Népújság, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-19 / 245. szám
\ 20.00: Enyém a világ Zenes játék A budapesti művészeti hetek rendezvényeként Alek- szei Arbuzov sikeres színművét. az Arbát meséit zenés ív-produkcióvá [ormaivá láthatja a közönség. Nagyszerű ember, hatvanéves — így jellemzi a forgatókönyv a főhőst, Baljasz- nyikovot, akit a képernyőn is, mint a Katona József »Színház színpadán, Bessenyei Ferenc keit életre. A bábkészítő lakása tele van különös, mesebeli figurákkal: lángot fúvó bohóclány- nyal, oroszlánnal, zsiráffal, óriás bébivel, artistabábok- k&l. Itt, ebben a lakásban hol a bábok perdülnek táncra, hol a szereplők reális beszélgetése folyik. Baljasz- nyikov és Kuzma, apa és fia — mindketten bábkészi- tők és mindketten szeretik a tűzről pattant Viktosát — e körül folyik a mese finomságú történet. Erről énekelnek, de úgy, hogy a muzsika, a dal befejeztével háttérzenévé simul, igazj musicalhez illően. Kuzmát Sörös Sándor, Viktosát Esztergályos Cecília játssza. A darabot Gyarmathy Lívia rendezte, zenéjét Tamássy Zdenkó írta. (KS) Most még nem tudni pontosan, hogy ez a film, amely a tévénézés és tévéműsor - csinálás első paródiájának tűnik a francia filmgyártásban, talál-e követőre. Mindenesetre tényként kell elkönyvelni, hogy a francia filmesek a tévé-vetélkedőket és a közönséget vették szemügyre, vizsgálat alá és ebből a közönségállapotból és •igényből készítették ezt a filmet. Találtak hozzá egy új arcot, egy új tehetséget, aki már nem Belmondo, a fenegyerek és nem Trintig- nan, a pszichopatalógiai fe- nomén, hanem egy kissé naív, kissé butácska, csaknem együgyű szőrmók nagy orral, nagy barkóval, kopaszodó homlokkal (pedig még harmincas sincs), nem nagy célokkal és esélyekkel az életben. Szürke kis veréb, félénk kispolgár ez az Alfréd, és annyira szerencsétlen, hogy az már nem is fáj: lehet rajta nevetni, mert a sorüldözöttség bizonyos fokon túl már a részvétben is csak a mosolygásig juttat el mindenkit. Ennek a filmnek ez az új egyéniség az igazi értéke. Ez az Alfréd! Értelmiségi. Mert hát ki az, akivel a világ legnagyobb és elhihető ökörségei esnek meg munkában, sorsban és szerelemben, mint az ilyen értelmiségi, aki csak a célt keresi, de nem találja meg a hozzá vezető utakat. Főképp, ha az útkeresésre meg sem tanították. Vagy egyszerűen ő az élhetetlen. Ö a nagy átlag, ez az Alfréd. Nők között csámborog, munkát vállalna, de mindaddig nem sikerül benne és nála semmi, amíg a nagy alkalom nem jön, az a bizonyos, egyetlen nagy esély, amiről annyit, de annyit írtak már a nagy álmodozók. A jó vígjáték sok-sok új ötletén és eredetinek nem mondható, de rokonszenvesnek tűnő alapállásán túl azért is őrülök, mert végre a sok szuperhős és szuperízé (ez is embert takarna) után végre jött megint egy új, egy jelentéktelen, egy emberi és egyszerű figura a filmpiacra és menten eladja magát, És nem is rosszul! Ezt az Alfrédot Pierre Richard alakítja, aki a film forgatókönyvét is megszerkesztette két társával együtt, hogy aztán olyanná rendezhesse ezt a bűbájos semmit, ahogyan ő elképzelte. Chaplin sorsát és munkásságát némileg ismerve élek ma már a gyanúval, hogy ez a Eser éves tölgy Örményország egyik kis hegyi falujának határában ezeréves, hatalmas tölgy áll. .4 húszemeletnyi magasságúra nőtt fa gyökerei alól kristálytiszta forrásvíz csörgedez. Törzsében hatalmas odú képződött, amelyben 25—30 ember is elfér. Az ezeréves tölgyet most örmény kutatók tanulmányozzák. Feltételezésük szerint a hatalmas fa gyomrából újabb tölgyóriások is „gyökeret ereszthetnek". film is, akár a televízió meg a többi technikai forma mégiscsak elsősorban azt kívánja, hogy egy jó történetet jól megírjanak, és amikor a jó história, jól megvan, azt már a technikai kivitelezés nem ronthatja el olyan nagyon Esetünkben is ez történt. Itt van egy új és kitűnő egyéniség, erős és markáns vonásokkal, aki piaci dobra- verősdit játszik tudatosan. Játékot vállal fel és végigjátssza azt. Nem is rosszul. És ez a figura akkor is hat. ha nem tud úgy csettintget- ni, mint Louis de Funes és nevetve viseli el a legszürkébb csacsiságokat is. Ennek az új arcnak, színésznek, filmesnek van romantikája és költészete, még akkor is, amikor gúnyolódik, vagy amikor éppen önmagán nevet. És a játékon belül marad, soha nem akar kitömi a valószínűség határai közül. Ebben a filmben az új és újszerű főhősön kívül ünnepelnünk kell egy kicsit önmagunk balgaságát is, mert a tévénézők néhány vidéki típusát nem minden realitás és szatíra nélkül fogalmazza meg az író és a rendező. A francia komédiában további jó szerepeket kapnak Annie Duperey, Perre Mon- dy, Mario David, Yves Robert, Paul Preboist, aki a parasztot alakítja ellenállhatatlanul, valamint Robert Dalban és Jean Carmet. Vladimir Cosma zenéje nem apai örökség, de tele lírával, míg az operatőr, Jean Boffety a színes technikát kitűnően kamatoztatja. Igazi, jó szórakozás ez a film, egy új és nem is jelentéktelen arccal, egyéniséggel! Farkas András Ennyi gyerek fér el a húszemeletnyi magasságú tölgy odvábán. (APN—KS) A parkok, közterületek védelmében A közterületeket, parkokat díszítő virágokat, növényeket, művészeti tárgyakat vandál módon rongálok évente több millió forint kárt okoznak, tönkreteszik s városszépítők munkáját. Ezért született a döntés: a széles körű társadalmi összefogással kell megoldani a parkok, közterületek védelmét. A közérdekű akcióról a kertészeti vállalat illetékesei tájékoztatták az MTI munkatársát: mii. Oktober 19, szombat A Hazafias Népfront kezdeményezésére létrehozzák a fővárosban a környezet- védelmi szolgálatot. Ennek legfőbb feladata lesz az aktivisták segítségével figyelemmel kísérni, megvédeni a közterületek díszeit, felszerelését. Munkájuk kiterjed a parkokban levő szobrok, világítótestek és egyéb műtárgyak védelmére is. Intézkednek a gyepterületen parkoló gépkocsik, vagy az elhanyagolt üres telkek ügyében. A következő hónapokban sorra megkeresik a kerületi KlSZ-bizottságo- kat. uttörőszervezeteket, és megszervezik 3 környezetvédelmi őrsöket. (Befejező rész.) — ön... orvos? — kérdezte csendesen a kopott kabátos. — Majdnem — felelte a férfi. — Gazdasági vezető vagyok egy kórházban. — Gondolja ... visszatérhet az emlékezete? — Ezt nehéz lenne megmondani. A cikk szerint nem reménytelen az esete. — Meglazította a nyakkendőjét. — Mert mi itt a lényeg? Az, hogy Anatolijnak vagy Toliknak nevezte-e magát. — Ez abszolút mindegy — vetette ellen a kendős. — Egyáltalán nem! — rázta meg a fejét a férfi. — Ha Anatolij, akkor ez a hivatalos neve. Ha Tolik, akkor becenév. Ez pedig felidézheti a családot, valamilyen közeli hozzátartozót... — Ha megkerülne a felesége, biztosan könnyebb lenne! — Ki tudja! Lehet, hogy agglegény. Meg aztán kell is Ő már a feleségének! Réges- régen elfelejtette! Huszonhárom év nagy idő! „Tudod, most hány óra van? Négy, mint akkor. Megkapaszkodtál a sövényben, es a szemembe néztél. Akkor mondtam meg, hogy a frontra megyek. — Velem mi lesz, Tolik? — kérdezted. Magam se tudtam, mi lesz veled. Honnan is tudhattam volna? Aztán folytattad: — En megértelek. Tolik, de másképpen nem lehet? Muszáj elmenned? — Ne birkózzunk önmagunkkal, te is tudod, most minden férfinak kötelessége harcolni... — Megfogtad a kezem, és akkor olyan föl- döntúlian csodálatosnak tűntél... Ügy álltái ott, mint a mesében... mint Aelita... Azt mondtad, Aelita csúf is lehetett és gonosz.., Háború után visszamegyek hozzád, együtt maradunk örökre, és minden reggel találkozunk a nappal.. — Nono! Már a hűségre is volt eset! — vitatkozott a kendős asszony. — Egyik barátnőm is megkapta a halálhírt, sírt., sírt, aztán férjhez ment. Nem sokkal a kislányuk születése után visszatért az első férje. Láb nélkül. És mit gondolnak, mit csinált? Otthagyta a második férjét! Visszament az elsőhöz, a féllábúhoz! — Manapság már nincs ilyen! Nagy szerelem! Hol van már az! — rántotta meg a vállát a férfi, —• Hogyhogy nincs?! Persze, ha nincs, az is magqk miatt van! Magukból. nős férfiakból a legkönnyebb bolondot csinálni, mert hagyA pincérnő Azt mondjak, hajdan betyarcsárda volt. Még a gerenda is megvan, amelybe Rózsa Sándor belevágta a fokosát, hogy kéznél legyen, ha jönnek a pandúrok. Egy prímás meg egy cimbalmos erőlködik már délidében a hangulattal, de nem sok az eredmény. Így azután abba-abbahagyják, s megint rákezdik, csak azért, hogy a felszolgált ételhez és innivalóhoz hozzá lehessen számolni a zenét. Jobbadán este járnak erre olyanok, akik örömükben vagy bánatukban a vonóba húzzák a százast — Étlapot kérek! Ebédelni szeretnék. Az étlap megjárja, csak az a baj. hogy sok Benne az X. Vesevelö, pacal, mind X. — Kihúzták még reggel, amikor összeállították az étlapot! — így az epés megjegyzés a szomszéd asztaltól. — Háromfélét főznek, tízet beírnak a választék kedvéért... — Legyen szíves! Fanyar képpel áll az asztal előtt az idősnek egyáltalán nem mondható pincémé. — Legyen szíves megmondani, mit értsek az alatt, hogy kapros szelet Pékné módra? Ügy néz, mintha letiltattam volna a fizetését. — Miket kérdez az úr? Mit értsen, mit értsen? Azt, ami az étlapon van. Rajta van világosan, hogy kapros. Tehát nyilván kapros. Az ember gyomrába ilyenkor beugrik a kis gombóc é* legszívesebben Rózsa Sándor módjára kirúgná maga alól a széket. — Rendben van, aranyos, de azért nem szabad haragudnia! Ezért az egy kérdésért? — En nem haragszom, kérem, csak... — Veszekedni se tessék a fizető vendéggel! Már szikrát hány a szeme. — Kérik, sürgetik itt az étlapot, azt hinné az ember, hogy minden rendben, komplett a rendelés és mire idejövök, tessék. Keserű szájízzel kanalazom az agyonsózott babgulyást. Nem mosták-e ki a sótól a benne főtt sonkát, vagy uram bocsáss!, szándékosan ez a mérges hölgy... Milyen rosszmájú vagyok, — korholom gondolatban magam, amikor a szomszéd asztalhoz vidám társaság telepszik. — Ebédelnénk, aranyoskám! — Azt lehet. — De ha nem veszi sértésnek! Van egy jó viccünk, röviden, ha meghallgatná . .. Üjra villámlik a szem, és a drámai szerepre alkalmas pincérnő elviharzik. — Csak egy kislány van a világon..., — húzza * prímás. —• Ha ez az egy az, akkor egy életre nő nélkül maradok — élcelődöm önmagámmal és elhatározom, hogy a következő ötéves tervben nem teszem be a lábam Rózsa Sándor hajdani csárdájába . _ Szalay István ják. Csak int az újjával egy fiatal kacér teremtés, és maguk már rohannak is, fütyülve a családra, a gyerekekre! — Bocsánatot kérek — szólt némi pátosszal a hangjában a férfi —, de nincs igaza. Éppen a nők nem értékelik az igazi szerelmet! Pedig az igazi szerelem hőstett! — Maga szerint. De ha egy asszony csendesen, minden hősiesség nélkül szeret, akkor azt már semmibe se veszik. Pedig lehet, hogy éppen az lenne az igazi __ — Minden lehet — engedett a férfi. — De ha minket ennyire ismer, akkor biztosan azt is tudja, hogy hány feleség feledkezett meg a kötelességéről, amikor a férje elment a frontra ... — Maga mindig csak ezt látja! — jött tűzbe ismét a kendős. — Éls arról nem vesz tudomást, hogy a többség várta vissza a férjét, nevelte a gyerekeket... dolgoztak, özvegyek lettek — ezt nem veszi észre! — Hagyják már abba! — szakította félbe a vitát a kopott kabátos asszony. — Vannak dolgok, amiről... Elhallgatott. Visszahúzódott az ablak mellé. Lehunyta a szemét. „Tolik, kedvesem, én már nem is várok tőled levelet. Talán azért nem írsz, mert nem lehet? Tudom, a katonák ritkán írhatnak... De én azért mindig Írok neked, összehajtom a leveleket, és beleteszem, egy dobozba.. Ha visszajössz, mind elolvashatod. Mást nem tehetek ... Várlak és várlak, pedig már régen vége a háborúnak, és mindenki, aki életben maradt, hazatért. Miért is nincs gyerekem?! Ha lenne egy kis Tolikom, sokkal könnyebb lenne ... istenem, milyen ostoba az egész élet nélküled! Mégis — hallod? — mégis hiszem, hogy élsz, hogy visszajössz, és visszahúzod a boldogságot. Hisz az ember boldogságra született, és a boldogságot tudni kell várni.. Az ablakon túl feltűntek a vidéki város első házai. — Na — mondta fölemelkedve a férfi —, megérkeztünk! — Vegye le, kérem, a táskám — kérte a kendős. — A maga bőröndje? — fordult a kopott kabátoshoz a férfi. — Már megérkeztünk? — rezzent össze az asszony. — Igen. Tehát maga is az útja végéhez ért? — Mit mond? Ja. igen... A kopott kabátos nő a peron végén álló rendőrhöz lépett: — Mondja, kérem, hol találom a katonai kórházat? — Az autóbuszmegálló mögött, jobbra — felelte * rendőr. „Milyen régen nem írtam neked! Ma lettem negyvenöt- éves, és elhatároztam, hogy írok. Most megláthatnád, milyen egy asszony! Elmúltak az évek fölöttem, megasszo- nyosodtam, ráncok is lettek a szemem körül... Nem is tudom, kedves Tolikom, volt-e jogom ahhoz, hogy várjalak. Vártalak és várlak. Azt se bánom, ha sebesült vagy! A szerelmem megmaradt, senki soha nem vehet el tőlem ...” A buszmegállónál hétnyolc asszony álldogált. Valamennyien negyvenöt év körüliek voltak, szemük körül ráncok. Fáradtnak látszottak. Valószínűleg hosszú, nehéz út volt mögöttük. Türelmetlenül nézegettek az utca vége felé, ahonnan a busznak kellett jönni. És féltékenyen méregették egymást ... A kopott szövetkabátos asszony beállt a sor végére. Nagyon fáradtnak látszott. Hosszú, nehéz út volt mögötte ... Oroszból *ordította: Zahemszky László Balszerencsés Alfréd Francia film
