Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-27 / 252. szám

«**»« ...hogy tanulni és tudni, az minden pénzt megér. Forintot, dollárt, lírát is. S ha a tudás megszerzése nyomán könnyű munkát lehet biztosítani, mondjuk háromszáz kismamának, hát ki merne szót emelni a „kerül, amibe kerül” elv és gyakorlat ellen? Mert napjaink két fő belpolitikai törekvése: a tudás és a nő. Az előbbinek megszerzése, az utóbbinak a meg­szerzése utáni védelme. S az ilyen politikai törekvé­sek remek alkalmat nyújtanak arra, hogy örvük ré­vén, félhomályt nyújtó lombozatuk alatt, olyan törek­vések is spórából gombát hajtsanak, amelyek egyéb­ként aligha aratnának elismerést. Azt hiszem, így sem,- Nagy vegyi kombinátunk — olvasom egyik la­punkban — hirdetést tett közzé, mely szerint művirá­gok készítéséhez lát hozzá. A művirágok készítése há­romszáz kismama könnyű ■ munkáját és pénzkeresetét teszi lehetővé Hurrá! — mondaná az ember, ha már a „h” nem akadna a torkára. Hány és hány évet ál­doztunk és úgy látszik, fogunk is még áldozni a gics- csek áradata ellen, a vizet hörpölő bájos szarvas, az erdei holdvilágos tisztás, a cigánylány és ama bizo­nyos cirmos cicás, pámutgombolyagos képkeretek tar­talma ellen, amikor még a keret is rettenetes. És most egy nagy gyár, háromszáz kismama ürügyén művi­rágot gyárt. Dömpingben. Tetszetős művirágot A magyar rétek művirágoktól virágzanak és műméhek csinálják majd a műmézet a műnektárból és csípik meg a műkezeket amelyek letépni kívánták ezeket a művirágokat, hogy műcsokrokat készítsenek egy mű­világ számára. De csitt, nyugodj, szivem! Háromszáz kismamá­ról van szó! Az más. Jöjjön hát a művirág, csak a kisma­mák legyenek igaziak és boldogok a valódi, pufók és tisztába teendő gyermekeikkel. És meg is nyugodnék, egye fene a művirágokat giccs az ugyan minden mennyiségben, de most legalább mégis van valami jó szándékú illata a nem nemes ötlet virágainak és gyümölcseinek. Azám, de a dolog mégsem ilyen egy­szerű. A virágot készítő masinát a művirágkészítő gépsort ugyanis Olaszországból hozzuk be, devizá­ért, és a gép megismeréséhez, kezeléséhez, a gyártás mikéntjéhez a helyszínen, azaz Olaszországban tanít­ják be a dolgozókat Elolvastam még egyszer a hírt, nem viccet ol­vasok-e, nem valamelyik humorista társam karcola- tát amelyben a pazarlást ostorozandón, kissé elvetet­te a sulykot és még egy humoreszkben is abszurdnak tűnő ötletet használt fel kétségkívül jó szándékú cél­jai eléréséhez. De nem, ez nem vicc. Ez nem humo- reszk. Ez a valóság. Ismét bebizonyosodott, hogy az élet nemcsak a legjobb regény, dráma-, novellaíró, de a legjobb humorista is. Olyan ötletei vannak az életnek, hogy az embernek megáll a nevetése. Művirágkészitö gépsor Olaszországból és a mű­virágkészítő gépsorhoz Olaszországban betanítandó munkások, Hej, de gazdag te vagy, hazám! Nem kell sok idő, s az idős emberek egy részé­nek kedvére, anyagi helyzetének jobbítására — ez is beletartozik a politikába ám — kezdi majd valame­lyik gyárunk a műfül készítését, amely ötezer nyug­díjasnak nyújt könnyű és ülőfoglalkozást. Az ehhez szükséges gépek beszerzéséhez a nyugdíjasok egy másik csoportja utazik néhány hónapra Angliába: ta­nulni és bánni tudni is majd az importgépekkel. Az imbecil gyerekek társadalmi rehabilitációja érdekében — ez is politikai kérdés, úgy bizony — kockaformázó gépet .vásárolunk Japánban, mert a műkockák gyártása ülőfoglalkozásit és némi pénzke­resetet is jelent ezeknek a gyermekeknek. Kiutazta­tásuk természetesen nem oldható meg, de a kocka- foymázó gépek beszerzéséhez és a gépek kezeléséhez szükséges tudnivalók elsajátításához arra a fél évre néhány száz dolgozót küldünk Japánba. Állj meg, torpanj meg, fantáziám! Ne tovább! Elég ez az Olaszország történetke is a művirággal, meg az olaszhonbéli művirággyártási technológia el­sajátításával. Bőven elegendő. Olvasom egyébként a hírt — lám, éppen Olaszországban —, meghalt egy majd nyolcvan éves koldusasszony, bizonyos Ermene- Gilda Urbano. A rendőrség hat zsák pénzt talált ná­la, a zsákokban több mint hatmillió líra volt. Nem lehet azt állítani, hogy Ermene-Gilda Urbano különö­sebben tékozló lett volna, ellenkezőleg. Messzemenően takarékos. Koldus lévén, tudta, hogy a pénzre vi­gyázni kell. Lehet, hogy túlságosan tudta, lehet, hogy már rögeszméseri tudta. A lényeg azonban egy a krónika nem jegyezte fel, hogy az öregasszony művi- rággépsort vásárolt volna. A hatmilliójával koldus­nak érezte magát ehhez. Neki nem telt ilyenre, őcsak egy szerény olasz koldusasszony volt, akit, mikor ha­lála előtt megkérdeztek, hogy nem akama-e mégis művirágot gyártani és eladni, szerény mosollyal je­gyezte meg: „Signor, én? Hát telik nekem ilyesmi­re? Majd csak jön egy magyar gyár képviselője és azok gyártani fognak. Művirágot” — mondta elfúló hangon és csendben kilehelte a lelkét. Sírjára nem fog senki művirágkoszorút tenni. Olaszország ugyanis nem vesz át export-művirágokat. Tüntető diákok Addisz Abebában (Foto: Zeit im Bild) te'VWAAAA/VWVWWA^AA/S/SAAAAA/NAAAAA/WWVWSAA^vAAAAAAAAAAAAA/WSA/V^AAAAA/WN^VWWVA^^NAAAAAAA^ Mentőautó száguld az ut­cai forgatagban. A sziréna messzire hangzó vijjogása jelzi: sürgős, sietős útja van. A kórház előtt vigyázva emelik le a hordagyat. A hordágyon csukott szemű férfi fekszik mozdulatlanul, az arca, a szája szederjes. Egy nagyobb teremben or­vosok hajolnak fölé. — A vérnyomás mérhetet­len. .. Elektródákat kötnek a ke­zekre, a lábakra, bekapcsol­nak valami gépet. A gép sö- tétes, kör alakú üveglapján zöldben fénylő pontocska mozog, szeszélyes hullámvo­nalakat rajzol. — Szívverés aritmiás... Sebészi műszerek csillan­nak. Parányi vágással meg­nyitják a bal kar ütőerét. A sebbe vékony műanyagcsö­vecskét igazítanak. Vért vesznek. Majd a csövecskét egybekapcsolják egy állvány­ra erősített, folyadékkal telí­tett üveg vezetékével. A folyosó sarkában ösz- szehúzódva egy fiatal, har­minc év körüli nő. Reszket, arcának bőre olyan, mint amit bemeszeltek. A sürgés­forgásban senki sem figyelt fel rá. Ö — a feleség. Az aj­tónyitásra megrezzen, bi­zonytalanul előre lép. — Főorvos úr... — Infarktus — mondja az orvos csendesen. — Szeren­cse, hogy idejében ideértek vele... Infarktus.. 1 A szívnek, ennek az ök- lömnyi szervnek, ennek a legélőbb, legmozgékonyabb húsnak, mely úgy bugyog, mint születésénél a forrás, lüktet, mint tengervízben a medúza, kozmoszban a rá­dióhullámok, az élő szerve­zet e kis részének, melyből az örök mozgás ered — leg­nagyobb ellensége. Lexiköni magyarázat sze­rint: a szívinfarktus: igen súlyos tünetekkel hirtelen je­lentkező betegség, amelyet a szív saját vérkeringését biz­tosító kisebb erek valamelyi­kének elzáródása s az ellá­tatlanul maradt szívizom­részlet elhalása okoz. A WHO, az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint az - utóbbi években 60 száza­lékkal emelkedett azoknak a 35—44 éves férfiaknak a szá­ma, akik a vérellátás zavara miatt helyi vérszegénységgel járó (ischómiás) szívbeteg­ségben haltak meg. Kiszámították már egye­bek között azt is, hogy min­den ötödik vagy esetleg ti­zedik férfi feltétlenül meg­kapja az infarktust. Nyugtalanító tény: az em­beriséget pusztító betegsé­gek között a szív- és érbe­tegségek foglalják el az első helyet. Néhány eset, példázat­ként. .. E. B. Ötvennégy éves, de­rűs, nyugodt kedvű, zömök, sűrű férfi. Nem italozik, nem dohányzik, Kőműves mester­Pataky Dezső riportja Infarktus séget tanult. Háború van, su- hanc fővel katonának pa­rancsolják. Front, hadifog­ság. Hazatérve bekapcsoló­dik a mozgalmi munkába. Államosítás, tsz-szervezés. Ott van mindig a „fő sodor­ban”. Sokat vállal magára, rengeteg energiát áldoz, nem húzza ki vállát a felelősség terhe alól. Nemcsak a vál­lára, de a szívére is veszi a terhet, gondot. Felesége meg­hal, egyedül neveli két gyer­mekét, s gondoskodik beteg édesanyjáról. Aztán elteme­ti az édesanyját is. Férjhez adja , kiiskoláztatott leányát, s boldogságot talál maga is egy hozzáillő asszony, olda­lán. Minden a legjobb ke­rékvágásban halad, kedvvel, nagy szorgalommal dolgozik. S egy nap, hiába kapaszko­dik az íróasztal sarkába, nem bír felállni. Szúr a mel­lé, alig kap levegőt, csak szakad róla a víz. Rögtön gépkocsiba ültetik, s irány a rendelőintézet. EKG. Ugrál a zöldben fénylő pontocska a gép kerek üveglapja mögött. Azonnal a kórházba kell mennie. Restelli magát. El­múlik az a szorítás a mell­kasban mindjárt — gondol­ja. A gépkocsit visszaküldi és gyalog indul a kórház fe­lé. A fájdalom egyre erő­sebb, minden lépésnél úgy érzi, menten összeroskad. Beér a kórházba. Gyors vizs­gálat. „Gyalog jött, ember?!” Rögtön az intenzív osztályra. Hat heti kezelés után en­gedték haza. Később elküld­ték a balatonfüredi szívkór­házba. Most már újra dol­gozik. J. K. túlhaladta már a het­ven évet. Nehéz sorsot élt életében, de orvosra eddig még soha nem szorult. Büsz­kélkedett is sokat. Mind azt mondogatta: „még most is többet bírok, mint akárme­lyik 40—50 éves férfi!” S egy nap elvágódott, a pult előtt. Súlyos, sokkos állapot­ban került az intenzív osz­tályra. Nem nagyon bíztak abban, hogy még egyszer talpra állhat. És J. K. talp­ra állt. Sőt, mint a legutóbbi kontrolinál elmondta orvo­sának, motorkerékpáron is ült már. A motort ő vezeti. T. V. izmos fiatalember. Mindössze huszonhét éves. Vagány, belevaló gyerek, aki „úgy vágja a melót, akár a répát”. Rakodómunkás. Sem­miben nem. válogatós, min­denki szívesen dolgozik ve­le. Egyik hétköznap, már a huszadik cigarettáját is el­szívta, kiverte a verejték, s mellétjen olyan fájdalmat érzett, mintha marokra szo­rítva megcsavarták volna a szívét. Elsötétült előtte a világ, földre zuhant. Csak az intenzív osztályon tért ma­gához. Tisztázatlan, hogy mi okozhatta a baját. A do­hányzáson kívül semmi sem hajlamosította az infarktus­ra. Két doboz Kossuth-ot szí­vott naponta. Egyik ciga­rettát el sem oltotta, arról gyújtotta meg az újabbat. Most már jó ideje nem do­hányzik. Szervezete erős, tel­jesen meggyógyulhat. De a rakodómunkát nem folytat­hatja. Az orvosok más, köny- nyebb foglalkozást javasol­nak. C. Z. huszonkét éves. A legfiatalabb azok között, akik eddig infarktussal ke­rültek kórházba. A kórelőz­mény itt is tisztázatlan. A rizikó faktorok, a hajlamo­sító tényezők közül egyedül a stressz jöhet számításba. A kórházba kerülése előtt egy hónappal könnyebb, sze­rencsés baleset szereplője volt. Meglehet, a lefojtott fe­szültség, a szorongás, a meg­rázkódtatás „energiája” kere­sett kitörésre utat — a szíven át. Eger, 1-es számú kórház. Dr. Czirner József főorvos irodája. A főorvos a bel­gyógyászat és az intenzív osztály vezetője. Beszélgeté­sünk témája: a szívinfarktus és az ellene vívott harc kilá­tásai, a megelőzés lehetősé­gei. — A szívinfarktus egyik legjelentősebb kiváltó oka az idegrendszeri tevékenység. Több rizikó faktorról, hajla­mosító tényezőről beszélhe­tünk: magas vérnyomás, cu­korbetegség, dohányzás, hely­telen életmód és táplálkozás, mozgásszegénység, s a szo­rongás, belső feszültség, a stressz. A gyógyításban az idő értéke a legfontosabb. Jelszavunk az, hogy: „Min­dent megtenni a betegért, de időben”. Ha időben kerül hozzánk a beteg, akkor még segíteni tudunk. Sajnos gyakran tapasztaljuk, hogy szívtáji fájdalmak, rosszuilét esetén nem fordulnak mind­járt orvoshoz, késlekednek azzal, hogy orvoshoz menje­nek, orvost hívjanak. Ilyes­minek nem szabadna előfor­dulnia. Minél hamarabb jut a beteg orvoshoz, annál na­gyobb az esély a gyógyulás­ra. A késlekedés a beteg éle­tébe kerülhet/ Minden mell­kasi fájdalom figyelmeztető, különösen az 50 év körüli férfiaknál. Tanácsolom: ne késlekedjenek, ha úgy ér­zik, hogy a szívükkel vala­mi baj van. Ma már sok sú­lyos rendellenességen segíte­ni tudunk. Nagyon eszembe vésődött egy idős férfi esete, súlyos sokkos állapotban szállítot­ták be a mentők. A beteg 69-szer volt a klinikai halál állapotában, és mindannyi­szor visszahoztuk az életbe. — Hatvankilencszer? — Pontosan emlékszem: erős elektromos ingerléssel hatvankilencszer indítottuk dl a szívműködését, A pa­ciens ma is él és egészséges. Hetvenkét éves. Még dolgoz­gat is. A kórházba időben beke­rült infarktusos betegek döntő többsége meggyógyul. Ha a kórházat elhagyják, azután is módszeresen fog­lalkozunk velük, gondozzuk őket Jelenleg 80 infarktusos beteget gondozunk. Segítjük őket a rehabilitációig, hogy újra megtalálják helyüket az életben. — A megelőzés lehetősé­gei? — A szív- és érbetegségek aktív megelőzésének szüksé­gességét hirdetjük. A hajla­mosító tényezőket meg lehet, meg kell szüntetni. Elsősor­ban a fokozottabb egészség- ügyi felvilágosító munkára gondolok, hogyan éljünk, táplálkozzunk helyesen. A megelőzés lehetőségének so­ra végtelen. Itt van mind­járt a mozgásszégénység. Igazán nem kerülne nagy költségbe egy erdei tornapá­lya létesítése. Sok minden függ a szülők és pedagógu­sok segítségén. Vallom, hogy az embereket megvédhetjük a stresszektől. Nevelni kell az akaratot, az érzéseket, eddzeni kell az idegrend­szert, így irányíthatók a kül­ső ingerekre, az eletszituá- ciókra adott reakciók. A ne­velést a csáládban kell el­kezdeni, amikor az emberi személyiség formálódik: a gyermekkorban, az iskolás­korban, és azután folytatni kell az egész élet során. Ez roppant nagy munka, úgy is mondhatjuk össztársadalmi muhka. Intenzív osztály. Nincs gyógyszerszag és vakító fe­hérség, irgalmas arcú nővé­rek és torokfojtogató féle­lem, ahogyan ezt sokan el­képzelik. A falak és bútorok, beren­dezések halvány pasztellje üde, friss, mint a babake­lengye. Nagy gumikalucsniba lé­pünk, fehér köpenyt adnak rám, sapkát nyomnak fe­jemre, s maszkot kötnek ar­comra, amely csak a szeme­met hagyja szabadon. Különös formájú gépek,' berendezések. Az ágyakon betegek. Állványokról, nagy üvegekből bugyborékol az erekbe az infúziós oldat, fo­lyékony orvosság áramlik a testekbe. A kezeken elektró­dák, vezetékei az ügyeletes orvos műszerasztalához csat­lakoznak. Olyan az egész, mint egy elektronikus ve­zérlőasztal. A villanygép minden beteget figyel, méri a pulzust, a szív ritmusát jelzi. Az üvegfallal elválasztott részben egy krízisen túlju­tott beteg mosolyog. Leke­rülhet a magasföldszintí „szíve rző” szobába. A beteg nyugodt, mint aki nem ig tudja, mekkora utat tett meg —- a halálból — vissza k életbfc v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents