Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-08 / 210. szám

Levelek ioensk. levelek mennek Nagyon szigorú hivatalos­sággal ^így mondják: lakos­sági levelek. A feladójuk, va­lamit a város vezetőinek a tudtára akar adni, és leül, papírt vesz elő, tollat ragad (vagy írógépet', aztán felso­rolja bújut-baját. kívánságát, megjegyzését. De mi van olyankor, amikor nem hely­beli, hanem messzi tájról jött látogató vagy átutazó ír a tanácsnak? libben az ügyben kerestük fel Berényi Józsefet, a Gyön­gyösi Városi Tanács elnökét, hogy az effajta ,.lakossági le­velek” sorsa felől érdeklőd­jünk. Válasz két hét múlva Budapesten a Monoki u. 72-ben lakik Kuti Istvánné, aki egyik mátrai kirándulása után fordult ievélben a ta­nács elnökéhez. Udvariasan, de köntörfalazás nélkül fo­galmazott. Nagyon meglepő­nek és tarthatatlannak talál­ta azt a rendezetlenséget, amit a mátraházi autóparko­lóban talált. Hozzátette: sze­rinte nem kellene túl sok pénzt költeni arra, hogy ott senki, se mérgelődjék, ha ki­száll az autójából. A levelet iktatták, utóvég­re ez a rend, azlán kiszignál­ták, mert ez a módja, majd Szabó Béla, a műszaki osz­tály vezetője írásban tájé­koztatta a tanács elnökét: az ügyet megvizsgálták, a mát­raházi autóparkoló bekerült a közeli feladatok sorába. Alig tizennégy nappal az­után. hogy Pesten keltezték a levelet, már elindult rá a válasz: a tanáos elnöke tu­datta mindazt, amit a mű­szaki osztály vezetője meg­állapított. Két. hét sem telt bele és már postán volt a válasz. Az ember önkéntelenül is felsó­hajt: bárha mindig így le­hetne! De ne legyünk a földtől el­ír ugaszkodok. Lángos is sül Egy sor kívánság rögzítő­dött Bozsik Pál levelében. CYRIL HARE: Nemrégiben előadást tar­tottam a krimi műfajáról egy angliai kisvárosban. A végén a város rangos kultúr- munkása meghívott vacsorá­ra. — önök, bűnügyi regény­írók, általában. az. unokaöcsö­ket és hugocskákat nevezik ki gyilkosnak — mondta a vacsora végén. — Mért? — Ebben a tekintetben ez a leghasznosabb rokonság. Ha ugyanis egyetlen gyerek, esetleg valamelyik házas társ a gyilkos, az emberek meg- botránkoznak. A gyilkos unokaöcsikék és hugocskák azonban már kevésbé hatnak az érzékenyebb olvasók lel­kületűre. — Érről jut eszembe az új művelődési otthon építésének OISÍ 1974. szeptember vasárnap Néhány ezek közül: Mátra- íüreden a tisztaság kifogá­solható, a szolgáltatóházban nincs férfifodrász, az üdülő­helyi előadó nem jár ki rendszeresen Mátrafüredre, 1 de az is érthetetlen, hogy a lángossütő kisiparos minden egyebet süt, csak lángost nem. Már szinte mondani sem kell, hogy a válasz nagyon pontosan ment el, semmit ki nem hagyott, amit a bejelen­tő megemlített. Tartalmazta a hozott intézkedéseket, töb­bek között hogy a lángos ezentúl nem lesz hiánycikk a kisiparosnál, még akkor sem, ha az állítólag nem olyan kifizetődő, mint a pa­lacsinta és a rétes. Hadd idézzük a hivatalos levél végső sorait: „Köszönjük a bejelenté­seit, mert azok közérdekűek voltak.” A fejléces papír sem nél­külözte az udvariasságot. Miért névtelenül? A dicséret annyi, hogy mai- túlzásnak is tűnik. Pedig a feladója Vácról indította út­nak a borítékot. Miket írt? „Az utcák Gyöngyösön ál­talában rendesek. Az autó­vezetők tűrhetőek. Rendese» öltözöttek az emberek, gale­riknek nyomuk sincs. A Mátra étteremben az ételek jók, az árait normálisak, A gyöngyösiek udvariasak, szí­vesen tájékoztatják a hozzá­juk forduló idegent. A Lenin utca olyan mint egy sétáló utca. Érdemes lenne Gyön­gyösön nyugdíjasnak lenni." Qsak azt ne tessék kérdez­ni: ki írta ezt a levelet, mert arról fogalmunk sincs. Elfelejtette aláírni az illető. Hogy miért: az rejtély, és az is marad, pedig a levél író­jának igazán nincs mitől tar­tania, annyira kedvező véle­ményt rögzített. Magyar betegség a névte­lenség? története — szólt közbe ven-’ déglátóm. Abban is egy nagybácsi és az unokaöccse volt a főszereplő. De hadd mondjam el: (Már régóta szükségünk volt ilyen reprezentatív épületre, de senki se vállalta a szer­vezést. Akkoriban költözött városunkba John Pennington es unokaöccse, Alec. Soha­sem láttam még ilyen köz­vetlen és barátságos embert, mint amilyen ez a Penning­ton volt. Idős kora ellenére telve volt életkedvvel, erő­vel. Kibérelt egy házat, és azt mondta, ha megtetszik neki a város, örökre megte­lepszik itt. Nagy vagyona, sok szabad ideje volt, így hát egy napon eszembe ju­tott, hogy hasznát vehet­nénk. Megemlítettem neki a művelődési otthon építésének problémáját, és megkérdez­tem, elvállalná-e az építke­zési alap bizottságának elnö­ki tisztségét. Rövid rábeszé­lés után elvállalta Egy hét­tel később a bizottság meg­alakult, és Pennington első­nek 200 fontra szóló csekket adományozott.. Példáját a többiek is követték, és hama­rosan összegyűlt a szükséges pénz. Mindenki lázasan dol­gozott, az én lányom a tit­kárnő szerepét vállalta, Pen­nington unokaöccse pedig a pénztárosi tisztséget. Minden pénz az ifjú Pen- ningtonhoz folyt be. Egy hó­nappal az építkezés kezdete után a vállalkozó nagy han­gon követelni kezd te :á pénzt. Furcsálltám a dolgot, hiszen saját szememmel láttam, h-ogy két 500 fontos pénzutal­vány ment már el a bankba. Ö azonban egyre csak azt bi­zonygatta, hogy egy vasat se látott, alig tudtam lecsillapí­tani. Mihelyt elment, telefo­náltam Penningtoimak, és megmondtam néki, hogy azonnal szeretném az unoka. Küldtek volna választ neki is, de: kinek, hová, milyen címre? Az idegennek—más — Nem okoz meglepetést az ilyen és ehhez hasonló le­ivel — magyarázta Berényi József tanácselnök. — Több szem, többet lát. Ha valaki nap mint nap lát valamit, nem szúr úgy szemet, mint annak, aki máshonnan jön és észreveszi. — Nem bosszantó az, hogy éppen másnak kell valamire felhívni a helybeliek figyel­mét? — Nem, egyáltalán nem fogjuk így fel. De nem csak bíráló észrevételeket kapunk, hanem dicsérőket is. És nem csak levélben keresnek meg bennünket, hanem személye­sen is. Előfordul, hogy foga­dónapon jön be valaki, aki itt üdül a Mátrában, és el­mondja, milyen jól érzi ma­gát, mennyire szép a Mátra, mennyire örül a látható fej­lődésnek. Így jött be hozzánk egy férfi, aki egyébként Veszprémben él, lakik. — Szélsőséges esetek :is előfordulnak? , — Hogyne. Akár a névte­len, de elismerő sorokat tar­talmazó levélre gondolok, akár az olyan kívánságokra, amik nem veszik figyelembe a realitásokat. Pedig aki ilyet megfogalmaz, az is itt él eb­ben az országban. Mi min­den levelet rövid idő alatt, érdemben megválaszolunk, ' ir Valószinűleg nem gyön­gyösi, nem is mátrai specia­litás, hogy messzi tájakról is hoz levelet a posta a város vezetőinek. Ügy latszik, ná­lunk a közügy osakugyan egyre inkább a köz ügye lesz, és ezert foglalkoznak meg az „idegenek” is a tő­lük még földrajzilag is távo­labb eső dolgokkal. Emberi­leg azonban ez így természe­tes. Hiszen ami itt van és tör­ténik ebben az országban, az mindannyiunkra tartozik, G. Molnár Ferenc öccsét látni. Azt válaszolta, hogy rögtön keressem fel. A bizottság egyik tagjával meg aznap este meglátogattam. Nem kerülgettem a dolgot, rögtön megmondtam, hogy hiányzik a pénz. Alecon lát­szott, hogy ludas a dologban, az öreg Pennington pedig fájdalmas arcot vágott. — Alec, mennyi pénzt lop­tál el? — kérdezte halkan. A fiatalember először pró­bált kibúvót találni, aztán bevallotta, hogy kétezer font sterlinget emelt el. Az öreg kiküldte a szobából, aztán hozzánk fordult: — Uraim, ne indítsanak el­járást ellene — kérlelt ben­nünket. — Nem vagyok ugyan nagyon gazdag, de ezt a pénzt megfizetem. És mindjárt ki is állított egy kétezer fontra szóló cseleket. — És ha már itt vannak, egy szívességre kérném önö­ket. Ki tudja, meddig élek, szeretném azonnal megvál­toztatni a végrendeletemet. Hajlandók a tanúim lenni? Igyekeztem lebeszélni adó­jogról, de Pennington nem hallgatott rám. Megsemmi­sítette régi végrendeletét, amelyben mindent unoka- öccsére hagyott, és újat írt, amelyben örököséül unoka- hugát, Elisabethet jelölte , ki. ■—* Minden rendben — mondta végül bizott­ságunk, köszönet ön­nek, hogy segített rajtunk. De ez nem sokat változtat a dolgon. Az ön csekkjét ugyanis csak Londonban válthatjuk be. Ez egy hétbe is beletelik, a munkásoknak pedig azonnal kell fizetni. — Egy fillér készpénzem sincs — mondta a meghök­kent Pennington. — Minden tőlem telhetőt megtettem. .. Rövid tanácskozás után ügy döntöttünk hogy a jóté­A Városligetben, a Széchenyi-fürdő melletti parkban megkezdődött a Hamupipőke című osztrák—magyar—kanadai kooprodukcióban készülő tv-filin forgatása. Rendezői: Kurt Wilhelm, operatőr: Németh Attila. A filmet a magyar nézők a jövő év közepés nézhetik meg. Bővítették a továbbtanuló dolgozók kedvezményeit Megjelent a munkaügyi miniszter rendelet« mm. S. B- Shaw; Sosem lehet tudni A nagy ir drámaíró, aki­nek színpadi fellépése az an­gol dráma és színház megúj­hodását jelentette, ezt a mü­vét 1898-ban írta; az utolsó darabja volt az úgynevezett Kellemes színművek cimű ciklusnak. Bar művei kozott talán ez a legtisztább vígjá­ték, Shaw itt sem hagyott kétséget szándékai felől: az előítéletek értelmetlenek. A játék központi témaja a sze­relem. kény célra összegyűjtött 500 font sterlinget fordítjuk ide­iglenesen erre a célra. A megtört öregember vállalta, hogy saját maga megy a pénzért. Amikor eltávozott, balsejtelmeim támadtak. Megéreztem, hogy mar nem tér vissza. Másnap reggel hallottam, hogy mi történt. Alec a ház közelében parkolt gépkocsi­jával. Az út szélén jól kive­hető féknyomok látszottak, amelyek találkoztak Pen­nington lábnyomaival. Az autót később a közeli mo­csár partján találták meg, és a rendőrség megállapította, hogy az autóból egy súlyos tárgyat vonszoltak a mocsá­rig. Napokig kutattak Pen­nington holtteste után, de hiába. „ • _ _ Házigazdám elhallgatott. — Megrázó történet — mondtam. — Mint látja, go­nosz unokaöcsök a valóság­ban is vannak. Legalább megtalálták később? — Kis híján két évbe telt. Ez a részlet azonban már egy cseppet sem érdekes, azonnal beismerte bűnét, és aránylag enyhe büntetést ka­pott. — Enyhe büntetést? Gyil­kosságért? — csodálkoztam. — Dehogy. Szó sem volt gyilkosságról. Az öreg Pen­nington kapott három évet csalásért és hamisításért. Az úgynevezett unokaöccse pe­dig eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Kiderült, hogy a két csaló időnként letelepedett egy-egy kisebb városban, és különfél j ra­vaszságokkal pénzt csalt ki az embereiktől. Bennünket leg­jobban azzal a végrendelet tel csaptak be. Az ilyesmi mindig hat az emberekre. Valahol még meg is van a hazban. . ... , A továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről intézkedik a munkaügyi miniszter most megjelent rendeleté. Ez az intézkedés azokra a párt- és kormányhatároza lókra épül, amelyek az állami oktatás fejlesztését,' a munkásosztály helyzetének javítását, az if­júsági törvény végrehajtását célozzák, továbbá Kapcsoló­dik az iskolarendszerű okta­tás továbbfejlesztésére kidol­gozott oktatási minisztériumi programhoz is, A kedvezmények bővítése egyrészt a dolgozók általános műveltségének emelését, más­részt pedig a munkások álta­lános, es szakmai képzettségé­nek gyarapítását kívánja elő­mozdítani. Az új rendelkezés az általános iskolai anyagot esti és levelező tagozaton, valamint az úgynevezett ál­talános iskolai tanfolyamon tanulók számára is megadja a munkaidő-kedvezményt; ta­nítási naponként legfeljebb egy órát a munkaidő befeje­zése előtt, ha egyébként a munkaido-beosztás miatt a tanuló nem érkezhetne meg az iskolai foglalkozás kezde­tére. Emellett megemeltek a tanulmányi szabadságot is; nevezetesen az általános is­kola esti tagozatán 3-ról 6 napra, a levelező tagozaton továbbra is 6 nap a tanulmá­nyi szabadság. További ked­vezménybővítésként a hallga­tóknak annyi fizetett szabad időt kell biztosítani, hogy a vizsgán részt tudjanak venni. A gimnáziumban tanulók számára, ha mérsékeltebben is, de szintén emeltéit a ta­nulmányi szabadsagot; az es­ti tagozaton a korábbi 3-ról 6 napra, a levelező tagoza­ton 6-ról 10 napra. Űj ked­vezmény, hogy az érettségi­re külön hat nap tanulmányi szabadság jár. Bővítették a kedvezménye­ket a szakközépiskolák esti tagozatán is. A tanulmányi szabadság az eddigi 6 helyett most 10 munkanap; a levele­ző tagozaton továbbra is 15 munkanap maradt. A szak- középiskolák tanulói számára is jár a vizsgára munkaidő- kedvezmény, az érettségire tanulmányi szabadság. A munkáltatók valameny- nyi kedvezményt kötelesek megadni a tanulóknak, és minden munkaidő-kedvez­mény tartamára az átlagke­resetet kell fizetni. Ez vonat­kozik a szakközépiskolákban tanulóéra ja, -----,, ű j vonása a rendelkezés­nek az is, hogy mindazok a kedvezmények, amelyek a le­velező tagozatom tanulókat megilletik, azoknak is jár­nak. akik alsó- vagy közép­fokú oktatás keretében egyé­ni tanulással készülnék fel vizsgára és vizsgára jelentke­zésüket elfogadták. Kedvezményt biztosítanak: a szakmunkás-bizonyítványt szakmunkásképző tanfolya­mon vagy egyéni tanulás út-1 ján megszerző dolgozóknak is; a szakmumkas-tÁzsgara való felkészüléshez 6 na» tanulmányi szabadság jár. A felsőfokú oktatásba« munka mellett résztvevőik szamara tulajdonképpen csalt egy módosítás történt, mégpe­dig: azokat a szakmunkáso­kat, akiket felsőfokú oktatási intézményben a vállalat ja­vaslata alapjan előkészítő tanfolyamra felvettek, külön 6 nap tanulmányi szabadság illeti meg — ezt a felvételi vizsgára való felkészülésbe» kapják. Az átlagkeresetek emelke­dése következtében módosí­tották az ú tiköltség - térítésé ­két is. Az útiköltség teljes vissza­térítésére egyéb feltételek mellett korábban 1600 forint volt az átlagkereset határa, most ez 2500 forintra emel­kedett, illetve az kaphat tel­jes mértékű visszatérítést, akinek egy főre jutó családi jövedelme nem éri el az 1500 forintot. Az 50 százalékos térítés feltétele a korábbi 1600—-2200 forint közötti át­lagkereset helyett most 2500 —3000 forint, illetve ebben az esetben az egy főre jutó családi jövedelem értékhatá­ra 1500 illetve 2000 forint között lehet. Figyelemre méltó a rendel­kezésben az is, hogy most, amikor a kedvezményeket megemelték, szükségessé vá­lik, hogy a tanulást saját hi­bájából abbahagyó dolgozó a vállalati támogatással ne él­hessen vissza. Ezért hoztak olyan intézkedést, hogy a vállalat számára vissza kell téríteni az abban a tanévben kapott kedvezmények össze­gét, amelyben a dolgozó a tanulást önhibájából abba­hagyta. Egyébként a vissza­térítéstől a vállalat résaoem vagy egészében is eltaksat- hcL.

Next

/
Thumbnails
Contents