Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-03 / 231. szám
A zené Hangszóró GrafftáK az egri Képcsarnc* * m szeretetéből Néhány éve a Vörösmarty Művelődési Házban ismerkedtünk meg. Akkor egy kis női kar próbájára látogattam el. Az együttesnek azóta is vezetője Kovács Zsuzsa. De most egészen új oldalról mutatkozott be. Dalestre hívta Hatvan zenebarátait, s ezen az esten ő a főszereplő. ő a háziasszony. Akik segítik: Harangozó László operaénekes, Kátai Gyula hegedűművész, Bán Melitta zongorakísérő, s Kollár Endre, a zenei ismeretterjesztő műsorok értő vezetője. A hangversenynek mór vége. Sokat és joggal tapsoltuk a közreműködőkét, s Corelli, Mozart, Wieniawsky muzsikáját. Beszélgetésünk ezért kitérőket tesz, kellemetlen kérdéseket is érint. — Az általános iskolai énektanítás mellett hogyan jut ideje kórusvezetésre, s önálló hangversenyre, ami rengeteg erőt fölemészt? Ráadásul tanácstag is. Ez megint társadalmi feladat! — Mindez a zene, az énekszó szeretetéből fakad S abból a felismerésből, hogy a teljes ember a szocialista társadalomiban nem képzelhető el alapvető zenei ismeret, a muzsika szépségének szeretető nélkül. Erre nevelem én iskolásaimat, s ezt szeretném mélyen eíplántálná minél több hatvaniban. Ilyen megfontolásból hoztam össze a most lezajlott kis hangverseny műsorát is, s ahogyan hallom, a helyi tanács művelődésügyi osztálya hajlik arra, hogy később kilátogassunk vele a Hatvan környéki községekbe Ennek na! gyom örülök. Mint ahogyan szívesen venném, ha e mozgalomhoz csatlakoznának a zeneiskola fiatal, itt élő tanárai. Komoly eredmény csak összefogásból, s folyamatos munkából születhet. — Egy ilyen kis városban, mint a miénk, gyors sikerekre nem lehet számítani. Ezzel én tisztában vagyok, s vállalom a küzdelem minden fájdalmát, keserűségét, Vállalom, mert tudom, hogy a nevelésen, eszközeinken múlik a siker. Már i ami az idősebb korosztályokat illeti! Mert a zeneiskola évről évre sok száz muzsikabarátot nevel a jövendőnek. S támogatják az ügyet azok a tanártársak is, akik más iskolákban szívvel, hittel, hivatástudattal végzik munkájukat. (moldvay) 50 éves könyvtár A fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 10-es számú kerületi könyvtára október 12-én ünnepli fennállásának félévszázados évfordulóját. A főváros egyik legrégibb könyvtára 1924-ben nyitotta meg kapuit. «m nktiíhf 3~ aaütSgctik KözmüveLődési terveink, meg- valósításának egyik legfontosabb intézménye a rádió. Lapunkból eddig hiányoztak a rádiós jegyzetek. A jövőben hétről hétre visszatérünk az elhangzott műsorokra. Jegyzeteink nem kritikai megállapítások és elsősorban a megyénkre vonatkozó műsorokhoz kapcsolódnak. Nem hiszem, hogy igaza lenne kitűnő vitapartneremnek, Ibikosznak, a görög bölcsnek, közérzetszakértőnek és televíziós „fan”-nek, amikor azt mondja hogy a rádió ma már nem több mint „hangfal”, s a legfontosabb tömegkommunikációs eszköz a televízió, mert láthatóságánál fogva közelünkbe hozza az egész , világot. De ezt teszi a rádió is. A hallható világ napról napra megjelenik közelünkben és érdemes figyelni erre a hangra- A rádió adásait is az egész világon százmilliók hallgatják, nem helyhez kötött s a különböző típusú készülékek nyitva vannak otthonokban, autókban, utcákon, fiatalok kezében, legalább annyira kísérői a modern ember életének, akár egy-egy könyv vagy folyóirat. Az elmúlt hét műsorai közül kettő is érintette megyénk rádióhallgatóit. Az egyik dr. Sipos István és Dezséri László beszélgetése (Közművelődés Hevesben), amelyben megyénk ideológiai párttitkára beszámolt a megye közművelődési helyzetéről, az iskolázottság fokáról, a 30 év alatt megtett útról, gondjainkról, pártbizottságunk júniusi üléséről, közművelődési határozatról és tennivalóinkról. Mivel a rádióhallgatók köre tágabb, mint a televíziónézőké, fontos is lenne, ha a jövőben többet foglalkozna a megye kulturális életével és Eger mellett rátekintene másik két városunk. Hatvan, Gyöngyös, a városiasodó Heves, valamint munkástelepüléseink közművelődésére. Egyezett ez a megjegyzés Sarlós Istvánnak a Hazafias Népfront főtitkárának vasárnap délelőtt a „Hang-kép” magazinban elhangzott javaslatával, mely szerint megérdemelné a városlakó társadalom, hogy a „Falurádió” (a Kossuth műsor legnépszerűbb 15 perce) mintájára „Városrádió” műsort szerkesszünk. Az urbanizáció, a várossá alakulás és városi életformá a városi élet számtalan kérdését hozza felszínre. Életformák és életutak változása, egy újfajta társasélet és magatartás, művelődés tükre lehetne ez a késő délutáni órákban sugározható tizenöt perc. Eddig ismeretlen világba vitte el a hallgatót Szolnoki Gyula riportja, amelyben a hetvenéves nagyvisnyói juhászt, Sütő Gyulát szólaltatta meg. Az elénekelt románcok új szint adtak a Vidróezká-képhez és érdemes is lenne megyei néprajzosainknak összegyűjteni a Vidróczki-mondákat, -dalokat és -románcokat. Vid- róczki a szegény nép barátja volt Ebergényi Tibor 20.00: A tavasz 17 pillanata Szovjet filmsorozat első része Az eddig ismeretlen dokumentumokat- is felhasznaA Képcsarnok országos grafikai hetet rendezett, nyilván vidéki üzleteiben is felkelteni szándékozván az érdeklődést a műfaj iránt. Az egri Rudnay-teremben 27 mű látható a falakon, nagy részük rézkarc. A hazai művészi élvonalból ugyan hiányoznak többen is, közöttük Reich Károly, Gross Arnold, Orosz János, de a jól összeválogatott kollekció képet ad hazai grafikánk mai állásáról. És gondolatokat ébreszt. Az utóbbi évtizedekben gyakran tanúi lehettünk annak a nem titkolható feszültségnek, amely egy műfajon belül is az alkotókat, őket műveikben szemlélve, szétszórta: a legkülönbözőbb felfogások, stílusok, .formakereső viaskodások hoztak új és még újabb témákat a képzőművészet különböző ágaiba. Hogy aztán a képek, grafikák, szobrok alá írt elnevezéseket, meghatározásokat kiindulási pontként kezelve, a meghökkent néző, műélvező kereste ki a maga számiéra a mű élveié 12 részes filmsorozat Berlinben, Moszkvában és Bernben, a második világháború utolsó napjaiban játszódik. Az izgalmas, fordulatokban bővelkedő történet főszereplője Stirlitz Standartenführer, a szovjet felderítő tiszt aki kettős feladatot vállalt Meg kell tudnia, vajon folytatnak-e a a németek tárgyalást ak amerikaiakkal különbekéről. Emellett segítséget kell nyújtania a németi antifasiszta mozgalmaknak, a németországi belső ellenállásnak. Az életét gyakran kockáztató, bátor, megnyerő külsejű fel- derítőtisztet — a »Háború és béke Andrej hercegeként nálunk is ismert — ■ Vjacseszlav Tyihomov játssza. (KS) (Befejező rész) — Az bizony jó lenne, ha arra járnál — mondta óvatosan —, mert nagy szükség lenne arra az asztalra A miénk már ósdi, elfoglalja szinte az egész szobát és rokkant, ha rákönyökölünk, félő, hogy összeroskad. Nagy szívességet tennél nekünk, fiam, ha... —- Sokat kockáztatnék én avval — szólt közbe a fiatalember. Nem nézett fel, egy csomót feszegetett a kötélen. — Ha egy' rendőrnek véletlenül eszébe jut, hogy igazoltasson, és az asztalt nem, találja a fuvarlevélen, hát megnézhetem magamat. ' — Megfizetem — szólt közbe Bujkó gyorsan, mintha a kockázat említése csak ezt a szót húzhatta volna ki belőle —; mondtam már, hogy megfizetem. — „Hát a többi, ami nincs benne a szállító- levélben? Amiatt nem aggódsz?” — gondolta. — A világért sem kívánnám el ingyen — mondta azután ban- /gosan. — Mit kóstálna az a kis kockázat? — fűzte hozzá a régi ismerős, a szomszéd bizalmas cinkosságával, hogy ezzel az emlékeztető hanggal is hassori az ár megállapítására. fiatalember nem hagyta abba a munkát és a fejét sem emelte fel. — Kétszáz forint — mondta azután közömbösen, de nyomatékkaL — Kétszáz forint? — Buj- kónak elállt a lélegzete. — De hiszen öthatszáz forintért már új asztalt is vehetek, ha nem is ilyen jót, mint amilyet... — Hát akkor ' vegyen újat! — vágta rá a fiatalember. —- De azt is haza kell hozni. Ránézett a kis termetű, ösz- szeszárádt emberre. Tekintete hideg volt és keróeny, mintha most látná először. — Én úgy ötven-hatvan forintot gondoltam, hogy meg- valljam az igazat... — motyogta Bujkó bátortalanul. — ötven-hatvan forint! A fiatalember f elrántó) I. vaskos állát. Hideg tekintett ben bosszúság és szemrehányás villant. — Mit lehet manapság ennyiért kapni? Semmit! Mondja csak- meg. mit lehet! — Nekünk kettőnknek két- napi koszt! Nekünk imgy pénz az is! — mondta önkéntelenül Bujkó. Hangjában ingerültség rezgett. Haragudott magára, hogy ezt kibok- íe, mert, úgy hatott, mintha sajnálatot akarna kicsiholni Andrisból. — Az már nem. az én bajom, hogy maguknak ennyi pénz is számit. Ha Aranka néni is dolgozott volna, mint az én anyám, most ő is kapna nyugdijat. Kettő több, mint egy, nem igaz? — Az én feleségemnek mindig gyenge volt az egészsége. Jól tudod, az orvos tiltotta el ó.z olyan munkától, amit nem végezhet a szabadban — felelte Bujkó. Érezte, hogy a vér felszáll a fejébe, s háta az ing alatt átnedvesedik. — Az is munka, hogy gondozza a kertet — tette hozzá elszorult torokkal. — Főzeléket, savanyúságot pénzért soha nem veszünk. Meg a háztartás ... Nem ül ő ölbe tett kézzel. Sokat kell pihenni neki, ez igaz. De azért többet hoz be így, mintha teszem azt, ezer- öt-ezerhatszázért... — Ez nem az én gondom, csak. úgy megemlítettem — vágott közbe a fiatalember. De érezni lehetett a hangján, hogy az érlelés nem győzte meg. Ettől Bujkó halántékán erősebben kezdtek verni az erek. — Mindenkinek más a sorsa, meg a ... Teszem azt, a 'e apái erősebb volt nálan többet, bírt, több pénzt holott haza. magasabb nyugdíjat kap. Ebben a pillanatban megayiit a -saptiaaiá&. De eaoeo zetének lehetőségét; sarok pdntot, esetleg sarokpontokat ahhoz, hogy a Műveket megértse, vagy legalábbis elhiggye, hogy megérti azokat. Különösen sok gondunk volt és van bizonyos mértékig még ma is az absztrakciókkal. Ezeknél ugyanis éppen a túlzások miatt a jelrendszer már nemegyszer érthetetlenné, követhetetlenné vált a köznapi ember számára és a „laikus” sokszor szégyenkezve oldalgott 1 el, mert úgy érezte, nem neki alkottak, nem hozzászóltak, nem őt hívták meg az alkotás ürügyén az esztétikai találkozóra. A szélsőségeknek, a minden áron a különösnek való keresése, mint művészi magatartás, a meghökkenteni akarás, mint művészi szándék levonulóban van. Ezt a törekvést, a nyugalomba jutásnak ezt a viszonylagos állapotát érezzük ezeken az Egerben kiállított grafikákon is. Ez az a műfaj ugyanis, ahol a vonalak tánca, rajza, harmóniája logikai rendet is feltételéz. Ezek a grafikák nem akarják felrobbantani a világ megismert rendszerét, nincsenek vad és meghökkentő -asszociációk. A kor mondanivalója mintha már átgondoltabb és a korábbiaknál jóval fésültebb vonal- és jelrendszerrel jelentkezne ezeken a lapokon. A törekvés azért figyelemre méltó, mert a grafika az egyik legter- jeszthetöbib és legmozgékonyabb műfaja a képzőművészetnek. Úgy tudjuk, mindössze száz lapot küldtek szét egy-egy műből az országba: Egernek három-három példány jutott. A feldolgozott témák, a stílusok, a nézőpontok erős egyéniségeket mutatnak be. Hincz Gyula Figurája a csak annyira, hogy a fiatal Kotászné kiférjen rajta. „Titkolják, mijük van, valahogy be ne lássak — gondolta Bujkó. — Lehet, szép csendben a belső bútorzatot is kicserélték. Ki tudja, mi minden került ki a ponyva alól, meg mit hordtak el észrevétlen hazulról”. A fiatalasszony köszönt, tíe nem ült le. Állva maradt, mint az őr az őrhelyén, szemében leplezetlen, gyanakvó kíváncsisággal. Jelenléte az urát visszatérítette a kiindulási ponthoz: — Szóval kétszázban megegyezhetünk. Annyiért holnap-holnapután, ahogy időm engedi, elhozom az asztalt. Andris emelt hangon, megfontoltan beszélt, hogy a felesége, akit ott érzett a háta mögött, tisztán megértse, miről folyik a szó. — Legfeljebb százast... annyit tudok, adni, mert több már a megélhetés rovására menne... — mondta Bujkó. A kérő hangsúllyal még inkább kiszolgáltatta magát. Nagyon szerette volna, hogy meglegyen az Aranka öröme. — Hát arról én már nem tehetek. — A fiatalember megvonta a.' vállát. — Nekem meg az én megélhetésem a fontos. Mindenkinek a magáé, nem igaz? Bujkónak felelt, s egyúttal a feleségéhez is szólt, aki továbbra is hallgatott, de csendje és az ő szavai valami nagy és mély egyetértésben olvadtak össze. — Éppen ezen a szállításon akarsz meggazdagodni? — kiáltott fel Bujkó, mintha a szó és hallgatás egyformán megszórta vólna. Halántéka újra lüktetni, zúgni kezdett. — Hiszen te úgyis __ — Mi az, hogy én úgyis? — Andris felkapta a fejet. Első ízben hagyta abba a munkát. Szeme kifejezéstelenül, mégis fenyegetőn meredt a szikkadt, szürkeborostás arcra. Bujkó érezte, tudta, hogy most mindhárman a fekete fuvarokra gondolnak. Ha kimondja ezt ,a kér szót. abból rettenetes, mi lesz. Örökös pletyka, adaz harag, izgalom. S.most, ebben a pillanatban kompozíció kutatására serkent, Gácsi Mihály Fizikai kísérlete a kor szellemét igyekszik megjeleníteni azokkal a veszedelmekkel együtt, amelyek a kísérletek mögött kísértenek. Az egyik legle- higgadtabb alkotás a Pásztor Gáboré: a klasszicizáló forma nyugalma és a külvilágból beáradó tragédia ellentéte drámai hatásokat ébreszt. Varga Nándor Lajos Tavaszi erő című lapja egy évtizedekkel ezelőtti, kiérlelt stílus csendességét hozza vissza. Szifákí Endre Radnóti-illusztrációja nem közelít a költő világához abban az értelemben, ahogy mi ismerjjok az idillikus szépségeket is átélő költő írásait. Sáros András Miklós Drezdai emléke a kürtöt fúvó angyal felerősödő figurájával elgondolkoztat. Kováts Imre Légi parádéja több grafikusegyéniség közvetlen hatásáról árulkodik. Hertay Mária Füvek című kompozíciója mai igényeket elégít ki, bármely lakás díszéül szolgálhat. Goes Gábor Krampácsolókja a címadáson túl is érdekes és vonzó alkotás. Barczi Pál Petőfi: „Ott essem el én ...” című lapja sűrítettebb drá- maiságot is hordozhatna. Csohány Kálmán Virágok és kövek című lapjára felfigyeltünk, mint ahogyan érdekesnek találtuk Kass János Női fejét is. Rékassy Csaba Daidalosz és Ikarosza munka közben éri tetten • két nagy álmodozót. A Képcsarnok hasznos munkát végzett el ezzel a kiállítással: Egy műfaj keresztmetszetét szolgáltatta és olcsón megvásárolható lapokkal gazdagította országszerte a műbarátok gyűjteményét Farkas András utcát felverő botrány... Mindenképpen Ő húzná a rövidebbet. Hiszen bizonyítani semmit nem tud, s még ó lenne a rágalmazó. — Mér úgy érzem, te úgyis sokat furikázol, és így nem esne nehezedre... — mo- tyogta a teljes vereség érzetében tehetetlenül. — Kétszáz forint az ára, Bujkó bácsi, olcsóbban nem megy egy fillérrel sem. Nekem sem engednek el semmit a szabott árból a Közértben — mondta a fiatalember keményen. — Ha eny- nyit megér maguknak, akkor nagyon szívesen. Nem vállalhatom kétszáznál alább. — Hogy a fene enné meg ezt a büdös világot — morogta Bujkó míg hazafelé igyekezett a sötétedő utcán. A jó asztal elvesztésén túl még az a szégyen is égette, amire most eszmélt rá. Andris nem hívta be a szobába. A konyhában ültette le, nehogy elhordja a hírét, mit látott odabenn. Pedig ő nem tartozik a naponta vendégeskedő szomszédok közé, akiknek jó a konyha is. Évek óta nem ment át hozzájuk, mindig csak a ház előtt... De hát aki gazdagszik, az mind ilyen titkolózó. Mégis, leginkább a kétszáz forint izgatta fel. Megmutatta a fiatalember senkinek-semmi- nek nem engedő kemény akaratát, amivel fnegállítha- tatlanul tört egy számára tisztán látható cél felé. Lehet, sokat kockáztat, amikor használja az autót. Ki tudja, miféle összeszövetke- zés teszi ezt lehetségessé! De talán joga van hozzá, kibér- li, megfizet érte. Azt csak ő tudja. De akár így van. akár úgy, egyetlen forintot, egyetlen fillért nem. enged el, inkább elszakítja azt a láthatatlan szálat, ami őket több mint harminc esztendeje ösz- szeköti. És nemcsak ő, hanem a szülei is... S mintha ezzel valami megnevezhetetlen, de értékes dolgot tettek volna tönkre, valamit, aminek az elpusztításával megalázták, s szinte meglopták őt meg a feleségét — Bujkó a kifosztottság es ‘ tehetetlenség keserű szájízével nyitott be1 a hasa aj£a*>
