Népújság, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-01 / 204. szám

I 1 f »H» f ■ ■■ rr F . Húszmillió a ©v©~ rí Az uj iskola es kollégium A pedagógia forradalmá­nak korát éljük. Egyre-más- ra születnek az életképes el­képzelések, amelyeknek az a célja, hogy megkönnyítsék a felnövekvő nemzedék ok­tatását, eredményesebbé for­málják nevelését. Ezzel a bíztató képpel szemben sorakoznak az el­szomorító tények. Közis­mert, hogy iskoláink egy ré­szében osztatlan, vagy rész­ben osztott oktatás folyik, azaz egy, vagy két tanár foglalkozik az alsó- és felső­tagozattal egyaránt. Megoldást a körzetesítés jelent. Ezzel mindenki egyet­ért, megvalósítani azonban mégsem könnyű, hiszen mint annyi másszor közbeszól a pénz. A hevesi járás kisiskolái­nak gondjait évek óta ismer­ték a művelődésügy illetéke­sei. Tudták, hogy épp azok kerülnek hátrányos helyzet­be, akiken leginkább kelle­ne segíteni: a fizikai dolgo­zók gyermekei. Ezért hatá­roztak úgy, hogy Hevesen körzeti általános iskolát' és diákotthont létesítenek A hogy helytálljanak a ver­senyben. Az átállás nem könnyű. A nevelők közül sokan arra számítottak, hogy a szülők idegenkednek, s nem szíve­sen „válnak” meg gyerme­keiktől. Nem ez történt. A 120 férőhelyes diákotthonba 155-en jelentkeztek, s most már az elhelyezés a gond. —■ Nem csalódtak a kisis­kolák nevelői sem, mert gon­doskodtak — méghozzá idő­ben — elhelyezésükről, arról, hogy semmiképpen se káro­sodjanak. Az alatkai Varnyu Árpád­né szintén az elégedettek közé tartozik: — Én Boconádra kerülök. Ott jóval komfortosabb szol­gálati lakást kaptam, mint a jelenlegi, s anyagilag sem járok rosszul. Igaz, sajnálom á volt tanítványokat, dehát az az élet rendje, hogy előbb­re lépjenek. Vass Árpádné három fia Árpád, János és Gábor szeptembertől az új iskola diákjai lesznek, s természe­tesen a kollégiumban laknak majd. — Mit szól ehhez az édes­anya? — Eleinte nehéz lesz meg- zokm hiányukat, mégis így löntöttünk a férjemmel, mert udjuk, hogy jó helyre ke­rülnek, s nevelésükről kép­eit pedagógusok gondoskod­nak. Ehhez még csak annyit, logy a szülők többsége gyer­meke havi teljes ellátásáért még száz forintot sem fi­zet. .. Átadás előtt jártunk az új intézményben. Csak dicsérni lehet a terv alapvető elkép­zelését, hiszen a leer iő diá­kok a kollégiumból zárt fo­lyosón jutnak át az iskolá­ba. A szobák otthonosak, úgyszólván teljes összkom­fortot biztosítanak a tanu­lóknak. S ehhez jön még a jól felszerelt 6001 adagos konyha és a szép étterem. Az osztályok tágasak, világo­sak, a szaktermeket megiri­gyelhetné bármelyik városi iskola. • Hiányzik még a tornate­rem. Erre ugyanis nem fu­totta a 20 millióból: így a honfoglalók egy ideig csak a sportpályán élvezhetik a testnevelés örömeit. — Megvan az építkezéshez szükséges ötmillió. Ez épp elég ahhoz, hogy jövő év szeptemberére elkészüljön a tornaterem, amelyet később — mihelyt lesz pénz — na­gyobbra is bővíthetünk. örülnek a szülők, s elége­dettek a gyerekek is. Szíve­sen vállaltak társadalmi munkát, s nem hiányoztak a takarításkor, az utolsó simí­tásoknál sem. A nyolcadikos Vereb Pista négy napot ajánlott, apja ugyanennyit. Ezzel tulajdon­képpen eleget tettek „köte­lességüknek”, mégis be-be- néztek az iskplába. Pista így kérdez: Miben segíthetek igazgató bácsi? ... (P. I.) tiszteletreméltó döntést még­sem követték azonnal a tet­tek, hiszen rögvest nehézsé­gek sora jelentkezett. Ezek­ről így beszél Mezei András, a járási művelődésügyi osz­tály' vezetője. — Mindenekelőtt a jelentett akadályt. Igaz, megszületett a nagyvonalú, a korszerű igényekkel számoló terv, mégsem sikerült meg­valósítani, mert vékonynak bizonyult a pénztárca. Ez­után rendre módosítani kel­lett az eredeti elképzelése­ket. Lemondtunk — mi mást tehettünk volna — minden­ről, amit pillanatnyilag nél­külözhettünk. A korrekciók miatt 1971. szeptember he­lyett csak most vehetik bir­tokba a fiatalok a tíz tan­termes iskolát és a 120 tanu­ló számára otthont nyújtó kollégiumot. Vass-gyerek (Foto: Perl Márton) Az igazsághoz az is hozzá­tartozik, hogy a beruházás­hoz szükséges húsz millió sem egykönnyen jött össze. Szerencsére jelentkeztek ön­zetlen mecénások: — A nagyközség, a járás vállalatai és termelőszövet­kezetei pénzben és társadal­mi: munkában mintegy más- félmillió forintot ajánlottak fel. A tarnaszentmiklósi Me- talloglóbus. Vállalat kétszáz, a Hevesi Állami Gazdasag százezer forinttal járultTioz- zá a költségekhez. A Hevesi Háziipari Szövetkezet vállal­ta, hogy elkészíti az összes függönyöket, az állami gaz­daságtól egy kőműves brigád -kopogtatott: munkát, megbí­zatást - kértek. Azt. hiszem nem túlzók, ha azt mondom, . hogy ilyen nagyméretű tár­sadalmi összefogásra járá­sunkban még nem volt pél­da, — tájékoztat Barcsik Já­nos, az új intézmény igazga­tója. Sokat jelent ez a körzeti iskola és kollégium, hiszen lehetővé teszi, hogy Tarna- bodon, Zaránkon, Alatkán, a Pély melletti Akolháton megszüntessék a felső, illet­ve az alsó tagozatot, s a kollégiumba kerülő diákok valóban szakrendszerű ok­tatásban részesüljenek. Vég­re behozhatják a hátrányt. QMÉMM J§74, szeptember vasárnap (Befejező" rész) Átestem az első számú le­beszélésen és beletelt egy hét is, mire a körzeti meg­bízotthoz eljutottam. Ismer­vén azonban a helyi szokáso­kat, addigra én magam ki­nyomoztam a pilóta nevet. Nem is volt nagyon nehéz, egy Ötvenesembe került, amit egy bizonyos garázsmester markába nyomtam, ő meg ki­tálalt az én emberemről. ,A csibésznek nem ez lett volna az első ügye. Elővigyázatosságom indo­kolt volt. A körzeti megbízott elsőre azt a keresztkérdést tette fel, hogy tudom-e, ki volt az illető. — Tudom. — j A megbízottat ez kellőkép­pen lelombozta és mélysége: ' szomorúság ült ki az arcára. Nem tudtam, hogy az embe­ri gonoszság, vagy a felveen­dő jegyzőkönyv gondolatára, de aztán támadt egy mentő­ötlete. — Tulajdonképpen nem jó helyen jár az elvtárs. Tetten­érés esete nem forog fenn. Egészen más lenne, ha akkor azonnal riaszt és elfogjuk az ipsét. De így! Mi a bizonyí­ték? Nagy kár, hogy nem szólt idejében, mert nem az elvtárs az első panaszos. Ej-ej, de jó lett volna el­kapni. .. — Tessék: Itt a neve, pon­tos címe, munkaadója, még azt is tudom, hogy garázda­ság miatt volt már dolga a rendőrséggel. — legn, igen. Behívathat- uk éppen az ipsét, elbeszél­gethetünk vele, de a meg­Egyedül olvasni a Nagy indiánt Laciba eisős Néhány nap és a legkiseb­bek, a hat-hét évesek is el­indulnak a nagy útra. Igaz, nem világgá, a mesebeli ha- mubasült pogácsával a ta­risznyájukban, hanem füze­tekkel, táskával az iskolába. Közöttük lesz a gyöngyös- solymosi Király Lacika is. Nagy izgalommal készül a család, de legjobban Lacit izgatja az első találkozás az osztálytársakkal, a tanító né­nivel, az iskolával. Barátságos, nagy kék sze­mű gyerek Laci, aki alig hogy megérkeztem, már fog­ta is a kezem, cipelt, húzott magával be a szobába, a sok fiókos szekrényhez. — Tessék gyorsan jönni, mutatok valamit! — letele­pedtünk a szekrény legalsó fiókjához, és kis barátom a bűvész mozdulataival, és szavaival — csiribi, csiribá — kihúzta a fiókot. Mindket­ten elcsodálkoztunk — s ki tudja Laci hányadszor — a szépen egymásra rakott fü-. zeteken, a sokféle ceruzán. Közösen, (egyenként megszá­moltuk a színes korongokat először egyszer, azután két­szer. — Mindennap megnézem őket — ésmár sorolja is. — A vonalas^üzetbe írni fogok, a kockásba számolni, ezekre a lapokra pedig rajzolni. Már az óvodában is rengete­get festettünk, rajzoltunk. — Lassan előkerültek a régi rajzok, a meséskönyvek, és felelevenedtek Laciban az ott eltöltött gondtalan, játé­kos évek. — Olyan jó lenne már megtanulni a betűket, — fogja a kezébe Cooper Nagy indián könyvét — hogy egye­dül tudjam olvasni az indiá­nok csatáit. Hirtelen, mintha eszébe ju­tott volna valami, felkiáltott és a kezén mutatta. — Mar Klubterek Recsken (Tudósítónktól): Tartalmas, színes program jellemzi a közelmúltban új­jáalakult recski Ságvári Endre ifjúsági klub munká­ját. A fiatalok a Bányász Művelődési Otthonban kap­tak megfelelő helyiséget. He­tenként szerdán és szomba­ton rendezik összejövetelei­ket. A vezetőség és a tagság legutóbb közös egyetértés­ben elhatározta, hogy be­kapcsolódnak a községszépí- tési mozgalomba, gondozzák a recski parkot, ugyanakkor arra is gondoltak, hogy a községben élő idős, egyedül élő emberek gongját visel­jék: segítenek bevásárolni, takarítani. Már készülnek az őszi és téli hónapokra, hogy a szabad időt még haszno­sabban tölthessék el. Maruzs János Olvasóink is segíthetnek Helytörténeti és munkásmozgalmi kiállításra készül a Mátra Múzeum A gyöngyösi Mátra Mú­zeum, valamint a mellette működő munkásmozgalmi és helytörténeti emlékeket gyűj­tő bizottság a jövőben egy reprezentatív, kiállítás meg­rendezését tervezi. A tárla­ton szeretnék bemutatni azo­kat a helytörténeti és mun­kásmozgalmi emlékeket, amelyek a Mátra vidék mun­kás- és agrármozgalmát jel­képezik. A bizottság tagjai feltéte­lezik, hogy a Mátra közsé­geiben, illetve a Gyöngyösön élő veteránok, egykori par­tizánok, munkásmozgalmi te­vékenységben részt vett dol­gozók birtokában értékes anyagok vannak. Ezért felke­resik ezeket az embereket, hogy segítségüket kérjék a kiállítás anyagának bővítésé­hez. Egyben \ kérik olvasóink támogatását is ebben a mun­kában. A bemutató során szeretnék megismertetni a látogatókat az egykori mun­kásmozgalmi emlékekkel: pártjelvényekkel, érmekkel, kitüntetésekkel, szerszámok­kal, fényképekkel. Kiállítják a korabeli munkásruhákat, lakberendezési tárgyakat. Helyet kapnak a tárlaton az egykori mozgalmi újságok példányai, a földosztással kapcsolatos dokumentációk és tárgyak. A kiállítást a tervek sze­rint a volt Munkásotthon­ban nyitják majd meg az anyag összegyűjtése után. büntetéséhez ez kevés. Tes­sék a bíróságon pert indíta­ni birtokháborítás címén... Másnak ennyi talán elég is lett volna, hogy ne pályázzék tovább az igazság bajnoká­nak címére, de nem. nekem. Különbén is a. bíróság iro­dájában egy nagyon aranyos fiatal jogásznő vette fel a panaszokat. Fehér íityulával akár még kedvesnővérnek is nézhettem volna, annyi tü­relmet és jóságot tanúsított irántam a sok bolond és ma­kacs perlekedők sorában. Mindazáltal ő sem lelkese­dett túlságosan az ügyért. Nem mondta, ' de biztosan megvolt a véleménye a ma­gamfajta pasasokról,, akik nem atalják a koszos kis sé­relmeiket közüggyé dagaszta­ni. Mert mindenki így véleke­dett rólam: Hogy én kötöz- ködő, rosszindulatú, nyugha­tatlan ürge vagyok. Nem az a sofőr, akinek csak egyszer láttam a háta közepét, nem ő a rosszindulatú csibész, ő csak a kedves mókamester. A kollégáim már Lóhering- nek csúfoltak, én voltam az özvegyek és árvák védelme­zője, a grállovag. Pedig a legkevésbé a so­főrre haragudtam, inkább a sok tohonya, tehetetlen, kö­zömbös, gyáva emberre, aki nemcsak önmaga védelmére nem képes, de még azt is hülyének tartja, aki az ő vé­delmében futkározik. Monda­nom sem kell, hogy végül nem perelte» be ez ipsét Nem azért, mert még az ok­mánybélyeget is nekem kel­lett volna fizetnem.* Még at­tól sem ijedtem meg, hogy — ha bizonyítékok hiányá­ban nem ítélik el arra a va­cak kétszáz forint bírságra, ami ilyen, ügyben kinéz neki — meg ő jelenthet fel en­gem rágalmazásért. Azért hagytam, futni, mert ha még tovább kergetem, végül ma­gam mocskolom be evvel a féreggel. ★ Es még neki áll feljebb? tgy álltunk most szemtől szemben az éjszakában, a grallovag az esernyővel és a zömök kis huligán a francia­kulccsal, mint akiket a sors öröktől fogva egymásnak te­remtett. .. Mikor láttam, hogy nem kell agyonvernem, mert alamuszi féreg, aki csak a sötétben a cementes kocsi nyergében nagy vitéz, már undorodtam- tőle. Legyűrtem magamban a görcsös dühöt. — 1 Meg ne lássalak itt többé, te csibész... — Maga meg ne szimatol­jon utánam... — Tűnj el, te szemétláda! Nem is láttam,. azóta sem. A körzeti megbízott talán mai napig is hiszi, hogy az ő fellépésére tűnt el az ipse. De én nem őt győztem le akkor, hanem önmagamat. Sajnos. Bár behúztam volna neki egy nagyot. Mert talán fél év sem telt bele, mikor a tag nevét az újságban olvastam. Nera éreztem semmi elég­lesz csak nedvet alszunk és Itt az iskola. — A várakozás izgal­ma egyre jobban magával i\.- gacjta a kisfiút, s szinte on­totta édesanyjához a kérdé­seket. — A szép kék köpe­nyem is felveszem az első napon? Kivel ülök majd egy padban? Ki lesz a tanító né­nim? Először írni tanulunk majd? Jaj, csak már itt len­ne a suli! — Alig lehet fél­beszakítani. — Egy valamit nem mu­tattál meg kisfiam! — szólt az édesanyja. — Majd elfelejtettem, ma kaptam egy mikroszkópot1 Van egy szarvasbogaram, nézzük meg a lábát! Lacit annyira lekötötte az érdekes látvány, észre sem vette, hogy mindenki kiment a szobából, csak ő maradt egyedül legújabb „barátai­val”, a mikroszkóppal, az iskolatáskával és a füzetek­kel... (szüle) 4 20.30: Önök kérték..« 130 perces kívánságműsor a Csepel Vas- és Fémművek dolgozóinak kérése alapján. A Csepel Vas- és Fémmű­vekben 35 000 ember dolgo­zik — egy város lakossága. Joggal várták tehát, hogy kéréseik nyomán érdekes, változatos adás kerekedik. S nem is csalódtak. Horváth János riporter a kérések fel­és átvétele előtt villáminter­júkat is készített a csepeliek­kel; az újítótól a szakács­nőig, az állami díjas fő- konstruktőrtől a gyári óvodá­sokig. Megismerkedhetünk sok ember életével, munká­jával, apró-cseprő örömeivel, hobbyjával. 19 különböző műfajba sorolható számra érkeztek javaslatok, kérések: opera és kabaré, népdal és balett, útirajz és hangszer­szóló, vers és próza lesz mű­soron. Az egyik csepeli csa­lád tagjai — 35 tagú a famí­lia, s valamennyi felnőtt Csepelen dolgozik — 12 mű­fajból kér „kedvenc szá«. mot”. (KS) tételt, csak nagyon sajnál­tam azt a stoppos gimnazis­talányt, akit felszedett vala­hol, bekanyarodott vele az erdőbe és megerőszakolta. Nem is egyedül, jobb mód­szere volt. Mögötte jött egy másik kocsin a ' két haverja, de azt a lány nem tudhatta, egy ürgétől pedig nem volt túl sok félnivalója. Azok hárman aztan elkapták a hü­lye , kis stoppos lányt és ügy elintézték, hogy még felje­lentést is csak három hónap múlva mert tenni... ★ Vagy elégedjem meg az utólagos igazammal, cserebe Lóheringért? Még akkor sem, ha a lány maga is hi­bás az esetben, tanulás he­lyett az országúton csavarog és be mer ülni egy sötét te­kintető csibész kocsijába. Nem elégtétel, mert nekem is van lányom és nem ezek­nek nevelem. De ha nem len­ne, akkor sem ez a dolgok rendje, hogy annyi hivatal­nok között kallódjék az igaz­ság, elvérezve a butaságon, közönyön és lustaságon. És a legnagyobb baj az, hogy azóta is gyakran ér­zem, mekkora marha vagyok. Nem azért, amit csináltam. Azért sem, amit nem csinál­tam. Még csak nem is azért, hogy mások röhögnek raj­tam. Nem azért, hogy annyi igyekezetem kárbavész. Nem azért, hogy olyan kevesen vagyunk a közönyösök sűrű­jében. Hanem azért, mert nem tudom abbahagyni...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents