Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-03 / 231. szám

Munka és munkaidő A kérdésre — mennyi is a napi, vagy a heti munkaidő hossza Magyaror­szágon? — voltaképpen rop­pant egyszerű a válasz: napi nyolc, vagy heti 44—48 óra, attól függően, hogy a szóban forgó munkahelyen már meg­valósították-e a munkaidő csökkentését, vagy még nem, A válasz már sokkal kompli­káltabb, ha azt vizsgáljuk, hogy mennyi a napi vagy heti munkaidő hossza a va­lóságban? A napi fizetett félórányi ebédidőt eleve le kell von­nunk, mert ezalatt többnyire néni dolgozunk, viszont a törvényesen megállapított heti 44, vagy 48 órás mun­kaidőbe ez is beleszámít. Némi matematikai alapisme­rettel könnyedén kiszámít­ható, hogy a tényleges mun­kaidő máris heti 41, vagy 45 óra. Bár csak így lenne! — sopánkodnak, joggal, a munkaügyi szakemberek, a műhelyfőnökök, s általában mindazok, akiknek hivatali kötelmei közé tartozik a munkarend, a munkafegye­lem. a munkaintenzitás fi­gyelemmel kísérése, vagy ép­pen az ezzel kapcsolatos írott szabályok és íratlan normák betartása. Hol az a munkahely, ahol mondjuk a reggel hat óra­kor kezdődő műszakot való­ban hatkor kezdik, s hol az a hivatal, ahol reggel nyolc­kor, fél kilenckor mindenki munkával — értve ezalatt a produktív tevékenységet — kezdi a napot? A műhelyek­ben jó esetben is fél—egy óra telik el az anyagért, szer­számokért, alkatrészekért va­ló futkosással, az irodák vi­lágában bevett szokás a reg­geli kávézgatás, némi kis -te­rcierével fűszerezve, s ezek a közjátékok átlag két—há­rom óránként megismétlőd­nek, további negyed—fél­órákkal csökkentve a való­ságos munkaidőt. S ne csak a munkásokról és a beosztott alkalmazottak­ról essék szó. Néhány éve úgynevezett munkanap-fény­képezést végeztek egy iparág vezető beosztású alkalmazot­tai körében. Kiderült, hogy a vezetők is kénytelenek na­pi munkaidejük tekintélyes részét olyan tennivalókra fordítani, amelyek alaposan csökkentik a produktív mun­kaidőt. Statisztikai közhely, hogy például az iparban az úgy­nevezett műszakegyüttható mindössze 1,4 körül mozog, s már hosszú évek óta nem si­kerül feljebb tornáztatni. Ez annyit jelent, hogy az ipari termelőberendezések, az opti­mális három műszak helyett alig másfél műszakban dol­goznak, s korántsem csak a munkaerőhiány miatt. Mindez csak némi adalék a kérdés megválaszolásához: mennyi is a munkaidő hossza Magyarországon? Ha nem tlenne szervezetlenség, ha lé­nyegesen szilárdabb lenne a munkafegyelem, ha megfon­toltabb lenne a technológiai tervezés és a gyártáselőké­szítés, ha racionálisabb mód­szereket alkalmaznának az ügyvitelben, akkor a valósá­gos — tehát a munkával el­töltött — idő feltehetően erő­sen megközelítené a törvé­nyesen meghatározott heti 44, vagy 48 órát. De ha mind­ezeket figyelembe vesszük, s valamilyen módszerrel meg­próbálnánk kiszámítani —és leszámítani — az ilyen-olyan okokból adódó veszteségeket, akkor is bajban lennénk az .iménti kérdésre adandó vá­lasszal. Mért bizony előfor­dul — nem is ritkán —, hogy valóban munkával múlik el a napi nyolc óra. Rendsze­rint a nagy túlórázások ide­jén, amikor a napi műszak minimum 10, de inkább 12 óra hosszat tart. Vagyis le­hetetlen megmondani, hogy mennyi is a valóságos mun­kaidő, s ez a bizonytalanság alapvető szervezési hiányos­ságokra, ebből következően pedig mérhetetlen — és ki­aknázatlan — tartalékokra utal. S utal a tennivalókra is. Igaz: nagyszabású, az egész munkamenetet felforgató rendszerszervezéseket végre­hajtani nem tartozik a köny- nyen, gyorsan megoldható feladatok közé. De ha mód­szeresen kutatni kezdjük, hogy miért is rövidebb a tényleges munkaidő a tör­vényesen megállapítottnál, akkor minden munkahelyen tucatnyi — különösebb erő­feszítések és beruházások nélkül is végrehajtható — tennivalóra bukkanunk. Vértes Csaba Az országban harmadik lesz Szarvasmarha-vizsgáló tudományos állomás épül Pélyen Kevesen tudják, sokan meglepetésként fogadták, hogy megyénk déli részén, a szikes földekkel borított Pély határában épül egy or­szágosan is jelentős mező- gazdasági beruházás. A fa­lakat már felhúzták, a fa­luba vezető műút mellett fe­hérlenek az épületek. Kívül­ről nem tűnnek.. különösnek, hiszen van belőlük több száz hasonló az országban. Belül­ről azonban mégis eltérőek az átlagostól. A kerítés mögött szarvas­marha-vizsgáló tudományos állomás épül, amely a békés­csabai és felsőmindszenti •után harmadik lesz az or­szágban. Az állomást a kor­mány által meghirdetett szarvasmarhaprogram része­ként létesítik, melyet az Or­szágos Állattenyésztési Fel­ügyelőség irányít majd. Ezen a területen még nem is oly rég juhtelep volt, amit a közelmúltban felszámoltak. Ennek helyén alakítják ki most a vizsgálóközpontpt. Meri valóban központ lesz, hiszen négy megye: Borsod- Abaúj-Zemplén, Nógrád és Szolnok közös gazdaságainak szolgáltatnak tudományos adatokat. Az öt épületből ál­ló telep egyikében 240 férő­helyes borjúnevelőt rendez­nek be, ahol automata etető­berendezések segítségével meghatározott recept alapján tejpótló tápszert adnák az állatoknak. A ' borjakat két hetes kortól nyolc hónapos korukig nevelik azonos fel­tételek között Azután né­hány száz méterrel odébb a kétszázas hizlalóba kerülnek át az állatok. Itt újabb hét hónapon át fehérjedús tápot, illetve lucernát kapnak és kötetlen tartással hizlalják valamennyit. Összesen tehát tizenöt hó­napon át vizsgálják az állo­máson a szarvasmarhák, ta­karmányfelhasználását és ez­zel összefüggésben azt is, hogy súlyban mennyit gyara­podtak. A legjobb egyede­ket kiválasztják és amikor elérik az 550—600 kilót, élő, illetve vágott' állapotban ha­sonlítják össze az állatok csontozatát, valamint húsuk SWÍnőségét. A hizlalás, illet­ve» « vágás saras szerzett adatokat minden évben ősz­szegyűjtik és az Országos Ál­lattenyésztési Felügyelőség fajtabizottsága értékeli azo­kat. A tapasztalati anyagot pedig rendszeresen elküldik Heves, Borsod-Abaúj-Zemp- lén, Nógrád és Szolnok me­gye állattenyésztési felügye­lőségeinek, melyek az üze­meknek adják közre. Ezzel segítséget nyújtanak a gaz­daságoknak, hogyan válasz­szák ki nevelésre és húste­nyésztésre a legjobb egyede- ket. Az állomás vizsgálati ered­ményei tehát jelentősek lesz­nek, hiszen tudományos módszerekkel szerzett ada­tokkal az üzemek még pon­tosabban felmérhetik és meg­állapíthatják az állatok ta­karmányfogyasztását Így csökkenthetik az önköltsé­get, ugyanakkor még több szarvasmarhát választhatnak hizlalásra, amely export- termelésünket növeld a világ­piacon. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat brigádjai vállalták, hogy október 30- ra felépítik és átadják ren­deltetésének a pélyi szarvas­marha-vizsgáló tudományos állomást. A 15,5 milliós be­ruházás, amelyben a borjú­nevelő és hizlaló istállók mellett raktár, szociális és iroda épület, valamint gép­szín is helyet kap, lehetővé teszi a tudomány újabb ered­ményeinek gyakorlati alkal­mazását Ezzel pedig orszá­gosan is a tenyésztői mun­ka színvonalának növelését. (mentusz) Turistákra várva Jönni, látni - és visszatérni... Az eredeti mondás egy kicsit másként hangzik — Jönni, látni, győzni...; — az idegenforgalomban a győ­zelem azonban csak akkor az igazi, ha a vendég nem­csak itt tö’t néhány kelle­mes napot, hanem alkalom- adtán vissza is tér. — Plovdiúból jöttünk He­ves megyébe. Igaz, nem a targovistei testvérmegye szü­löttei vagyunk, mégis nagy lelkesedéssel vállaltuk az el­mélyült kapcsolatok ápolá­sát. Közülünk még senki sem járt Magyarországon, éppen ezért örültünk, ami­kor pontosan ide, a sokat emlegetett ékszervárosba. Egerbe vezetett az első utunk. Valamennyiünk ne­vében mondhatom, hogy visszatérünk még ebbe a történelmi városba ... (Szav- ka Petkova tanárnő, egy bolgár egyetemi diákcsoport vezetője.) / Mi a vonzerő? A tapasztalt idegenforgal­mi szakemberek szerint a változatosan összeállított programok, a jó szervezés, a kitűnő, gondos vendéglá­tás a legjobb cégér. A szí­nes prospektusok tömegével felér, mondták, ha egy elé­gedetten távozó .turista azt írja a vendégkönyvbe, hogy legközelebb a családjával, a barátaival, az ismerőseivel együtt tér vissza megyénk valamelyik üdülőhelyére, vagy éppen Egerbe.« S egyre több az ilyen tu­rista. Magyaros vendéglátá­sunknak, a hegyes vidékből alfölddé szelídülő tájnak, a minden percükben élményt nyújtó programoknak tulaj­donítható, hogy az utazási irodák vendégei közül jó néhányat már régi ismerős­ként köszöntenek az alkal­mazottak. Azokat, akik új­ból és újból visszatérnek ide, merj: szerelmesei az ínyencfalatoknak, a zama­tos hegyvidéki boroknak, az évről évre épülő, szépülő városainknak, falvainknak. Kell-e ennél nagyobb vonzerő? Egert látni... Talán nem túlzás kijelen­teni, hogy a magyarországi turizmus egyik Mekkája — Eger. Évente százezrek „za­rándokolnak” el ide az or- szágból-világból, hogy ba­rangoljanak egyet a szűk utcákban, megismerkedjenek a történelmi múlttal, a ba­rokk építészet remekeivel, a város mai életével. Az idén megdőlt minden eddigi tu­Pártmunkások Aki több mint „bélyegfelelős’' Jezoviczky Béla bördakö- szörűs immár 11 éve dolgo­zik folyamatosan a HAFE egri gyárában. Munkájában mindig is igyekezett becsü­lettel, szorgalommal helyt­állni, s bizonyára ezért esett rá a választás négy évvél ezelőtt. Akkor lett ugyanis az I-es pártalapszervezet egyik párt csoportjának a ve­zetője. Az elmúlt évek során gondjai — igaz, örömei is — lényegesen megnőttek, hi­szen nem csupán saját ma­gáért felelős, hanem a 13 főt számláló pártcsoport munká­jáért, de azon belül minden egyes kommunista tevékeny­ségéért is. S ez bizony, akár­hogy is vesszük, nem köny- nyű dolog; Ma már — jóval! túl a kezdeti nehézségeken — meg­szokta, megszerette ezt az önként vállalt feladatot. Pe­dig hát nem ment mindig minden simán és gördülé­kenyen. Csak a közelmúlt példáiból idézve: a gyár át­szervezése, az új feladatok tudatosítása, a minőségileg magasabb színvonalú mun­kát igénylő autóbusz-sebes­ségváltók gyártására átállni — bizony fokozott agitációs feladatot követelt tőle is, a többi kommunistától is. Amellett, hogy a munkában is bizonyítani kellett. Csendesen, higgadtan be­szél. Arról, hogy a pártve­zetőség munkaterve alapján rendszeresen tartják a pártcsoportüléseket, s ezeken sorra veszik a legfontosabb politikai, gazdasági felada­tokat. Külön kiemeli, hogy minden kommunistának ön­álló megbízatása van, s évenként értékelik, hogy ki miképpen állt helyt a mun­kában és a pártmunkában. — Mindenki érzi a fele­lősséget — mondja. — Nem­csak magunkért, másokért is. Ezért van, hogy a mi, de a többi pártcsoport munká­jában ns új vonás jelentke­zett, amit úgy fogalmaztunk meg, hogy „kifeléfordulás”. A lényege az, hogy nem csupán a pártcsoporton be­lül akarunk hatást kifejteni, hanem máshol is. Néhányan a KISZ tevékenységéhez nyújtanak segítséget, s pél­dául, ha valamelyik brigád­nál akadozik a munka, ak­kor egy párttagot bízunk meg a patronálással. S ami állandó és folyamatos tevé­kenységünk; a vitatkozás, a meggyőzés. Természetesen azokkal is, akik nem tagjai a pártnak.' A közelmúltban például a kispolgári szemlé­letmód elleni harcot tűztük napirendre, s bizony a vitá­ban nem volt hiány. Jezoviczky Béla most igen oasx feladatra keszuL A kö­zeljövőben ismét összeül a pártcsoport, s ezen nem ki­sebb dologról esik szó, mint a csoport négyéves munká­járól, s ezen belül minden (kommunista munkájának személy szerinti értékelésé­ről. Á mérleg elkészítése megfontoltságot, alaposságot, nagy körültekintést igényel. — Nálunk az emberek megszokták a személy sze­rinti értékelést, sőt igénylik is. Nem szeretik az általá- •1 osságot. Ma már senkit sem elégít ki, ha art mond­juk, hogy: általában jól mennek a dolgok, de azért vannak hibák is. Rögtön rá­kérdeznek, hogy hol mennek jól a dolgok és kik dolgoz­nak jól, vagy hol van. hiba és kik nem tesznek eleget a kötelességüknek. De így he­lyes ez. Jezoviczky Béla munkájá­val sokat segített abban, hogy a kis kollektíva ösz- ♦szeforrt, egységes lett. Az emberek bíznak benne, tud­ják, hogy „él a jogaival”, „beleszól az ügyekbe”, s nem egyszerűen „bélyegfelelős”. Az alapszervezeti munka csak akkor lehet jő, ha jó a pártcsoportok munkája is. Ezt a gyárban ma már minden kommunista látja, s ezért dolgozik Jezoviczky Béla is. Nem is akárhogyan. Kaposi Levsats ristarekord: az egri varnak például eddig csaknem 400 ezer látogatója volt. Ebből 200 ezret az Egertourist kép­zett, több idegen nyelvet beszélő guide-jai, idegenve­zetői kalauzolták végig a városon a főszékesegyháztól a vár kazamatáiig. A nyári hétvégeken fürtökben lóg­tak a kíváncsi turisták a városnéző autóbuszon, s lépten-nyomon fényképező, filmező, idegen nyelven be­szélő csoportokkal találko­zott az 'ember. Egert látni... — ez lehe­tett a célja annak a több mint nyolcezer szovjet, ezeregvszáz bolgár, ezeröt­száz román, csaknem há­romezer lengyel, négyezer- háromszáz csehszlovák, ke­let- és nyugatnémet, oszt­rák, amerikai, francia, hol­land, dán, svéd, olasz, finn, angol, jugoszláv vagy arab turistának is, akinek az IBUSZ szervezett progra­mot. Nem is beszélve a ha­zai kirándulókból álló cso­portokról, amelyekből csak a Cooptourist hatvanat ka­lauzolt. Az Express egri irodája 2500 külföldi fiatal­lal és több mint 20 ezer magyar ifjúmunkással, diák­kal ismertette meg a város nevezetességeit... Az idegenforgalmi prog­ramok nemcsak a megye­székhelyhez kötődtek. Elju­tottak a csoportok tagjai — érdeklődésüknek megfele­lően — Szilvásváradra, Pá­rádra, Gyöngyösre és a Mát­rába, Ecsédre, Mikófalvára, Felsőtárkányba, Bükkszékre és Hatvanba: termelőszö­vetkezetekhez, gyárakba, AFÉSZ-ekhez, műkedvelő művészet’ csoportokhoz, sőt még lakodalomba is».. Bortúra, lovasprogram, szüret Hogy fogadtuk a turis­tákat, milyen programmal vártuk az ide látogató kül­földi és hazai vendégeket? Mint az idegenforgalmi és az utazási irodák vezetői el­mondották, az idén egy sor újdonságot találhattak a csoportok tagjai az útifüze­tekben. Az IBUSZ például orgonahangversennyel egybe­kötött városnézést, borkós­tolással színezett túrákat ajánlott a vendégeinek. A legkeresettebb mégis a Mát- raderecskén, Mátraballán, Ecséden és Mikófalván be­mutatott lakodalmas prog­ram volt. Sokan voltak ki­váncsiak a mezőkeresztesi és a szilvásváradi lovasbe- mutatókra is. Külön programokat szer­veztek a szovjet turisták­nak, akik az idén először tettek egyéni autóstúrákat Magyarországon. Az első ál­lomásuk minden alkalom­mal Eger volt, de itt bú­csúztak az országunktól a haza utazó szovjet turisták is: 140 csoport búcsúvacso­rájára került sor Egerben... , A Cooptourist főként szakmai utakat szervezett. Gyöngyösön és Egerben lá­togatták meg az ÁFÉSZ-t külföldi csoportok. Kelet- Szlovákiábói 65 csoport uta­zását bonyolították le az eg­ri irodán keresztül. Szov­jetunióból 38 csoport érke­zett szakmai programra He­ves megyébe, egy nyugatné­met csoport pedig egyene­sen a magyar néptánc ta­nulmányozására érkezett Egerbe, s kért programot a szövetkezeti utazási iroda szakembereitől. A fiatalok utazási irodája, az Express több szabadtéri programmal várta a vendé­geit: kirándultak a Szalaj- kába, Felsőtárkányba. Me­zőkövesdre és a Mátrába. Csehek, lengjelek, szovjetek részére szerveztek baráti ta­lálkozókat üzemekben, ter­melőszövetkezetekben. Ezek­ben a napokban pedig kü­lön szüreti programokkal várják a Csehszlovákiából érkező csoportokat. Az Egertourist is bortúri- val, Heves megyei köruta­zással, lovasprogrammal (kettes- és négyesfogaital mutatták be a Szalajka- völgy nevezetességeit), bük­ki túrával színezte az idei, nyári választékát. Ezeken az utakon bemutatták a me­gye borvidékeit, a műemlé­keket, az erdei skanzent, a lipicai múzeumot és az ős­emberbarlangot ... A sikeres utak öröméről számolhattak be tehát ® megyébe ellátogató hazai és külföldi turisták. szezon — Uj űj programok Bár még javában tart a* idegenforgalmi főszezon, a megyei irodák vezetői és munkatársai már a jövő évi „csemegéket” állítják össze. Az IBUSZ-nál szeretnék bő­víteni a lakodalmas játékok programját, Mikófalván pe­dig bemutatni egy népi já­tékot, a fonót. A helyszín már meg is van, most a koreográfián dolgoznak. A Cooptourist egri irodájában egy szövetkezeti nap meg­rendezését tervezik 4—5 ezer vendég részvételével. Üjabb szlovák és jugoszláv csopor­tok utaztatásáról is mosta­nában tárgyalnak majd. Az Expressnél egy álmárvölgyi kirándulás programját ké­szítik elő, Bánkúton pedig ifjúsági sítúrákat szervez­nek tervezik egy Szépasz- szony-völgyi majális bemu­tatását is. Az Egertourist szakemberei 'Úszó-, sí- és fő­zőtanfolyamokat kívánnak indítani az érdeklődő kül­földiek számára; természe­tesen a hazai csoportok sem maradnak ki ezekből az új­szerű programokból. Űj szezon kezdődik — új tervekkel, s az ' ideinél sok­kal nagyobb feladatokkal. S reméljük, még több elége­dett külföldi és hazai turis­tával... Szilvás István Gyümölcsrásó gép Balatonbogláron, as állami gazdaságban hatvannégy hektáron kezdték meg a besztercei szilva szedését. A hosszadalmas munkát igény­lő gyümölcsszedésben az iaen segít a rázógép, amely naponta 600 fáról „szedi" le a (MTI-foto — Bajkor József) Nimm na ey _ 333L aktéba- I« «süíertok t

Next

/
Thumbnails
Contents