Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-19 / 245. szám
Fejlesztés — felsőfokon Miért híresek az egri borok? Rezük nyomán egy városrész Ki ne ismerné az egri bikavért, a Medoc noirt, vagy az egri leánykát. Kellemes ízük, tüzes zamatuk, bársonyos simaságuk közismert A több száz éves egri borkultúra reprezentánsai azonban nagyobb nemzetközi elismerést mégis csak az utóbbi 25 esztendőben szereztek hazánknak. Ma már a világ több mint hatvan országában — Skandináviától Itáliáig, Japántól az Egyesült Államokig — keresik, ízlelik és szívesen fogyasztják megyénk nagy hírű borait. Az évszázados hagyományokat az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság folytatta és helyezte új alapokra. A negyedszázados fennállását ünneplő vállalat az elmúlt két és fél évtized alatt megyénk egyik legnagyobb élelmiszeripari üzeme lett Az út amelyet megtettek, nem volt mindig akadálytalan. Sok nehézség, fáradságos munka, anyagi, szellemi erőfeszítés és komoly felelősségvállalás eredménye. A pincegazdaság egykori jogelődje, a Gyöngyös—Tokaji Borforgalmi Nemzeti Vállalat, az államosítás után részvénytársaságoktól és főként egyéni gazdáktól leromlott szőlőket, épületeket, gepeket és egyéb berendezéseket örökölt. így érthető, hogy a technológia színvonala is kezdetleges, kisüzemi, manufakturális jellegű volt 1949-ben alig 80-an láttak hozzá a munkához és öt megyében — Heves, Nóg- rád, Hajdú-Bihar, Szabolcs- Szatmár és Borsod-Abauj- Zemplén területén.— 17pincében kezdték meg a termelést A vállalatnak kezdetben 1700 hektó borkészlete volt, amelyet elszórtan helyeztek et mivel a pincék felszereltsége is kezdetleges volt Egerben például a Vasút utcai és az árnyékáé nagy sárban caplatnak a tehergépkocsik az eger— tihaméri vasútállomáson. Szűk a terület is. pedig 6— 700 vagont fogadnak, ürítenek ki és raknak meg itt egy-egy hónapban. A re- konstrükció ugyancsak elkelne már errefelé, nem csoda hát, ha az itt dolgozók nagyon várják, mikor érnek el idáig a füzesabonyi vonalon dolgozó vasútépítő munkások. — Ebben a szállítmányban, ami most. délelőtt érkezett, búza jött a malomnak, alma a szeszipari vállalatnak, födémelemek az állami építőknek — mondja Kiss István raktárnok, régi forgalmista, aki most a csúcsban besegít a fiatal, kezdő munkatársának. — A vasöntödének is érkezett két vagon ferromangán-érc, ahogy nézem, ráadásul francia kocsiban, s ezt most vissza kell jelentenünk, mert nem fogadják, ilyen sokat nem rendeltek. Ez már egy kis nehézséget jelent, mert előre megszerveztünk mindent: még tele vannak a kocsik, de már várják á szállítók, hogy újra megrakhassák. Nem szabad itt állnia feleslegesen egyik vagonnak sem. A fokozatosan kiürülő kocsik. mellé beállnak az áruval megrakott teherautók. A vasutasok munkája persze hogy megfelelő helyet biztosítsanak nekik: bizony kevés itt az olyan terület, ahol ne vízben, vagy sárban kellene állni. — A malom már rakja a korpá* abop a vagonba, amelyikben a búza jött — folytatja Panyi László megbízott állomásfőnök. — A Noszvajról érkezett teherautó meszet hozott, a cukorgyárak kapják. A MÉH- vállalat négy kocsit rak meg szálai pincékben összesen 60 cementhordó és néhány korhadt, dohos fahordó sorakozott. A borászati munkát kézi meghajtású gépek segítették. A szakma iránti lelkesedés azonban rövidesen elindította azt a töretlen fejlődési folyamatot, amelynek eredményeként megteremtették a mai mó~ dern tárolótérrel és korszerű borászati gépekkel felszerelt „pineeváros” alapjait. A munka neheze azonban csak ezután következett. Az 50-es évek elején a szőlőt többnyire még az egyéni termelőktől vásárolták. Ez a minőségi bor előállítása szempontjából viszont kevésbé volt megfelelő. Ezért 1953-ban, amikor inkább gátolták, mint segítették, a pincegazdaság úttörő kezdeményezéshez fogott. Először Magyarországon hozzáláttak az egri történelmi borvidék teljes rekonstrukciójához. Amire akkor nem volt példa, az elhanyagolt ültetvények helyén széles sorú, magasművelésű szőlőket telepítettek. Az egri példát később az ország más részein is követték. A fejlett agrotechnika bevezetését és alkalmazását bizonyítja, hogy a pincegazdaság egerszőláti telepét nem sokkal később bemutató gazdasággá nyilvánították, ahol azóta is évenként sok száz hazai és külföldi szakember fordul meg. Újratelepítették a város határában emelkedő Eged lankáit is, amely az egri borvidék rekonstrukciójának élő szimbóluma lett. Ott ma kiváló minőségű borokat adó szőlőfajták díszlenek. Később, a hatvanas években megerősödött gazdaságok szőlőtermésére épült a pincegazdaság modem borgazdálkodása. A magas színvonalú technika bevezetésében is úttörő munkát végeztek. Szép példája ennek az hulladékvassal. Most egyébként sajnos, újra abban a helyzetben van a vasút, hogy el kellett rendelni a rangsorolást és aszerint biztosítani a vagonokat. Első helyen az export, másodikon a nagyvállalatok szállításai, aztán pedig a mező- gazdasági termények. Ezék- nek, akármilyen nagy a zsúfoltság, mindig biztosítani kell kocsit, mégpedig hamar. A rakodóterületen csípős, hideg szél borzolja a tócsákat. A vagonok szétválasztása után berm a meleg irodában folytatódik a munka — szüntelenül csengő telefonnal. | — Az áruforgalmi irányító kért tájékoztatást — teszi le a kagylót Kiss István. — Jelenteni kell, hogyan állunk a rakodással, tervszerűen tudnak-e tovább haladni. Ahogy most állunk, estére minden vagon üres lesz. illetve továbbszállításra kész. Az át nem vett szállítmány jelent csak gondot, azt vissza kell küldeni. De vannak itt jó példák is: a szeszipari vállalat emberei. ahogy látja, a most érkezett kocsikból már szedik is ki az almát, egy percet sem késtek. 150 vagon gyümölcs jött nekik ebben a szezonban és egy forintot sem fizettek kocsiállásért. — Jól dolgozik a MÁV— VOLÁN komplexbrigád. Itt, kilenc tagja van, a VOLÄN- nál körülbelül húsz. Jó előre közöljük velük, mikor, milyen áru érkezik, s már itt várják. Ez a gárda sokat segít a mostani csúcsforgalomban: rajtuk múlik: hogy nincs torlódás. Tavaly a miskolci igazgatóság versenyében első, az idén második helyezést értek el... (hekűk) egri ámyékszalai főpincészet fejlesztése; amely különleges flórájával, tároló és feldolgozó berendezéseivel hazánk legjelentősebb bor- gazdasági létesítménye. Itt helyezték üzembe 1958-ban Magyarországon az első vidéki borpalackozót. Innen indult külföldre az első, üvegekbe töltött bikavér- szállítmány is. A maga nemében egyedülálló „pince- város” gondos őre Eger minőségi borainak. A több kilométer hosszúságú pinceágak mellett a csempével bevont beton hordósorok, a magas színvonalú gépesítés újabb jelei bizonyítják a fejlődést. A vállalat megalakulásakor még csak hatvanezer mázsa szőlőt dolgoztak fel, ma már viszont az évi 400 ezer mázsás feldolgozásnál tartanak. És a legújabb, az 50 millió fo- • rintos költséggel létesített kékszőlő-feldolgozó, amely az idei szüretkor kezdte meg teljes működését. Ennek segítségével készül a messze földön híres egri bikavér minden eddiginél jobb minőségben. Sokan feltették már a kérdést, hogy miért híresek a pincegazdaság borai? Egyszerű rá a magyarázat. Mind Egerben, mind a Mátra álján kedvezőek az éghajlati és tala j adottságok. A riolittufába vájt évszázados pincékben, ahol nagyszerűen kapcsolták egymáshoz a hagyományos érlelési módokat, a legkorszerűbb borászati eljárásokkal igazán nemessé érlelődnek a nedűit. Nem utolsósorban mindehhez hozzájárul az itt dolgozók lelkesedése, és szakmai tudása. Ezt legjobban bizonyítja a közel 400 arany-, ezüst- és bronzérem, a számtalan oklevél és serleg, amelyeket a hazai és nemzetközi borversenyeken szereztek. Segíti ezt az egyre jobban kistélesedő brigád- mozgalom a vállalatnál, amelynek reprezentánsa az élelmiszer-gazdaságban elsőként tavaly Állami-díjban részesített Kossuth szocialista brigád. A szépen csillogó díjak és kitüntetések, amelyek . a szakértő emberi munkát dicsérik, további feladatokra ösztönzik a pincegazdaság' dolgozóit. Arra törekszenek, hogy a jövőben még többet tegyenek a korszerű bor- gazdálkodásért, a kivívott hírnév fokozásáért és további öregbítéséért. Ha jól meggondoljuk, sok község sem büszkélkedhet azzal, hogy lakóinak a száma eléri az ezerötszázat. Ebben a városrészben viszont, amelyet a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet dolgozói emeltek Gyöngyösön, a Kálvária-dombon, legalább ennyien, másfél ezren élnek. Szép számok ezek, főként azért, mert egy szövetkezet nevéhez fűződnek. Vajon olyan simán, gördülékenyen ment ez a munka a múló évek során? < O 0 o o Több mint tíz éve annak, hogy a város nyugati részén, a szőlőknek a portákig nyúló szélein megjelentek a2 építők. Ahhoz, hogy az építkezést elkezdjék, előbb rombolni kellett: kivágni a tőkéket és a gyümölcsfákat, ki. irtani a kerteket és a felhagyott parcellák vad bozótjait. De már 1963-ban közel ötven lakásba költözhettek be az új lakók. A hónap végén pedig most érdekes jubileum, hoz érnek el: átadják az OTP megrendelésére készült ötszázadik lakást is. Ha a két számot összehasonlítjuk, rögtön kiderül aa is, hogy az építkezés üteme nem volt egyenletes, törések és megugrások követték egymást. Elég a mostani ötéves tervidőszakból idézni: 1971- ben 24 lakás készült, rá egy évre pedig már ötször any- nyi. Majd megint egy nagyobb arányú visszaesés következett, hogy az idén a lendület minden. korábbi mértéket meghaladjon. És hátra van még egy év, de ennek a feladata már hasonló lesz az ideihez, a pillanatnyi ismeretek alapján. Miért nem dolgoztak folyamatosabban az építők? A kérdésre nagyon egyszerű a választ megadni: ők a megrendelő igénye szerint végzik a munkájukat. Ha nincs megrendelés, nem tudnak tenni ellene. 0 0 O 0 Még mindig nincs vége. Az építkezés tovább folyik a Kálvária-dombon, de most már úgy, hogy a befejezett városrész tükörképét valósítják meg, déli irányban folytatva az építkezést. Várhatóan újabb, több mint 500 lakás készül így el, ebből a következő ötéves tervre az igény jelenleg az OTP-nél 350 lakás. A többi majd azután jön hozzá. t Tehát jelentős a jövője is ennek a városrésznek, nemcsak a múltja van meg. Ha pedig ilyen komoly munkáról van szó továbbra is, felmerül a kérdés: miért nem fejlesztik a technológiát? Hiszen itt minden házat a hagyományos módszerek szerint, téglát rakva építenek meg a födémig. A választ Csömör József, a szövetkezet elnöke adja: — Ha változtatnánk a technológián, csak jóval drágább lakásokat tudnánk csinálni. Hogy miért? Mert a panell is, a PEVA is jóval költségesebb eljárás, mint a hagyományos építőmesteri munka. Nincs ebben semmi meglepő. Legfeljebb a laikus számára tűnik ellentmondásnak a megállapítás. Mindebből az is következik, hogy az építőipari szövetkezet a nagyobb alapterületű lakásokat olcsóbban csinálja, mint az állami vagy a tanácsi építők. Hogy minőségileg pedig milyen szinten, azt a megrendelők elismerő szavai, az OTP nivódí- ja is bizonyítják. 0 0 0 0 Most bizonyos törés, tapasztalható ebben a munkában, ami egy nagyon érdekes kérdéshez vezet el, ha az okokat keressük. 1972-ben megjelent az ÉVM rendelete, amelynek alapján a gyöngyösi szövetkezetlek csak földszint plusz két emelet magasságú épületeket tervezhetnek, a közületek részére pedig ilyen munkát nem végezhetnél;; el. Korábban arról is híres volt a szövetkezet, hogy a házakat mindig határidőre adta át. Ennek egyik kulcsa: az előkészítése a munkáknak jól haladt, a tervek szállítására nem kellett várni, hiszen saját tervező részlegükkel maguk rendelkeztek. Az OTP nem is szereti a típusterveket, tehát ez a munka különbözött a szokványostól. Üjabban a tanácsi tervezők és a SZÖVTERV készíti a dokumentációt. Mégpedig úgy, a tanácsi tervezőktől február végére kellett volna a dokumentációt megkapniuk, de a csúszás több mint egy fél év lett. Még rosszabb a helyzet a szövetkezeti tervezőknél, mivel a programjuk szerint a munkát már az idén az első félévben meg akarták kezdeni annál az építkezésnél, aminek a terveit a SZÖVTERV-nek kellett volna szállítania, de ebből semmi sem lett. Emiatt például a téliesített munkaterületeket is egészen másként kell majd kialakítani, mint ahogy a folyamatos építkezés miatt ésszerű lett volna. Az ÉVM rendelkezése segíteni akart a csupán tervezéssel foglalkozó vállalatoknak, cégeknek. Sajnos, olyan túlterhelés származott belőle, hogy azok nem győMentusz Károly Padlóvázszerelő csarnok a Csepel Autógyárban Megkezdődött a termelés a Csepel Autógyár új padlóvázszerelő csarnokában. Képünkön; aa, új csarnok NDK szerelőszalagja. iMXl-lota — Koppány György — KSy MÁV—Volán kompfexbrfgádl Estére minden vagon üres. zik a munkát. Az eddig kifogástalanul működő saját tervező részlegek pedig hoppon maradtak. Ami a legfőbb. az építőknek nincs jogi kapcsolata a tervezőkkel az új helyzetben, tehát hatni sem tudnak rájuk. Korábban egy fedél alatt irányították ezt a munkát is az építkezéssel. Együtt sírtak vagy nevettek, most csak külön-külön bosszankodnak. Jó volna a már említett ÉVM-rendeletet hozzásimítani a tényleges valósághoz. o o © © Még egy érdekes témát kell elővennünk a szövetkezeti építőknél. Hogyan győzik munkaerővel ezt a hagyományos építkezési technológiát? Van elég emberük? És meddig lesz még? A válasz: most is 126 szakmunkás-tanulójuk van. Kőműveseik többsége a törzsgárda tagja. Szívesen dolgoznak a szövetkezetben, mert csakugyan a szakmájukban foglalkoztatják őket A legújabb technológia már inkább csak szerelésből áll, aminek megtanulására nem kell sok idő, mondják az itteniek. Hivatkoznak a panelokra is, de a PEVA-ra, az alagútzsaluzásra is. Hol van ott habarcs, akár a téglák között, akár a falsíkokon olyan, amit ott kell a kőművesnek elterítenie? Sehol. Jól felmérték azt is, hogy a következő ötéves terv feladataihoz is lesz elegendő munkásuk. De a gépesítést, ők sem kezelik mellékes dologként, hiszen rengeteg kisgépet, célszerszámot, földmozgató gépet használnak, hogy az embert nyűvő fizikai megerőltetést elkerüljék. Ez is fontos körülmény, ez is vonzza az embereket a szövetkezethez. o o © © Felépítettek már egy városrészt, és építenek egy ugyanilyet még, de emellett a város más pontjain is megtalálhatók azok a szép, mutatós, kényelmes házak, amelyek mind az ő kezük nyomán emelkedett a magasba. CL Molnár Ferenc joviális szivar és hosszú fecske •• Uzemtörténeíi kiállítás az egri- o vármúzeumban Ä múzeumi és műemléki hónap keretében először rendeznek üzemtörténeti kiállítást Egerben, október 19- én, ma délelőtt 11 órakor kezdődően a Dobó István Vármúzeumban, .Az Egri Dohánygyár története" címmel. A kiállítás 1894-től napjainkig mutatja be a gyárat. Az emlékek között ott szerepelnek többek között az üzem alapításáról szóló tervek, építési rajzok, egy 1908- ban leltározott mérleg és egy kassai dohányvágó gép is, melyet a régészek a megyeszékhelyen találtak meg. A gyűjtemény egyik érdekes darabja a még ma is használt kézi szivarkészítő gép. A gyár termékeiből is ízelítőt kapnak a látogatók. A húszféle szivar és az ötvennégy fajta cigaretta között ott díszeleg például a Joviális, a Regalia Med;s szivar és a hsszú Fecske cigaretta is. Az érdeklődők betekinthetnek a dohánygyár mun- kásmozgalmi múltjába is. Eredeti és korabeli fényképek. dokumentumok őrzik a dolgozók 1917-es sztrájkját, a Tanácsköztársaság alatti tevékenységüket. A kiállítás egyébként november 30-ig látható, hétfő kivételével, naponta 9—17 óráig. MSflflítMQ A 19?L október 12, szombat.
