Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-29 / 253. szám
Kutya és laboratórium Hogyan kerül egy kutya laboratóriumba ? — Agyonütötte a kutyát, vagy nem? — Agyon, persze, hogy agyon ... Muszáj volt neki. Ha otthagyja éhen hal. — Szegény kutya. Addig is csak azért etette biztosan, mert fogyókúrázott... — Megőrültél? „Az ellen- forradalmi Magyarország látszólagos, fagyos mozdulatlanságában” éhezett a fate* meg agyonüti. Rendezői kegyetlenség volt, hogy a darab egyik legjobb szereplőjét engedte ily csúf halálba jutni. Szabad-e kísérletezni? Szabad. Sőt: kell! A laboratóriumban. De nem a televíziónézők milliói előtt. A kísérleti laboratórium színhelye tehát a televízió volt, a kísérletező Gyöngyössy Imre és Kabay Barna, a kísérlet neve „TöDe a szenilitás határát súroló zsörtölődést, a tehetetlen rokkantság tragikomédiájába ágyazva dramatizálni e leveleket, még az évszázados siratóénekek korfestő varázslatával együtt is megoldhatatlan feladatnak tűnt. Izgalmas, érdekes műhelymunka lehetett ez, egy laboratóriumi kísérlet-sorozat, amely azonban nem megragadta, hanem tanácstalanná tette a gyanútlan nézőt. Természetesen. Törökországból nincs visszatérés. Páter Antal, Komi vés Sándor, Solti Bertalan és Békés Rita. lepi munkás is. Szikkadt soványra fogyasztotta a kor ... Bizony, ... és így tovább: a beszélgetések. Kétségtelen, hogy a nézőkben a legmélyebb benyomást a kutya tette. Az „Egy ember és a többiek" című televíziós film, amely Kassák Lajos novellájából készült, rendezésében széteső és unalmas, operatőri munkájában naivan romantikus, s emiatt hamis szemléletű volt. A Beliczánt alakító Vajda László sem helyét a tévéjátékban. sem értelmét a kornak meg nem találta. A novellát nem ismerő néző számára — ezek vannak döntő többségben — jószerint még az is alig tűnik ki, hogy ez a Beliczán majdnem gyerekfejjel részt vett a Tanácsköztársaság harcaiban, megjárta Európát és voltaképpen rendőri felügyelet alatt tölti életét, ezen. a kicsit a kort és Horthy Magyarországát is jelképező szén- és fatelepen. Monori Lili játéka volt az egyetlen olyan ebben a sajnálatosan unalmas televíziós filmben, amelv oázisként hatott a műélvezetre szom ja zóknak. i Ö elmegy, vissza a faluja ba. Beliczán is elmegy, meri ! nem bírja a fatelep (?) fojtogató légkörét. A kutyát 18.05: Emberibb élet Szabolcsban A Magyar Rádió sza'oolcsi akciójához kapcsolódik. mintegy az ott elhangzottaitat illusztrálva, a megye változásairól, fejlődéséről szól ez a tévéfilm. Azt kutatták a film készítői (Regős István szerkesztő, Király Ottó operator és B. Megyeri Gabriella rendező). ho- ervan változtatta mea a táj arculatát az ipartelepítés. s mit hozott az a megye városainak, ar egyes embereknek. Híven beszámolnak arról az új életről. amely néhány évtizede még csak álmuk volt a «zabói- fiaiénak. rökoTszágból nincs visszatérés". A kísérlet nyersanyaga Mikes Kelemen leVelei. És a kísérlet alanyai: mi magunk. A nézők. Azt elvitatni, hogy az egyházi halotti szövegek mellett felfedezni és közreadni a talán évezredes múltra és sok ezer kilométeres földrajiá távolságokra visszanyúló népi siratóénekeket, nos, hogy az izgalmas és szép feladat, — méltatlan és indokolatlan lenne. Azt akár csak kétségbe is vonni, hogy a tenger mormolását dehogy is egyedül hallgató Mikes Kelemen leveleit úgy is, mint népünk irodalmi kincstárát, s úgy is mint történelmünk kordokumentumát közreadni és megismertetni nemes dolog — oktalanság lenne. Páger Antal. Solti Bertalan és Kőmives Sándor egymást múlta felül a tenger mormolásának „közös” hallgatásában, de amit végképpen nem lehet eljátszani, csak elmondani, abból sem a tehetség, sem az évtizedes rutin nem képes hiteles drámai élményt teremteni. Nem, a kutya nem került a laboratóriumba. A kutya és a laboratórium került a képernyőre, a néző elé. És így visszatekintve bizony a ku- tyus volt a legemlékezetesebb. Pedig nem is volt nagy kutya. Egészen kis kutya volt. Igaz: élő, igazi, valóságos kutya. Gyurkó Géza 1. Fiatal férfiak közi kevés aszkéta akad. különösen, akit sem vallási fogadalom, sem egyéni hajlam nem visz az önmegtartóztatásra. Persze azért van kivétel is, mondjuk ösztöndíjas vagy fiatal tanár, akár Párizsban, ahol én is éltem. De ezt senki nem hiszi el itthon az embernek, még legjobb barátja sem. Mert amikor megkérdezte tőlem bizalmasan egyik cimborám, hogy melyik volt a legizgalmasabb kalandom, s azt feleltem, azt sem tudom már. milyen lehet a ruha alatt egy nő, elképedve nézett rám. „Hülyének nézel? Aszkétaként éltél ott, ahol annyi a pazar nő és olyan természetes, hogy valaki odaadja magát annak, akit szeret? És kirakatokat sem néztem. Csaknem annyira nem ismerem a párizsi kirakatokat. mint francia barátaim. Ha nagy ritkán megálltam az utcán egy fél percre valamilyen kirakatnál, csodálkozva néztek rám társaam, olyan enyhe ibosoilyal, mintha egy kisfiúra néznének. „Gyere már, öregem, ne töltsd az időt.” De amikor hazajöttem, mégis észrevettem a kirakatokat. Jóleső csodálkozással pillantottam meg az angol szöveteket, a villanyborotvákat, az autórádiókat. És még Szentendrén i6, ahová kirándultam,' megálltam az illatszerbolt előtt és elnéztem a Givenchy kölnit, amelyet borotválkozás után használnak a férfiak. S egyszer csak egy halk, kicsit mély női hangot hallok a hátam- mögül. — Szegényes kis kirakat. Nem olyan, mint Párizsban. Meglepetten fordultam vissza. Izabella volt az. a munkahelyemről. A pénzügyi osztályról, melyhezoly kevés a szakértelmem. Szőke haját simán kontyba fésülte, lesült bőre csak úgy feszült és erős, szép tes: te volt. Kicsit idősebb lehetett nálam. Nagyon szép nő volt. de sima arcából mégis valami szigorúság áradt. Udvariasan köszöntöttem e» megjegyezíön; Az építők kórusainak hangversenye Egerben Szombaton este. az egri Gárdonyi Géza Színházban rendezték meg az építők kó- rusainak hangversenyét, amely a kétnapos találkozó ünnepi eseménye volt. Négy énekkar változatos programmal lépett fel. Az előre kiadott műsorhoz képest csaknem minden együttes rövidített, néhány szám bemutatásától elállt, mert, még igy, a teljesen mintaszerű és fegyelmezett lebonyolítás ellenére is jóval két órán túli időtartamra nyúlt az este. Sikerben és szívélyes fogadtatásban nem volt hiány. A pécsi Madrigál kórus (karnagy Jandó Jenő) érett együttes: a részletfinomságokban, a kidolgozásban elsőrendűt hozott. Műsorán Palestrina, Bruckner. Hass- ler, Bárdos és Kodály művei szerepeltek. A bensőséges líra áll az együtteshez közel, az, amikor a lélek apró rezdüléseit kell nyomon követni pianókkal és szelíd harmóniákkal. Külön ki kell emelnünk azt a teljesítményt, amit a tenor- és a basszus szólam nyújtott: a férfiak összesen öten vannak ebben a karban, a ti- zenegynéhány szoprán és alt ellenében és mégis egységes, teljes hangzás az eredmény. A székesfehérvári Álba Régia vegyeskórus (karnagy Kneifel Ferenc) más indítású műsorral jelentkezett. Dobrai Néger spirituáléjával kezdett, az olasz dalirodalomból Scandellit Idézte (Bon giomo, Madonna), hogy aztán a valóban vidám Bárdos-számmal, a Tréfás házasítóval fejezze be a különböző korokból származó művek előadását. Az Építők Központi Vegyeskórusa — vezényelt Pallas Béla — a Váezi Mihály híres versére írott Bárdos-művel, a „Még nem eléggel” nyitotta műsorát. A megzenésített versek, József Attila, Burns, Shakespeare költői képei után Szőnyi Anakreoni dalai hoztak vidámságot a pódiumra. Az Építők egri kórusa — ezúttal Ocskay György volt a karnagy — Karai Hevesi köszöntőjét énekelte többek között és Kodály Esti dalát. Az Egri Szimfonikusok és Marczis Demeter operaénekes közreműködésével, nagy sikerrel adta elő Liszt Ferenc kórusművét, a Munka himnuszát. Az Egri Szimfonikusok a kórustalálkozót és az Építők egri kórusát két Bar- tók-számmal köszöntötte. Vezényelt Farkas István. A műsor befejező számaként Farkas Ferenc feldolgozásában hallhatta a közönség az Eger vár viadaljáról szóló Tinódi-históriát, az egyesített karok, az Egri Szimfonikusok és Marczis Demeter operaénekes előadásában. A zárószámot Ocskay György vezényelte. Ez az énekestalálkozó hatásosnak bizonyult. Az elhangzott számok gyakran énekelt és valóban ünnepi alkalmakra szóló alkotások. De mintha ezek az összeállítások valahogyan nem nyújtottak volna határozott képet arról a munkáról és érdeklődési profilról, amely az egyes karokat jellemezné. Talán a pécsiek voltak határozottak, ők a kamarakórus preklasszikus értékeit ápolják. Rendszerint a karmesterek egyénisége és érdeklődése dönti el. mit és hogyan tesznek ezekben az együttesekben. Ez jól is van (Tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt a nagy sikerű hangverseny záróakkordjaként az építők egri szállójának klubjában került sor a kórustalálkozó fontosabb tapasztalatainak értékelésére. Az ankét munkájában részt vett Maróti Gyula, a Kórusok Országos Tanácsa főtitkára, Princzes Gyula, az Építők, Fa- és Építőipari Dolgozók Szakszervezete kulturális osztályának vezetője, valamint az Építők Heves megyei Bizottságának képviselői, a karnagyok és az énekkarok vezetői. Maróti Gyula, a KÓTA főtitkára rámutatott, hogy az Egerben megrendezett dalostalálkozó folytatása annak az országosan kibontakozó művelődéspolitikai folyamatnak, amely a kórusművészet gyöngyszemeit kívánja közkinccsé tenni. Az építők pécsi Madrigál kórusa, a székes- fehérvári „Alba Regia” vegyes kar, a budapesti központi vegyes kórus és az építők egri együttese a legjobb művek interpretálásával jelentékenyen emelték a találkozó színvonalát. „A fiatalok megjelenése az együttesekben a kórusok jövőjének biztató ígéretei” — jelentette ki a főtitkár, majd így, de csak addig, amíg ezek a karnagyok haladni tudnak a korral és a ma alkotásait is megszólaltatják. Ügy tudjuk, vannak ilyenek. Az egri kórusról szólván dr. Valentin Kálmán es Ocskay György karnagyi tevékenységét sikeresnek ítéljük. Dr. Valentin ezen a találkozón nem vezényelt, de jelentős része van abban, hogy ez a kórus augusztusban megkaphatta a megyei tanács egyik művészeti díját. Ocskay György dinamikus egyéniség, a kórusból ki tudja hozni, ami „benne van”. Néha azonban a lendület elkapja és ez a produkció rovására megy. Tinódi históriájánál például nem volt szerencsés a tempót néhol ennyire felpörgetni, mert ennek a dinamizmusnak ellene áll a leírt dallam méltósága. Bizonyára sok jó produkciót fogunk még tőle kapni, olyat, mint most a Liszt-himnusz megszólaltatása volt. (farkas) arról a baráti vendégszeretetről szólott, amely a találkozó valamennyi részvevőjét kísérte Egerben tartózkodásuk alatt. Méltatta az Építők Heves megyei Bizottságának jó munkáját, amely lehetővé tette, hogy Gyöngyösről, Bélapátfalváról és a megye más építő vállalataitól külön buszjáratok indultak a hangverseny színhelyére. Az ankét családias eseménye volt, hogy Pallos Béla karnagy, a budapesti vegyes kórus vezetője és dr. Vélen- tin Kálmán, az építők egri együttesének karnagya a kórusmozgalomban eltöltött 20, illetve 25 éves munkásságuk után emléklapot kapott. Az oklevelet és a szakszervezet köszönetét Maróti -Gyula főtitkár adta át az ünnepeiteknek. A kórustalálkozó során a Parádi Üveggyár, a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat, az egri Közúti Vállalat és a Mátravidéki Kőbánya Vállalat ólomnkristály vázával kedveskedett a találkozón részt vett együtteseknek, akik Székesfehérvár és Eger után, a közeljövőben Pécsett rendezik meg dalostalálkozójukat. Mika István linkéi a kórustalálkozóról — Miért lenne szegényes ez a kirakat. Hiszen egy csomó finom árut látok benne. — Ó, néhány darab! De kedves magától... Azért Párizsban gazdagabb kirakatokat is látott. — Ott nem néztem a kirakatokat. Még sohasem láttam nevetni, de most elnevette magát. Mint egy tanárnő, ha valami mulatságosat mond az egyik gyerek. Aztán újra elkomoljodolt az arca. — Évekig élt ott. Lányokkal sem volt dolga? — Azokkal sem. Ekkor jobban megnézett, — Tudja, kedvem volna hallani, milyen ott a szerelem. Mesélje el nekem. Biztosan akadt kalandja. Ahogy elnézem magát, a maga egyéniségével meg tud szédíteni egy nőt. — De mivel? — kérdeztem csodálkozva. — Épp azzal, hogy nem tudja. Na, jöjjön el hozzám! Itt áll egy kis faházam a hegyoldalban. Iszik velem egy feketét. Főztem is már. csak fel kell melegítenem. Mit mondhattam volna. Ennek a szép, szigorú arcú nőnek, ügy hiszem, elvált volt már. Rövid ideig tartott a házassága. Smvit hallottam róla. És micsoda gyönyörű, erős teste van. Szorongató boldogság fogott el, de félelem is. Vajon mit képzel rólam ? — Tűnődve szálltam be kis fehér Fiat kocsijába, kanyarogtam vele a dimbes- dombos utcákon, míg csak nem értünk fel a hegyoldalba. A faház is olyan világos, és mégis olyan égőbamás volt, mint Izabella bőre. Csak az övé tompa maradt, nem olyan lakkosán fényiéit. mint a ház. Kihozta a kék szegélyű, fehér porcelán csészékben a kávét, külföldi cigarettával kínált és rám emelte a szemét. — No, meséljen! Mintha egy barátjával beszélne. Én senkivel nem vagyok bizalmas viszonyban a munkahelyünkön. Tőlem nem megy vissza semmi. Rágyújtottam. Aztán kortyoltam a kávéból. És szinte kétségbeejtett az a tudat, hogy csalódást kell neki okoznom, hogy nem folytattam senkivel viszonyt Párizsban. — Tudja, én nem mint turista voltam Párizsban, hanem ösztöndíjjal tanultam ott, aztán meg fiatal tanárként működtem egy iskolában. Szóval, éltem ott és hatottak rám az élet problémái. Akárcsalt francia barátaimra. Nem voltunk Olyan helyzetben, hogy programot csinál j unk lányokkal 4*
