volt. Rideg, kegyetlen, sötét világ volt ez, nem csoda, ha a felszabadult nép szomjasan vetette magát a kultúrára is.

„A dolgozó osztályok, rétegek között legnagyobb mértékben a munkásság műveltsége emelkedett. A szocialista brigádokban mind teljesebben érvényesül a „szocialista módon dolgozni, élni, ■művelődni” követelménye. A

mezőgazdaság szocialista fejlődése megváltoztatta a parasztság gondolkodásmódját, erősödött'a közösségi szellem. Tovább emelkedett az értelmiség általános és szakmai műveltsége, s növekszik a szerepe és felelőssége a kultúra, a műveltség terjesztésében.” (Részlet az MSZMP KB 1974. március 19—20-i ülésén hozott határozatból.)

Mennyi terhet rótt a történelem a munkásosztály vállára. Egyetlen osztály a történelemben, amelynek a hatalomra kerülése előtt a polgári társadalomban sem ideje, sem pénze, sem lehetősége nincs a műveltség megszerzésére. Ereje, hite van, élcsapatának, vezetőinek elmélete is, de az osztály egészének és testvéreinek, a dolgozó parasztságnak műveltsége nincs. Nálunk sem volt. De amint a munkásosztály eldobta láncait, kezében kalapáccsal, másik kezében könyvvel indult az új életnek. És mindenkit erre kért. erre kér, erre biztat: Tanuljunk, tudás nélkül döcög a hatalom. A munkásosztály a történelem legszilárdabb és egyben legkeményebb osztálya, de a leghumánusabb is.

„A továbbtanulás, az önművelés széles körben az életforma részévé vált. Könyvtáraink 2,3 millió olvasót tartanak nyilván. A múzeumokat évente több mint 8 millióan látogatják. Az öntevékeny művészeti, ismeretszerző, tudományos-bú- várkodó mozgalmakban, a különféle szakkörök, klubok tevékenységében több százezren vesznek részt.

Az országban ma 2825 művelődési otthon működik és mintegy 8700 közművelődési könyvtár, összesen 27 millió kötettel szolgálja a folyamatos művelődés lehetőségeinek biztosítását. A műveltség terjesztésében, közvetítésében és a művelődés szervezésében kiemelkedő szerepet tölt be a televízió és fontos feladatokat lát el a rádió és a sajtó.” (Részlet az MSZMP KB 1974. március 19—20-i ülésén hozott határozatból.)

H. G. Wels, az angolok híres fantasztikusregény-írója többször is járt a Szovjetunióban, beszélt Leninnel. Sztálinnal, Micsurinnal és Solohowal. Hazatérve hazájába, sok mindent írt a látottakról, hallotakról, Nemcsak jót persze, de jót is. Mindent a saját szája íze. polgári (angol!) nevelése szerint. De bármit írt — nemegyszer gunyorosan — egyet mindig elismert és hangsúlyozott: az egész Szovjetoroszország egy nagy iskola, szeminárium.

földhöz ragadt muzsikok a mennybolton röpködnek, a csillagokat ostromolják. Lám, a magyar dolgozó nép egykor sárba ragadt fiai hatalomra jutva tanulnak, dolgoznak, vezetnek, ahová éppen állítja őket az élet.

„A közművelődés azonban a jelentős eredmények ellenére elmarad a szocialista építőmunka mai követelményeitől, a lehetőségektől. Ezért a Központi Bizottság szükségesnek tartja a közművelődési tevékenység továbbfejlesztését.” (Részlet az MSZMP KB 1974. március 19—20-i ülésén hozott határozatból.)

Jól élünk már, igaz, sokat dolgozunk. Az országban 400 000 magánautó szaladgál és a megbízható futurológia szerint 1985-re a gépkocsik száma hazánkban 1 millió 200 ezer lesz. Nem tagadjuk: a jólét sem egyértelmű, élnek még hazánkban szegényes körülmények között is. De az is igaz, hogy hét végén az emberek jó része saját kocsijával, motorkerékpárjával jár kirándulni, felfedezni a Balatont, a Mátrát, vagy éppen a külföldi tájak szépségeit. S még inkább így lesz ez 5—10 év múlva. De jó volna, ha egy-egy hétvégén a kultúra területére kirándulnának: a könyvtárakba, múzeumokba, színházakba. Hiszen a könyv a legjobb barátunk. Minden ami életemben szép, jó és okos — mondotta Gorkij — azt a könyveknek köszönhetem. Önéletrajzi regény-trilógiában írja, hogy kora ifjúságában éjszakánként a mécses világánál olvasott, hajnal hasadtáig, akkor is, ha szidták, megfedték ezért Minden reggel gazdagabbnak érezte magát, mert ismét és ismét felfedezte a világot.

Itt, ennél a fejezetnél vallja az író, hogy könyveknek köszönheti a természet szere- tetét és ismeretét, holott a könyvek előtt is járt a nagy orosz síkságon, a hatalmas tengerek partján. A könyvekből tanulta meg a történelmet. a társadalmak nagy mozgását és fedezte fel a nagy mozgásokban mindig, szüntelenül, a kisember szerepét.

Évezredek óta millió és millió nagy gondolkodó, tapasztalatot gyűjtő ember élt a földön, aki a ma emberének tálcán, illetve könyvekben nyújtja az élet megismerésének szellemi kulcsát.

Suha Andor

— HOGY MILYEN nép él

itten? — ismétli meg a kérdést Bozsik Zoltánné, a postahivatal vezetője, és munkatársára, Veress Zoltánná kézbesítőre néz. Biztató pillantást kap és aztán már kettőjük véleményét mondja: — Iparkodó nép, ezt ki ne hagyják semmiképpen, ha Vécs- ről írnak. Mert ez így igaz, dolgos nép lakik itt, ndgyon szeret dolgozni.

S ha már egyszer szeret, akkor bizony dolgozik is és élvezi munkája eredményét. Ebben a kis, alig 1500 lelkes településben már száz körül i'an az autótulajdonosok száma, de több is lehetne, ha akarnák, ha sokan nem másra gyűjtenék a pénzt. Mert. hogy a gyűjtésben is szorgalmasak. az egyszer biztos: közel kétmillió forintjuk van a vécsieknek takarékbetétkönyvben.

Jó hely a posta: míg viszi és hozza a leveleket, csomagokat, s összeköti a községet a nagyvilággal, szert tesz afféle „központi agy” szere pére. Tudják, ki küldött, ki kapott levelet, kit ért öröm a faluban vagy éppenséggel hol kopogtat bánat az ajtón. Tudják az emberek munkáját, meg még a szándékát is, hogy ki mit tervez, ki, mire készül.

Ha pedig egyszer tudják, hát nem csinálnak titkot belőle. Mert a titok az titok, de ami nem az, arról nyugodtan lehet beszélni, meg még talán elhallgatni is kár lenne. Ezért mondja — ha nem is örömmel, de készségesen — a postahivatal vezetője:

— Hát igen, dolgos nép ez. Pénze is van, új házat mégsem igen építenek. Apad a falu, apad lefelé. Csökken a lakosság száma. Most talán még megvan az 1500, de csökken az 1400 felé.

MINDIG OKA VAN annak, ha valahonnan elmennek az emberek. Vajon Vécsen mi lehet a helyzet? A postán inkább csak találgatni tudunk: az anyagiak miatt aligha. A tsz elég jó jövedelmet biztosít a tagjainak, viszont. az is igaz, hogy sokan eljárnak.

— A Gagarinba és a bányába... — mondják azasz- szonyok. Talán kétszázan is ott dolgoznak, aztán további 30—40 ember Gyöngyösön, az építőiparban — Ügy látszik, így jobb nekik, az meg egészen biztos, hogy a fiatalok közül nagyon sokan nem akarnak a faluban maradni. És a vécsi szülők Gyöngyösön veszik a lakásokat a gyerekeknek.

Az okokról, persze jó lenne többet is megtudni. De a postahivatal ehhez már nem elegendő. Az asszonyok csak széttárják a karjukat, úgy mondják:

— Ki tudja? Mit csináljunk, ha egyszer a gyerekek jobban szeretik a várost... Pedig megvan nekik itt szinte minden. Mondjuk azt, hogy 285 rádió és 236 tévé van itt, és filmvetítés szombat-vasárnap? És sok újság is jár: hétköznap 66 Nép- szabadság és 7.7 Népújság. Vasárnap vagy hússzal több mind a kettőből. Aztán 125 Szabad Föld, 50 Nők Lapja, 58 Képes Üjság, meg Tükör, Ország-Világ, jár ide minden, nem is beszélve az Ez a divatról. Abból 20—30 elmegy egy óra alatt...

ÍGY VAN EZ, bizonyára így van, ahogy Bozsikné, meg Veressné mondják, de a tanácsnál biztosan csak többet tudnak okokról, okozatokról. Akit keresünk: Molnár István tanácstitkár. Ö is azzal kezdi, amiről már a postán hallottunk, hogy jól él itt a nép. A munkája után él jól, de az sem vitás, hogy azoknak is van mezőgazdasági jövedelmük, akik eljárnak, akik az iparban dolgoznak.

— Ma több az autó nálunk — mondja a tanácstitkár —, mint annak idején, a tsz szervezésekor lovas kocsi volt.

—■ Mégis elmennek...

— Igen — mondja és elgondolkodva néz maga elé — igen. Talán divat lett, hogy a városba menjenek, egyébként nem tudom mivel magyarázni. Tény, hogy a születési szám nem pótolja az elmenőket. Kevés vigasz, hogy Gyöngyösön, a Mérges úti lakótelepen annyian vettek tőlünk házat, hogy sokan már kis Vécsnek nevezik.

— És itthon, a falu?

— Sajnos, van már vagy kétkarúm m«t$m aUe hutmk.

Vécs?

Sokkal többet érnek, mint amennyiért adják. De majd csak rájönnek az emberek, hogy nem is olyan biztos, hogy jól tették, amikor elköltöztek. Mert akárhogy is nézzük a dolgokat, azért az élet vitele ma még falun sokkal könnyebb.

Molnár István szavaival aligha lenne érdemes vitába szállni, mert valós helyzetet fogalmazott meg. És 'sajnos való igaz az is, hogy nemcsak ez az egy gond okoz nagy fejtörést a község vezetőinek. Mert van ugyan óvodájuk. ahol minden jelentkező számára tudnak helyet biztosítani, de ennek sem örülnek, hiszen ez is azt mutatja. hogv kevés a községben a 3 és 6 év közötti gyerekek száma.

Van nekünk egy szólásmondásunk. Valahogy úgy szól, hogy szegények vagyunk. de jól élünk. A vé- csiek helyzete viszont inkább fordítva igaz: mert ők bizony nem szegények, sok szempontból mégis rosszul élnek. A már elmondottakon kívül, ebben a községben is, az utak helyzete okoz nagyon sok gondot.

— Mi, a lehetőségek tudatában azt mondtuk tanácsválasztások idején az embereknek, hogy lesz út. Megmondtuk folyóméterekre, hogy mennyi, s hogy ez akkor is meglesz, ha a kutya a kovászba ugrik... Az Ady Endre utcáról volt szó, amelyikben a posta is van. Itt most, ebben az időben, akkora a sár, hogy négykerék- meghajtással sem tud megmozdulni benne az autó. Hiába ígértük, hogy út lesz ott, csak magunkat blamáltuk. Pedig, hát... nem a levegőbe beszéltünk mi, volt rá keretünk, úgy látszott, minden rendben megy majd. De az erre szánt 800 ezer forintot ez évre felére csökkentették. .. Ne kérdezzék, hogy miért, nem tudom én sem. Az útnak már el kellett volna készülnie, és még hozzá sem kezdtek. Kétségtelen, ez a legnagyobb gondunk nekünk. az út...

VÉCS, A DOLGOS, iparkodó embereknek ez a kis községe nehéz időszakot él. Vendégmarasztaló útjain szinte lehetetlen a közlekedés, a fiatalok elhagyják, az „utánpótlás” pedig nagyon is gyér. Az itthon maradottak keseregnek is ezen eleget, a kesergés önmagában azonban vajmi kevés. Ezért is szeretnék vonzóbbá tenni Vécset. óvodával, iskolafelújítással, útépítéssel, miegyébbel. Mert szeretik a falujukat, és nem akarják, hogy újabb házak maradjanak gazdátlanul. De hogy reményeik teljesednek- e, arra csak a következő évek adhatnak majd választ.

Becky Tibor

MBííüitüsL

Ä frkteát* Mm &*áé

Egy a hatvani Lenin traktorosai közül

—• Hol a Filcsik-brigád?

— A Hegyeshalmi-dűlőben.

Vetésen, füvön, ahogy veszélytelenebb, megcélozzuk a nyurga akácfákat, s negyedóra múltán föltűnnek a kékre festett Dutrák, amint pöfögve, füstcsíkot húzva.

gyúrják a táblát.

— Ezer hektár a brigádunk terve, ebből háromszázzal már végeztünk — fogadja köszönésünket Vígh Sándor gépvezető, akinek annyi csak az ideje, amíg a darus kocsi vetőmaggal megtölti a Dutra után kötött vetőgép tartályát. — Persze piszok nehéz most a munka. Máskor egy gép elhúzott három vetőt, most meg ezt a szálat nyögve, küszködve viszi. És hát nekünk . se mindegy! ötkor kezdünk, este hat után érünk haza, megállás vasárnap se. Elképzelheti, hogy mint valami .zsák, úgy rogyunk az ágyba. Sokszor vacsorázni sincs kedve az embernek.

Víghék most építkeznek. S valljuk be. a családnak nagyon elkél az új, kényelmes otthon. Feleségén kívül öt gyermek eszik még a vacsoraasztalnál, s ennyit kell ruházni, iskoláztatni. Volt is úgy, hogy pótszabadságért folyamodott Mert hiszen a családfő és a gyermekhad keze emelte magasba az új ház falait. No, az ilyen elmaradásokat megértették a munkatársak. Vígh Sándor pedig mindig jóTrá- vert a munkára, amikor gépre ült ismét. Most is tizedik napja megy megállás nélkül. Egyszer Kerekha- raszton, a jó fekete földbe veti a búzát. Amikor azonban pocsékká ázik a terület, átjönnek gépeikkel ide, a Jászberényi út mellé, a Serköv-telep szomszédságába. Ez homokosabb.

— Teljesítmény? ■

— Ha eső miatt nem keli. megállnunk, ‘napi tizenöt hektár. Csak súgva, az elmúlt években, kedvező időben, megvolt a kilencven. Persze a három vetőgéppel. De nem is a teljesítmény. Hanem az őrlődés, idegeskedés! Hogy elakad az ember, s csak nyúzza a Dutrát.

Idáig érünk a beszélgetésben, amikor Nagy László, a termelőszövetkezet elnök- helyettese a traktoristák hadiszállására érkezik. Nem mulaszthatjuk el, hogy a földeiéi, vízzel, sárral küszködő munkásnad bérezéséről kérdezzük. Elvégre rendkívüliek & viiáao.oyak, * az

időjárás nem rövidítheti senki keresetét.

— Erre gondolt a vezetőség, s mintegy hatvanezer forint külön juttatást helyezett kilátásba a vetési murikat végzőknek, & anynyit jelent, hogy ha november első felében végeznek, a viszonylag alacsonyabb napi teljesítmény ellenére is ott lesz a jövedelmük, ahol egyébként lett volna.,*, ímoidj