Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-07 / 209. szám
író-olvasó est - a művelődésről Szeptember 5-én Gyöngyösön a Bajza József Tudományos Könyvtárban találko- Bott László Bencsik Sándor olvasóivaL A Történelem alulnézetben című nagy sikerű könyv szerzője a munkásművelödés ma időszerű és sokat vitatott problémáiról beszélt hallgatóságának. (Foto: Puskás Anikó) Munkához látott a járási közlekedésbiztonsági tanács Füzesabonyban Diákok Szokásos reggeli kép: Megyünk a sétányon. Ismerősök és félig ismerős emberek köszönnek, biccentenek, vagy csupán ránk tekintenek. Itt megy a szőke asszony a férjével, néhány lépéssel előbb az öreg ügynök a szomszéd házból. — A! Jó reggelt kívánok! Hogy szolgál a kedves egészsége? — Köszönöm, kitűnően —, válaszoltam tizenkét év óta minden reggel, függetlenül attól, hogy fáj-e valamim, vagy sem. Többet nem kérdez, ezt is csak megszokásból, hiszen valójában neki teljesen mindegy és közömbös, hogy éppen ma mi van az én kedves egészségemmel. Két gimnazista lány megy előttem. Formásodott a lábuk, rövidült a szoknyájuk. — Hányadikosok is ezek? — Mindjárt csak. Tavalyelőtt még elfordultak a sétány előtt, tehát általánosba jártak. Igen. A harmadik szeptembert kezdik a gimnáziumban. — Tanultál valamit? — Év elején? Na, ne hülyéskedj! Különben is megyünk majd egy hétig szüretelni... Csacsognak, csiripelnek, akár a verebek a fű között Mióta erre járnak, ők a leghangosabbak. Nevetésüket néha messze viszi a szeptemberi szél. Máskor összebújnak, suttognak, mintha valami nagy-nagy titkot kellene itt megbeszélniük. De lám csak! Egy új színfolt a sétányon. Vele eddig még nem találkoztam. Egy jópofa kisfiú. A hátán iskolatáska. ^ Ügy érzem, ülik üdvözölni öt — Mi újság, kispajtás? — Iskolába megyek Ezt a táskát Pestről hozta az apukám. Háton is, meg kézben is lehet vinni— Hogy ízlik az iskola? — Jól. Ott van a Peti, meg a Gabika is. — Szereted a tanító nénit? A gyerek megáll, idecsodálkozik. — Mandi néninek hívják a mi tanító néninket. És Mandí néni is azt mondta, hogy én ügyes fiú vagyok. Lassítanom kell a lépést, mert a csöppség szinte liheg a táska alatt — Bácsi! Tessék nekem gesztenyét szerezni. Azt mondta Mandi néni, holnapra vigyünk pár darab gesztenyét. Biztosan számolni fogunk. Engem apukám már óvodás koromban megtanított tízig számolni De azt mondta, ezzel nem kell dicsekedni. — Nehéz a táskád? A kisfiú bólint, azután a sétány végén kereket old. Utána figyelek és azt gondolom, hogy ez a gyerek most a hátán cipeli az egész világotÉs ez a világ belefér egy aktatáskába.. Szalay István Tanévnyitó diákünnepély szeptember 7-én Kezdődik a tanév az egyetemeken, faiskolákon Több mint százezren a felsőoktatásban Atomkort felvilágosodás Három kereszt a papír álján. A mai fiatalok álig' ha tudják, mit jelent. Pedig bíróságaink irattárában valószínűleg lapuimig ma is élő tanúk, vádlók, vádlottak, peres felek húsz- harminc évvel ezelőtti aktája — az aláírás helyén a három kereszttel. Olyan embereké, akik nem tudták leírni a nevüket sem. Magyarországon az analfabétizmus gyakorlatilag már a múlté. Nagy szó ez, ha azt vesszük, hogy a húszas-harmincas években nálunk minden száz felnőttből tizenöt vfim ismerte a betűvetést. — Természetes — mondhatja erre bárki —, hiszen hogyan férne össze a két fogalom: atomkor és analfabétizmus? Az UNESCO adatai szerint 1960-ban a Földön minden száz felnőtt emberből harminckilenc nem tudott ími-olvasnL Tíz év múltán az öt kontinensen száz felnőtt közül immár csak harmincnégy állt tanácstalanul a papír előtt, ám kétes értékű fejlődés ez. Az 1960-1 735 millió analfabétával szemben ugyanis 1970-ben már 7S3 millió analfabéta élt a földkerekségen. Számuk azóta valószínűleg tovább nőtt. Afrikában például tiz felnőtt közül hét-nyolc nem tud ími-ol- vasni. Ázsiában minden második ember analfabéta. Európa három százalékával jó helyen tudhatja magát, de még ez is embermillió- kat jelent, akik soha nem vehetnek a kezükbe könyvet. Az Egyesült Nemzetek Szervezete a mai napot az analfabétizmus elleni nemzetközi harc napjává nyilvánította. Mi pedig, ha a múltnak ez az átka közvetlenül bennünket már nem is sújt, anyagi erőnkkel, pedagógusainkkal, nyomdáinkkal szív vel-lé- lekkel segítjük világszerte e nemes küzdelmet. (f.) fTk MpnulvHn 1914. szeptember 1« szombat Ohidóaixánktól): Az egyre növekvő forgalom és közlekedés biztonságának fokozása céljából a közelmúltban a füzesabonyi járás területéin is létrejött a járási szintű közlekedésbiztonsági tanács. A társadalmi erők és szervek bevonásával működő testület kidolgozta munkatervét, és megkezdte működését. A három működő szakcsoport, az oktatási, a műszaki és a propagandacsoport, már ebben az évben is igen sokat tesz a közlekedés biztonságának növelése érdekében. A prapagaxtdacsoport a TIT-tel együttműködve megszervezi az üzemi és szövetkezeti dolgozók, a gépjármű-tulajdonosok részére a KRESZ új szabályait ismertető tanfolyamokat, előadássorozatokat A művelődési házakban, az öregek napközi otthonaiban a gyalogosközlekedés szabályait isAz úton elhullajtott szalmaszálak, a fehéren izzó por vakítja a szemet. Az út amoda vezet, a hótól szikrázó hegyek mögé, aztán leereszkedik egy csöndes völgybe, ahol apró fehér faluk kéményei füstölögnek. A porban számtalan lábnyom, valamennyi tisztán kivehető: a járókelők jó erősen odacsapták a lábukat, mivel a föld égette a talpukat, fel- forrósította a vérüket. Az öreg megállt, hogy megpihenjen, aztán úgy ült le, ahogyan a parasztemberek szoktak: egy kissé előredőlve, mintha meghajolna a föld előtt. Kioldozta megfakult tarisznyáját, kendőt terített a térdére, darab kenyeret, marék juhtúrót, ök- lömnyi paradicsomokat rakott rá. Sokáig és csendben evett, mintha a földdel beszélgetett volna. Lassan, alaposan megrágott minden falatot, hogy kisajtoljon az ételből minden ízt. Aztán széles tenyerébe gyűjtötte a morzsákat és beleszórta a tarisznyába — jó lesz a madaraknak. Amikor jóllakott, lerázta a kendőt és újra fel- kerekedett. Újból találkozott a lábnyomokkal, azok pedig elvezették a völgybe. Közelben s távolban mindenütt kaszásokat és asszonyokat látott, akik agyagkorsóban hordták a friss vizet férjüknek. ö is így szokott dolgoz*A Targoviste megyei Po- povóban él, a helyi rádió munkatársa. mertető előadásokat szerveznek, terjesztik, népszerűsítik az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács könyv-, röplap- és egyéb kiadványait A műszaki szakcsoport az utak, valamint a gépjárművek forgalombiztonsági berendezéseinek állapotára, azok vizsgálatára fordít fokozott gondot Az oktatási csoport tagjai a járás óvodáiban és iskoláiban segítik a közlekedésrendészeti ismeretek elsajátításának folyamatát, megerősítik az úttörő közlekedési rendőrök hálózatát. A művelődési házak, a mozik, a KlSZ-saer- vezetek filmek, diafilmek bemutatásával, vetélkedők szervezésével segítik elő az egyes korosztályok közlekedésrendészeti ismereteinek növelését, a módosításra kerülő KRESZ új szabályainak megismertetését. Császár István ni a feleségével, akit úgy szeretett, mint a földjét és az ekéjét. Ismerősök jöttek szembe. Csak egy-két pillanatra állt meg velük, röviden viszonozta köszönésüket, mondta, hogy a legkisebb fia gyerekét megy megnézni, akit az ő nevére kereszteltek. Aztán tekintetét a hegycsúcsokra szegezve tovább sietett A legkisebb fia a völgy legtávolabbi falujában lakott, s az öreg egy évben csak egyszer szokta meglátogatni, rendszerint télen. De most a rekkenő hőségben is útnak eredt, hogy megnézze a kis jövevényt, aki még akkor is viselni fogja a nevét, amikor ő már nem fog járni a csillagok alatt Esteledett. Az öreg megint leült az útszélre egy szusz- szanásnyit pihenni. Az erdőből árnyékok kúsztak elő, a lábához feküdtek és hűvösen átölelték. Énekelni kezdtek a madarak, tücskök kísérték őket A föld pedig hallgatott a csillagok halvány fényében, mint ahogyan hallgatni szokott akkor is, amikor terem, és akkor is, amikor magához vesz minket A sötétbe borult erdő fái között elö-elővillantak a falu fényei. Az öreg közeledett a fia házához. Szíve egyre hevesebben dobogott. Amikor odaért, megtorpant egy pillanatra, aztán nagy lélegzetet véve belépet*. 14.05: A sakkjátékos A Híres szökések című, magyarul beszélő francia filmsorozat, új epizódja. A sakk játékos Napóleon lengyelországi hadjárata idején játszódik. A lengyel szabadságharc egyik sebesült hadnagyát Kempelen Farkas rejtegeti, s a rejtekhely a jiíres sakkozógép belseje. Köztudott, hogy azóta Is vita tárgyát képezi: a sakkozógép valóban automata volt-e, vagy ember rejtőzött benne. A kérdést — bár a film írója Henri Kub- nick határozottan foglal állást az egyik megoldás mellett — máig sem sikerült teljes bizonyossággal megválaszolni. Egy azonban tény. Kempelen gépe végigverte a kor legkiválóbb sakkjátékosait A film magyar szereplői: Latinovits Zoltán, Búj- tor István, Mécs Károly, Ve- lenczey István és Suka Sándor. Zrínyiemlékünnepségek Szigetváron Szigetváron a történelmi múltú dunántúli városka népe minden év szeptemberében megemlékezik az 1566- os hősi várvédelem évfordulójáról, Zrínyi Miklós és vitézeinek haláláról. Az eseménysorozatot — mint mindig, most is — a várbaráti kör pénteken tartott emlékülése vezette be, A várbaráti kör elnöke, Molnár Imre tanár megemlékezett a társaság fennállásénak 150. évfordulójáról. 1959 őszén 163 szigetvári polgár alapította meg a kört, amelynek ma már hatszáznál több tagja van és értékes tárgy-- és dokumentumgyűjteménynyel rendelkezik a vójros múltjára vonatkozóan. A csecsemő felsírt. Rózsaszínű volt az egész kis emberke, szagos és puha. Az öregember kérges tenyerébe vette és közelebb vitte a szeméhez. — Egészen magára üt — mondta egyszerre a fia és menye. Hajnalig vigyázta az unokája álmát. Vele virrasztott a fia és menye is. Alighogy pirkadt, szedelőz- ködni kezdett hazafelé. Hiába marasztalta a fia, hasztalan tartóztatta a menye, hogy maradjon még. Dologidő volt, s az öregember ilyenkor nem tudott tétlenül ülni. Disznóólak, juhkarámok mellett vitt el az útja, ahonA következő napokban, hetekben hazánk 55 felsőoktatási intézményében — Egerben szeptember 8-án, hétfőn — megkezdődik az 1974—75-ös tanév. Mindenütt nan trágya és frissen fejt tej savanykás szaga áradt. Amióta az eszét tudja, jól ismerte ezt a szagot. Mentében hol egy álmos gazdát látott, amint egy rakoncátlan csikót hajtott ki mérgesen az udvarából, hol egy korán kelő fiatal menyecskét, aki teljesen elveszett a szemet csipegető szárnyasok között. A levegő friss volt, csípős, és az öregnek olyan érzése támadt tőle, mintha forrásvizet ivott volna. Valahogy belül, a lelke legmélyén egy ének kezdett sarjadni. Az erdőnél fejszecsapások hangja fogadta. A koronájukat a felhők közé fúró hatalmas fák sejtelmesen susogtak. Körös-körül frissítő hűvös és gyantaszag... Az öreget ámulatba ejtette az erdő és az odafent úszó felhők számára ismeretlen, titokzatos világa, öles termetű favágókat pillantott meg, és álmélkodva figyelte, mint énekelnek a fejszék a kezükben. Egészséges piros arcuk volt, nem ffey, mint a falujabelieknek. Azoké szürke és barázdált, akár a föld. Aztán újból elindult. Sietett, ám nem érzett semmi fáradtságot. Könnyedén lépkedett, felemelt fejjel. A kis rózsaszínű emberkére gondolt, aki majd ugyanúgy fogja szeretni ezt a földet itt, a csillagok alatt, mint a nagyapja. Bolgárból fordította: Zahemszky T-AtriÁ a tanulmányi és vizsgaszabályzat határozza meg az oktatás megkezdésének időpontját, a szorgalmi időt, a vizsgaidőszakot, illetve az oktatási szünetet. A munkaszüneti napokon, továbbá március 15-én és 21-én minden egyetemen és főiskolán oktatási szünetet tartanak. Az idei tanév első, nem végleges adatai szerint a felsőoktatási intézményekben — hazánk neveléstörténetében először — együttvéve több mint százezren folytatják tanulmányaikat. A nappali tagozatokon a létszám meghaladja a hatvanezret, az estin megközelíti a tízezret, a levelező fakultásokon pedig harmincezernél is többre tehető a hallgatók száma. Az első évfolyamokon együttvéve több mint 33 000- en lesznek a „gólyák”: 16 000-nél többen a nappali, majdnem 3 000-en az esti és mintegy 14 000-en a levelezi} tagozatokon. Ebben a tanévben az előzetes számítások szerint csaknem 25 000 új diplomás hagyja el az egyetemeket és főiskolákat. Munkába álltak azok a fia-’ tál diplomások is, akik az elmúlt hónapokban nyerték el oklevelüket a felsőoktatási intézményekben. Több mint 2100-an a tudományegyetemeken szerezték meg diplomájukat, a tanárképző főiskolákról több mint 1100- an, a tanítóképzőkből csaknem 750-en, az óvónőképzőből pedig több mint 500-an mondtak búcsút a diákéletnek és kezdték meg ezekben a hetekben hivatásukat. A műszaki egyetemek nappali tagozatain 1900 volt az utolsó éves mérnökjelöltek száma, az orvosegyetemeken pedig több mint 1300-an végeztek. Az eddigi összegezések szerint egy-két kisebb létszámú szaktól eltekintve általában az idén ic jóval több állás várta a végzősöket, mint ahányan diplomá*SZLAVCSO CSAMOV+ Ember a csillagok alatt
