Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-07 / 209. szám
Az egyszemélyes felelőtlenség lélektana lős beosztásba*! levő vá- tön kész a védekezés: kéf Ugye furcsa lenne, ha va- j laid arra a kérdésre, hogy I miként érzi magát, azt vála- 1 szólná: köszönöm, nem tudom. Majd érdeklődj, úgy két-három nap múlva. Furcsa lenne? Pedig... a munkás ÓrabérEMELÉST kért a művezetőjétől. A művezető nem akart „rossz fiú’ lenni, nem mondta neki szemtől szembe, hogy barátom, te nemhogy emelést. de inkább csökkentést érdemelnél, ahogy mostanában dolgozói. Helyette azt mondta, jól van, majd megbeszélem X, meg Y elvtárssal. Néhány hét múlva aztán közölte a munkással, sajnos, én mindent megtettem, de „fönt” nem értettek vele egyet. Egy vezető személyes ügyben fordult egy hivatalhoz. Ügyét nem lehetett elintézni, ezért az akta megkezdte folyamatos „vándordíját” az egyik osztályról a másikra. Senki nem merte megmondani, hogy, kérem, ezt így nem lehet megcsinálni. A végén aztán, majdnem a hivatalsegédre maradt a feladat: közölni a nernteges választ. A tanácskozáson, egy új gyártmány bevezetésér® volt szó. Az' egyik műszaki vezető —i többszöri noszogatásra — a következőképpen foglalt állást: hát ahogy fá látjátok jónak. Eltérő eseteik, étf)é*6 példák. Csupán egyetlen közös vonás van bennük — a tétovázás, a döntés felelősségének elhárítása, a „mosom, kezeimet” elv következetes érvényesítése. S az ilyenfajta magatartás (következtében az ügyek „meghalnak”, holtpontra jutnak, sok esetben olyankor, amikor a legsürgetőbb lenne m megoldás. Jobb eset az, amikor csupán egy-egy telelasztja a halogató taktikát, de amikor már többen nem vállalják a döntéssel járó felelősséget, akkor húzódik! az ügy, sorozatos egyeztetésekre, tárgyalásokra kerül sor, míg csak meg nem születik valami látszólagos, kompromisszumos megoldás. ELGONDOLKOZTATÖ, hogy sokan miért félnek annyira a határozott igen, vagy nem kimondásától. Fakadhat ez abból, hogy valakinek a szakmai jártasságával van baj, nem érti, nem érzi meg a probléma lényegét, s ezért inkább elodázza a kérdést, nehogy a tekintélyén csorba essék. De — s ez a sokkal veszélyesebb — nem egy esetben az illető teljesen tisztában van az üggyel, van is róla véleménye, csupán azért nem közli, nehogy valakinek a vélt vagy valós érdekeit sértse és esetleg — szerinte — hátrányos helyzetbe kerüljön. Miért éppen én? — hangzik el gyakorta baráti beszélgetések kapcsán. Mondja meg X, vagy Y. Magasabb beosztásban is van, többet 'is keres, miért én. zúdítsam magamra valakinek a nemtetszését. Ez a magatartás abból a kispolgári álláspontból fakad, hogy az a leghelyesebb, ha az ember nem szól semmit. Ebből ugyanis nem lehét semmi baj. S ezzel a korántsem, szimpatikus, de minden izgalomtól mentes, konszolidált életvitellel el lehet kerülni azt, hogy veszélybe kerüljön az ember egzisztenciája, pozíciója, fizetése. Legfeljebb azt mond ják róla, hogy ez az „elv- társ” nem szereti a kényes ügyeket, nem is túlzottan gerinces ember, de ettől még alapvetően nem változik meg semmi. S ha valahol valami baj van, akkor rögrem, én abban az ügyben nem foglaltam állást, nem is foglalhattam, mert ugye annyira tisztázatlan volt az egész. Ez a felelősség, a döntés elodázásának lélektani háttere. Csakhogy ennyivel koránt sincs kimerítve a téma. Ugyanis a felelősségvállalás elhárítása másokkal szemben — akár egyénnel, akár egy nagyobb közösséggel — felelőtlenségbe csap át. A tétovázó, döntést nem vállaló kispolgári magatartás következtében mások igen nehéz helyzetbe juthatnak. Hányszor hallani egy- egy megkeseredett embertől: már belefásultam. egyik helyről küldtek a másikra, a harmadikra, de sehol nem intéztek semmit. Ott vagyok, ahol elkezdtem. És sok bonyolult ügy végén — éppen a lélektelen küldözgetés, meg nem értés, bürokrácia következtében. — a szenvedő alany idegösszeroppanással adja fel a kilátástalan szélmalomharcot, VAGY AZ KERÜL nehéz helyzetbe, aki a tétovázók között merte vállalni a/döntés felelősségét. Ö a .hibás •— mondják — nem. mérlegelte körültekintően a helyzetet, elhamarkodta, az egészet, pedig figyelmeztettük, hogy baj lehet belőle. Szocialista társadalimmk- tói idegen az ilyen, a felelősséget elhárító, döntést elodázó kispolgári magatartás, De sajnos, mégis van, aligha akad valaki, áld még nem találkozott volna. vele. Nem véletlen követelmény tehát, hogy a kuUmbözö posztokra olyan emberek kerüljenek, akik szakmailag, politikailag, de embertSeg is megállják helyüket, Kaposi .Leveíste Épül az őszi BNV Képünkön a MEZŐGÉP Tröszt kiállítási területén már szerelik a szolnoki MEZŐGÉP szemestermény szárítóját. (MTI-foto — Hada* János felvétele) i-í- : Elsők — a városért Á babahóz javítói fíarmatífik az EVILL, második a VILATI, az első ve dig az ÉMÁSZ Egri Üzemigazgatósága. Félreértés essék, nemcsak azért ú csupa nagybetűveL a nevüket, mert mindegyik rövidítés, de ezúttal más ókból is megérdemelnék: Eger városáért ennek a három —nem is olyan, nagy —vállalatnak, üzemnek a kollektívája tett a legtöbbet, ők vállalták, s végezték a legtöbb társadalmi. munkát Becsülettel, önzetlenül. Az első az HM ASZ üzem- igazgatósága. Szabó István igazgató nem kis büszkeséggel sorolja: — Összesen 669 ezer forint értékű az a társadalmi munka, amelyet az elmúlt évben. végeztünk', a városnak. A brigádok többek, között az Arany Jamos utcai ovoda villanyszerelési munkáit, a Nagyváradi úti óvoda villanybekötésének tervezését kivitelezését végezték el, fuvarozással. segítették ezeket az intézményeket. Szervezéssel, anyagtakarékossággál mintegy 270 ezer forinttal ol csobban végeztük el a Kistályai üti közvilágítás szerelését. Lehetne még sorolni, hiszen, számtalan, kisebb-nagyobb munká ban vettünk részt, s ez a lelkesedés. úgy tűnik, az idén. is megmaradt Persze lelkesít az elismerés, amelyben a városi tanács ünnepi ülésén volt részünk: első hely a társadalmi munkaverseny- ben, félmillió forint jutalommal, a KISZ-szervezetünk elismerő oklevelet kapott, a társadalmi munkáink szervezőjét Perge Imrei periig, aki. „civilben” műhelyvezető, „Eger varosért” ezüst em- lékplakettel tüntették, ki. legalább bénítsuk le, de minél hamarabb. Erre mar eljött az egész brigád. A jó ötvenesek is. Lebontottuk, újat építettünk, még nagyobbra, szebbre sikerült, mint az előző. Emlékszem, azon. a szombaton este Hétig ott; voltunk, a takarítónő küldött el bennünket, hogy neki mar haza kell mennie, A Petőfi, a Fazolci, a Bánki, Donat brigád. Ahogy mondták, nem nagyon lehet rangsorolni a szocialista címet viselő kollektívákat. Figyelik. egymás vállalásait, versengenek, ki tud többet. A vidékiek ugyanúgy eljönnek, ha szükség van. rájuk, .mint az egriek. Persze, a kirendeltségek, a recski, verpeléti. füzesabonyi, káli, mezőkövesdi, hevesi dolgozók ugyanilyen eredményes társadalmi munkát végeznek, A 21 szocialista brigád megteszi a magaél. Kfezet nyújtottak egymásnak Három kdiségben ©cjy I@rme3ésiőf@tkiül Ahogy szokták! mondani: még alig száradt meg a tinta a papíron, amelyik rögzítette az elhatározást: Gyöngyöstarján, Gyöngyöspata és Szűcsi szövetkezeti gazdái összefognál: ezentúl, és az új nagyüzem Mátrai Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezet néven működik. Gyakorlatilag 1975. január 1- től, de az egyesülést kimondó közgyűléseket, majd a vezetőségválasztást és az alapszabály módosítását most augusztusban, az új kenyér ünnepének napjáig megtartották. Ez történt eddig. Illetve: dehogy csak ez. Annyi sok minden, főként az emberi agyakban, gondolatokban, indulatokban, hogy azoknak visszaadását csak kis mértékben vagyunk képesek biztosítani. O O © o ■— Meddig marad még' ott a tábla a bejárat fölött? — kérdeztük meg Gyöngyöspatán Hortobágyi Gusztávot, a „volt” Béke Tsz „volt” elnökét, aki ugyan ma még mindig elnök, hiszen a Béke Tsz tem szűnt meg, mert... De nem is olyan egyszerű ez. — A tábla már nem sokáig marad, hiszen az év végén gyakorlatilag is megszűnik a gyöngyöspatai Béke Tsz. De addig még önállóan dolgozunk, gazdálkodunk. Az új evet aztán tiszta lappal kezdjük. — Erződik-e már valamilyen hatása annak, hogy a három tsz tagsagá kimondta az egyesülést? — Például abban, hogy most a gyöngyöstarjaniak jönnek segíteni nekünk dolgozni, mert tőlünk harmincán Erfurtban vannak, ahol S mi őszibarackunk is látha- tft a kiállításon, negyvenötén pedig Jugoszláviába mentek üdülni, — Milyen eredménnyel állnak majd az év végén oda a másik kettő elé? Mit visznek ebbe a házasságba? — Ne említsük így, hogy házasság, mert ott az egyiket, a menyasszonyt megkérik. Nálunk egyesülés történt, egyenlő felek összefogása. Azt hiszem, nem csak mi, de másik két szövetkezet is felemelt fővel lép majd a „közös asztalhoz”, hiszen anyagilag közel azonos szinten állunk. —■ Mi lesz személy szerint önnel? — Januártól elnökhelyettes leszek. Ahogy a mostani szűcsi elnök is. ö a személyzeti ügyekkel, én inkább a termelési kérdésekkel foglalkozom majd. Üzemág szerint épül fel majd az egyesült tsz. o o o o A szűcsi Bajza József Tsz- ben tizenöt személy dolgozik irodai munkán. A főkönyvelő most és itt Tímár Sándor. — Milyen a hangulat az irodai dolgozók körében? — Senki sem ideges vagy nyugtalan, de mindenki várakozó állásponton van. Szeretnék tudni, mi lesz velük. Miután a központot Gyöngyöspatán alakítjuk ki, a könyvelésnek is ott kell működnie. önálló üzemegység nem lesz Szűcsiben, tehát itt adminisztrálásra sem lesz szükség, legfeljebb a bérek számfejtésében kell majd itt tevékenykedni. — Hányán vannak olyanok, akik nem tudnának átjárni Gyöngyospatára dolgozni? — Összesen hatan. Közülük kettő most gyermek- gondozási segélyt vesz igénybe, tehát marad négy olyan asszony, akinek legalább két gyereke van. A gyerekeket nem tudja hol elhelyezni. — Ki lesz az egyesült tsz főkönyvelője? — Még hivatalosan nem tudunk róla, de egyet és mást már hallani. Nem engem emlegetnek. A főkönyvelőt nem választják, hanem kinevezik. Nyilvánvaló, hogy az elnök olyan embert akar maga mellé, akit jól ismer. —■ Mit mond a főkönyvelő a várható pénzügyi eredményről? — Eddig 106 és 116 forint között mozgott az az összeg, amit a három tsz-ben egy munkanapra kifizettünk. A terméseredmények, de a tartalékok is lehetővé teszik, hogy jövőre 123 forintot tervezhetünk egy munkanapra. ©00© A párttitkár Gyöngyöstar- jánban özse János. Az egyesülés előkészítésében jelentős szerepet vállalt. — Az emberek nagyon bíznak az egyesült szövetkezetben. Sokat várnak tőle, ez az igazság. Az előkészítés nem okozott nagy gondot, az embereket nem kellett agitálni. Már van tapasztalatuk a szocialista mezőgazdasági nagyüzem működéséről, ők maguk is sokat változtak az eltelt másfél évtizedben, amióta szövetkezetét hoztak létre. — Hogyan tervezik majd a jövőt? — 1975. még csak az átmenet eve lesz, de már foglalkozunk a zart rendszerek kialakításával. így a kukorica, a lucerna és a szőlő teljes gépesítése az elképzelésünk. Párhuzamos beruházás nem történt a három tsz- ben, tehát semmit sem kell megszüntetni. Az istállóknál lesz majd kisebb átalakításra szükség. Az őszi szántást, vetést már a jövő évi teáit: aek megfelelően végzik a három község hatarában. A legfontosabb munka pedig: a leltározás. — Hogyan biztosítják a partszervezet részvételét a tervezésben., ellenőrzésben ezután? — Eddig ás, ezután, is a három pártszervezet titkára a vezetőség tagja volt és lesz is. önálló községi pártalap- szervezetként működünk továbbra is, de az egyesült tsz-ben is ott dolgozunk majd. A párttagok az előkészítés munkájában is jelentős mértékben vettek reszt, ami természetes is. — Milyen a hangulat most? — Jő. Az emberek nyugodtak, bizakodóak, dolgoznak rendesen. Akad ugyan kételkedés is: pl. miért megy át a központ Gyöngyöspatára, miért nem marad itt? De ezt könnyű volt megmagyarázni, hogy a három község középpontjában van Pata, tehát a központnak' is ez a legalkalmasabb hely. Szóval: minden rendben van, mondhatom nyugodt lélekkel. o o o © A Mátrai Egyesült Mező- gazdasági Termelőszövetkezet megalakulását már kimondták. Elnökének megválasztották Németh Andrást, aki eddig és még ma is a gyön- gyöstarjáni szövetkezetnek volt, illetve: még most is az elnöke. Elnézést a kissé darabos fogalmazásért, de ilyen kacifántosán kell egymás mellé illeszteni a szavakat, hogy pontosak legyünk. Az új gazdaság területe 7 ezer 800 hektár lesz. Igazi nagyüzem. Itt már lehet produkálni, korszerűen gazdálkodni. Ezt várják a szövetkezeti gazdák is. & Mólnál Ferenc Pergő Imre a szervező, összekötő, irányító — s természetesen, ő is ugyanúgy fogja a lapátot, ásót, kőanűr veskanalat ha kell, mint a többiek. Társadalmi munkában, — Hogyan, kezdődött. Két három évvel ezelőtt a part vezetőségi üléseken mindig azzal töltöttük él az időt, hogy egyiknek a gyerekét nem veszik fel az óvodába, a másikét meg a bölcsődébe. Igen nagy gond volt ez. Akkor határoztuk el néhánvan, hogy segítünk az óvodák bővítésében, korszerűsítésében. Persze először csak apróbb dolgokat végeztünk el; villanytűzhelyeket javítottunk, konnektorokat szereltünk. öten-hatan munkaidő után. Nem nagy értékek voltak ezek, de mindig a legjobbkor mentünk, amikor éppen szükség volt rank. Egyre többször kértek bennünket, s az első néhány vállalkozóhoz többen csatlakoztak közülünk is. Ha gyerekekről van szó, könnyebb a szervezet Kurczína Istvánná a Bolyai Farkas brigádból a nőknek szokott munkát „szerezni”: ■— A múltkor például sarlóztunk az Arany János utcai óvoda udvarán. De hulladékanyagokból otthon, is varrunk kisbabákat a gyerekeknek, hímzéseket készítünk, a kis párnákra felvarrjuk a megkülönböztető jeleiket és sok ilyen apróságot csinálunk még. Persze, ez is sokat kitesz, négyen már több mint 60 órát teljesítettünk ilyen munkákkal az idén. Az én fiam régen járt óvodába, legalább tíz esztendeje, de hát miért ne segítenénk most is rajtuk? — A fiam három évvel ezelőtt volt óvodás, az epreskertibe járt, a mi kapcsolatunk úgy kezdődött —mondja Gazsó Ferenc, a Fazola Henrik brigád vezetője. — Megkértek bennünket, bontsuk már le a cserépkályhákat. Megbeszéltük néhányan, elvégeztük a munkát. Utána nemsokára omladozni kezdett a babaház. Kérték, ha saast nem teeaünk, csak Hogyan tudnak szervezni, hogyan, tudják meggyőzni, a hazaigyekvőket, vagy azokat, akik éppenséggel valami munkát vállalnának hét; végén szabad idejükben.? Bóta Ferenc a Bánki, Kovács Joachim a Petőfi, Dobó Lajos a raktárosbrigád tagja nem tud mondani kü lönös okokat. A gépkocsivezetők, s a többiek mind ott vannak a megbeszélt időpontban, pedig hát erre senki nem kényszeríti őket. Akadnak-e húzodozok? Akadnak, hogyne. De olyan kevesen, hogy ők is, ha látják a többiek lelkesedését, mennek velük. Ez a szellem alakult ki. A fiatalok ? Nagy Lajos technikus az ő képviseletükben azt mondja, a fiatalokat a legkönnyebb meggyőzni, hiszen érdekük is, aztán meg ha összeszoknak, megy minden mi nt a karikacsapás. Megszokták a keszenleteí, így nem meglepetés ha korábban kell bejönni, vagy dolgozni a hét végén. Persze azért ehhez többre is szükség van, s a többlet, úgy látszik, megtalálható az igazgatóság kollektívájában. Nem kis dolog amit az első helyezéssel elértek: Eger varosában minden EMASZ- dolgozó gyermeke előtt nyitva áll a bölcsődék, óvodák, napközik kapuja, ókét nem utasíthatják eL Mi lesz a félmillióval, amit kaptak? A megyeszékhely közvilágításának korszerűsítésére költjük — válaszolja az igazgató. Visszakapja a város. Hiszen a többit is odaadtak... Hekeli Sándor MÉkMQ
