Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-03 / 231. szám
( Szerdo esti külpolitikai koi<....maurunk; Csendestárs BEJÁRTA MAR A VILÁGSAJTÓT a hír: a Cl A, vagyis az amerikai hírszerző hivatal annakidején tevékeny részt vállalt a chilei demokratikus rendszer szétbomlasztásában, a Népi Egység kormányának megdöntésében és Salvador Allende elnök meggyilkolásában. Sokan, sokfelé és alapos okkal kérdezték: vajon az Egyesült Államok hírszerző szervei milyen jogon és kiknek az érdekében avatkoznak be más államok belügyeibe. Egyes hírek szerint 11 millió, más források szerint ennél is jóval több dollárt költött a CIA a Pi- nochet-puccs előkészítésére. Nyugati lapok azt is tudni vélik, hogy egy Panama állambeli szupertitkos amerikai támaszponton képezték és képezik ki máig is a latin-amerikai ügynököket, akik aztán hazájuk — egykoron Chile, újabban Peru, Argentina és más országok demokratikus intézményei — ellen „szakértelemmel” lépnek fel, segítségül híva, támaszkodva minden rendű és rangú ellenforradalmi erőre. LEGUTÓBB A WASHINGTON POST című, ez ügyben elfogultnak igazán nem tekinthető, mértékadó amerikai lap szentelt hosszabb cikket az amerikai hírszerzés „piszkos üzleteinek”. Megállapította a cikk szerzője: a CIA olyan titkos szervezetként mutatkozott be, amely „szakszervezetek és államfők megvásárlásával, magánhadseregek kiképzésével és adott esetben államcsínyek végrehajtásával foglalkozik”. Bizonyára Amerikában is nevetségesnek hatnak azok a kísérletek, amelyekkel egyesek igyekeznek igazolni a hírszerzés eljárását. Aligha gondolhatja ugyanis bárki komolyan, hogy az Egyesült Államok határaitól távoli, népesség tekintetében az USA-nál sokkalta kisebb Chile veszélyeztette Amerikát. Hacsak nem bizonyos amerikai érdekek játszottak közre abban, hogy dollármilliókért megszervezték a chilei fasiszta lázadást... Persze, a Moneda-palota eöen indított összehangolt támadás nem áll példa nélkül a CIA eseménydús históriájában. 1960-ban például az amerikai hírszerzés szervezte meg Laoszban a Meo-törzs ütegális hadseregét. Vagy: az USA titkosszolgálat^, inspirálta és pénzelte a Kuba ellen végrehajtott, de végül is csúfos kudarcba fulladt partraszállási kísérletet. Mielőtt 1964-ben katonai államcsíny megdöntötte volna Goulard kormányát, a CIA két éven át szinte leplezetlenül beavatkozott Brazília belügyeibe. A WASHINGTON POST ÉLESEN FOGALMAZ: a CIA az amerikai külpolitika „csendestársa”, ám a váratlanul kirobbant botrányt most már aligha lehet eltitkolni. A CIA chilei beavatkozása egyre tarajosabb hullámokat vet Amerikában. Már-már a hirhedt Wa- tergate-ügy hőfokán parázslik a vita, amely a „csendestárs” módszereit és támogatóit vette célba. Mint a fenti példáinkból is kitűnik, ,nem alaptalanul..1 Cíiüiial-interjú az Izvesztyijában MOSZKVA: „Kudarcot vallott a reakciós erők kísérlete, hogy megváltoztassák az ország politikai irányvonalát” — jelentette ki Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára az Izvesztyijának adott interjújában. — A reakció ugyan megsemmisítő csapást szenvedett, de hiba lenne azt állítani, hogy letette a fegyvert. Lehet, hogy egy időre lecsendesedik, hogy aztán újra felemelje fejét, más harci Eszközöket alkalArab vélemény Washington közel-keleti politikájáról Az októberi háború évfordulójához közeledve mind nyugtai anítőbbá válik a közel-keleti rendezés késlekedése, s ezzel kapcsolatban mind élesebben vetődik fel az Egyesült Államok közvetlen felelőssége. A negyedik arab—izraeli háborút követő tűzszünet életbe lépése óta először fordult elő, hogy egy egyiptomi politikus hivatalos formában emelt kifogást az amerikai politikával szemben. Iszma- il Fahmi külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés általános vitájában kifejtette, hogy az októberi háború után azonnal le kellett volna állítani az Izraelbe irányuló korlátlan fegyverszáL lítást, mert ez a poírtika az izraeli obstrukció -és arrogancia fokocsódásahoz vesetett. Az egyiptoma diplomácia vezetője ezúttal — a korábbi nyilatkozatokkal ellentétben — nem alapvetőnek vagy gyökeresnek, hanem csupán viszonylagosnak nevezte az amerikai magatartásban bekövetkezett változást, hozzáfűzve, hogy Washington közel-keleti poétikája még sok kívánnivalót hagy maga után. mazva —, mondotta Cunhal. A Portugál KP főtitkára két tényezőt emelt ki azok közül, amelyek a gyors és döntő sikert előidézték. EL sóként a széles demokratikus és antifasiszta tömegek éberségét és aktivitását említette. Megfelelő időpontban kezdett hatni a második tényező, az, hogy a fegyveres erők támogatták a népi mozgalmat: szétzúzták az illegális fasiszta csoportokat, és ezzel megbontották a jobboldali erők felforgató tevékenységének szervezeti magvát. A nép és a hadsereg volt á siker biztosítéka —, hangsúlyozta. Fontos szerepet játszott az eseményekben a Portugál Kommunista Párt is —, állapította meg a főtitkár. — A párt vállalta az összeesküvés leleplezésének és a népi erők mozgósításának kezdeményezését. Következésképpen a népben# tovább fokozódott a párt iránti bizalom. Cunhal megjegyezte, hogy a portugál ideiglenes kormány fontos törvénycikkeket készít elő. Minden alapunk megvan arra, hogy azt állítsuk: az új körülmények között sokkal gyorsabban dolgozhatunk, mint korábban. Derűlátóak vagyunk és bízunk az új, demokratikus Portugália jövőjében —, fejezte be az Izvesztyijának adott interjúját Alvaro Cunhal. Az Egyesült Államok politikája Kuba irányában egyelőre változatlan marad — jelentette ki az amerikai külügyminisztérium szóvivője. John King külügyi szóvivő a sajtótájékoztatón közölte. hogy a külügyminisztérium „vitatja” Javíts és Pell szenátorok véleményét, akik Kubában tett háromnapos látogatásukról hazatérve annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a jelenlegi körülmények kedveznek a két állam közötti kapcsolatok megjavításának. A szóvivő a továbbiakban emlékeztetett Ford elnök augusztus 27-i nyilatkozatára, amelyben az elnök Kuba magatartásától tette függővé a viszony rendezését. Sajtóértekezlet Nicosiában NICOSIA: Sajtóértekezletet tartott szerdán Nicosiában Ezekiel Papajoannu, a ciprusi dolgozó nép haladó pártjának főtitkára, aki nerp régi ben tért- vissza Moszkvából, ahol szovjet vezetőkkel tárgyalt. „A ciprusi probléma békés, s a szigetország lakossága kívánságainak megfelelő rendezését csak a NATO reakciós katonai köreinek stratégiai meggondolásai akadályozzák” — hangoztatta bevezetőben. Ismételten az amerikai kormány szemére vetette, hogy a CIA útján támogatta a július 15-i ciprusi államcsínyt Kifogásolta, hogy Henry Kissinger amerikai külügyminiszter kedden, Makariosz ciprusi elnök felszólalásának időpontjában tüntetőleg távol maradt az ENSZ-közgyí£ lás általános politikai vitájáról. A főtitkár Makariosznak a szigetországba való visszatérését és nemzeti egységkormány megalakítását sürgette. Véleménye szerint Kleri- desz ügyvezető elnök: 'kormányának legsürgősebb'feladata most az, hogy ártalmatlanná tegye a július 15-i államcsínyért felelős személyeket, NAPJAINKBAN az egyre szaporodó földközi-tengeri problémák között olyanok is meghúzódtak, amelyek periférikus voltuknál fogva kevésbé keltették fel a közvélemény figyelmét. Nyilván ezzel magyarázható, hogy a ciprusi konfliktus mellett kevés szó estt a térség nyugati körzeteiről, elsősorban a Makhreb-országok sokszínű politikai csoportosulásáról, amelyek pedig számottevő szerepet töltenek be Nyugat- Európa jövőre vonatkozó elképzeléseiben. A Maghreb egykor földrajzi fogalmat takart, a múlt évtizedben politikai tartalmat is kapott. Tágabb értelemben Algériát, Marokkót, Tunéziát, Mauritániát és Líbiát sorolják ide, azokat az észak- és nyugat-afrikai országokat, amelyek a Földközi-tenger és' a Szahara déli része által határolt sávban fekszenek. Szűkebb értelemben azonban a három elsőt tekintik az t „arab Nyugat” igazi képvi- ’ sélőinek. A három állam érdekazonossága elsősorban a közös múltra vezethető vissza: valamikor mindegyik francia gyarmati uralom alatt élt. Igaz, ennek alapján Mauritánia is ide sorolható, de miután földrajzilag távol esett a Földközi-tenger partvidékétől, közömbössé vált az ottani események iránt, érdeklődése főleg a fekete-afrikai országok felé fordult. Líbia viszont nemcsak eltérő múltja, hanem közvetlen politikai és társadalmi céljai miatt is elüt a Maghreb többi államától. Kadhafi hatalomátvétele után Tripoli erősebbnek érezte a Maghreb, az „arab Kelet” kötelékeit és sorsát a közel-keleti arab országokhoz fűzte. Ezen az orientáción láthatóan az sem változtatott, hogv kísérletet A átéfu&ift A spanyol-szaharai dosszié tett a Tunéziával waio szövetség kialakítására. A Magyarországnál csaknem háromszor nagyobb nyugat-szaharai terület Spa- nyól-Szahara a múlt század végért került Spanyolország ellenőrzése alá és attól kezdve csak időnként merült fel a feledés homályából. A közeli múltban azonban egy- ósapásra megváltozott a helyzet és az addig elhanyagolt terület ismét az érdeklődés központjába került A hatvanas évek elején ugyanis elterjedt a híre, hogy Spanyol- Szahara óriási foszfátlelőhelyekkel rendelkezik, s az addig hasznavehetetlennek vélt sivatagos vidék gazdag kincsekkel rendelkezik. (1973-ban már 16.6 millió tonna foszfát került ott napvilágra.) Csakhamar az is kiderült, hogy a foszfáton kívül még 50—60 százalékos szí n vastartalmú érctelepet es rézteiereket nejt ott a föld mélye. ERTHETÖ, hogy ennek a gazdagságnak túrtok aért ismét kiéleződtek az addig felszín alatt meghúzódó ellentétek. Mindenekelőtt Marokkó igyekezett igényét elismertetni Spanyol-Szahara felett. Arra hivatkozott, hogy az ősi és etnikai jog alapján mindig az ország integráns részének tekintette ezt a területet, amelyet csak a francia—spanyol gyarmati uralom szakított el tőle. Ezzel párhuzamosan azonban Mauritánia is bejelentette, hogy szuverenitása alá kívánja vonni az addig értéktelennek tartott nyugat-szaharai vidéket. A spanyolok viszont, akik tisztában voltak azzal, hogy uralmukat hosszú időn keresztül már nem tudják fenntartani ezen a területen, érdekeiket új módszerekkel piÜi • Semara I 3» CD óV=aP-S^ANYOL ! r^=SZAHARA | MAURITÁNIA WL «kMŰMT 4* igyekeztek megőnzm. Miután az ENSZ gyarmatügyi es dekolonizációé bizottságának követelésére elvben kénytelenek voltak hozzájárulni, hogy Spanyol-Szahara népszavazássál döntsön további söreiről, a lakosság egyes rétegeinek megnyerése céljából gyorsan belső önkormányzatot ígértek az országnak. Spanyol-Szahara. státusza végül nem változott, de Madrid már nem visszakozhatott. Kénytelen volt hozzájárulni, hogy a terület őslakossága 1975 első felében az ENSZ ellenőrzése mellett népszavazáson döntse el hovatartozását. Feltel’ tőén abban reménykedik, hogy a mindössze 54 000 őslakosra megfelelő hatást gyakorol majd az. országban állomásozó 30 000 spanyol katona. Marokkó megalapozatlannak tekinti Mauritánia igényét Spanyol-Szaharára, ugyanakkor az ENSZ égisze alatt történő referendumhoz csak akkor hajlandó hozzájárulni, ha a jelenleg marokkói területen élő, de a spanyol gyarmatról származó őslakosság is részt vehet a szavazáson. Algéria és Tunézia tartózkodó magatartást tanúsít á marokkói igényekkel szemben. Líbia pedig ellenzi a terület Marokkóhoz való csatolását. SPANYOLORSZÁG halogató magatartása és a Magh- reben belüli nézetkülönbségek Spanyol-Szahara ügyében súlyos következményekkel járhatnak a NATO számára. Az Atlanti-óceánt megközelítő útvonalak és Gibraltár potenciális védelme szempontjából igen fontos, Marokkó nyomást gyakorolhat a NATO-ra cól- 'ainak támogatására, ugyanakkor Spanyolország is fel ’aszná'hstri aduként a területén létesített.. amerikai támaszpontokat, ha érdekei ezi megkívánják. TM&dtf LattSi» helyreállítsa az alkotmányos rendet, demokratizálja az állambiztonsági szerveket és a közhivatalokat. „A ciprusi dolgozó nép haladó pártjának küldöttsége Moszkvában ismételten meggyőződött arról, hogy a Szovjetunió a ciprusi nép őszinte és önzetlen barátja, s hogy a Szovjetunió következetesen fellép az összes külföldi csapatok kivonásáért Ciprusról, a Ciprusi Köztársaság biztonságának, szuverenitásának és ‘területi épségének biztosításáért, hogy maguk döntsenek ügyeikben, külföldi beavatkozás nélkül” — hangoztatta Ezekiel Papajoannu. Hozzáfűzte, hogy a szovjet javaslat alapján mielőbb meg kell tartani a reprezentatív nemzetközi értekezletet Ciprusról. A görögországi Szaloniki ben amcrikaellcnes tüntetést rendeztek a nemzetközi filmfesztivál alkalmából. (Népújság-telefoto — AP—MTI—KS) I Munkaügyi Misztérium közleménye az 1374, év végi munkarendről Ebben 37 évben november 7-ével kapcsolatban munkarend-változtatásra nem kerül sor. Ezért a vállalatoknak és egyéb szerveknek a kollektív szerződésben vagy az. azt helyettesítő rendelkezésben meghatározott mun- kiadő-beosztást kell alkalmazniuk. Ennek megfelelően a november 3-i vasárnapot 4—5—6-án rendes munkanap követi, november 7-e munkaszüneti nap, november 8-a (péntek) rendes munkanap, november 9-e pedig munkanap szombati munkaidő-beosztással, a páratlan héten szabad 1 napot tartó vállalatoknál (munkakörökben) szabad nap. Az év végén ugyancsak rendes munkarendet kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy december 24-én és december 31-én szombati munkaidő-beosztással kell •dolgozni. Ennek megfelelően — a kollektív szerződésben vagy az azt helyettesítő ren- delkezésbep meghatározottak figyelembevételével — december 22ri vasárnapot, 23.- án rendes munkanap, majd 24-én egységesen szombati munkaidő -beosztás követi. December 25—26-a a munkaszüneti nap, december 27-e (péntek) rendes munkanap, december 28-a pedig munkanap szombati munkaidő- beosztással, a páros héten szabad napot tartó vállalatoknál (munkakörökben) szabad nap. Az év utolsó hetében december 30-a rendes munkanap, december 31-e (kedd) munkanap szombati munkaidő-beosztással. Ezt követi az 1975. január 1-i (szerda) munkaszüneti nap, majd január 2—3-a rendes munkanap. 4-e pedig szombati munkaidő-beosztás, illetőleg az e napon szabad napot tartó vállalatoknál (munkakörökben) szabad nap. A vállalatok, amennyiben a .december 22. és január 1. közötti időszakon belül .leltározásra. karbantartásra stb. tekintettel akár egy napra i« szünetelteni akarják a munkát, kötelesek a felügyeleti szervüktől erre engedélyt kérni. (MTI) KEK-mér kézé*; Ferencváros—Cardiff City KK-mcrkvzcs: Bp. Honvéd—Florentini *9 i